Új Szó, 1988. október (41. évfolyam, 232-256. szám)

1988-10-20 / 248. szám, csütörtök

Afganisztán Folytatódó harcok Kandaharban Felforgató tevékenységért több személyt vettek őrizetbe (ČSTK) - Az Afganisztán déli ré­szén levő Kandahar tartományban folytatódnak a kormánycsapatok széles körű hadműveletei a szom­szédos Pakisztánból behatolt afgán szélsőséges csoportok ellen. Jelen­tések szerint heves összecsapások voltak többek között Kandahar város közvetlen közelében. Az afgán fegyveres erők tagjai a tartományDan egyidejűleg új fegy­ver- és lőszerküldeményeket leplez­tek le, amelyeket terrorista akciók végrehajtására szántak. A lefoglalt fegyverek között nagy mennyiségű föld-föld típusú rakéta is van. Irak hajlandó a hadifogolycserére (ČSTK) - Irak kedden közölte: hajlan­dó a fogolycserére Iránnal, ha Teherán is hasonló álláspontra helyezkedik. Irak ál­landó ENSZ-képviselóje Bagdad dönté­séről tájékoztatta Javier Pérez de Cuel­lar ENSZ-fótitkárt is. A nyolcéves konfliktus következtében mindkét oldalon megközelítőleg 105 ezer személy van fogságban. A fogolycsere egyike az ENSZ BT 598. számú határo­zatában foglalt pontoknak. Az augusztus 20-án érvénybe lépett tűzszünet kivételé­vel azonban az Irak és Irán közti háború befejezését célzó dokumentum megvaló­sítása gyakorlatilag holtponton van, te­kintve, hogy mindkét fél ellentétes feltéte­lekhez köti megvalósítását. A Bachtar afgán hírügynökség je­lentése szerint az afgán biztonsági erők sok olyan személyt tartóztattak le, akik szerepet vállaltak abban, hogy meghiúsítsák a nemzeti meg­békélés politikáját és az afganisztáni rendezésre vonatkozó genfi megál­lapodások megvalósítását. Egyebek között hamis híreket ter­jesztettek az Afganisztán elleni fel­forgató akciókról, és pánikot próbál­tak kelteni a lakosság körében. Nemhivatálos források szerint több tíz személyről van szó, s esetükkel az illetékes állami bizottság foglalko­zik. A hírügynökség arra figyelmez­tetett, hogy törvényes felelősségre vonják azokat, akik a béke és az ország biztonságának érdekeivel össze nem egyeztethető tevékeny­séget folytatnak és megzavarják a közrendet Kabulban a héten kerül sor az iszlám világközgyűlésre az iszlám alapítója, Mohammed születésének évfordulója alkalmából. A találkozó résztvevői elsősorban a béke és a társadalmi igazságosság kérdése­ivel foglalkoznak. Az afgán vallási vezetők ennek kapcsán felhívással fordultak a muzulmán közvélemény­hez, amelyben leszögezik, hogy af­gán területen tovább folytatódik az ország lakosaira kényszerített háború, amely összeegyeztethetetlen a koránnal. A nyi­latkozatban felhívják a világ különböző országaiban élő muzulmánokat, hogy se­gítsék elő a vérontás leállítását. Fülöp-szigetek Heves vita a hétfőn aláírt támaszpont-megállapodásról (ČSTK) - Corazon Aquino Fülöp- szigetekí elnök visszautasította azokat a bírálatokat, amelyek ót a hétfőn létrejött támaszpont-megállapodás miatt érték. Aquino úgy vélte, hogy a Fülöp-szigetek és az Egyesült Államok között létrejött bázisbérleti szerződés hozzájárul a Wa­shington és Manila közötti kapcsolatok bővítéséhez. A kétéves időtartamra szóló szerző­dést erélyesen bírálták egyes képviselők, továbbá az ellenzéki politikai erők és a sajtó hasábjain is, elsősorban azért, mert szerintük a Fülöp-szigetek túlságo­san olcsón adta bérbe a támaszpontokat. Egyes szenátorok odáig mentek, hogy ezt egyenesen hazaárulásnak minősítették. Mint ismeretes, a manilai vezetés eredeti­leg évenként 1,2 milliárd dollárt szeretett volna kapni az USA-tól, azonban a szer­ződés értelmében két évre összesen 962 millió dollárt kap. Az államfő kijelentette, tudatában volt annak, hogy mindenkinek nem nyeri el a tetszését a szerződés, de ugyanakkor úgy vélte, hogy Manglapus külügymi­niszter helyesen járt el. Hozzáfűzte: sze­rinte a mostani a korábbi bázisszerzódé- sekhez viszonyítva sokkal jobb. A manilai szenátusban tegnap heves vita folyt a szerződésről. Egyesek felve­tették, hogy az egyáltalán összeegyeztet­hető-e a Fülöp-szigeteki alkotmánnyal, s hogy nincs-e szükség parlamenti jóvá­hagyásra is. A probléma olyannyira bo­nyolultnak tűnt, hogy a róla folyó vitát elnapolták. Aquino ez ügyben konzultáci­ókat kezdett tanácsadóival. Ismét elhalasztották a közép-amerikai csúcsot (ČSTK) - Ricardo Acevedo sal­vadori külügyminiszter közölte, az öt közép-amerikai állam november vé­gére tervezett csúcstaláikozóját el­halasztják, csak december elején tartják meg. A csúcs vendéglátója, a salvadori kormány a partnerekkel folytatott előzetes konzultációk nél­kül hozta meg döntését, viszont egy nappal azután, hogy San Salvador­ban tárgyalt Morris Busby, az USA közép-amerikai különmegbízottja és megbeszélést folytatott Jósé Napo­leon Duarte elnökkel. A külügyminiszter a találkozó el­halasztását azzal indokolta, hogy Salvador gazdasági helyzete nem teszi lehetővé a közép-amerikai kül­ügyminiszterek, az AÁSZ-közgyű- lés, valamint az államfői értekezlet megrendezését egy hónap leforgá­sa alatt. Nicaragua, Salvador Costa Rica, Guatemala és Honduras vezetői eredetileg augusztus 7-én találkoz­tak volna. George Shultz amerikai külügyminiszter azonban júniusban megbeszélést folytatott a térség négy államának képviselőivel (Nica­raguát kivéve), s ekkor döntöttek először a csúcs elhalasztásáról. Szeptember elején a salvadori kül­ügyminiszter újabb halasztást kért Almeydát szabadon engedték (ČSTK) - Santiagóban a legfelsőbb bíróság döntése értelmében kedden sza­badon engedték Clodomiro Almeydát, a Chilei Szocialista Párt főtitkárát, a balol­dali ellenzék egyik vezető személyiségét. Almeydát a börtön előtt több százan üdvö­zölték. A nemrég lebonyolított népszava­zást követően a chilei ellenzék egyik leg­főbb követelése volt a neves politikus szabadon bocsátása. A bírósági döntés kompromisszum eredménye, ugyanis olyan időtartamú börtönbüntetésre ítélték, amelyet a 64 éves Almeyda már letöltött. A Népi Egység kormányának idején Clodomiro Almeyda külügyminiszter volt. Az 1973-as fasiszta puccsot követően őrizetbe vették és kiutasították az ország­ból. Tavaly februárban tért haza, s azzal a váddal vetették börtönbe, hogy „terro­rizmust szított". Kohl a nyugatnémet-szovjet viszonyról (ČSTK) - A Moszkovszkije No- vosztyi tegnap tette közzé Helmut Kohl nyugatnémet kancellár írásos válaszait azoknak a szovjet újság­íróknak a kérdéseire, akikkel egy héttel ezelőtt találkozott Bonnban. A kancellár közelgő moszkvai láto­gatása előtt értékelte a Szovjetunió és az NSZK hagyományos kapcso­latait és hangsúlyozta: a háborút nem szabad a politika eszközeként használni, egyszer s mindenkorra ki kell zárni az emberiség életéből. ötven százalékos csökkentés A közös tervezet sok pontjában még nincs egyetértés Nyikolaj Cservov nyilatkozata a Berliner Zeitungnak tért rá, hogy számos pontban a felek még nem jutottak megegyezésre. A szovjet katonai szakértő a to­vábbiakban elmondta, hogy a vitás kérdéseket illetően az amerikai fél (ČSTK) - A szovjet-amerikai le­szerelési tárgyalások helyzetéről nyilatkozott a Berliner Zeitung című lapnak Nyikolaj Cservov vezérez­redes, a szovjet fegyveres erők ve­zérkari főnöke. ÚJ SZÚ 1988. X. 20. Az eddig elért pozitív eredmények értékelése során a szovjet tábornok elmondta, hogy a hadászati támadó­fegyverek tervezett 50 százalékos csökkentése számára már megha­tározták a felső határokat: 1600 hor­dozóeszközben és 600 robbanótöl­tetben állapodtak meg. Ugyancsak megegyezés született a tengeri tele­pítésű manőverező robotrepülőgé­pek korlátozásának a szükségessé­géről, illetve arról, hogy keresni kell a megfelelő ellenőrző intézkedése­ket. Haladás történt a légi telepítésű manőverező robotrepülőgépek kér­désében és abban is, hogy a nehéz­bombázókat beszámítják a fegyve­rek összlétszámába. Nem elhanya­golhatóak az ellenőrzés területén született megállapodások - mondot­ta Cservov, s hozzáfűzte, hogy je­lenleg gyakorlatilag már a tárgyaló- asztalon fekszik a hadászati táma­dófegyverek 50 százalékos csök­kentéséről szóló szerződés és az ezzel kapcsolatos más dokumentu­mok közös tervezete. Ugyanakkor ki­Genfben nem terjeszt elő különö­sebb kezdeményezéseket, sőt, el­határolja magát még a Washington­ban elért megállapodásoktól is. Az Egyesült Államok továbbra is kitart a rakétaelhárító rendszerek korláto­zásáról szóló, ún. ABM-szerződés ,,tágabb értelmezése“ mellett. Azt szeretné, hogy kísérleti célokra a vi­lágűrben helyezhesse el az SDI- program egyes komponenseit. Olyan eszközök telepítéséről is szó van, amelyekre az ABM-szerződés értelmében tilalom vonatkozik. Wa­shington emellett tagadja, hogy összefüggés lenne az ABM-szerző­dés és a hadászati támadófegyve­rek 50 százalékos korlátozásáról szóló megállapodás között. Nyikolaj Cservov végezetül rámu­tatott, hogy a hadászati fegyverek képezik a Varsói Szerződés tagálla­mai védelmi erejének alapját. Ezzel összefüggésben hangsúlyozta: a Szovjetunió továbbra is olyan kö­vetkezetes leszerelési politikát fog megvalósítani, amely nem károsítja sem a saját, sem pedig a többi szocialista ország biztonságát. Az NSZK kormánya minél több konkrét tervet akar megvalósítani a Szovjetunióval való együttműkö­dés és csere valamennyi területén. Kormánya szeretné a minimumra csökkenteni azoknak az árucikkek­nek a jegyzékét, amelyek „stratégiai jelentőségük“ ürügyén a Szovjetuni­óba irányuló export tilalmi listájára kerültek a Nyugaton. A kancellár emlékeztetett arra, hogy kormánya járult hozzá az NSZK eddigi legna­gyobb, külföldi hitelre vonatkozó magánjellegű megállapodásának előkészítéséhez. Ennek a megálla­podásnak az alapján a nyugatnémet bankok konzorciuma 3 milliárd már­ka hitelt nyújt a Szovjetuniónak A leszerelési problémákkal összefüggésben Kohl kancellár megállapította, hogy az NSZK egyes állásfoglalásai közeliek a szovjet ál­lásponthoz, de a döntő területeken az NSZK álláspontja jelentősen eltér és ez aggodalmakat kelt Kohl sze­rint továbbra is a Szovjetunió van fölényben a fegyveres erők és a ha­gyományos fegyverzet terén. Általános sztrájk a megszállt területeken (ČSTK) - A megszállt arab terüle­teken tegnap a lakosság általános sztrájkot tartott tiltakozásul az izraeli megszállók terrorja ellen. Ciszjordá- nia valamennyi falujában és városá­ban, a Gázai övezetben, de Kelet- Jeruzsálemben is zárva maradt min­den üzlet és leállt a tömegközle­kedés. Az izraeli katonák fegyvert hasz­náltak a sztrájkot kísérő tüntetések résztvevőivel szemben. A legna­gyobb összecsapásokra három Nablusz melletti faluban került sor, ahol a katonák razziákat hajtottak végre. Több falusi megsebesült. Kedden Nabluszban voltak tünteté­sek, ezek feloszlatása során két pa­lesztin fiatalt megöltek, s a sebesül­tek között volt egy amerikai fotóri­porter is. Palesztinok Ú gy tűnik, legalábbis az utóbbi két-három hónapban, hogy már nem olyan mértékben, mint akár egy évvel ezelőtt. A megszállt terü­leteken több mint tíz hónapja tartó népi felkelés hozta ezt a kétségkívül radikális változást. Hatástalannak bizonyult az izraeli katonai masiné­ria a palesztinok engedetlenségi mozgalmával szemben, s bár a kö­veket az izraeli vezetés időközben hivatalosan is „életveszélyes fegy­vernek" minősítette, a gyakorlatban inkább politikai, mint tényleges fegyvernek bizonyultak. Erről tanúskodik a no­vember 1-re kiírt izraeli parlamenti választások két hete kezdődött kampányának nyitánya is. Eddig az volt a megszokott, hogy a két örökös vetélytárs, az Izraeli Munkapárt és a Likud-tömb között a korteshadjáratban a palesztinok­kal szembeni viszony volt az egyik kulcskérdés A hivatalos kampány­kezdetet jelentő október 4-i televízi­ós vitában viszont lényegében alig esett szó a palesztinokról, mindkét párt vezetői igyekeztek elhallgatni a népi felkelés leverésére tett kísér­letek sorozatos kudarcát, mivel ez - elismerik vagy sem - kudarcot jelent mindkét koalíciós partner szá­mára. Történt pedig ez azután, hogy még nem is olyan régen egymást túllicitálva fenyegették a palesztino­kat még keményebb fellépéssel, még határozottabb megtorló intéz­kedésekkel. Tükröződött ebben a magatartásban az örökös vetély- társból kényszerű partnerré lett pár­tok ugyan be nem ismert, de szem­mel látható tehetetlensége is: sem Simon Peresz volt miniszterelnök, jelenlegi külügyminiszter Munka­pártja, sem Jicchak Samir volt kül­ügyminiszter, mostani kormányfő Likud-tömbje nem tud semmit sem javasolni az eddig alkalmazott, de teljesen hatástalannak bizonyult ter­ror helyett. Érthető, hogy a palesztin vezetés viharos-véres közel-keleti történel­me - sosem volt az izraeli vezetés erőssége. A térség válságos helyze­tének megoldására irányuló ENSZ- határozatok figyelmen kívül hagyá­sát vagy sajátos, „szelektív“ elfoga­dását Izrael számára az általában szinte kritikátlan amerikai támogatás tette lehetővé. Az utóbbi két-három év világpolitikai eseményei azonban hatással vannak Washington és Tel Aviv viszonyára is. Mindenekelőtt Álom az állam? a szovjet-amerikai kapcsolatok ja­vulása, a tényleges leszerelés terén tett konkrét lépések vezettek el oda, hogy a két nagyhatalom felismerte: a globális biztonság érdekei megkö­vetelik egyeztetett fellépésüket a re­gionális konfliktusok megoldása ér­dekében is. Ez a felismerés vezetett el oda, hogy megszületett a közel-keleti nemzetközi rendezési konferencia összehívásának gondolata, amely az ENSZ védnökségével, valameny- nyi érdekelt fél és a Biztonsági Ta­nács állandó tagjai részvételével bé­kés eszközökkel és átfogó módon, igazságosan megoldaná ezt a legré­gebbi, legbonyolultabb regionális konfliktust. Izrael önző törekvései ezen a ponton - legalábbis bizonyos mértékben - szembekerültek a ko­runk realitásait figyelembe vevő újabb keletű amerikai politikával, amely ugyan változatlanul igyekszik kiszolgálni „leghűségesebb szövet­ségese“ érdekeit, ám nem azonosít­ja magát a rendezési konferenciát elutasító álláspontjával. Ebben a teljesen új helyzetben döntött úgy a palesztin vezetés, hogy a szükséges lépések megvita­tása, elfogadása érdekében össze­hívja a Palesztin Nemzeti Tanácsot, amely jogosult az államiság megte­remtését szolgáló döntések elfoga­Ciszjordániai katonai járőr ,békés hétköznap“: az utcakép megszokott ,tartozéka“ az izraeli (Archív-felvétel) igyekszik minél hatékonyabban ki­használni a népi felkelés kovácsolta politikai tőkét. Már Husszein jordáni­ai király július végi döntése, hogy megszakítja az adminisztratív és jo­gi kapcsolatokat az Izrael által meg­szállt Ciszjordániával, előrevetítette a palesztin függetlenségi törekvések felerősödését. Az egyes palesztin ellenállási szervezetek és maga a csúcsszerv, a Palesztinái Felsza- badítási Szervezet vezetése úgy üd­vözölte ezt a döntést, mint annak elismerését, hogy a palesztinoknak joguk van saját népük érdekeinek képviseletére. Az izraeli miniszterel­nök ezzel ellentétben - s ma már nyilvánvaló, kicsit elhamarkodottan - úgy értékelte a jordániai uralkodó bejelentését, mint annak bizonyíté­kát: Husszein feladta a reményt, hogy Ciszjordániából valaha is kivo­nulnak az izraeli csapatok. Az arab országok a PFSZ-hez hasonló szempontokból fogadták kedvezően Amman lépését, ami a palesztin ve­zetést arra ösztönözte, hogy konkré­tan hozzálásson a palesztin állami­ság megteremtéséhez. Furcsa fintora a sorsnak, hogy Izrael, a világ egyedüli állama, amely az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének köszönheti létrejöttét, csökönyösen figyelmen kívül hagyja az ENSZ-határozatnak azt a részét, amely a zsidó állam létrehozásával párhuzamosan rendelkezett a füg­getlen palesztinai arab állam mega­lakításáról is. A logika szerint, tehát, amikor Izrael kétségbe vonja a füg­getlen palesztin állam megalakulá­sának létjogosultságát, kétségbe vonja saiát léte törvényességét is. Csakhogy az ilyesfajta kézenfekvő logika - ezt bizonyítja négy évtized dására. Már a Husszein-határozat bejelentésekor felvetődött az emig­ráns palesztin kormány létrehozásá­nak gondolata, de ezt a lépést a PFSZ Központi Tanácsa rövide­sen elvetette azzal, hogy - s ez egyébként logikus - csak egy állam­nak lehet kormánya. Tehát az elsó szükséges lépés a független palesz­tin állam kikiáltása, ami úgyszintén a parlament hatáskörébe tartozik. Ebből a célból október 31-éré összehívták az emigráns parlament rendkívüli tanácskozását Az ülés előkészítése érdekében a napokban Jasszer Arafat több arab országban folytatott egyeztető, puhatolózó tár­gyalásokat. A szűkszavú hivatalos információkból arra lehet következ­tetni, hogy az arab államok támogat­ják azt az elképzelést, hogy a Pa­lesztin Nemzeti Tanács elfogadja az önálló állam függetlenségi nyilatko­zatát. O-yámos fontos kérdést azonban, természetesen, nem lehet egy ilyen függetlenségi nyilatkozattal megol­dani. A kérdések kérdése: az 1947-es ENSZ-határozatban kijelölt határokhoz vagy az 1967-es háború előtti határokhoz kell-e, ésszerűbb-e ragaszkodni? Fontos kérdés az is, a függetlenségi nyilatkozatot követően milyen összetételű legyen a megalakítandó emigráns kormány. Bi­zonyára könnyebb lenne ezeknek a fon­tos problémáknak a megoldása a nem­zetközi rendezési konferencia eredmé­nyes befejezése után. Ugyanakkor javít­hat a palesztin delegáció pozícióin, ha a konferencián már egy állam, egy füg­getlenségre törekvő ország képviseleté­ben fog részt venni. Ma már úgy látszik, ez nem vágyálom, bármilyen döntést is hoz a palesztin parlament. GÖRFÖL ZSUZSA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom