Új Szó, 1988. december (41. évfolyam, 283-308. szám)

1988-12-24 / 303. szám, szombat

A CSKP Központi Bizottsága 12. ülésének vitája FRANTIŠEK POUKAR elvtárs, a CSKP KB póttagja, a Temelíni Atomerőmű igazgatója Legfőbb politikai feladatunkat, a Temelíni Atomerőmű első két 1000 megawattos blokk­jának időbeni és jó minőségben történő fel­építését, eddig sikeresen teljesítjük. Ebben az évben valamennyi határidőt sikerült betartani és minden feltételünk megvan ahhoz, hogy a konkrét kivitelezési tervnek megfelelően a tárgyi és pénzügyi feladatoknak eleget te­gyünk. A legfőbb feladataink azonban ezután várnak ránk. Az atomerőmű első blokkjának próbaüzemelését 1992-ben kell beindíta­nunk. Természetesen mi sem vagyunk prob­lémamentesek. Ez az állítás érvényes magá­ra az építkezésre, de elsősorban a termelő­üzemek részéről történő szállításokra vonat­kozóan. Annak ellenére, hogy 1550 tonna nem hagyományos acélkonstrukciót kellett volna ebben az esztendőben kapnunk a Kelet- Szlovákiai Vasműből, mindössze 800 tonnát kapunk, ami elsősorban a jövő év első ne­gyedévében mutatkozik meg az építkezésen A szállítói-megrendelői kapcsolatok jellemzé­sére egy adat: a CHEPOS vállalat mostanáig nem igazolta vissza a speciális rozsdamentes acélszerkezetek legyártására és szerelésére vonatkozó igényünket. Itt negatívan hatott a korábbi Szövetségi Kohó- és Nehézgépipari Minisztérium csaknem másfél évig elhúzódó döntése arról, hogy ennek ki is legyen a szál­lítója. De egész sor további szállító megta­gadja az építkezés szükségleteinek megfele­lő, korábban megállapodott szállítási kötele­zettségét. Az atomerőmüvek részére készülő speciális berendezésekkel, mint például a re­aktor vagy a hógenerátorok, nincsenek gond­jaink, azonban sokkal rosszabb a helyzet a turbinákkal és a generátorokkal, tekintve, hogy ebben az esetben a gyártónak, a Škoda Műveknek, kiviteli lehetőségei kínálkoznak. A legrosszabb a helyzet azokkal a szállítá­sokkal, amelyek nem speciális atomenergeti­kai berendezések, mint például különböző nagyméretű tartályok, a hőcserélők, amelyek rozsdamentes nemesacélból készülnek, a CHEPOS-ban gyártott kondenzátorok is ilyenek, de sorolhatnánk még több vállalatot és terméket, amelyek közül mindenképpen meg kell említenem a különböző elektromos berendezéseket és automatizációs technikát. Ha mindehhez hozzáadjuk magas minőségi igényeinket, akkor számos partnerünk szá­mára érdektelenné válunk. Sok esetben aka­dály a magas műszaki igény, amelyet a be­rendezésekkel és elvégzett munkával szem­ben támasztunk, továbbá a megrendelések nagy mennyisége és az ellenőrzések követ­kezetessége. A központ döntési jogának az állami válla­latokra történt átruházása után az eddigi, a kínálattal szembeni magasabb kereslet mellett és az azonos árszínvonalon bekövet­kezhetne az, hogy a társadalmilag kiemelt fontosságú építkezések számára fontos szál­lításokat a kevésbé fontos beruházásokra irányítanák, mi által a döntő fontosságú épít­kezések kivitelezési ideje meghosszabbodna és így az építkezés megdrágulna. Pont ez nem lehet célja az átalakításnak. Éppen ezért az említett okok miatt fontosnak tartom, hogy egy bizonyos átmeneti időszakra az állami megrendeléseken túl a döntő fontosságú építkezéseknek hagyják meg prioritását, köz­ponti beavatkozással. Temelínben nem engedjük meg az erőmű építkezési költségeinek további növekedését, az átalakítás elveivel összhangban - mások­kal szemben nagy előnnyel - megállapítottuk a kötelező állandó árakat az építkezési objek­tumokra és az üzemelési egységekre. Az állandó áraknak köszönhetően sikerült kikü­szöbölni a fölösleges adminisztratívát a saját költségvetésből, azonban várakozásaink nem teljesültek az olcsóbb technológia bevezeté­sével kapcsolatban, s ugyanez vonatkozik az anyaggazdálkodásra ós a kivitelezés folya­matosságára a szállítók szemszögéből néz­ve. A tehetetlenség hatása nyilvánul meg a tervezők, sót az építésvezetők és a műve­zetők gondolkodásmódjában is. A temelíni atomerőmű építésének pénzügyi feltételei épp olyanok, mint bármely más építkezésé. Mind ez idáig állami támogatás nélkül folyik az építkezés az energetikai ágazat pénzesz­közeiből és a Csehszlovák Állami Bank hite­leiből. A nehézségek ellenében Temelínben határozott célunk, hogy a ránk váró feladato­kat teljesítsük. Dolgozóink jelentős hányadára azonban kedvezőtlenül hatnak bizonyos két­séges és a sajtóban nyilvánosságra hozott viták. Konkrétan most a Hospodáŕské noviny hasábjain közölt vitára gondolok, amely két­ségeit fejezte ki arra vonatkozóan, hogy a népgazdaság további fejlődéséhez szükség van atomerőművekre, és olyan elmélet is napvilágot látott, hogy a villamosenergia for­rásainak biztosításakor át kell térni a földgáz­ra, az ún. gőz-gáz ciklusra és hasonlók. Mindebből nálunk Temelínben olyan két­ségek is fölmerültek, hogy esetleg nem kerül sor a harmadik és negyedik blokk megépíté­sére, esetleg a tervezettnél nagyobb határidő eltolódással az első és második blokk meg­építésétől. Tudatában vagyunk annak, hogy a népgazdaság szerkezeti változásai szoros kapcsolatban vannak az energiaigény csök­kentésével szemben támasztott igényekkel, az ipar olyan szerkezeti változásaival, ame­lyek az anyag magasabb szintű értékesítését vonnák maguk után, az élőmunka nagyobb részarányával kisebb energiahányaddal, be­leértve az elektromos energiát is. Az energia azonban minden gazdasági egységben alap­vető tényező, minden termelő komplexum esetében, s ennek lebecsülése avagy fejlődé­sének helytelen távlati felbecslése, pótolha­tatlan károkhoz vezethet. Nem engedhetjük meg, hogy olyan állapot­ba kerüljünk, amilyen a jelenlegi időszakban a Román Szocialista Köztársaságban és más országokban is tapasztalható. Megállapíthat­tuk, hogy a CSSZSZK 2010-ig szóló általános távlati fejlesztésének téziseiben bírálóan érté­keljük az elmúlt időszakot, kitűztük azokat a célokat is, ahová az ipari fejlődésnek el kellene jutnia, azonban nem jelöltük ki azt az utat, amelynek megtétele során ezeket a cé­lokat el kellene érni. Konkrétan arról van szó, hogyan térjünk át az egyik stabilállapotból a másik, magasabb szintű stabil állapotba. Tervgazdálkodású társadalom vagyunk, így az alapvető szerkezeti változások elvi kérdé­seit konkretizálnunk kellene, örömmel állapít­hatom meg, hogy Adamec elvtársnak, a kor­mány elnökének fő beszámolójában megta­lálható a további feladatok fő irányai. Ennek ellenére hangsúlyozni szeretném, hogy a te­melíni atomerőmű további blokkjai felépítésé­nek kétségbevonása következményeiben azt okozhatja, hogy a megállapított átadási ha­táridők eltolódnak és így természetesen az építkezés ideje is meghosszabbodik. A har­madik és negyedik blokk felépítésének késlel­tetése tovább drágítaná az építkezést, ame­lyet folyamatos építkezési módszer szerint kezdtünk meg, amelynek helyességéről meg­győződhettünk a dukovanyi atomerőmű épí­tése során. A két blokkra történő korlátozás az építkezés csúcsmunkáinak biztosítása so­rán okozna feszültséget, magasabbak lenné­nek a rezsiköltségek, tekintettel arra, hogy a felvonulási építkezéseket négy blokk felépí­téséhez terveztük, beleértve a szerelés során igénybeveendő gépi berendezéseket, erőgé­peket, amelyekhez behozatalból jutunk. Szükségesnek tartom, hogy megemlítsek va­lamennyi olyan tényt, amelyek szoros kap­csolatban vannak magával az építkezéssel és az atomerőmű építése egyes fontos határide­jének megtartásával. Gondolok itt például az elkövetkezendő évek során a népgazdaság elektromos-energia igényére, az atomener­getikai kiadások összehasonlítására más energiahordozók költségeivel, és nagyon gondosan mérlegelnünk kell az ökológiai ha­tásokat. A temelíni atomerőműt követő továb­bi erőművek építése során figyelembe kell venni az erőműblokkok esetleges más jellegű elrendezését, mint ahogy azt a WER 1000- es típusú szovjet tervdokumentáció jelenleg előírja, miközben arra kell törekedni, hogy lehetőleg kisebb kiadások mellett magasabb szintű biztonság legyen a cél. Elsősorban a tervdokumentációtól és a berendezések szerkezetétől függ, hogy jelenleg mennyiért építünk és a jövőben mindez mennyibe fog kerülni. A szállítói-megrendelői kapcsolatok távlati koncepciója során milliárdok sorsa a tét, míg a közvetlen megvalósítás során legfeljebb milliók sorsáról dönthetünk. Az erő­művek építésének elbírálása során döntő fon­tosságú szempontként kell kezelni az ökoló­giai hatásokat. Olyan vállalást tettünk, misze­rint lényegesen csökkentjük a kéndioxid­szennyeződés mennyiségét. A szénüzemelé­sű erőműveken nagyon költséges kéntelenítő berendezéseket építenek az energiatermelő blokkokon, olyanokon is, amelyek élettarta­mának felénél már hosszabb ideig üzemel­nek. A kéntelenítő berendezések költségei egy atomeróművi energiatermelő blokk teljes költségeinek egyharmadánál többe kerülnek. Ebből a szempontból azokon a szénüzemelé­sű erőműveken, amelyek 1977 előtt kezdték meg az üzemelést, mérlegelni kellett volna, hogy vajon nem lenne-e kifizetődőbb leállítá­suk és pótlásuk atomerőművekkel. Az említetteken kívül ugyanis a kéntelenítő berendezések nem oldanak meg olyan ökoló­giai problémákat, amelyeket a nitrogénoxid, a széndioxid és a nehézfémek okoznak. A tel­jesség kedvéért szeretném megjegyezni, hogy a földgázégetés során hasonló helyzet merülhet fel. Az atomenergetika fejlesztése a véleményem szerint a leghatározottabb kör­nyezetvédelmi program a légköri viszonyok javítása területén. Szükséges és célszerű lenne megállapítani, hogy a jelenlegi ütemben építsük vagy ne építsük ki az atomenergetikai bázist, és a mérlegelésnél elsősorban az atomerőművek kedvező környezeti hatásait kellene figyelembe venni. E mérlegelés során nem hagyható figyelmen kívül az a tény, hogy folyamatosan romlik a barnaszén minősége és annak kéntartalma, s elsősorban 1992 után növekedne jelentős mértékben. Feltétle­nül szükséges, hogy valamennyi szénégetési folyamatot a minimumra csökkentsük a jövő­ben, a szénkészleteket meg kell őriznünk a jövő generációi számára, mégpedig azért, mert a szénnek vegyipari úton történő hasz­nosítása sokkal nagyobb hasznot hoz, mintha elégetnénk. A temelíni atomerőmű építői nagy mértékben hozzájárulhatnának az öko­lógiai viszonyok javításához, ha meggyorsít­hatnánk a második blokk felépítését, és azt 1993 végéig átadhatnánk. Ily módon gyorsab­ban építhetnénk le a szénüzemelésű erőmű­veket, azok kedvezőtlen hatásaival együtt, hiszen teljesíthetnénk azt a vállalást is, hogy a kéndioxid szennyeződést 1993 végéig 30 százalékkal csökkentjük. Az építkezési párt- bizottság, a szakszervezeti szervek és az építkezések gazdasági vezetése a második blokk gyorsított ütemű felépítése feltételeinek biztosítását reálisnak tartják, s ily módon az építkezésen dolgozók számára hatékony ösztönzést adhatnának a párt XVIII. kong­resszusa előtti időszakra. A fűtőanyag- és energetikai ágazat szerkezeti változásaik so­rán egyre fontosabb hangsúlyt kapnak az ökológiai szempontok. Az atomenergetikának éppen ezen a területen mutatkozik leginkább létjogosultsága. Építkezésünk számára biz­tonságra van szükség, hiszen a társadalom is ezt várja tőlünk. VÁCLAV ŠÍPEK elvtárs, a CSKP KB tagja, a CSKP Észak-csehországi Kerületi Bizottságának vezető titkára Éppen egy év választ el minket a CSKP KB 7. ülésétől, amely mérföldkövet jelentett a XVII. kongresszuson elfogadott stratégiai irányvonal következetesebb és határozottabb teljesítéséhez vezető úton. A felhalmozódott problémákat természetesen nem lehetett megoldani egyetlen év alatt, ahogy azt egye­sek szeretnék, sót egyes problémák még bonyolultabbakká váltak. Az emberek látják ezeket és jogosan bírálják. Mi is türelmetlenül vesszük tudomásul, hogy a változások nem elég gyorsan következnek be a dolgozók széles rétegeinek gondolkozásában és visel­kedésében, s ez a párttagokra, sőt a párt tisztségviselőire is vonatkozik. Ennek ellenére a mi kerületünkben is úgy érezzük, hogy különbség van a mai helyzet és az egy évvel korábbi között. A társadalmi légkör fokozato­san megváltozik. Újból növekszik a párt veze­tőségének a tekintélye, az iránta érzett biza­lom. A CSKP Központi Bizottságának 7. ülése óta növekvő figyelem kíséri a központi bizott­ság minden ülését. De nemcsak a káder­ügyek keltik fel az emberek érdeklődését, hanem az égető kérdések konrét megoldása is, a gazdaságban, a politikában, a felépít­mény egyes területein. A kommunisták, s nemcsak ők, elégedetten állapítják meg, hogy megváltozott a hozzáállás a XVII. kong­resszus politikai irányvonalának biztosításá­hoz, s megújul a sikeres politika alapvető feltétele, a szavak és a tettek egysége. A központi bizottság elnökségének határo­zata az alapszervezetek évzáró taggyűlései­ről, s a XVIII. kongresszus előtti pártkonferen­ciákról eszmei-politikai irányt ad a kongresz- szus előkészítésével kapcsolatos feladatok teljesítéséhez, s az ezzel összefüggő szerve­zési munka feladatait is meghatározza. Nagy­ra értékelem, hogy az eddigiektől eltérően jelentős időelőnnyel került erre sor. Ez szá­munkra a kerületekben, a járásokban és az alapszervezetekben nagy segítségnek számít. Az átalakítás ütemének meggyorsításában alapvető feltételnek látjuk, hogy mindenek­előtt világos elképzeléseink legyenek a prob­lémák megoldásának fontossági sorrendjéről. Arról van szó, hogy a kerületi és a járási pártszervek tanácskozásaira a legfontosabb és a legidőszerűbb kérdéseket kell besorolni. Ezt a munkatervet azonban mi sem tekintjük dogmának, az időszerű szükségletekhez iga­zodva rugalmasan pontosítjuk. Arra törek­szünk, hogy elmélyítsük a dolgozóknak és az állampolgároknak a párt és a párt szervei iránti bizalmát. Ezt a bizalmat a párt helyes, tudományosan alátámasztott politikájával kell alátámasztani, kerületünk problémáinak cél­tudatos megoldásával, politikánk nyíltságával és őszinteségével, a párttagok és a párt tisztségviselőinek példamutató erkölcsi és politikai magatartásával. A párt vezető szere­pét nem akarjuk adminisztratív-direktív mód­szerekre, utasításokra építeni. A kongresszus előtti kampányban elsősorban arra fogunk törekedni, hogy növekedjen minden párt­szerv, minden pártszervezet és minden kom­munista tekintélye. A fő célok és feladatok ismeretének, a vilá­gos koncepciónak alapvető jelentősége van. Nem kevésbé fontos az is, hogy elsajátítsuk a valódi lenini munkastílust, leküzdjük a rutin­szerűséget, a formalizmust, az adminisztratív módszereket. A magasabb szintű pártszer­veknek ilyen irányban kell támogatniuk az alapszervezetek munkáját. Habár nagyon erősen hatnak a szokások és a beidegződé­sek, a pártszervek munkastílusa fokozatosan változik. Növekszik a választott szervek sze­repe, s olyan feltételek kialakítására törek­szünk, hogy a tagok és a tagjelöltek széles körű demokratikus alapokon vehessenek részt a kerület életére vonatkozó kulcsfontos­ságú politikai kérdések megtárgyalásában és megoldásában. Munkánk súlypontját az alap­szervezeteknek nyújtott segítségben látjuk. Egyre gyakrabban érvényesítjük azt a mód­szert, hogy a párt és az állami szervek funkcionáriusai és a gazdasági vezetők szá­mot adjanak tevékenységükről bár ez nem megy nehézségek nélkül. Nemrég ilyen érte­lemben számoltak be a kerületi pártbizottság előtt a gazdasági kísérletben részt vevő Crystalex és a Jabloneci Divatékszerek válla­latok igazgatói, valamint a kerületi nemzeti bizottság vezető tisztségviselői. Ezek a tár­gyalások a kerületi pártbizottság tagjainak aktivitása szempontjából alapvetően külön­böztek a korábban szokásos, hagyományo­san előkészített beszámolóktól. Véglegesen felszámoltuk az előre elkészített hozzászólá­sok gyakorlatát. Hasonló irányokban fejlődik a járási pártbizottságok munkája is. Az új munkastílushoz tartozik az is, hogy rugalmasabban reagálunk az olyan problé­mákra is, amelyeknek korábban nem tulajdo­nítottunk nagyobb jelentőséget, de újabban komoly politikai problémává kezdenek változ­ni. Példaként megemlíthetem az üresen álló lakások kérdését az Észak-csehországi kerü­letben. A dolgozók ós a lakosság panaszai alapján a kerületi pártbizottság elnöksége megtárgyalta ezt a kérdést, s megállapította, hogy a kerületben több mint 10 ezer lakás nincs kihasználva, s ezek száma évről évre növekedett. Az elnökség ebben az ügyben intézkedések helyett rövid határozatot foga­dott el, hogy a kerületi nemzeti bizottság radikálisan csökkentse ezek számát. A párt­ós a társadalmi ellenőrzés következetes érvé­nyesítése nyomán a különböző okokból ki­használatlan lakások száma egy év alatt 5670-nel csökkent. Munkánk hatékonyságát a dolgozókollektí­vák konkrét eredményeivel mérjük. Az óv tizenegy hónapja alatt a kerület üzemei az árutermelés tervét 581 millió koronával, a sa­ját termelési érték tervét 327 millió koronával teljesítették túl. Ez elsősorban a bányászok­nak volt köszönhető, akik az ötéves tervidő­szak első három évében négymillió tonna szenet jövesztettek terven felül, s az idén egymillió tonna osztályozott szénnel teljesítik túl a tervüket. A hőerőművek ennek köszön­hetően a korábbi évekhez viszonyítva sokkal nagyobb szénkészletekkel rendelkeznek, ami biztonságos villamosenergia- és hőellátást tesz lehetővé a téli időszakban. Tíz nappal ezelőtt Jakeš elvtárs a kerüle­tünkbe látogatott, amikor a litvínovi Csehszlo­vák-Szovjet Barátság Vegyipari Művekben beindították az új krakkolóüzem termelését. Az új üzem sikeres beindítása a litvínovi vegyipari dolgozók és az építésben részt vevő szervezetek odaadó, lelkes munkájának kö­szönhető. Nagyra értékeljük, hogy a dolgozókollektí­vák egyes helyekről már az évi terv teljesíté­séről számolnak be. Az év vége előtt azonban kedvezőtlen helyzetben van az észak-cseh­országi építőipar. Az állami tervben szereplő feladatok közül egyiket sem teljesítik a szük­séges mértékben. Nem készül el a tervezett időben 16 lakótelepi járulékos beruházás, késik a fűtőművek, az iskolák építése. Gyara­podnak a kapacitáshiányból és a nem kielé­gítő minőségi színvonalból eredő problémák. Az észak-csehországi építők hírnevén esett csorbát sürgősen ki kell köszörülni, ezért a kerületi pártbizottság legközelebbi ülésén ezzel a kérdéssel behatóan akarunk foglal­kozni. Állampolgáraink bírálóan nyilatkoznak a környezetvédelem kérdéseiről is. A közvé­lemény ismeri a jelenlegi helyzetet. A kerületi pártkonferencia után a pártmunka fő feladatai közé soroltuk az egész szociális programot, különös tekintettel a levegő szennyezettségé­nek a mérséklésére. Jelentős eszközöket for­dítunk a pernyeszűrő és főleg a kénelvonó berendezések megépítésére, bár a 18 szűrő­berendezésen végzett rekonstrukciós munká­latok 10 esetben késnek. Befejezésül még két megjegyzést szeret­nék tenni. Véleményem szerint a központi bizottság elnökségének az évzáró taggyűlé­sekre és a pártkonferenciákra vonatkozó ha­tározata fontos lépést jelent a párton belüli demokrácia elmélyítésében. A korábbi évzáró gyűléseken szerzett tapasztalataink azonban arra utalnak, hogy ezt a határozatot nehéz lesz keresztülvinni. A titkos szavazásokért, a több jelölt közüli választásért, valamint a párt vezető szerepének demokratikusabb érvényesítéséért meg kell még küzdeni, fel­számolva a sokéves gyakorlatból eredő szo­kásokat. Az előterjesztett javaslatokkal összefüg­gésben nagyra értékelem azt a politikai kultú­rát, amely a párt vezetésében bekövetkező változásokkal kapcsolatban tapasztalható.

Next

/
Oldalképek
Tartalom