Új Szó, 1988. szeptember (41. évfolyam, 206-231. szám)

1988-09-24 / 226. szám, szombat

' - ■'■'•üst*!*?- HHfr ^Wrttir TiiiMť '•ttSHn Egy hét a nagyvilágban szeptember 17-töl 23-ig Szombat* Haitiben és Burmában a hadsereg vette át a hatalmat Roland Dumas francia külügyminiszter befejezte cseh­szlovákiai látogatását - A svéd parlamenti választáso­kon megerősítették pozícióikat a szociáldemokraták. A szejm ülésén benyújtotta lemondását a Zbigniew Messner vezette lengyel kormány A moszkvai látogatáson tartózkodó Haszan Sark afgán miniszterelnököt fogadta Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára - New Yorkban megnyílt az ENSZ-közgyü- lés 43. ülésszaka Karabahban a hatóságok rendkívüli állapotot és kijárá­si tilalmat rendeltek el Eduard Sevardnadze Koppenhágából Washingtonba érkezett és megkezdte tárgyalasait amerikai kollégájá­val, George Shultz-cal Ronald Reagan amerikai elnök fogadta a szovjet kü­lügyminisztert. Vasárnap: Hétfő: Kedd: Szerda: Csütörtök: Péntek: Prága és Delhi Ilyenkor, ősszel - főleg az ENSZ- közgyúléssel összefüggésben - kü­lönösen felélénkül a nemzetközi dip­lomáciai élet. Persze az is igaz, hogy az utóbbi időben ez a „nagyü­zem“ szinte egész éven át tart, s hozzátehetjük: Csehszlovákia is aktív' részese. Külügyminiszterünk nemrég járt Bonnban, a francia dip­lomácia vezetője a múlt hét végén tárgyalt hazánkban, s ezekben a na­pokban láthattuk vendégül Ramasz- vami Venkataramant, India köztár­sasági elnökét Magas szinten folyik tehát a párbeszéd hazánk és a más társadalmi rendszerű országok kö­zött. A gazdasági érdekek, az együttműködés elmélyítésének szándéka éppúgy összeköt bennün­ket, mint a politikai kapcsolatok akti­vizálásának, a kölcsönös megértés-, nek és bizalomnak az igénye. Prága és Delhi viszonyára is ez jellemző. Kapcsolataink a legmaga­sabb szinten rendszeresek: Lubomir Štrougal szövetségi miniszterelnök 1984-ben járt Indiában, s Radzsiv Gandhi kormányfő 1986-ban tett rö­vid látogatást nálunk. Kétségtelen, hogy az állami vezetők személyes érintkezése igen ösztönzően hat együttmúködésünk fejlődésére. Ez várható most, az indiai államfő láto­gatása után is. Venkataraman egyébként már harmadízben járt Csehszlovákiában, először mint Madrasz szövetségi állam ipari mi­nisztere, majd, öt éve, India nemzet- védelmi minisztereként. Gazdasági együttmúködésünk alakításában te­hát személyesen is részt vett. Ezek­ben a napokban ő emlékeztetett arra többször is, hogy az ötvenes évek­ben mekkora segítséget nyújtott Csehszlovákia az indiai iparosítási programok megvalósításához. Valóban, hazánk közreműködé­sével több mint 60 iparvállalat épült fel Indiában, például a gépipari ko­hászati üzem Rancsban, a nehéze­nergetikai berendezések gyára Hai- darabadban, de sorolhatnánk tovább az erőmüveket, cukorgyára­kat, cementgyárakat stb. Ez a múlt, amelynek emlegetése önmagában nem adna okot ma az elégedettség­re. Sőt, még az árucsere tavalyi majd’ 200 millió dolláros volumene sem. Ezért a gazdasági, kereskedel­mi és tudományos-műszaki együtt­működési vegyesbizottság legutóbbi ülésszakán elhatározták: 1990-ig kétszeresére kell növelni a kölcsö­nös kereskedelmi csere értékét. Ez reális cél, a kapcsolatok eddigi fejlő­dése alapján megvalósítható. Figyelmünk'tehát a jövőre össz­pontosul, amely nem kevésbé ígére­tes. Csehszlovákia például részt vesz egy andrapradesi acélgyár­komplexum építésében, ahol 15 ezer ember fog dolgozni. Egy ben- galuri üzemben tovább folytatódik a Tatra 815-ös tehergépkocsik ta­valy év végén megkezdett össze­szerelése. Részt veszünk továbbá egy kalkuttai gumiabroncsgyár re­konstrukciójában stb. A hazai piacon november végéig meg kellene jelenniük az indiai gyárt­mányú rádiómagnetofonoknak, ké­nyelmes lábbeliknek, textiláruknak. Azt viszont még nem tudni, mikor lesz kapható nálunk a japán Suzuki- val együttmúködésben gyártott Ma- ruti személygépkocsi, ugyanis szál­lításairól jelenleg folynak a tárgyalá­sok (a Marutik minőségéről egyéb­ként nem a legjobb hírek ér­keztek...). Csehszlovákiát és Indiát immár hagyományosan összekötik a nem­zetközi politikai érdekek is. Orszá­gaink saját térségeikre vonatkozóan számos regionális kezdeményezést terjesztettek elő, s szerzői vagy társszerzői több. a világ égető prob­lémáit érintő javaslatnak. India a del­hi hatok tagjaként rendkívül határo­zottan száll síkra a nukleáris lesze­relésért, s az emlékezetes szovjet -indiai ún. Delhi Nyilatkozatban is elkötelezte magát a fegyverektől és az erőszaktól mentes világ építése mellett. Az el nem kötelezettek moz­galma Indiának köszönhetően is a világpolitika egyik meghatározó tényezőjévé vált. Csehszlovákia tá­mogatja az indiai kezdeményezése­ket, ugyanakkor Delhi is elismerés­sel üdvözli a mi javaslatainkat, így például azt az indítványt, hogy a Varsói Szerződés és a NATO érintkezési vonalán jöjjön létre a bi­zalom, az együttműködés és a jó­szomszédi kapcsolatok övezete. Itt emlékeztethetünk rá, hogy en­nek a kölcsönös szolidaritásnak, tá­mogatásnak is a múltba nyúló gyö­kerei vannak. Venkataraman elnök többször is utalt rá, hogy az ötven évvel ezelőtti nehéz hetekben, na­pokban Dzsavaharlal Nehru a füg­getlen Csehszlovákia védelmére kelt, aminek 1938 augusztusi prágai látogatásával adott nyomatékot. P. G. Nicaragua A kapu nyitva... Ismét sorsdöntő hetek elé tekint­het Nicaragua. Az ellenforradalmi csoportok vezetői hosszú halogatás, fontolgatás után végre elfogadták Daniel Ortega államfő tárgyalási ja­vaslatát. Nem történt ugyan igazi előrehaladás a nicaraguai kormány és a kontrák között hétfőn Guatema- lavárosban megtartott előkészítő megbeszéléseken, mégis remény­kedni lehet, hogy a békefolyamat ki­mozdul a holtpontról. A felek egyet­értésre jutottak abban, hogy a tűz­szünet véglegesítéséről szóló tár­gyalásokat szeptember végéig fel kellene újítani (az ellenforradalmá­rok szeptember 26-a és 30-a közötti időpontot javasolnak), de nem tudtak megegyezni a tanácskozás színhe­lyében. A sandinista vezetés Mana- guához ragaszkodik, míg a kontrák Costa Ricát, Dominikát vagy Guate­malát javasolták, s eddig egyik fél sem engedett álláspontjából. Az el­lenforradalmárok a párbeszéd felújí­tásaként feltételeket is szabtak: a jú­nius 10-én Nandaimeban letartózta­tott foglyok szabadon bocsátását, politikai tüntetések engedélyezését stb. Ezenkívül kijelentették, „csak demokratikus reformok bevezetése után“ hajlandók hivatalosnak tekin­teni a tűzszüneti megállapodást. És Managua? Tovább megy-e még a kompromisszumok szűkülő ösvé­nyén? Az eredetileg kétnaposra terve­zett, de az első nap után félbesza-. kadt guatemalai tanácskozást Victor Hugo Tinoci nicaraguai külügymi­niszter-helyettes mindenesetre „na­gyon hasznosnak“ nevezte, végül is a felek kifejthették álláspontjukat, meghosszabbították az április óta érvényben levő nem hivatalos tűz­szünetet és egyezményt írtak alá a kontrák által elhurcolt több mint 60 nicaraguai polgár szabadon enge­déséről. Ám minden éremnek két oldala van. Vajon az ellenforradalmárok komolyan gondolják-e a párbeszé­det, vagy megint csak időt akarnak nyerni és taktikáznak? (Egyébként az ellenforradalmi csoportok között még ma sem felhőtlen a viszony. A guatemalai megbeszélések előtt napirenden voltak közöttük a viharos viták és jelenetek.) A kontrák veze­tése nem egyszer azzal utasította el Ortega megannyi tárgyalási javasla­tát, hogy az esetleges újabb tanács­kozások negatívan befolyásolnák az amerikai Kongresszus kontrase­gélyre vonatkozó döntését. A képet még sötétebbé teszi, hogy szeptem­ber végén vagy október elején a washingtoni törvényhozók valóban szavazni fognak a kontráknak szánt segélycsomagról. Ma még bizonytalan kimenetelű a segély jóváhagyása, mindeneset­re sorsdöntő lesz a szavazás, s nyil­vánvaló, hogy a döntés hosszabb időre meghatározza a nicaraguai probléma alakulását. Furcsa módon az amerikai Kongresszus, miközben a kontrákat fegyverrel kívánja ellátni, 16 millió dollárt ajánlott fel a háború sújtotta nicaraguai gyermekeknek. Ezt Ortega elnök egyértelműen visz- szautasította. (Lásd világ! Washing­ton „humánus“ középamerikai poli­tikát folytat!) Ami az ellenforradalmárokat illeti, az utóbbi időben jelentősen csök­kentették harci tevékenységüket, s azt állítják, hogy érdekük a béke. Viszont furcsa, hogy egyre gyakorib­bak lettek a felderítő harci berepülé­sek Nicaragua légterébe. A kontrák még mindig várakoznak, információ­kat gyűjtenek és nagy érdeklődéssel figyelik az. amerikai-hondurasi „tit­kos“ tárgyalások folyamatát. Új és jelentős segítség lenne számukra, ha a két ország megkötné az egyez­ményt arról, hogy az amerikai egy­ségek szabadon mozoghassanak Hondurasban. Egyelőre nyitva áll a diplomáciai rendezés kapuja, de félő, hogy úgy, mint sok éven keresztül, Washing­ton most is a küszöbön elállja az utat. U. G. Világszerte tiltakozási hullám emelkedett fel az ellen, hogy Chilében ismét Pinochet diktátort jelölték az államfői tisztségbe. Amszterdamban például emigrációban élő chilei nők és gyermekeik tartottak tiltakozó felvonulást a héten (képünkön). (Telefoto - ČSTK) „Fényjelez“ és „szabadságol“ Ha egy szó megtetszik a sajtó munkatársainak, rendszerint divatszó lesz belőle. Igen, mert az olvasó, rádióhallgató és televíziónéző is felfigyel a gyakori használatára, s úgy érzi, ót is műveltebbnek fogják tekinteni, ha olykor-olykor él vele, vagy gyakrabban használja. A valahol határozószót például naponta többször is beleszöhetjük beszédünkbe anélkül, hogy szükség volna rá; mondják, hogy ők valahol úgy érzik, szükség van erre van arra; ók valahol tudatosítják ezt vagy azt; szóval elég bő lehetőség kínálkozik e szó fölösleges használatára Nem így a fémjelez igéére, illetve fémjelzett melléknévi igené­vére. De van-e újságíró, tévé- vagy rádióriporter a magyar nyelvterületen, aki ezt - ha teheti - le nem írja, vagy ki nem mondja? Amit csak lehet, „fémjeleznek". Sőt már azt is, amit nem szokás fémjelezni. De még csak ha fémjeleznének! Az a baj, hogy már „fényjeleznek“ is. Vagyis az újságíró nem figyeli meg jól a rádióban vagy a televízióban elhangzott szót, s egy másik, hozzá hasonló hangzásút vél hallani. Már napilapunkban nyomtatásban is olvastam a Jókai Napokkal kapcsolatban, hogy „huszonöt éves a nagy író nevével fényjelzett rendezvénysorozat." A Nők Lapjában meg azt, hogy a nyugdíjba ment főszerkesztő neve három évtizeden át „fényjelezte“ a lap impresszumát. Ha fellapozzuk az értelmező szótárakat, könnyen megállapíthat­juk, hogy a fémjelzett igenévi jelző lett volna itt a helyénvaló. A fémjelez ige eredetileg szakmai szó volt, de már általánosan is ismeretes és használatos. Első jelentése ez: nemesfémből készült tárgyakat hitelesítő jelzéssel ellát. Ebből később kialakult egy átvitt jelentés is: valamely alkotás, teljesítmény értékét, kiválóságát tekintélyével, nevével szavatolja. Például egy hangverseny színvonalát fémjelezheti valamelyik híres karmester szereplése, közreműkö­dése; sőt a Jókai-napok rendezvénysorozatát is a nagy iró neve. De nem fényjelezheti. A fényjel valamilyen fényforrás meggyújtásával és eloltásával történő híradás, s a fényjelez ige meg magát ezt a műveletet jelöli. Egy másik szótévesztés is a szemünkbe tűnt a napokban. Egy levelező irta egyik lapunkban a következő mondatot: „Üzemi orvosunk is szabadságolt, így az őt helyettesítő orvoshoz kerültem." Bizonyára többen is észrevették, hogy a szabadságol ige nincs a helyén ebben a mondatban. Magam is találkoztam már ennek a szónak ezzel a használatával. „Úgy látom, te most szabadsá­golsz“ - mondta az egyik szomszéd a másiknak. Vagyis az idézett mondatok­ban a szabadságol ige tárgy nélkül .szabadságon van' jelentésben fordul elő a szlovák dovolenkovať mintájára. De a köznyelvben nem használatos a szó ebben a jelentésben. A szabadságol tárgyas, sőt tárggyal álló ige, és a szabadságol valakit azt jelenti: szabadságot ad, szabadságot engedélyez valakinek. Különösen akkor hasznájuk ezt az igét, ha valamilyen rendkívüli ok miatt adnak valakinek szabadságot, vagyis inkább küldik az illetőt szabadságra, mintsem maga megy. Például katonának egészségi okból hosszabb szabadsá­got engedélyeznek, vagy valamelyik tisztségviselőt fegyelmi ügyének lezárá­sáig szabadságra küldik. Használatakor arra kell ügyelnünk, hogy ne .szabad­ságon van‘ jelentésben használjuk. A szabadságol ige használata gyakran határozatlan, de általában kívül álló alanyt feltételez. Rendszerint más valaki szabadságolhat valakit. Igaz, olykor a szóban forgó személy is saját magát. Ugyanis lehet az igének ilyen tréfás használata is: szabadságolta magát, vagyis önkényesen ment szabadságra. De a tárgy itt sem hiányozhat mellőle. JAKAB ISTVÁN Közhelyek a sportnyelvben A közhely olyan, szóképet is tartalmazó szó vagy szókapcsolat, amelyben a kép nem mond többet, mint az általa helyettesített, fogalom. A közhely nem ébreszt gondolatokat, tehát stilárisan szegé­nyes. Gyakorisága miatt ritkán teszi lehetővé a közlő állásfoglalásá­nak megismerését, s az ismétlések során unalmassá válik. Egyetlen „előnye", hogy megértéséhez nincs szükség különösebb gondolko­dásra, szellemi munkára. Eredete lehet szállóige, származhat idegen nyelvből, de gyakran keletkezik írott vagy beszélt szöveg eredetileg valószínűleg egyszerinek szánt, ám divatossá vált szóképeiből. A gépiességet a sportnyelvben sem lehet, nem is kell teljesen elkerülni, hiszen ez a gépiesség könnyíti meg, teszi folyamatossá a közlést és a megértést. Stiláris hibává akkor válik, ha nem fedi megfelelően a kifejezendőket, vagy ha használata gyakori jelenséggé lesz. Nem ritkaság, hogy a divatos közhely a sporttudósításokban többször fordul elő, mint az a szó vagy szókapcsolat, melyet a szókép gondolatilag és hangulatilag egyaránt erősíteni szándékozik. Néz­zünk néhány, manapság divatos sportnyelvi közhelyet a labdarú­gásban: A felső- és alsóház csapatai, vagyis az éllovasok és a sereghajtók gyakran játszanak. Ha jó az iram, akkor idegfeszítő csata, vérre menő küzdelem, élethalálharc zajlik az erőpróbán. A két szomszédvár késhegyre menő küzdelme során fölborul a papírforma, küzdeniaka­rásból az ifjú titán, a csikócsapat jelesre vizsgázik, nem elégszik meg a gól nélküli döntetlen-nel, a pontosztozkodás-sal, dicséretes ered­ményeket csillogtat. A sport utazó nagykövete, a sportberkekben jól ismert személyiség a főhadiszálláson rendet teremt a fejekben, rendezi a sorokat. így - bátran elmondhatjuk - az erőpróbán szinte fölborul a pálya. A listavezető nagyobb sebességre kapcsol, az esélyesség terhével a vállán sem ijed meg saját árnyékától. A régi motoros veterán aranyat érő átadásaival új színt visz a játékba. A csapat üdvöskéje, aki még sötét ló, nem hagyta otthon góllövő cipő­jét. Mint a kés, úgy hatolt be a betonvédelembe. Labdáját mintha zsinóron húzták volna, s füttykoncert kíséretében talált be a hálóba. Két számjegyű eredmény született. Hiába, kerek a labda, és a gól a labdarúgás sava-borsa. A kiütéses győzelem jól jön a végelszámo­lásnál. örvendetes, hogy az idegenlégiósok is megkísérelték a lehe­tetlent, s tűzijátékot rendeztek a kapu előterében. A portásnak nem volt jó napja, pedig cerberusként őrizte a hálót. Más a helyzet a vízilabdában, ahol szinte forr a viz, és a sípos emberek, akik még nem akasztották szögre sípjukat, a hazaiknak kedveznek. Ezzel fölkavarják a kedélyeket, ám így is szépségdíjas gólok születnek, az úszóparadicsomban a fiúk addig járatják a labdát, amíg az megszárad a levegőben. Az összecsapást szikrázó küzde­lem tarkítja, hiába ez is az erős emberek sportja. A hálószaggató gólok bizonyára bekerülnek a sport aranykönyvébe. Küzdelemből mindkét csapat jelesre vizsgázott. Mint a leggyakoribbakból kiválogatott példasor is mutatja, e közhe­lyek egy része sportnyelvi eredetű (sípos emberek, fölborul a pálya), másik részük viszont „kívülről“ került a sportnyelvbe (jelesre vizsgá­zott, a kulisszák mögött). Megesik az is, hogy a sportnyelvből vándorolnak át más területekre (nem rúg labdába). Tulajdonképpen nem az a baj, hogy a ripoterek alkalomadtán használják a fenti közhelyeket és még sok mást A tudósításokat sokan olvassák, még többen hallgatják. Szép számmal akad köztük olyan is, aki nyelvileg igénytelen, akinek számára a közhelyek gyakori ismétlődése nyelvrontó, de követendő példa. Ezért is nagy a sporttu­dósítók felelőssége. Hiszen ők is élnek-halnak a sportért, es reméljük a nyelvért is. ANDOR GYÖRGY

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom