Új Szó, 1988. október (41. évfolyam, 232-256. szám)

1988-10-22 / 250. szám, szombat

Egy hét a nagyvilágban

Október 15.-21.

Szombat:

Moszkvában tárgyalt Ciriaco de Mitta olasz miniszter- elnök • Kínai-román csúcstalálkozó volt Pekingben

Vasárnap:

Vietnam és Kambodzsa közös közleményt adott ki a vietnami önkéntesek kivonásának idei menetrendjéről

Hétfő:

Ülést tartott az SZKP KB júliusban alakult bizottsága, amely a politikai rendszer reformjának megvalósításával összefüggő javaslatokat dolgozza ki

Kedd:

Legfelső szintű szovjet-brazil tárgyalások kezdődtek Moszkvában • Az Általános Munkaszövetség (CGT) felhívására országos akciónapot tartottak Franciaországban

Szerda:

Bejelentették a közép-amerikai csúcstalálkozó ismételt elhalasztását • Befejezte munkáját a JKSZ KB 17. ülése, majd megtartották a 18. ülést

Csütörtök:

Brüsszelben parafálták Csehszlovákia és az Európai Gazdasági Közösség megállapodását az ipari termékekkel való kereskedelemről • Formálisan lemondott a chilei kormány

Péntek:

A bécsi utótalálkozón felszólalt František Doležel, hazánk küldöttségének vezetője • Mieczyslaw Rakowski lengyel kormányfő tárgyalásokat kezdett Moszkvában

A párbeszéd győzelme

Jugoszlávia jelenlegi politikai, gazdasági, szociális nehézségei ismeretében világos volt: a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége hétfőn kezdődött központi bizottsági ülésének nem lesz könnyű dolga. Az ülést megelőző sztrájkok, tüntetések csak növelték a párt vezetésére háruló felelősség súlyát. A közvélemény gyors és határozott állásfoglalást várt a meghirdetett „hármas reform" jegyében, amely a gazdaságot, a politikai rendszert és a pártot érinti. Az utóbbi időszak negatív történéseit követően a felelősség megállapítását, s ennek utána kádercseréket sürgetett. A sajtó is tükrözte ezt a véleményt, például a Borba vezércikkében így fogalmazott: „A következő napok káder- változásai mutatják majd meg, hogy bekövetkezik-e a kijózanodás vagy sem. Lehet, hogy a következő tíz nap valóban megingatja a bürokrácia bástyáit és megnyitja a teret az alkotó kezdeményezések és az új folyamatok előtt. "

A JKSZ KB ülése előtt köztársasági párttanácskozásokon elemezték az ország helyzetét. Bár a megfontolt értékelések voltak túlsúlyban, melyek alapján levonták a következtetést: csak önigazgatási, demokratikus úton, a reformok megvalósításával, a jogállam szilárdításával, az emberi méltóság tiszteletben tartásával, az egyenjogú nemzetek-nemzetisé- gek szabadságjogainak szavatolásával lehet leküzdeni a jelenlegi válságot - disszonáns hangok is vegyültek a józanságra törekvő kórusba. Az egyes köztársaságok lapjai is vitába szálltak egymással, miután komoly nézeteltérések alakultak ki a szlovén és a szerb pártvezetés között, mindenekelőtt a Crna Gora-i többezres tüntetések és feloszlatásuk eszközei körül.

Ezúttal is sok minden vezethető vissza Koszovóra, hiszen a tüntetések hullámát a szerbek és a crnagoraiak indították el azzal, hogy előbb odahaza, majd a fővárosban is tiltakoztak amiatt, hogy Koszovóban fenyegetve érzik magukat az albán nacionalisták részéről, ezért tízezrek költöznek ki az autonóm tartományból. A tüntetők hatékony védelmet kértek, az elvándorlás megállítását. A nacionalizmussal fűszerezett politikai-gazdasági nehézségeket tekintetbe véve a KB-ülés két nappal korábban nyilvánosságra hozott, 15 pontba foglalt irányelveiben a pártelnökség hangsúlyozta a nemzeti-nemzetiségi egyenjogúság fontosságát, óva intett a manipulációktól, és a gyűlölködés erélyes megakadályozására szólított fel, védelmébe vette Tito személyét és életművét. Már ezek az irányelvek is némiképp visszafogták a felbolydult kedélyeket, a várakozás került túlsúlyba a vádaskodással szemben.

Sztipe Suvar, a JKSZ KB Elnökségének elnöke négyórás referátuma valóban vitaindító volt: a plénum elsó két napján több mint 70 felszólalás hangzott el. Ezeket a hibák, hiányosságok, negatív jelenségek és a vezetés éles bírálata jellemezte, ugyanakkor százával hangzottak el kezdeményezések és javaslatok - mondotta vitazáró beszédében Sztipe Suvar, -hozzáfűzve: „Egészében a párbeszéd győzedelmeskedett“. Kiemelte, hogy az ülésen az ország egyik tagköztársasága

sem győzött, nem jött létre egyetlen köztársaságközi, elvtelen koalíció sem. Ez tükrözi annak tudatosítását, hogy Jugoszlávia csak föderatív államként maradhat fenn, egyébként szétesik. A KB-ülés egyértelműen kiállt a „három reform" mielőbbi bevezetése, a koszovói válság gyors megoldása, valamint a kádercserék, a vezetés megfiatalítása mellett. A plénum 37 tagú munkacsoportot választott a kommunista szövetség belső élete és tevékenysége reformja irányelveinek ki'dolgozására.

Az eddig példátlan, személyre szóló bizalmi szavazás után megerősítették tisztségében az elnökség kilenc tagját. A 14 tagú testület 4 tagja már korábban jelezte lemondását, a plénumon pedig az elnökség 1 tagja, a szerbiai Dusán Cskre- bics nem szerezte meg a bizalmat, így a központi bizottságnak öt új tagot kell majd választania. Másfél hónapon belül - a KB elnökségének javaslatára - demokratikus úton, többes jelöléssel, titkos szavazással, az alapszervezetekból kiindulva kicserélik a központi bizottság tagjainak egyharmadát. Sztipe Suvar pártelnök a javaslatot előterjesztve hangsúlyozta, nem tisztogatásról, hanem kádermeg- újitásról van szó.

Az ország jelenlegi politikai, gazdasági és társadalmi nehézségeinek leküzdésében a JKSZ-re háruló feladatokat tartalmazó határozat egyhangú elfogadásával fejeződött be a JKSZ KB 17. ülése - majd röviddel ezután megkezdődött a 18. ülés. Ennek napirendjén az alkotmánymódosítás eszmei-politikai előkészítése szerepelt. A kibontakozott vita azt tükrözte, hogy egyetértés van a javasolt változtatások és kiegészítések többségét illetően. Ez kedvező mozzanat, olyan pozitívum, amely jelezheti, elősegítheti a KB-ülés határozatainak, vagyis a „három reformnak" a megvalósítását.

Kis lépések

Mivel a nagy cél, az iraki-iráni háború békés, igazságos befejezése, a konfliktus politikai rendezése fele irányulnak ezek

a kis lépések, kétségkívül pozitívumként kell őket értékelni. Már közel két hete, hogy AliAkbar Velajatiiráni külügyminiszter az ENSZ-ben tartott sajtóértekezletén közölte: közeledett a két fél álláspontja a viszály tartós rendezését illetően, megállapodás született arról, hogy megszilárdítják a tűzszünetet az öbölben. Bagdad és Teherán egyaránt kötelezte magát, hogy tartózkodik a fegyvernyugvás mindennemű megsértésétől.

Azóta valóban meg is szűntek a tűzszünet megsértésére vonatkozó kölcsönös vádaskodások. Igaz ugyan, hogy az ENSZ-megfigyelók korábban sem jelentettek, illetve nem erősítették meg az incidenseket. A helyzet javulásának további jele, hogy a héten Irak állandó ENSZ-képviselője tájékoztatta a világ- szervezet főtitkárát kormánya döntéséről, hogy hajlandó a fogolycserére. Másnap, szerdán, Irán ENSZ-képviselője is jelezte kormánya beleegyezését a cserébe, amelyet egyébként a Biztonsági Tanács 598. számú, a háború befejezését szorgalmazó határozata is tartalmaz.

Bagdad humanitárius kérdésnek tekinti a fogolycserét, s mint ilyet, nem tartja közvetlenül összefüggőnek az egy helyben topogó béketárgyalásokkal. Ugyanakkor Teherán úgy látja, minden humanizmus ellenére előbb meg kell oldani bizonyos technikai problémákat a kb. százezer hadifogoly kicserélése előtt. Irán szerint pontos jegyzékeket kell készíteni, meg kell határozni, a foglyok mely kategóriái élveznek előnyt a csere során, s úgyszintén végre kell hajtani a foglyok orvosi kivizsgálását. Ezek vitathatatlanul ésszerű javaslatok, most már csak az kell, hogy ugyanilyen ésszerű és főleg gyors legyen végrehajtásuk is. A hónap végén- ENSZ-források szerint október 27-28- án - Genfben az ENSZ-fótitkár közvetítésével ismét találkozik a két külügyminiszter, Ali Akbar Velajati és Tarik Aziz.

Ismeretes, a két ország között augusztus 23. és szeptember 13. között Genfben, majd a hónap elején az ENSZ- székhelyen folytak tárgyalások a békéről- egyelőre különösebb eredmények nélkül. Perez de Cuellar ugyan elégedetten szólt a tárgyalásokról, de az előrehaladást túl lassúnak tartja.

Közvetve bár, de lassítja az előrelépést az Egyesült Államok is a két országgal szembeni magatartásával Washingtonban olyan értesülések láttak napvilágot, hogy van egy újabb Irangate is: ismét folytak titkos tárgyalások Irán és az USA között a Libanonban fogva tartott amerikai túszok szabadon engedéséről - fegyverekért cserébe. Az emigrációban élő Ba- niszadr volt iráni elnök is ilyen nyilatkozatot tett, miközben Washington és Teherán határozottan cáfolt. Ugyanakkor az Egyesült Államok a kurdok elleni állítólagos vegyifegyver-használat miatt szankciókat vezetett be Irak ellen. Bár Teheránnak megvannak a maga gondjai saját kurdjai- val, kapóra jött neki ez a vád ugyanúgy, mint Bagdadnak a titkos tárgyalások híre. Az ilyen ügyek nem segítik elő a két ország közti bizalom kialakulását, márpedig enélkül komoly előrelépés a béketárgyalásokon aligha várható. Gyors haladásra pedig különösen nem lehet számítani, amit bizonyára annak a százezer hadifogolynak a legnehezebb elviselni, akik előtt a héten megcsillant a hazatérés reménye. GÖRFÖL ZSUZSA

Az NSZK-beli Linnichben az elmúlt szombaton a nyugatnémet, belga és holland békemozgalmak képviselői tüntettek a NATO új parancsnoki központjának építése ellen (ČSTK-felvétel)

Szavak vagy nem szavak?

A legtöbb nyelvhasználati hibát az a körülmény okozza, hogy nem vagyunk tisztában a szavak jelentésével. Nem olyan értelemben használjuk egyik vagy másik szót, amilyenben a magyar nyelvet beszélők többsége ismeri. Ritkábban ugyan, de előfordul, hogy a szavak alakja kerül hibásan a cikkekbe, szóbeli közlésekbe.

„Miért foghéjas a motorolajok választéka?" - tette fel a minap egy újságíró a kérdést. Nyilván nem gondolkodott azon egy percig sem, mit is jelenthet a foghéjas szó, alkalmas-e arra, hogy mondatában felhasználja. Még kevésbé azon, hogy szó-e, egyáltalán. Vagy csupán hasonlít ahhoz a szóhoz, amelyre neki - úgy érezte - szüksége van: a foghíjas melléknévhez.

Csakhogy e melléknév használata is elég szokatlan a választék hiányosságának kifejezésére. E szónak a konkrét jelentése mellett - olyan személy, akinek több foga, illetve száj, amelyből több fog hiányzik - ezt az átvitt jelentését tartják nyilván a szótárak: olyan tárgy, amelyből hiányoznak az egyes fogak, illetve alkotó elemek (fésű, gereblye), vagy olyan utca, házsor, amelyen beépítetlen telkek vannak. Tehát jóval konkrétabb fogalmakat megnevező szavakkal állítható jelzős vagy állítmányi szerkezetbe, mint a választék. De az lett volna a kisebb hiba, hogy éppen ezzel kapcsolatban használja a szerző a foghíjas szót, ha ezt használta volna. A nagyobb baj az, hogy ő a foghéjas elemet alkalmazta mondatában; ez pedig mint szó nem létezik nyelvünkben. A fog igen, a héjas igen, de összetételben nem fordul elő a kettő, hacsak valami szűk szakmai értelemben nem. Nem is igen fordulhat, mert milyen fognak lehetne a héjáról beszélni? De a szerző nem is ilyen jelentésre gondolt, hanem a foghíjas szó jelentésére. Bizonyára rosszul hallotta a szónak a hangalakját, így történhetett meg, hogy felcserélte benne az M é-re, s létrehozott egy olyan elemet, amelyet csak ö vélt szónak, valójában nem az, mert nem társadalmi használatú.

A másik úgynevezett szóval egy fontos oktatásügyi cikkben találkoztam ebben a mondatban; „A környezetével összefonódó, a történelemből, hagyományokból, a társadalom jelenéből és távlataiból kiinduló iskola sajátosságos, egyedi arculatot kap. “Talán már sejtik is, hogy a sajátosságos elemről van szó. Bizonyára nem kell különösebben bizonyítgatnom, hogy ilyen szó szintén nincs a magyar nyelvben. Nincs, mert nincs is rá szükség. Két, alakilag hasonló szóval is kifejezhetjük azt a melléknévi jelentéstartalmat, amelyre a szerzőnek, illetve fordítónak itt szüksége volt Az egyik a sajátos melléknév, amelynek a - vizsgált mondatba is beillő - jelentése ez: valakire, valamire a maga egyéni, illetve egyedi mivoltában jellemző; más hasonlóktól megkülönböztető. A másik a sajátságos melléknév, amelynek ugyanaz a jelentése. A két szó tehát általában felcserélhető: szólhatunk sajátos vagy sajátságos hangulatról, illatról, hangról, zenéről stb.

A sajátos melléknevet a saját szóból képeztük, amelynek többek között van ilyen főnévi jelentése is: valakinek, valaminek a jellemző sajátsága. Ebből, következik, hogy a sajátság szó meg alapjául szolgálhatott a másik melléknévnek, a sajátságos-nak a képzéséhez. Hiszen ez a sajátságos, aminek valamilyen sajátsága van.

Igaz, van sajátosság szavunk is: a már vizsgált sajátos melléknév -ság képzős főnévi származéka. De miért képeznénk ezt tovább? Miért hoznánk létre belőle egy sajátosságos alakot, amikor a sajátosság tövéül szolgáló sajátos is kifejezi azt, amit a sajátosságos kifejezne? S akinek a sajátos nem tetszik, választhatja a sajátságos-1.

Az sem zárható ki, hogy a sajátosságos szóalak nem valami egyéni szóalkotás, hanem egyszerűen gondatlanságból került a szövegbe. Elképzelhető, hogy a fordító előbb a sajátos melléknevet választotta jelzőül, majd a sajátságos-1 látta jobbnak. Figyelmetlenségből azonban nem a saját, hanem a már leírt sajátos szót hosszabbította meg a -ságos szórésszel. Természetesen a hibát nem menti az elkövetés módja. JAKAB ISTVÁN

A nyomda ördöge

A sajtóhiba alighanem egyidős a könyvnyomtatással. Akármennyire gondos munkát végez is a nyomdász, óhatatlanul közrejátszhat valami. A sajtóban megjelent hibás szedéseket, szavakat - tréfásan - sajtóhibának vagy sajthibának szoktuk nevezni. Általában könnyedén felismerjük, például könvy(=könyv), natpár (=naptár). Sokszor csak a mondat értelméből lesz világos, hogy a nyomda ördöge is tevékenykedett: „a falióra gót betűs és német nyelvű" (az összefüggésből az derül ki, hogy a felirat - és nem a falióra - volt gót betűs és német nyelvű). Magunkban tehát kijavítottuk a hibát, a helyére tettük a mondatot - és nem értettük félre. Felvetődik a kérdés: mi van akkor, ha nem jövünk rá az elírásra? Más szavakkal: vannak olyan tévesztések is, amelyek mind az eredeti formájukban, mind megjelent (hibás) alakjukban is érthetők, azaz teljesen félreérthetőek. Ezeket nevezzük értelmes sajtóhibáknak. Most ezek közül mutatunk be néhányat.

A betű, illetve a szótagcsere a leggyakoribb. Nemrégiben ezt olvastuk: „fijúsági sportoló". Nyilvánvaló, hogy ifjúsági volt az eredetiben. Egy-egy betű kimaradhat Például az egyik, tűzvészről írt tudósítás címe a következő volt: „A papírkosárba dobta a cikket." Ebben a formában nagyon félrevezet bennünket; mert ha egy szerkesztő elutasít egy cikket (azaz papírkosárba dobja), abból még nem lesz tűz. Az égő csikktől már igen. „A beszédnek nagy volt a vizhangja - olvastuk másutt. Nyilván a visszhangról van szó, tehát sokakat érdekelt a beszéd. Az ékezet megléte vagy hiánya is szerepet játszhat: „A kortól megrokkant". A cikkben egy fiatalabb férfiról olvashatunk. Öt, bizony, nem a kor (azaz a hosszú élet) rokkantotta meg, hanem a kór (ebben az esetben a szilikózis).

Legtöbbször azonban az értelmes sajtóhibák a nyelvi humor forrásai. Ez a típus könnyen a szemünkbe ötlik, és még sokáig emlegetjük: ,,A haderő bevetette a gyalogságot, a légierőt és a nehézséget“ (nehéztüzérséget);

„országos állat- és kirakodóversenyt (vásárt) tartottak"; „az USA fokozza a fegyverkezési hajszálnak (hajszának) az ütemét"; „hatalmas szilvák (szilfák) árnyékában pihentek a dolgozók". A nyelvi humor végső határát súrolják, és Rejtő Jenó-i hangulatot árasztanak a következők: „Méregképes (mérlegképes) könyvelőt felveszünk"; Részegünk (részlegünk) kiváló munkát végzett“. Előfordult már olyan is, amikor a nyomda ördögének „lelke" volt. Franco egykori spanyol diktátor elhunytéról az egyik napilapunk így írt: „szívtelenségben halt meg“. A kéziratban nyilván a szívelégtelenség szó szerepelt.

Beszélhettünk volna még zavaró és félreérhető szórendi hibákról, kisebb- nagyobb vétségekről, ám ezek inkább szerzői hibák, és nem a nyomtatás során keletkeztek.

Olykor haragszunk vagy bosszankodunk a sajtóhibák láttán - főként akkor, ha ezek a saját cikkünkben, olvasói levelünkben fordulnak elő. Egy-egy ilyen hibáért ne a szerzőt vagy a nyomdászt hibáztassuk, hanem a nyomda ördögét. Azt sem kell figyelmen kívül hagyni, hogy ezek a hibák - sokszor humoros hatásuk ellenére - nem jelentik a nyelv rombolását; többnyire a véletlen - kellemetlen - játékáról van szó. MIZSER LAJOS