Új Szó, 1988. szeptember (41. évfolyam, 206-231. szám)
1988-09-01 / 206. szám, csütörtök
Alkotó munkával járulunk hozzá a mezőgazdaság átalakításához František Pitra elvtársnak a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum párt- és gazdasági vezetőinek országos szemináriumán elhangzott beszédéből ÚJ szú 1988. IX. 1. A szocializmus fejlesztésének jelenlegi szakasza új és sürgős feladatokat állít elénk. Ezeket a pártunk XVII. kongresszusa fogalmazta meg a gazdasági és szociális fejlődés gyorsítására irányuló stratégiában. Ez olyan irányvonal, melynek megvalósítása mély forradalmi változásokkal jár, s széles teret nyújt a további gazdasági és társadalmi haladáshoz. Miloš Jakeš elvtárs, a CSKP KB főtitkára a kerületi és a járási pártbizottságok vezető titkárainak országos értekezletén hangsúlyozta, hogy a jelenlegi időszakban törekvéseinket a tevékenység három fő irányára kell összpontosítani: ez a gazdasági reform, a társadalmi élet minden területének mély demokratizálása, s nem utolsósorban a gazdasági és szociális fejlesztés feladatainak következetes teljesítése. A CSKP Központi Bizottsága 7. és 9. ülésén konkrét eljárást hagyott jóvá a gazdasági és társadalmi átalakítás végrehajtására. Felmérte a párt felkészültségét is az új feladatok teljesítésére, s kitűzte azokat az utakat, amelyek az új feltételek között vezető szerepének erősítésére irányulnak. Beszédének további részében František Pitra elvtárs a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum eddigi fejlődését értékelte. Megállapította, hogy az a népgazdaság más ágazataihoz viszonyítva pozitívan értékelhető, de nem mentes az általában előforduló negatív jelenségektől. A mezőgazdaság ebben az ötéves tervidőszakban is stabilizáló tényező, ami főleg a kiegyensúlyozott élelmiszer-ellátásban nyilvánul meg. Az utóbbi két évben a mező- gazdasági termelés elérte a tervben feltételezett színvonalat. A jó eredményeket el kell ismerni, s az ebben szerepet játszó embereknek köszönetét kell mondani értük. A párt figyelmét azonban azokra a területekre kell összpontosítani, ahol kevésbé sikeres a munka, ahol az elért eredmények nem felelnek meg a tervben kitűzött céloknak. A legnagyobb probléma az, hogy a növénytermesztés és az állattenyésztés fejlesztésében nem jöttek létre a tervezett arányok, a növény- termesztés az elmúlt két év alatt mintegy 4,7 milliárd korona értékű terménnyel adós maradt, ugyanakkor az állattenyésztés 4,8 milliárd korona értékben termelt terven felül. A növénytermesztés nem kielégítő dinamikája veszélyezteti az önellátás elért színvonalának a megtartását, elsősorban gabonafélékből. Emellett a mezőgazdasági termelés stabilizálásához tartalékokról is gondoskodni kell, s a helyzettel ebből a szempontból sem lehetünk elégedettek. Ami az idei évet illeti, a gabonafélék hozama terven felüli, az alapvető gabonafélékből 4,7 tonnás, ezen belül búzából 5,2 tonnás átlagos hektárhozamot értünk el, ami bizonyára lehetővé teszi a tervidőszak elmúlt éveiben bekövetkezett lemaradás kiegyenlítését. A gabonafélék termelésében mutatkozó eltérő eredmények azonban arra utalnak, hogy egyes mezőgazdasági vállalatoknál nem veszik elég komolyan az önellátás irányvonalát. Ezért az új gazdasági mechanizmus szabályai sokkal igényesebb és igazságosabb feltételeket alakítanak ki a gabonafélékkel és a szemes takarmányokkal való gazdálkodásban. Számos mezőgazdasági vállalatnál a tömegtakarmányok termelésében is növelni kell az igényességet, s meg kell szilárdítani a technológiai fegyelmet. Ezen a területen hatalmas veszteségek keletkeznek. A tömegtakarmányok minősége a tej minőségére is kihat, ahol még mindig sok hiányosság fordul elő. A növénytermesztésben a termőtalajról való gondoskodástól kezdve egész sor fogyatékossággal kell még megbirkóznunk. Legnagyobb vagyonúnkkal, a földalappal való gazdálkodás nincs megfelelő színvonalon. Ez nemcsak a mezőgazdasági vállalatokra, hanem az ágazat irányítási szerveire és a nemzeti bizottságokra is vonatkozik. Ami az állattenyésztést illeti, ezen a szakaszon a termelés továbbra is meghaladja a tervezett szintet. Egyes mutatóknál azonban stagnálás következett be, s a termelékenység is csökkent. Erre utalnak azok a nehézségek is, amelyek egyes kerületekben és járásokban a tej felvásárlási tervének a teljesítésében jelentkeznek. Nagyobb felelősséget a szállítói-megrendelői kapcsolatokban A gazdasági mechanizmus átalakítása kifejező mértékben megerősíti a mezőgazdasági vállalatok önállóságát a termelési szerkezetre vonatkozó döntésekben. Ez a nagyobb önállóság nagyobb felelősséggel is jár a társadalmi szükségletek biztosításában. A mezőgazdasági dolgozók munkája az élelmiszer-ipari termékek választékában tükröződik vissza a köztársaság egész területén és az egész év folyamán. Habár az élelmiszer-ipari vállalatok az idén egészében véve túlteljesítik a termelés és az áruszállítás tervét, az élelmiszerpiac mennyiségi ellátásán belül nem kielégítő a választék szélessége. Egyaránt hiány van olcsóbb és olyan különleges termékekből, amelyek tartósságukkal és tápértékükkel az ésszerű és egészséges táplálkozást segítenék elő. Az ilyen irányban elért pozitív eredmények súlyát sok helyen csökkenti a késedelmes áruterítés, valamint a szállítások egyenlőtlensége a termelésben bekövetkező műszaki üzemzavarok miatt. A választék bővítését az élelmiszer-ipari szerkezeteken kívül mezőgazdasági vállalatok is elősegíthetik. A mezőgazdasági alaptevékenység ilyen irányú kezdeményezéseit támogatásban kell részesíteni. A jobb áruellátás érdekében fokozni kell az élelmiszer-ipari vállalatok saját kereskedelmi tevékenységét is, s javítani kell az együttműködésüket a kereskedelmi szervezetekkel. Az új gazdasági mechanizmusban vitathatatlanul megnövekszik a szállítói-megrendelői kapcsolatok jelentősége, s a kereskedelmi szerződések megszegésének szigorú büntetésével alapvető fordulatot kell elérni ezen a területen. Sajnos, a termékeket szállító és a felvásárló szervezetek nagyon gyakran kölcsönösen elnézik az ilyen eseteket, s az ilyen hamis „elnézések“ végeredményben az élelmiszerpiacot károsítják. Ezért napjaink legfontosabb feladatai közé tartozik, hogy az élelmiszer-ellátás jó minőségi színvonalát a mezőgazdasági dolgozók, a felvásárlók, az élelmiszeripari és kereskedelmi dolgozók pontos és felelős munkája támassza alá. Olyan részrehajlás nélküli rendszert kell bevezetni, amelyben mindegyik fél teljes gazdasági felelősséget visel azokért a károkért, amelyeket szerződéses partnerének okozott. A felelősség viselésének ilyen rendszere alól a termelőeszközök, valamint a különböző alap- és segédanyagok szállítói sem bújhatnak ki. A gazdasági szerződések előkészítésére és megkötésére ezért a politikai és gazdasági szervek részéről sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani, különösen a kezdeti időszakban. Figyelmeztető különbségek a termelési eredményekben A mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban gyorsabb ütemben kell növelni a termelés hatékonyságát és gazdaságosságát. Az elmúlt évi gazdasági eredmények azt bizonyítják, hogy ebből a szempontból még mindig nem kielégítő a fejlődés. Az ötéves tervidőszak első két évében a mezőgazdasági-élelmiszer- ipari komplexum teljesítette a legfontosabb gazdasági mutatókat, vagyis a nyereség és a saját termelési érték tervét, a termelési költségek azonban gyorsabb ütemben növekedtek, mint a teljesítmények. Az elmúlt évben például az 1986-os évhez viszonyítva több mint hatmil- liárd koronával, vagyis 1,9 százalékkal növekedtek a termelési összköltségek. Az utóbbi két évben a termelés jövedelmezőségi szintje nem változott, s a nyereség egész növekménye a nagyobb teljesítményekből származott. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy a nyereség döntő hányada a melléküzemági termelésben jött létre, miközben a mezőgazdasági alaptevékenység jövedelmezősége stagnált. Minden kerületben és járásban sokkal igényesebben és következetesebben kell elemezni az egyes mezőgazdasági vállalatok gazdasági eredményeiben mutatkozó különbségeket, s a tapasztalatokból le kell vonni a szükséges tanulságokat. A növénytermesztés és az állattenyésztés fajlagos termelési költségeiben például számos esetben óriásiak a különbségek. Az elmúlt évben például 1 liter tej termelési költsége 3 koronától 6,40 koronáig terjedt. Jelentős különbségek vannak a hízómarhák és a hízósertések napi súlygyarapodásának termelési költségeiben is. Hasonló a helyzet a növénytermesztés szakaszán. Nem kevés irányítási dolgozó még mindig képtelen megszabadulni attól az elképzeléstől, hogy az élelmiszerekből való önellátást bármi áron kell biztosítani. Az új gazdasági szabályozók bizonyára nagyobb nyomást fognak gyakorolni abban az irányban, hogy a termelés szerkezete összhangban legyen a társadalmi szükségletekkel, s hatékonysága is megfelelő színvonalon legyen. A tervezés alapvető szempontjai Az említett problémák és fogyatékosságok fokozatos felszámolásában jelentős lépés lesz a jövő évi terv, valamint az 1990. évi terv sokoldalúan megalapozott előkészítése. Az előttünk álló időszak problémáinak igényessége és bonyolultsága megköveteli az elérhető tartalékok teljes mozgósítását. A mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexumban ezt a feladatot az a körülmény is kiemeli, hogy áttérünk az új gazdasági mechanizmus teljes érvényesítésére. A terv kidolgozásánál ezért nagy jelentőséget tulajdonítunk a vállalatok és a központi szervek közti szoros együttműködésnek. A figyelmet mindenhol a beruházások ésszerűsítésére, a szükséges szerkezeti változások végrehajtására, a tudo- mányos-műszaki haladás eredményeinek gyorsabb ütemű gyakorlati érvényesítésére, a gyártmányfejlesztés fokozására, a termékek minőségi színvonalának emelésére, az anyagráforditási költségek csökkentésére, a gazdaságosság általános növelésére, valamint a szállítói -megrendelői kapcsolatok javítására kell összpontosítani. A pénzügyi egyensúlyt is meg kell szilárdítani. Az idei terv feladatainak sikeres teljesítését, valamint az előttünk álló évekre vonatkozó tervek sokoldalú előkészítését a gazdasági mechanizmus átalakítására irányuló igyekezetünk elválaszthatatlan részének kell tekinteni. Az átalakításra vonatkozó dokumentumok kidolgozásánál érvényesített demokratikus eljárás pozitívan hatott az egész rendszer kialakítására. Hat évig a tökéletesített irányítási rendszer feltételei között dolgoztunk, s ezt a 8. ötéves tervidőszakra olyan értelemben fejlesztettük tovább, hogy megerősödjön a gazdasági szabályozók szerepe, s'korlátozódjanak az adminiszt- ratív-direktív beavatkozások a mezőgazdasági vállalatok termelési szerkezetébe. Az ilyen irányban tett lépések már bizonyos eredményekhez vezettek. Ugyanakkor azt is észre kell vennünk, hogy sok esetben a szándékok komoly ellentétben vannak a reális gyakorlattal. Ebből le kell vonni a megfelelő következtetéseket és tanulságokat. Bizonyára számos oka van annak, hogy az érvényes irányítási rendszer progresszív elvei nem érvényesültek teljes mértékben, s hogy továbbra is erősen tartják magukat az admi- nisztratív-direktív módszerek, annak ellenére, hogy az érvényes rendszer elvei ezeket egyértelműen kizárják. A megszokottság visszatartó hatása A döntő okok azonosak azokkal, amelyek a korábbi gazdasági reformok sikertelenségéhez vezettek. Az első helyen kell említeni azt a következtetést, amelyet pártunk a szovjet elvtársakhoz hasonlóan vont le a korábbi reformok tapasztalataiból, azt, hogy a gazdasági mechanizmus átalakítását közvetlen dialektikus összefüggésben kell megvalósítani a társadalmi és gazdasági élet minden területének mélyreható demokratizálásával. Ezen a területen nagyon erős fékező tényezők hatnak. Külön is ki kell emelni az egész gazdaság irányításának adminiszt- ratív-utasításos rendszerét, amely még mindig jelen van, s amit az átalakítással akarunk megszüntetni. Az irányítási szervek munkája és a párt saját munkája is ehhez a rendszerhez igazodott. A fékező tényezők közé tartozik az is, hogy a káderek a minisztériumoktól kezdve egészen a mezőgazdasági vállalatokig nem készültek még fel az igényesebb gazdasági környezetben való mozgásra. A legkülönbözőbb irányítási struktúrák apparátusainak jelentős része, a központi tervező szervektől kezdve, a reszortokon át, egészen a járási mezőgazdasági igazgatóságokig, visszatartó hatást fejt ki. A párttagság és a társadalmi szervezetek sem sajátították még el azt a munkastílust, amely megfelelne az új irányítási rendszer feltételéinek. Az érvényes irányítási rendszer gyakorlatában olyan problémák vannak, amelyek többsége népgazdasági szinten is megmutatkozik. A szállítói-megrendelői kapcsolatok például nem váltak a tervezési folyamat integrált részévé. Ezeket gyakran adminisztratív ügyintézéssel, a kiegészítő termelési mutatók széles skálájának érvényesítésével helyettesítik. A rendszer normális működését számos esetben különböző komplex intézkedésekkel pótolják. A gyakorlati tapasztalatok azt is bizonyítják, hogy az eddigi rendszer nem hat kielégítő mértékben egyes fontos területekre, például a beruházások hatékonyságára. Számos esetben figyelembe sem veszik a beruházások hasznosságát. A drága beruházások következtében gyorsan növekednek a leírási terhek, ami szintén rontja a mezőgazdasági és az élelmiszer-ipari termelés hatékonyságát. A lemaradozó vállalatoknál érvényesített különleges üzemvitelben sem szereztünk jó tapasztalatokat. Az állam az intenzifikációs alapból csak az átéléshez szükséges forrásokról gondoskodott, s nem gyakorolt elég nagy hatást a lemaradás okainak felszámolására. Egyes vállalatoknál az alacsony fokú hatékonyság okai részben a besorolásuk eddigi rendszerében is gyökereznek. A fokozatosan túlsúlyba kerülő jövedelmezőségi szempontok előnyösebb különbözeti pótlékhoz juttatták a mezőgazdasági vállalatokat, s gyengítették a hatékonyság növelésében való érdekeltséget. Nem fér hozzá kétség, hogy az irányítási rendszer hatékonyságát annak a politikai-gazdasági környezetnek a hatásai is csökkentették, amelyben működött. Az egész népgazdaságban olyan irányítási rendszer volt érvényben, amely a részleges módosítások mellett lényegében az irányítás adminisztratív mód szereit hangsúlyozta, s a kiterjedt újraelosztási folyamatokat szorgalmazta. Nem kell külön kiemelni, hogy az érvényben levő mechanizmus pozitív és negatív oldalaiból egyaránt ki kell szűrni a tapasztalatokat, s ezeket ki kell használni az átalakítás folyamatának végrehajtásában. A központi irányítás szerepe A gazdasági mechanizmusnak biztosítania kell a mezőgazdasági- élelmiszeripari komplexum fejlesztésében kitűzött fő célok elérését, ahogy azokat a CSKP XVII. kongresszusa megfogalmazta. Ez azt jelenti, hogy tovább kell növelni az önellátás mértékét az élelmiszerek termelésében, emelni kell a közélelmezés minőségi színvonalát, mégpedig egyrészt az ésszerű táplálkozás követelményeihez igazodó szerkezeti változásokkal, másrészt az élelmiszerek jobb minőségével. Mindezt a termelés hatékonyságának állandó növelésével kell alátámasztani, az újratermelési folyamat minden láncszemében. A mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum irányítási rendszerében eddig érvényesített szabályozók többsége összhangban van az átalakítás irányelveivel. Ezeket olyan irányban kell elmélyíteni, hogy egységes rendszert képezzenek az egész népgazdaságban bevezetésre kerülő alapelvekkel és szabályozókkal. Az irányítási rendszer csak akkor fejthet ki ösztönző hatást, ha egyenlő esélyt biztosít minden mezőgazdasági vállalat számára. Egyes elvtársak a további fejlődésre vonatkozó egyenlő esélyt az egyenlő indulási feltételek fogalmával cserélik fel, ami egészen más dolgot jelent. Az állam az új szabályozókkal nem törekszik sem az élenjárók forrásainak elvonására, s a lemaradozókat sem akarja adományokban részesíteni. Ez ellentétben lenne azzal a felfogással, amit érvényesíteni akarunk. Az átalakítás jelentős elemét képezi a központi irányítás hatékonyságának erősítése, a vállalatok gazdasági önállóságának és önelszámolási felelősségének tiszteletben tartása mellett. Január elsejétől a központ elválaszthatatlan részévé válnak a minisztériumok kerületi és járási alakulatai. Az átalakítás egyik legjelentősebb intézkedése a területi központi szervek és a vállalatok közti viszonyok megváltoztatására irányul. Olyan viszonyok kialakításáról van szó, amelyek a gazdasági kapcsolatokat is előre meghatározzák. Elég sok tapasztalatot szereztünk olyan vonatkozásban, hogy a vállalatok gazdálkodásában csak úgy érhetünk el változást, ha irányításuk tartalmi jellege és módszere is alapvetően megváltozik. Ez elsősorban az állami terv tartalmára és annak vállalati szintű lebontására vonatkozik. A központi irányítás szerepének megítélésében ellentmondó nézetekkel is találkozunk. Egyesek úgy vélik, hogy az eddigi irányítás fő fogyatékosságát az eltúlzott centralizmus jelentette. Ebből egy további hibás nézet is keletkezik, mely szerint az átalakítás lényege kizárólag csak a decentralizálásban rejlik, abban, hogy a vállalatok átvesznek bizonyos jogokat és magukra vállalnak bizonyos felelősségeket. Nagyon káros lenne azonban, ha úgy vélekednénk, hogy a központi irányítás gyengítésével automatikusan megerősödik a demokratizálás folyamata. Tapasztalatból tudjuk, hogy a részletekbe menő adminisztratív irányítási formák és módszerek tulajdonképpen a reális központi irányítás hatásfokát gyengítették. A mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexumban is sok esetben fordult elő, hogy a formális központi irányítás eszközei a termelési feladatok teljesítését úgy szorgalmazták, hogy az élenjáró vállalatok elé egyre igényesebb feladatokat állítottak, miközben indokolatlanul elnézték a lemaradozó vállalatok alacsony fokú hatékonyságát. Az ilyen eljárások a vállalatok tevékenységében háttérbe szorították az össztársadalmi szempontokat. Az ilyen okok miatt alapvető változtatásokat akarunk eszközölni a központi irányítás tartalmi felépítésében. A minisztériumok a jelenlegi időszakban konkrét intézkedéseket tesznek a szervezeti rendszer ész- szerűsítésére és a dolgozók létszámának csökkentésére. Ez a dolgozókat munkakörük és fizetési feltételeik megváltozása, esetleg a minisztériumból való távozásuk szempontjából közvetlenül érinti. Hasonló a helyzet a termelési igazgatóságokon. Helytelen lenne azonban úgy vélekedni, hogy a miniszterhelyettesek, s az apparátusban dolgozók számának csökkentésével, valamint* a szakosztályok belső átrendezésével eleget tettünk az átalakítás követelményének. Ez alapvetően téves felfogás hiszen csökkentett létszámmal is folytatni lehet a régi munkastílust, az adminisztratív módszerek alkalmazását, a vállalati ügyekbe való fölösleges beavatkozásokat. Az átalakítás rendkívül nagy igényeket fog támasztani a minisztériu(Folytatás a 6. oldalon)
