Új Szó, 1988. október (41. évfolyam, 232-256. szám)

1988-10-28 / 255. szám, péntek

* (Folytatás az 1. oldalról) Jelentős szerepet játszott külföldi el­lenállásunk képviselőinek - Tomáš Gar- rigue Masaryk, Eduard Beneš és Milán Rastislav Štefánik - politikai és diplomá­ciai aktivitása. Mindenekelőtt T. G. Ma­saryk befolyásolta az újonnan alakuló állam jellegét. A külföldi ellenállás élén állt, és jelentős tekintélyre tett szert külföl­dön és otthon is. Őt választották meg a köztársaság első elnökévé. Több tízezer cseh és szlovák önfelál- dozóan harcolt a nemzeti szabadság­ért, Franciaországban, Olaszországban, Szerbiában és Oroszországban beléptek a külföldi csehszlovák katonai egységek­be, a légiókba. A csehszlovák légionáriu­sok jelentős részét Oroszországban a külföldi ellenállás burzsoá képviselői bevonták a szovjetellenes intervencióba. Külföldön honfitársaink szervezetei segít­séget nyújtottak és támogatták a köztár­saság megalakulását. Hozzájárultak ah­hoz, hogy a cseh és a szlovák kérdés bekerült a nemzetközi közvélemény tuda­tába. Az Osztrák-Magyar Monarchia szét­hullása után 1918. október végén jelentő­sen megváltozott Európa térképe. A cse­hek és a szlovákok a kulturális, szociális és politikai emancipációért folytatott sok­éves küzdelem után megkezdték közös államuk építését. Az elmúlt hetven év megerősítette ennek a történelmi döntés­nek a helyességét. Az önálló csehszlovák állam megalakulása nemzeti létük megőr­zésének és fejlesztésének alapvető felté­tele volt. Megszűnt a német és magyar nemzeti elnyomás. Új bázis alakult ki a csehek és szlovákok életéhez, további politikai, gazdasági, kulturális és általá­ban civilizációs fejlődésükhöz. Új feltéte­lek teremtődtek a munkásosztálynak és a többi dolgozónak a szociális igazságért folytatott további küzdelméhez. A Csehszlovák Köztársaság Európa fejlett burzsoá demokráciái közé tartozott. A háború végén és az új állam első éveiben a néptömegek radikalizmusa na­gyobb társadalmi és demokratikus jogo­kat kényszerített ki, így például a 8 órás munkaidőt, a részleges földreformot stb. Általában azonban az új államban a tár­sadalmi viszonyokat a politikai rendszer burzsoá jellege határozta meg. Elmélyül­tek az ellentétek a tőke és a munka, a kizsákmányolok és a kizsákmányoltak között. A forradalmi hullám terjedésének idejében a szocialista jelszavakkal meg­valósított társadalmi, politikai változáso­kat fokozatosan korlátozták. A társadalmi, politikai és nemzetiségi ellentétek jelentős hatást gyakoroltak a munkásosztály fejlődésére és politikai orientációjára. A munkásmozgalom a szociális és osztálykonfliktusok követ­keztében és amiatt, hogy fokozatosan elvesztek az igazságos állammal és az uralkodó körök azon hajlandóságával kapcsolatos illúziók, hogy hajlandók kö­vetkezetesen megoldani a dolgozók szo­ciális és más követelményeit, fokozato­san differenciálódni kezdett. Ez ahhoz vezetett, hogy 1921 -ben megalakult a for­radalmi párt, Csehszlovákia Kommunista Pártja, amely visszautasította a burzsoá pártokkal való osztályegyüttmüködést, a tőke ellen a szociális és nemzetiségi szempontból igazságos, valóban humá­nus társadalomért folytatott harc élére állt. Népmozgalom a fasizmus és a háború ellen Elvtársak, az uralkodó burzsoázia húsz év alatt nem tudta megoldani nemzeteink életé­nek egyetlen alapvető kérdését sem. A burzsoázia nem oldotta meg a szo­ciális kérdést. A köztársaságot a társada­lom osztályok szerinti megosztottsága jel­lemezte. Az egyik oldalon a gazdagság növekedése, a másik oldalon a kizsákmá­nyolás, a nyomor, a munkanélküliség szüntelen társadalmi konfliktusokhoz és feszültségekhez vezetett. A dolgozók mil­liói számára létüket veszélyeztető ka­tasztrófát jelentettek azok a gazdasági, társadalmi problémák, amelyek különö­sen drámai formában merültek fel a har­mincas évek nagy gazdasági válságának idején. Csehszlovákia ipari termelése negyven százalékkal csökkent. Csaknem egymillió dolgozó vált munkanélkülivé. A bérek nagy mértékben csökkentek. Többezer végrehajtást hajtottak végre, hanyatlott a mezőgazdaság, a kisiparo­sok és a kereskedők tevékenysége. A lét­bizonytalanság az értelmiséget is sújtot­ta. Sok család a nyomorral és az éhínség­gel küzdött. A munkát és kenyeret követe­lő sztrájkokra és tüntetésekre a burzsoá államhatalom megtorlásokkal válaszolt, nem riadt vissza attól sem, hogy tüzet nyisson az ártatlan emberekre. Ilyen volt a München előtti köztársaság burzsoá demokráciájának valódi arculata. A burzsoázia a nemzetiségi kérdést sem tudja megoldani. Az egységes cseh­szlovák nemzet fikciója alapján tagadta a szlovák nemzet önállóságát, nem tudta szavatolni a csehek és szlovákok egyen­jogú helyzetét és a Csehszlovákiában élő nemzetiségek teljes jogu fejlődését. Ez azon erők malmára hajtotta a vizet, ame­lyek nacionalizmust és sovinizmust szítot­tak, nemzetiségi viszályokat, irredentiz­must idéztek elő, megbontották az állam belső stabilitását és egységét, aláásták nemzetközi helyzetét. A nemzetközi burzsoázia nem tudta szavatolni a köztársaság nemzetközi biz­tonságát. Amint azt az 1938 és 1939. évi tragikus események megmutatták, a nyu­gati hatalmakra irányuló egyoldalú orien­táció nem szavatolta állami létünket. A francia-szovjet szerződés megkötése után a csehszlovák kormány szerződést kötött ugyan a Szovjetunióval, de a Cseh­szlovákiának nyújtandó katonai segítség­re vonatkozó megállapodások Franciaor­Fegyverrel a Csehszlovák Köztársaság felújításáért Elvtársak, ez a tragédia mélyen befolyásolta a csehszlovák nép gondolkodásmódját, a burzsoázia politikája iránti bizalmát. Né­pünk sohasem törődött bele a köztársa­ság szétesésébe, Münchenbe és a náci megszállásba. A második világháború éveiben otthon és a külföldi frontokon kitartó, áldozatokat követelő harcot folyta­tott a csehszlovák állam felújításáért. A csehek és szlovákok többsége egyre világosabban tudatosította, hogy új alapo­kon, új politikai erők vezetésével kell kié­píteni a felújított Csehszlovákiát. A CSKP külföldi vezetősége, élén Kle­ment Gottwalddal kidolgozta és a párt központi vezetősége a cseh országré­szekben és Szlovákiában alkotóan to­vábbfejlesztette az össznépi küzdelem programját, amely a fasiszta iga leküzdé­sére, új, a München előtti Csehszlovákia hibáitól és tévedéseitől mentes köztársa­szág szövetségi kötelezettségeinek telje­sítéséhez kötődtek. Németországban a hitleri nácizmus hatalomra jutása lényegesen rontotta a nemzetközi helyzetet és a Csehszlovák Köztársaság külpolitikai helyzetét. Hitler nem titkolta, hogy • erőszakkal ki akarja terjeszteni a nagy német birodalom élet­terét, és köztársaságunk agressziójának egyik első célpontjává vált. Ezért a nácik kampányt szítottak Csehszlovákia ellen. Henlein szudétanémet pártjának hatása alá került fokozatosan a köztársaság né­met lakosságának többsége. A csehszlovák államot fenyegető ve­szély hatására széles népmozgalom ala­kult ki a fasizmus és a háború ellen. Csehszlovákia Kommunista Pártja Kle­ment Gottwald vezetésével fasisztaelle- nes népfront kialakítására hívott fel. Azt követelte, hogy a kormány határozottan lépjen fel a reakció ellen, a köztársaság megvédéséért. A párt mellett ebben a küzdelemben részt vettek a társadalom haladó és demokratikus rétegei. Az ö ér­demük, hogy a Csehszlovák Köztársaság ezekben az években is demokratikus köz­társaság maradt. Több ezer demokrata, kommunista, szociáldemokrata, zsidó és más fasiszták által üldözött ember mene­déke lett. A nyugati hatalmak, főleg Franciaor­szág és Nagy-Britannia ebben a válságos helyzetben állandó nyomást gyakorolt a csehszlovák kormányra, hogy tegyen eleget Hitler területi követeléseinek. A nyugati demokráciák árulása a cseh­szlovák burzsoázia, az elnök és a kor­mány politikájával együtt a csehszlovák állam tragédiájához vezetett. Egyedül a Szovjetunió volt hajlandó segítséget nyújtani Csehszlovákiának. Az 1938. évi megalázó müncheni szerződés, a cseh­szlovák állam 1939. évi szétesése a szö­vetségesek és a csehszlovák kormány politikájának következménye volt. A kor­mány annak ellenére, hogy a nép készen állt a köztársaság területi egységének megvédésére, eleget tett a szövetséges Franciaország és Anglia ultimátumának és a határmenti területeket átadta a náci Németországnak. Alávetette magát a bé­csi döntésnek, amelynek alapján Szlová­kia déli részeit a horthysta Magyarország szállta meg. Csehszlovákia így elvesztet­te területének harminc százalékát, ipari, kapacitásának egyharmadát, lakosságá­nak 34 százalékát - ebből másfél millió cseh és szlovák volt. A náci megszállás­sal, a Cseh és Morva Protektorátus Hitler segítségével történő kialakításával, a kle­rikális fasiszta szlovák állam megalakulá­sával megkezdődött nemzeteink életének legnehezebb időszaka. (Képtávírón érkezett - ČSTK) ság, a csehek és szlovákok egyenrangú nemzeteinek, politikai és szociális szem­pontból igazságos külpolitikailag a Szov­jetunióra támaszkodó államának megala­kítására irányult. A szovjet hadsereg hősi harcának és győzelmes előrenyomulásá­nak hatására fokozódott a cseh és szlo­vák nemzet antifasiszta ellenállása. Több tízezer cseh és szlovák hazafi becsülete­sen küzdött a hazai és külföldi ellenállás­ban. A szlovák nemzeti felkelésben és a cseh nép májusi felkelésében fegyverrel a kezében küzdött a Csehszlovák Köztár­saság felújításáért. A szovjet hadsereg oldalán, a Szovjetunióban Ludvík Svobo- da tábornok vezetésével megalakult csehszlovák hadtest soraiban, de a má­sodik világháború más frontjain is hősie­sen harcolt a közös ellenség ellen. Hoz­zájárult a fasiszta Németország és szö­vetségeseik legyőzéséért folytatott nem­zetközi küzdelem meggyorsításához és Csehszlovákia felszabadításához. Sohasem felejtjük el, hogy a szovjet nép és dicső Vörös Hadserege volt a dön­tő erő, amely csapást mért a hitleri fasiz­musra, és szabadságot hozott Csehszlo­vákiának, valamint a többi nemzetnek. Megemlékezünk az antifasiszta koalíció többi államának hozzájárulásáról a közös győzelemhez. Tisztelettel és mély hálával emlékezünk meg azokról, akik a hazai és a külföldi ellenállásban küzdöttek Cseh­szlovákia szabadságáért, szenvedtek a fasiszta börtönökben és koncentrációs táborokban, akik az életüket áldozták a szebb jövőért. Alapok a dolgozó nép vágyainak megvalósításához Elvtársak, Csehszlovákia felszabadulása, 1945. május 9-e után leraktuk az alapokat a dol­gozó nép nemzeti, politikai és szociális vágyainak megvalósulásához. Ezek a vá­gyak a fasisztaellenes harc folyamán, a nemzeti front széles alapján fogalma­zódtak meg. Szlovákia jelentős részének felszabadítása után a külföldi és hazai ellenállás képviselőinek megállapodása értelmében 1945. áprilisában Kassán (Košice) megalakult a felszabadított terü­leten az első csehszlovák kormány és kihirdette programját. A Kassai Kormányprogram tartalmaz­ta a legközelebbi politikai, szociális, gaz­dasági és kulturális reformok alapvető feladatait. Ezzel kialakultak a döntő belső és külső feltételek ahhoz, hogy hazánk­ban mélyreható forradalmi, népi demok­ratikus változások menjenek végbe. A Kassai Kormányprogram új módon, az egyenjogúság elve alapján oldotta meg a cseh és a szlovák nemzet viszonyát. Csehszlovákia külpolitikai irányvonalát egyértelműen a Szovjetunióval való szi­lárd szövetségre alapozta. Olyan társada­lom építésének programját jelentette; amely távlataival megnyitotta az utat a szocializmus felé. A dolgozók milliói lelkesen és áldozat­készen láttak hozzá a Kassai Kormány- program céljainak valóra váltásához. Megalakultak a forradalmi nemzeti bizott­ságok, az egységes szakszervezetek, a mezőgazdasági dolgozók és az ifjúság egységes szervezete. Segítettek az új állami szervek kiépítésében. Felújították a háború altal elpusztított gazdaságot. Fontos szakaszt jelentett az államosítás, amelyet 1945. október 28-án hirdettek ki. Fokozatosan megvalósult a földreform. 1945 és 1948 között a CSKP által vezetett progresszív erők és azon erők között, amelyek meg akarták állítani, illet­ve meg akarták másítani a forradalmi folyamatot, harc bontakozott ki a Kassai Kormányprogram megvalósításáért, a né­pi demokratikus állam további fejlődésé­nek jellegéért. Az 1946. évi választások után még jobban megnyilvánult, hogy el­térően viszonyulnak a Kassai Kormány- programhoz. A választásokból a legerő­sebb pártként a CSKP került ki, és Kle­ment Gottwaldot, az alkotmányos rendel­kezéseknek megfelelően Beneš az új kor­mány elnökévé nevezte ki. 1948 történelmi jelentőségű februári napjaiban a csehszlovák nép végérvé­nyesen döntött arról, merre haladjon a Csehszlovák Köztársaság, fejlódjön-e a szocializmus felé, a népi demokratikus rendszer elmélyítése útján, vagy pedig a forradalmi vívmányok felszámolásával térjen vissza a tőkés társadalmi rend­szerhez. A széles néprétegeket mozgósító Csehszlovákia Kommunista Pártja forra­dalmi eljárásának köszönhetően a mun­kásosztály végérvényesen kezébe vehet­te a politikai hatalmat. Első ízben történt ez meg egy relatívan fejlett, mély demok­ratikus hagyományokkal rendelkező or­szágban az alkotmányos rendelkezések megőrzése mellett, békés úton. A februári győzelem után Beneš elnök ismét Kle­ment Gottwaldot nevezte ki a kormány elnökévé. Az újjászületett Nemzeti Front széles bázisán egyesültek a cseh és a szlovák nemzet népi demokratikus és haladó erői. A csehszlovák dolgozó nép 1948 feb­ruári győzelme, amelynek 40. évforduló­járól a közelmúltban emlékeztünk meg, jelentős történelmi határkövet jelent. Megnyitotta az utat a szocializmus építé­séhez, Csehszlovákia a szocialista orszá­gok közösségének tagja lett. Az a széles társadalmi és demokratikus bázis, ame­lyen a nép 1948 februári győzelme ala­pult, kedvező politikai kiindulópontot je­lentett a szocialista társadalom építésé­hez. Befejeződött az államosítás és a földreform. Végbement az iparosítás falvainkon, a szellemi és a kulturális éle­tünkben szocialista változások történtek. Ezzel mélyrehatóan megváltozott a cseh és a szlovák nemzet, valamint a köztársa­ságban élő nemzetiségek élete. Lényege­sen emelkedett Szlovákia gazdasági, szociális és kulturális színvonala, ugyan­úgy, mint a köztársaság többi elmaradott területéé is. Megszilárdult a csehek és szlovákok testvéri kapcsolata. Fejlődött az oktatásügy, a kultúra, az egészségügy és a többi terület. Aránylag magas élet- színvonalat értünk el, a dolgozók széles rétegei létbiztonságban élnek. A szocializmus nagy történelmi vívmá­nya, hogy alapjában megváltozott a mun­kásosztály és a dolgozók többi rétegének helyzete. A munkásosztály társadalmunk vezető rétege lett. örökre megszüntettük a kizsákmányolást. A hajdani nagy osz­tály- és szociális ellentétek, a nyomor, a nemzetiségi jogtalanság, a szociális létbizonytalanság végérvényesen a múlté lett. Országunk megszilárdította együttmű­ködését a Szovjetunióval és a többi szo­cialista országgal. A KGST és a Varsói Szerződés aktív tagja lett. Erőfeszítések a válság leküzdésére A megtett út nem lehetett zökkenő- mentes, nem kerültük el a problémákat. Kedvezőtlen nemzetközi helyzetben, a hi­degháború éveiben láttunk hozzá az új társadalom építéséhez. Erőfeszítéseinkre rányomta bélyegét a tapasztalatok hiá­nya, az útkeresés, a szocializmustól ide­gen hibák és deformációk. A személyi kultusz hatása, a szocialista demokrácia és törvényesség megsértése, amely a szubjektivizmussal párosult, deformálta a szocializmus alapelveit és eszméit. Ne­gatív hatást gyakorolt az, hogy nem oldó­dott meg a csehek és szlovákok kölcsö­nös kapcsolatainak kérdése. A párt a ké­sőbbiekben fokozatosan tudatosította, majd megoldotta ezeket a problémákat. Sok mindent azonban nem sikerült befe­jezni. Ez fokozta a feszültséget a társada­lomban. Az akkori pártvezetóség nem készült fel az ötvenes években összegyűlt prob­lémák megoldására, és ehhez még az is társult, hogy a hatvanas évek kezdetén túlbecsültük az elért eredményeket, a szocializmus további fejlesztésének fel­tételeit. Egyre többen követelték, hogy teremtsük meg az alapvető gazdasági, ideológiai és káderfeltételeket a megérett problémák megoldásához, fokozódott a fogyatékosságok jogos bírálata. Ezzel visszaéltek a jobboldali és a szocializmus­ellenes erők, támadni kezdték a szocia­lizmust és alapvető értékeit. Különféle burzsoá és kispolgári nézeteket, naciona­lizmust és szovjetellenességet terjesztet­tek, a növekvő feszültség fokozatosan válsággá fejlődött. A párt központi bizottsága 1967 végén foglalkozott ezzel a helyzettel. 1968 janu­árjában határozataival megteremtette a lehetőségeket ahhoz, hogy a szocialista építés útján kiküszöböljük a felmerülő akadályokat. Az akkori pártvezetőség azonban politikai egységének hiányában nem tudta ezt a lehetőséget kihasználni, nem tudta megfelelően irányítani a nö­vekvő társadalmi aktivitást, amely abból a törekvésből eredt, hogy kiküszöböljük az előző hibákat és fogyatékosságokat. Alábecsülte a jobboldal aktivitásának és a szocialistaellenes erők tevékenységé­nek veszélyét. Megtűrte a párt eszmei és szervezeti egységének megbontását, ak­cióképességének és társadalmi vezető szerepének gyengítését. A demokratizá­lás jelszavával megnyitotta a teret a párt és a szocialista állam tevékenységének megbénításához, a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való szövet­ségünk aláásásához. A tömegtájékoztató eszközök támogatásával - ezekben a ve­zető pozíciókat a jobboldal szerezte meg - sikerült félrevezetnie a közvélemény egy részét. Országunkban a szocializmus léte közvetlenül veszélybe került. Az öt szocialista ország internacionalista segít­ségnyújtása, amelyet a szocializmus to­vábbi csehszlovákiai sorsával kapcsola­tos aggodalom vezérelt, segítséget jelen­tett abban, hogy megakadályozzuk a jobb­oldali és a szocialistaellenes erőket ter­veik valóra váltásában. Csehszlovákia Kommunista Pártjában és a Nemzeti Front többi szervezetében a marxista-leninista erők harcot indítottak azért, hogy a pártot és a társadalmat kivezessék a válságból, és leküzdjék a válság következményeit. Ez az erőfe­szítés egyre mélyrehatóbban összekap­csolódott a múltban felgyülemlett problé­mák, valamint az új feladatok megoldásá­val. - Nem felejtjük el - mondotta Miloš Jakeš elvtárs, a CSKP KB főtitkára a győ­zelmes február 40. évfordulója alkalmából megtartott ünnepi gyűlésen milyen nagy erőfeszítéseket követelt a válság és következményeinek leküzdése, az, hogy társadalmunkat a szocialista fejlődés útjá­ra vezessük. Ennek előjele volt Csehszlo­vákia Kommunista Pártjának 1971-ben megtartott XIV. kongresszusa. Ezt a kongresszust jogosan úgy értékelhet­jük, mint a jobboldali opportunista és szocialistaellenes erők fölött aratott győ­zelem kongresszusát, mint a szocializ­mus legyőzhetetlen erejének kongresszu­sát, amely alkotó módon tovább fejlesz­tette 1948 februárjának forradalmi hagya­tékát. Aránylag rövid idő alatt, politikai esz­közökkel sikerült megoldanunk a pártban és a társadalomban a konszolidációs fo­lyamatot, országunkban felújítani a szoci­alizmus értékeit. Gyorsítani az ország szociális-gazdasági fejlődését Elvtársak, a XIV. pártkongresszus jóváhagyta társadalmunk további fejlődésének prog­ramját, amelyet aztán a további kongresz- szusok fejlesztettek tovább. Ennek a programnak a tartalma megfelel a dol­gozó nép objektív érdekeinek, államunk fejlődésének, a szocialista közösségben és a világban elfoglalt helyzetének, biz­tonságot és távlatokat adott a népnek. A Csehszlovákia Kommunista Pártja XIV. kongresszusa utáni időszakot áldo­zatos munka, a pártnak és a népnek a kitűzött célok megvalósításáért folytatott kitartó harca jellemezte. A hetvenes évek (Folytatás a 4 oldalon)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom