Új Szó, 1988. november (41. évfolyam, 257-282. szám)

1988-11-12 / 267. szám, szombat

fi f ! ■'T* ľ­í. \ , ÍJgff’ “ yt M j&ťQfc- (*3|i|p % , Íl y: ŕ !S *-vs­> t , ' 1 összehangolt, pontos munkára van szükség (A szerző felvétele) Tüzérek lesznek Nemrég emlékeztünk meg a Csehszlovák Néphadsereg napjá­ról. A katonai alakulatoknál, a kö­zép- és főiskolákon felelevenítették a szabadságunkért és függetlensé­günkért vívott hősies küzdelem em­lékeit. Nem történt ez másképp a Martini Katonai Középiskolában sem, amelynek diákjai tisztelettel ápolják a Szovjetunióban megala­kult első csehszlovák hadtest kato­náinak harci hagyományait. Az in­tézmény parancsnokai és oktatói nagy felelősségtudattal nevelik had­seregünk új, kiválóan képzett tiszt­jeit. Arról, hogy milyen eredménnyel, a közelmúltban meggyőződhettünk az egyik kiképzőközpontban, ahol a középiskola elsőosztályos diákjai, a tüzérségi alakulatok majdani pa­rancsnokai a gyakorlótéren bizonyí­tották: mit sajátítottak el az iskolapa­dokban. Megérkezésük napján rög­tön felállították a tüzelő állásokban a 122 milliméteres tarackokat s az éleslövészet előtt bizony feszültség uralkodott el rajtuk. Másnap a hallgatókból lövegke­zelőrajok alakultak. A harcászati ki­képzés során megizlelhették a lö- vegparancsnok, a töltőkezelő, és az irányzókeze lő, valamint a lövész ,,kenyerét“. A készültség elrende­zését követően a rajok elfoglalták állásaikat. A gyakorlatozok közül nemegy- nek volt lámpaláza, s a többiek is feszülten várták, mi következik. Ro­man Jakubec őrmester lövészként és töltőkezelőként adhatott számot tudásáról. A lövészet megkezdése előtt még egyszer áttekintette a rá váró feladatokat, bár már rég fejből tudta valamennyit. Kissé idegesen járta körül a rá bízott löveget. Időn­ként szeme a távolba révedt. Oda, ahová a lövedékek becsapódását várták. A helyet természetesen pon­tosan nem láthatta, hat kilométerre volt. Közvetlenül tüzeléssel kellett célba találniuk. Teljes mértékben a század rangidős tisztjétől kapott adatokra támaszkodtak. A hallgatókról el kell mondanunk, hogy a martini középiskolába való jelentkezésük előtt ,,civil“ szakmun­kásképzőben végeztek. Nem lesz könnyű a fiatalok dolga. Elegendő, ha megemlítjük, hogy két év múlva általános és katonai tantárgyakból kell érettségizniük. Többségük kitűnő tanuló, pszichi- kailag érett. Erről meg is győződhet­tünk. Bár némelyikük kissé idillikus elképzelésekkel választotta ezt a pályát, fokozatosan mindannyian megértették, hogy az első lövést rengeteg erőfeszítés előzi meg. A matematika és fizika tanulásától kezdve egészen a lövészet és a mű­szaki tantárgyak elméleti elsajátítá­sáig Térjünk vissza azonban a gyakor­lótérre. Azonnal szembe tűnik, hogy a lövegek körüli eddigi sürgés-for­gás mintha harciasabb jelleget öltött volna. Előzőleg a megfigyelőhelyek­ről azt a tájékoztatást kapták, hogy perceken belül kezdődik a gyakorlat. A tüzelőállásokhoz már megérkezett a lőszerszállitó jármű is. Minden lö- veg megkapta a szükséges mennyi­ségű lőszert, nem is keveset. Nem akartuk hirtelenében elhinni, hogy a katonák ennyi lőszert „használnak el". De ne vágjunk az események elébe. A térségben szinte szikrázik a le­vegő a feszültségtől. Bár vártuk, mégis meglepetésként hat az állá­sokon végigszárnyaló első parancs­szó. Jaroslav Zary ez őrmester sza­vai gyors egymásutánban hangza­nak. Az irányzókezelők feljegyzik a kapott adatokat, beállítják a függő­leges és vízszintes irányzékot.- Kész! - jelenti az irányzékkeze- lő. A parancsnokkal együtt még egy­szer ellenőrzik a bemérőkészülék adatait. Martin Kalický őrmester, lö­vész kissé rezgő hangon jelenti a parancsnoknak: - A mutatók a he­lyükön vannak! Az odapillant s kiad­ja a parancsot: Kezelőszemélyzet, fedezékbe!, majd az elsütőzsinór végét a helyére illeszti. A másik végét odanyújtja a lövésznek Köz­ben múlnak a másodpercek. Hirte­len sok lett a tennivaló - gondolja Štípa őrmester. Utoljára még ellen­őrzi a vízszintes és függőleges irányzékot, hogy nem lépték-e túl a biztonsági irányt és távolságot. Nem, minden rendben. Zarycz őrmester kezében fele­melkedik a piros zászló. A lövész megfeszíti a zsinórt. Hirtelen meg­rántja. Az első lövés döreje, bár fülvédőt használnak, még sokáig visszhangzik a fülükben. Közben a megfigyelőheiyről jelentik a javított adatokat. Aztán ismét elsül az ágyú. Addig ismétlik a tüzelést, míg a löve­dék nem talál a kijelölt célba. Ezt követően a többi löveg irány- zókezelői szintén koordinálják az adatokat. A tüzérségi szakasz állá­saiban az egyik lövés a másikat követi. Amikor elhangzik a parancs: Szakasz, sortűz!, a dörejek szinte egybeolvadnak. A lövéssorozat egyenletességéből látni, hogy a kez­deti idegesség elmúlt. A gyakorlat után a lövészet irányí­tója, Jozef Ušela őrnagy, a hallgatók osztályfőnöke megelégedettségét fejezi ki. Karol Eisenreich őrnaggyal így foglalja össze az eredményeket. - A gyakorlat nem mondható hibát­lannak, bár tekintettel a fiúk kezdeti feszültségére és félelmére, nem rosszak az eredmények. Ezt az érté­kelést tartalmazó jelentés is alátá­masztotta. A Štípa őrmester bemérő lövegét kezelő raj volt a legjobb. A többiek sem vallottak azonban szégyent. A két óráig tartó lövészetben jól elfáradtak a majdani tüzérek. Ezért nem csoda, hogy a szünetben azon­nal víz és tea után néztek. Rövid szünet után hozzáláttak további fel­adataik teljesítéséhez. Bár ugyano­lyan igényesek voltak, mint az elő­zőek, a jövőbeli tüzéreknek mégis könnyebbeknek tűntek, hiszen vég­rehajtásukhoz frissen szerzett ta­pasztalatokkal és új ismeretekkel láttak hozzá. DUŠAN OVÁDEK őrnagy Mindent lehet, csak akarni kell A nemzeti bizottságok munkáját a községfejlesztésben elért eredmé­nyek alapján értékelik a választók. Ahol valami épül, a szolgáltatások­kal sincs különösebb baj, az embe­rek elégedettek, sőt maguk is kive­szik részüket a munkákból. így van ez Kuzmicében is. Abban a Kumicében, amelyik a Tőketere- besi (Trebišov) járásban van és szo­ros baráti kapcsolatban áll azzal a Kuzmice nevű községgel, amelyik a Topolcanyi járásban található. Az itt élő közel 1600 ember főleg az utóbbi időben nemegyszer fejezte ki elégedetlenségét a község fejlesz­tésével kapcsolatosan.- Igazuk van az embereknek- mondta Jozef Olexa, a hnb elnöke.- A problémák valóban nagyon fel­halmozódtak. Bántott is ez bennün­ket, de nagyon nehezen találtuk meg a legmegfelelőbb munkafor­mát. Az egyik plenáris ülésen úgy döntöttünk, hogy minden képviselő értékeli eddigi munkáját, s kifejti el­gondolásait a problémák rendezé­séről. Két képviselő kivételével- akik le is mondtak megbízatásuk­ról - ezt mindnyájan megtették, összegeztük a sok-sok javaslatot, és hozzáláttunk megvalósításához.- Hogyan lehetne jellemezni az elhangzott javaslatokat?- Egy mondatba lehet sűríteni: mindent a község fejlesztéséért, a lakosság elégedettségéért. Még a legegyszerűbb javaslatot is figye­lembe vettük. így értük el, hogy a nemzeti bizottság képviselői, saját elgondolásaik szerint, de természe­tesen összhangban szervezik vá­lasztóikat a feladatok megvalósítá­sára. Az egységes földműves-szö­vetkezet is változtatott álláspontján. Ahol csak tud, segít. Főleg gépeket bocsátanak rendelkezésünkre el­lenérték nélkül. S ez sokszor többet ér, mint néhány ezer korona. A hnb elnöke azt is elmodta, hogy a szakbizottságok munkája is nagy­ban megváltozott, önállóbbak lettek a problémák rendezése, a döntések meghozatala során. Például a köz- rendvédelmi bizottság elérte, hogy a lakosság nem szállítja a szemetet tilos helyekre, csökkent a bűncse­lekmények és törvénysértések szá­ma. Ami a legörvendetesebb, ez a cigányokra is vonatkozik. Lukács Mihály, a bizottság elnöke teljes mértékben kihasználja rendőri ta­pasztalatait a törvényesség megsér­tése elleni harcban. Természetesen a bizottság többi tagja is többéves gyakorlattal rendelkezik ezen a terü­leten. Az iskola- és kultúra kérdései­vel foglalkozó szakbizottság nagy erőfeszítéseket tesz arra, hogy kivi­telezőt találjanak a kétmillió korona értékű óvoda megépítésére.- Z akcióban nem lehet felépíte­ni? - kérdeztem a hnb elnökétől.-Lehet, hogy igen, de jelenleg művelődési házat építünk. Nem kis feladat. Nagyon sok energiát követel a község lakosságától. A tisztségvi­selőknek építkezési anyagok után kell futkározni, úgymond naponta. Sőt az is megtörténik, hogy egy-egy helyre hetekig kell járni, hogy meg­kapjuk a szükséges anyagot. A többi képviselő szervezi a társadalmi munkát. Vannak napok, amikor 15-20 emberre is szükség van, fő­leg mint ma, vakolásnál. Az eddigi kimutatás szerint a köz­ség lakossága évente 15-16 ezer órát dolgozott az építkezésen. Vol­tak akik szabadságot vettek ki, hogy eleget tegyenek kötelességüknek. Amikor ott jártam, külsejét látva befejezettnek véltem az építkezést. Juraj Dvorovčik és Michal Homza képviselők maltert kevertek a belső falak vakolásához. Arra töreksze­nek, hogy előkészítsék az épületet a téli munkákra. A művelődési házat a jövő év májusában, hazánk felsza­badulásának 44. évfordulója tiszte­letére szeretnék átadni,- Sokat segítenek a Nemzeti Front tömegszervezetei - mondta Juraj Dvorovčik. - Most is nyolcán segítenek. Eddig a Szabadságpárt helyi szervezetének, a sportszerve­zet tagjai és a tűzoltók bizonyultak a legaktívabbaknak. Sajnálatos do­log, hogy a SZISZ-tagok csak a ne­gyedikek a sorban. Pedig elsősor­ban a fiatalok használják majd a lé­tesítményt. A nemzeti bizottság képviselői, tisztségviselői a művelődési ház építése mellett nem feledkeznek meg a Nemzeti Front választási programjába foglalt többi feladatról sem. A szolgáltatások színvonala figyelmük előterében áll. A nemzeti bizottság mellett két évvel ezelőtt létesített kisüzem keretében fuvaro­zást, szemétszállítást vállalnak, jól működik a borbély- és fodrászüzem, a tv-javító műhely. A környező fal­vak lakosainak is szívesen dolgoz­nak. A kisüzem évi 200 ezer koronás tiszta jövedelemmel működik. A hnb elnöke úgy jellemezte a nemzeti bizottság jelenlegi tevé­kenységét, hogy itt is „mindent le­het, csak akarni kell". A gondok, tervek nyílt, őszinte megbeszélése elősegítette a sokéves egy helyben topogás megszüntetését. HOROSZ ÁRPÁD * KÖSZÖNTŐ ■ 1988 november 13-án ünnepük házas­ságkötésük 40. évfordulóját a legdrágább szülök és nagyszülők, születésnapot rében: férje: Ferenc, lánya: Ica, veje: Gabi, unokái: Gábor és Évike, akik külön köszönik a nagymama jóságát és fára­dozását. Ú-4402 VA KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Czanik Aladár és neje, Gyurcsi Olga Alsóhatáron (Dolný Chotár) E szép ünnep alkalmából szeretettel gra­tulálunk, kívánjuk, hogy közös életük el­következő éveit jó egészségben, szere- tetben és boldogságban éljék át, és egy­ben tiszta szívből megköszönjük a ki­mondhatatlan szeretetet, a sok fárado­zást és mindazt, amit értünk, gyermekei­kért és unokáikért tesznek: lányuk. Olga, vejük: Miro, fiaik: János, Sándor, menyeik: a két Giziké, unoká­ik: Petra, Szilvia, Iván, Dusán, János, Sándor. Ú-4145 ■ November 12-én ünnepük házasság- kötésük 60. évfordulóját a szeretett szü­lök, nagyszülők és dédszülők, Szépe Béla és felesége, Szépe Erzsébet Bratislavában. E szép ünnep alkalmából szívből gratulál­nak. további békés életet és jó egészsé­get kívánnak: lányuk, vejük, unokájuk: Ingrid férjével Károllyal, dédunokáik: Slávka, Len­ke. Ú-4155 ■ 1988 november 12-én ünnepük házas­ságkötésük 50 évfordulóját a drága szü­lők, nagyszülők és dédszülők, Kovács Dániel és neje, Kovács Margit Kisfaludon (Vieska). E szép ünnep alkalmából szívből gratulál és hosszú, boldog életet kíván: három fiuk, lányuk, menyeik, vejük, hét unokájuk és dédunokájuk: Enikő Ú-4393 ■ 1988. november 12-én ünnepli 60. születésnapját a szeretett feleség, édes­anya és nagymama, Máté Ilona Méhiben (Včelince). E szép ünnep alkalmából szívből gratulál­nak, erőt, egészséget és még sok boldog ■ Fájdalomtól meg­tört szívvel mondunk köszönetét minden kedves rokonnak, a Csemadok tagsá­gának, a PALÓC tánccsoport tagjai­nak, minden barát­nak, sporttársnak, ismerősnek, akik 1988. október 15-én elkísérték utolsó útjára a fülekpüspöki (Fiľakovské Biskupice) temetőbe felejthe­tetlen halottunkat, Molnár Tibort, akit a kegyetlen halál 63 éves korában ragadott ki szerettei köréből. Köszönetét mondunk Mag J., Simon J., Mázik I. és Kómár T. elvtársaknak búcsúbeszédei­kért. Köszönjük a sok virágot, koszorút és vigasztaló szavakat, melyekkel enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat. A gyászoló család. Ú-4374 ■ Fájdalomtól megtört szívvel mondunk köszönetét mindazoknak, akik 1988. ok­tóber 8-án elkísérték utolsó útjára a sik- abonyi (Maié Blahovo) temetőbe a leg­drágább férjet, édesapát, nagyapát, apóst, testvért, munkatársat, jóbarátot, jószom­szédot, Nagy Lórincet, akit a halál hosszú betegség után, 77 éves korában ragadott ki szerettei köré­ből. Külön köszönetét mondunk a szép koszorúkért, virágokért és a részvétnyil­vánításokért, melyekkel enyhíteni igye­keztek mély fájdalmunkat. A gyászoló család Ú-4395 ■ Köszönetét mondunk minden kedves rokonnak, ismerősnek, szomszédnak, jó­barátnak és munkatársnak, akik 1988. október 15-én elkísérték utolsó útjára a csatai (Cata) temetőbe drága halot­tunkat, Szívó Nándort, akit a kegyetlen halál rövid betegség után, 50. életévében ragadott ki szerettei köré­ből Köszönetét mondunk, hogy virágado­mányaikkal, koszorúikkal és vigasztaló szavaikkal enyhíteni igyekeztek mély fáj­dalmunkat. Gyászoló felesége és három fia. Ú-4397 ■ Szemünkben könnyel, szívünkben fáj­dalommal és soha el nem múló szeretet­tel emlékezünk a felejthetetlen férjre, drá­ga, jó édesapára, vöre, sógorra, Magyarics Ferencre Imely (Imeľ), akit a kegyetlen halál 1987. november 13- án, 36 éves korában ragadott ki szerettei köréből. Akik ismerték, szerették, emlé­kezzenek rá szeretettel ezen a szomorú, első évfordulón. Emlékét, jóságát örökké szivében őrzi: felesége, kisfia: Ferike, anyósa és só­gora. Ú-4234 ■ Fájó szívvel emlékezünk Grégelyi Józsefre Palást (Plášťovce), akit a halál 1987. november 12-én raga­dott ki szerettei köréből. Akik ismerték és szerették, gondoljanak rá ezen a szomo­rú, első évfordulón. Emlékét örökké őrzi: felesége, fia, lánya, menye, veje és unokái: Andrea, Péter és Lacika. Ú-4255 ■ November 12-én három éve annak, hogy örökre eltávozott szerettei köréből a szeretett férj, édesapa, nagyapa, Petrovics János Terbegec (Trebušovce). A csendes megemlékezésért köszönetét mondunk barátainknak és rokonainknak Az elhunytra örök tisztelettel és soha nem halványuló szeretettel emlékezünk. A gyászoló család. Ú-4286 ■ Tíz éve annak, hogy felejthetetlen hoz­zátartozónknak. Bag in Istvánnak (Sokolce) 26 éves korában jóságos szíve örökre megszűnt dobogni. Akik ismerték és sze­rették, emlékezzenek rá kegyelettel: felesége és két kisfia Ú-4291 Hl Fájó szívvel emlékezünk szeretett édesanyánkra és nagymamára, özv. Hámros József né Kiss Margitra Szepsi (Moldava), aki tíz évvel ezelőtt, november 13-án távozott örökre közülünk. Akik szerették, szenteljenek velünk egy néma pillanatot ezen a szomorú évfordulón. Emlékét örökké megőrizzük: lánya: Margit családjával, valamint unokái. Ú-4350 ■ Életem legfájdal­masabb napja ma­rad 1987. november 13, amikor örökre el­hagyott Vincze Iván Újbást (Nová Bašta) Akik ismerték, sze­rették, szenteljenek emlékének velem együtt egy kegyelet­teljes pillanatot ezen a szomorú, első évfordulón. Jóságát, szeretetét szívembe zártam és soha nem feledem: gyászoló özvegye. Ú-4353 ■ Fájó sziwel és könnyes szemmel emlékezünk szere­tett halottunkra, Kiss Lászlóra Deménd (Demandice), akinek szerető szive 1982. november 12- én, 29 éves korában, tragikus körülmé­nyek között szűnt meg dobogni. Akik ismerték és szerették, szenteljenek emlé­kének egy néma pillanatot A gyászoló család. Ú-4364 1988.

Next

/
Oldalképek
Tartalom