Új Szó, 1988. november (41. évfolyam, 257-282. szám)
1988-11-14 / 268. szám, hétfő
így is lehet, ha akarják Nyáron jártunk Perbetén (Pribeta), s Szetei Ernő, a helyi nemzeti bizottság elnöke alig látszott ki a munkából. Egyébként is sok a tennivalója, vállán viseli egy falu életének gondjait, s ráadásul a Slávia testnevelési egyesület elnökeként a sportmozgalom tevékenységéből is oroszlánrészt vállal. 1986 őszén élve a felkínált lehetőséggel, merész dologra vállalkozott a falu vezetősége: rekordidő alatt felépítik a sportcsarnokot. Ahhoz, hogy belevágjanak, természetesen ismerniük kellett az ott lakó emberek szorgalmát, odaadását, áldozatkészségét. Mert enélkül aligha értek volna célt. Júliusban, amikor arra jártunk, még javában folyt a munka. Szetei Ernő büszkén mutatta nekünk az épületet, s ezekkel a szavakkal búcsúzott: - November 4-ére meghívom magukat az ünnepélyes átadásra. Az igazat megvallva, akkor kicsit kétkedéssel fogadtuk a bejelentést, ismervén a hazai helyzetet, a határidőcsúszásokat ... De ezúttal nem volt helyénvaló a kételkedés. November 4-e előtt megérkezett szerkesztőségünkbe a meghívó. Pontosan arra a napra, arra az órára szólt, ahogy előre megjósolták. Igaz, hogy az átadás napján kötötték be a vizet - árulták el utólag -, s hogy még mi minden készült az utolsó pillanatban, az hadd maradjon a perbeteiek titka. A fő az, hogy azon az ígért pénteki délutánon Varga Ernő, a Komáromi (Komárno) Járási Nemzeti A falu apraja-nagyja ott volt a sportcsarnok átadásán (Lőrincz János felvétele) Sikeres idény után - téli gondok előtt Ahol tömegsport a tenisz XI. 14. A Rimaszombati (Rim-Sobota) Slovan teniszezői ismét sikeres évet zártak. A felnőttek vegyes csapata az SZNL II keleti csoportjában a második helyen végzett, s akárcsak tavaly, az idén is csupán egyetlen mérkőzésen szenvedett vereséget. 1987-ben szoros küzdelemben a Banská Bystrica, az idén pedig végül is a ZTS Košice együttese lett a ,.befutó". A csapat legeredményesebb játékosainak az idén is az „öregek“ bizonyultak. Go- cza Tibor erejéből - aki jó néhány éve sikeredzóje a csehszlovák bajnokcsapat, a Sparta Pŕerov együttesének, személy szerint Jana Novotnának, a szöuli olimpián ezüstérmet nyert női páros egyik tagjának - még arra is futja, hogy egykori anyaegyesületének színeiben csatasorba álljon a bajnoki pontokért. Természetesen valamennyi mérkőzését megnyerte, s ezzel nagy érdemeket szerzett csapata kiváló helyezésében. Hasonlóan ponterős volt a másik veterán, Marek Liptai is, míg a lányok közül Ivana Koščová bizonyult százszázalékosnak. Dicséret illeti a többieket is, hiszen sok értékes győzelemmel járultak hozzá a dobogós helyezéshez. Az ifjúsági együttes az előkelő harmadik helyen végzett az I. A-osztályban, s lényegében szintén egyetlen találkozón, a prievidzaiak elleni vereségen múlt, hogy nem lépett egy osztállyal feljebb. A legtöbb örömöt talán mégis a serdülők szereplése jelentette. Amellett, hogy végig versenyben voltak a Zvolen együttesével a bajnoki címért, az egyéni viadalokon is kiválóan szerepeltek. Különösen Ján Moncol és Borbély László fejlődtek sokat; a jövőben nyilván fogunk még hallani Katka Plichtováról és Robert Princről is. ígéretesen fejlődnek a legkisebbek, akik közül elért eredményeik alapján Anna Moncolová, Gödri Ferenc, Csarnako- vics Erik, Csarnakovics Kinga és Miroslav Koreny nevét érdemes megjegyezni. Az egyéni tornákon a kerületi és az országos bajnokságokon is a fiatalabbak érték el a legjobb eredményeket. Ez az új szellemben dolgozó fiatal edző, Ľubomír Kurek és Jozef Pavlenka munkáját dicséri. Egyébként a városban rendkívül nagy az érdeklődés a tenisz iránt. Az idén immár második alkalommal került sor tehetségkutató akcióra, illetve néhány hetes tanfolyamra. Az 50-60 apróság közül helyszűke miatt korábban csak néhánnyal foglalkozhattak, az idén azonban a meglevő négy pálya mellé újabb öt épült, s a város egy másik lakónegyedében is megkezdték már három építését, s ezzel megoldódhat az utánpótlásnevelés gondja. A fiatalok mellett az idősebbek is hódolnak a fehér sportnak. A hobbi-teniszezők számára a járási szakszervezeti tanács minden évben bajnokságot hirdet. Ez nagy tömegeket mozgósít. A versenyszerűen sportolók számára a legnagyobb gondot a téli edzéslehetőségek hiánya okozza. A szakosztálynak ugyan biztosítottak heti 10 órát a város egyik játékra alkalmas tornatermében, ám ezt a kevéske időt öt csapat tagjai között kell megosztaniuk, s tulajdonképpen gondolni sem lehet egyéni képzésre. Pillanatnyilag ez a legfőbb akadálya, hogy a szakosztály ígéretes tehetségei felzárkózzanak az országos élvonalhoz. Pedig némi jóindulattal megoldhatnánk a gondokat. A teniszezőkkel társbérletben edző röp- labdázóknak, műkorcsolyázóknak nyilván kisebb tornaterem is megfelelne. Elfogadhatatlan az a gyakorlat is a városban, hogy a hétvégi napokon, főként vasárnap kizárják a tornatermekből a sportolókat, illetve a sportolni vágyókat. Noha erre mindkét részről rendkívül nagy az igény. Ebben a fura helyzetben a teniszezők segítségért fordultak a jesenskéi alapiskolához, egyesek pedig még távolabbi vidékre utaznak edzéslehetőségek után; ami persze költséges is, fárasztó is. Jó lenne, ha mindezek felett elgondolkodnának a sportlétesítményeket igazgató szervek és a vnb illetékesei. Végtére is olyan sportágról van szó, melynek képviselői rászolgálnának a város vezetőinek támogatására. HACSI ATTILA Bizottság elnöke és Milan Opálka, a járási pártbizottság titkára ünnepélyesen átvágta a szalagot, s a falu apraja-nagyja birtokába vehette a csaknem 5 millió korona értékű létesítményt, amelyre akár egy városban is büszkék lehetnének.- így is lehet - jegyezte meg Varga Ernő -, ha az emberek összefognak, csodára képesek. Perbete esete jó példa erre. Rövid időn belül hatodszor találkozunk a faluban átadási ünnepségen, s ez bizonyítja, mennyire dinamikusan fejlődik a község. Nemhogy határidőre, két hónappal előtte, 22 hónap alatt épült föl Perbetén a sportcsarnok.- Hétvégeken, munka után is dolgoztak az emberek. Egész éjszaka, ha kellett. Volt úgy, hogy kilencven- száz ember is összejött, egyesek száz-száztizenöt órát töltöttek az építkezésnél. Ha összefognak az emberek, csodára képesek - állapította meg Varga Ernő; nagyon igaza volt. Perbetén mindenki, aki tehette, fiatalok, öregek bekapcsolódtak a munkába, s az eredmény nem maradt el. A tömegszervezetek, a helyi szövetkezet tagjai, az iskolások is eljártak segíteni, sőt, mint hallottuk, olyanok is, akik már nem laknak a faluban, időközben a környező városokba költöztek, hétvégeken ott voltak az építkezésnél. Az ünnepségen róluk sem feledkeztek meg, a hnb elismerő oklevelét adták át Papp Bélának és Pálnak, Kamancza Ferencnek, Nagy Józsefnek és Kaszner Tibornak. Heten a jnb tanácsának elismerő oklevelét vehették át, köztük Szetei Ernő és Tornóczi Béla, a Rokkantak Szlovákiai Szövetsége helyi alapszervezetének elnöke. Rajtuk kívül Papp Győző építésvezetőnek és három társának, Uzsák Bélának, Geleta Lászlónak és Szetei Péternek oroszlánrésze volt abban, hogy időre elkészült az építkezés.- Most kicsit pihenünk. Ránk fér - mondta Tornóczi Béla arra a kérdésre, nem kezdenek-e valami újba hamarosan. - Sok volt, fárasztó, a huszonkét hónap alatt alig volt megállás. De ha egyszer valamibe belevág az ember, azt végig kell csinálni. Férfiasan, szavunkat tartva. Állták szavukat. Föláldozván szabadidőt, pihenést, hétvégeket. S nem csoda, ha a kedves ünnepségen kicsit fáradt arcukról elsősorban büszkeséget olvashattunk le. Joggal voltak büszkék önmagukra, az általuk alkotott műre, amelyet nemcsak ők, de elsősorban gyermekeik élveznek. Délutántól késő estig tartott az ünnepség az új sportcsarnokban, s a táncon, éneken, a zenén kívül teret kapott a sport is. A férfi röplabdacsapat, amelynek SZNL-be jutása hajszálon múlt a tavalyi bajnokságban, a Kaposvár ellen mutatkozott be. A játékosok, vezetők, a szurkolók nem titkolták: az idén újrapróbálkoznak a feljutással. Jelenleg ők állnak a kerületi verseny élén. A perbeteiek akarása, lelkesedése nem ismer lehetetlent. Talán ez is sikerül... URBÁN KLÁRA Michal Knihár és védencei edzés közben (A szerző felvétele) Sokat jelent a fedett uszoda Komáromban (Komárno) mintegy huszonöt évig stagnált az úszósport. Hiába van a város vízzel körülvéve, az úszásoktatásra nem volt megfelelő létesítmény. Ezért az alapfokú úszásoktatásra maradt a nyitott medence, amely bizony nem tudta a hiányt kellő mértékben pótolni. Két évvel ezelőtt aztán egyik napról a másikra végre átadták az új, 25 méteres fedett uszodát, s ez úgy látszik, megoldotta a problémákat. Az eddig elért eredmények legalábbis azokat igazolják, akik ennek a létesítménynek a hiányában látták a lemaradás okát. Délután négy óra. A csempék és az üvegfalak semmit nem tompítanak a zsivajon és a víz csobogásán. Sőt, mintha felerősítenék a hangokat. A nagymedencében tízéves gyerekek szelik szorgalmasan a vizet. Arányos testalkatú, szőke fiatalember kíséri őket a medence szélén. Michal Knihár, a fiatal úszótehetségek edzője. Jegyzetfüzetet tart a kezében, bele-belenéz, vagy felír valamit. Közben bekiált egyik-másik gyereknek: ,,Erősebb lábtempót! Ügyelj a helyes levegővételre!" Mi a szomszéd helyiségből, az újonnan kialakított pihenőszobából figyeljük őket. Alkalmi kísérőm mutatja: az ő fia is az úszók közt található. Nem állja meg, hogy a medence innenső széléhez közeledő kis szőke legénynek oda ne kiáltson pár buzdító szót. Szól az edzőnek is, aki kisvártatva átlép hozzánk, figyelmeztetve a gyerekeket: a fél szeme azért állandóan rajtuk van.- Tavaly májusban kezdtem meg az oktatást - kezdi a bemutatást.- Csupa 1977 és 1979 között született kisiskolással. A kezdeti harminchatból csak négyen maradtak, hozzájuk válogattam még további tehetségeket. Jelenleg hét fiú és tíz lány edzéseit irányítom. Komáromban működik egy iskolai sportközpont - melynek munkájával egyébként nem vagyok elégedett ez az iskolában tanítja a gyerekeket az úszás alapjaira. Aztán mi kiválogatjuk közülük azokat, akikkel, úgy véljük, érdemes foglalkozni. Első számú követelmény egy ilyen válogatásnál a jó tüdő, kitartó izomzat és a laza, mozgékony ízületek - mondta az edző. Michal Knihár irányítása alatt az edzések hetente hétfőtől péntekig tartanak naponta két fázisban. Reggel két, délután három órát úsznak a gyerekek. Reggel már fél hatkor beugranak a medencébe, délután fél háromtól tréningeznek. Egy hét alatt negyven kilométert úszik le mindegyikük. Az edzéseknek van „száraz“ szakasza is, mely főleg az erőnlétet erősítő futásból áll. Az edző közben az ablaknyíláson keresztül gyorsabb tempóra serkenti a lemaradókat, majd folytatja a tájékoztatást:- Most folyik a legkeményebb munka, ugyanis készülünk a decemberben megrendezendő szlovákiai és országos bajnokságra. Először tavaly indultunk ezeken a viadalokon, már a szlovákiai bajnokságon nagy meglepetést okoztunk. Több érmet szereztünk, és olyan sportszakosztályok úszóit győztük le, mint a Slávia UK Bratislava, a ČH Košice, a Dukla Banská Bystrica, vagy a ZŤS Martin. Például az 1979- es születésű fiúinknak Szlovákiában jelenleg nincs konkurenciájuk a medencében. A másik nagy verseny, amire a közeljövőben készülünk, a Jaromérben sorra kerülő Nemzetközi Gyermeknap Kupa lesz. Ebben az évben ezen a rendezvényen is várakozáson felül szerepeltünk, több úszónk felállhatott a győzelmi dobogóra. Az edző senkit sem akar külön, kiemelni, mindegyik védence keményen megdolgozik a sikerért. Nagy örömére a közelmúltban akadt egy- egy fiú és lány, akik mellúszásban is kiválóak. Eddig ugyanis ez az úszásnem volt a csapat gyenge oldala. Egy komáromi versenyző véletlenül lett benevezve az egyik viadal mellúszószámába, és mindjárt ezüstérmet szerzett. Ez is ritka dolog!- A közeljövőben azt szeretnénk, ha különválnánk a pólistáktól. Tavasszal tervezzük egy ifjúsági edző- központ létrehozását - búcsúzott Michal Knihár. Átsétálunk a medencéhez. Vége az edzésnek. A gyerekek szárítkozni mennek. Utánuk nézek és meg vagyok győződve róla: többjük nevével még találkozunk a jövőben. SZTRECSKÓ RUDOLF Átalakítást a sportéletben is Marat Gramovval, a Szovjetunió Állami Test- nevelési és Sportbizottságának elnökével a múlt héten rendezett szocialista országok sportvezetőinek hagyományos értekezletén Budapesten készített interjút a Népsport. Ebből közlünk részleteket. • Amikor az olimpia nyitányán beválasztották a Nemzetközi Olimpiai Bizottságba, akkor azt nyilatkozta: ,,A NOB-ban megindult demokratizálási folyamatot kívánom erősíteni“. Részletezné ezt?- A NOB-nak megvannak a külön szabályai, ügyrendje, hagyományai évtizedeken keresztül alakultak ki. Ugyanakkor úgy vélem, rendkívül helyes út a NOB életében, ha még inkább a demokratizálás útjára kíván lépni, s a nyilvánosság terén fejleszti a tevékenységét. Amikor a fenti nyilatkozatot tettem, arra gondoltam, ezek a változások az egyes nemzeti olimpiai bizottságok véleményével való tükröztetését jelenti. Vagyis, számolni kell azzal, hogy a NOB-hoz 167 ország tartozik, s ezen tagállamok véleményeinek több szerepet kell kapniuk a NOB határozataiban, döntési rendszerében. • Az élet sok területén a szocialista országok megpróbálják a kapcsolataikat újraértékelni. Hogyan változik a jövőben a szocialista országok sportbeli együttműködése?-A választ leszűkíteném a Szovjetunióban végbemenő változásokra. Ezek összefüggnek az egész sportélet demokratizálásával, a korábbinál sokkalta nagyobb nyilvánossággal. Konkrét problémákat oldunk meg, elsősorban a tömegsport fejlesztése terén, november 4-én került sor arra a találkozóra, amelyen méltattuk az olimpiai helyezettek, érmesek sikereit, és ezen jelen voltak a párt és a kormány képviselői is. Mihail Gorbacsov elvtárs kijelentette, hogy a közeljövőben megvitatásra kerülnek a tömegsporttal kapcsolatos új elképzelések, amelyek ösztönözni fogják a szélesebb rétegek testnevelését, a szabadidő- sportot is. • Kívánnak-e változtatni a szovjet sport belső struktúráján? Gondolnak-e az egyesületek, illetve a szövetségek önállóságára?- Egyes szerkezeti átalakítások elengedhetetlenek. A közeljövőben az elképzeléseink széles nyilvánosságot kapnak a sajtóban, azzal a céllal, hogy mindenki ismerje meg a változásokat és tegye hozzá a maga észrevételeit. • Az utóbbi időben több szovjet sportoló szerződhetett külföldre. Ezen kívül még mi mást hozhat a glasznoszty és a peresztrojka a szovjet sportban?- Azok a sportemberek, akik ma különböző külföldi klubokban szerepelnek, sokat tettek annak érdekében, hogy dicsőséget szerezzenek hazánk sportjának. Éppen ezért aligha nehezményezheti bárki is, hogy ezek a sportolók néhány évig külföldi kluboknál tevékenykednek Azt tartom lényegesnek: ily módon versenyzőink tapasztalatokat szereznek, bepillanthatnak egyes európai országok sportéletébe, egyszóval később hasznosíthatják a külföldön eltöltött éveket. • A szöuli olimpián a szocialista országok sportolói vitték a prímet De a nemzetközi sportélet vezetéséből, irányításából korántsem tudják ilyen mértékben kivenni a részüket. Hogyan lehetne ezen változtatni?- Valószínűleg úgy, hogy megfelelő embereket kell küldeni a nemzetközi szövetségekbe, akiket minden további nélkül meg is választanak. • Hogyan alakul a Jóakarat-játékok jövője?- Éppen a minap találkoztam Turner úrral, az amerikai szervező bizottság vezetőjével, aki azt‘ mondja, nagyon sokat várnak az 1990-ben az egyesült állomokbeli Seattle-ben megrendezésre kerülő játékoktól. Azt is elmondta még, valamennyien komolyan készülnek erre a látványos második felvonásra. • Született már döntés arról, hogy Leningrád megpályázza a téli olimpia megrendezését?- Nincs ilyen tervünk, mert egyszerűen nem megfelelő helyszín ehhez Leningrád. • Vajon lesz-e Moszkvában Forma-1 -es futam?- Ezen már gondolkodunk...