Új Szó, 1988. november (41. évfolyam, 257-282. szám)

1988-11-02 / 258. szám, szerda

A szovjet ifjúság támogatja az átalakítást Mihail Gorbacsov beszéde a Komszomol 70. évfordulóján (ČSTK) - Amint már beszámoltunk róla, Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára a múlt szombaton Moszkva és a moszkvai terület ifjúságá­val, a kommunista párt és a Komszomol érdemes dolgozóival találko­zott. Az Ifjúsági Palotában megrendezett találkozót a csaknem 37 millió fiatalt tömörítő lenini Komszomol megalakulásának 70. évfordulója alkalmából tartották meg. Mihail Gorbacsov először megtekintette a fiatalok munkásságát, életét bemutató kiállítást, majd ezt követően a találkozón a következő beszédet mondta. ÚJ HÚ 1988. XI. 2. Számunkra, az SZKP KB küldöttsége számára - s gondolom, hogy ebben csat­lakoznak hozzánk a Komszomol és a párt legidősebb tagjai is - nagy öröm, hogy a Komszomol megalakítása 70. évfordu­lójának napján együtt lehetünk önökkel, elbeszélgethetünk a Komszomol ügyeiről, hatalmas országunk dolgairól. Gratulálok önöknek, s önökön keresz­tül a komszomolistáknak, Moszkva és környéke minden fiataljának e jelentős esemény alkalmából. Gratulálok a szovjet ifjúságnak, minden szovjet embernek, mert a Komszomol olyan szervezet, amelyhez szorosan kötődnek népünk minden nemzedékének legjobb évei. A Kommunista Ifjúsági Szövetséggel fonódnak össze a politikai munkában szerzett első tapasztalatok, az első jelen­tős tettek, örömök és fájdalmak. A Kom­szomol: pótolhatatlan szervezet a szocia­lizmus országában, az ifjúság politikai iskolája. Minden nehézség és probléma, minden megpróbáltatás ellenére, amelye­ken a Komszomol keresztülment, mindig együtt élt országunkkal, mindig hú volt a forradalom eszméihez. Az ifjúsági szer­vezet sokat tett annak érdekében, hogy országunk olyan legyen, amilyen ma, s emellett jelentős mértékben hozzájárult az összemberi haladáshoz a világon. Ezért meg kellene tennünk, amit elvárnak tőlünk, tőlünk akik ma élünk. Törleszte- nünk kellene a mély tisztelet adóját a komszomolisták minden nemzedéké­nek munkájával és harcával szemben. Egy rövid időre különböző emberekkel találkoztam itt. Közöttük voltak a Komszo­mol és a párt legidősebb tagjai, s látom, hogy ebben a teremben a díszhelyet foglalják el. Azzal kellene köszöntenünk őket, hogy felállunk, s rajtuk keresztül köszöntjük komszomolistáink minden nemzedékét! Az ember sosem azért lépett a Kom- szomolba, hogy karriert csináljon, bár az utóbbi években ilyesmi is megesett. A Komszomolba mindig azért léptek az emberek, hogy tudatosítsák az együvé- tartozást, s valamit tegyenek a forrada­lomért. A Komszomol osztozott az ország sor­sában. Ez a sors jelentős, büszkék lehe­tünk rá. Országunk és népünk történel­mében sok minden van, ami nyugtalanít bennünket. Aggasztanak a tragikus feje­zetek. Az egész társadalom mélyen átérzi azt, ami a személyi kultusz éveiben tör­tént, s ebből levonjuk a következtetése­ket. Gondolom, egyetértenek velem, ha azt mondom: amikor minderről szólunk, mégis csak az egész országot látjuk, minden nemzedéket, népünk minden cselekedetét, mindazt, amit sikerült elvé­gezni, amit átéltünk, kibírtunk, megpró­báltunk. Az ilyen szemlélet nagy leckével szolgál, ösztönzi a mai tetteket, a forra­dalmi átalakítást. Amint a Komszomol XX. kongresszusán elhangzott: visszatekin­tünk, anélkül, hogy lesütnénk szemünket, mert a 70 esztendő telve volt a forradalom eszméiért vívott harccal, bár népünknek, pártunknak és a Komszomolnak ezt a küzdelmét leterhelték azok a tragikus események, amelyekről már szóltam. Amikor ma megismerjük a múlt értel­mét - s éppen ez az eset, amikor még egyszer visszatérhetünk a múlthoz -, azért tesszük, hogy megértsük, mi történt, megértsük, hogyan éltek, hogyan dolgoz­tak és miben hittek a szovjet emberek nemzedékei. Azért tesszük, hogy értékel­jük sikereiket és hősi tetteiket, hogy meg­értsük belső fegyelmüket, becsületessé­güket, az áldozatokat, s ezeket az érde­mük szerint méltassuk. Úgy vélem, ez az egyedüli helyes, igazságos és becsületes megközelítése a történelemnek, történel­münknek, amely erót ad nekünk a jövő­ben, szilárdítja a forradalmi eszmékbe és abba a munkába vetett hitünket, amit ma végzünk, folytatva ezt a forradalmat. Nagyon megörvendeztetett és megha­tott annak a beszélgetésnek a tartalma, amelyet ebben a ragyogó ifjúsági palotá­ban folytattunk, s főleg az örvendeztetett meg, hogy az ifjúság elfogadta az átalakí­tást. . Kedves barátaim! Meg szeretném ismételni azt, amit or­szágunk fiatalságának egyszer már mondtam. De egyáltalán nem azért, hogy az évforduló napján valami kellemeset mondjak önöknek. A részemről ez nagyon leegyszerűsített hozzáállás lenne. Azt akarom mondani önöknek, az átalakítás csak akkor győzedelmeskedik és éri el céljait, ha az ifjúság elfogadja. Engem megörvendeztetett mindaz, amit hallot­tam, s hogy éreztem a fiatalok támoga­tását. Az átalakítás sikere ma, s főleg hol­nap, döntő mértékben a fiatalok hozzájá­rulásától függ. Átalakítás - ez az önök sok évre szóló feladata. így viszonyuljanak hozzá. Az átalakítás fő sikere ebben az első három bonyolult esztendőben az, hogy ma érezhettem: ifjúságunk éppen így viszonyul az átalakításhoz, így értel­mezi jelentőségét az egész ország sorsa és az egyes emberek egyéni sorsa szem­pontjából. Gratulálok önöknek a választá­sukhoz. Én ezt úgy értelmeztem, hogy önök az átalakítás útjára lépnek és szilár­dan haladnak rajta! Az 1985 áprilisa utáni 42 hónapot egyedülálló időszakként éltük át. Ebben az időszakban a szovjet emberek mélyen elemezték az ország sorsát, múltját, jele­nét és jövőjét. Az átalakítás által felvetett problémák megoldása érdekében végzett szorgalmas munka időszaka volt ez. Ennek az útnak az április utáni fő állomásaiként jelölném meg pártunk XXVII. kongresszusát és a 19. országos pártértekezletet. Megítélésem szerint or­szágunk életének sorsfordító időszaká­ban még vissza kell térni ezekhez az eseményekhez. Jelenleg naponta úgy kell megolda­nunk a gyakorlati kérdéseket, hogy politi­kánk ne csak vágyálom legyen, ez a ve­szély ugyanis fennáll. Még nem tudatosí­tottuk teljes mértékben a kongresszus és a pártértekezlet határozatainak a jelentő­ségét. Azonban már ma is nyilvánvaló, hogy ezek mindannyiunk számára meg­bízható tájékozódási pontok. S mivel ezek a pontok léteznek, meggyőződésem, hogy mi, a szovjet emberek, az ország, a párt, a Komszomol, az ifjúság nem fogunk eltévedni, bármilyen nagyok és bonyolultak is legyenek a jelenlegi idő­szakban felmerülő problémák. Amikor a jelent értékeljük, láthatjuk, hogy a társadalom nehéz időszakából, a stagnálás időszakából lábalt ki. Azok­ban az években nemcsak a gazdaságban okoztak nagy károkat, hanem az emberek meggyőződésében, a meghirdetett célok elérhetőségébe vetett hitükben is. Nyíltan kijelentem: a pártba és a szocializmusba vetett hitben. Az ilyen kétségek mélyen behatoltak a tudatba és sajátos módon nyilvánultak meg országunk ifjúsági moz­galmában. Ez a folyamat olyan messzire ment, hogy azokról az emberekről, akik­nek a fiatalsága a 60-as-70-es évekre esett, esetenként úgy kezdtek beszélni, mint az „elveszett nemzedékről“. Azon­nal ki kell jelentenem: én nem vagyok ennek a következtetésnek a híve, s nem­csak a 60-as és 70-es évek ifjúságával szemben. Igen, a szocialista elvek és maga a társadalom a tekintélybeli és bürokratikus viszonyok, valamint a stag­nálási jelenségek hatására jelentős mér­tékben deformálódott. A szavak eltértek a tettektől. Azonban mindezek ellenére, az ilyen jelenségek negatív hatásuk elle­nére sem bírtak reménytelenül borzasz­tóan hatni, az emberekre, társadalmunk­ra, nem változtatták meg a szocialista ideológia és a szocialista életmód alapjait. Minden bonyolult és fékező tényező ellenére a szovjet emberek milliói áldozat­készen dolgoztak a szocializmusért. Elvtársak, ha ez másként lenne, nehéz lenne számolni azzal, hogy az átalakítás politikája, a szocialista társadalom meg­újítására irányuló orientáció ilyen forró fogadtatásra talál a nép körében. Ez azt jelenti, hogy a szocializmus gondolata az emberekben, minden nemzedékben él, megőriztük az Október iránti hűséget, a hitet a szocializmusban, választá­sunkban. V A legfontosabbat tehát megőriztük, elvtársak, s ezért az átalakítás feladatait, bármilyen nehezek és bonyolultak is le­gyenek, teljesítjük. Mivel kezdtük áprilisban? Elhatároz­tuk, hogy a pártnak és az egész társada­lomnak feltesszük a legnehezebb és a legegyenesebb kérdéseket, igyekeztünk ezekre nagyon becsületesen és egyene­sen, tapasztalataink bíráló elemzése alapján válaszolni. Igyekeztünk eligazod­ni mindabban, ami abban a házban törté­nik. amelyben élünk. Ez vezetett el ben­nünket az átalakítás szükségszerűségé­nek felismeréséhez. Eligazodtunk abban, ami a bennünket körülvevő világban törté­nik. Ez pedig a külpolitikában vezetett el minket az új gondolkodásmódhoz. Az el­méleti következtetésekről áttértünk az átalakítás politikájának a kialakításához. Most rendelkezünk az átalakítás elméle­tével és politikájával, a legfontosabb, legalapvetőbb dologban tudjuk, hogy mit kell tennünk. Ez nagyon fontos. A legsúlyosabb következményekkel aiok a hibák járnak, amelyek a politiká­ban történnek. Ezért dolgoztunk annyit és olyan kitartóan azon, hogy realista politi­kát terjeszthessünk elő, amely nemcsak a múlt tapasztalataira, támaszkodna, ha­nem kitűzi a távlati célokat és feladatokat is. Olyan politikát, amely közel állna min­den szovjet emberhez, mindenki számára érthető lenne. Van ilyen politikánk! Ez az első, és a legfontosabb győzelem. Az egész társadalom, minden kollektí­va, párt- és Komszomol-szervezet, s min­den ember szempontjából az átalakítás legbonyolultabb időszakába léptünk. Igen, viták még lesznek. Ezeknek azonban szocialista társadalmunk elvá­laszthatatlan részét kell képezniük. Igen, fejleszteni fogjuk a nyilvános tájékoztatás és a demokratizálás folyamatait, minden problémát meg-fogunk vitatni, ösztönözni fogjuk az egészséges bírálatot, hogy el­kerüljük a hibákat. Mindez így lesz, mert társadalmunknak így kell élnie. Az ember csak a nyíltság és a demokrácia légköré­ben bontakoztathatja ki képességeit. Csak ilyen társadalomban fogja magát jól érezni. S a méltó célokkal rendelkező ember, akinek lehetősége van, hogy ké­pességeit, tehetségét érvényesítse- csak az lehet erős ember, akinek van ereje a legnehezebb kérdések megoldá­sára is. Ennek ellenére a jelenkornak van egy különlegessége, amelyre figyelmeztetni szeretnék, s jó dolog, hogy az önökkel folytatott beszélgetésben is szó esett róla. A problémákat pusztán gyűlésekkel, csak politikával - legyen az akár a leghala­dóbb, legnépibb és leginkább az emberek felé forduló is - nem lehet megoldani. A politika, a gyűlések, az értékelések, a jelszavak, a bírálatok után tetteknek kell következniük, amelyek ezt a politikát, a társadalom erőit mozgásba hozzák. Úgyhogy elérkezett a tettek, a gyakor­lati munka ideje. Sok jelentős komszomo- lista kezdeményezéssel ismerkedtünk meg. Ez a legjobb érv arra, hogy a Kom­szomol már cselekedni kezdett. Barátaim, gratulálok ehhez önöknek. Nagy és sok­rétű társadalmi, termelési, kulturális és politikai akció útjára kell lépni a társada­lom életének minden terén. Sok sikert kívánok ehhez önöknek! Kisebb viták is voltak itt. A Komszo- mol-tagok talán ezen a napon nem akar­tak mindent vitára bocsátani, főleg nem a rövid találkozókon. De lehet, hogy ben­nünket, a Komszomol más nemzedékei­nek képviselőit akartak megkímélni. En­nek ellenére ezeken a rövid találkozókon is voltak viták. Az egyik ilyen kérdés az volt, hogy az átalakítás mégis csak lassan halad. Gondolom, mindannyian egyetér­tünk abban, hogy azt szeretnénk, ha gyorsabban valósulna meg Véleményem szerint ebben nincs véleménykülönbség. Nem tudom, hogy ki lenne ellene. Csak az, aki ma érdemtelen előnyöket élvez, visszaél hivatali beosztásával, akinek megfelel a tegnapi élet. Valószínű, hogy az embereknek ez a része nem kívánja az átalakítás gyorsabb előrehaladását. Sőt, az is lehet, hogy egy részük egyáltalán nem fogadja el az átalakítást. Ezt szintén látnunk és tudnunk kell. Ilyen emberek vannak társadalmunkban. A szovjet emberek abszolút többsége, minden nemzedék képviselői azonban azt akarják, hogy az átalakítás gyorsabban valósuljon meg, hamarabb hozza a pozi­tív eredményeket. Már szóltam róla, s ismét el akarom mondani: a fiataloknak - s biztosíthatom önöket, hogy az idősebb embereknek is- van egy óriási kívánságuk: megbirkózni a felgyülemlett problémákkal, határozott lépésekkel előrehaladni, szabadon élni. Az élet azonban bonyolult, egyszerű megoldások nem léteznek. Ezt is el kell mondanom önöknek, s remélem meg­értik. Korunk forradalmi kor, a mély változá­sok megkezdődtek. A régi birkózik az újjal. Az egyiknek is, a másiknak is meg­vannak a hívei. Az átalakításnak nincsen sok nyílt ellenfele. Mindenki más számára ez a kor az egész eddigi élet átértékelé­sének kora, beleértve a saját életünket és az ország életét. Ez a kor az új megköze­lítések, új megoldások, vagy azon értékek megújulásának kora, amelyek kiállták az idő próbáját, s amelyekre ma is szüksé­günk van. Ezért a radikális gazdasági reform is nehézségekkel folytatódik. A demokrati­zálás folyamata, a szocialista demokrácia potenciáljának kibontakoztatása sem megy könnyen. Nézzék csak a párt, a Komszomol, a tanácsok tevékenységét. Ezeknek sem megy olyan könnyen a munka, de mégis csak halad, folytatódik a párt, a Komszo­mol, a tanácsok belső életének átalakítá­sa. Ezek nagyon fontos dolgok, az egész országot érintik. Hiszen mindez össze­függ a sokéves tapasztalatok átértékelé­sével, mindannak az átértékelésével, amit közülünk sokan - önök közül kevesebben - megszoktak. Az önök számára tehát az átalakítás könnyebb, s mi önökre támasz­kodunk. Egyelőre nem minden sikerül nekünk. Sok dolog miatt idegesek lesznek az emberek. Nem következett be érezhető javulás az élelmiszerekkel és ipari fo­gyasztási cikkekkel való ellátásban. Eh­hez hozzájárulnak még az önelszámolás­ra való áttéréssel, az új gazdálkodási módszerekkel, az új termelési eljáiások elsajátításával, s elsősorban a gondolko­dásmódban tapasztalható sztereotípiák felszámolásával járó nehézségek. De nincs mit tenni, a problémák kiéle­ződése, a hangulatok hullámzása az át­meneti időszakban természetes és bizo­nyos mértékben elkerülhetetlen is. Mind­ezt megingás nélkül kell kibírni, a meg­kezdett dolgot végig kell vinni. Fokozni kell a harcot a konzervativizmus ellen, minden ellen, ami fékez, visszahúz. Ez a legfontosabb. S még valamit szem előtt kell tartani. A lényeges változások idősza­kában elkerülhetetlenül találkozunk bi­zonytalansággal, esetenként szélsősé­gekkel. Akadnak emberek, akik a töme­geknek azt az óhaját, hogy a feladatokat a lehető leghamarabb megoldjuk, kihasz­nálják, s radikálisnak tűnő, de lényegében helytelen felhívásokat fogalmaznak meg. És az ifjúságnak, amely tele van energiá­val, fogékony minden forradalmi iránt, mégis csak el kell tudnia igazodni abban, hogy mi a valóban forradalmi politika, és mi az álforradalmi paródia, amely tele van frázisokkal, s a valóságtól elszakadva született, képtelen a mély gyakorlati válto­zások irányába vezetni. Mit kell tenni, hogy gyorsuljanak az átalakítási folyamatok, nagyobb mérték­ben fejlődjenek7 A nyilvános tájékozta­tásra és a demokráciára, a vállalati tör­vényre kell támaszkodni, amely tág teret nyit a gazdaság átalakítása, az önelszá­molás és a bérleti szerződés elvei alapján való gazdálkodás új módszerei előtt, a szövetkezeti törvényre kell támaszkod­ni, és mindarra, ami demokratizálta gaz­dasági életünket. Támaszkodni kell mind­arra, ami oszágunk politikai életében tör­ténik a tanácsok, az irányító szervek áta­lakítása során, ki kell használni mindazt, amit az átalakítás szült, a konkrét problé­mákkal kell foglalkozni minden dolgozó­kollektívában, minden városban, minden faluban. Mindenkinek szilárd álláspontra kell helyezkednie. Az utasítások nem fog­nak minket megmenteni. Légüres térben maradnak azok az új irányelvek, utasítá­sok és jelszavak' amelyek nincsenek összefüggésben az emberek társadalmi aktivitásának fokozásával. Még távolról sem sikerült mindent megoldani. Lehet, hogy még azt is, amit megoldottunk, át kell ma|d dolgozni. De már ma is rendelkezünk sok mindennel ahhoz, hogy határozottan és alaposan megváltoztassuk gazdasági életünket a dolgozókollektívákban, a társadalmi életet a városokban és a falvakban, a Komszomolban és a pártszervezetek­ben - egyszóval mindenütt. Nagyon tetszik nekem egy hasonlat, amelyet már használtam. Mindent meg kell tennünk azért, hogy az átalakítás ne kerüljön annak a mozdonynak a helyzeté­be, amelynek csak a sípoláshoz volt elég gőze. Már megadtuk a jelt, felhangzott a sípszó, mozgásba kell lendülni, legyen ez bámilyen nehéz és bonyolult, és gyorsí­tani kell. Különböző akadályok fékezik az átala­kítást. Igen, ez így igaz, de már létrehoz­tuk azokat a mechanizmusokat, amelye­ket ki kell használni az előrehaladáshoz Ezek a demokrácia, a nyilvános tájékoz­tatás, a gazdasági és a politikai reform, a nyilvános ellenőrzés. Mozdonyunk fokozza sebességét. Mélyreható változások történnek a gaz­daságban, nagyon fontosak azok a szer­kezeti változások, melyek végső soron hosszú ideig fogják befolyásolni a gazda­ságot. Mindenekelőtt határozottan megvál­toztatjuk gazdaságunk irányvonalát, még­pedig az emberek élete problémáinak megoldása felé. Minden nehézség ellené­re találtunk eszközöket ahhoz, hogy fi­nanszírozni tudjuk az egészségügy, az oktatás és a tudomány új jelentős prog­ramjait, s meggyorsítjuk a lakásépítést. Ebből fakad óriási törekvésünk, hogy megfelelő dinamizmust kapjon a mező- gazdasági szektor és tovább fejlesszük ezt a területet. Az idei évvel kezdődően már kezdi meghozni első eredményeit a fogyasztási cikkek gyártása és a szol­gáltatások növelésének programja. Hosz- szú évek óta először teljesülnek a tervek és a növekmény több mint 20 milliárd rubel. A gyökeres változásoktól még nagyor messze vagyunk, de az ügy jó irányba halad. Mi a célitüzésünk, mire számítunk, miből fakad meggyőződésünk, hogy az átalakítás mégiscsak megvalósul9 Ez jelentős, a legfontosabb kérd.és. A Lenin által kidolgozott szocialista elvek komoly torzulásai következtében az em­ber visszatérése a gazdaság területére politikai folyamat, az embernek tulajdon­tól, a termelőeszközöktől, a politikai és kulturális folyamattól való elidegenedése felszámolásának problémája ez - a fejlő­dés bizonyos szakaszában mindez leállt. Az utasításos módszerek, az aktagyártás került túlsúlyba, a bürokratikus apparátus kiterjedt jogkörre tett szert, s mindez nega­tívan nyilvánult meg nemcsak a fejlődés ütemében hanem tásadalmunk arculatán is. Nekünk pedig a demokrácia és a nyil­vános tájékoztatás, a gazdasági és a poli­tikai reform által mint főhőst kell visszave­zetni az embert mindezekre a területekre. Éppen ez az átalakítás értelme! Hiszen Sztálin halála után nem egy­szer történtek próbálkozások a lenini el­vek megújítására. Mindezek azonban csak próbálkozások voltak, s bár jelentős változásokhoz vezettek, mégis zátonyra futottak. Mindenekelőtt azért, mert ezek­be a folyamatokba nem vonták be kellő­képpen a népet. Ezért nekünk, elvtársak, emlékeztet­nünk kellett Lenin legfontosabb elvére, arra, hogy a szocializmus ,,a tömegek élő, alkotó tevékenységét“ jelenti. Ha megnézik valamennyi határozatun­kat, láthatják, hogy ezek magja a társada­lom demokratizálása és rendszerint po­tenciáljának feltárása az egész élet de­mokratizálásának segítségével. Éppen ezért mondjuk: Több demokráciát, több szocializmust. S ez nem szójáték, ez politikai célkitűzésünk, amelyet ma meg­valósítunk. Ezért nyomban a gazdasági reform után, melynek alapján megváltoznak a termelési viszonyok, az ember az önel­számolás, a bérleti viszonyok és a szö­vetkezetek által közeledik a tulajdonhoz, irányítja és uralja azt, rendelkezik vele, feltárja saját potenciálját és él tehetségé­vel. A politikai reform által visszavezetjük a^ embert a politikai folyamatba. Átfogó célkitűzésünknek - amelyet, mondjuk meg őszintén, nem könnyű meg­valósítani, de ennek ellenére országunk számára elkerülhetetlenül fontos - van másik oldala is: amikor megreformáljuk a gazdaságot és a politikai folyamatot, természetesen gondolnunk kell a tudo­mány és a technika fejlesztésére is. Új gyártási eljárások nélkül, kizárólag új gaz­dálkodási módszerekkel nem tudunk min­den problémát megoldani Igen, az első években eredményt értünk el a gazdasági viszonyok átalakításával az iparban, a mezőgazdasági szektorban és a keres­kedelem terén. Ahhoz azonban, hogy csúcsszintü munkatermelékenységet ér­jünk el, nagy előrelépést kell tennünk a tudományos-műszaki haladás terén. Meggyőződésünk, hogy ha ezen az úton indulunk el, a kitűzött feladatokat teljesítjük, bár az nem lesz könnyű. A pangás évei sok negatív következ­ményt idéztek elő társadalmunkban. Ezek közé tartozik az egyenlősdi, az élósködés és a szociális apátia. Mindezt le kell küzdeni, ami már meg is kezdődött az országban kibontakoztatott folyamatok által. Ennek az egész nagy munkának a so­rán szükségünk van a Komszomol vilá­gos, egyértelmű és szilárd kiállására. Mi­lyennek kellene lennie ennek az állásfog­lalásnak elképzeléseinek szerint? Ma megismerkedtem Mironyenko elvtárs in­terjújával, és megértettem, még mindig nem fejeződött be a vita arról, milyennek kellene lennie a Komszomolnak, a szovjet ifjúsági mozgalomnak. Úgy vélem azon­(Folytatás a 5 oldalon)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom