Új Szó, 1988. december (41. évfolyam, 283-308. szám)

1988-12-17 / 297. szám, szombat

Beszámoló az 1988-as szociális-gazdasági fejlesztési terv teljesítéséről, az 1989-es terv biztosításáról és a gazdasági mechanizmus átalakításának menetéről ÚJ szú 1988. XII. 17. • (Folytatás az 1. oldalról) A szövetségi kormány kész becsülete­sen eleget tenni a politikai és a gazdasági reform magas igényeinek. Menet közben, az elöregedett nézetek és módszerek leküzdése során változtatjuk munkánk tartalmát és stílusát. Saját magunk gyö­keres megváltoztatása, a fentről jövő konkrét példa nélkül nincs erkölcsi jogunk ahhoz, hogy másokat bíráljunk. A sikeres kezdés szempontjából az első helyre tesszük azt, hogy helyreállítsuk az em­bernek az állami politikába vetett bizal­mát. Az állampolgárok nemcsak saját ta­pasztalataik alapján ítélik meg munkán­kat, hanem szélesebb kérdéseket is fel­vetnek. Látni akarják, miért fogunk hozzá ilyen mélyrehajtó társadalmi változások­hoz. Elgondolkodnak azon, hogy tőlük mit fog ez megkövetelni, összehasonlítják az átalakítás alapelveit a szocializmusról, a népgazdaság irányításáról, az életszín­vonalról eddig hangoztatott elképzelések­kel. A kölcsönös megértés érdekében minden tisztázatlan problémára - beleért­ve a kellemetlen kérdéseket és a kétkedő hangokat is - igaz választ kell adnunk. Anélkül, hogy körtönfalaznánk és kifogá­sokat keresnénk, s felesleges taktikázás és ködösítés nélkül - a nyilvános tájékoz­tatás és a széles körű demokratizmus szellemében. Elvtársak, az embereknek a CSKP, a Nemzeti Front és a szocialista állam politikájába, a gazdaság javítását célzó radikális lépé­sek sikerébe vetett bizalmát lényegesen befolyásolja az országban, illetve az egyes vállalatoknál kialakult gazdasági helyzet. Üzemeink dolgozói már a 8. öt­éves tervidőszak kezdetétől fogva problé­mákkal küzdenek a tervteljesités során. A határozatok, ígéretek, valamint a dolgo­zókollektívák áldozatossága és kezdemé­nyezőkészsége ellenére az idén sem ki­sebbek ezek a problémák. A hibás dönté­sek és a félmegoldások, valamint a nép­szerűtlen beavatkozások halogatása nem azonnal hatnak. De minél tovább folyta­tódna ez a gyakorlat, annál nagyobb két­ségek uralkodnának el, és annál nagyobb konfliktusok keletkeznének. Ezért az a helyzet, amelyben a kormány megkezdi tevékenységét, bonyolult. Az összes be­csületes állampolgárral együtt nemcsak erre a napra, hanem országunk jövője számára is keressük a tisztességes ki­utat. Megértjük, hogy az emberek azonnal, s mindenekelőtt munka- és életkörülmé­nyeik bonyolítása nélkül szeretnék a hely­zet javítását. Ezeket a nehézségeket azonban csak fokozatosan, nagy erőfe­szítések, nem kis költségek és egész sor kockázat árán tudjuk leküzdeni. Nincse­nek illúzióink, de a problémák elől nem hátrálhatunk meg. Az igazságnak megfe­lelően kimondjuk, nincs lehetőségünk ar­ra, hogy rövid időn belül felszámoljuk az összes hiányosságot. A megoldás azon­ban létezik. Ezzel összefüggésben derűlá­tóan tekintünk a jövőbe. Ezek a tények tükröződnek az idei terv feladatainak teljesítésében is Az eddig túlsúlyban levő mennyiségi kritériumok szerint az ágazatok többsége eléri a ter­melésnövekedés meghatározott ütemét. A nemzeti jövedelem tervezett nagyságát túllépjük. Az ötéves terv céljait azonban megint nem teljesítjük. Az elért eredmé­nyeket leértékeli a súlyos belső és külső egyensúlyhiány. Az egyik oldalon felhal­mozódnak a kihasználatlan anyagok készletei, a másik oldalon pedig bővül a hiánycikkek sora. A termelés fenntartá­sa és a piacok megtartása erdekében exportálunk, ugyanakkor a szabadon át­váltható, konvertibilis valutákat tekintve nem javítjuk devizahelyzetünket. A létre­hozott nemzeti jövedelmet nem használ­hatjuk fel a személyi és a társadalmi fogyasztás szükséges minőségi növelé­sére. Az előállított értékek jelentős része a készletek növekedésében hal el, min­denekelőtt a be nem fejezett termelés­ben és beruházásokban, valamint a kül­földi követelésekben. És a vállalatok min­den pénzügyi nehézsége ellenére ismét mintegy 13 milliárd koronával lépik túl a beruházások tervét, anélkül, hogy ga­rancia lenne rá: valóban hatékony akciók­ról van szó. Ellentétesen ható folyamatok Komoly gondnak tartjuk a vállalatok jelentős részének fizetésképtelenségét, amely a harmadik negyedév végén elérte a 40 milliárd koronát. Ugyanakkor sok gazdasági vezető nem csinál gondot ma­gának a pénzügyi források beszerzésé­ből, a hitelek törlesztéséből. Problémákat okoz továbbá a termelési anyagfogyasz­tás túl lassú csökkenése, amely a terve­zett ütemnek csupán az egyharmadát éri el. A felvázolt kedvezőtlen feltételek elle­nére teljesítjük a CSKP XVII. kongresszu­sának szociális programját, biztosítjuk az életszínvonal tervezett növekedését. A forrásképzés terén történt kieséseket egyelőre a központi beruházások csök­kentésével és a tartalékok mozgósításá­val egyenlítjük ki. Az egyensúlyhiány enyhítésére töre­kedve fontos eszköznek tartjuk, hogy ma­ximálisan közelítsünk az ötéves terv meg­határozott feladataihoz, s a minimálisra csökkentsük a kieséseket. A vezető káde­rek egy része azonban a maga módján magyarázza ezt a helyes irányvonalat. A terv egyes mutatóit sokan fetisizálják, mindenekelőtt a jutalomszerzés feltételeit látják bennük, s nem nagyon veszik figye­lembe az előállított termékek társadalmi hasznát. Az ilyen hozzáállás következmé­nyei súlyos károkat okoznak a népgazda­ságnak. Bár az ipari termelés volumene csökkentéséért. Ezek a veszteségek az idén csaknem ötmilliárd koronával teszik szegényebbé a népgazdaságot. Ha sike­rülne felszámolni az alacsony technikai színvonal, a megbízhatatlanság, a nem megfelelő szerviz nyomán létrejövő köz­vetett károkat is, további milliárdokat nyerhetnének. Ugyanakkor e tartalékok mozgósításához nincs szükségünk sem­milyen új kapacitásokra, további munka­erőre, sem nagyobb beruházásokra. Egyetlen dologra van csak szükség - kö­vetkezetesen be kell tartani a műszaki és a technológiai normákat, nem szabad engedni semmilyen nyomásnak, s még a terv teljesítése érdekében sem szabad kompromisszumokat kötni. Nem kerülhetjük meg a választ arra a kérdésre, hogy az eredetileg meghatá­rozott céloktól fniért hajlottunk el oly nagy­mértékben az idén is. A dolog lényege nem csupán bizonyos mennyiségi kü­három év alatt hozzávetőleg 8 százalék­kal fog növekedni, a szerkezet, a minőség és a ráfordítások nem felelnek meg a fo­gyasztók igényeinek. Épp ezeket a dolgo­kat - és nem csak a minőségi adatokat és a globális számokat - kell a párt és a közvélemény ellenőrzése alá vonni. A gazdasag intenzifikálása a termelő­erők