Új Szó, 1988. november (41. évfolyam, 257-282. szám)
1988-11-19 / 273. szám, szombat
Egy hét a nagyvilágban Szombat: Vasárnap: Hétfő: Kedd: Szerda: Csütörtök: Péntek: November 12-töl 18-ig Algírban megnyílt a palesztin parlament ülése • Kétórás repülés után sikeresen földet ért az első szovjet űrrepülőgép A moszkvai munkalátogatáson tartózkodó Jaromír Johanes csehszlovák külügyminisztert fogadta Nyiko- laj Rizskov szovjet kormányfő • Hamburgban megnyílt a NATO közgyűlésé Hivatalosan is megerősítették, hogy Mihail Gorbacsov decemberben többek között az Egyesült Államokba is ellátogat • Izraelben a Likud-párti Samir kapott kormányalakítási megbízást Kikiáltották a független palesztin államot • Mihail Gorbacsov az élelmiszer-ellátás és a mezőgazdaság problémáit elemezte a kétnapos orjoli tanácskozáson Genfben befejeződött az atom- és ürfegyverekról folyó szovjet-amerikai tárgyalások 10. fordulója • Pakisztánban parlamenti választásokat tartottak • Madridban magyar-spanyol kormányfői tárgyalásokra került sor Jozef Lenárt befejezte ötnapos tárgyalásait Madridban • Kohl nyugatnémet kancellár után a brit kormányfő volt Reagan elnök tárgyalópartnere Mihail Gorbacsov Indiába érkezett • Vasil Bil'ak háromnapos tárgyalásokat kezdett Ausztriában Ötödször Reagannel, először Bushsal Valljuk meg őszintén, senki sem számított már egy újabb idei szov- jet-amerikai csúcstalálkozóra. Tavasszal ugyan Reagan moszkvai látogatása után mindkét részről azt rebesgették, nem kizárt, hogy még ebben az esztendőben „összejön“ egy utolsó csúcs kettejük között, semleges talajon. Már Reagan szovjetunióbeli látogatásakor felmerült ez a lehetőség, mivel addigra nem sikerült tető alá hozni a stratégiai fegyverek felének megsemmisítését előirányzó szerződést, holott eredetileg ez lett volna az amerikai elnök moszkvai útjának központi eseménye. A negyedik csúcstalálkozó után a szakértők Genfben folytatták a szerződés szövegezését és a vitás kérdések tisztázását. Egyre inkább úgy tűnt azonban, hogy Reagan elnöksége alatt már nem készül el ez a szerződés, tehát nem is lesz ötödik találkozó, amelyen aláírnák a megállapodást. A genfi tárgyalásokon szemmel láthatóan lelassult a munka, s nemcsak a kérdéskör összetettsége miatt számolhattak be hétről hétre a hírügynökségek szinte csigalassú- ságú előrehaladásról, hanem elsősorban azért, mert az amerikai elnökválasztási kampány finisében a jelöltek és pártjaik a belpolitikai csatározásokkal voltak elfoglalva. Csak mellesleg jegyezzük meg, nem csoda, hogy ilyen helyzetben lényeges előrelépés nélkül fejeződött be most szerdán Genfben az atom- és úrfegyverekröl folyó tárgyalások 10. fordulója. Szovjet és amerikai részről egyaránt úgy vélekedtek, hogy van ugyan némi haladás, de főleg másodrendű kérdésekben. Még a legbentfentesebb külpolitikai helyzetelemzők is úgy látták, hogy az újabb idei csúcs alighanem végleg lekerült a napirendről. Ezért hatott a meglepetés erejével a hét végén a CBS tévéhálózat által kiszivárogtatott értesülés, hogy mégis lesz az idén Gorbacsov-Reagan találkozó, amelyen harmadikként az utód, Bush is ott lesz. A csúcs tényét Moszkvában és Washingtonban megerősítő nyilatkozatokból az nem derült ki, hogy tulajdonképpen melyik fél a kezdeményező. Ennek kapcsán nem árt emlékeztetni: májusban a Kremlben Reagan fogadásakor Gorbacsov utalt arra, hogy kár lenne az amerikai elnökválasztás és a hatalomátadás miatt kényszerszünetet tartani a kétoldalú párbeszédben. Eddig az volt ugyanis a szokás, hogy a november elejei elnökválasztás és az új elnök január 20-iki beiktatása között gyakorlatilag holt idény volt az amerikai politikában. Ezt a csaknem kéthónapos időszakot a „béna kacsák“ idejének nevezték, hiszen a régi elnök gyakorlatilag már nem léphetett, az újnak pedig a hivatalos beiktatás előtt erre még tulajdonképpen nem volt felhatalmazása. Az amerikai külpolitika szokásaiban magukat jól kiismerők ezért nem számítottak éppen most csúcsra, hiszen úgy hitték, az az időszak következik, amikor az amerikai külpolitikában nem történik semmi. A váratlan hír rendkívül kedvező nemzetközi visszhangot váltott ki. Gorbacsov amerikai útja nemcsak az említettek miatt került máris az érdeklődés középpontjába. Felszólal az ENSZ-ben is, amire még nem volt példa, hiszen szovjet államfő eddig sohasem vett részt a világ- szervezet tanácskozásán Gorbacsov beszédet mond az ENSZ-köz- gyülés 43. ülésszakán, s ezzel -is jelezni kívánja, hogy Moszkva pótolhatatlan fórumnak tartja a világszervezetet. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, az SZKP KB főtitkára a Reagannel és Bushsal tervezett találkozója után Kubába utazik. Ez sem kevésbé fontos esemény, hiszen legfelsőbb szovjet vezető már 14 éve nem járt a karibi szigetországban. Hazafelé útba ejti Londont, és valószínűleg december 12-14. között tárgyal a brit vezetőkkel. Térjünk még vissza az ezúttal New Yorkban sorra kerülő csúcstalálkozóhoz. Most ugyanis nem á hagyományos értelemben vett csúcsról lesz szó, méghozzá nemcsak azért, mert nem a washingtoni Fehér Házban, hanem a New York-i Metropolitan Múzeumban találkoznak. A napirend kötetlen lesz, hivatalos tárgyalásokat nem terveznek, hanem a közös ebéd, illetve vacsora nyújt majd alkalmat az eszmecserékre. Közlések szerint a találkozónak egyrészt búcsújellege lesz, hiszen Gorbacsov utoljára találkozik a leköszörfő Reagannel, másrészt pedig ismerkedik majd^az öt felváltó utóddal. (Bemutatkozniuk nem kell, hiszen Reagan kíséretének tagjaként Bush szintén járt Moszkvában.) Megállapodások ezúttal nem re- mélhetők, tartalmas eszmecserék Viszont annál inkább. Mihail Gorbacsov bepillantást szeretne nyerni Bush kártyáiba, és első kézből kíván tájékoztatást kapni arról, mik az új elnök külpolitikai szándékai. Az közismert, hogy Bush megválasztása után szívélyes hangvételű táviratváltás történt kettőjük között. A szovjet külügyi szóvivő pedig, mikor arról kérdezték, mit szól Moszkva Bush- nak az erőpolitikát sürgető kijelentéseihez, úgy vélte, hogy az elnökjelölt kampányfogásként mondta ezt. Hozzáfűzte: bíznak abban, hogy Washington végleg a párbeszéd, az együttműködés mellett döntött. Végezetül még annyit a decemberi csúcs elé: korai megtartása azért is jó, mert így időt nyernek és tisztán négy év lesz arra, hogy a Szovjetunió a Bush-korszakban az új elnökkel megállapodjon. Moszkva tehát azon a véleményen van: sosem lehet elég korán elkezdeni a tárgyalásokat az új elnökkel. A dollárbarométer kilengései Bármi is történjék az amerikai külpolitikában, a dollár érzékeny szeizmográfként reagál mindenre. Már az elnökválasztás utáni órákban és azóta is folyamatosan kapunk jelentéseket arról, hogy minden jelentősebb tőzsdén, Tokióban, Londonban, Frankfurtban, egyaránt ismét gyengélkedik az amerikai valuta és zuhan az árfolyama. Az, hogy a börzék így reagáltak, jelzi: az üzletemberek nem sok jót remélnek George Bush gazdaság- politikájától. Az új elnök csillagászati összegekre rúgó kereskedelmi és költségvetési hiányt örökölt Reagantól, ám az utódnak sincs hatásos ellenszere az óriási deficit lefaragására. Bush a választási küzdelemben közölte, nem tervez adóemelést, de az is igaz, hogy az amerikai történelemben eddig még nem akadt egyetlen olyan elnökjelölt sem, aki az adótételek növelését helyezte volna kilátásba, hiszen ezzel elhessegette volna maga mellől a választókat. T Márpedig ha ilyesmit nem tervez, s ugyanakkor az úrháborús és egyéb katonai kiadások csökkentését sem mérlegeli, akkor nehéz elképzelni, honnan is nyer majd eszközöket a deficit enyhítéséhez. Az elnökválasztás előtti utolsó tévévitában úgyszólván csak a deficitről volt szó, és Bush meglehetősen szorongatott helyzetben azt a kijelentést tette, hogy elég egyes programokból itt-ott lecsípni néhány millió dollárt és így fokozatosan enyhül- 'het a hiány. Egyúttal viszont azt is nyomatékosan hangsúlyozta, hogy teljes erővel folytatják a stratégiai védelmi kezdeményezéssel kapcsolatos kutatásokat, ami évente nagyjából egymilliárd dollárt emészt majd fel. Ha valahonnan, akkor innen lehetne jelentős összegeket elvonni, de egyelőre sem a republikánus Reagan, sem pedig követője nem akarja ezt. A tőzsde pedig éppen emiatt ideges, hiszen ha a költségvetési hiány tovább duzzad, akkor a Fehér Ház nyilván a nemzetközi tőkés pénzintézetektől felvett újabb nagy összegű hitelekkel fogja finanszírozni a deficitet, s változatlanul őrzi majd első helyét a legnagyobb hitelfelvevők élén, ez a pozíciója még jobban aláássa a dollár helyzetét. A gyors dollárárfolyam-zuhanások pedig közismerten komoly bonyodalmakat idéznek elő a nemzetközi pénzpiacon. Éppen ettől tartanak leginkább az üzletemberek és a tőzsdei alkuszok Bush elnökségének elkövetkező négy évében. P. VONYIK ERZSÉBET Szombaton sikeresen leszállt az első szovjet űrrepülőgép, amely kétszer repülte körül a Földet. Az űrhajóként startoló és repülőgép módjára landoló Burán legénység nélkül tette meg útját és automatikus vezérléssel működött. (ČSTK-felvétel) Mi a csepűrágás? Néha szinte érthetetlen, hogy még jobb riportereink is mekkorákat tévednek a szavak helyes megválasztásában. A rosszul megválasztott szó értelmetlenné teszi a mondatukat, s az olvasó találgathatja, mit is akart a szerző mondani. Az egyik riporter kéziratának olvasásában a következő mondat állított meg: ,,Talán csepűrágásnak tűnhet annak említése, hogy a sajtó a színjátszás helyzetét tárta a közvélemény elé. “ Hogy került ide a csepűrágás? - próbáltam megfejteni a rejtélyt, de nem tudtam. Ennek a szónak a használata semmiképpen sem indokolt itt. Csupán a témához van valami köze, hiszen a színházzal, pontosabban szólva a színészekkel kapcsolatban használják. De ebben a mondatban, ebben az összefüggésben csak zavart okoz. Arra gyanakszom, a szerző nem ismerte pontosan a szó jelentését, csak arra emlékezett, hogy a színjátszással áll kapcsolatban. Nézzük csak meg, mit jelent ez a szó! A magyar nyelv értelmező szótára szerint két jelentése van: 1. foglalkozásszerű vásári komédiá- zás - ez a jelentése egy kissé nepies; 2. az a színészi játékmodor, amely olcsó eszközökkel, túlzó külsőségekkel igyekszik hatást elérni, más szóval: ripacskodás. Ezek ismeretében feltehetjük a kérdést: miért tűnhet csepűrágásnak: komédiázásnak vagy ripacskodásnak annak az említése, hogy a sajtó a színjátszás helyzetét tárta a közvélemény elé? Miért becsmérli magát, illetve tettét ezzel a szerző? Nem a szócséplés-re gondolt véletlenül? Ezt a szót akkor használjuk, ha valamely témáról sokat beszélünk - eredménytelenül. A hiábavaló, üres beszédet, fecsegést meg a szalmacséplésie\ez\ ki. Az idézett szövegbe jobban illik a szócséplés, mint a csepűrágás. ,, Talán szócséplésnek tűnhet annak említése, hogy a sajtó a színjátszás helyzetét tárta a közvélemény elé.“ De ha már említette szerzőnk a csepűrágás szót, mondjuk meg azt is, hogyan került ez kapcsolatba a színjátszással! A csepű a kendernek vagy a lennek a gerebenezéskor keletkezett hulladéka. A vásári komédiások a meggyújtott csepű vagy kóc szájba vételével végeztek mutatványokat. Ezért nevezték ezt a fajta komédiázást csepűrágás- nak, a komédiást meg csepűrágónak. Majd átvitt értelme is keletkezett a két szónak: egyik a ripacskodást. másik a ripacskodó színészt jelenti. JAKAB ISTVÁN Mi szükségünk a lévén kötőszóra? A lévén, ez a használatában névutószerű határozói igenevünk. általában valaminek előrebocsátott okát, természetes magyarázatát fejezi ki. Jelentése kb. ez: ott és úgy (van), amint állítjuk, ill. az (van), amit állítunk. Pl.: A kapu tárva lévén, csöngetés nélkül bementek; sok munkám lévén, ma nem tarthatok veletek. Természetesebb, maibb nyelven: minthogy a kapu tárva volt,...; mivel sok a munkám... Azért írtam az imént, hogy általában ezt fejezi ki, mert jó néhányan megengedő értelemben is használják a lévén igenevet. Pl. ezt mondják: orvos lévén nem látta el a sebesültet. Gondolom, olvasóink is érzik, hogy ez a használat megtévesztő, félreérthető. Azért nem látta el a sebesültet, mivel orvos volt? Szó sincs róla! A helyes értelmezés nyilván ez: noha (vagy: bár, ámbár, jóllehet) orvos volt... Hogy a félreértést megelőzzük, megengedő értelemben, ellentét kifejezésére a személyragos létére névutót tanácsos használni. Példánkban így: orvos létére nem látta el a sebesültet. Mindezt azonban csupán emlékeztetőül jegyeztem meg, ugyanis a nyelvművelő szakirodalom a lévén határozói igenévnek ezt a fajta ügyetlen alkalmazását elég részletesen tárgyalja. Csakhogy újabban - megfigyelésem szerint mindössze néhány éve - egy másfajta visszaélésnek is nemegyszer forrása, előidézője a lévén, s az új módi futótűzként terjed, különösen élőszóban, de már írásban is. Szemléltetésül s egyúttal bizonyítékul a sajtóból idézek három példát. Aligha kell bizonygatnom, hogy ha már ott is fel-felbukkan ez a furcsaság, akkor nincs helye a késedelemnek; sürgősen állást kell foglalnunk. ,,Következésképpen a városba kell beutazni a recepttel, ami azontúl, hogy legalább négy órát vesz igénybe, 16 forintot kóstál, lévén erre nem jár költségtérítés.“ „S lévén nem éppen szín józan emberek tartózkodtak a kocsmában, vallomásuk megbízhatósága erősen kétséges. “ „Ez azonban - lévén attól is függ, mennyi összeget tudnak ez évre Golopra adni - még maradjon titok. “ Kellőképpen figyeltek olvasóink az idézett mondatokban található lévén-re? Ha igen, akkor bizonyára észrevették, hogy ez a lévén, bár igenévi alak, már semmit sem őrzött meg igei sajátosságaiból. Ez már egészen más szerepű szó, mint az a lévén, amelyet a kapu tárva lévén, sok munkám lévén szerkezetekben figyelhettünk meg. Ez a lévén valójában már nem igenév, hanem egyszerűen kötőszó. Azt jelenti: mert, mivel, merthogy, esetleg: ugyanis. S ezen a megállapításon akkor sem kell változtatnunk, ha számításba vesszük, hogy némelyek az így használt lévén mellé még egy kötőszót is beszúrnak. Példáinkban ez valahogy így festene: lévén, hogy erre nem jár költségvetés; lévén, hogy nem éppen színjózan emberek tartózkodtak a kocsmában; lévén, hogy attól is függ. Lévén vagy lévén, hogy: lényegében egyre megy. Legföljebb olyan különbség van köztük, mint a mivel és a mivelhogy között. Az elmondottakkal eszem ágában sincs azt sugallni, hogy a /événnek az a fajta szerep-, ill. szófajváltása, amelyet néhány példával érzékeltettem, halálos vétek, nyelvünk romlásának csalhatatlan jele. Mivel a -ván, -vén képzős igenevek a mai nyelvhasználatban meglehetősen ritkák - szerepüket nagyobbrészt a -va, -ve képzősek vették át -, nincs mit csodálkozni azon, hogy az elbizonytalanodott nyelvérzék ösztönösen más szerepet tulajdonít nekik, mint amely megilleti őket. Bizonyos mértékig hasonló módon vált igenévböl határozószóvá a nyilván és az úgyszólván is. Némi túlzással azt mondhatjuk, mindkettőt ez a szófajváltás mentette meg a pusztulástól vagy legalábbis az elavulástól. A lévén-nek azonban a továbbéléshez meggyőződésem szerint nincs szüksége erre a szerepmódosításra, mert bár napjainkra ez az igenév is egy kissé választékos színezetűvé vált, ma is számos kifejezésben s elég gyakran élünk vele a cikkem elején említett jelentésekben. Semmi okunk tehát arra, hogy kötőszóvá „fejlesszük“. Több tárgy nem lévén, az ülést berekesztem - halljuk, sőt mondjuk számtalanszor. Az új divat szerint ez így alakulna: lévén nincs több tárgy, esetleg: lévén, hogy nincs több tárgy. Talán még idejében kérdezem: kell ez nekünk? GRÉTSY LÁSZLÓ ÚJ SZÚ 4 1988. XI. 19
