Új Szó, 1988. szeptember (41. évfolyam, 206-231. szám)
1988-09-29 / 230. szám, csütörtök
A tanterv is nyitott Beszélgetés az újságíróképzésröl Egyetemeinken és főiskoláinkon most indult be az igazi nagyüzem: megkezdődött a téli szemeszter. Köztudott az is, hogy az elmúlt héten ünnepeltük hazánkban a sajtó napját, s így kétszeresen is indokolt volt, hogy néhány kérdést tegyünk föl dr. Jozef Borí sek tanszékvezető egyetemi tanárnak, a tudományok kandidátusának. • Milyen újdonságok és változások jegyében kezdődött meg az új tanév az újságírói tanszéken?- Köztudott, hogy szinte az egész világon keresik az újságírók képzésének hatékony modelljét. Számos országban az újságírói pálya iránt vonzalmat, elhivatottságot érző fiatalok először érdeklődési körüknek megfelelő egyetemet végeznek el és csak azután vesznek részt speciális tanfolyamokon, ahol tulajdonképpen az újságírás mesterségbeli tudnivalóit - például műfajelméletet, a korszerű technikai eszközök használatát - oktatják. Más államokban, többek között hazánkban is a felső fokú képzés és a szakmai oktatás az újságírói főiskolán, illetve tanszéken folyik. Mindkét koncepció szükségszerűen nyitott, s a képzést, a tananyagot nemcsak a mai, hanem a közeljövő elvárásai alapján szabja és változtatja meg. • Mit jelent ez konkrétan a szlovákiai újsagiróképzésben?- A fejlett országokban két alapvető irányzat érvényesül. Mindenki arra törekszik, hogy még gyorsabbá és rugalmasabbá tegye a tájékoztatást, s ehhez ma már korszerű technikai eszközök állnak az újságíró rendelkezésére. Másrészt megfigyelhetjük azt is, hogy az olvasók érdeklődése mindinkább a míves publicisztika felé irányul. Továbbra is érdekes, időszerű témáról kell írni, rádiós, vagy tévés anyagot készíteni, ám korántsem mellékes a tálalás, tehát a szakmai színvonal. Az élet fölgyorsult, hihetetlen információs mennyiség zúdul az emberekre, akik lassan nálunk is megtanulnak válogatni, egyre inkább csak a legjobb és legérdekesebb cikkeket és más publicisztikai anyagot olvassák el, illetve hallgatják, vagy nézik meg. A rugalmasabb tájékoztatást, a szakmai elmélyültséget ösztönzik azok a folyamatok is, amelyek hazánkban mennek végbe. A társadalom átépítésének nem könnyű útján növekszik az újságírás, a tájékoztatás jelentősége és felelőssége. E fontos szempontok alapján állítottuk össze a tantervet, amelybe a már hagyományosnak mondható tantárgyak mellett újakat is beiktattunk Lehetőségeink - főleg ami a korszerű technikai segédeszközök beszerzését illeti - eléggé korlátozottak, ám mi is igyekszünk rugalmasak lenni. Az újságírói információk automatizált rendszerei tananyag oktatását például több külső munkatárs, valamint tudományos kutató intézet és üzem segítségével Kezdtük meg Nyitva van az ajtó hallgatóink számára a televízióban és máshol is, az újságírójelöltek tehát megismerkedhetnek a korszerű technikai eszközökkel. 9 A technikai eszközök egyre nagyobb szerepet játszanak a híradásban, s a publicisztika más területein is, de azért nyilván más tényezők jelentőségét sem lehet lebecsülni.-Természetesen, hiszen a technika csupán eszköz a gyors és színvonalas publicisztikához A tehetség, a szakmai elmélyültség, a nézőpont nyilvánvalóan semmilyen technikai eszközzel sem pótolható. Mi arra törekszünk, hogy olyan fiatalokat neveljünk, akik eszmei és szakmai szempontból méltóak lesznek a csehszlovákiai szocialista újságírás nemes hagyományaihoz, s megfelelnek majd a társadalom és - ma már ez egyáltalán nem fellengzős megállapítás - az elkövetkező évszázadok követelményeinek. A tananyagban több a gyakorlati foglalkozás, növendékeink hetente a politikai, a kulturális élet, s más terület egy-egy kiemelkedő személyiségével találkoznak, s így fontos háttérinformációkhoz jutnak. Ezzel is igyekszünk formálni hallgatóink közéleti érdeklődését és tájékozottságát. • Ebben a tanévben a magyar nemzetiségű hallgatók már külön csoportban tanulnak. Miért került sor erre a változásra?- Magyar nemzetiségű hallgatóink - igaz, elég kevesen - eddig is voltak, de ugyanolyan tanterv alapján tanultak, mint szlovák évfolyam- társaik, s emiatt magyar nyelvből és stilisztikából nem kaptak kellő képzést, s ha ezt önszorgalomból nem pótolták, akkor bizony gondjaik akadtak, ha nemzetiségi lapoknál akartak elhelyezkedni. Legfelsőbb pártszerveink ösztönzésére most változtattunk a helyzeten, s igyekszünk segíteni a szlovákiai magyar nemzetiségi újságírás utánpótlásgondjain Ebben a tanévben öt magyar nemzetiségű tanuló külön csoportban, módosított tanterv alapján kezdte meg a tanulmányait. Ök magyar nyelvet, stilisztikát és nemzetiségi sajtótörténetet is tanulnak más tantárgyak helyett, szakmai gyakorlaton pedig elsősorban az Uj Szóban, de más helyen, többek között a rádió magyar adásának szerkesztőségében vesznek majd részt. • A következő tanévben nyitnak-e újra ilyen csoportot?- Igen. Illetékes helyen már eldöntötték, hogy jövőre ismét öt magyar nemzetiségű hallgatót vehetünk föl, akik a most jóváhagyott módosított tanterv alapján tanulnak majd. Őszintén el kell mondanom, hogy tavaly elég későn született a döntés, mi pedig nem akartunk várni egy évet, s ezért csak kevés iskolában tudták meg, hogy magyar nemzetiségű újságírójelöltek részére külön csoportot nyitunk. A következő tanévben már más lesz a helyzet, időben értesítünk mindenkit, s így várhatóan nagyobb lesz az érdeklődés, s ebből adódóan pedig a versengés is az említett öt hely betöltése érdekében, ami mindenképpen hasznos tény, hiszen rátermett és fölkészült fiatalokból akarunk fölkészült, s magukban elhivatottságot érző szlovákiai magyar újságírókat nevelni. • Az önök egyik feladata az újságírók továbbképzése is.- Manapság bízvást elmondhatjuk, hogy a jó újságíró is holtáig tanul Mi a mostani és a jövőbeli társadalmi elvárások alapján gondoljuk, s alakítjuk át a továbbképzés egész rendszerét. Banská Bystricában új konzultációs központot nyitunk, s több továbbképző tanfolyamot indítunk elsősorban közgazda- sági újságírók számára, s tovább népszerűsítjük a már említett technikai eszközöket is. Lehetőségünk van arra is, hogy megszervezzük a magyar nemzetiségű újságírók továbbképzését, ha lesz megfelelő érdeklődés. • Köszönöm a beszélgetést. SZILVÁSSY JÓZSEF ŐSZI SZÍNEK - MUZSIKÁBAN Mától: Bratislavai Zenei Ünnepségek Európa térképét nézem: szinte egyetlen nagyvárosa sincs a földrésznek, ahol ne lenne ünnep a zene. Ha Prága, akkor Prágai Tavasz. Ha Bécs, akkor Zenei Ünnepek. Ha Budapest, akkor Tavaszi Fesztivál. Moszkváról és Szófiáról az operaénekesek, Helsinkiről a hegedűművészek, Párizsról a rézfúvósok, Lipcséről az orgonaművészek nemzetközi versenye jut eszembe. Athénban Callas-fesztivált, Genovában Paganini-versenyt, Zwickauban Schumann-napokat hirdetnek most már több éve. És megvan a maga zenei rendezvénye Bratislavának is. A Zenei Ünnepségekei minden évben nagy érdeklődés, lelkes figyelem kíséri. Szeptember 29-e és október 13-a között az idén is neves hangszerszólisták, operaénekesek, karmesterek és zenekarok szórakoztatják majd a közönséget. Ma este, a Szlovák Filharmónia hangversenytermében a Cseh Filharmonikusok nyitják meg a két hétig tartó zenei napokat; műsorukon Suchoň, Mozart és Dvorák művei szerepelnek, a karmester: Václav Neumann. Pénteken, a Strassburgi Filharmonikusok Strauss, Roussel és Saint Saéns alkotásait szólaltatják meg, élükön Theodor Guschl- bauer dirigenssel. A zenekar 1855- ben alakult, Guschlbauer - aki Herbert von Karajan növendéke - 1983- ban lett a karmestere és művészeti vezetője. Szombaton, a zenei világnapon a Csehszlovák Rádió stúdiójában a Stockholmi Új Kamarazene- kar Suchoň, Janáček és Blandahl műveiből ad válogatást, este pedig a Szlovák Filharmonikusok Luto- slawski, Elgar és Beethoven muzsikájával szórakoztatják a jelenlevőket. A karmester: Erdélyi András. Vasárnap a grúz Paafa Burcsuladze és az ukrán Ljudmila Ivanova dalestjére válthat jegyet a közönség; Burcsuladze a Pavarotti énekverseny győztese és a milánói Scala, a londoni Covent Garden, valamint a bécsi Operaház gyakori vendége, Ivanova pedig a moszkvai Csajkovszkij énekversenyen ért el kimagasló eredményeket. S hogy mit tartogatnak a következő napok? Október 4-én délután Ágh Lívia, a prágai Nemzeti Színház magánénekesnője a hetekkel ezelőtti müncheni énekverseny díjazottja és Peter Mikuláš, a kiváló bratislavai basszusénekes lép pódiumra. Este Bohdan Warchal hegedűjátékát és Magdaléna Hajóssyo- vát, a berlini Staatsoper szopránénekesnőjét hallgathatja meg a közönség. Október 5-én a budapesti Amadinda ütőegyüttes mutatkozik be Bratislavában; az az együttes, amely 1983-ban alakult és két évvel később megnyerte a rotterdami Gaudeaumus nemzetközi kortárs előadói verseny első díját, s ennek köszönhetően több évre szóló koncertfelkérést kapott az NSZK-ba, Hollandiába, Angliába és Jugoszláviába. Az olasz, spanyol, angol és francia reneszánsz dalokat megszólaltató nagy-britanniai Hilliard együttes október 7-én, a Rossini-, Mozart- és V7ott/-müveket játszó római Santa Cecília Kamarazenekar pedig október 8-án lép fel. A Szlovák Filharmónia hangversenytermében hallhatja majd a közönség a Liverpooli Királyi Fiiharmonikus Zenekart, amelynek jelenlegi dirigense a csehszlovák Libor Pe- šek. A műsoron: Britten, Brahms, és Dvorák művei szerepelnek, az est szólistája: John Lili, a világhírű, 44 éves zongoraművész. A fiatal énekesek és zeneművészek versenyén az Interpódiumon többek között a budapesti Csalog Gábort és a komáromi (Komárno) Skuta Miklóst hallhatjuk - mindketten jónevű zongoraművészek. Az NDK-beli Antje Weithaas hegedűjátékával, a kubai Joaquim Clerch gitármuzsikájával, a lengyel Kinga Mitrowska pedig operadalokkal versenyez. A Bratislavai Zenei Ünnepségek utolsó napján a budapesti 180-as csoportot láthatjuk-hallhatjuk, este pedig a záróhangversenyen a Szlovák Filharmónia Magdaléna Hajós- syová és a busettói Verdi-énekver- seny budapesti győztese, Kovács Pál, valamint a kínai származású, angol zongoraművész Fou Č' ong lép színpadra. Nem maradnak csemege nélkül az operafilmek kedvelői sem: a bratislavai Filmklub az idén is nagyszerű műsort állított össze számukra. Franco Zeffirelli, a világhírű olasz filmrendező három operafilmjét, a Parasztbecsületet, a Traviatát és az Othellót, valamint a bécsi Operaházban színpadra vitt Carmen videofelvételét mutatja be. S ha igaz a hír: három napra Zeffirelli is ellátogat a szlovák fővárosba. (szabó) Theo Adam, a berlini Staatsoper Figaro előadásának rendezője Kiemelkedő teljesítmények A berlini Staatsoper vendégjátéka Az NDK-csehszlovák kulturális napok keretében szeptember 25-én és 27-én a berlini Staatsoper társulata Mozart Figaro házassága című operájával vendégszerepeit a bratislavai Szlovák Nemzeti Színházban. Bár manapság már korántsem számít ritkaságnak az operarendező énekes, külön érdekessége volt az előadásnak, hogy Theo Adam, az elsősorban Wagner-interpretátor- ként ismert neves német basszbari- ton rendezte. Adam rendezőként nem törekszik forradalmi újításokra. Nem magyarázza agyon a művet, kerül mindennemű bohóckodást, ami komédiává silányítaná azt az operát, amelyet épp a derű és a bánat azonos arányú adagolása, az élet teljességének megragadása tesz oly varázsossá. A színpadi megvalósítás ugyan nem tobzódik az ötletekben, de szabad folyást enged a játéknak és hagyja érvényesülni Mozart zenéjét. Minden a helyén van, élvezhető és illúziókeltő, ha mégis hiányolunk valamit, az a szavakkal nehezen megfogalmazható többlet, ami Mozart osztráksá- gának és a Figaro olaszos karakterének ötvöződéséből adódik. A színpadkép és a jelmezek jól szolgálják a rendező elképzeléseit, egyszerűek, mértéktartóak, de stílusosak és hangulatkeltőek. A Figaro különlegessége, hogy tulajdonképpen nincs főszereplője. Minden egyes figurának - még a színen csak pár percig tartózkodónak is - egyéni karaktere van. Pompás szerepek, de nagyon igényesek; itt nem elég a szép hang, átgondolt színészi játékra van szükség. A berliniek ebből a szempontból szerencsések. Nem csak a Felsenstein szellemével áthatott Komische Opernek, de a Staatsopernek is olyan énekesei vannak, akik remek színészi teljesítményt nyújtanak, ráadásul megjelenésük is illúziókeltő. Figaro szerepében Berndt Zet- tisch mutatkozott be. Sötét, magvas hangja, jó mozgása, megnyerő játéka méltán keltett rokonszenvet. Nem annyira Figaro furfangos, magát minden helyzetben feltaláló lényét hangsúlyozta, hanem a féltékeny, impulziv, grófi gazdájával is szembeszegülni merő, szerelmes férfit. Almaviva gróf Mozart egyik legellenszenvesebb figurája: elegáns, érzelmes, de ugyanakkor erőszakos, gátlástalan és kicsapongó. Siegfried Lorenz megformálásában jól éreztette ezt a kettősséget, jobban mondva sokszínűséget. Rendkívül szép színű hangjának fénye, ereje van, stílusosan énekel. Róla ugyanaz elmondható, ami Zettischről; nincsenek különösen emlékezetes, kiemelkedő pillanatai, de egész produkciója egyenletesen kidolgozott, folyamatos, megbízható. Felfokozott várakozás előzte meg Magdaléna Hajóssyová Grófné szerepében való bemutatkozását. Az énekesnő európai színvonalú Mo- zart-kultúrájával, finom stílusérzékével az előadás fő erőssége volt. Kitűnő technikája, biztos muzikalitása a második felvonás nagy áriájában sűrítetten érvényesült. Alakításában érzékeltetni tudta a fájdalmát nemes méltósággal viselő, de férje szerelméről lemondani nem tudó és nem akaró asszony tiszta jellemét. Carola Nossek megjelenésében, játékában ideális Susanna: csinos, törékeny, bájosan pajkos és talpraesett. Kulturált művész, otthonosan mozog Mozart világában, de hangjából hiányzik a behízelgő lágyság, hajlékonyság. Legjobban az együttesekben érvényesült, ott talált igazán magára. Két alkalommal kiemelkedő teljesítményt nyújtott, a Grófnéval énekelt Levélkettősben és a nagyon finoman megoldott Rózsaáriában. Mozart leghamvasabb alakja az ifjúság minden bohó szertelenségét és báját megtestesítő Cherubin. Renata Loeper külső adottságai ideálisak, szinte predesztinálják a minden nőbe szerelmes kamasz eljátszására, hangja is kellemes. Alakításából mégis hiányzik a játékos könnyedség, s ugyanezt a könnyedséget hiányoltuk vokális produkciójából is. Kár, hogy nem tudta kamatoztatni előnyös adottságait, mert Cherubin kulcsfontosságú figurája az operának és sok lehetőséget nyújt egy kiemelkedő szerepformálásra. Bartolo buffoszólamát Gerd Wolf énekelte. Jól érvényesült tömör, mélyzengésű hangja, csak a figura megformálása volt kissé mértéktartóbb, kevésbé ,,buffo“ a megszokottnál. Bővérű, pompás hangú Marcellinát ismerhettünk meg Barbara Gornemann személyében. Atmoszférája, súlya volt, szemmellát- hatóan élvezte szerepét, amelyet remek komédiázó kedvvel, játékossággal alakított. Basilio figuráját Ha- rald Neukirch elevenítette meg. Nem a hangjával hódított, hanem remek karikírozó készségével, a sunyi, gerinctelen intrikus kitűnő jellemrajzával. Antonio kertészként Günther Fröhlich, Barbaraként Cornelia Vogel, Don Curzio szerepében Joachim Arndt vitt jellegzetes, egyéni színt az együttesbe. A kórus megbízhatóan szolgálta az előadást, a rendező jóvoltából még táncra is perdült a harmadik felvonás fináléjában. A Figaro olyan hangokat kíván, amelyek jól olvadnak össze az együttesekben. És épp ezt kaptuk meg, a szólisták a közös éneklésben bizonyították leginkább erényeiket. A Mozart-mü hatalmas feladatot ró a zenekarra és a karmesterre. Egy elvétett belépés, egy apró bizonytalanság egy egész ária hatását ronthatja le. Külön szerepet kapnak a fafúvósok és a kürtösök, exponált szólamaik alaposan felkészült muzsikusokat igényelnek. A Staatsoper zenekara már a nyitány során bebizonyította kvalitásait. Heinz Fricke vezényletével érzékeltetni tudta a mozarti zene frissességét és eleganciáját, az érzelmek őszinte áradását. A Figaro előadásán látottak- hallottak alapján csak sajnálni tudjuk, hogy a kiváló együttes technikai okokból nem mutatta be tervezett másik produkcióját, Strauss Rózsalovagját. Minden jel arra mutat, hogy egy élvezetes, színvonalas előadással lettünk szegényebbek. VOJTEK KATALIN 1988. I)