szerkezetében és az irányítási rend­szerben egész sor komoly és egymással összefüggő változást feltételez. A való­ságban azonban egészen ellentétes fo­lyamatok játszódnak le. Erről tanúskodik például a tüzelőanyag- és energiaipar, a kohászat, a vegyipar és az építőanyag- ipar termelésének növekedése, amely a három év alatt tíz százalékkal volt nagyobb a tervezettnél. Az ellátás ingadozása, a termelés rit­muskiesései negatívan befolyásolják a termelők és a fogyasztók lélektanát egyaránt. A termeléssel szemben túlzott követeléseket szül ez a helyzet. Mindez tovább fokozza a feszültséget az újrater­melési folyamatban. A spekulatív hozzá­állás nyomán egyes termelők nyersanya­gokat és alapanyagokat halmoznak fel, míg másoknál ezek hiánya megzavarja a munkaciklust, drágítja a termelést és csökkenti az áruk minőségét. A CSSZSZK Népi Ellenőrzési Bizottsága megállapította, hogy a Tesla termelési gazdasági egység beruházási elektroni­kai eszközöket gyártó három vállalatánál a követeléseiket eltúlozták, és 1988-ra néhány száz kilométernyivel több hiány­cikknek számító kábelt rendeltek, és így ezek más vállalatoknál hiányoztak. Nem érthetünk egyet azzal a nézettel, hogy végül mindent „valahogy be lehet szerez­ni". Nehezen számszerűsíthetők azok a hatalmas anyagi károk és politikai veszteségek, amelyek a társadalmat az örökös anyaghajszoltság miatt érik. Milyen a kivezető út? Gyökeres meg­oldást kellene eredményeznie a vállalati kapcsolatok új mechanizmusának, a vál­lalatok fokozott érdekeltségének, s a pre­ferenciák és a szankciók formájában je­lentkező hatékonyabb ösztönzőknek. De itt sincs mire várni. A minisztériumoknak- főleg a jelenlegi átmeneti időszakban- aktívabban kell szervezniük a szállítók és a megrendelők közötti kooperációs kapcsolatokat. Nem lehetnek közömbö­sek számukra a komoly zavarok, amelyek az egyes reszortok keretében is jelent­keznek. A minisztériumok kötelessége, hogy a helyzet javítása céljából kihasz­nálják az összes rendelkezésükre álló eszközt. Érvényes ez a központi szervekre is, amelyek felelősek a rossz minőségű ter­melés nyomán keletkezett veszteségek lönbségekben van. A tervteljesités száza­lékai önmagukban nem a legfontosabbak. Azt tartjuk döntőnek, hogy milyen gyorsan haladunk az intenzifikálás útján és milyen gyorsan közelítünk a takarékos, nagy teljesítőképességű és ökológiai szem­pontból megfelelő gazdaság felé. És épp ebben tapasztalható az összhang legna­gyobb hiánya. Ennek egyes okait kifejtet­tük a szövetségi kormány programnyilat­kozatában. Ezek konkretizálásával az ál­lam gazdasági helyzetének elemzésében fogunk foglalkozni, amely elkészítését a jövő év első hónapjaira ígértük a Szö­vetségi Gyűlésnek. A 9. ötéves terv meg­felelő előkészítése érdekében támogatjuk a CSKP KB Elnökségének álláspontját, miszerint a XVIII. kongresszus számára alapos elemzést kell készíteni a népgaz­daság fejlődéséről az utóbbi ötéves tervi­dőszakokban. Elvtársak, az 1989. évi tervet és az 1990-re vonatkozó elképzeléseket a kormány és a CSKP KB Elnöksége idén júliusban vitatta meg. A meghatározott feladatokat minimális célnak tekintjük. Nem kívánjuk folytatni azt a gyakorlatot, mely szerint a terveket az év folyamán módosították. Meggyőződésünk, hogy a csehszlovák gazdaság képes megoldani a kiegyensú­lyozott és a hatékony fejlődés problémáit. Lassúbb növekedési ütemmel Az ötéves tervidőszak első három évé­re vonatkozó terv teljesítésének eredmé­nyei alapján, s tekintettel a gazdaság új szükségleteire és feltételeire, a korábbi esztendőkhöz viszonyítva a bruttó nem­zeti jövedelem 2,2 százalékos növeke­désével számolunk. A lassúbb növekedési ütemmel a gazdasági egyensúly helyreál­lításához szükséges feltételeket alakítjuk ki. Mégpedig teljes szélességében - nép- gazdasági és vállalati szinten, a pénzügyi és devizagazdálkodásban, a belső és a külső piacon egyaránt. Rendkívül fon­tosnak tartjuk, hogy a gazdasági mecha­nizmus gyorsabb átalakítása számára lét­rejöjjenek a tárgyi és a rendszerbeli felté­telek. A nemzeti jövedelem növekményét 87 százalékban a társadalmi munkatermelé­kenység növekedésével kívánjuk fedezni. Az ötéves tervidőszak első éveinek ered­ményeihez viszonyítva egész sor minősé­gi mutató lényeges javításával számo­lunk. Az anyagköltségek részaránya pél­dául 1,9 százalékkal fog csökkenni, bár az utóbbi három év során ez a csökkenés csak 0,9 százalékos volt. A személyi fogyasztás 2,3 százalékkal növekszik. A lakosság jövedelme eléri a 477 milliárd koronát, ami az idei tervhez hasonlítva 2,7 százalékos növekedést jelent. Az 1989. évi terv a kivitel stagnálásá­nak leküzdésére és dinamikájának foko­zatos növelésére irányul. Szeretnénk kor­látozni a nem célszerű külföldi aktívumo­kat és el kívánjuk kerülni a külföldi el­adósodás növekedését. Beruházási politikánk a 8. ötéves terv alapvető prioritásaiból indul ki. A beruhá­zások tervei a feldolgozóipar új progresz- szív ágazatainak fejlesztését, a távlati ágazatok termelési-műszaki bázisának korszerűsítését és rekonstrukcióját, vala­mint környezetvédelmi beruházásokat foglalnak magukban. A Szövetségi Gyűlés két nappal eze­lőtt hagyta jóvá a jövő évi költségvetést. A költségvetés kiegyensúlyozottsága ér­dekében előtérbe kerül a létrehozott pénz­ügyi források, valamint a beruházások, a személyes és a kollektív anyagi érde­keltség fokozását célzó tartalékok és esz­közök közötti közvetlen függőség megte­remtése. Az állam pénzügyi és valutapoli­tikája abból a követelményből indul ki, hogy az állam, a vállalatok és a lakosság kezében levő pénzügyi eszközök mennyi­sége feleljen meg a termékek és a szol­gáltatások volumenének. A következő két évben a kormány gazdaságpolitikájának egyik fő feladata a beruházási tevékenység elveinek meg­fogalmazása és megvalósítása. Ez a te­rület régóta az aránytalanságok egyik tűzfészke, az egész gazdaság hatékony működésének akadálya. A dinamikus egyensúly megteremtése érdekében a pénz puszta beruházásától át kell tér­nünk a nagy teljesítőképességű és rentá­bilis kapacitások létrehozására. Radikális változtatást a beruházás-politikában Nemrég fejezte be munkáját a kor­mány különbizottsága, amely az 1989-re és 1990-re tervezett mintegy 300 főberu- házás indokoltságát vizsgálta. Ismét megmutatkoztak az ismert hiányosságok: továbbra is igénylik az olyan építkezése­ket, amelyek számára nincs biztosítva a munkaerő, amelyek hatékonysága átla­gon aluli, sőt több esetben a gyártandó termékek piaca sincs biztosítva. Ilyen fel­tételek között még az idén döntést hozunk arról, hogy mindaddig felfüggesztjük a to­vábbi termelési kapacitások építésének megkezdését, amíg nem lesz világos a szerkezeti változások programja. Az a véleményünk, hogy gazdaságunknak - egyes kivételektől eltekintve - nincs szüksége új üzemek építésére. A terme­lési beruházásoknak gyakorlatilag csupán az új technológiákra és a korszerűsítésre kell irányulniuk. Radikális beavatkozásról. van szó, de minél hamarabb merítünk ehhez bátorságot, annál nagyobb problé­mákat és veszteségeket előzünk meg. Véget vetünk annak a szokásnak, hogy a beruházási politika eddigi koncepcióját csak általánosságokban bíráljuk, s a való­ságban lényeges változtatásokat nem hajtunk végre. A veszteséges akciók költ­ségeit eddig az állam viselte. A hatékony­ságért és a ráfordítások gyors megtérülé­séért felelős konkrét emberek - a beruhá ­zók, tervezők és szállítók - azonban név­telenek maradtak. Semmilyen felelőssé­get sem viseltek a különböző szervekhez jóváhagyás céljából felküldött javaslato­kért és ajánlásokért, ha azok nem voltak megfelelően megindokolva, s nem vettek részt a károk felszámolásában sem. E té­ren is a szigorúan vett személyes felelős­ség irányvonalát követjük. Hiszen a dol­gozókollektívák számára sem lesz kö­zömbös, ha a veszteséges beruházások bérüket és fizetésüket fogják veszélyez­tetni. A beruházási tevékenység irányításá­nak elrettentő, sajnos azonban nem egyedi példája az új Favorit gépkocsi gyártása a Mladá Boleslav-i autógyárban. Csaknem 5 milliárd koronát tett ki a beru­házás, miközben a költségvetést az ere­deti tervhez viszonyítva 1,6 milliárd koro­nával, s a nem szocialista országokból származó behozatalt 1,3 milliárd koroná­val emelték. Ugyanakkor a gépkocsi gyár­tása az idén nem megy teljes ütemben, a tervezett mennyiség nem kerül a piacra. Elvtársak, a korlátozott források mellett és a gaz­dasági kiegyensúlyozatlanság feltételei között a jövő évi terv a termelés szociális orientációjának további erősítésére irá­nyul. A vállalatok egyelőre a fogyasztók szükségletei fölé helyezik saját érdekei­ket. Visszaélnek monopolhelyzetükkel, egyoldalú előnyökre törekszenek és saját feltételeiket akarják diktálni. A szocialista állam nem tűrheti meg azt az állapotot, hogy a fogyasztók a szállítókkal szemben hátrányos helyzetben legyenek, s hogy meg kelljen békülniük a termékek és a szolgáltatások bármilyen színvonalával. Ezzel függ össze a belső piac stabilitásá­nak fokozatos biztosítására irányuló erő­feszítésünk is. Ezt tesszük az első helyre, s a terv többi részét ennek rendeljük alá. Az ellátás gyengeségeire vonatkozó panaszokat, a szűk áruválasztékot, a jog­talan árdrágítást ismerjük, s teljes ko­molysággal foglalkozunk ezekkel a prob­lémákkal. Nem becsüljük le a jelenlegi bonyolult helyzet objektív okait. Üdvözöl­jük azoknak a vállalatoknak a kezdemé­nyezéseit, amelyek a belső piac gazdagí­tása céljából fokozzák termelésüket. A kormány által az elmúlt időszakban tett néhány rendkívüli lépést nem tartjuk átfogó és tartós megoldásnak. Ki kell dolgoznunk a belkereskedelem fejleszté­sének átgondolt koncepcióját, amely szá­mol a termelési kapacitások kibővítésé­vel, s a védelmi ipar egy részének kihasz­nálásával is. Piaci egyensúlyt kell teremteni Elegendő olcsó és megfelelő színvo­nalú árucikknek kell lennie a piacon. E fel­adat teljesítését a központban, a kerüle­tekben, a járásokban és helyi szinten következetesen kell ellenőrizni. A piac egyensúlya ugyanis nem csupán a köz­ponti szervek globális döntéseitől függ. Helyi szinten is rendszeresen és céltuda­tosan kell kialakítani ezt az egyensúlyt, és ebben - felesleges adminisztratív beavat­kozások nélkül - aktívabb szerepet kell játszaniuk a nemzeti bizottságoknak. Az ágazati szerveknek, a vezetőknek felelősséget kell érezniük a párt és a tár­sadalom előtt a lakosság ellátásáért, s az­zal kell számolniuk, hogy kötelességeik elmulasztása esetén levonjuk a megfelelő következtetéseket. Meggyőződésünk, hogy a nemzeti kormányokban a belke­reskedelemért és az idegenforgalomért felelős Josef Ráb és Nagy Kázmér mi­niszter elvtársak az új gazdasági mecha­nizmus lehetőségeit maximális mérték­ben kihasználják a kereskedelmi szerve-, zetek vállalkozókészségének fokozására. Az alapvető élelmiszerekkel történő ellátás folyamatos, itt nem tapasztalhatók nagyobb kilengések. Ezért köszönet és elismerés illeti meg a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari dolgozókat. Bár e terüle­ten csaknem önellátóak vagyunk, mégis vannak gondjaink. A mezőgazdasági- élelmiszeripari komplexum a többi ága­zathoz viszonyítva korábban, már 1989- ben áttér az új gazdasági mechanizmus feltételeire. A vállalatok, főleg a gazdasá­gilag gyengébb vállalatok számára nem lesz könnyű az új feltételek közötti tevé­kenység. Ugyanakkor új lehetőségek nyíl­nak előttük arra, hogy a termelésben és az élelmiszerválaszték bővítésében, to­vábbá a kereskedelmi szervezetekkel va­ló közvetlen kapcsolatok megteremtésé­ben és a megfelelő felvásárlási és értéke­sítési utak megválasztásában érvényesít­sék saját kezdeményezőkészségüket. Támogatjuk az élelmiszeripar gyorsabb fejlesztésére vonatkozó igényeket. Ezt követeli meg a választék bővítése, a mi­nőség javítása, a csomagolás színvona­lának emelése, a szállítások folyamatos­sága és az, hogy a városokban és falun is állandóan kaphatóak legyenek a ter­mékek. A mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum leggyengébb láncszemét je­lentik a magas ráfordítások, s nem utolsó­sorban az, hogy gyakorlatilag valamennyi alapvető élelmiszer kiskereskedelmi árát az állami költségvetésből mértéktelenül dotáljuk. A mezőgazdasági dolgozók nagy gabonahozamokat érnek el, fokoz­zák a hústermelést. A döntő azonban az, hogy a termelés lényegesen olcsóbb le­gyen. Jaromír Algayer, Ondrej Vanék és Júli­us Varga mezőgazdasági és élelmezésü­gyi miniszter elvtársak feladatul kapták, hogy a gazdasági mechanizmus átalakí­tásával és a lakosság jó minőségű élelmi­szerekkel történő ellátásának biztosításá­val összefüggésben az 1990—2010 közöt­ti időszakra dolgozzák ki az élelmezési politika koncepcióját. A jelenlegi ötéves tervidőszakban igé­nyes feladatokat tűztünk ki a lakásellátás területén is. Az életszínvonalat jelentősen befolyásoló területre, vagyis a lakásépí­tésre évente átlagban 20-27 milliárd ko­ronát fordítunk. Ugyanakkor itt sem foly­tatható az extenzív gyakorlat, vagyis az újabb lakótelepek építése a zöld mezőn. Az emberek egyre igényesebbek a la­kások minőségével és ellátottságával szemben. Épp itt vannak nagy adóssága­ink - kevés a javítás, a nem megfelelő karbantartás nyomán nagy értékek vesz­nek el, s túl lassan látunk hozzá az (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom