Új Szó, 1988. november (41. évfolyam, 257-282. szám)
1988-11-14 / 268. szám, hétfő
Jelentős fordulópont a válság leküzdésében A CSKP KB 1968 novemberi ülésének határozatáról ÚJ SZÚ 1988. XI. 14. 1968 utolsó hónapjaiban Csehszlovákiában a helyzet nem volt valami örömteljes. A jobboldali erők terveinek végrehajtását, az ellen- forradalmi fordulatot és a hatalom megragadását megakadályozta a testvéri szocialista országok internacionalista segítségnyújtása, azonban új támadásba lendültek. Mindenáron meg akarták akadályozni a köztársaság belső konszolidációját és a Szovjetunióval, valamint a szocialista országokkal fönntartott kapcsolatok normalizálását, amelyhez kedvező platformot jelentettek az 1968. augusztus 26-án a csehszlovák és a szovjet vezetők által Moszkvában aláírt dokumentumok. A helyzet bonyolultsága abból adódott, hogy a párt vezetőségében helyet foglaló jobboldaliak nem okultak az 1968 augusztusa előtti fejlődésből. Nem akarták látni tevékenységük hibáit és fogyatékosságait, nem voltak hajlandók beismerni, hogy az a politika, amelyet meg akartak valósítani, csődbe jutott. Továbbra is a „mindent ígérni és semmit sem teljesíteni“ politikához tartották magukat. Kétarcú politika így kezelték a Moszkvában aláírt egyezményt is. Noha szavakban hirdették teljesítésének szükségességét, a szavakat nem követték tettek. Annak ellenére, hogy Alexander Dubček 1968. szeptember 14-én a televízióban és a rádióban mondott beszédében kijelentette: „... megkezdtük a moszkvai határozatok teljesítését. Következetesen teljesítjük őket...“ A moszkvai protokollt és határozatainak valódi tartalmát, s mindazt, ami belőle következik a párt politikája és az állami szervek számára, ő és munkatársai a párttagok és a dolgozók előtt elhallgatták, s teljesítését mindenáron bojkot- tálták. Nem maradtak azonban csupán a konszolidációs folyamat szóbeli támadásánál. A jobboldali és anti- szocialista erők nacionalista és szovjetellenes jelszavakkal mindenekelőtt a tapasztalatlan ifjúságot mozgósították és az utcára lázítot- ták, így akartak érveket szerezni amellett, hogy a nemzet nem akarja a szovjet katonai erők jelenlétét, s az augusztus előtti politika folytatását óhajtja. Azok az akciók, amelyek nyugtalanságot váltottak ki a CSKP KB soron következő ülése előtt, érvként szolgáltak a számukra, hogy azt hirdessék, a politika minden változása, a szocialistaellenes és revizionista erők bírálata és az ellenük hozott intézkedések az „elégedetlenség" új hullámát váltja ki. Mindenekelőtt a hírközlő szervekben ösztönzött provokáció és a marxista-leninista erők ellen folytatott kampány segítségével akarták megakadályozni, hogy objektív, a marxizmus-leniniz- musból kiinduló elemzésnek vessék alá a január utáni fejlődést, hogy a jobboldal által folytatott politikát valódi nevén lehessen nevezni, leleplezzék a revizionista torzulások hordozóit és a szocializmus bom- lasztásának szervezőit. Minőségileg új feltételek A jobboldali és az antiszocialista erők által kirobbantott válság leküzdésének alapvető feltétele a társadalom, a párt és a gazdaság megtisztítása az opportunizmus és a re- vizionizmus hordalékától, a jobboldal megfosztása az eszmei és politikai befolyásolás lehetőségétől és képviselőit hatalmi pozícióiktól. A marxista-leninista erők ezt a feladatot ugyancsak céljukként tűzték ki és fokozatosan igyekeztek formálni soraikat. Ezt a feladatot senki más nem teljesíthette, csupán a becsületes kommunisták. A revizionizmus és opportunizmus politikájának képviselőivel elkerülhetetlen és határozott harcot kellett folytatni; le kellett leplezni tevékenységüket és céljaikat, meg kellett mutatni, mennyire éles ellentétben volt politikájuk a nép és a szocializmus érdekeivel. Ez a harc rendkívül nehéz volt. A kommunisták és a párton kívüli állampolgárok, akik a válság leküzdésére törekedtek, nem támaszkodhattak a CSKP KB semmilyen dokumentumára, amely kritikusan elemezte volna a január utáni fejlődést és az eseményeket, a jelenségeket valódi nevén nevezte volna. Épp ebből a szempontból volt nagy jelentősége a CSKP KB 1968 novemberében (11. hó 14-17-e között) tartott ülésének és a novemberi ülés határozatának, amelyet ezen hoztak. „Ez volt - hangsúlyozza a Tanulságok című dokumentum- a marxista-leninista baloldal első jelentős sikere, amelyre ezután támaszkodhatott kezdeményezésében és aktivitásában... Eredményei jelentős mértékben korlátozták a jobboldali elemek mozgásterét.“ Miben állt - a folytatódó harc adott szakaszában - e határozat jelentősége? Mindenekelőtt abban, hogy- noha nem egészen következetesen - a január utáni fejlődés bíráló elemzését tartalmazta. Rámutatott az antiszocialista és jobboldali opportunista erők, valamint a tömegtájékoztató eszközök 1968 augusztus előtt játszott szerepére és jellemezte a január utáni fejlődés negatív vonásait, amelyek a párt és a társadalom válságához vezettek. A jobboldali opportunizmust és revizionizmust a pártra nézve a fő veszélynek minősítette. Bírálta nemcsak a nyílt antiszocialista megnyilvánulásokat, hanem azoknak a kommunistáknak a tevékenységét is, akik jobboldali pozíciókból torzították a CSKP januári ülésének határozatait és a revizionista álláspontot olyan útként tüntették föl, amely a január előtti időszak hibáinak és fogyatékosságainak eltávolításához vezet. Az ülésen éles harc bontakozott ki. A jobboldal képviselői védelmezték a január utáni politikát és teljesen elutasították a bírálatát. Minden részlet megfogalmazásáról viharos vita bontakozott ki és harc folyt hangnemének megváltoztatásáért. Ebben a konkrét helyzetben az, amit a marxista baloldal elért, győzelemnek számított. Sok alapvető kérdésben, amelyet az előző és a következő fejlődés vetett föl, világosan állást foglalt, és komoly erősítést jelentett mindazok számára, akiknek a szocializmus szívügye volt. Különös jelentősége volt annak, hogy a határozat kitűzte a párt és a kommunisták feladatát a CSKP KB ülését követő legközelebbi időszakra. Hangsúlyozta, hogy a CSKP politikája a marxizmus-leninizmus és a proletár internacionalizmus alapel- veiböl, a szocialista CSSZSZK építésében a minden szocialista társadalmat építő országra érvényes alapvétő elvekből, valamint az ország sajátságainak figyelembe vételéből indul ki. A további intézkedések is rendkívüli jelentőségűek voltak a későbbi fejlődés szempontjából. A CSKP KB Elnökségében létrehozott végrehajtó bizottság korlátozta a jobboldal befolyását a pártvezetésben, és megnehezítette manőverezését. A CSKP KB keretében a cseh országrészekben végzett pártmunka irányítására létrehozott iroda meghiúsította a jobboldalnak azt a törekvését, hogy összehívja a cseh kerületek kommunista pártjának kongresszusát, amelyhez nagy reményeket fűzött. A novemberi plénumülés határozatai által kidolgozott alapelvek platformot teremtettek a pártban és a társadalomban a marxista-leninista erők egyesítésének létrehozásához. Sok kommunistának, aki nem tudott tájékozódni a bonyolult helyzetben, felnyitotta a szemét és segített megtalálni helyét a harcban, amely szakadatlanul folyt. E határozatnak a párt szerveiben és szervezeteiben való megvitatása siettette a politikai differenciálódást, segítette a párt marxista-leninista irányvonalának védelmét és kibontakozását. A jobboldali erők ezután már nem nevezhették önkényesen a revizionista torzulások és a szocialistaellenes erők ellen folytatott harcot nemzetellenes tevékenységnek, és azokat, akik ezt a harcot vívták, szélsőségeseknek vagy konzervatívoknak. A jobboldal képviselői számára, akik kevés kivétellel továbbra is tisztségükben maradtak, ennek a határozatnak az elfogadása vereséget jelentett. Annak ellére, hogy a CSKP KB-ben fennálló erőviszonyok miatt nem sikerült a bírálatot konkretizálni (ami ezután az elkövetkezendő időszakban mint komoly fogyatékosság jelentkezett, s a jobboldal teljes mértékben ki is használta), sem pedig olyan káderváltozásokat végrehajtani, amelyek garantálták volna a jóváhagyott alapelvek megalkuvás nélküli megvalósítását. A párt politikájának világos körvonalazása lehetővé tette annak föltárását, hogy a jobboldali politikusok tettei mennyire ellentétben vannak a párt legfelsőbb szervének határozatával. Es ez végső vereségük szempontjából nagyon fontos volt. Az állandó válság kirobbantása A CSKP KB novemberi ülése határozatainak jelentőségét nemcsak a marxista-leninista erők tudatosították, hanem a jobboldali revizionista áramlat képviselői és a szocialistaellenes elemek is. Amikor a jobboldal a CSKP KB ülésén kudarcot vallott - visszavonult „az előre előkészített pozíciókba“. A tömegtájékoztató eszközökben helyet foglaló hangadói útján és az alkotószövetségek, a diákok és némely szak- szervezeti szövetség bevonásával azonnal megkezdte harcának újjászervezését a CSKP KB határozatai ellen. Cseh- és Morvaország főiskolai diákjainak szövetsége már egy nappal az ülés után tízpontos ultimatív követelést terjesztett elő (pl. szabad átkelés a határokon, a párt és az állam befolyásának megszüntetése a tömegtájékoztató eszközökben, abszolút szólás-, gyülekezési és társulási szabadság, a szovjet katonai erők távozása és hasonló). Amikor ezt a nyomást visszautasították, november 18-án háromnapos sztrájkot hirdettek. Ezt követte november 18- án a prágai újságírók konferenciája, az alkotó szövetségek központi bizottságainak és a Csehszlovák Tudományos Akadémia képviselőinek együttes ülése november 22-én. Mindezeken az üléseken a központi bizottság novemberi határozatát elutasították. A tömegtájékoztató eszközökben - tekintet nélkül a CSKP KB határozatára, amely kötelezte őket, hogy segítsenek a párt és az állam politikájának megvalósításában, az említett ülések állásfoglalásait és saját nézeteiket széles körben publikálták. Ismét - mint már annyiszor - manipulálták a közvéleményt, hogy a novemberi ülés határozatának elutasítása azért szükséges, mivel „ellentétes a nép és nemzet érdekeivel“. Az egyik kampány még el sem csitult, kezdődött a másik. Ezúttal azért, hogy Josef Smrkovskýt válasszák meg a Szövetségi Gyűlés elnökévé. Határozatok, levelek, állásfoglalások. A fémipari dolgozók szakszervezeti szövetsége általános sztrájkkal fenyegetőzött. Ez az előre megrendelt kampány, melynek élén maga Smrkovský állt, veszélyesen tovább mélyítette a válságot, melyet a jobboldali erők állandóan élesztettek és felújítottak. Ezzel a bomlasztó politikával a jobboldali erőknek sikerült egy időre a konszolidációs folyamatot lefékezni. Egyidejűleg azonban végérvényesen fölfedték igazi arcukat és céljaikat. Képviselőik nyilvánvalóan bebizonyították, hogy számukra sem a nép, sem a szocializmus, amelyre oly gyakran hivatkoztak, nem fontos. Elsősorban saját politikai és hatalmi érdekeiket akarják érvényesíteni, ezeknek azonban a munkásosztály és a dolgozók érdekeihez semmi közük sincs. Úgy, mint 1968 után Dubček, Smrkovský, Mlynár, Pelikán, Hejz- lar, Slávik, Cisaŕ, šabata és a továbbiak egész csoportja meghiúsította a hibák és fogyatékosságok leküzdésének lehetőségét és a szocialista társadalom további fejlődését, ugyanezek az emberek megakadályozták, hogy a január utáni időszak hibáit és torzulásait ki lehessen javítani, és hogy nyugodtan végrehajtható legyen a konszolidálás folyamata, amikor az ellenforradalmi föllépés veszélyét a testvéri szocialista országok segítsége meghiúsította. Semmit sem tanultak A „prágai tavasz" szószólói az alatt az idő alatt, amely az 1968-as válságév óta eltelt, sem okultak semmit. Azok, akik nyugati kenyéradóikhoz szöktek az egyetemeken elfoglalt jövedelmező állásaikból, az uszító rádióadókból és az ideológiai harc más intézményeiből, felforgató kampányokat szerveznek köztársaságunk ellen. De akik itthon maradtak, azok sem ülnek ölbe tett kézzel. Ok is - akár az úgynevezett Charta 77-ben, akár más „nem formális“ szocialistaellenes csoportokban a burzsoá hírközlési szerveknek adott interjúkkal, különböző nyilatkozatokkal, amelyekkel 1968-as politikájukat védelmezik, tovább folytatják harcukat a szocializmus és elméleti alapja, a marxizmus-leninizmus ellen. Húsz évvel ezelőtt az „emberarcú szocializmus“ jelszavával álcázták magukat. Ma ugyanezt teszik a Szovjetunióban folyó átalakítással. Nagyon leleményesen „érvet“ alkottak, mely szerint az az átalakítás, amelyet az SZKP valósít meg „ugyanaz, vagy nagyon hasonló" ahhoz a politikához, amelyet ők folytattak 1968 januárja után. A szovjet átalakításhoz való csatlakozásukkal farizeus módon igyekeznek rehabilitálni saját személyüket és a válságos években folytatott, azóta csődbe jutott politikájukat. Ismét be akarnak avatkozni országunk politikájába. Ismét felajánlják nekünk - mint az átalakítás egyedül helyes tartalmát - a régi revizionista, a gyakorlat által lejáratott politikájukat. Amikor ezekben a napokban megemlékezünk a CSKP KB 1968 novemberi üléséről és arról a helyzetről, amely ez ülés előtt és utána volt, amikor elemezzük a jobboldali és szocialistaellenes erőknek az 1968-1969 fordulóján követett eljárását és azoknak a csoportoknak a tevékenységét, amelyek nyugaton a kommunistaellenes emigráns központok szolgálatában (különböző cégér alatt) ma az „újjászületésért" folyó harc folytatóinak adják ki magukat, nemcsak fő programelveik azonosságát nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hanem céljaik elérésében követett taktikájukat és stratégiájukat sem. Ismét olvassuk és halljuk azokat a követelményeket, hogy meg kell szüntetni a CSKP vezető szerepét, át kell szervezni a biztonsági szerveket, be kell vezetni az abszolút gyülekezési és szólásszabadságot, föl kell újítani az egyéni vállalkozást valamennyi szférában, beleértve a mezőgazdaságot és a kultúrát is, lehetővé kell tenni „független“ hírközlőszervek, kiadók, színházak és független szakszervezetek és más szervezetek alakítását. A politikai rendszert pluralista alapon, burzsoá demokratikus mintára kell átszervezni, biztosítani kell a szovjet egységek távozását országunk területéről stb. Ezeknek a „követeléseknek" szorgalmazása ugyancsak hasonló a húsz év előttihez. Azok, akik ezek mögött állnak, ismét feszültséget és káoszt akarnak teremteni a társadalomban. Nyomást akarnak gyakorolni a párt és az állami szervekre. Az a szándékuk, hogy ezeket a „követeléseket" kivigyék az utcára, és összeütközéseket idézzenek elő, mint az augusztus 21-én és október 28-án Prágában nyilvánvalóan megmutatkozott. A konfrontációnak ez a taktikája arra irányul, hogy megfelelő ürügyet szolgáltassanak a burzsoá hírközlő szervek számára a csehszlovákellenes kampány kibontakoztatására, hogy befeketíthessék a CSKP politikáját és bizonyíthassák, milyen antidemokratikus rendszer uralkodik Csehszlovákiában. Ezeknek az akcióknak a szervezői, akárcsak a jobboldali erők a válság éveiben, meg akarják hiúsítani azt az esélyt, amelyet számunkra az átalakítás adott. Ma azonban nem 1968-at írunk, hanem 1988-at. Okultunk a történelemből. Következetesen megvalósítjuk a gazdasági reformot, az átalakítást és társadalmunk élete valamennyi területének demokratizálását. Ebben az SZKP és a saját tapasztalatainkra támaszkodunk. Az átalakítás visszafordíthatatlan. Megvalósításában a szocializmus fejlesztését tartjuk szem előtt, és azt, hogy feltételeket biztosítsunk a szocializmus előnyei és lehetőségei teljes érvényesüléséhez. Ezt azonban csupán a szocializmus lenini koncepciójának következetes alkalmazásával érhetjük el, amelynek szerves része a párt vezető szerepe, a marxista -leninista tanítás alkotó fejlesztése és a szocialista építés általános törvényszerűségeinek érvényesítéKAREL HORÁK A bratislavai Klement Gottwald Ifjúsági és Pio- nírházban 190 gyerek látogatja az audiovizuális, számítástechnikai és programozási szakkört. A gyerekeket korosztályuk szerint 11 csoportba sorolták itt sajátítják el a különböző fokozatú programnyelveket. A központot nemsokára személyi számítógépekkel is ellátják, ezek képezik majd az alapját a tudományos-műszaki fejlesztés klubja felszerelésének. A felvételen a programozás elemeivel ismerkednek a szakkör tagjai. (Vlastimír Andor felvétele - ČSTK)
