Új Szó, 1988. november (41. évfolyam, 257-282. szám)
1988-11-03 / 259. szám, csütörtök
A testi fogyatékosok bratislavai Mokrohájska utcai szakmunkásképzőjét jelenleg 300-an látogatják. Az intézetben komplex egészségügyi ellátásban részesülnek, gyógytornászok, pszichológusok foglalkoznak velük. Az iskola állandó kapcsolatot tart fenn a nemzeti bizottságok szociális osztályaival, s ennek köszönhetően munkát tud biztosítani végzősei számára. A felvételen Anna Petrášová másodikos tanuló a szabómúhelyben Éva Zániová művezető felügyelete alatt törülközőket varr. (Ivan Rýchlo felvétele - ČSTK) Kedvelték - amíg hallgatott EGY PANASZ NYOMÁBAN Munkaerőhiány miatt csaknem három éven keresztül váltótárs nélkül bonyolította le a Fülek (Fiľakovo) Korlát (Konrádovce) közötti utasforgalmat Budai Kálmán, a Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat losonci (Lučenec) üzemének autóbuszvezetője. A szóban forgó időszakban a hét minden egyes munkanapját hajnali 4 óra 22 perckor kezdte és éjjeli 23 óra 32 perckor fejezte be. A változatlanul érvényes menetrend alapján nem nehéz kiszámolni, hogy alig maradt ideje alvásra, napközbeni pihenésre. A hétköznapok embertnyűvő tempója mellett munkaadója nem ritkán hétvégeken is igénybe vette szolgálatát a különböző társasutazások, kirándulások lebonyolításánál. A megbízásokat soha nem utasította vissza, mert érezte; valóban szükség van munkájára, népes családjának pedig többletjövedelmére. Ma sem titkolja, hogy annak idején a földműves-szövetkezetből éppen a jobb kereseti lehetőség csábította a közlekedési vállalathoz. A nagy leterheltséget, a szinte embertelen pihenési és éjszakázási körülményeket talán éppen ezért nem tette szóvá, a túlórák fizetése miatt viszont többször is kilincselni kényszerült. Persze az üzem vezetése a jutalmazásnál nem minden dolgozójával szemben volt ennyire szűkmarkú. A dolgozók gyakran suttogták egymás között, hogy egyeseknek honorálják az el nem végzett munkát, a soha meg nem tett utakat is. És ez már okkal keltett felháborodást a gépkocsivezetők körében. Két buszsofőr levelét megírta- Az alapvető jogainkért való folytonos, s gyakran bizony hiábavaló küzdelem, illetve a vállalatunknál tapasztalt lazaságok késztettek bennünket levélírásra - idézi fel a történteket Budai Kálmán. Diszpécsernőnk fiával az elmúlt nyár végén szabályszerű munkaviszonyt létesített vállalatunk, aki azonban katonai szolgálatra való bevonulásáig egyetlen teljes munkanapot sem dolgozott le üzemünkben. Aztán meglepve tapasztaltuk, hogy kifizették teljes havi munkabérét. Persze nem ez volt az első eset a jogtalan kifizetésre. Egy évvel korábban ugyanezt a fiatalembert kocsikísérőként vezették, valójában azonban csak a fizetésért járt be. Mindezt utólag már nehéz lett volna bizonyítanunk, a tavaly szeptemberben történtekre azonban jól emlékezett a gépjárművezetők, kocsikísérők kollektívája. Levelünket 1987. október 30-án írtuk meg a Losonci JNB Népi Ellenőrző Bizottságának, mely meglepetésünkre az ügy kivizsgálásával a Banská Bystrica-i vállalati-ellenőrt bízta meg.- S mit állapított meg a vizsgálat?- Azt, hogy nem történt szabály- sértés, a vállalatot nem érte anyagi veszteség, állításuk szerint ugyanis a megnevezett M. R. tizenegy munkanapot ledolgozott, a többi napon pedig - igazoltan - a katonaság előtti ügyes-bajos dolgait intézte. Járt hát neki a teljes fizetés.- S önök belenyugodtak a vizsgálat eredményébe?-Természetesen nem. Személyesen utaztunk el Banská Bystrícá- ba, s kértük az ügy felülvizsgálatát, furcsának találtuk ugyanis, hogy az ügyben sem bennünket, levélírókat, sem munkatársainkat nem kérdezték meg, noha valamennyien bizonyították volna bejelentésünk jogosságát. Az újbóli ellenőrzés után sem kaptunk azonban teljes erkölcsi elégtételt, éppen ellenkezőleg, igyekeztek ellenünk hangolni az üzem dolgozóit. A második vizsgálat során annyi változott, hogy a fiatalember nem tizenegy, hanem öt munkanapot dolgozott le. Tudomásunk szerint azonban az eredetileg kifizetett összegből egyetlen fillért sem kellett visszatérítenie. Bennünket írásban csak arról értesítettek, hogy a füleki üzemrészleg vezetőjét megrovásban részesítették. Szemet szemért... Az ügy ezzel tehát lezárult, illetve mégsem. Budait, akit korábban kedvelt a vezetőség, hangadónak, renitensnek nyilvánították, s azóta ott keserítik meg életét, ahol arra csak lehetőség nyílik. Két konkrét esetet is elpanaszolt a kárvallott buszsofőr.- Most azzal fenyegetőznek- mondja elkeseredetten-, hogy visszamenőleg megfizettetik velem a Korlát-Fülek közti távolság útidíját, melyet szerintük jogtalanul, üresjáratokkal tettem meg hétvégeken. Az történt ugyanis, hogy a pénteki műszak végeztével hazajártam lakóhelyemre, mint ahogyan mások is ezt tették a közelmúltig az illetékes vállalatvezető szóbeli beleegyezésével. Megjegyzem, hogy minden egyes hét végi és hét eleji üresjáratot beírtam a forgalmi jelentésbe, s ezt annak rendje módja szerint leadtam az elszámoláshoz. Lehetetlen, hogy annyi idő után ezt csak most vették volna észre. Egy másik ügyet is megemlíthetnék. Az egyik hét végén társasutazás lebonyolítására kaptam megbízást. A megrendelés a Banská Bystrica közelében lévő kiránduló- helyre, Donovalyba szólt. A csoport vezetője - akinek utasításait a rendelkezések szerint követnem kell- két alkalommal is pihenőt rendelt el. A második hosszabb volt a szokásosnál, ezalatt imádkozni, misére mentek az utazás résztvevői. Utólag derült ki, hogy egy felekezet hívői voltak utasaim, s évenként járnak ugyanarra a zarándokhelyre, Staré Hory-ba. A helység öt kilométerrel közelebb van Donovalynál, tehát nem nagyobb, hanem kisebb utat tettem meg. Ennek ellenére megbüntettek, két százalékos prémiumlevonásban részesültem. Az indoklás szerint ideológiailag káros munkát végeztem, illetve vétettem a szolgálati szabályzat ellen, mert nem a megadott helyen várakoztam. Szemközt a tényekkel, szemközt az üzem vezetőivel Budai Kálmánt egyéb kellemetlenségek is érték az utóbbi hónapokban. Végső elkeseredésében néhány héttel ezelőtt egyik társával személyesen keresték fel szerkesztőségünket, segítségünket kérve az egyre inkább dagadó ügy lezárására. Azóta Füleken, Korláton és Losoncon is ismerkedtünk a körülményekkel, az ügy szereplőivel, a munkatársakkal, a menetrend szerinti járat utasaival, s legutóbb pedig szembesítettük panaszosunkat az üzem vezetőivel. A találkozón megjelent Pavel Kropáč elvtárs, az üzemi pártszervezet elnöke, Marta Ke- lemenová, a személyzeti osztály vezetője, Peter Franik az üzem főellenőre és Stefan Galauner, a műszaki osztály vezetője. Kérdésünkre, hogy az elmúlt évek folyamán merült-e fel kifogás Budai Kálmán munkája ellen, hosszantartó csend volt a válasz. Aztán a bejelentésre, illetve az ellenőrzésre terelődött a szó.- Nyilvánvaló, hogy történt némi szabálysértés - fejtette ki álláspontját elsőként Galauner elvtárs -, de emiatt bűnhődött a füleki üzem vezetője, megrovásban részesítettük. Nézetünk szerint - mondotta a többiek nevében is - nem érte különösebb kár az üzemet, mert az ugyan igaz, hogy M. R. nem, vagy csak nagyon keveset dolgozott, ám helyette elvégezte munkáját édesanyja, aki - s ezt bizonyítani tudjuk - abban az időben szabadságon volt, de bejárt, hogy fiát kisegítse. Valójában tehát még jól is jártunk, hiszen magasan kvalifikált munkaerő végezte a gyakornoki munkát kisebb fizetésért... Sajátos a losonci üzemvezetés hozzáállása a kirándulási ügyet illetően is. Pavol Kropáč elvtárs szerint jogos a járművezető büntetése, mert nem a megadott végállomáson várakozott. Neki - mármint a buszvezetőnek - tudnia kellett, kiket szállít, s bár bizonyítani nem tudja, valószínűnek tartja, hogy az utat nem minden ellenszolgáltatás nélkül rövidítette meg. A CSAD nem támogathat eszmei szempontból káros akciókat!- Ebben, remélem, egyetért velem a szerkesztő elvtárs is - fordult felém a nagyobb nyomaték kedvéért. A több éve tartó péntek éjszakai, illetve hétfő hajnali üresjáratokat illetően a jelenlévők azt állították, hogy közülük senki sem tudott róla, tehát panaszosunk jogellenesen járt haza, illetve munkahelyére. Az ügyet egyébként jelentették a közbiztonsági testületnek. Az üzem vezetőinek álláspontját a jelenlévők is támogatják, lényegében azonban csak helyeslőleg ismételték a már elhangzottakat. Zárszó helyett... A tények ismeretében úgy véljük, nem igazán nehéz a cikk szerzőjének és a szerkesztőségnek állást foglalni ebben a nagyon is tanulságos ügyben. Zárszó helyett azonban csak kérdések tömkelege fogalmazódik meg bennünk, melyek egyike- másika feltétlenül megköveteli a nyilvánosságot. Néhány dolgot ugyanis a vitázó felek konfrontációja után sem értünk. Hogyan fordulhat például elő, hogy a ČSAD füleki részlegében heteken keresztül senkinek sem szúr szemet egy dolgozó hiánya, hogy éveken keresztül nem veszik észre egy autóbusz heti kétszeri, huszonhét kilométeres üresjáratát, hogy a túlórákért járó munkabért csak írásos kérelemre, sürgetésre fizetik ki, s hogy ezek után mondva csinált szabálysértésekért büntetik a dolgozót? Mindemellett úgy véljük, nyilvánosságot érdemel az a tény, hogy egy cigányszármazású panaszos ügyét kezelték úgy, ahogy kezelték. Egy cigányét, de nem egy munkakerülőét, egy visszaeső bűnösét. Személyazonossági igazolványának egyetlen pecsétje, a ledolgozott túlórák ezrei, a baleset nélkül megtett kilométerek tízezrei, s végül, de nem utolsósorban az utazóközönség elégedettsége bizonyítják, hogy tökéletesen beilleszkedett társadalmunkba. A hozzá hasonló embereket mindenütt tisztelik, becsülik ebben az országban. Vajon miért más a gyakorlat a losonci autóközlekedési vállalatnál? HACSI ATTILA Okultak is a választásokból Az állami vállalatok önigazgatási szerveinek és igazgatóinak választásai a vállalatok többségében már lezajlottak. A nagyszámú részvétel bizonyította a dolgozók felelősségérzetét. Fegyelmezetten, pontosan jelentek meg a választógyüléseken és azokra adták le szavazataikat, akikben megbíztak. Remélve, hogy akit megválasztanak, még eredményesebben irányítja majd a gazdálkodást. Azoknak előlegeztek bizalmat, akik emberközelben, a dolgozókollektívák kezdeményezését kihasználva igyekeztek megvalósítani az igényes feladatokat. Gyakran jártak az emberek közé és sokat javítottak élet- és munkakörülményeiken. Meghallották a dolgozók észrevételeit és rugalmasan megoldották az időszerű termelési és szociális problémákat. A választások, amint számos példa bizonyítja, egyúttal szigorú értékelések is voltak. A mérleg két serpenyőjébe kerültek'az érvek és az ellenérvek. A jelöltek jó és rossz tulajdonságairól egyaránt nyíltan beszéltek a gyűléseken. A dolgozók meg a szavazás megkezdése előtt mérlegelték, hogy a két jelölt közül melyik alkalmasabb az állami vállalat gazdálkodásának fellendítésére. Melyik tudja jobban kihasználni a kedvező feltételeket a termelés növelésére. Értékelték a jelöltek politikai és szakmai felkészültségét is. Már a bemutatkozó gyűléseken sokan figyelték, hogy a leendő tisztségviselők a számok tengere mögött meglátják-e az értéket teremtő embert. Ha ebből a szempontból értékeljük az állami vállalatoknál eddig lezajlott választásokat, joggal mondhatjuk, hogy a legjobbak közül a legjobbak kerültek az élre. Nagymértékben érvényesültek a demokratikus elvek. Számos esetben előfordult, hogy más vállalatok tisztségviselői kerültek az illető állami vállalat élére. Nem volt jellemző a szavazásokra a túlságosan nagy szavazattöbbség. Ellenkezőleg, előfordultak olyan esetek is, hogy az új igazgató csak 10-20 százalékos többséggel került a funkcióba. Természetesen voltak olyan esetek is, amikor - ha a régi igazgató kimondottan eredményesen irányította a gazdaságot - elsöprő többséggel került a vállalat élére. A mezőgazdasági-élelmiszer-ipari komplexumban tehát jelentős események zajlottak, illetve zajlanak le ezekben a napokban. Az új vezetők már nem kinevezéssel kerültek a vállalatok élére. Maguk mögött érzik a dolgozók többségét. Ez egyrészt bizonyos mértékű függőséget is jelent. Számos választógyűlésen az igazgató ígéretet tett, hogy az önigazgatási szerveknek rendszeresen beszámol a gazdálkodás alakulásáról, munkájában figyelembe veszi a kollektívák javaslatait. Az új igazgatók kérték a dolgozókat, hogy jó gazda módjára, segítsék őket mindennapi munkájukban a jövedelmezőbb termelés kialakításában. Előtérbe került a vállalkozásokból eredő nyereségszerzési lehetőségek kihasználása is a mezőgazdasági termelés fellendítésének érdekében. Az önigazgatási szervek és az igazgatók választási aktusai buzdító és nevelő jellegűek voltak. Egyben figyelmeztettek arra, hogy a gazdasági mechanizmus átalakításának időszakában félre kell tenni a kényelmességet és minden lehetőséget ki kell használni a jövedelmező gazdálkodásra. A vezetők tudatosították, hogy csak azok maradhatnak az élen, akik élvezik a dolgozók bizalmát és nem az állami támogatásra számítanak. Az egészséges konkurencia szellemében kell segíteniük a társadalmi igénylések messzemenő kielégítését. Ilyen jobb munkára ösztönző választások zajlottak le többek között a Galántai (Galanta), Érsekújvári (Nové Zámky), és Komáromi (Komárno) járásban. A tisztségviselők okultak is a választásokból, mert számítaniuk kell arra, hogy a jövőben a dolgozókollektívák elsősorban azt értékelik, ki mit tesz le az asztalra. BALLA JÓZSEF A Stará Ľubovňa-i Vzorodev szövetkezet idén gyártott 81 modellje közül kilenc nyert kiváló minősítést. A női és férfi felsőruházati cikkeket gyártó szövetkezet e kilenc terméke divatos, praktikus, és állja a versenyt a tőkés országok hasonló gyártmányaival. A Vzorodev további 16 idei modellje elnyerte a Tökéletes Szövetkezeti Termék címét. Szép sikerrel szerepelt divatújdonságaival az Ausztriában, Bulgáriában és Magyarországon rendezett kiállításokon is. A felvételen Ľubomír Priščák mérnök, a tervezőközpont vezetője és Edita Stašáková divattervezőnő egy bemutatásra szánt új modellel. (Jozef Veselý felvétele - ČSTK)
