Új Szó, 1988. december (41. évfolyam, 283-308. szám)

1988-12-27 / 304. szám, kedd

A CSKP Központi Bizottsága 12. ülésének vitája JAROSLAV HÁJEK elvtárs, a CSKP KB tagja, a Mladá Boleslav-i Autógyár vállalati szakszervezeti bizottságának elnöke Az anyaghiány, a rendezetlen szállítói- megrendelői kapcsolatok - ezek azok a kér­dések, amelyeket lépten-nyomon emlegetünk a termelési értekezleteken, a pártalapszerve- zeti gyűléseken, a szakszervezeti és SZISZ- tanácskozásokon, sőt a párttagokkal és tag­jelöltekkel folytatott beszélgetéseken is. Olyan vállalat vagyunk, amely úgy készítheti el végtermékét, ha időben megkap mintegy 2700 alkatrészt vagy részegységet több mint 220 szállítójától. Elég, ha közülük egy nem szállít időben akárcsak egyetlen alkatrészt a kívánt mennyiségben, ezzel komolyan megbontja a folyamatos termelés ritmusát. Az idei év augusztus elsejétől megkezdtük a ŠKODA Favorit személygépkocsi sorozat- gyártását. Mindezt a szószoros értelmében az autógyár dolgozókollektívája túlnyomó ré­szének emberfeletti erőfeszítései előzték meg, s rajtunk kívül azoké is, akik velünk együtt résztvettek a termelés felfuttatásában. Folyamatosan termelni, s egyúttal legyártani ebben az évben 40 ezer darab ilyen típusú személygépkocsit azonban mégsem sikerül, mert számunkra ezt lehetetlenné tették szállí­tóink. Annak ellenére, hogy velük Szerződést kötöttünk. Közülük azonban néhány héttel ezelőtt még senki sem ismerte be, hogy a rájuk váró 40 ezer alkatrészt ebben az esztendőben nem szállítja le, sőt éppen ellenkezőleg. Mindezek régi, ravasz munka- módszerről és gondolkodásmódról tanúskod­nak. Éppen ezért nagyon helyes, hogy a köz­ponti bizottság elnöksége a komplex gazda­sági reform meggyorsításáról határozott. Nagy szükség van rá, hogy ezt az átmeneti időszakot lerövidítsük. A szóban forgó feltéte­lek között vagyunk kénytelenek termelni. Mit ér, ha munkásaink, műszaki szakembereink, sót a szállítók nagy többsége a termelés­előkészítés feladatait megoldották - amiért köszönet jár nekik ellenben a szállítók egész sora folyamatosan nem teljesíti felada­tait. (gy aztán olyan paradox helyzet áll elő, hogy raktáraink szinte tömve vannak azoknak a partnereinknek a részegységeivel, amelyek gazdasági szerződésben vállalt kötelezettsé­geit teljesitik, ennek ellenére a szerelőszala­gok gyakran állnak. Naponta annyi Favoritot gyártunk, ahány részegységet a Bratislavai Autógyár nekünk szállít. A jelenlegi időszak­ban ez csak 300 Favorit naponta. Persze, sorolhatnám tovább a partnereinket, mint pél­dául a jabloneci Autófékgyár, vagy mások. Arra törekszünk, hogy ebben a helyzetben is lehetőleg maximális számú ilyen gépkocsit gyártsunk, amelyekből a mai napig több mint 10 ezer készült el Ezért elsősorban azoknak a partnereinknek jár köszönet, amelyek gyor­san és kezdeményezően terven felül kezdték meg szállításaikat, hogy ne legyen túlságo­san nagy az idei termeléskiesés. Egyáltalán nem örülünk annak, hogy a szerelőszalagok­ról félig kész gépkocsik gördülnek le, amelye­ket a vállalatban jelentős plusszmunkával kell majd befejeznünk a hiányzó részegységek megérkezése után. Ráadásul a szóban forgó hiányzó egységek tulajdonképpen aprósá­gok: biztonsági övék, ablaktörlők, és ha­sonlók. Ezt az állapotot dolgozóink lépten nyomon bírálják, hiszen ők hajlandóak termelési fel­adataikat akár szombatonként rendkívüli műszakokban sőt vasárnap éjszaka is teljesí­teni, de a hiányzó részegységek helyett na­gyon gyakran csak ígéretek érkeznek. A kor­mány programnyilatkozata rögzíti a népgaz­daság stabilizációjára törekvés igényét, a je­lenlegi gondok megoldását és olyan útra lépés követelményét, amelyen népgazdasá­gunk minőségileg magasabb színvonalra jut­hat. Az említett utak egyike a termelési koo­peráció. Ez az állítás azonban a mi gazdasá­gunkba ez idáig teljes mértékben nem érvé­nyes. Az olyan alszállítók, amelyek monopol helyzetben vannak, és diktálhatják a feltétele­ket - beleértve az árakat is - megbízhatatlan­ságukkal természetesen a többi végtermék- gyártót is éppen ez állítás ellenkezőjéről győzi meg. Szeretnék csatlakozni az elnökség beszá­molójához és ismertetni a személygépkocsi­gyártás jelenlegi helyzetét, s azt, milyen kiu- takat látunk belőle. Az autós közvélemény széles körében ál­talában pozitív visszhangot válthattak ki gép­kocsijaink, és a Favorit - az árán kívül - tet­szik tulajdonosaiknak. Paraméterei jók, az egész szocialista közösségben a legjobbak közé tartozik, és elbírja az összehasonlítást bármely hasonló kategóriájú gépkocsival. A beruházási költségek növelésére azért volt szükség, mert a kormány jóváhagyásával néhány elengedhetetlen változtatást eszkö­zöltünk az építkezés során. Az eredeti tervek­kel szemben néhány hazai vállalat nem szállí­totta a tervezett gépeket és berendezéseket és ezeket külföldről kellett behozni. A továbbiak­ban pedig más vállalatokból kellett pótlólag biztosítanunk néhány részegység gyártását, mint például a trnavai Autógyárból az első kerék csapját stb. Wilibald Lukáš elvtárs, a CSKP KB póttagja, a šumperki Észak-morvaországi Fafeldolgozó Vállalat esztergályosa ÚJ szú 1988. XII. 27. Állami vállalatunk, a több mint hatezer dolgozót foglalkoztató šumperki Észak-mor­vaországi Fafeldolgozó Vállalat 43 éves fenn­állása alatt mindig teljesítette az állami tervfeladatokat. Vállalatunk a maga nemében a legnagyobb hazánkban, s az idén az Erdó- és Vízgazdálkodási és Fafeldolgozó Ipari Mi­nisztérium hatáskörébe helyezték át. Az új ágazat létrehozásának célja a faanyag komp­lex és maximális, ágazati korlátozottságok nélküli kihasználása. Megértjük, hogy a mi­nisztériumnak alkalmazkodnia kell az új felté­telekhez, de annál inkább szükséges, hogy jól megfontolja minden döntését. Nem vagyunk meggyőződve arról, hogy helytállóak az egyes fűrésztelepek kapacitásának delimitá- ciójával kapcsolatos nézetek. Az eddigi tár­gyalásokból hiányzott a gazdasági megfonto­lás, az össztársadalmi érdek nem jutott kifeje­zésre. A vállalat belső szerkezetének meg­bontásában a szállítói-megrendelői kapcsola­tok romlásának kockázatát látjuk, holott ezen a téren amúgy is elég problémánk akad. A jelenlegi bonyolult helyzet szükségsze­rűen azt követeli tőlünk párttagoktól, hogy nyíltan, elvtársiasan, sőt mondhatnánk, harci- asan oldjuk meg azokat a nehézségeket, amelyek e sok feladatot adó, vitáktól sem mentes időszakban keletkeznek. Kénytelen vagyok megismételni azt, amit a központi bizottság 9. ülésének vitáján már elmondtam: túl sok olyan tagunk van, akik a felsőbb pártszervektől várják az eligazítást. Túl sok időt, erőt és energiát vesztegetünk el egymás kölcsönös meggyőzésével. Elsődleges fela­datunk a pártonkívüliek meggyőzése lenne, és erre sokszor nem marad időnk. Pedig most is érvényes a jól ismert mondás: ahol nem cselekszik a párt, cselekszik az ellenség. Ezért azt gondolom, döntő fontosságú, hogy minden kommunista a saját munkahelyén legyen megtalálható. Sorainkban passzív ta­gokra nincs szükség. A mi feladatunk, hogy megmutassuk a tovább vezető utat. 1989. január elsejétől munkahelyünket ál­lami vállalattá nyilvánítják. Már hetek óta intenzíven készülünk erre, mivel nem szeret­nénk, ha az egész aktus abban merülne ki, hogy megválasztjuk az új szerveket, az új igazgatót és megváltoztatjuk a cég nevét. A pártmunka keretében ebben a szellemben készítjük elő a pártbizottság és az önkor­mányzati szervek létrehozását. A területi pártszervek, a Šumperki járási Pártbizottság és az ostravai kerületi pártbizottság hatékony segítségével oldjuk meg a konkrét, elsősor­ban káder- és szervezeti felkészülést, miköz­ben döntő fontosságúnak tartjuk a pártbizott­ság és a vállalati vezetés, valamennyi egység hatékony együttműködését. Magyarázzuk, hogy az átalakítás bonyolult folyamat, semmi sem hull magától az ölünkbe, s hogy az új mechanizmus nem egyik napról a másikra kezdi éreztetni hatását. Ha azt akarjuk, hogy széles körű aktivitás és alkotó munka bonta­kozzon ki, akkor még sok vita és megbeszé­lés vár mindnyájunkra. Üres ígéretek nem képezhetik programunkat. Arra van szükség, hogy a szavak és a tettek fedjék egymást, meg kell tanulnunk harcolni az igaz ügyért, ha győzni akarunk, mindehhez érvekre, helyzet­ismeretre, politikai felkészültségre van szük­ség. A gazdasági mechanizmus átalakításá­nak feltételei közt már kidolgoztuk a vállalat fejlesztési programját. Meggyőződésünk, hogy az emberek számára érthető lesz, és hogy megnyerjük őket fokozatosan végrehaj­tásának. A vállalat eredményei azt mutatják, hogy jó feltételekkel rendelkezünk a teljes önfinanszírozás és önelszámolás elveinek bevezetéséhez, de csak akkor, ha változik az elvonások rendszere. Évente átlagosan 411 millió korona nyereséget érünk el, azonban csaknem az egész összeget befizetjük a költ­ségvetésbe. A nyereségből nekünk gyakorla­tilag csak valamivel több, mint 70 millió koro­na marad. A 70 millió korona értékű állóesz­közök leírását is tovább kell folytatnunk. Fel­merül a kérdés, s ezt gyakran dolgozók is felteszik, hogy az új állami vállalat keretében milyen lehetőségek nyílnak a vállalkozásra. Gyűléseken, beszélgetéseken és aktívaér­tekezleteken veszek részt. Munkásként úgy gondolom, hogy élvezem munkatársaim bi­zalmát, s nagyon nyíltan beszélgetünk egy­mással. Ilyen kérdéseket tesznek fel: A sajtó­ban és a televízióban mindenütt bírálnak bennünket azért, hogy nagy mennyiségű fű­részárut szállítunk nem szocialista országok­ba; miképp lehetséges az, hogy állandóan növelik a nem szocialista országokba irányuló export tervfeladatait? A jövő évben ismét többet kell szállítanunk, természetesen a ha­zai piac kárára. Gondolod, hogy nem aggaszt bennünket az, amikor az állampolgárok, a nemzeti bizottságok és a szövetkezetek szó szerint kikelnek ellenünk, mivel nem adha­tunk el nekik semmit, de hiszen sok esetben nekünk sincs elegendő fűrészáru és más alapanyag a további feldolgozásra. Tudja valaki valójában, milyen nehéz és kemény a faipari dolgozó munkája, és mun­kánkért végül csak kritikát hallhatunk. Nagyon különleges helyzetbe kerülünk. Tudjuk, hogy exportunkkal gyakran valaki más el nem vég­zett munkáját pótoljuk. Azonban azt is ismer­jük, hogy a társadalom nem kívánja a fűrész­áruexport fokozását. Közben ismerjük az azzal összefüggő kérdéseket, hogy miképp tudnánk a fát jóval eredményesebben fel­használni. Olyan licencet vásároltunk meg, amelynek köszönhetően gyárthatjuk az úgy­nevezett akrycolodot, amely jó hőszigetelő tulajdonságokkal rendelkezik, s így főleg a la­kásépítés terén hasznosíthatjuk. Az ezen új anyagok felhasználásával befolyást gyakorol­hatnánk a lakótelepek küllemére is. Lényegé­ben arról van szó, hogy a hazai fahulladékot hasznosítjuk. Ez a kimutatható energiameg­takarítás lehetőségei közé tartozik. De amint arról már szóltam, nem rendelkezünk, s a kö­vetkező években sem fogunk rendelkezni azokkal az erőforrásokkal, amelyek beruhá­zási szempontból igényes, de gyorsan meg­térülő feladataink teljesítéséhez szüksége­sek. El szeretném mondani, hogy az emberek nagyra értékelik a központi szervek azon törekvéseit, hogy a gazdasági s a társadalmi tevékenység terén csökkenteni kell a felesle­ges, gátló előírások számát, s ezáltal megte­remteni a jobb vállalkozói feltételeket. Úgy gondolom, hogy ezt következetesen kellene végrehajtani. Azonban nem oszlathatjuk el az aggodalmat: mind ez ideig még nem vagyunk képesek elhárítani azt, hogy ne hozzanak új, ún. átalányszabályokat, amelyeknek tisztelet­ben tartása negatív eredményeket hozhat. Bizonyára helyes, hogy minimalizálni kell a készleteket. Az, hogy vállalatunknál is csök­kennek a készletek, a szankciók veszélyének elkerülése érdekében arra kényszerít ben­nünket, hogy a napon megszáradt faanyag­készletünket saját építőipari és asztalosmű­helyeinkben dolgozzuk fel, tehát ablakokat, ajtókat és más építőanyagot készítsünk belő­lük. A jövő évben a friss fűrészárut már nem természetes úton fogjuk szárítani - ami a költségek emelkedését feltételezi -, s az így nyert meg nem felelő minőségű alapanyagból csak rossz minőségű termékeket gyártha­tunk. Sokszor megismételt tiltakozásunkat senki se veszi figyelembe. Az emberek ezt úgy ítélik meg, hogy nem vagyunk képesek a differenciált irányítómunka végzésére, vagy még rosszabbat feltételeznek. Szembeötlően hasonló a helyzet az állami erdőgazdaságok­nál, amelyek a jövő évben nem rendelkezhet­nek gömbfakészletekkel. MICHAL ŠPAK elvtárs, a CSKP KB tagja, az SZLKP Kelet-szlovákiai Kerületi Bizottságának vezető titkára A központi bizottság 7. és 9. ülésszaka utáni időszak munkánk jelentős mérföldköve lett. Eddig még nem készítettük el kerületi pártszervezetünknek az erről az időszakról szóló értékelését. Azonban abból, amit az idei esztendő eddigi eredményeiről tudunk, egész sor tanúságot levonhatunk munkánkra vonat­kozóan. Kerületi pártszervezetünkben is tu­datosítottuk, hogy a központi bizottság 7. és 9. ülésén jóváhagyott feladatok rendkívül igé­nyesek és a hagyományos - mégha a múlt­ban bevállt - munkaformákkal nem teljesíthe­tők. Éppen ezért új megközelítéseket keres­tünk. A céltudatos tevékenység, a pártszervek és az egyes vezető dolgozók munkája haté­konyságának fokozatos növekedése pozitív eredményeket hoz. A kerületben teljesítjük a tervezett feladatokat az iparban éppúgy mint a mezőgazdaságban. Többek között ez idén értük el a legnagyobb termést a sűrűn vetett gabonafélékből, több mint egymillió tonna gabonát termeltünk. Ennek ellenére a terület gazdasága jelentős mértékben ex- tenzív módon fejlődik, A tervteljesítés még mindig gyakran túlságosan is sokba kerül. A kerületben nem sikerül az ipari termelés olyan szerkezeti változtatását elérni, ahogy azt az SZLKP kerületi konferenciáján kitűz­tük. Tovább nőtt a termelés dinamikája az olyan ágazatokban, amelyeknek anyag-, energia- és nyersanyagigénye magas. Na­gyon kedvezőtlen és bonyolult a helyzet az elektrotechnikai iparban, ahol eddiginél sok­kal gyorsabban kellett volna növekednie a termelés volumenjének és az új termelőka­pacitások beindítását is gyorsabban kellett volna elvégezni. Mind ez idáig túlságosan sok a tisztázatlan kérdés a termelési programok körül, és ennek az ágazatnak a beruházási célkitűzéseiben. Nemcsak hogy nehéz fölfog­ni, de még nehezebb valakinek is megmagya­rázni azt az állapotot, amely a Mohelnicei Elektrotechnikai Művek michalovcei üzemé­ben előállt, ahol több mint két év óta üresen tátongnak a gyönyörű új gyártócsarnokok, amelyek alapterülete összesen 30 ezer négy­zetméter. A kerületi pártbizottság szintjén többször is tárgyaltunk a központi szervekkel és az ágazat beruházóival. Azonban továbbra is csak a célkitűzéseknél és a megvalósítat­lan ígéreteknél tartunk. Éppen ezért hatékony segítséget követelünk ezen a téren. Annak ellenére, hogy a kerületben a terv­teljesítés során összességében kedvezőbbek az eredmények, el kell mondanom, hogy nem mindenütt használták fel az időt a felkészü­lésre és a tervek teljesítésére. Néhány válla­latban, de pártszervezetben is aránytalanul hosszú ideig mérlegeltek, s azon gondolkod­tak, hogyan mérsékeljék a feladatokat, ahe­lyett hogy minden energiájukat teljesítésükre fordították volna. A CSKP KB 7. és 9. ülései feladatainak megvalósításában már sokat tettünk, de nem annyit, amennyit akartunk vagy amennyit kel­lett volna. Sok a bonyolult kérdés és a hiá­nyosság is. Ezeket azonban világosan akar­juk látni, semmit sem akarunk elpalástolni sem megszépíteni. A kerület pártszerveiben a jelenlegi időszakban tudatában vagyunk annak, hogy a vezető tisztségekbe energiku­san és határozottan olyan embereket kell helyeznünk, akik nemcsak hajlandók, de el­sősorban képesek is az irányítási és a szer­vezési munka színvonalát emelni. Tehát arra törekszenek, hogy az eredmények is maga­sabb, minőségileg új szintre jussanak. Erre törekedtünk a járási és a kerületi pártkonfe­renciákon is. Mindent azonban eddig nem sikerült teljesíteni. Tapasztalataink a 34 álla­mi vállalat önigazgatási szerveinek és igaz­gatóválasztásainak eredményeiből azt bizo­nyítják, hogy nagyon bonyolult ós rendkívül érzékeny területről van szó. A pártszervek és -szervezetek aktív hozzáállása nélkül ennek a munkának a sikere elképzelhetetlen. A vál­lalatalapító szervek mind ez idáig elsősorban az adminisztratív síkban tevékenykednek, mindenekelőtt a dolgok formai oldaláról köze­lítik meg a kérdéseket. A második szakasz­ban sokkal inkább fel kell készülniük a felada­tok teljesítésére, sokkal kezdeményezőbben kell fellépniük az előkészületi stádiumban, és a végső döntéseknél sokkal markánsabb ál­láspontra kell helyezkedniük a területi párt­szerveknek is. Szembeötlő, hogy még a CSKP KB és az SZLKP KB egyes osztályai is milyen gyorsan és egyértelműen hajlanak a vállalatalapítók oldalára. Mindenütt, ahol hosszabb időnk volt az előkészületekre, ahol nyugodt körülmények között vizsgálhattuk meg a problémákat - beleértve a káderkérdé­seket is -, jó eredményekről számolhattunk be. Meggyőződhettünk arról, hogy kádertar­talékaink nem mindenütt vannak kellően fel­készülve, kevesen vannak és számosán kö­zülük egyszerűen nem hajlandók versenyre kelni a vezető tisztségek betöltéséért. A vállalati értekezleteken vagy pedig a kül­döttgyűléseken a döntések során olyan kü­lönleges légkör alakul ki, amelyet ez idáig csak nagyon kevésbé ismertünk. A kollektíva hangulata és nézetei ugyanis nagyon gyor­san befolyásolhatók az egyének és a csopor­tok negatív álláspontjaival. Általában nem a legjobb légkör alakul ki az igényes és hosszú évek óta jól dolgozó igazgatók körül, és ugyanaz vonatkoztatható azokra, akiket saját pártalapszervezetük javasol. Nagyon sok olyan megjegyzés hangzik el- és ez nemcsak vállalati szinten, hanem a pártszervekben és pártszervezetekben is- amelyek megkérdőjelezik, hogy a fejlődés olyan szintjén lennénk, amikor a termelés irányításában ilyen mértékben kellene de­mokratikus elemeket alkalmaznunk. Rámu­tatnak arra, hogy a szomszédos szocialista országok sem mindig választják ezt a formát. A kerületben olyan tapasztalataink vannak, hogy mindenütt, ahol a szervezeti struktúra megválasztatása előkészítésének kellő fi­gyelmet szenteltek, sikeresen oldották meg a legbonyolultabb problémákat is. Csakhogy ez jó politikai-szervező munkát igényel, fele­lősségteljes álláspontokat és hozzáállást. Nem mindenütt sikerült a teljes kollektívának nyíltan megmondanunk, hogy például az elő­terjesztett két vagy három jelölt teljesen egyenértékű, és bármelyikük lehet igazgató, s ha nem választanák meg, akkor a második vagy a harmadik legfontosabb tisztséget fogja betölteni a vállalatban. Nem lehet megenged­ni annak az esetnek a megismétlődését, amikor a meg nem választott jelölt a választá­sok után nem is maradhatott a vállalatnál. A pártépítés alapelemei a pártalapszerve- zetek. Elsősorban ott dől el pártunk politikája megvalósításának minősége. Munkájuk szín­vonalától döntő mértékben függenek eredmé­nyeink. És éppen itt akadnak nem kis gondja­ink és nehézségeink. Csak nehezen, és eddig eléggé lassan sikerült csak fellendíteni mun- (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom