Új Szó, 1988. szeptember (41. évfolyam, 206-231. szám)
1988-09-03 / 208. szám, szombat
KIS _______ NYELVŐR Eg y hét a nagyvilágban relési szakértőinek részvételével. Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, az NDK és a Szovjetunió, illetve Franciaország, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, az NSZK és Olaszország jeles közéleti személyiségei, magas rangú katonai vezetői, neves tudományos kutatói folytattak zárt ajtók mögött kétnapos nyílt eszmecserét az Európában állomásozó fegyveres erők és fegyverzet állapotáról, struktúrájáról, elhelyezkedéséről, az esetleges meglepetésszerű támadás veszélyéről, kiiktatásának lehetőségéről, a katonai doktrína változásairól. A ke- rekasztal-beszélgetés rendezőinek egyik célja éppen a bécsi konzultációk meggyorsítása volt. Erről így nyilatkozott a Magyar Hírlapnak Vlagyimir Lobov vezérezredes, a szovjet fegyveres erők vezérkari főnökének első helyettese: ,,Ez a találkozó természetesen nem fog minden gondot egy csapásra megoldani, nem tudja kidolgozni a VSZ és a NATO tagállamainak a hagyományos leszerelésről a jövőben folytatandó megbeszéléseinek a mandátumát. Nem is ez a feladata. Ám, éppen kötetlen jellege segíthet abban, hogy megoldási lehetőségek szülessenek. “ A találkozó munkájáról tájékoztató sajtókonferencián Horn Gyula, a vendéglátó ország külügyminisztérium'! államtitkára megerősítette: a két nap során szembesültek a különböző felfogások, nézetek, s ez minden résztvevő számára rendkívüli tanulságokkal szolgált. Nyugat-Szaharárói - Genfben Irak és Irán háborús konfliktusának befejezéséről és a ciprusi rendezésről szóló tárgyalásokkal gyakorlatilag párhuzamosan a héten újabb elhúzódó konfliktus megoldására történtek próbálkozások a svájci konferenciavárosban. Az ENSZ- főtitkár augusztus 11 -én terjesztette Marokkó és a Polisario Front elé rendezési javaslatát. A volt spanyol gyarmat feletti szuverenitásért már 12 éve harcol Marokkó és a Polisario vezette Szaharai Arab Demokratikus Köztársaság, amelyet még 1976. február 2-án kiáltottak ki, tehát azon a napon, amikor Spanyolország közölte az ENSZ-szel: beszüntette jelenlétét ezen a területen, vagyis eleget tett az ENSZ-közgyülés 1960 decemberében elfogadott dekolonializációs nyilatkozatának. Ez azonban csak félig volt igaz, mivel még 1975 novemberében Madridban spanyol-marokkói-mauritániai megállapodás született a volt gyarmat megosztásáról a két afrikai állam között. Mauritánia 1979 nyarán kivonta csapatait Nyugat- Szaharából a Polisarióval kötött megállapodás alapján, azóta a front csak a marokkóiak ellen harcol. Ez az állóháborúvá merevedett konfliktus évek óta megosztotta az észak-afrikai arab országokat, de még az Afrikai Egységszetvezeten belül is súlyos gondokat okozott. Az AESZ számtalan kísérletet tett a rendezésre, de mindeddig eredménytelenül. 1981 nyarán úgy tűnt, megvalósul az AESZ rendezési terve, a harcoló felek tűzszünetet kötnek és meg lehet tartani a népszavazást a terület hovatartozásáról, de Marokkó hajt- hatatlansága miatt szertefoszlottak a remények. Rabat nem volt hajlandó egyenrangú tárgyalópartnernek elismerni a Poli- sariót és még a népszavazás előtt kivonni csapatait Nyugat-Szaharából. A vita válsággá dagadt, Marokkó kilépett az Afrikai Egységszervezetból. Most lényegében az akkorihoz hasonló rendezési menetrendet javasol az ENSZ főtitkára: tűzszünetet, amely után Nyugat-Szahara lakossága a világszervezet felügyelete mellett megtartandó népszavazáson döntene a vitatott terület hovatartozásáról. Kedden Genfben Abdel Latif Filali marokkói külügyminiszter és Basir Musztafa, a Polisario Front külügyi vezetője adott hivatalos választ Perez de Cuellarnak béketervére. Mindkét fél elvi hozzájárulását adta a béketervhez-bizonyos feltételekkel. Marokkó változatlanul nem hajlandó közvetlenül tárgyalni a Polisarióval. A front képviselője viszont nem részletezte, mik azok a „bizonyos feltételek“, melyekhez a javaslat elfogadását kötik. Csak bízni lehet abban, hogy az ENSZ-főtitkár - akivel mindkét fél hajlandó együttműködni - sikerrel fog járni, hiszen konfliktusrendező tapasztalatai egyre gyarapodnak. GÖRFÖL ZSUZSA augusztus 27. - szeptember 2. Szombat: Összeült a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága, hogy megvitassa a sztrájkok nyomán kialakult helyzetet Vasárnap: A Kapusztyin Jár támaszponton megkezdődött az RSZD-10 (SS-20) jelzésű szovjet közepes hatótávolságú rakéták megsemmisítése Hétfő: Szovjet-afgán legénységgel a fedélzetén startolt Baj- konurból a Szojuz TM-6 űrhajó Kedd: Bohuslav Chňoupek befejezte bonni hivatalos munkalátogatását Szerda: Czeslaw Kiszczak lengyel belügyminiszter találkozott Lech Walesával, az egykori „Szolidaritás“ volt elnökével Csütörtök: Gustáv Husák elutazott Kínába és a KNDK-ba Péntek: Szófiában befejeződött a szocialista országok külügy- m i n i szte r- hel y ettesei nek ta nácskozása Bohuslav Chňoupek és Hans-Dietrich Genscher Bonnban folytatott tárgyalásokat a kétoldalú kapcsolatokról és a nemzetközi helyzet alakulásáról (Telefoto: ČSTK) Újrakezdés Bécsben Háromhetes nyári szünet után kezdték meg újra a munkát az osztrák fővárosban a 33 európai ország, az Egyesült Államok és Kanada delegációi. Bár a tanácskozásnak már egy évvel ezelőtt kellett volna befejeződnie, még mindig csak a sikeres befejezés esélyeinek latolgatásánál tartunk. Ellenben reménytkeltő, hogy az újabb és újabb felmerülő problémák ellenére a küldöttségek nem a záródokumentum nélküli befejezés, hanem a hosszabbítás mellett döntöttek. A tanácskozás nyitónapján arra hívta fel a figyelmet a TASZSZ hírügynökség, hogy keleti és nyugati államférfiak egyaránt úgy vélekednek, a kormányokkal való konzultációkra használt szünet után megnőtt a megállapodás esélye. Van remény arra, hogy a hétfőn kezdődött legyen az utolsó ülésszak, és a konferencia még az ösz- szel kiegyensúlyozott záródokumentum elfogadásával fejeződjék be. Gennagyij Geraszimov szovjet külügyi szóvivő talán még az idézett államférfiaknál is derűlátóbban nyilatkozott. Keddi sajtóértekezletén úgy vélekedett, kedvező körülmények között már októberben vagy novemberben sor kerülhet a külügyminiszterek záróülésére. Geraszimov közölte, a dokumentum szövegének kilenc tized része már elkészült. A még nyitott kérdések az emberek közti kontaktusok területét, az információcserét, a kulturális és oktatási cseréket érintik. Van még néhány megoldatlan probléma az ún. második kosárban, vagyis a gazdasági együttműködésre vonatkozóan. A katonai kérdésekre vonatkozó megállapodás már karnyújtásnyira van - mondta a szóvivő. Tárgyalások folynak Bécsben különböző tematikájú európai konferenciák megrendezéséről is. Ismeretes, hazánk még a külügyminiszteri szintű nyitóülésen javasolta, hogy Prágában tartsanak európai gazdasági fórumot. Hasonló fórum megrendezésére tett indítványt az NSZK is, bonni helyszínnel. A szovjet küldöttségvezető, Eduard Sevardnadze azt javasolta, Moszkvában legyen konferencia az emberi jogokról. Akkor a Nyugat gyakorlatilag egyhangúlag elutasította ezt a kezdeményezést, ma - elsősorban a szovjet-amerikai kapcsolatok lényeges javulásának köszönhetően - sokkal kedvezőbben viszonyulnak a nyugati résztvevők is ehhez a javaslathoz. Szovjet részről azt várják, hogy az utótalálkozó sikeres befejezése után a következő európai rendezvényekre kerül sor: 1. Először kezdődnek tárgyalások a fegyveres erők és hagyományos fegyverzet csökkentéséről egész Európában, az Atlantióceántól az Urálig. 2. Folytatódni fognak a megbeszélések az európai bizalomerősítő és biztonsági intézkedésekről, valamint a leszerelésről. Ez lesz a stockholmi konferencia második szakasza. 3. Kialakul az európai államok, Kanada és az Egyesült Államok humanitárius téren való együttműködésének mechanizmusa. Kétoldalú konzultációk kezdődnének, de mindenekelőtt konferencia nyílna, melynek részét képezné három európai fórum az emberi jogokról és az emberek közti kapcsolatokról. A Szovjetunió azzal számol, hogy humanitárius konferenciát rendeznek Moszkvában. 4. Kb. 10 kontinens-rendezvényre kerül sor a legkülönbözőbb kérdésekről, ezen belül a gazdasági együttműködésről, a környezetvédelemről és az információcseréről. Egyidőben az utótalálkozó ülésével felújították konzultációikat a Varsói Szerződés és a NATO tagországainak képviselői is. Céljuk az európai hagyományos fegyverzet s a kontinensen állomásozó haderők csökkentésérőf'ttWandó tárgyalásod mandátumának kidolgozása. Ezeken a konzultációkon is jelentős az előrehaladás, egyebek között ennek köszönhető, hogy az utótalálkozón lényegében elkészült - mint a szovjet szóvivő mondta: karnyújtásnyira van - a megállapodás a katonai kérdésekről. Témájában kapcsolódott a huszonhármak bécsi konzultációihoz az a budapesti kerekasztal-beszél- getés, amely kedden kezdődött a két tömb öt-öt tagországa vezető leszeFurcsa szókapcsolatok Akármiről beszél vagy ír az ember, a mély, magas és széles melléknevekre elég gyakran van szükség. Ezeket a mellékneveket a különböző nyelvek a magyar nyelvtől eltérően is használják. Egyiknek vagy másiknak a használata egy-egy nyelvben egy bizonyos szókapcsolatban helyes lehet, ugyanakkor viszont nem felel meg a magyar nyelv szellemének. Néha nemcsak a fordítók, hanem eredeti szövegek megfogalmazói is megfontolás nélkül szerepeltetik őket, és ennek következtében furcsa mondatok születnek. Ezek közül gyűjtöttem össze néhányat a helytelen szlovákiai szóhasználat szemléltetésére. Kívánatos, hogy az ilyen furcsa szókapcsolatokat mielőbb kiküszöböljük a nyelvhasználatból. Lássuk először mély melléknevünket, amelynek helytelen használatával különösen sok szókapcsolatban találkozunk: Fontos, hogy minden foglalkozás mély küldetéssé váljék. - Napjainkban a tudomány hozzájárul a törvényszerűségek mélyebb megismeréséhez. - A változtatásokat hosszú éveken át mélyebb megokolás nélkül hajtották végre. - A szervezet a pubertás korában mély változáson meg keresztül. - Az ifjúsági rendezvényeket úgy kell előkészíteni, hogy azok a fiatalok számára mély élményt jelentsenek. Milyen szóval kellett volna az előbbi mondatokban a mély melléknevet helyettesíteni? A mondatban említett küldetés lehet például igazi vagy esetleg komoly, de semmi esetre sem mély. Lehet szó a törvényszerűségek pontos, alapos megismeréséről és arról, hogy valamit különösebb megokolás nélkül változtatnak meg. A változás lehet nagy vagy alapvető, a mély élmény szókapcsolatban pedig a mondat megfogalmazójának az érdekes, különös vagy nagyszerű szavak közül kellett volna valamelyiket választania. A magas melléknév helytelen használata már nem olyan gyakori, mint a mély szóé. Nem felel meg például a következő mondatokban: A tárgyaló felek megállapították, hogy az együttműködés magasabb formáinak gyorsabb fejlesztésére kell törekedni. - Az utóbbi évekre jellemző volt az ifjúság magas társadalmi elkötelezettsége. Milyen melléknevek lettek volna kifogástalanok ezekben a mondatokban? Az együttműködés formáiról nehéz elképzelni, hogy magasak, lehetnek azonban eredményesek vagy esetleg hatékonyak. Az ifjúság magas elkötelezettsége helyett az illetőnek nagyfokú, szembetűnő, nagymértékű vagy esetleg dicséretreméltó elkötelezettségről, kellett volna írnia. Magas lehet valakinek a kitüntetése, a láza, a légnyomás vagy a vízállás. Kifogástalanok az ilyen mondatok is: Az üzemvezető nyugalomba vonulása előtt magas társadalmi tisztséget töltött be. - A tagság aránylag magas átlagos életkora ellenére nagyon jól tájékozott a szocialista országokban folyó társadalmi és gazdasági reformokról. Azt sem helytelenítené senki, ha az aratási ünnepélyről készített riport fiatalok és öregek magas jókedvéről számolna be. Persze, van ennek a melléknévnek komoly, hivatalos használata is: A magas szerződő felek ünnepélyesen aláírták az eredményes tárgyalásról készült jegyzőkönyvet (államközi szerződések szövegében). A széles, szélesít helytelen használatát megfigyelhetjük az alábbi mondatokban: Ez szélesebb értelemben olyan művelődést jelent, amelynek mindig nagy jelentőséget tulajdonítottak. - A korszerű tankönyvek nagymértékben hozzájárulnak az ifjúság ismereteinek a szélesítéséhez. - A korszerűsítéssel kapcsolatos javaslatokat a szakbizottság kiszélesített ülésén tárgyalták meg. Az ilyen furcsaságokat is kerülni keli. Ezért a szélesebb értelmet tágabb értelemre kell változtatni. A járdát, egy nyílást vagy egy utcát lehet szélesíteni, az ismereteket azonban gyarapítjuk, növeljük vagy bővítjük, s a szakbizottságot sem szélesítjük ki, hanem kibővítjük. Ennek így kellene lennie széles e világon mindenütt, ahol magyarul beszélnek és írnak. H ASÁK VI LMOS Két újabb divatszavunk: a jelen és a lévén Az utóbbi időben a közéleti és a publicisztikai stílusban két új divatszó bukkant fel: a jelen és a lévén. Szótáraink mindkét esetben a választékos stílusminősítést adják meg - korábban e szavak főképp az igényesebb értekező stílusra voltak jellemzőek -, vagyis ebből a szempontból örvendetesnek kellene minősítenünk terjedésüket. Ha azonban más oldalról közelítjük meg a kérdést, meg kell állapítanunk, hogy használatuk nem kifejezőeszközeink gazdagodásának irányában hat, hanem épp ellenkezőleg: e szavak más kifejezések kárára terjednek. A jelen egyrészt mindinkább kiszorítja a mai, mostani stb. szavakat, másrészt az az, ez mutató névmást, illetve ennek ragos alakjait. Különösen modoros a jelen pillanatban kifejezés, de a jelen problémák, gondok, időszak; jelen írás, beszéd, példa stb. elburjánzásával sem érthetünk egyet. Az efféle kifejezések főleg akkor hatnak zavaróan, ha egy-egy szövegben többször is előfordulnak. Az egyhangúságot elkerülhetjük, ha a jelen mellett - vagy helyett- a már említett lehetőségekkel is élünk. A ,,Jelen problémáink a múltban gyökereznek" helyett mondhatjuk például ezt: mai, mostani gondjaink a múltba gyökereznek. A „Jelen írásban ezt a kérdést kívánom megvilágítani“ mondatot így is átfogalmazhatjuk: Ebben az írásomban ezt a kérdést kívánom megvilágítani. E példával kapcsolatban azonban megjegyezhetjük, hogy a mutató névmási kijelölő jelzőt csak akkor alkalmazzuk, ha valóban van funkciója- például kiemelést, szembenállást fejez ki -, ellenkező esetben inkább hagyjuk el, például: írásomban ezt a kérdést kívánom megvilágítani. A jelen még csak most van terjedőben, gyakori használata egyelőre még nem vezetett jelentésváltozáshoz; a lévén esetében jelentés- és egyben szófajváltás is folyamatban van. Ez a szó eredetét tekintve a lesz igéből képzett határozói igenév, jelentése - a Magyar értelmező kéziszótár szerint: „Minthogy az van, amit állítunk; mert úgy van, amint állítjuk. “ E meghatározásból kiderül, hogy a lévén valaminek elórebocsátott okát, természetes magyarázatát fejezi ki. Ezt a mondatot tehát: Beteg lévén nem mehetett el a gyűlésre - így fogalmazhatjuk át: Mivel beteg voltam (mert beteg voltam, betegségem miatt) nem mehettem el a gyűlésre. A példaként idézett mondatból is látható, hogy ezzel a szerkezettel általában mellékmondatot helyettesítünk, s az ok-okozati viszony ,.formai jegye“ a lévén. Ezért szinte természetszerű, hogy napjainkban elindult átértékelődése kötőszóvá; ezzel együtt jár, hogy az eredetileg névutói helyzetből egyre inkább átkerül mondatkezdőibe. Még egy más hibára is felhívhatjuk a figyelmet: a lévén jelentéséből következik, hogy mellette nem szerepelhet igealak. Ezt azonban - úgy tetszik- sokan nem tudják, ezért hallhatunk, olvashatunk efféléket: „Lévén a gyár tavaly kiváló eredményt ért el, a kollektíva megkapta a vándorzászlót“; „Lévén magam is fiatal vagyok, megértem a problémátokat“; stb. Ezen nem nagyon segít a hogy kötőszó beiktatása sem, csak a mondat lesz nyakatekertebb. A lévén eredetileg a sűrítés eszköze, kötőszói használata viszont bonyolítja, feleslegesen megnyújtja a mondatot. Egyszerűbb lenne tehát, ha ilyen mondatok helyett: „Lévén, hogy volt még néhány percünk, interjút kértem az előadótól“; „Lévén, hogy a faluban nincs vezetékes gáz, ezért a salak elhordását saját kocsi hiányában nem tudnánk kellőképp megoldani“ - ezt mondanánk: „Ugyanis (mivel, mert) volt még néhány percünk, interjút kértem az előadótól; A faluban nincs vezetékes gáz, és saját kocsink sincs, a salak elhordását nem tudnánk megoldani. SZABÓMIHÁLY GIZELLA ÚJ SZÚ 4 1988. IX. 3.
