Új Szó, 1988. december (41. évfolyam, 283-308. szám)

1988-12-02 / 284. szám, péntek

Bővülő párbeszéd Mitterrand a kelet-nyugati viszonyról ^1 SORBAN (ČSTK) - ,,A Szovjetunióval és más kelet-európai országokkal je­lenleg az enyhülés időszakát éljük. Véleményünk számos kérdésben megegyezik, az együttműködés fo­kozatosan bővül“ - így értékelte a kelet-nyugati párbeszéd jelenlegi szakaszát Francois Mitterrand francia államfő abban az interjú­ban, amelyet szerdán este adott a France-lnter rádióállomásnak. Azt húzta alá, hogy ennek az irányvo­nalnak nagy jelentősége van a fran­cia külpolitika szempontjából. Kér­désekre válaszolva aggodalmának adott hangot a „túifegyverkezés“, valamint a világűr militarizálása mi­att. Szavai szerint Párizs csatlakozik a nukleáris fegyverzet korlátozásá­hoz. Ezt a lépést viszont csak akkor teszi meg, amikor a Szovjetunió és az Egyesült Államok csökkenti nuk­leáris arzenálját. Mitterrand a kelet-nyugati kap­csolatokat röviddel azt követően ér­tékelte, hogy a Szovjetunióban járt, s lényegében egy héttel csehszlová­kiai látogatása előtt. A francia vezető nem ellenezte azt, hogy 1991-ben Moszkvában nemzetközi konferenciát tartsanak az emberi jogokról. Síkraszállt azért, hogy aktivizálni kell a francia-szov­jet kapcsolatokat a gazdaság és ke­reskedelem terén, s mint mondotta, minél több vegyes vállalatot kell lé­tesíteni a Szovjetunióban. Jelentős lépés a közép-amerikai békefolyamat felújítása felé A KÜLÜGYMINISZTEREK JANUÁR DEREKÁRA TŰZTÉK KI A TÉRSÉGBELI ÁLLAMFŐK CSÚCSÁNAK IDŐPONTJÁT (ČSTK) - Javier-Perez de Cuel­lar ENSZ-főtitkárhoz címzett levél aláírásával, valamint a közép-ameri­kai csúcs időpontjának elfogadásá­val véget ért Mexikóvárosban az öt közép-amerikai ország külügymi­nisztereinek kétnapos értekezlete. Az említett levelükben arra kérték a főtitkárt, hogy koordinálja egy olyan pártatlan mechanizmus kiala­kítását és hatékony működését, amely a felkelő csoportoknak és a nem reguláris fegyveres erőknek nyújtott segítség leállításáról szóló kötele­zettségvállalások ellenőrzésére szolgálna. Lényegében egy nemzet­közi szervről lenne szó, amelyben a külügyminiszterek szerint Kanadá­nak, Spanyolországnak, az NSZK- nak és néhány latin-amerikai or­szágnak kellene részt vennie, aho­gyan azt az AÁSZ is kimondta. Guatemala, Honduras, Costa Ri­ca, Nicaragua és Salvador külügy­miniszterei megállapodtak abban, hogy január 12-13-án hasonló talál­kozót tartanak Managuában, s ezen a ún. guatemalai békemegállapodá­sok teljesítését tekintik át. Előkészí­tették az öt ország államfőinek talál­kozóját is, ezt San Salvadorban ren­dezik meg, a javasolt időpont január 15-16. Miguel d’Escoto nicaraguai kül­ügyminiszter a békefolyamat felújí­tása érdekében tett jelentős lépés­nek nevezte a mexikói külügymi­niszteri találkozó eredményeit. Ugyancsak jelentős haladásként ér­tékelte az ENSZ-főtitkárhoz írott le­velet is. Mint mondotta, már a múlt év augusztus 7-én, amikor aláírták az esquipulasi békemegállapodáso­kat, javasolták egy ilyen nemzetközi ellenőrző bizottság létrehozását. Vi- nicio Cerezo guatemalai államfő is üdvözölte a külügyminiszteri találko­zó eredményeit. Nagyon fontosnak nevezte, hogy a külügyminiszterek a közép-amerikai csúcs időpontját január 15-16-ban jelölték meg, vagyis még George Bush amerikai elnök beiktatása előtt tartják meg. Ez lehetővé teszi, hogy a közép­amerikai országok egységes állás­ponttal fordulhassanak az Egyesült Államok új elnökéhez. Miodowicz és Walesa tévévitája (ČSTK) - A varsói televízió szer­dán este 8 órakor sugározta a jó előre bejelentett, ám az utolsó pilla­natig bizonytalan vitát Alfred Mio­dowicz, a hivatalos szakszerveze­tek elnöke és Lech Walesa, az egykori „Szolidaritás“ volt vezetője között. Walesa azt követelte, hogy Len­gyelországban vezessék be a szak- szervezeti pluralizmust. Miodowicz ezzel kapcsolatban rámutatott, a „Szolidaritás“ újbóli működésé­nek az engedélyezése nem vezetne semmi jóra. Ezt erősítették meg az idei augusztusi sztrájkok, amelyek az egyes nagyvállalatok kollektíváit megosztották. Ezért az új szakszer­vezetek, amelyek 7 millió embert, köztük a volt „Szolidaritás" 4,5 mil­lió tagját tömörítik magukban, azt az elvet támogatják, hogy minden vál­lalatnál egy szakszervezetnek kelle­ne működnie. Miodowicz a „Szolidaritás“ által szervezett akciók antiszocialista jel­legére hívta fel a figyelmet, majd hangsúlyozta, a mélyreható gazda­sági és társadalmi reformok megte­remtik a feltételeket a problémák megoldásához. A Trybuna Ludu, a LEMP köz­ponti lapja a különböző ellenzéki mozgalmakról ír tegnapi számában. A többi között azt hangsúlyozza, hogy ezek az áramlatok antiszocia­lista jellegüknél fogva összefonód­nak, közös céljuk a rendszer meg­változtatása. Többségük együttmű­ködik a katolikus egyházzal és a val­lási doktrínák hatása alatt tevékeny­kedik. Ideológiai szempontból a len­gyelországi ellenzéket szociálde­mokrata, kereszténydemokrata, pa­cifista, szindikalista, szocialista, na­cionalista, liberális, nemzeti szocia­lista, konzervatív és trockista áram­latra lehet felosztani. Az egyes szervezeteket gyakran ugyanazok az emberek hozzák lét­re, azt a benyomást akarják ezzel kelteni, hogy az ellenzéki mozgalom milyen nagyszámú. Tevékenységük gyakran egy vagy két röplap vagy folyóirat kiadásával be is fejeződik. Az államellenes struktúrák túlnyomó többsége a lengyel társadalom előtt ismeretlen marad. CARLOS SALINAS DE GORTARI, Mexikó új elnöke csütörtökön tette le a hivatali esküt. Ebben a tisztségben Miguel de la Madridot váltja fel. Salinas már szerdán kinevezte új, 26-tagú kormá­nyát; Fernando Solana Morales a külügyi, Ribiello Bazán tábornok a hadügyi, Guti­errez Barrios a belügyi és Aspe Armella a pénzügyi tárca vezetője lett. A ROMÁN PARLAMENT csütörtökön megkezdte kétnapos ülését. A résztvevők megvitatják a következő évre vonatkozó népgazdasági fejlesztési terv javaslatát és az állami költségvetés tervezetét. A DÉLNYUGAT-AFRIKÁBAN kiala­kult helyzet normalizálásáról szóló négyoldalú tárgyalások jelenlegi zárófor­dulóját a Pretoria által okozott technikai problémák akadályozzák. A kongói fővá­rosban, Brazzaville-ben mindennek elle­nére várhatóan szombaton Angola, Kuba, a Dél-afrikai Köztársaság és az USA képviselői aláírják a jegyzőkönyvet. A Na­míbia függetlenségéről, az Angola elleni agresszió megszüntetéséről, valamint a kubai csapatok kivonulásáról szóló vég­leges megállapodást jövő januárban vagy márciusban New Yorkban írják alá. ÉSZTORSZÁGBAN új társadalmi szer­vezet jött létre. Tallinnban csütörtökön tartotta meg alakuló konferenciáját a Dol­gozókollektívák Egyesített Tanácsa. Célja a proletár internacionalizmus erősítése, valamennyi nemzetiség hagyományainak ápolása. FRANCIAORSZÁG újabb atomrob­bantást hajtott végre a Csendes-óceán déli részében. A robbanás ereje elérte a 100 kilotonnát. Az új-zélandi hadügymi­nisztérium jelentése szerint a kísérlet pontos helye egyelőre nem ismeretes. Franciaország három korallszigeten vé­gez atomrobbantásokat. UNO SZÓSZUKÉ japán külügyminisz­ter szerdán megkezdte háromnapos láto­gatását az Egyesült Államokban. A mi­niszter már találkozott amerikai kollégájá­val, George Shultz-cal, s tegnap fogadta ót Ronald Reagan és George Bush is. BUENOS AIRESBEN Argentína, Bra­zília és Uruguay elnöke háromoldalú gaz­dasági integrációs megállapodást írt alá. Alfonsín, Sarney és Sanguinetti meg­egyezett a regionális közös piac létreho­zásában. A KÍNAI-INDIAI kapcsolatokról nyilat­kozott Pekingben Vu Hszüe-csien minisz­terelnök-helyettes. Radzsiv Gandhi kö­zelgő látogatásával összefüggésben el­mondta, a csúcstalálkozó várhatóan hoz­zájárul a kölcsönös megértés elmélyíté­séhez. Az USA kezdjen konzultációkat Kubával (ČSTK) - Claiborne Pell, a sze­nátus külügyi bizottságának elnöke az amerikai Kongresszusban tegnap kijelentette: az Egyesült Államok számára elérkezett az ideje annak, hogy racionálisabban közelítse meg a Kubához fűződő kapcsolatokat. Tájékoztatta a törvényhozókat, a Fi­del Castŕóval Havannában folyta­tott három órás tárgyalásainak ered­ményeiről. Felszólította a kormányt, kezdjen Kubával konzultációkat, amelyen a felek megvitatnák a köl­csönös kapcsolatokban meglévő nézeteltéréseket. „Hiszem, hogy a jelenlegi nemzetközi légkör elve­zet az USA és Kuba kapcsolatainak javításához, hiszen két olyan or­szágról van szó, amelynek partjai csupán 145 kilométerre vannak egy­máshoz“ - mondta Pell szenátor. Az ENSZ-közgyűlés felhívása az Egyesült Államokhoz Washington változtasson az Arafat-vízummal kapcsolatos döntésén (ČSTK) - Az ENSZ-közgyűlés ülésszaka szerdán este megszakította a pretoriai rezsim apartheidpolitikájáról folytatott vitát, s felszólította az Egyesült Államokat, változtasson azon a döntésén, hogy Jasszer Arafatnak, a PFSZ vb elnökének - aki beszédet szeretett volna mondani a palesztinokról folytatott vitában - nem adja meg a beutazási vízumot az Egyesült Államokba. A jogi bizottság által előterjesztett határozatról a Közgyűlés szavazott. 151 tagállam igent mondott rá, az USA és Izrael elutasította, Nagy- Britannia pedig tartózkodott a sza­vazástól. A határozat emlékezteti az USA-t, mint vendéglátó országot jo­gi kötelezettségeire és megerősíti: a PFSZ-nek joga van arra, hogy szabadon állítsa össze delegációját. Perez de Cuellar ENSZ-főtitkár- nak a Közgyűlés feladatul adta, azonnal készítsen jelentést a hely­zet alakulásáról, s az egész kérdés­körre a Közgyűlés ma ismét visz- szatér. Az arab országok nevében Jordá­nia hangsúlyozta: Jasszer Arafat ví­zumkérvényét a szokásos módon nyújtották be, s az USA-nak köteles­sége, hogy annak eleget tegyen. A Közgyűlés ezenkívül további felszólalásokat hallgatott meg a Dél- Afrikában uralkodó apartheidpoliti­káról. A szónokok többsége haté­kony gazdasági szankciókat követel Pretoria ellen, aláhúzva: az eddigi intézkedések sikertelenségét az okozza, hogy sok ország és szerve­zet továbbra is együttműködik a fajüldöző rezsimmel. A Közgyűlés politikai és biztonsá­gi bizottsága szerdán befejezte idei tevékenységét és a nemzetközi biz­tonsággal kapcsolatos hat határo­zati javaslatot hagyott jóvá. Ezek közül a legjelentősebb a nemzetközi béke és biztonság erősítéséhez való kollektív hozzájárulásról szól, össz­hangban az ENSZ Alapokmányával. Ezt a javaslatot 83:2 arányban fo­gadták el (az USA és Japán emelt vétót), 39-en pedig tartózkodtak a szavazástól. xxx Az ENSZ Közgyűlése, valamint a Biztonsági Tanács elé terjesztet­ték a legfelsőbb szinten aláírt szov­jet-indiai nyilatkozat szövegét. Ez tartalmazza a két ország álláspontját a legfontosabb nemzetközi kérdé­sekkel kapcsolatban. A dokumen­tumban a Szovjetunió és India kinyil­vánította: a leszerelés, főleg a nuk­leáris leszerelés napjaink fő-kérdé­se, amely minden országot és nem­zetet érint. PALESZTINA Az elismerés lavinája A palesztin parlament novemberi nyilatkozata majdnem olyan terje­delmes, mint az éppen húsz évvel ezelőtt Kairóban elfogadott Nemzeti Charta, és sokan máris úgy ítélik meg: Algírban új „alkotmányt“ foga­dott el a Palesztin Nemzeti Tanács. Sajátos konstitúció ez: ötvözi egy­mással a távlati, elvi jellegű kinyilat­koztatásokat és a pillanatnyi harc, a diplomáciai, katonai és egyéb küz­delmek követelményeit, következte­téseit, a pillanatnyi helyzetből adódó tennivalókat. Mindenképpen cselek­vési programról van szó - ezt így értékeli a nagyvilág is. A PFSZ-vezetéshez közel álló körök szerint az algíri nyilatkozat „első olvasásra“ megosztja a pa- lesztinai arab nép támogatóit, hiszen most már a diplomácia és a külpoliti­ka rendkívül gyakorlatias nyelvére kell lefordítani a gyakran futószala­gon gyártott szolidaritási nyilatkoza­tokat. Feltehetően ez az egyik oka annak, hogy a palesztin ügy legkö­vetkezetesebb támogatói, a szocia­lista országok bizonyos lelassult- sággal pontosítják álláspontjukat, és különbséget tesznek az államalapí­tás jogának kinyilvánítása és az álla­miság hivatalos elismerése között. A szocialista Kelet-Európából kelte­zett első nyilatkozatok inkább az államalapításhoz való - eddig is elismert - jog ismételt elismerését sugallják, mintegy sejtetve, hogy a következő lépést tartalékolják, leg­alábbis elhalasztják addig a napig, amíg megalakul majd a palesztinok száműzött, ideiglenes kormánya. Az algíri deklarációként ismert terjedelmes dokumentum szövege jónéhány hónapos előkészületi munka után került a parlament elé. A PFSZ négy munkabizottságot kül­dött ki a kérdés - és a következmé­nyek - tanulmányozására. „A kér­dés“ Husszein jordániai uralkodó nyári döntése nyomán merült fel. Mint ismeretes, a király lemondott a palesztin nép képviseletéről, fel­mondta a jogi és közigazgatási kap­csolatokat Ciszjordániával, nem csekély fejtörést okozva ezzel a PFSZ-nek csakúgy, mint az izraeli baloldalnak. A Palesztinái Felszabadítási Szervezet lépéskényszerbe került: ismét és újra meg kellett fogalmaz­nia kizárólagos jogát a palesztinai arab nép képviseletére és ehhez el kellett végeznie pozíciójának újraér­tékelését mind a négy, számára stratégiai jelentőségű övezetben. A legfontosabb közeg természe­tesen a palesztinok köre. Az egyik delegált bizottság „palesztin síkon“ tájékozódott: tanulmányozta a füg­getlenség kikiáltásának várható fo­gadtatását az Izrael által megszállt területeken, Izrael arab nemzetiségű állampolgárai körében, a különböző menekülttáborokban és menekült­közösségekben, a palesztin káderek között. PFSZ-funkcionáriusok bizal­mas beszélgetések során céloznak rá, hogy nem volt egységes a megí­télés: nem tartották mindenütt elke­rülhetetlennek és azonnal megvaló­sítandó feladatnak a függetlenségi nyilatkozat kiadását. Persze, nincs is szükség bizalmas forrásokra hi­vatkozni, hiszen tudjuk: a történelmi jelentőségű dokumentumot a parla­ment ülése sem egyhangúlag fogad­ta el. De a döntő többség a függet­lenséget, a nemzeti-állami lét meg­teremtését és legalizálását kívánta, és ennek a közhangulatnak enge­delmeskedett a parlament. Egy másik előkészítő bizottság az arab államok körében végzett hely­zetfelmérést. A kikristályozódó szándékokkal homlokegyenest el­lenkező elképzeléseket, kormány- politika szintjére emelt ellenszenvet vagy ellenkezést sehol sem tapasz­talt, az arab világ időszerűnek tartja a lépést. Ne vizsgáljuk most azt, hogy ebben a helyeslésben mennyi írható az átérzett történelmi felelős­ség számlájára, és mit kell és lehet majd egyszerűen a leplezetlen ön­zésnek tulajdonítani (államuk lesz végre, nem kell velük többet törőd­ni.). A lényeg: ez a tájékozódás megerősítette az államalapítási szándékokat. A harmadik bizottság a „baráti országok“ közhangulatát térképezte fel. Ezek köre eléggé széles: a Szovjetuniótól, Kínától, a többi szocialista országtól a palesztin ügyet mindig is felkaroló el nem kötelezettekig terjed. A PFSZ itt szá­mított elsősorban egyértelmű he­lyeslésre és szolidaritásra, de meg­értéssel fogadta, hogy éppen ebben a szférában érvényesül bizonyos fo­kozatosság. Ez nem magyarázható egyszerűen azzal, hogy az illetékes fővárosokban „folyamatban van“ az algíri deklaráció tanulmányozása. Sokkal inkább úgy, hogy van még némi idő annak a békefolyamatnak a beindulásáig, amely jelenthet vala­mit a közel-keleti rendezés szem­pontjából. Elsősorban az új amerikai és izraeli kormánypolitika kiforrásá­ról van szó, így az idő nem túlzottan sürget, főként akkor nem, ha tudjuk, ebben a szocialista világ kizárólagos szerepet tulajdonít a PFSZ-nek és majdan a PFSZ-hez igazodó, PFSZ- bázisú kormánynak. Az elismerést nyilvánvalóan meggyorsítja majd a kormány programjának és politiká­jának körvonalazása. A negyedik palesztin bizottság az amerikai, a nyugat-európai, és az izraeli terepet mérte fel. A végkövet­keztetés itt is összhangban volt az elképzelésekkel: az elóbbrelépés- hez feltétlenül szükség van a függet­lenség deklarálására, így nem lehet megkerülni tovább az izraeli elisme­rést, nyíltan el kell fogadni a Bizton­sági Tanács 242-es és 338-as hatá­rozatát. Ezt az egyértelmű kiállást nem helyettesíthette az a régebbi palesztin álláspont sem, amely az ENSZ és a Biztonsági Tanács összes határozatának elfogadását hangsúlyozta. A szóban forgó két döntés közül az egyik tartalmazza - közvetetten - Izrael elismerését, a másik pedig a palesztin nép jogát az államalapításhoz. Ez az „árukap­csolás“ előre látható és kiszámítha­tó bonyodalmakat okozott: Tel Aviv tagadta is, hogy Algírban teljessé vált volna az izraeli elismerés. Wa­shington is többet várt - feltehetően az elismerés direkt, külön tézisszerű kimondását fogadta volna szívesen. A palesztin diplomácia furcsa ellent­mondást lát a francia álláspontban is. Párizs azt igényli, hogy az elis­merés előtt pontosan definiálják az új állam határait. Közben azonban mintha megfeledkezne arról, hogy Izrael sem jelölte meg mind ez ideig saját végleges határait - mégis megkapta a francia elismerést. Es a PFSZ neheztel a francia emléke­zetkihagyások miatt is. A paleszti­nok emlékeztetnek a háborús időre, amikor Franciaország egyik részé­ben működött egy tényleges hatal­mat gyakorló kormány Vichiben és egy másik - ezt De Gaulle tábornok vezette Londonban. Nem is egy olyan ország volt, amelyik mindkét kormányt elismerte, (gy most is el lehetne ismerni a brit palesztin man­dátumterületen kikiáltott két kor­mányt, az izraelit és a palesztint. Az érvek, ellenérvek, viták, lehe­tőségek számbavétele után dönteni kellett és a döntés nőm lehetett más, mint amiről november derekán érte­sültünk. Szimbolikus jelentősége van annak, ahogyan az arab szóvi­rágoktól nem idegenkedő palesztin vezetés elnevezte a PNT 19., rend­kívüli ülésszakát. A hivatalos elne­vezés: ,,A palesztin felkelés, a nem­zeti függetlenség és a vértanúhalált halt Abu Dzsihad ülésszaka.“ A no­menklatúra a politikai és a katonai harc szerves egységét hangsúlyoz­za, de jelez egy különös politikai finomságot is. A palesztin alkotmá­nyosság ugyanis kimondja, hogy a már említett Nemzeti Chartát meg­változtatni csak egy külön ezzel a céllal összehívott parlamenti ülésszakon lehet. Márpedig itt külön a nemzeti függetlenség kikiáltásá­nak jelszavával hívták össze a dele­gátusokat, így törvényesen született egy új alaptörvény. Ez értelemsze­rűen felváltja a megelőzőt, a Nem­zeti Chartát, amely Izrael létjogának tagadásán alapul. Algírban a pa­lesztinok újra az 1947-es és 1948- as alapokra tértek vissza: ezek sze­rint Palesztina elsősorban földrajzi fogalom, területén helyet kell adni két államnak, egy arabnak és egy zsidónak. KRAJCZÁR IMRE

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom