Új Szó, 1988. december (41. évfolyam, 283-308. szám)
1988-12-19 / 298. szám, hétfő
A jó szakembert elengedni bűn Amikor a népgazdaság szinte valamennyi területén szóba kerül a termékek minőségének javítása, azonnal felmerülnek azok a gondok is, amelyek fékezik a jobb minőségre irányuló törekvés hatékonyságát. Mindez magyarán azt jelenti, hogy a jobbítás szándéka önmagában nem elég, hiszen időközben egész sor olyan probléma merült fel, amelyek közül számosra úgy szokás hivatkozni, mint objektív tényezőre. Itt megemlíthetjük az időközben elavult technológiát, a korszerűbbek vásárlásához szükséges pénzeszközök hiányát, sót a megfelelő tudású szakemberek gyér számát is. Ez utóbbi talán meglepően hathat azoknak a számoknak az ismeretében, amelyekre a múltban hivatkoztak a világviszonylatban- állítólagos - előkelő helyzetünkre. Ezzel szemben az a valóság, hogy a vállalatokban rengeteg a korlátja annak, hogy megfelelő színvonalú terméket gyártsanak Vegyük például az olyan fontos területet, mint a gépgyártásban a szerszámkészítés. Milan Maňák, a Dubnicai Nehézgépgyár 08-as üzemének főkonstruktőre e speciális terület tapasztalatairól szól ugyan a tőle kért interjúban, azonban véleménye sok más területre is vonatkoztatható - hogy ne mondjuk- általánosítható.- A mi esetünkben is akár az első helyen említhetnénk azt a kérdést, amiről eddig nem szívesen szóltunk még ha szakmai berkekben régóta tapasztalt gondról van is szó. Ez pedig a gyakorlati termelésbe lépő fiatalok szakmai alkalmazkodó képessége, a szakmai ismeretek gyakorlati alkalmazása folyamatának, az ő esetükben az elvárhatónál hosszabb ideje. Azt ugyanis nem szívesen akarja általában egyetlen újsütetű szakember sem elismerni, hogy a diploma, a szakérettségi vagy éppen a szakmunkásbizonyit- vány önmagában még nem elegendő, hogy valakit teljes értékű ,.harcosként“ tartson számon a szakma. No, de maradjunk inkább az én területemnél, hiszen a konstruktőrök általában főiskolai diplomával rajtolnak. Csakhogy a gyakorlat már szinte axiómává merevedett - a szó jó értelmében - az a vélemény, hogy a műszaki főiskolák diplomája még nem jelenti azt, hogy tulajdonosa azonnal jó szakember. A diploma csak az általános ismeretek „bizonyítványa“, s az is maradna, hogy ha a termelési folyamatban idővel az új szakember nem tudná elsajátítani egy-egy konkrét technológia szakmai fogásait. Mi esetünkben a szerszámkészítés konstruktőri munkaköre „elvárja“, hogy egy konstruktőr legalább öt évet dolgozzon a szakmában kellő odaadással. Ha pedig ez maximális érdeklődéssel is párosul, ennyi idő elteltével mondhatja el csak magáról a fiatal szakember, hogy immár valóban konstruktőr, s önállóan dolgozhat. • Ezalatt az idő alatt azonban valószínűleg sokszor szorul tapasztaltabb kollégáinak tanácsára.-Tulajdonképpen éppen ezzel akartam folytatni. Vagyis, egy-egy adott problémakör elsajátítása nem megy az idősebb kollégák tapasztalatainak átvétele nélkül. Igaz, azokban is meg kell lennie annak a szándéknak, hogy ezeket a tapasztalatokat át is adják. Konkrétan a mi esetünkben az elmúlt évek során megfeledkeztünk ezekről a dolgokról, és ez vezetett oda, hogy jelenleg hiányoljuk a konstruktőrök - úgymond - középgenerációját, ez pedig a 40-50 évesek korosztálya. Köztük éppen ezért a középfokú végzettségű szakemberek vannak túlsúlyban, akik ugyan a gyakorlati feladatok csínját-bínját, mondhatni, tökéletesen elsajátították, de egyúttal bizonyos korlátai is kialakultak szakmai továbblépésüknek. Ezek egyfelől éppen azok az általános ismeretek, amelyeket a felsőfokú végzettség nyújt, s mivel ezzel nem rendelkeznek, e tény önmagában is behatárolja jutalmazásuk lehetőségeit. Például az említett életkorban a 11 A-s bérkategóriában elérték a felső határt, ami 3650 koronás alapfizetésnél magasabbat nem engedélyez. • Ezek szerint a jutalmazásnak a gyakorlatban elsősorban ,.papírfeltételei" vannak, s nem pedig a valósan elvégzett munka értékelésére van lehetőség. Pedig elképzelhető, hogy egy konstruktőr esetében mindegy, hogy az csak középfokú műveltséget szerzett-e, vagy elvégzett két főiskolát, ha képes egy bizonyos munkakör betöltésére. Vagyis nem az elvégzett munkát, hanem a „papírt" jutalmazzuk.- Ez pontosan így van, sajnos, azonban gyakran előfordul, hogy megjön egy főiskolai végzettségű „szakember“, a diplomáján még meg sem száradt a tinta, s csak azt nézi, hogy a körülötte lévőknek van-e vagy nincs diplomájuk, s máris jóval nagyobbak az igényei, mint annak, akiknek a szakma ugyan kisujjában van, de valami miatt nem szerzett diplomát. Ambícióikban nem egyszer elrugaszkodnak a valóságtól. A szakmában még nem is bizonyítottak, ám szívesen vennél nek valamiféle előjogokat. Mindezzel persze nem azt akarom mondani, hogy a szakértelmet ne fizessük meg, sőt az eddiginél jobban meg kellene fizetni. • ön szerint hol a hiba? A főiskolának róható ez fel, vagy a fiatalok önkritikahiányának, ami túlzott igényeket támaszt?- Meggyőződésem, hogy ez sem az iskolának, sem a túlzott igényességnek a számlájára nem irható. Vegyük például a mi esetünkben azt a fiatal gépészmérnököt, aki befejezte a főiskolát, letöltötte katonai szolgálatát, s közben megnősült- hiszen már 24-25 éves, - gyereke vagy gyerekei vannak. Új lakást kap, azt be kell rendeznie, és éppen szociális igényeinek szempontjai késztetik arra, hogy szétnézzen maga körül. így aztán esetleg magá- sabb tizetest a«ar Kapni, ezí viszont behatárolják - mint mondtam- a bérszabályok, s így aránylag ÚJ SZÚ 3 % 1988. XII. 19. Ö les betűkkel kiírva az egyfalatka cipóüzlet ajtaján, hogy ,,Árut veszünk át". Alatta még megjegyzés, másnap kilenc órakor nyitnak. A következő nap beállók a nyitásra várók tömegébe. ff Bevásároltam“- Huszonhármas fiú csizma már nincs - válaszol kapásból az eladónő.- Nem kaptak? - kérdezem.- De kaptunk - mondja ő.- És már elfogyott?-El.- Hogyhogy! Hisz most nyitottak csak ki.- Dehogyis most! Már lassan fél tíz.- De hát előttem felnőtt csizmákat vettek...- Nézze Csak egy pár huszonhármas csizmát kaptunk.- Sajnálom.- Én is.- Visz...- de egy pár mégis akad, - villan a szeme a derék kereskedőnek.- Gyönyörű - lelkesedek, mennyibe kerül?- 450 (négyszázötven) korona.-Az egy kicsit drága, nem? Mérgesen elkapja tőlem a félcsizmát: - Nem én találtam ki az árát! És otthagy...! xxx Nekem már a kezdet kezdetén gyanús volt. Mit csináljak? Az élelmiszeripari cikkekkel nincs szerencsém. Elrettentésül felsorolhatnám, hogy mi mindent találtam a gondosan (vagy gondatlanul) lezárt zacskókban, ta- sakokban... Tegnap egy újfajta sajtkollekciót vásároltam. A csomagolása szemet-lelket gyönyörködtető. Az egyik tégelyben sonkás, a másikban gombás, a harmadikban pedig zöldséges sajt lapult. Potom 18 koronáért. Nézegetem, nézegetem és elfog a kíváncsiság. Az a fajta ravaszdi, „na nem tudom, nem tudom" kíváncsiság. A gombás - kitűnő. A zöldséges - na, mondjuk. A sonkás - ... megáll a kezemben a kés. Óvatosan bányászgatok tovább, mígnem előkerül egy helyes kis csontdarab.- Namitmondtam?! SZITÁS GABRIELLA hosszabb időre van szükség, amíg az igényeinek megfelelő fizetési szintet eléri. 0 Mi a helyzet az idősebbek szempontjából, hiszen éppen ön említette, hogy a konstruktőrök középgenerációja hiányzik az üzemben? Az idősebb generáció tagjai hajlandók-e tapasztalataik önzetlen átadására, amikor tulajdonképpen saját konkurenseiket nevelik?- Éppen ez az. Nem minden esetben jellemző, hogy a tapasztalatok maximumát akarják átadni azok, akik ezekre az elmúlt 20-25-30 éy során szert tettek. • Jelenti-e ez, hogy az idősebb korosztály . tagjai nem tudatosítják azt, hogy az mindenkinek jó, - még anyagilag is -, ha egyenrangú felekké válnak, minél rövidebb idő alatt?- Nincs ez mindig így, mert egy főiskolai végzettségű szakember viszonylag jóval rövidebb idő alatt elérhetné azt a szakmai szintet, amelyre idősebb, középfokú végzettséggel rendelkező kollégája eljutott. Persze, ha ő is úgy akarja... • Vagyis nem mindig akarja?- Elég gyakorta van rá példa, hogy nem, vagy csak egyszerűen nincs hozzá türelme. Inkább úgy dönt, hogy olyan területre távozik, ahol a vele szemben támasztott igények jóval kisebbek. Ugyanis véleményem szerint kevés olyan hivatás van a műszaki pályán, ahol annyira magasak lennének a szakemberrel szemben támasztott igények, mint éppen a konstruktőröknél. Mindez tökéletes anyag- és szabványismeretet követel, s ezzel együtt a tökéletes tájékozódni tudást bennük. • Vagyis arról van szó, hogy ez nincs megfizetve?-Akár így is mondhatnám. Meg aztán gyakran a gazdasági vezetők sem becsülik meg eléggé a konstruktőrt, nem értékelik eléggé munkáját. • Vagyis egy gyárban még mindig nem a konstruktőr az „úr" - így idézőjelben -, hanem sokkal inkább a közvetlen termelésben dolgozók, pedig a konstruktőrök munkájának jelentősége legalábbis egyenértékű.- Ez valóban így van. Most egy aránylag ismert - műszakiak körében ismert - példát mondanék. A konstruktőr a termék anyagigényét mintegy 80 százalékban tudja befolyásolni! Ez pedig nem akármi, és hiába beszélünk róluk annyit rádióban, tévében, írnak róla az újságok, de mintha mi sem történt volna. Annak ellenére, hogy a bérezésben lehetőség van a műszaki alkotómunkát kiemelten jutalmazni, erre jószerével nem akad példa. Pedig a megváltozott feltételek között erre nagy szükség lenne. • ... tekintettel arra, hogy egyre inkább előtérbe kerülnek a gazdaságosság szempontjai. Gondolom, ön is erre gondolt.- Erre is, és még arra, hogy elképzelhető az olyan helyzet, amikor az eddiginél könnyebb lesz bizonyos szakmák terén megfelelő szaktudású és tapasztalatú szakemberekhez jutni. Csakhogy, ha a szaktudást nem fizetjük meg, ráfizetünk. A Munkatörvénykönyv módosítása lehetővé teszi a szabadabb munkaerővándorlást, de ha egy jó szakember egyszer olyan munkahelyre került, ahol jóval többet keres mint nálunk, legföljebb akkor hajlandó visszajönni, ha legalább annyit, vagy ha többet fizetünk, mint eddigi munkahelyén. Ebből az is következik, hogy a valóban jó szakembereket még a szerkezeti átalakítás idején is csak végső esetben engedjük el, mert azokat nem ott alkalmazni, ahol a legtöbbet tudják nyújtani a társadalomnak- bűn. így vétkezni pedig nincs jogunk, minden nagytudású szakembert meg kell becsülnünk, dolgozzon bármilyen területen, s legyen bármilyen szakvégzettsége. E megállapítással egyetérteni- szakvégzettség nélkül is lehet. Lehet?! Kell! m^szAroS JÁNOS második helyet szereztük meg, s a közelmúltban is elismerő oklevelet kaptunk - dicsekszik Álló Istvánná anyakönyvvezető. A faluban a kolóniának nevezett településsel együtt 650 ember él. A munkabíró lakosok nyolcvan százaléka a szövetkezetben dolgozik. A lélekszám szerencsére évek óta nem változott, pedig építkezési telek hiányában több fiatal másutt telepedett le. Igaz, a hetvenes évek végén beépült az új utcasor egyik oldala, de aztán 1980-1985-ben mindösz- sze négy családi ház épült fel, ezek is régi házak helyén. Két évvel ezelőtt, 1986-ban fordulat állt be Építkezési telkeket alakítottak ki az említett új utca másik oldalán is. A huszonhárom telekből tíz már gazdára talált, és négy új családi házba hamarosan be is költöznek. A helyi nemzeti bizottságon újabb három kérelem vár elintézésre.- A cigány lakosok kívánságának is eleget tettünk. Három telket kaptak, kettőn már a jövő tavaszon megkezdődik az építkezés. Az építkezési kedvből arra következtethetünk, hogy távlatilag a lakosok száma, ha lassan is, de növekedni fog- állítja Bőgi László, a hnb elnöke.- Ehhez minden föltételt meg akarunk teremteni. A bevásárlóközpont - amelynek évi forgalma meghaladja a húsz millió koronát -, az egészségügyi központ, a kolónia kemping, a régi iskolából létesített csárda Z akcióban készült el. A közelmúltban átépítették a közvilágítási hálózatot. Mindig tesznek valamit a településért. A közterületek, a házak előtti rózsabokrok, amelyeket most föld és hó takar, a lakosok szorgalmáról árulkodnak. Czanik Zoltánná (A szerző felvételei) kezdjük az óvoda bővítését, s ha minden jól megy, a választási időszak végére be is fejezzük. A szövetkezet nemcsak a kivitelezést vállalja el, hanem a 3,8 millió korona költség felét is. Ezzel a bővítéssel megoldjuk a napközi otthon kérdését is. Megszervezték a szemét elszállítását. Faluszerte járda szegélyezi az utakat, egy-két helyen bizony már ráférne a javítás, de azt mondják, erre nem költenek. A miértre Kahát Józsefné képviselő, az élelmiszerüzlet vezetője adja meg a választ.-A község határában elkészült az artézi kút, amely a három szomszédos település vízszükségletét is kielégítheti majd. Azzal számolunk, hogy a jövő tervidőszak végére már vezetékes ivóvízhez jutunk. Az elnökre tekint, aki a hallottakra rábólint, jelezve, egyetért azzal, hogy a járdák rendbe tevését későbbre kell halasztani. A vízvezetéket Z akcióban építik, de a lakosság segítsége mellett számítanak a szövetkezettel is. Mihályfa helyi nemzeti bizottsága sokat tesz a lakosság megtartásáért, a szükségletek kielégítéséért. Czanik Zoltánné nemcsak a saját véleményét tolmácsolta, amikor így szólt:- Noha nem itt születtem, jól érzem magam a faluban, nem vágyom máshová. Mihályfa a szívemhez nőtt. Ha terveink valóra válnak, egyre több fiatal telepedik le itt. De hogy megvalósulhassanak elképzeléseink, azért a jövőben mindnyájunknak sokat kell tennünk. NÉMETH JÁNOS Álló Istvánná Nem vágynak máshova A bevásárlóközpont előtt tucatnyi személygépkocsi parkol. Milyen jól megy a mihályfaiaknak (Michal na Ostrove), gondoltam, bevásárolni is autóval járnak. Egy asszony azonban felvilágosít.- Két nagyobb településsel szomszédos a községünk. Aki a járási székhelyre tart, vagy valamit nem tudott helyben megvenni, idejön a bevásárlóközpontunkba, amely jól ellátott. Az évek során úgy alakult, hogy bár Dióspatony (Orechová Potôň) és Nagypatony (Veľká Potôň) lakosainak a száma jóval több, mégis mindkettő anyakönyvileg ide tartozik és itt van az egészségügyi központ is: két körzeti, fog- és gyermekorvossal valamint gyógyszertárral. így a két szomszédos település lakosai gyakran megfordulnak itt.- Minden hétvégén van egy esküvő vagy névadó. Évente több mint negyven ifjú pár mondja ki a boldogító igent. A polgári ügyek testű lete igyekszik megfelelni a követelményeknek. A nyolcvanas évek derekán a kerületi versenyben az előkelő Bőgi László-A kisüzemünkkel sokáig nem tudtunk mit kezdeni. Amikor a választások után ide kerültem, két kőfaragónk és egy szobafestőnk volt, ma fodrászunk is van, sajnos a borbélyműhely ráfizetéses volt, fel kellett számolnunk. Háztartási gépeket javító és villanymotorokat tekercselő részlegünket az Ister járási ipari vállalattól vettük át, mivel számukra üzemeltetése nem volt kifizetődő. Nem bántuk meg, mert a lakosság igényeinek kielégítésén kívül havonta mintegy ötezer korona nyereséget is hoz A járási szolgáltató vállalat a ruhabegyűjtót akarta megszüntetni. Nem egyeztünk bele, most a ru- habegyűjtés mellett cserepes és vágott virágot árulnak ott. Az első tapasztalatok szerint jól jártunk és az üzemeltető sem fizet rá - összegezi véleményét az elnök, majd így folytatja: - Hét személy részére adtunk ki iparengedélyt. Ök eddig is végezték szolgáltató tevékenységet, csakhogy nem hivatalosan. A hnb-nek mintegy tízezer korona adót fizetnek, az összeget a település fejlesztésére fordíthatjuk majd. A művelődési otthon átalakításánál az utolsó simításokat végzik. Lesz benne konyha és kölcsönző részleg is. Arra számítanak, hogy a lakodalmak egy részét majd itt tartják meg. Itt rendezik be az ifjúsági klubot is. Hogy megvásárolhassák a berendezést, a fiatalok kétszer is rendeztek vasgyűjtést, de a szövetkezet és a hnb is a segítségükre siet.- Óvodánkban a mai napig sincs egésznapos ellátás. Délben haza kell hozni az apróságokat, s ennek a kismamák nem örülnek - önti szavakba a maga és mások véleményét Czanik Zoltánné képviselő- így igaz. Ezt már régen szóvá tettük, de a mai napig minden maradt a régiben. Azt hiszem rövidesen változtatunk a helyzeten - veszi át a szót az elnök. - Hamarosan meg-
