Új Szó, 1988. szeptember (41. évfolyam, 206-231. szám)

1988-09-26 / 227. szám, hétfő

Miroslav Zavadil beszéde (Folytatás az 1. oldalról) sait, és érezhetően akadályozzák az áta­lakítás gyorsabb előrehaladását Az új feladatok megoldása során az ösztönzést a szocializmus lenini felfogása forradalmi megújhodásának és a társada­lom demokratizálásának szovjet prog­ramjából merítjük Azokat az új ösztönzé­seket is örömmel fogadjuk, amelyeket az SZKP 19 országos értekezlete adott az átalakítás folyamatának. Meggyőződé­sünk hogy szovjet barátaink, az ottani szakszervezeti tagok tapasztalatai az áta­lakítás folyamatának meggyorsítására irányuló módszereinkre is hatással vannak. A szakszervezetek az átalakításban Valóban forradalmi feladat áll előttünk: új feltételek között kell gyarapitanunk a februári győzelemnek - amelynek egyik kovácsa a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom volt - örökségét. Az egész szakszervezeti mozgalomra, valamennyi­ünkre ma is felelősség hárul a szocializ­mus megszilárdításához és továbbfej­lesztéséhez szükséges változások mély­ségének és terjedelmének megértéséért Határozottan elutasítjuk azoknak az érvelését, akik a februári győzelem vív­mányainak kritikájára alapozták antiszoci- alista terveiket, s a szocializmus tökélete­sítésére tett mai erőfeszítéseket igyekez­nek azonosítani az 1968-as események­kel. Előre akarunk és kell haladnunk. Ezéri a munkásosztály és a többi dolgozó szervezeteként létérdekünk, hogy teljes egészében kibontakozzanak a szocializ­mus értékéi és előnyei, s hogy életünkből eltűnjenek a szocializmustól idegen jelen­ségek. Határozottan, szervezetünk teljes ere­jével forduljunk szembe a bürokráciával, az egyenlősdivel, az élósködéssel, mind­azzal, ami megkeseríti az emberek éle­tét! Harcoljunk a lelkiismeretes munka becsületének teljes visszaállításáért1 Küzdjük le a konzervativizmus megnyil­vánulásait sorainkban! Az igazat megvallva be kell ismernünk, hogy az átalakítás céljai mindeddig nem váltak a szakszervezeti tagok többségé­nek saját ügyévé, hogy a szakszervezeti szervezetek akcióképessége nem éri el a mai feladatok szintjét, s a helyzet csak nagyon lassan javul. Hol keressük ennek az okát? Önma­gunkban. Nem sikerül leküzdenünk a szakszervezeti tevékenység extenziv értelmezésének sztereotipiáit, új munka- módszereket és -formákat érvényesíteni. Az apparátus egyes dolgozói és a szak- szervezeti szervek tagjai mindeddig nem vették tudomásul az átalakítást. Mások szóban támogatják, de munkastílusukkal gyakorlatilag az adminisztratív, burokrati- kus irányítási módszereket segítik. A szervezőmunkát összetévesztik az ön­célú utasitgatással, korlátozzák a szerve­zetek önállóságát, és objektívan^gátolják az átalakítást. Nem keresnek, tehát nem is találnak új eljárásokat és megoldásokat korunk sürgető feladataira. Igen, az átala­kítás folyamata bonyolult, és nehézségek közepette, a régi és az új dolgok konfron­tációjával zajlik le. Zavadíl elvtárs a továbbiakban ki­emelte, hogy a Forradalmi Szakszerveze­ti Mozgalom mindig elismerte a CSKP társadalomban betöltött szerepét. Az áta­lakítással kapcsolatos egyöntetű állásfog­lalásával teljes mértékben támogatja a párt politikáját. A CSKP-ban látja annak a zálogát, hogy a szakszervezetek tevé­kenysége a munkásosztály és a többi dolgozó érdekeinek érvényesülésére, a munkáshatalom megszilárdulására és a szocializmus tökéletesítésére irányul­jon. A társadalom átalakítása, a gazdasá­gi mechanizmus változásai megkövetelik annak a múltbelinél markánsabb megnyil­vánulását, hogy az FSZM önálló szerve­zet, és szerepkörét céljával összhangban tölti be. Nem kevésbé fontos a szocialista ál­lam szerveihez való viszonyunk. Érde­künk az elvtársi együttműködés, és elmé­lyítésére fogunk törekedni. Eqészében véve sikeresek az SZKT Titkárságának és a szövetségi kormány elnökségének tárgyalásai, a csehországi és szlovákiai szervek, a minisztériumok és az egyes szakszervezetek szintjén folytatott tár­gyalások. Az önfinanszírozásra és a teljes önel­számolásra való áttérés kapcsán szüksé­ges lesz, hogy a szervezeteink aktívab­ban járuljanak hozzá az átalakítás politi­káját őszintén követő erők egységbe kovácsolásához. Az a cél, hogy a dolgo­zók megérezzék ennek, hasznosságát. Le kell küzdeni a technokrata irányzatokat is, amelyek a maximális nyereség elérésé­nek hamis jelszavával mellékvágányra te­relik a munka- és létfeltételek tökéletesí­tésére irányuló törekvéseket. Egyes válla­latok eljárásáról sem hallgathatunk, ame­lyek a rentabilitás elérésének ürügyén kiiktatják gyártási programjukból a nem attraktív termékeket, amelyek azonban a társadalom számára szükségesek A dolgozók érdeke, hogy az ilyen ellenté­tekre idejében reagáljunk. Ebben is fele­lősség hárul ránk az átalakítás teljes sike­réért. A beszámoló további részében Zavadil elvtárs rámutatott arra, hogy a következő időszakban a szocializmus építésében eddig elért meggyőző eredményekre tá­maszkodunk. A nagyszámú tény közül helyénvaló kiemelni, hogy például az egy főre jutó társadalmi fogyasztás 1945-höz kepest csaknem a nyolcszorosára emel­kedett, és a lakossági szükségletek majd­nem egyharmadát fedezi. Az egészség- ügyi ellátás minden állampolgár számára ingyenes. 1987-ben az állam több mint 39 milliárd koronát forditott a gyermekes, családok támogatására, az óvodáskorú gyermekek 95 százaléka számára sikerült férőhelyet biztosítani, s nyugdíj- és jára­dékellátásra évente csaknem 56 milliárd koronát fordítunk. A 8. ötéves terv feladatai teljesítésé­nek eredményei a bérek emelkedéséhez és az új szociális intézkedésekhez képest nem kielégítőek. Az intenzifikálás folya­matával mindeddig nem birkóztunk meg, és a bruttó nemzeti jövedelem képzése terén a lemaradás az ötéves tervidőszak első felében 28 milliárd korona. Szemlél­tetésképpen megemlíthetem, hogy ez több mint 93 ezer új lakás értéke a járulé­kos létesítményekkel együtt. Tavaly ugyan pozitívan értékeltük, hogy a tervtel­jesítés elmaradása ellenére elértük a szo­ciális célokat, most azonban nyíltan meg kell mondanunk: nem szabad megenged­nünk, hogy a továbbiakban a további gazdasági fejlődés rovására vagy külföldi adósságok révén érjük el őket Dolgozóink az átalakítást a becsületes munka megbecsülésének helytállásába vetett bizalommal támogatják. Az embe­reknek biztonságra van szükségük, és a gyakorlatban kell meggyőződniük arról, hogy az átalakítás az egyén és a társada­lom számára egyaránt előnyös. A bérek ösztönző szerepének érvényesítésével Ezt követően Zavadil elvtárs a helyes bérpolitika elveivel foglalkozott. Hangsú­lyozta, hogy e téren a felelősség az állami szervekre hárul. Azonban ezeknek az elveknek a gyakorlati megvalósításáért a szakszervezeteknek is felelősséget kell vállalniuk. „Elvárjuk, hogy a szövetségi kormány aktív közreműködésünkkel teljes mértékben éljen jogkörével. Az a cél, hogy a bérpolitika következetesen érvé­nyesítse a bérek ösztönző szerepét, még­pedig a konkrét munkaeredményekkel összhangban. Valamennyiünknek árt a mai helyzet, az, hogy a bérek emelke­dését nem kapcsolják össze megfelelően a munkatermelékenység növekedésével, a munka minőségének javulásával, a munkaerő-takarékossággal. Már több­ször is meggyőződhettünk arról, hogy ha nem megfelelő értékekkel és termeléssel alátámasztott béreket fizetnek, s ez ellen­téteket hoz létre a növekvő vásárlóerő és az árukínálat között. Be kell ismernünk, hogy ezt a kedvezőtlen helyzetet részben szervezetünk idézte elő. A bérügyi téren kifejtett szakszervezeti aktivitás jelentő­sen meggyengült, és a bérügyi szakbi­zottságok nem töltik be az őket megillető szerepet. Az eddigi javadalmazási módok - fő­leg a munkások körében - még mindig nagyon bonyolultak és áttekinthetetlenek, nem ösztönöznek jobb és több munkára. Mi is megengedtük, hogy a bér sok helyen inkább-.szociális jellegű legyen, tekintet nélkül a társadalmi hasznosságra. Úgy véljük, hogy fel kell adni a bérplafonokat, amelyek gátolják az alkotómunka kiváló eredményeinek igazságos honorálását minden szakmában. A brigádrendszerű munkaszervezés és javadalmazás lehe­tővé teszi a végzett munka szerinti java­dalmazás elvének érvényesítését és a szakszervezetek bérpolitikához való hozzájárulásának növelését. Nézetünk szerint ezt a formát nem a kellő ütemben terjesztik 1986-ban 17 ezer kollektívát érintett, azóta számuk több mint 23 ezerre emelkedett. Ez az összes munkás mint- egy egyhatoda A kedvezőtlen helyzet fő oka elsősorban az, hogy a gazdasági vezetők nem törekszenek megfelelő felté­telek létrehozására a vállalaton belüli önelszamolás alkalmazásához és a nor­matív alap színvonalának emeléséhez. Zavadil elvtárs leszögezte, hogy fon­tos szempont a dolgozók egészségének védelme Mindeddig nem sikerült eléggé érvényesíteni az egészségvédelem társa­dalmi jellegét, habár az orvosok és az egy főre jutó kórházi ágyak számát tekintve hazánk az első helyen van a világon A dolgozók egészségéről való gondosko­dás nemcsak humánus és szociális ügy, hanem az ország gazdaságára is jelentős mértékben hat Ezzel a kérdéssel össze­függ és ugyancsak sürgető a környezet alakításának és védelmének kérdése. Nem titok, hogy azon országok közé tar­tozunk, amelyekben a legnagyobb mérté­kű a levegő és a vizek szennyezettsége A legfőbb ideje véget vetni a környezet- szennyező anonimitásának, s a szennye­zésért szigorú büntetéseket kell ki­szabni. A munkakezdeményezés fejlesztése kiemelt feladat A dolgozók elégedettségét lényegesen befolyásoló kérdések közé tartozik a bel­piaci ellátás és a szolgáltatások színvo­nala. A dolgozók joggal követelik meg, hogy becsülettel megkeresett pénzükön megfelelő és minőségi árucikkeket vásá­rolhassanak. Ugyanígy joggal várhatják el a szolgáltatások lényeges javítását. E szükségletek kielégítése az egyik alap­vető kritérium, amely szerint a szocialista állam és az átalakítás politikáját értékel­hetjük. A munkakezdeményezés fejlesztése mindig a szakszervezetek fő feladatai közé fog tartozni. Állandóan érvényes az a lenini gondolat, miszerint a szocializmus csak a milliós tömegek alkotó, lelkes és áldozatos munkájának műve lehet. Ezt a gondolatot a mai szükségleteknek meg­felelő tartalommal kell megtölteni. Ismer­tek az okai annak, miért csökkent az utóbbi években e mozgalom tekintélye és vonzereje. Sok helyen ma is a formaliz­mus jellemző. Gyakran arra használják, hogy az irányítás és a munkaszervezés fogyatékosságait ellensúlyozzák vele Ezért a jövőben a legjobb hagyományok­ra kell támaszkodni, s minden jó tapaszta­latot fel kell használni. Megbecsüljük azo­kat a kollektívákat és egyéneket, ame­lyek, illetve akik lendülettel és lelkesedés­sel bizonyítják, hogy a munkaversenynek olyan irányt lehet adni, amely társadalmi haszonnal jár. Az élenjáró dolgozokat támogatni kell, és társadalmilag meg kell becsülni. Első­sorban nekik kell adományozni a címeket, dijakat és érdemrendeket. Ezért megala­pozottabbnak tekintjük azon szakszerve­zeti tagok nézeteit, akik már hosszabb ideje követelik, hogy az állami kitünteté­seket elsősorban a kiváló munkaeredmé­nyekért adományozzák. A beszámoló további részében Zavadil elvtárs a szakszervezeti munka kérdései­vel foglalkozott. Megállapította, hogy fel kell hagyni a fölösleges utasitgatással, a legkülönfélébb utasítások és általános irányelvek kiadásától Ez elsősorban a Szakszervezetek Központi Tanácsára és az egyes szakszervezetek központi bizottságaira vonatkozik. Habár a szak- szervezetek XI. országos kongresszusa óta az SZKT ötven százalékkal csökken­tette a megkívánt jelentések számát, és lényegesen kevesebb adatot kell beszol­gáltatni statisztikai értékelés céljára, még ezzel sem érhetjük be. Számos szervezet joggal mutat rá arra, hogy sok tisztségvi­selő az alapszervezetekkel fenntartott személyes kapcsolat helyett különféle je­lentéseket és kimutatásokat követel meg. Lényegesen fokozni kell a tájékozott­ságot mindarról, ami a szakszervezetek életében lezajlik. Nyilvánosan és nyíltan kell vitázni minden kérdésről. A szakszer­vezetekben semmi sem titkos. Sem or­szágos viszonylatban, sem a vállalatoknál és egyéb munkahelyeken. A szakszerve­zeti tagoknak joguk van mindent tudni szervezetükről. A felsőbb szervek kötele­sek ismerni az egyes szociális és korcso­portok nézeteit és véleményét, érdekeit és igényeit, s aktívan és idejében kell reagálniuk rájuk. Jobban kell intézni a pa­naszokat és a javaslatokat. A beszámoló befejező részében Zava­dil elvtárs kiemelte: az átalakítás sikeré­hez a szakszervezeti tagok új gondolko­dására, nagyobb társadalmi és politikai aktivitására van szükség. E cél elérése megköveteli, hogy határozottan felszá­moljuk a nevelömunkánkban fellelhető sztereotípiákat, s merészebben keressük azokat a hatékony formákat és módsze­reket, amelyek emelik a munkásosztály és a többi dolgozó osztály-, eszmei, er­kölcsi és kulturális színvonalát. A szak- szervezeti propaganda tárgyszerűbb, konkrétabb és merészebb lesz, ha nem kerüli meg az átalakítást gátló vagy az általa felvetett problémákat. Nemzetközi tevékenységünk kereté­ben együttműködünk a Szovjetunió s a többi szocialista ország szakszerve­zeteivel, növeljük aktivitásunkat a szak- szervezeti világszövetségben, és szilár­dítjuk a nemzetközi szakszervezeti akció­egységet és szolidaritást. (Alcímek: Új Szó) a vasút gondjainak dinamikusabb megoldását Mikuláš Benő beszéde a vasutasnap alkalmából megtartott prágai ünnepi gyűlésen zati kitüntetésekkel méltányolták. Sok dolgozókollektíva nevét beírták az FSZM dicsőségkönyvébe. A ki­tüntetetteknek Benő elvtárs jókíván­ságait fejezte ki. Bevezetőben Mikuláš Beňo jókí­vánságait fejezte ki a vasutasoknak és a közlekedés többi dolgozójának. Az előttünk álló feladatok és célok kapcsán hangsúlyozta: a közlekedé­si dolgozókollektivákban el kell gon­dolkodni azon, hogyan lehetne javí­tani a munkát, reagálni a kor új követelményeire a gazdasági me­chanizmus és az egész társadalmi élet átalakítását követő változások­ra A vasúti közlekedés a közlekedé­si rendszer gerince. A teherforga­lomnak több mint 70, a személyi forgalomnak pedig több mint a 30 százalékát bonyolítja le. Ezzel a csehszlovák gazdaság kulcsfon­tosságú ágazatai közé tartozik. Biztosíthatom önöket, hogy a CSKP KB nagyra értékeli a vas­utasok munkáját, azt, hogy támogat­ják a párt politikáját. Elvárja, hogy az ágazat hagyományainak szellemé­ben becsülettel teljesítsék feladatai­kat a népgazdaság és az egész társadalom megelégedésére, mon­dotta Beňo elvtárs, majd így foly­tatta: A XVII. pártkongresszus határo­zatai és a 8.ötéves tervidőszak fel­adatai megvalósításának második feléhez értünk. A népgazdaság ed­digi fejlődése nem jogosít fel arra, hogy egyértelműen értékeljük az el­végzett munkát. Az elmúlt 8 hónap alatt születtek figyelemreméltó ered­mények. A termelés volumenét te­kintve a fő'ágazatokban - az ipar­ban, építőiparban, mezőgazdaság­ban és a közlekedésben - teljesítet­tük a feladatokat. Az, első félévben kedvezőbben alakultak az anyagi költségek. Ennek ellenére gyökeres minőségi fordulat nem következett be. Még nem sikerült legyőzni a gaz­dasági fejlődésben mutatkozó féke­ző erőket. A termelés energia- és nyersanyagigényessége továbbra is magas. Ennek gyökerei a tudomá­nyos-műszaki fejlődés eredményei­nek nem kielegitő kihasználásában keresendők. Stagnál a termelés mi­nősége, műszaki színvonal és az egész gazdálkodás. Nem kielégítő a készletek alakulása sem. A hazai piac ellátásával sem lehetünk elége­dettek. Ennek következtében szociális gondjaink is vannak. Bár a személyi és társadalmi fogyasztás a tervnek megfelelően növekszik, ám csak azért, mert a tartalékokból merítünk, melyekkel a költségvetés másutt számol. Nyíltan be kell vallanunk, hogy még mindig fizetnek olyanok­nak, akiknek eredményei és munká­juk minősége nem felel meg az elvá­rásoknak, a társadalmi termelékeny­ség növekedésének. A vasút és a közlekedés többi ágazatának munkájában természe­tesen erősen tükröződnek a gazda­ságfejlesztés folytatódó extenziv tendenciái. Csak lassan csökken a szállítási igényesség. A közleke­dés munkáját nehezíti a termelés nem ritmusos menete, a szállítói­megrendelői kapcsolatok hiányos­ságai, a szerkezeti változások lassú üteme, a vagon-, a mozdony- és pótalkatrész-szállítás hibái. A párt­ós állami szervek tudják, hogy a közlekedés milyen bonyolult körül­mények között teljesíti feladatát. A helyzet javítását célzó intézkedé­sek magva a gazdasági mechaniz­mus átalakításában rejlik. Az átala­kítás új gazdasági alapra helyezi a közlekedés és a szállítók kapcso­latát, új szempontból ítéli meg a vas­úti közlekedést, s nagyobb igénye­ket támaszt munkájának minőségé­vel és pontosságával szemben. Most rendkívül fontos az új mun­kakörülményekre való sokoldalú fel­készülés. örvendetes, hogy az el­múlt évben a vasutasok munkájában pozitív fordulat állt be, s jobban ki tudják elégíteni a népgazdaság szükségleteit. Áldozatos munkával, az irányítás színvonalának emelé­sével, a dolgozókollektívák kezde­ményezésének és igyekezetének fejlesztésével sikerült folyamatosab­bá tenni a közlekedést. Ehhez a va­sút minden dolgozója hozzájárult. Az ünnep előestéjén számos vas­utas munkáját magas állami és ága­Mikuláš Beňo nagyra értékelte, hogy a vasutaskollektivák döntő többsége becsületes, lelkiismeretes, áldozatos munkával fejezi ki példás viszonyulását felelős hivatásához, odaadását szocialista hazánk, a CSKP politikája, az átalakítás és a demokratizálás programja iránt. Az átalakítás céljai megfelelnek a nép létérdekeinek, a társadalmi fejlődés szükségleteinek. Igényes, de reális útja ez annak, hogy a tár­sadalmi fejlődést minőségileg ma­gasabb szitre emeljük, felszámoljuk az elavultat, teret nyissunk az embe­rek alkotó kezdeményezéséhez, a szociális problémák megoldásá­hoz és az anyagi és kulturális szín­vonal további emeléséhez. A CSKP KB 7. és 9. ülése ezért helyezte előtérbe a gazdasági átala­kítás, a demokratizálás és az ön­igazgatás fejlesztésének kérdéseit. Az elfogadott -törvényekkel össz­hangban már számos intézkedés életbe lépett. Új jelenségeknek va­gyunk tanúi: a nyilvános tájékozta­tásnak, a vezetők választhatóságá­nak, az önelszámolásnak. A vasút életében is jelentős változások men­nek végbe: állami vállalatok alakul­nak, megválasztják a dolgozókollek- tivák szerveit és a vezetőket. Mind­ez arra irányul, hogy a munka haté­konyabb legyen, minden munkahe­lyen gyorsabban oldják meg a prob­lémákat, távolítsák el a hiányossá­gokat, jobban gazdálkodjanak, erő­teljesebben érvényesüljön a munka szerinti javadalmazás elve. Arról van most szó, hogy mindenki részt vál­laljon a vasút munkájának javításá­ból. Ez nem a szavakon, hanem a tetteken múlik. Mikuláš Beňo ezután a szémély- szállitás és a szolgáltatások minő­ségében mutatkozó hiányosságok­ról beszélt. Megjegyezte, hogy nem lehet mindent a vasút műszaki bázi­sa elmaradottságának számlájára Írni. Vannak olyan hiányosságok, amelyeket azonnal, újabb társadal­mi források igénybe vétele nélkül meg lehet és meg kell oldani. Ezzel párhuzamosan a szállítók­kal közösen meg kell gyorsítani a vasúti közlekedés termelési-mű­szaki bázisának korszerűsítését. Je­lentősen javítani kell a dolgozókról való szociális gondoskodás színvo­nalát. Az átalakítás lehetővé teszi a vasút problémáinak dinamikusabb, koncepciózusabb megoldását. Meg­változott a központ szervezeti felépí­tése, előkészületben vannak az ágazat szervezési elrendezésére tett javaslatok s folyik a munka a csehszlovák államvasutakról szóló törvény kidolgozásán. Ebben a sza­kaszban alaposan el kell gondolkod- , ni a társadalom és a vasút fejlődésé­ről és szükségleteiről, figyelembe venni a dolgozókollektívák tapaszta­latait és bölcsességét, összehangol­ni a vasút szilárd és egységes irá­nyítási rendszerének szükségleteit a belső önelszámolási érdekeltség­gel, a nagy jogkörrel és a végrehajtó egységek nagyfokú felelősségével. Igényes, de elengedhetetlen fel­adat ez, ha a vasút az átalakítás folyamatában, a gazdaság fejleszté­sében, az emberek szállításában és a szociális szükségletek kielégítésé­ben aktív tényezővé akar válni. Még nagyon bonyolult út áll előt­tünk, de az átalakítás és a gyorsítás programjának nincs más alternatí­vája. A párttal és a néppel szilárd egységben kell haladnunk a meg­kezdett úton, amely összeköti a ha­zánk felvirágoztatásáért folytatott küzdelmet a békéért és a leszerelé­sért vívott harccal. A Szovjetunió intenzív újszerű külpolitikai aktivitása fokozatosan hozza meg a gyümölcseit. Ezek azt igazolják, hogy napjaink bonyolult és égető kérdéseire a Szovjetunió bé­kekezdeményezései, az új politikai gondolkodásmód adja meg a vá­laszt. Ezt az irányvonalat földünk békeszeretö erőinek milliói támogat­ják, mondotta Mikuláš Beňo.

Next

/
Oldalképek
Tartalom