Új Szó, 1988. november (41. évfolyam, 257-282. szám)

1988-11-04 / 260. szám, péntek

Az ENSZ-közgyűlés napirendjén: a kambodzsai kérdés Pozitív elemek az ASEAN határozati javaslatában • Az angolai képviselő cáfolata (ČSTK) - Az ENSZ-közgyűlés ülésszakának napirendjén szerepelt a kambodzsai kérdés. A világszer­vezet székhelyén korábban már nyilvánvalóvá vált, hoy az előter­jesztett határozat nem veszi figye­lembe a délkelet-ázsiai országban kialakult tényleges helyzetet. A do­kumentumot az ASEAN-tagorszá­gok dolgozták ki és a korábbi évektől eltérően van egy új pozitív vonása: első ízben tartalmazza azt a követe­lést, hogy Kambodzsában „ne le­hessen visszatérés az általánosan elítélt korábbi politikához és a közel­múlt gyakorlatához“. A délkelet­ázsiai országok küldöttei nem hagy­tak kétséget afelől, hogy ez a meg­fogalmazás a vörös kmerekre vonat­kozik és arra vonatkozó garanciákat szorgalmaz, hogy Kambodzsában a polpotisták ne juthassanak ismét hatalomra. Ez mindenképpen jelen­tős fejlemény, hiszen az említett or­szágok korábban a Nyugat közre­működésével mindent megtettek an­nak érdekében, hogy a Kambodzsai Népi Köztársaság legális képviselő­Algériai népszavazás (ČSTK) - Algériában tegnap nép­szavazás kezdődött az alkotmány részleges - a végrehajtó hatalmat illető részének - módosításáról. A reformtervezet nagyobb szerepet szán a kormánynak az államirányí­tásban és növeli a parlamenttel szembeni felelősségét. Október 18-án hozták nyilvános­ságra a tervezetet, melyről széles kö[ű vita bontakozott ki a sajtó ha­sábjain, a televízióban és a rádi­óban. A mostani tervezet alkotmánymó­dosítás a politikai reformok kezdetét jelenti. A jövőben változásokra kerül sor a választási rendszerben is. je ne foglalhassa el a helyét az ENSZ-ben, s a mostani változás mindenképpen a reálisabb látásmód jele. Vietnam ENSZ-képviselője fel­szólalásában szintén megengedhe­tetlennek minősítette a vörös kime­rek visszatérését. A kinai delegátus ismét a vietnami csapatok távozását követelte. Alekszander Belono­gov, a Szovjetunió állandó ENSZ- képviselője már tegnap délelőtt je­lezte, hogy a Szovjetunió elvi okok­ból nem fog szavazni a határozat mellett, a dokumentumban azonban lát „pozitív elemeket“. xxx Egy másik regionális válsággóc­cal kapcsolatos hír, hogy Angola állandó ENSZ-képviselője egyértel­műen cáfolta azokat a híreket, mi­szerint Eduardo dós Santos állam­fő Rabatban találkozik Jonas Sa- vimbivel, az UNITA kormányellenes terrorista szervezet vezetőjével. Ma­nuel Pacavira hozzáfűzte, hogy az angolai államfő csak II. Hasszán királlyal folytat megbeszéléseket. Az ENSZ-főtitkár genfi sajtóérte­kezletén szintén érintette a dél-afri­kai rendezés ügyét Javier Perez de Cuellar kijelentette, hogy az ENSZ mindent megtesz a Biztonsági Ta­nács 435. számú határozatának életbe léptetéséért, amely Namíbia függetlenségének megadására vo­natkozik. A főtitkár hangsúlyozta, a Biztonsági Tanácshoz hasonlóan ő sem ismeri el azt a tézist, hogy összefüggés van a kubai egységek jelenléte és az említett határozat teljesítése között, a pretoriai rezsim viszont így próbálja beállítani a dol­gokat Az ENSZ-közgyűlés első számú bizottságában befejeződött az álta­lános vita a leszerelés kérdéseiről. A bizottság kanadai elnöke, Doug­las Roach szerint a több mint 150 felszólalás túlsúlyban pozitív eleme­ket tartalmazott. A szónokok túlnyo­mó többsége a szokásos kirohaná­sok helyett inkább konstruktív hoz­zászólásokra törekedett. A bizottság a vita lezárulása után most a határo­zatok szövegezésével foglalkozik, a beszédekben előterjesztett több tucat javaslat és leszerelési kezde­ményezés alapján. (ČSTK) - Nyikolaj Sislin, ismert külpolitikai szakértő tegnapi moszk­vai sajtóértekezletén a Szovjetunió­ban folyó átalakítás eredményeivel és távlataival foglalkozott. Kijelentet­te, az átalakítás a legnagyobb sike­reket az új erkölcsi-politikai légkör megteremtésében és a külpolitiká­ban hozta. Az átalakítás a társadalmi élet minden területére kiterjed. Ami a kö­zéptávú célokat illeti, ezek megvaló­sítása három évnél hosszabb időt vesz igénybe. Jelenleg minden erő­feszítést a radikális gazdasági re­Szerbiai és koszovói vezető testületek együttes ülése A tartományi pártvezetést terheli a felelősség a súlyos helyzetért MOSZKVAI SAJTÓÉRTEKEZLET Az átalakítás eredményeiről, feladatairól (ČSTK) - Belgrádban a határoza­tok egyhangú elfogadásával fejező­dött be a Szerbiai Kommunisták Szövetsége KB Elnökségének és a koszovói tartományi pártbizottság elnökségének együttes ülései ame­lyen a JKSZ KB 17. ülésén elfoga­dott, Koszovóra vonatkozó feladatok teljesitéséről tanácskoztak. A szerbiai és a koszovói pártve­zetés egybehangzóan úgy vélte, hogy Koszovóban rosszabbodott a politikai és biztonsági helyzet. A felelősség leginkább a tartományi pártbizottságot és annak elnökségét terheli. Ezért ezt a két testületet megrovásban részesítették és egyúttal feladatul kapták, hogy mie­lőbb állapítsák meg a személyes felelősséget a fejmerült problémák kapcsán Az eszmei-politikai d[fferenciálődás folyamatában a ko­szovói pártvezetésből ki kell válniuk azoknak, akik elvesztették a nép bizalmát. Szlobodan Milosevics, a Szer­biai Kommunisták Szövetsége KB Elnökségének elnöke zárszavában rámutatott, hogy a koszovói helyzet rendkívül súlyos, ezért a kádercse­rékre azonnal sort kell keríteni. Ez nemcsak Koszovo, hanem egész Jugoszlávia polgárainak az érdeke is - mutatott rá. A Vajdaságban nyilvánosságra hozták azoknak a névsorát, akiket jelöltek a tartományi pártvezetés tagjai közé. Közzétették továbbá azoknak a jelölteknek a listáját is, akiket a vajdasági kommunisták Képviseletében a Szerbiai Kommu­nisták Szövetségének és a Jugo­szláv Kommuhisták Szövetségének Központi Bizottságába javasoltak. A javaslatokról a napokban a párt- alapszervézetek folytatnak vitát. A vajdasági pártvezetésben esedé­kes személycseréket az tette szük­ségessé, hogy az október elején Újvidéken lezajlott tömeges tünteté­sek után á Vajdasági Kommunisták Szövetsege tartományi bizottságá­nak elnöksége testületileg benyúj­totta lemondását. formra, valamint a politikai élet át­alakítására kell fordítani. Az átalakí­tás hosszú távú célja pedig a szocia­lista társadalom teljesen új, valóban demokratikus modelljének megte­remtése, az olyan modellé, amely megfelel az októberi forradalom esz­méinek. A sajtóértekezleten Otta Lacisz, a Kommunyiszt főszerkesztőjének helyettese kijelentette, hogy az át­alakítás pozitív eredményeket ho­zott a gazdaságban is. Jelentősen növekedett a munkatermelékeny­ség. A mostani ötéves tervidőszak­ban sikerült megállítani az elfekvő készletek növekedését, s jó ered­mények születtek a lakásépítés meggyorsításában is. Az utóbbi két esztendőben érezhetően nőtt az ál­lattenyésztés termelési üteme, min­denekelőtt a húsnál és a tejnél. Amint Lacisz mondta, ezek a pozitív folyamatok csak később fejtik ki ked­vező hatásukat az emberek életkö­rülményeire. A problémák pedig egyrészt a külkereskedelmi árak vál­tozásaiból, másrészt a szeszesitalok árusításából származó bevételek csökkenéséből erednek. Jelenleg folyik az árképzés re­formjának az előkészítése. A nagy­kereskedelmi árakról az illetékes ál­lami bizottság konzultált az egyes reszortokkal. A kiskereskedelmi árak terén bonyolultabb a helyzet, rengeteg javaslatot vetettek fel, s a sajtóban is széles körű vita folyik róla. Ez nemcsak gazdasági, hanem politikai kérdés is. Valerij Tyiskov, az etnográfiai intézet igazgatójának helyettese az átalakítás egyik legkomolyabb prob­lémájának a nemzetiségi kérdés megoldását nevezte. Figyelmezte­tett arra, hogy e témáról sokat vitat­koznak, de kevés konkrét eredmény született. Meg kell teremteni az új nemzeti összefogást Berecz János és Grósz Károly beszéde az MSZMP KB ülésén szerzését célzó törekvések jelentik, ez főleg a radikális és liberális erők­nél tapasztalható, amelyek lehető­séget látnak arra, hogy áttörést érje­nek el a párt funkcióinak gyengíté­sében. Lényegében mindkét irány­zat a reformok ellen irányul. ÚJ SZÚ 1988. XI. 4. (ČSŤK) Az MSZMP KB ülésé­nek második napján, szerdán ismer­tette az MTI Berecz Jánosnak, á politikai bizottság tagjának, a KB titkárának až előadói beszédét. Eb­ben a belpolitikai helyzettel, a párt időszerű feladataival foglalkozott. Történelmi feladatnak nevezte a szocialista piacgazdálkodás mie­lőbbi megteremtését és a politikai intézményrendszer átalakítását. Berecz János a belpolitikai hely­zetet értékelve kijelentette: a lakos­ság hangulata tovább romlott, épp­úgy, mint az életszínvonal. A nép­gazdaság továbbra is válságjelen­ségekkel küszködik, s ez társadalmi feszültségeket teremt. Mindezzel összefügg a párt iránti bizalom kér­dése, ez az utóbbi időben ugyan­csak csökkent. Mint mondotta, a magyar társadalomnak jelenleg két veszéllyel kell szembenéznie. Az elsőt azok a törekvések jelentik, hogy visszaállítsák a korábbi állapo­tokat. E mögött a konzervativizmust és az értetlenséget kell látni. A má­sik veszélyt a hatalmi pozíciók meg­A szónok a továbbiakban a párton belüli helyzettel foglalkozva megem­lítette az egy-, vagy többpártrend­szer kérdését. Az úgynevezett alter­natív utak keresésének értelme az, hogy az utóbbi 15 évben a párt gazdaságpolitikája eltávolította az országot a világfejlődés fő irányától. Ez a folyamat vezetett az életszín­vonal hanyatlásához, az ilyen gya­korlat nem tudott biztos jövőt és világos távlatokat nyújtani a népnek. Ezért van az, hogy a párton kívül keresnek egyesek válaszokat a problémákra. Berecz János a to­vábbiakban hangsúlyozta, hogy meg kell teremteni a nemzeti össze­fogást és az új nemzeti egységet, síkraszállt azért, hogy az idei párt­konferencia állásfoglalásával össz­hangban a fejlődés jeiei negi szaKct- szában a pluralizmust az egypárt- rendszer keretében kell kialakítani. Ebben kulcskérdés, hogy a központi bizottság képes-e az említett folya­matok élére állni. A vitában Grósz Károly főtitkár is felszólalt. A gazdasági helyzet érté­kelésekor többek között arra figyel­meztetett, hogy a termelés szerke­zetének változása csak lassan megy végbe. Évente csupán a termékek 3,5 százalékára lehet azt mondani, hogy újak, 3-3,5 százalékuk nevez­hetők innováltnak. Ez azt jelenti, hogy a termelési struktúra szüksé­ges változásai évente csupán a ter­mékek 7-8 százalékára vonatkoz­nak. Kiemelte, hogy a gazdasági átalakítás során törvényszerűen je­lentkeznek negatív jelenségek is, s ezek felszámolása érdekében 15-20 évre szóló stratégiát kell ki­dolgozni. Ezzel a céllal hoztak létre munkabizottságot a központi bizott­ság mellett, amelynek élén Pozsgay Imre, az MSZMP KB PB tagja, ál­lamminiszter áll. Berzenkedő belgák Bizalom és biztonság Legalább féltucatnyi esemény irányí­totta az utóbbi napokban a figyelmet a le­szerelési kérdésekre, ezek közül most kettőt kell kiemelni. Súlyát és kihatásait tekintve az első helyen a Varsói Szerző­dés külügyminiszteri bizottságának múlt szombaton véget ért budapesti ülése áll, hiszen az elfogadott nyilatkozatban sze­replő javaslatok akár áttörést is hozhatná­nak az európai helyzetben A másik a NA- TO-hadügyminiszterek múlt heti hágai ta­nácskozása, vagyis az ún. nukleáris ter­vezőcsoport záródokumentuma. S nem azért említem épp e kettőt, hogy ismét ujjal lehessen mutogatni a ,,/ám mi, és bezzeg ók“ képlet alapján, hanem, merf példaértékűek. Egyébként is, mi sem áll távolabb a VSZ-dokumentumtól, mint a másik félre való mutogatás, hiszen épp a közös felelősséget, az együttgondolko­dás fontosságát hangsúlyozza, érzékel­tetve, hogy a közösség minden más ja­vaslatról. elképzelésről is hajlandó tár­gyalni, nem tartja magát mindentudónak. Hágában, pontosabban a mellette levő Scheveningenben a NATO-külügyminisz- terek ülésén olyan közjáték történt, amely azóta is foglalkoztatja a szakértőket. Mint ismeretes, a szovjet-amerikai rakétaszer­ződés eredményeként földrészünkön csak a 500 km hatótávolság alatti harcá­szati atomeszközök maradnak. Nos, a nukleáris tervezőcsoport ezeknek a kor­szerűsítéséről tárgyalt. Szóba került, hogy a jelenleg 115 km hatótávolságú Lance rakétákat felfejlesztenék a maxi­mumig, vagyis az 500 kilométerig. A má­sik lehetőség egy új levegő-föld típusú rakéta kifejlesztése. Ezt az F-16-os va­dászbombázókon telepítenék, előnye: az ellenség légvédelmének hatóerején kívül­ről indítható a támadás. A simának ígér­kező tanácskozáson a belga berzenke­dés borzolta fel a kedélyeket. Guy Coeme hadügyminiszter a brüsszeli kormány ne­vében közölte: tekintettel a kelet-nyugati kapcsolatok pozitív eredményeire, nem tartja időszerűnek, hogy a rövid hatótávol­ságú rakéták korszerűsítéséről már vég­leges döntést fogadjanak el. Megfigyelők beszámolói szerint csak úgy izzottak a te­lefonok, míg végül megszületett a komp­romisszum. Coeme aláírta a záróközle­ményt, de a dokumentum nem határozza meg a korszerűsítés menetét, módját és időpontját. A hadügyminiszter rádiónyilat­kozatában kijelentette: A belga állásfogla­lás nem a NATO egységének megbontá­sára irányul, hanem azt tanúsítja, hogy bármely nemzetközi szövetségnek szá­molnia kell ezentúl a kis nemzetek véle­ményével is. Persze sokakban felmerülhet a kér­dés, miként lehet az, hogy azoknak a kor­mányoknak a hadügyminiszterei a fegy­verkezést szorgalmazzák, amelyeknek a vezetői majdnem ugyanabban az idő­pontban a kelet-nyugati viszony javulását méltatják, s egyéb területeken sürgetik a leszerelési párbeszédet. Nagyon olcsó válasz lenne, hogy bonyolult világunkban a politikában semmi sem megy simán, de igaz. Persze a kép nagyon összetett. Figyelembe kell venni, hogy a Nyugaton a taktikai megfontolások mellett különbö­ző érdekek és erők munkálkodnak, hogy a diplomáciai szóvirágok selyempapírjába burkolt csomag néha mást tartalmaz, mint a címke mutatja. Az biztos, hogy a nem­zetközi életben a pozitív tendenciák erő­södnek, s az enyhülés mélyítése nem­csak a mi célunk, hanem partnereink is szükségesnek tartják. Módszereik sokré­tűségét néhány példával jól lehet érzékel­tetni. Kohl kancellár múlt heti moszkvai útja után mindenki azt a megállapítást idézte, a tárgyalások nem csupán új lapot, ha­nem új fejezetet nyitottak a két ország viszonyában, amely az általános európai légkör egyik meghatározó tényezője is. Richard von Weizsácker, az NSZK állam­fője kedden, miután átadta Mitterrand-nak és Kohlnak a Károly-díjat, bírálta azokat, akik óva intenek attól, hogy a nyugati világ túl optimistán fogadja a Szovjetunió re­formtörekvéseit, s akik nem értenek egyet azzal, hogy e reformokat a nyugati ban­kok hitelekkel támogassák. Thatcher brit kormányfő, aki jelenleg Varsóban tartóz­kodik, a Polityka című lapnak nyilatkozva azt mondta, mindent el kell követni,,Euró­pa két fele között a kapcsolatok újjáépíté­séért“, majd ismét hangoztatta, hogy cso­dálja Mihail Gorbacsovot a bátor politiká­jáért De jó két hete, miután az olasz kormányfő Moszkvában járt, Thatcher egyes lapvélemények szerint azért uta­zott Rómába, hogy ,,lefékezze a túlságo­san felgyorsult kelet-nyugati közeledést és felgyorsítsa a túlzottan lelassult nukle­áris korszerűsítést“. Korántsem teljes háttérmozaikként szolgálhat mindez a VSZ külügyminiszteri bizottságának nyilatkozatához. E pár gé­pelt oldalnyi dokumentum nagyon nehéz olvasmány. Aki nem szakértője a kérdés­nek, elég nehezen igazodik el a rengeteg javasolt intézkedés között. Mielőtt a lé­nyeget vázolnánk, fel kell hívni a figyelmet a kontinuitásra. A VSZ Politikai Tanács­kozó Testülete jó két éve már elfogadott egy felhívást (szintén Budapesten) az európai fegyveres erők és hagyományos fegyverzetek csökkentéséről. Ugyanez a csúcsszerv az idén júliusban Varsóban ülésezett, s az ott elfogadott három doku­mentum közül az egyik a következő címet viselte: A VSZ tagállamainak nyilatkozata az európai fegyveres erők és hagyomá­nyos fegyverzet csökkentéséről szóló tár­gyalásokról. Ez elsősorban katonai intéz­kedéseket ajánlott, szó volt a három sza­kaszban megvalósítható csökkentésről, az aszimmetriák felszámolásától egészen addig, amíg a potenciálok a védelemhez elégséges szintre zsugorodnak. Most viszont a bizalom- és biztonság- erősítő intézkedésekre helyezték a súlyt, mondhatnánk úgy is, a politikai eszközök­re, hiszen a kettőt nem lehet elválasztani: „Az előrelépés a bizalom- és biztonságe- rósító intézkedések terén megkönnyíti a haladást az európai fegyveres erők és hagyományos fegyverzetek csökkentésé­ben és más leszerelési kérdések megol­dásában, ami pedig kedvező feltételeket teremtene a bizalom további erősítésé­hez." A VSZ-külügyminiszterek szerint már az idén folytatni kellene a bizalome­rősítő tárgyalásokat. Nem árt, ha tömören tisztázzuk a kü­lönböző fórumok kérdését. A bécsi utóta­lálkozón a helsinki Záróokmányt aláírt 35 ország vesz részt. Három nagy csoportra tagolódnak: a VSZ- és a NATO-államok- ra, valamint ä semlegesekre és el nem kötelezettekre. Mindenki reméli, hogy az utótalálkozót még az idén befejezik, s ak­kor meg lehetne nyitni az újabb fórumo­kat. A fegyveres erőkről és hagyományos eszközökről 23-an tárgyalnának (a VSZ hét és a NATO tizenhat tagállama). E fó­rum mandátumának a kidolgozása a vége felé jár, s ugyancsak mindenki reméli, hogy még az idén megkezdődnek ezek a tárgyalások. A bizalom- és biztonságe- rósító intézkedésekről mind a 35 ország tárgyalna, párhuzamosan az előző fórum­mal. „A huszonhárom, illetve a harmincöt állam tárgyalásain elérendő megállapo­dásoknak egymással harmonikus össz­hangban kell állniuk és ki kell egészíteni­ük egymást. Múlt heti nyilatkozatában a VSZ a bi­zalomerősítő intézkedések uj generáció­jának kidolgozását három fő irányban ajánlotta: 1. korlátozó jellegű intézkedé­sek (a hadgyakorlatok mértéke, nagysá­ga száma, gyakorisága stb.); 2. új biza­lomerősítő és biztonsági intézkedések; 3. a katonai tevékenység nyíltságát és ki­számíthatóságát növelő intézkedések: ellenőrzés, információcsere és konzultá­ció. E két utóbbi kapcsán alá kell húzni, a szocialista országok átfogó intézkedé­seket sürgetnek a fegyveres erők mind­három fajtájára, a szárazföldi erőre, a lé­gierőre és a haditengerészetre is. Az új intézkedések között szerepel a bizalom és biztonság övezeteinek létrehozása Eu­rópában, valamint a csatlakozó tengere­ken és óceánokon, a légierők és a hadi­tengerészeti erők önálló tevékenységé­nek előzetes bejelentése. Az pedig, hogy megvitatnák a katonai doktrínák külön­böző aspektusait, lehetővé tenné, hogy mindkét tömb doktrínáját valóban védelmi jellegűvé tegyék. A katonai kiadások be­fagyasztásának hasznosságát nem kell magyarázni, a katonai veszély csökkenté­sét és a váratlan támadás megakadályo­zását szolgáló európai központ feladata pedig az információcsere és az állandó kapcsolattartás lenne. Az ellenőrzésre és információcserére vonatkozó intézkedések fő célja a katonai tevékenység nyíltságának fokozása. Az idén szovjet, illetve amerikai katonai ve­zetők jártak egymásnál, tekintették meg egymás korábban szupertitkos fegyvereit. Frank Carlucci mondta ennek kapcsán, hogy az ilyesmi azelőtt hazaárulásnak számított volna. E példa is érzékelteti, mit jelentenek a katonai jellegű bizalomerősí­tő intézkedések, milyen irányban kell ha­ladni. A mostani dokumentumban is szó van arról, amit Gorbacsov már júniusban javasolt: az „európai Reykjavíkról“, va­gyis az európai államok, illetve az USA és Kanada vezetőinek csúcstalálkozójáról van szó, ezen a fegyveres erők és hagyo­mányos fegyverzetek csökkentésével kapcsolatos kérdéseket vitatnák meg. Kétségtelen, hogy a javasolt intézkedé­sek, a felvetett kérdések súlya indokolttá tenné egy ilyen találkozó összehívását, arról már nem is beszélve, hogy milyen pozitív hatással lenne az általános légkör­re - nemcsak Európában. MALINÁK ISTVÁN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom