Új Szó, 1988. október (41. évfolyam, 232-256. szám)

1988-10-18 / 246. szám, kedd

Az ideológiai munka feladatairól Szlovákiában (Folytatás a 3. oldalról) eredmények nem is maradtak el. Vállala­tuknál a gazdasági kísérlet előkészítésé­vel és bevezetésével kapcsolatban külön­böző formákban - beszélgetéseken, fel­mérések, szociológiai kutatások révén- megismerték a dolgozókollektívák né­zeteit, és az így szerzett tapasztalatokat ki is használták a problémák megoldá­sában. Alapvető időszerű kérdés a termelési demokrácia elmélyítése, az önigazgatás, az embereknek az irányításban és ellen­őrzésben való közvetlen részvétele ré­vén. Az állami vállalatról szóló törvényter­vezet vitája, azok a kérdések, amelyeket előadóinkhoz, propagandistáinkhoz, tö­megtájékoztató eszközeinkhez intéznek, arról tanúskodnak, hogy dolgozóink nagy érdeklődést tanúsítanak az önigazgatás iránt. Értelmezésében azonban nagyok az eltérések. Ez megnyilvánul az újonnan alakuló állami vállalatok - Szlovákiában 149 működik - konkrét gyakorlatában. Az eddigi tapasztalatok szerint megkülön­böztetett figyelmet kell szentelnünk a gaz­dasági vezetők, a dolgozók tanácsa sze­repe magyarázásának, a párt a szak- szervezeti, az ifjúsági és más szervezetek hatásköre meghatározásának. Az önigaz­gatás nem csökkenti, hanem éppen ellen­kezőleg, fokozza feladatukat. A pártszer­vezeteknek, a kommunistáknak kell az átalakítás következetes megvalósításá­nak lelkét jelenteniük. Nagy változásokról van szó és szá­molnunk kell azzal, hogy mindaz, amit a törvényekben és határozatokban rögzí­tettünk, nem valósul meg könnyen és konfliktusok nélkül. Azok a kollektívák, amelyek önigazgatási szerveket válasz­tottak, most szerzik a tapasztalatokat Mindenekelőtt a kommunistáknak, az alapszervezeteknek és a pártcsoportok­nak kel! példát mutatniuk a dolgozókollek­tívákban, megnyerni társaik bizalmát, ak­tivizálni az embereket a társadalmi fel­adatok megvalósítására. Az átalakítás sikerét csakis a kitűzött célok eléréséhez vezető tettek határoz­zák meg. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy eredményességük a 8. ötéves terv mindennapi feladatainak megvalósí­tásától függ. Az SZLKP KB Elnöksége bírálóan értékelte a népgazdasági terv idei teljesítését. Értékelte a feladataikat teljesítő kollektívákat, de ugyanakkor fi­gyelmeztetett a fogyatékosságokra, arra, hogy mindenekelőtt teljesíteni kell a terv minőségi mutatóit. Az átalakítás igényes feladatai, az idei gazdasági feladatok megvalósítása nagy igényeket támaszt a gazdasági káderek­kel szemben. A hatékony, produktív gaz­dálkodás irányában elért fordulat megkö­veteli az új módon gondolkodó vezetőket, akik le tudják küzdeni a gazdasági és szociális kérdések megoldásának szte­reotip megközelítését. Olyan vezetőkre van szükség, akik nemcsak azt tudják, hogy mit akarnak, hanem azt is, hogy az hogyan érhető el. A vezető kádereket a magas szintű szakképzettségnek, a po­litikai fejlettségnek, az önálló gondolko­dásmódnak, a kezdeményezésnek, a vál­lalkozó szellemnek kell jellemeznie. A szocializmus biztonságot nyújtó társadalom Elvtársak, fontos politikai, gazdasági és ideológiai feladat, hogy új módon kell értékelnünk a szociális területet, amely az ember aktivizálásának fontos tényezője. Az erős szociálpolitikában meg kell nyilvánulnia a szocialista rendszer humanista lénye­gének, annak, hogy minőségileg különbö­zik a kizsákmányoló tőkés rendszertől. Munkánk minden szintjén az átalakítás fő tájékozódási pontunk és útmutatónk az emberről, képességei és tehetsége ér­vényesítéséről való gondoskodás Van mire építenünk. A szocializmus építésének évtizedeiben nem csekély si­kereket értünk el az emberek szükségle­teinek kielégítésében. A munkások, a szövetkezeti tagok, s a további társadal­mi rétegek szociális helyzetében főleg Szlovákiában a múlthoz képest lényeges változások következtek be. A szocializ­mus szilárd szociális garanciákat és biz­tonságot nyújtó társadalom. Viszont nem mindig és nem mindenütt tudatosítjuk azt, hogy ez a szociális biztonságérzet a nem­zeti jövedelem szüntelen növekedésétől függött a múltban, függ ma és a jövőben is. A lelkiismeretes munkára való ösztön­zés azért sem eléggé eredményes, mivel a szocializmusban a szociális igazságos­ság alapelvét - mindenki képességei, mindenkinek az elvégzett munka szerint- nem egyszer szem elől tévesztették, sót elsekélyesítették a „szocialista" egyen­lősdi formájában. Ez nem mai jelenség, nem egyszer bíráltuk már. Az új gazdasági gondolkodás megkö­veteli az elosztás folyamatában az egyen­lósdi elvetését, a kollektívák és az egyé­nek munkája tényleges hozamának igaz­ságos értékelését. Az igazságosság azt jelenti, hogy a társadalomban a munkát és a teljesítményt egységes mércével, megalapozott normákkal mérjük. Eltérő teljesítmény és eredmények - eltérő bér, fizetés és jutalom, ez nagyon egyszerű és mindenki számára érthető logika! A gaz­dasági propagandában és az agitációban arra kell törekednünk, hogy ezt minden dolgozó a legtermészetesebbnek tartsa. Ennek legjárhatóbb útja az önelszámolás és az önfinanszírozás, amely valóban érdekeltté tesz a munka eredményeiben. Úttörő szerepük van itt a munka és a javadalmazás szervezése brigádrend- szerű formáinak. Az SZSZK-ban ezt a kollektív formát több mint 210 ezer dolgozóval mintegy 7200 kollektíva alkal­mazza. Eredményeik eltérőek, de több brigád, például a kassai (Košice) Kerá- miaművekben, a Banská Bystrica-i Magasépítő Vállalatban stb. bizonyítják ennek a formának tényleges értelmét. Hozzájárul a munka- és a technológiai fegyelem szilárdításához, a brigádok tag­jai jobban kihasználják a munkaidőt, anyagot takarítanak meg, s a termelés folyamatossága érdekében szükség sze­rint képesek egymást helyettesíteni. Nagyra becsüljük az olyan úttörő brigád­vezetőket, amilyen a Považská Bystrica-i František Cíbik, a kassai Rozália Péková, a Banská Bystrica-i Ján Lupták, a parti­zánskéi Štefánia Pavlejová és a bratisla­vai Michal Svitič, akik az új iránti érzékük­kel valamint magas fokú politikai és társa­dalmi elkötelezettségükkel kiérdemelték az egész társadalom elismerését. Helyesen kell értelmezni és érvényesí­teni a szavatolt szociális biztonságot, ne­hogy az embereket gondatlanságra, kö­tetlenségre késztesse. A szociálpolitika, amely a szocialista életmód formálásának fontos része, magába foglalja az életszín­vonal széles körű felfogását. Célja megte­remteni a méltó emberi lét minden előfel­tételét, elsősorban a lakást, az étkezést, az egészségügyi ellátást, a lakossági szolgáltatásokat, a környezetvédelmet, a testnevelést és a sportot és nem utolsó sorban a mindennapos létszükségleteket. Hiszen nem véletlenül mondjuk, hogy úgy fogunk élni, ahogy dolgozunk, de azt is, hogy az ember úgy dolgozik, ahogy él. Az aktív szociálpolitika megkívánja a harcot a kispolgári fogyasztói gondolko­dás és cselekvés, a harácsolás, az élős- ködés, a beteges mammonimádat, s ter­mészetesen az indokolatlan előnyök ellen is. Az eszmei-nevelómunkában nyíltan rá kell mutatni ezekre a jelenségekre, mivel nagy veszélyt jelentenek az átalakításra, fékezik azt, megingatják az igazságérze­tet, és megbontják a szocialista érték­szemléletet. Az emberi életet nem szűkítjük le csu­pán az anyagi jólét kérdéseire. Az élet értelme jóval gazdagabb. A propagandá­ban és az agitációban ki kell emelni és terjeszteni kell a képességekkel, a tudás­sal, a magas fokú erkölcsi jó tulajdonsá­gokkal rendelkező, áldozatkész, követke­zetes, reálisan gondolkodó, kritikus és önkritikus megközelítést tanúsító szemé­lyek példáját. S ilyen példára rátalálunk minden munkahelyen, minden régióban. Persze, ezzel ellentétes példákra is! A gazdasági mechanizmus átalakítá­sának elsó konkrét lépései arról tanús­kodnak, hogy az új feltételek megteremté­se konfliktusokat is előidéz és kiélezi az ellentmondásokat. Helytelen lenne ezeket szem elől téveszteni, meghátrálni előttük, elodázni megoldásukat, olcsó nyilatkoza­tokkal és meddő ígéretekkel hízelegni az embereknek. Az offenzív ideológiai munka feltétele­zi az emberek jobb tájékoztatását a szoci­ális szféra fejlődésének sikereiről és problémáiról, hogy orientálódni tudjanak a bonyolult problémákban is és cselekvő- en bekapcsolódjanak megoldásukba. A szociális fejlődés kérdéseivel nemcsak a szociológiai kutatásban kellene foglal­kozni, hanem a szociális prognózisok ki­munkálása során és a gyakorlatban is. Ez a feladat a társadalomtudományokra, va­lamint az irányító szervekre és a dolgozó­kollektívákra is hárul. Növelni kell a Nemzeti Front aktivitását Tisztelt elvtársak! Az SZLKP kongresszusának határo­zata feladatul adta, hogy tökéletesítsük a politikai rendszert és elmélyítsük a szo­cialista demokráciát. Jelenleg a komplex átalakítással összefüggésben ezek a kér­dések a figyelem homlokterébe kerültek pártunk tevékenységében. A gazdaság átalakítása elválaszthatatlan a demokrati­zálástól. Ezt a dialektikus kapcsolatot na­gyon érthetően és világosan fogalmazta meg Miloš Jakeš elvtárs a CSKP KB 9. ülésén: „A társadalom fejlődésében csak akkor érhető el az új minőségi szint, ha a szocialista demokrácia elmélyítése tá­maszkodni fog az alapvető gazdasági reformra, s ha azzal egyidejűleg a gazda­ság érezni fogja a demokratizálás ösztön­ző hatását.” A mondottakból pártunkra az követke­zik, hogy tüzetesebben kell foglalkozni a Nemzeti Frontnak és a bennük tömörült szervezeteknek tevékenységével. Ma már nem elég hangoztatni azt, hogy a Nemzeti Frontnak és egyes társadalmi szervezeteinek szervei igyekezzenek nö­velni aktivitásukat. Az átalakítás ezt a te­rületet jóval szélesebben és következete­sebben értelmezi. A Nemzeti Front tag- szervezetei s az egész Nemzeti Front cselekvóen részt vehet a politika kimun­kálásában, megvalósításában és ellenőr­zésében, a Nemzeti Front választási programjainak valóra váltásában, a szer­vezetek tagjai sajátos érdekeinek megfo­galmazásában és érvényesítésében. A figyelmet összpontosítani kell a Nemzeti Front és tagszervezetei tevé­kenységének azon vonatkozásaira, ame­lyek kifejezik a tagok érdekeit és szükség­leteit, s a tevékenységbe le kell küzdeni a formalizmust. A társadalmi szerveze­teknek, különösképpen az FSZM-nek, a .SZISZ-nek, a CSSZBSZ-nek, a CSSZTSZ-nek stb. nagy lehetőségeik vannak arra, hogy tevékenységüket az önigazgatás alapján irányítsák. Az embe­rek annál aktívabbak lesznek, minél job­ban meggyőződnek a mindennapos élet­ben arról, hogy a szocialista politikai rend­szer és annak alkotó elemei tolmácsolják és érvényesítik létérdekeinket, s meggyő­zően szavatolják a szocialista törvényes­séget. A széles körű eszmei-nevelömun- ka platformja A Nemzeti Frontnak és a benne tömörült szervezeteknek aktivi­zálásáról elnevezésű dokumentum. Kriti­kusan meg kell állápítani, hogy nemcsak a Nemzeti Front szervezeteiben dolgozó kommunisták, hanem ideológiai frontunk sem tanúsított eddig elegendő céltuda­tosságot e dokumentum magyarázása és gyakorlati megvalósítása során. A szocialista demokrácia fejlesztése megkívánja a szocialista államról szóló lenini gondolatok következetes megvaló- sítasát. Jelenleg előtérbe kerül két látszó­lag ellentétes feladat: szilárdítani a szo­cialista államiságot és fejleszteni a szo­cialista önigazgatást. Látszólagos ellen­tétről beszélünk, mivel az önigazgatás nem áll ellentmondásban a szocialista államisággal, hanem annak tényleges fej­lődését jelenti. A szocialista állam fontos feladatokat teljesít és fog teljesíteni társa­dalmunk fejlődésében. Napjainkban arra kell törekednünk, hogy növeljük vala­mennyi szervének és apparátusának tel­jesítőképességét, elérjük azt, hogy a te­vékenység demokratikus, az emberek ál­tal ellenőrizhető és őket szolgáló legyen. Helyén való emlékeztetni a gottwaldi alapelvre, miszerint a hivataloknak és az apparátusnak kell szolgálnia az embere­ket és nem megfordítva! A nemzeti bizottságok szerepe A szocialista önigazgatás fejlődésének hatékonyan meg kell nyilvánulnia az egész politikai rendszerbe, elsősorban alapvető láncszemében, a nemzeti bizott­ságokban. Címükre már sok mindent mondottunk és elég sok intézkedést is ■foganatosítottunk. Ennek ellenére még mindig sok az észrevétel és a panasz apparátusuk munkájára, amelyben még elég sok a megcsontosodottság, a feles­leges papírmunka, s ami a legrosszabb, az emberek megalapozott észrevételei­nek és kérelmeinek szem elől tévesztése is. Az embereket joggal nyugtalanítja a nyi­latkozatok és a gyakorlat közötti ellent­mondás. Nem akarunk öncélúan bírálni, látjuk a jó példákat is, amelyek szilárdítják meggyőződésünket, hogy a nemzeti bi­zottságok tevékenységében több érhető el. Erről tanúskodik azoknak a nemzeti bizottságoknak példája, amelyeket az SZSZK kormánya kitüntetett a nemzeti bizottságok versenyében elért kiváló eredményeikért és legutóbb Trnava pél­dája is. Lakosai a város fennállásának 750. évfordulóját nemcsak városszépítés­sel ünnepelték, hanem azzal is, hogy új, szükséges szolgálatatásokat is megszer­veztek. Az emberek megfontolt aktivizálá­sa elmélyíti a nemzeti bizottságok munká­ja iránti viszonyukat, szilárdítja a párt és a szocialista állam politikájába vetett bi­zalmukat. A nemzeti bizottságok tevékenységé­nek tökéletesítése, de egyben a propa­ganda, az agitáció és általában az eszmei munka szempontjából alapvető jelentősé­ge van A nemzeti bizottságok szerepe a szocialista demokrácia fejlesztésében és a gazdasági mechanizmus átalakítá­sában elnevezésű dokumentumnak, amelyet a CSKP KB Elnöksége ez év augusztus 19-én hagyott jóvá. A feladat az, hogy ezzel a dokumentummal megis­merkedjen minden állampolgárunk, első­sorban a nemzeti bizottságok képviselői és munkatársai, s következetesen alkal­mazzák azt tevékenységük konkrét felté­teleire. Ismeretes, elvtársak, hogy az ideoló­giai munka eredményességét növeli, ha megvalósítása során szem előtt tartják és tisztelik az emberek politikai tapasztalata­it, ha valósan támaszkodhat a szavak és a tettek egységére, a pozitív példára. Sok helyütt fel nem mért nagy károkat okoz a szocialista törvényesség, erkölcs és fegyelem megsértése. Ezekről a kérdé­sekről nyíltan, kritikus szellemben beszél­tünk az SZLKP KB áprilisi ülésén. Helyes az, hogy jogi propagandánk rendszeresen visszatér a CSKP KB El­nökségének 1983 februári keltezésű Le­veléhez. Úgy tűnik azonban, hogy alkal­mazását a társadalom életében cselek- vőbben kell támogatni, főleg a nyilvános­ságot idejében, őszintén és az igaz­ságnak megfelelően tájékoztatva a társa­dalmat nyugtalanító visszás jelenségek okairól. Az SZLKP KB-nak címzett levelekben és panaszokban nem kevés a figyelmez­tetés egyes párttagok helytelen magatar­tására, akik megszegik a párt alapsza­bályzatát, ókét meg nem illető jogokra tartanak igényt, és ellentétbe kerülnek a törvénnyel is. Megismételjük - s ebből kell kiindulnunk ideológiai munkánkban is -, hogy a párt minden szerve és tagja köteles a hatályos törvények szellemében dolgozni. A szocialista demokrácia elmélyítésé­nek követelményeit hangsúlyozva, társa­dalmunkban az olyan alkotó légkör meg­teremtésére gondolunk, amelyben helye van a bírálatnak és az önbírálatnak, a vi­tának, a nyilvános párbeszédnek, amely­ben mindenkire vonatkoznak a törvények, az erkölcsi követelmények. Célunk az, hogy minden eszközzel, megfontolt gaz­dasági és szociális politikával, aktív okta­tó és nevelő munkával az embereket bevonjuk az átalakításba, mozgásba hoz­zuk az egész társadalmat, hogy elérjük a szocializmus minőségileg magasabb szintjét. Nemzeteink és nemzetiségeink kölcsönös megértésben fejlődnek Elvtársak, a szocialista társadalom átalakításá­nak és élete demokratizálásának része a nemzetiségi kapcsolatok további tökéle­tesítése is, összhangban a lenini nemzeti­ségi politika alapelveivel. A föderatív ál­lamjogi rendezés 20 év alatt teljesen bevált, mint a cseh és a szlovák nemzet, valamint a nemzetiségek szocialista de­mokráciára, egyenlőségre és egyenjogú­ságra épülő egyesítésének fontos ténye­zője. Amint azt megállapította a CSKP KB 10. ülése, mi is kifejezhetjük meggyőző­désünket, hogy nemzeteink és nemzeti­ségeink egészséges alapokon, kölcsönös megértésben és együttműködésben fej­lődnek és közelednek egymáshoz, s felül­kerekedett bennük a közös szocialista haza fejlődésével kapcsolatos társfelelős­ségük tudata. A társadalom átépítéséhez kötődő for­radalmi változások megkívánják, hogy a nemzetiségi kérdést e folyamat szerves részének tekintsük. Munkában érvényt kell szereznünk annak, hogy a nemzeti és a nemzetiségi kezdeményezés a társa­dalmi fejlődés meggyorsításának aktivi­záló tényezőjévé váljon. Célunk az, hogy minden nemzeti erőforrást cselekvőbben feltárjunk és felhasználjunk az egész cseh­szlovák gazdaság teljesítőképességének és hatékonyságának lényeges növelésé­re. Az ideológiai munka minden szintjén tárgyszerűen és érvekkel alátámasztva kell tisztáznunk és érvényesítenünk azt, hogy a népgazdaság átállása a fejlődés intenzív útjára új megközelítést követel meg a szlovákiai gazdaság dinamikusabb fejlődése és az országos erőforrásokhoz való nagyobb hozzájárulása érdekében. Erre kötelez bennünket az a kongresszu­son kitűzött feladat is, hogy Szlovákiában a 8. ötéves tervidőszakban a nemzeti jövedelem az országos átlaghoz képest gyorsabb ütemben gyarapodjon. Nemzeteink és nemzetiségeink közös gazdasági, szociális, ideológiai és kultu­rális bázison fejlődnek. Ezzel egyidejűleg minden nemzetnek és nemzetiségnek sa­játos szociális és etnikai jellemző vonásai vannak-a nyelv, a nemzeti kultúra elemei, az életmód, a hagyományok, a szo­kások stb. A CSKP kulturális politikája megteremti a nemzetiségi kultúráknak kedvező politikai, szervezési, intézményi és alkotásbeli előfeltételeket. Lehetővé teszi számukra sajátos vonásaiknak és hagyományaiknak fejlesztését, de ezzel egyidejűleg fejlődésüket úgy orientálja, hogy cselekvő eszközévé váljanak a szo­cialista öntudatosságra, az internaciona­lizmusra és a hazafiságra nevelésnek. A nemzetiségi kultúrák így szerves részévé válnak Csehszlovákia nemzetei szociális kultúrájának, fontos társadalmi-tudatosító szerepet töltve be az egyes etnikumok nemzetiségi szervezetében. Erről az a tény is tanúskodik, hogy a nemzetisé­gek kulturális szövetségei ma részét ké­pezik a Nemzeti Frontnak és cselekvóen részt vesznek politikai rendszerünk épí­tésében. Az ideológiai munka további elmélyíté­se megkívánja mélyrehatóbban tanulmá­nyozni és tökéletesebben megismerni a nemzetek és a nemzetiségek életének és gondolkodásmódjának közös, valamint sajátos vonásait, a nyilvánosságot jobban tájékoztatni életükről és kultúrájukról, és szükségleteik kielégítésére keresni a to­vábbi hatékonyabb formákat és eszkö­zöket. A párt tevékenysége egyik elsőrendű fontosságú feladatának tekinti nemzete­ink és nemzetiségeink felelősségvállalá­sának szilárdítását társadalmunk átépíté­se céljainak eléréséért, a hazafias és az internacionalista nevelés elmélyítését, fő­leg a fiatal nemzedék körében. Ennek a tevékenységnek cselekvőbben kell hoz­zájárulnia egységes szocialista államunk szilárdításához, a csehek és a szlovákok, valamint a nemzetiségek testvéri együtté­léséhez és együttműködéséhez, az egész csehszlovák társadalom internacionalista egységének szilárdításához. Eközben nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a nacionális előítéleteknek szívósak a gyökerei, nem egyszer mesterségesen szítják őket, ezért harcolnunk kell a lokál­patriotizmus, a nacionalizmus és a sovi­nizmus minden megnyilvánulása ellen. Egyházpolitikánkról Elvtársak, a szocialista demokrácia elmélyítésé­ről és politikai rendszerünk hatékonysá­gának növeléséről szólva beszélnünk kell az egyházi politikának, a hívők és az egyházak iránti viszonyunknak néhány kérdéséről is. Ezeket a kérdéseket ismételten azért érintjük, mivel tisztában vagyunk társa­dalmunk tényleges helyzetével, azzal, hogy nemcsak ateisták élnek és dolgoz­nak benne, hanem különböző felekezetű hívők is. Hazánk hívői nemcsak formáli­san, hanem ténylegesen is egyenjogú állampolgárok. A törvényekkel összhang­ban kielégítjük vallási szükségleteiket és ezt fogjuk tenni a jövőben is. Világnézeti tevékenységünknek is célja kölcsönös tiszteletre, bizalomra és együttműködésre nevelni, függetlenül a vallástól vagy a vi­lágnézettől. Meg kell mondanunk, hogy a hivók zöme érti és elismeri ezeknek az alapelveknek hasznosságát és aktívan részt vesz Szlovákia valamint Csehszlo­vákia sokoldalú gazdasági, szociális és kulturális fejlesztésében. Becsüljük a hí­vók munkáját közös szocialista hazánk fejlesztésében, s az őket erre ösztönző hazafias papok magatartását. Cáfolhatatlan tény azonban az is, hogy az utóbbi időben államunknak és szervei­nek dolga akadt szélsőséges erőkkel is, amelyek arra törekednek, hogy az egyhá­zakkal és a vallással politikailag visszaél­jenek a szocializmussal szemben, társa­dalmunkban feszültséget és nyugtalansá­got keltsenek. Ennek szlovákiai kezde­ményezői elsősorban a klerikófasizmus- nak, újkori történetünk e leggyászosabb időszakának még élő képviselői és utó­szülöttjei. Nem árt, ha idehaza és a kül­föld felé is emlékeztetünk arra, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés, amelyben részt vett a hazafias hívók nem csekély hányada is, leszámolt nemcsak általában a fasizmussal, hanem az ún. szlovák állam rendszerével is, amelynek élén a politikai klerikalizmus reakciós tényezői álltak. Az SZNT-ről szóló Karácsonyi egyezményben, amely a szlovák nemzeti1 felkelés alapvető programdokumentuma, rátalálunk az alábbi, véleményünk szerint nem jelentéktelen alapelvre is: „Meg kell őrizni a vallásszabadságot, de ki kell zárni az egyházak befolyását az állam orientá­ciójára és irányítására". Ez a tartós érté­kű hagyaték arra utasít bennünket, hogy az állampolgároknak szavatoljuk a val­lásszabadságot, az egyházaknak a val­lással kapcsolatos funkciójuk gyakorlását, (Folytatás az 5. oldalon) 1988. X. 18.

Next

/
Oldalképek
Tartalom