Új Szó, 1988. október (41. évfolyam, 232-256. szám)

1988-10-24 / 251. szám, hétfő

Kisiskola - jó lehetőségekkel Vízkeleten (Čierny Brod) alsótagozatos magyar tanítási nyelvű alap­iskola működik, de az 1600 lelket számláló községben csak három az osztályok száma, ugyanis a kis létszám miatt a 2. és 3-at összevonták. Nem rózsásabb a helyzet az ugyanebben az épületben székelő szlovák kilencéves alapiskolában sem, pedig oda a központosítás után szerte a környékről járnak a gyerekek. Bodri György, a magyar tanítási nyelvű alapiskola igazgatója Így látja a helyzetet:- A faluban gond volt az építke­zési telkekkel, így egy nemzedék kiesett, a fiatalok városba mentek, elköltöztek. Az iskola folyosóján, jobban mondva az egyik tanterem ajtajában futottunk össze. Még nem nagyon érkeztünk szétnéžni, de a fontos első benyomás már elárult valamit, mindenütt rend, tisztaság, az abla­kokban virágok. Szemben az udva­ron földszintes épület Nem nehéz kitalálni: a tornaterem. Odaindulunk. Az udvaron, a fák­hoz támasztva vagy a földre dobva kerékpárok garmadája.- A környékről járnak biciklin a gyerekek, így nem kell autóbuszra várakozniuk.- Egészséges a kerékpározás, edződnek is a nebulók, de nem veszélyes ez a közutakon?- Általában csak a nagyobbak járnak kerékpáron, ők meg már is­merik a közlekedési szabályokat.- A tornaterem jókora, s itt is ugyanaz a kép fogad, mint az iskolá­ban. Egy biztos, ez a rend, a tiszta­ság nem véletlen, nem a látogatá­sunknak szól, mert mi bejelentetle­nül érkeztünk. Bodri Györggyel, a tornaterem gondnokával megmustráljuk a be­rendezést, benézünk a szertárba. Egy kisiskolához képest meglepően jól felszerelt. Az előtérben egymásra rakva világosbarna bőrszőnyegek, valamiért mások mint a megszo­kottak.- Sok más sportszerrel és felsze­reléssel együtt ez is hiánycikk, be­szerzésük óriási problémát jelent. Nincsenek labdák, dobbantó, nincs szőnyeg A helyi sportszervezet el­nöke szerencsére kárpitos, őt be­széltük rá, hogy készítse el nekünk ezeket, amit itt lát. Az egyik közeli üzletbe nemrégiben áru érkezett, mindjárt lecsaptam rá, igy egyebet is sikerült végre beszerezni Ebben a kisiskolában jók a lehe­tőségek a gyerekek testkultúrájának fejlesztésére. Heti két óra a kötelező testnevelés, ezeket igyekeznek a pedagógusok a lehető legjobban kihasználni.- Szerettem volna, ha szakosítjuk a testnevelést, de nem tudjuk meg­oldani, nekem mint igazgatónak más órákat kellett vállalnom. Kötelező itt a formaruha, piros nadrág, fehér mez viselete, s ugyan­így természetes, hogy a tanító néni is tornaruhát ölt. Egyesek talán megmosolyogják ezt a mondatot, gondolván mi ebben a pláne? Csu­pán annyi, hogy tapasztalataink sze­rint még mindig nem mindenütt ter­mészetes a dolog. Jómagam is lát­tam még nem régen tűsarkú cipő­ben, szoknyában tornaórát vezető tanító nénit, körülötte futkosó ugráló szoknyás kislányokat, pantallós, fiú­kat. Aztán így beizzadva irány a tan­terem ... Minden évben teljesítik a ráter- mettségi jelvény kritériumait, ebből is kitűnik, hogy a vízkeleti gyerekek aránylag jól felkészítettek, szeretik a sportot.- Nem túlzók, ha azt mondom, rajonganak a tornáért, betegek, ha komoly oknál fogva elmarad az óra vagy a sportköri foglalkozás. Úgy hiszem, nem kell szégyenkeznünk, gyerekeink jó alapokkal, kitűnő fizi­kai állapotban kerülnek tovább a kürti (Mostová) iskolába.- Úszni is tudnak?- Sajnos, erre nincs lehetőség. Egyetlen uszoda van a járási szék­helyen, az sem működik A felsőbb szervek javasolják az úszásoktatást az alsótagozatosoknál is, csak épp mód nincs rá. A falu hatarában van egy kavicsgödör, de az mély, veszé­lyes, a folyóra sem mehetünk a gye­rekekkel. Amikor még Tallóson (To- mášikovo) tanítottam, bentlakásos tanfolyamot szerveztünk, s az jó megoldásnak bizonyult. Mi a gye­rekkorunkban még a folyóban tanul­tunk meg úszni, a befagyott Dudvá- gon korcsolyázni, de ma már a fo­lyók sem olyanok, mint akkor. Ezért van, hogy manapság egy-egy osz­tályból ha kettőnek van korcsolyája. Ottjártunkkor épp dél felé járt az idő, ürességtől kongott a tornate­rem, de mint hallottuk, nem ez a csend a jellemző. Maximálisan kihasználják a sportolási lehetősé­get a falu lakosai is, most alakult az asztalitenisz-szakosztály, s ennek tagjai itt.gyakorolnak, telente a helyi labdarúgók is a terem falai közé szorulnak. Rendszeres látogatók a tornateremben a SZISZ és a nő­szövetség tagjai, s minden hétfőn este itt rúgják a bőrt a helyi értelmi­ségiek, köztük Bárdi György is. Sok olyan iskola van országszer­te, ahol nélkülözik a tornatermet. Sajnos, van olyan is, ahol nem tud­ják értékelni az adott lehetőséget. A látottak alapján ez a vízkeleti kisis­kolára nem jellemző. URBÁN KLÁRA ÚJ szú 5 A SZÜLÖK FELADATA IS Hol kezdődik az önkéntes sportolás? A Csehszlovák Testnevelési Szövetség szlovákiai szervezeté­nek múlt héten lezajlott kongresz- szusán sok szó esett a gyermek és ifjúsági testnevelésről. Távolról sem kielégítő a helyzet. Orszá­gunk lakosságának több mint egy- tizedét kitevő alapiskolás gyer­meksereg oktatása mellett nem közömbös számunkra, hogy a fia­talok megfelelő testi nevelésben is részesüljenek, mert a mostani gyerekek közül kerülnek ki egyko­ron az üzemek, a földműves-szö­vetkezetek, állami gazdaságok dolgozói és a legkülönbözőbb színtű vezetők is. Ha most meg­szeretik a sportot, kihat egész éle­tükre. Egyrészt edzettebbek, erő­sebbek lesznek, netán egy-egy sportág olimpiai szereplőivé vál­hatnak, másrészt később is von­zalmat éreznek a testedzés iránt; a rendszeres mozgás munkaere­jüket táplálja, s mint szülők - maj­dan gyermekeiket is - egészséges szellemben nevelik. Ezért fontos az egész társada­lom számára az alapiskolai testne­velés és sport, amely az elmúlt időszakban ugyan jelentős fejlődé­sen ment át (tornatermek épültek, megkezdődött az iskolai tanuszo­dák felépítése, több a testnevelő tanár), ám a sikerek ellenére sem lehetünk elégedettek. Sokat kell még tenni ahhoz, hogy - minden maximalizmus nélkül gondolkodva - elégedettek lehessünk a helyzet­tel. Az alapiskolák mintegy ötven százalékában jelenleg még nincs tornaterem vagy tornaszoba! Jó időben ezeken a helyeken még csak megoldható valamiképpen a testnevelés, esőben, hóban vi­szont marad a tanterem, vagy ép­pen a folyosó. A heti két testneve­lési óra is gyakran veszélybe kerül, hiszen ha valamilyen okból csök­ken a tanítási órák száma, azt hagyják el a legkönnyebben. A CSKP KB Elnökségének 1986- os határozata a testnevelés, a tö­megsport, a turisztika és a honvé­delmi sportok fejlesztéséről egyér­telműen kimondja: nem szabad dönteni a testnevelési órák rová­sára. Az iskolai testnevelés mellett az önkéntes tömegsportórák tovább­fejlesztése - ahogy hangsúlyoz­ták a kongresszuson is - újabb lépés lehet előre. Mert tulajdon­képpen itt kezdődik a gyerekek találkozása az önként vállalt sport­tal. Nemcsak a győzelem, hanem önmaga legyőzése is sikerélményt jelent az embernek. Különösen az érzékeny, mindenre oly fogékony gyerekeknek. Az iskolán kívüli testnevelési órák megtartása ezért elengedhetetlenül fontos. Itt érvé­nyesülhet talán a legnagyobb mér­tékben az iskolai testnevelés és a sport területén a társadalmi se­gítség. Igen sok szülő rendelkezik sportképesítéssel, bekapcsolód­hat a foglalkozások vezetésébe, az egyesületek az iskolák rendel­kezésére bocsáthatják létesítmé­nyeiket, s biztosan még sok egyéb lehetőség is van. A szülőkkel kap­csolatban azonban egy szomorú tényt kell megállapítanunk: nem ösztönzik kellőképpen gyereküket a mindennapi testedzésre, mert nekik nem érdekük. Hogy hány százalék nálunk a nem sportoló szülők száma? Több mint ötven! Egy szociológiai felmérés alapján 1200 10-18 esztendő közötti gye­reket kérdeztek meg, hogy napon­ta hány órát ülnek és alusznak. Az eredmény megdöbbentő: 13,5, il­letve 10 óra! Harminc perc marad a fizikai aktivitásra! Ennek az ,,életmódnak" a következménye, hogy gyerekeink csaknem negy­ven százaléka betegesen gyenge fizikumú. A számok figyelmezte- tőek... Nem ismeretlen dolog: az isko­lai testnevelés és sport helyi szín­vonalát gyakran az dönti el, milyen a tantestület, elsősorban az igaz­gató viszonya a sporthoz és a test­neveléshez. Tények sokasága bi­zonyítja, hogy ott van magas szín­tű testnevelés, ahol ilyen tekintet­ben megfelelő a helyzet. Igaz, ezek szubjektív tényezők, de a jó irányba ható szubjektivitás az élet semmilyen területén sem nélkü­lözhető. A feladat tehát az, minél több iskolaigazgatót és tanítót, ta­nárt megnyerni a testnevelésnek és a sportnak. Megértetve velük a már Komenský által is kimondott testi nevelés fontosságát, meg­szerettetni velük is a sportot. Természetesen nem közömbös a tágabb környezet szerepe sem. Ha a helyi vezetők felismerik (fel kell ismerniük) a kérdés fontossá­gát, akkor jelentősen befolyásol­hatják a fejlődést, amit a párt- és az állami szervek, a nemrégi kong­resszus tűzött ki célul, hogy az iskolán kívüli tömegsportórákat 2000-ben a fiatalok 75 százaléka látogassa. Akad már néhány olyan járása az országnak, ahol nem épülhet iskola tornaterem nélkül, ahol minden iskola rendelkezik testnevelésre alkalmas helyiség­gel. Minden csak azon múlik, hogy a helyi szervek és szervezetek vezetői mennyire ismerik fel az ifjú nemzedék testi nevelésének jelen­tőségét. Szólni kell arról is, nem mindig helyes az iskolai testnevelés és sport kapcsolatának felfogása. Előfordul, hogy külön kérdésként kezelik. Az igazgató, a tantestület úgy fogja fel: ha eleget tett a tan­tervi kötelezettségnek, már nem érheti szó a ház elejét. Az iskolai tanterv az általános megalapozást szolgálja, s az is nagy dolog, ha az jól, színvonalasan megoldott. Mégsem lehetünk vele elégedet­tek. Szorosan kell ugyanis kapcso­lódnia hozzá az iskolai sporttevé­kenységnek. Csak így válik a fiata­lok testnevelése, jövőre való felké­szítése teljessé. Azokban az iskolákban érik ezt el, ahol a tantervi testnevelés és a sporttevékenység szoros egysé­get képez, ahol igyekeznek a jövő­re is gondolni és megszerettetni a gyerekekkel a sportot, megis­mertetni velük a mozgás örömét és szépségét. TOMI VINCE Országszerte egyre több a futó- és kocogóverseny. Nemcsak a fiatalok, hanem az idősebbek körében is nagy népszerűségnek örvendenek ezek a szabadidősport-rendezvények. (Vojtišek felvétele) A tömegsport népszerűsítésén fáradoznak A Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban található Pozsonyeperjes- nek (Jahodná) alig van 2 ezer lakosa A kisközség sportegyesülete azonban a járás, sőt a kerület legaktívabb, legjobb szervezetei közé tartozik. Azt, hogy a helybeliek szeretik a mozgást, szívügyüknek tekintik a sportot, mi sem bizonyítja jobban, mint az: minden hatodik lakos tagja a négy szakosztályból álló testnevelési egyesületnek, mely már évek óta kitűnő eredményeket ér el a tömeg- és a szabadidősport népszerűsítése terén. Sokáig hullámvölgyben volt az eperjesi labdarúgás. Két évvel ez­előtt, a múltban a kerületi bajnokság I. B-osztályát is megjárt együttes az őszi idény után pont nélkül a táblá­zat utolsó helyén állt. A visszavágó sorozatban azonban magára talált a gárda, és a középmezőnyben vég­zett. Mivel a járási bajnokságot át­szervezték, ezért alacsonyabb osz­tályba került.- Ha két ponttal többet gyűjtünk, akkor nem esünk a harmadik osz­tályba. Ebből az adminisztratív dön­tésből nem csináltunk tragédiát, tovább folytattuk a csapatépítést. Ki­zárólag sajátnevelésű játékosokat szerepeltettünk a felnőtt együttes­ben. Magára talált a csapat, nagy örömünkre konszolidálódott a hely­zet. Tavaly a második helyen végez­tünk, jelenleg hárompontos előnnyel az élen tanyázunk. Feltétlenül ma­gasabb osztályba szeretnénk jutni- tájékoztatott Kozmér László, a sportegyesület elnöke. Fucsek Lajos edző legénységé­ből hárman - Pápai, Mórocz, Takács- is tagjai a járási válogatottnak. A 18-as keret hetente kétszer, ked­den és pénteken készül a bajnoki mérkőzésekre. Este sincs probléma az edzésekkel, mert az edzőpályán villanyfénynél is lehet tréningezni. A falu szívügyének tartja a spor­tot, az illetékesektől minden támo­gatást megkapunk. A Haladás Efsz és annak sportszerető elnöke, Csó­ka István, valamint Mízera János, a hnb elnöke testnevelési egyesüle­tünk fejlesztésén, segítésén fára­dozik. A kitűzött célok eléréséhez minden adott, a siker kulcsa a játé­kosok kezében van. A csapatot ké­pesnek tartom arra, hogy három év múlva, 28 éves szünet után ismét a kerületi bajnokság I. B-osztályába jusson - reménykedett a sportegye­sület elnöke. Az utánpótlás-nevelés terén is fi­gyelemre méltó eredményeket ér­nek el az eperjesiek. A közelmúltban nyolc fiatal labdarúgójuk került a DAC ifjúsági, illetve diákcsapatai­ba. Ez főként Czajlik Pál, Egri Pál és Volner Tibor edzők érdeme.- A hetvenes évek végén a kerü­leti bajnokságban szerepelt az ifi­csapatunk. Mivel gondot okozott az utazás, ezért saját kérésünkre ala­csonyabb osztályban folytattuk. Ta­valy újra első lett az ifjúsági gárda, de - az előbb említett okok miatt- nem akartunk feljutni. Kaptunk is érte dorgálást a szövetségtől. A leg­nagyobb problémát az jelenti, hogy a III. osztályban nincs minden részt­vevőnek ificsapata, ezért csupán 3-4 bajnoki meccset játszanak egy idényben fiatal tehetségeink - emlí­tette Kozmér László. Nemcsak az ifiegyüttes, hanem a diákcsapat is jól szerepel: az el­múlt évi bajnokságban a DAC fiatal reménységei mögött a harmadik he­lyen végzett. Pozsonyeperjesen te­hát nem kell félni a jövőtől, az után­pótlás-problémától. A nagycsapatból kiöregedett játé­kosoknak sem kellett szögre akasz­taniuk a futballcipőt. Tizennégy év­vel ezelőtt a tartalékegyüttes felosz­latása után létrehozták az öregfiúk csapatát, amely rendszeresen pá­lyára lép, és a szabadidősportot népszerűsíti. Az idén benevezett az országos tömegsportakcióba, ennek egyik selejtező csoportját Dióspa- tonyban (Orechová Potôň) rendezik.- A focin kívül nagy az érdeklő­dés az asztalitenisz, a sakk, de főleg a turisztika iránt. A pingpong szerel­mesei Viszkocs Zoltán vezetésével a helyi alapiskola tornatermében edzenek. Jelenleg a járási bajnok­ság középmezőnyében tanyáznak. A környék fiataljai is szép számban részt vesznek a már hagyományos karácsonyi tornán. Erre a járási baj­nokságban szereplő csapatok leg­jobbjait hívjuk meg. Hegedűs Jó­zsef irányításával sakkozóink rend­szeresen megmérkőznek a csalló- közkürtiekkel (Ohrady) és a gabčí- kovóiakkal - mondta Kozmér László A környék egyik legjobb szabad­idősport-szakosztályával az eperje­siek dicsekedhetnek. Minden hó­napban szerveznek egy-egy jelen­tős tömegsport-akciót Szalay Gyu­la és Bugár Piroska érdeme, hogy tíz év alatt megtízszereződött (!) a turisztikai szakosztály tagjainak száma. Jelenleg 150-en, fiatalok és idősek sportolnak rendszeresen. Több gyalogtúrát rendeznek együtt a DAC szabadidősport-szakosztá- lyával. Igen népszerűek a csónaktú­rák és a többnapos kirándulások, melyeken egész családok vesznek részt. Még több lakost szeretnének bekapcsolni a rendszeres sportolás­ba, ehhez minden támogatást meg­kapnak a sportegyesülettöl, az efsz- től és a hnb-től. ZSIGÁRDI LÁSZLÓ V.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom