Új Szó, 1988. november (41. évfolyam, 257-282. szám)

1988-11-14 / 268. szám, hétfő

így is lehet, ha akarják Nyáron jártunk Perbetén (Pribeta), s Szetei Ernő, a helyi nemzeti bizottság elnöke alig látszott ki a munkából. Egyébként is sok a tenniva­lója, vállán viseli egy falu életének gondjait, s ráadásul a Slávia testnevelési egyesület elnökeként a sportmozgalom tevékenységéből is oroszlánrészt vállal. 1986 őszén élve a felkínált lehe­tőséggel, merész dologra vállalko­zott a falu vezetősége: rekordidő alatt felépítik a sportcsarnokot. Ah­hoz, hogy belevágjanak, természe­tesen ismerniük kellett az ott lakó emberek szorgalmát, odaadását, ál­dozatkészségét. Mert enélkül aligha értek volna célt. Júliusban, amikor arra jártunk, még javában folyt a munka. Szetei Ernő büszkén mutatta nekünk az épületet, s ezekkel a szavakkal bú­csúzott: - November 4-ére meg­hívom magukat az ünnepélyes át­adásra. Az igazat megvallva, akkor kicsit kétkedéssel fogadtuk a bejelentést, ismervén a hazai helyzetet, a határ­időcsúszásokat ... De ezúttal nem volt helyénvaló a kételkedés. No­vember 4-e előtt megérkezett szer­kesztőségünkbe a meghívó. Ponto­san arra a napra, arra az órára szólt, ahogy előre megjósolták. Igaz, hogy az átadás napján kötötték be a vizet - árulták el utólag -, s hogy még mi minden készült az utolsó pillanat­ban, az hadd maradjon a perbeteiek titka. A fő az, hogy azon az ígért pénteki délutánon Varga Ernő, a Ko­máromi (Komárno) Járási Nemzeti A falu apraja-nagyja ott volt a sportcsarnok átadásán (Lőrincz János felvétele) Sikeres idény után - téli gondok előtt Ahol tömegsport a tenisz XI. 14. A Rimaszombati (Rim-Sobota) Slovan teniszezői ismét sikeres évet zártak. A fel­nőttek vegyes csapata az SZNL II keleti csoportjában a második helyen végzett, s akárcsak tavaly, az idén is csupán egyetlen mérkőzésen szenvedett veresé­get. 1987-ben szoros küzdelemben a Banská Bystrica, az idén pedig végül is a ZTS Košice együttese lett a ,.befutó". A csapat legeredményesebb játékosainak az idén is az „öregek“ bizonyultak. Go- cza Tibor erejéből - aki jó néhány éve sikeredzóje a csehszlovák bajnokcsapat, a Sparta Pŕerov együttesének, személy szerint Jana Novotnának, a szöuli olimpi­án ezüstérmet nyert női páros egyik tagjá­nak - még arra is futja, hogy egykori anyaegyesületének színeiben csatasorba álljon a bajnoki pontokért. Természetesen valamennyi mérkőzését megnyerte, s ez­zel nagy érdemeket szerzett csapata ki­váló helyezésében. Hasonlóan ponterős volt a másik veterán, Marek Liptai is, míg a lányok közül Ivana Koščová bizonyult százszázalékosnak. Dicséret illeti a többi­eket is, hiszen sok értékes győzelemmel járultak hozzá a dobogós helyezéshez. Az ifjúsági együttes az előkelő harma­dik helyen végzett az I. A-osztályban, s lényegében szintén egyetlen találkozón, a prievidzaiak elleni vereségen múlt, hogy nem lépett egy osztállyal feljebb. A legtöbb örömöt talán mégis a serdü­lők szereplése jelentette. Amellett, hogy végig versenyben voltak a Zvolen együt­tesével a bajnoki címért, az egyéni viada­lokon is kiválóan szerepeltek. Különösen Ján Moncol és Borbély László fejlődtek sokat; a jövőben nyilván fogunk még hallani Katka Plichtováról és Robert Princről is. ígéretesen fejlődnek a legkisebbek, akik közül elért eredményeik alapján An­na Moncolová, Gödri Ferenc, Csarnako- vics Erik, Csarnakovics Kinga és Miroslav Koreny nevét érdemes megjegyezni. Az egyéni tornákon a kerületi és az országos bajnokságokon is a fiatalabbak érték el a legjobb eredményeket. Ez az új szellemben dolgozó fiatal edző, Ľubomír Kurek és Jozef Pavlenka munkáját di­cséri. Egyébként a városban rendkívül nagy az érdeklődés a tenisz iránt. Az idén immár második alkalommal került sor te­hetségkutató akcióra, illetve néhány he­tes tanfolyamra. Az 50-60 apróság közül helyszűke miatt korábban csak néhánnyal foglalkozhattak, az idén azonban a meg­levő négy pálya mellé újabb öt épült, s a város egy másik lakónegyedében is megkezdték már három építését, s ezzel megoldódhat az utánpótlásnevelés gondja. A fiatalok mellett az idősebbek is hó­dolnak a fehér sportnak. A hobbi-tenisze­zők számára a járási szakszervezeti ta­nács minden évben bajnokságot hirdet. Ez nagy tömegeket mozgósít. A versenyszerűen sportolók számára a legnagyobb gondot a téli edzéslehető­ségek hiánya okozza. A szakosztálynak ugyan biztosítottak heti 10 órát a város egyik játékra alkalmas tornatermében, ám ezt a kevéske időt öt csapat tagjai között kell megosztaniuk, s tulajdonképpen gon­dolni sem lehet egyéni képzésre. Pillanat­nyilag ez a legfőbb akadálya, hogy a szak­osztály ígéretes tehetségei felzárkózza­nak az országos élvonalhoz. Pedig némi jóindulattal megoldhatnánk a gondokat. A teniszezőkkel társbérletben edző röp- labdázóknak, műkorcsolyázóknak nyilván kisebb tornaterem is megfelelne. Elfogad­hatatlan az a gyakorlat is a városban, hogy a hétvégi napokon, főként vasárnap kizárják a tornatermekből a sportolókat, illetve a sportolni vágyókat. Noha erre mindkét részről rendkívül nagy az igény. Ebben a fura helyzetben a teniszezők segítségért fordultak a jesenskéi alapis­kolához, egyesek pedig még távolabbi vidékre utaznak edzéslehetőségek után; ami persze költséges is, fárasztó is. Jó lenne, ha mindezek felett elgondol­kodnának a sportlétesítményeket igazga­tó szervek és a vnb illetékesei. Végtére is olyan sportágról van szó, melynek képvi­selői rászolgálnának a város vezetőinek támogatására. HACSI ATTILA Bizottság elnöke és Milan Opálka, a járási pártbizottság titkára ünnepé­lyesen átvágta a szalagot, s a falu apraja-nagyja birtokába vehette a csaknem 5 millió korona értékű létesítményt, amelyre akár egy vá­rosban is büszkék lehetnének.- így is lehet - jegyezte meg Varga Ernő -, ha az emberek össze­fognak, csodára képesek. Perbete esete jó példa erre. Rövid időn belül hatodszor találkozunk a faluban át­adási ünnepségen, s ez bizonyítja, mennyire dinamikusan fejlődik a község. Nemhogy határidőre, két hónap­pal előtte, 22 hónap alatt épült föl Perbetén a sportcsarnok.- Hétvégeken, munka után is dol­goztak az emberek. Egész éjszaka, ha kellett. Volt úgy, hogy kilencven- száz ember is összejött, egyesek száz-száztizenöt órát töltöttek az építkezésnél. Ha összefognak az emberek, csodára képesek - állapította meg Varga Ernő; nagyon igaza volt. Per­betén mindenki, aki tehette, fiatalok, öregek bekapcsolódtak a munkába, s az eredmény nem maradt el. A tö­megszervezetek, a helyi szövetke­zet tagjai, az iskolások is eljártak segíteni, sőt, mint hallottuk, olyanok is, akik már nem laknak a faluban, időközben a környező városokba költöztek, hétvégeken ott voltak az építkezésnél. Az ünnepségen róluk sem feledkeztek meg, a hnb elisme­rő oklevelét adták át Papp Bélának és Pálnak, Kamancza Ferencnek, Nagy Józsefnek és Kaszner Ti­bornak. Heten a jnb tanácsának elismerő oklevelét vehették át, köztük Szetei Ernő és Tornóczi Béla, a Rokkantak Szlovákiai Szövetsége helyi alap­szervezetének elnöke. Rajtuk kívül Papp Győző építésvezetőnek és há­rom társának, Uzsák Bélának, Gele­ta Lászlónak és Szetei Péternek oroszlánrésze volt abban, hogy idő­re elkészült az építkezés.- Most kicsit pihenünk. Ránk fér - mondta Tornóczi Béla arra a kér­désre, nem kezdenek-e valami újba hamarosan. - Sok volt, fárasztó, a huszonkét hónap alatt alig volt megállás. De ha egyszer valamibe belevág az ember, azt végig kell csinálni. Férfiasan, szavunkat tartva. Állták szavukat. Föláldozván sza­badidőt, pihenést, hétvégeket. S nem csoda, ha a kedves ünnepsé­gen kicsit fáradt arcukról elsősorban büszkeséget olvashattunk le. Joggal voltak büszkék önmagukra, az álta­luk alkotott műre, amelyet nemcsak ők, de elsősorban gyermekeik él­veznek. Délutántól késő estig tartott az ünnepség az új sportcsarnokban, s a táncon, éneken, a zenén kívül teret kapott a sport is. A férfi röplab­dacsapat, amelynek SZNL-be jutása hajszálon múlt a tavalyi bajnokság­ban, a Kaposvár ellen mutatkozott be. A játékosok, vezetők, a szurko­lók nem titkolták: az idén újrapróbál­koznak a feljutással. Jelenleg ők állnak a kerületi verseny élén. A per­beteiek akarása, lelkesedése nem ismer lehetetlent. Talán ez is sike­rül... URBÁN KLÁRA Michal Knihár és védencei edzés közben (A szerző felvétele) Sokat jelent a fedett uszoda Komáromban (Komárno) mintegy huszonöt évig stagnált az úszó­sport. Hiába van a város vízzel körülvéve, az úszásoktatásra nem volt megfelelő létesítmény. Ezért az alapfokú úszásoktatásra maradt a nyi­tott medence, amely bizony nem tudta a hiányt kellő mértékben pótolni. Két évvel ezelőtt aztán egyik napról a másikra végre átadták az új, 25 méteres fedett uszodát, s ez úgy látszik, megoldotta a problémákat. Az eddig elért eredmények legalábbis azokat igazolják, akik ennek a létesítménynek a hiányában látták a lemaradás okát. Délután négy óra. A csempék és az üvegfalak semmit nem tompíta­nak a zsivajon és a víz csobogásán. Sőt, mintha felerősítenék a hango­kat. A nagymedencében tízéves gyerekek szelik szorgalmasan a vi­zet. Arányos testalkatú, szőke fia­talember kíséri őket a medence szé­lén. Michal Knihár, a fiatal úszóte­hetségek edzője. Jegyzetfüzetet tart a kezében, bele-belenéz, vagy felír valamit. Közben bekiált egyik-másik gyereknek: ,,Erősebb lábtempót! Ügyelj a helyes levegővételre!" Mi a szomszéd helyiségből, az újonnan kialakított pihenőszobából figyeljük őket. Alkalmi kísérőm mu­tatja: az ő fia is az úszók közt található. Nem állja meg, hogy a me­dence innenső széléhez közeledő kis szőke legénynek oda ne kiáltson pár buzdító szót. Szól az edzőnek is, aki kisvártatva átlép hozzánk, figyel­meztetve a gyerekeket: a fél szeme azért állandóan rajtuk van.- Tavaly májusban kezdtem meg az oktatást - kezdi a bemutatást.- Csupa 1977 és 1979 között szüle­tett kisiskolással. A kezdeti har­minchatból csak négyen maradtak, hozzájuk válogattam még további tehetségeket. Jelenleg hét fiú és tíz lány edzéseit irányítom. Komárom­ban működik egy iskolai sportköz­pont - melynek munkájával egyéb­ként nem vagyok elégedett ez az iskolában tanítja a gyerekeket az úszás alapjaira. Aztán mi kiválogat­juk közülük azokat, akikkel, úgy vél­jük, érdemes foglalkozni. Első szá­mú követelmény egy ilyen váloga­tásnál a jó tüdő, kitartó izomzat és a laza, mozgékony ízületek - mond­ta az edző. Michal Knihár irányítása alatt az edzések hetente hétfőtől péntekig tartanak naponta két fázisban. Reg­gel két, délután három órát úsznak a gyerekek. Reggel már fél hatkor beugranak a medencébe, délután fél háromtól tréningeznek. Egy hét alatt negyven kilométert úszik le mind­egyikük. Az edzéseknek van „szá­raz“ szakasza is, mely főleg az erőnlétet erősítő futásból áll. Az edző közben az ablaknyílá­son keresztül gyorsabb tempóra serkenti a lemaradókat, majd folytat­ja a tájékoztatást:- Most folyik a legkeményebb munka, ugyanis készülünk a decem­berben megrendezendő szlovákiai és országos bajnokságra. Először tavaly indultunk ezeken a viadalo­kon, már a szlovákiai bajnokságon nagy meglepetést okoztunk. Több érmet szereztünk, és olyan sport­szakosztályok úszóit győztük le, mint a Slávia UK Bratislava, a ČH Košice, a Dukla Banská Bystrica, vagy a ZŤS Martin. Például az 1979- es születésű fiúinknak Szlovákiában jelenleg nincs konkurenciájuk a me­dencében. A másik nagy verseny, amire a közeljövőben készülünk, a Jaromérben sorra kerülő Nemzet­közi Gyermeknap Kupa lesz. Ebben az évben ezen a rendezvényen is várakozáson felül szerepeltünk, több úszónk felállhatott a győzelmi dobogóra. Az edző senkit sem akar külön, kiemelni, mindegyik védence kemé­nyen megdolgozik a sikerért. Nagy örömére a közelmúltban akadt egy- egy fiú és lány, akik mellúszásban is kiválóak. Eddig ugyanis ez az úszásnem volt a csapat gyenge ol­dala. Egy komáromi versenyző vé­letlenül lett benevezve az egyik via­dal mellúszószámába, és mindjárt ezüstérmet szerzett. Ez is ritka dolog!- A közeljövőben azt szeretnénk, ha különválnánk a pólistáktól. Ta­vasszal tervezzük egy ifjúsági edző- központ létrehozását - búcsúzott Michal Knihár. Átsétálunk a medencéhez. Vége az edzésnek. A gyerekek szárítkozni mennek. Utánuk nézek és meg va­gyok győződve róla: többjük nevével még találkozunk a jövőben. SZTRECSKÓ RUDOLF Átalakítást a sportéletben is Marat Gramovval, a Szovjetunió Állami Test- nevelési és Sportbizottságának elnökével a múlt héten rendezett szocialista országok sportveze­tőinek hagyományos értekezletén Budapesten készített interjút a Népsport. Ebből közlünk rész­leteket. • Amikor az olimpia nyitányán beválasztották a Nemzetközi Olimpiai Bizottságba, akkor azt nyilatkozta: ,,A NOB-ban megindult demokratizá­lási folyamatot kívánom erősíteni“. Részletezné ezt?- A NOB-nak megvannak a külön szabályai, ügyrendje, hagyományai évtizedeken keresztül alakultak ki. Ugyanakkor úgy vélem, rendkívül helyes út a NOB életében, ha még inkább a de­mokratizálás útjára kíván lépni, s a nyilvánosság terén fejleszti a tevékenységét. Amikor a fenti nyilatkozatot tettem, arra gondoltam, ezek a vál­tozások az egyes nemzeti olimpiai bizottságok véleményével való tükröztetését jelenti. Vagyis, számolni kell azzal, hogy a NOB-hoz 167 ország tartozik, s ezen tagállamok véleményeinek több szerepet kell kapniuk a NOB határozataiban, döntési rendszerében. • Az élet sok területén a szocialista országok megpróbálják a kapcsolataikat újraértékelni. Ho­gyan változik a jövőben a szocialista országok sportbeli együttműködése?-A választ leszűkíteném a Szovjetunióban végbemenő változásokra. Ezek összefüggnek az egész sportélet demokratizálásával, a korábbinál sokkalta nagyobb nyilvánossággal. Konkrét prob­lémákat oldunk meg, elsősorban a tömegsport fejlesztése terén, november 4-én került sor arra a találkozóra, amelyen méltattuk az olimpiai he­lyezettek, érmesek sikereit, és ezen jelen voltak a párt és a kormány képviselői is. Mihail Gorba­csov elvtárs kijelentette, hogy a közeljövőben megvitatásra kerülnek a tömegsporttal kapcsola­tos új elképzelések, amelyek ösztönözni fogják a szélesebb rétegek testnevelését, a szabadidő- sportot is. • Kívánnak-e változtatni a szovjet sport belső struktúráján? Gondolnak-e az egyesületek, illetve a szövetségek önállóságára?- Egyes szerkezeti átalakítások elengedhetet­lenek. A közeljövőben az elképzeléseink széles nyilvánosságot kapnak a sajtóban, azzal a céllal, hogy mindenki ismerje meg a változásokat és tegye hozzá a maga észrevételeit. • Az utóbbi időben több szovjet sportoló szer­ződhetett külföldre. Ezen kívül még mi mást hozhat a glasznoszty és a peresztrojka a szovjet sportban?- Azok a sportemberek, akik ma különböző külföldi klubokban szerepelnek, sokat tettek an­nak érdekében, hogy dicsőséget szerezzenek hazánk sportjának. Éppen ezért aligha nehezmé­nyezheti bárki is, hogy ezek a sportolók néhány évig külföldi kluboknál tevékenykednek Azt tar­tom lényegesnek: ily módon versenyzőink ta­pasztalatokat szereznek, bepillanthatnak egyes európai országok sportéletébe, egyszóval ké­sőbb hasznosíthatják a külföldön eltöltött éveket. • A szöuli olimpián a szocialista országok sportolói vitték a prímet De a nemzetközi sport­élet vezetéséből, irányításából korántsem tudják ilyen mértékben kivenni a részüket. Hogyan le­hetne ezen változtatni?- Valószínűleg úgy, hogy megfelelő embere­ket kell küldeni a nemzetközi szövetségekbe, akiket minden további nélkül meg is választanak. • Hogyan alakul a Jóakarat-játékok jövője?- Éppen a minap találkoztam Turner úrral, az amerikai szervező bizottság vezetőjével, aki azt‘ mondja, nagyon sokat várnak az 1990-ben az egyesült állomokbeli Seattle-ben megrendezésre kerülő játékoktól. Azt is elmondta még, vala­mennyien komolyan készülnek erre a látványos második felvonásra. • Született már döntés arról, hogy Leningrád megpályázza a téli olimpia megrendezését?- Nincs ilyen tervünk, mert egyszerűen nem megfelelő helyszín ehhez Leningrád. • Vajon lesz-e Moszkvában Forma-1 -es futam?- Ezen már gondolkodunk...

Next

/
Oldalképek
Tartalom