Új Szó, 1988. szeptember (41. évfolyam, 206-231. szám)

1988-09-21 / 223. szám, szerda

Névre szóló válasz Két őszinte, nyílt olvasói levélre Kedves nyugdíjas B. I., és pana­szát részletesen leiró Z. Z., ne hara­gudjanak, hogy pontos címmel, név­vel küldött - közlésre szánt - leve­lükre csak így, nevük, lakhelyük el­hallgatásával válaszolok. Tudom, csalódást okozok, hiszen éppen az „Érdemes?“ illetve a. „Mitől véd meg az anonimitás?“ című eszme- futtatásom alapján ragadtak tollat. Én biztattam Önöket, hogy vélemé­nyüket, bíráló szavukat nyíltan, iga­zuk és felelősségük tudatában vál­lalják. És most, amikor leírják, ki­mondják, ami a szivüket nyomja, éppen én hallgatom el a nevüket. Miért? - kérdezhetik értetlenül. Nos, mielőtt erre válaszolnék, hadd idéz­zek a levelükből: B. I. többek között ezeket írja: hogy az emberek ne riadjanak visz- sza a jobbító szándékú bírálattól. Ez kemény dió, mert a panaszt a fel­sőbb, kivizsgálással megbízott szer­vek a legtöbbször az alsóbbakra hagyják. Például ha a helyi nemzeti bizottságot bírálják, a járás foglalko­zik az üggyel, de előfordul, hogy csak elküldik az illető hnb funkcioná­riusának, hogy adjon magyarázatot. Nem tudom, vannak-e az Új Szó szerkesztőségében azok közül, akik még emlékeznek rám. Már akkor, - 33 évvel ezelőtt - szót emeltem a társadalomellenes visszaélések ellen. Ma már nyugdíjas vagyok. Akkor az Új Szónak köszönhetően sikerült orvoslást találnunk a pa­naszra. De számtalanszor fordultam szerkesztőségekhez, hogy segítse­nek a falum, vagy a környékbeli községek gondját megoldani. Bi­zony ezért sokszor voltam szenvedő alanya a rajtam bosszút állni akaró embereknek... Nemcsak dicsekedni kell a járási újságban, hanem a nép szükségletét kielégíteni.“ Z. Z. is hasonló „cipőben jár“, amikor így panaszkodik: ,,Engedjék meg, hogy megírjam a velem történt esetet, amiből talán amíg élek, min­dig kellemetlenségem lesz.“ (Rész­letesen leírja ki ellen, mikor emelt panaszt, majd így folytatja:) ,,Tisz­tességes állampolgárként nem gon­doltam arra, hogy jobb lesz félni, mint megijedni. Bátran odaírtam a nevemet a bejelentés alá. Persze, feltételeztem - illetve kértem -, hogy azt kezeljék bizalmasan, a 150/1958-as törvény 7-es cikke­lyének 5. bekezdése szerint. Hogy mi történt ezek után? El­kezdték a bejelentés kivizsgálását, de amikor rájöttek, hogy az egy több tisztséggel is megbízott emberre vet „rossz fényt", azonnal megváltoz­tatták és más irányba fordították a kivizsgálást. Mégpedig úgy, hogy én váltam vétkessé, amiért ,,rágal­mazom“ a hnb funkcionáriusát és egy bizalmat érdemlő intézmény dolgozóit.“ (A levélben pontos ne­vek, címek szerepelnek.) Eljárást indítottak ellenem, vagyis büntetés­sel fenyegettek azért, mert igaz­ságos, becsületes akartam lenni. Azonban végül - több tanú vallomá­sa alapján - sikerült bebizonyítani az igazságot. Én megmenekültem a büntetéstől, amellyel fenyegettek és a járásbíróság az általam megne­vezett funkcionáriusra rótt ki bírsá­got, illetve büntetést. Ez így rendben is lett volna, ha bizalmasan kezelik az ügyet, azon­ban nem kezelték bizalmasan." (Egy faluban, de még egy járásban is szinte mindenki mindent tud, min­denkit ismer.) ,,A megbüntetett, azonban tisztségeiben meghagyott funkcionárius a rokonaival együtt ott kellemetlenkedik, ahol csak tud. Ezt sem hagytam annyiban, segítségért, tanácsért fordultam a felsőbb szer­vekhez. A felsőbb szervek azt taná­csolták, hogyha netán valamilyen bántódásom történne azért, mert a nevem szerepelt az ügyben, an­nak ellenére, hogy követeltem, tit­kolják el - akkor forduljak panasszal a hnb elnökéhez. „Éppen ahhoz, aki ellen a panaszt tettem!" B. I. helybeli problémák kivizsgá­lását várja tőlünk, Z. Z. a vélemé­nyemre kíváncsi ügyével kapcsolat­ban. Azt hiszem, mindkettőjük ta­pasztalata megegyezik azzal a kö­vetkeztetéssel, amelyet a CSSZSZK Népi Ellenőrzési Bizottsága szűrt le a lakossági panaszok intézését és kivizsgálását illetően, vagyis hogy sok esetben formálisan, nem kielé­gítően jártak el éppen alsó- és kö­zépfokon. Ami végső soron a megoldást, a visszaélések, társadalomellenes jelenségek felszámolását jelenti majd, azt én ezek után is a tisztes­séges vélemény kimondásától, a társadalmat féltő, jobbító őszinte­ségtől és nyíltságtól várom. Azon­ban tudom - és éppen az azóta hallott és tapasztalt ilyen és ehhez hasonló esetek figyelmeztetnek rá, - hogy még nem tartunk ott. Amíg a hnb elnökét is elmarasztalhatják a lakossági igények előterjesztésé­ért (még akkor is, ha azok nem ellenkeznek semmiféle társadalmi érdekkel), amíg akad üzemi pártbi­zottság, amely kellemetlenkedőnek tekinti szervezetének azt a tagját, aki indokoltan mutat rá egyik vagy másik vezető anyagi visszaéléseire, addig az „egyszerű“ állampolgár okkal tart zaklatástól, bosszútól. Hi­szen házából, falujából senki sem mozdul(na) ki szívesen, ott kell élnie továbbra is azzal egy közösségben, akinek ilyen vagy olyan tette, maga­tartása okkal váltja ki nemtetszését. Nem szeretném nyugdíjas - egykor valóban kérlelhetetlenül bíráló, s ma is nyitott szemmel járó - levelezőn­ket, sem a már úgyis kálváriát járt olvasónkat kitenni újabb inzultusok­nak. Akadnak nagyon „finom“ tá­madási módok is, amelyeKról még azt sem lehetne bebizonyítani, hogy konkrétan a panasztevő ellen irá­nyulnak. Például abban a szövetke­zetben, ahol az egyik vezető vissza­élését bejelentő asszonyt békén hagyták. Csak a vejét figyelmeztet­ték, hogy áthelyezik, rosszabb be­osztást kap, ha nem fogja be az anyósa száját, indokot mindig lehet találni, ha akarnak. A falu azóta is rossz szemmel nézi az asszonyt, hogy többre tartotta az igazságot a családi békességnél, mert nyilván­való, milyen pörpatvar lett a do­logból. Mit akarok hát akkor mégis? Rá­beszélek vagy lebeszélek? úgy gondolom, a CSKP KB Elnökségé­nek ezzel kapcsolatos Levele meg­határozó útmutatása alapján a kez­det bizonytalanságain, nehézségein már túljutottunk, hiszen egyre több lakossági bejelentést kapnak a leg­felsőbb szervek. A körültekintés, a felelősségteljes eljárás azonban továbbra is reális igény. Elsősorban olyan szempontból, hogy ne szemé­lyes bosszú, elfogultság vagy tájé­kozatlanság alapján íródjon a levél, a bejelentés. Legyen valós alapja, diktálja a szocialista tulajdon, a tár­sadalmi érdek, az emberek megbe­csülésének, jogainak féltése és vé­delme. És a söprést kezdje mindenki a saját portája előtt, legközvetle­nebb, legjobban ismert környezeté­ben. A házban, az utcában, a város- kerületben, a községben, ahol él, lakik. Az üzemben, a műhelyben, ahol dolgozik. Ezen túl pedig - a Le­vél közzététele óta - szereztünk már tapasztalatokat is. Ahol lehet, s aki teheti - elsősorban a kommunisták és a tisztségviselők, számtalan fóru­mot találhatnak a hibák feltárására saját környezetükben is. Ha ott nem érnek célt, bármelyik felsőbb, vagy legfelsőbb szervhez fordulhatnak. Ami pedig bennünket, újságírókat illet, azt hiszem, sokkal többet tehet­nénk, mint amennyit az utóbbi évek­ben ezen a téren tettünk. Olvasók levelei nyomán sokkal több helybeli, vagy egész járást érintő, esetleg mindannyiunkat foglalkoztató kér­désnek áshatnánk le a gyökeréig * Ha még több emberrel beszélget­nénk el, találkozhatnánk, ha egy- egy ügy kapcsán valóban minden érintettet megkérdeznénk, ha nem elégednénk meg egyetlen tisztség- viselő nyilatkozatával, vagy a beszá­molók nyújtotta információkkal. Ehhez azonban még őszintébb, még figyelmesebb olvasói ösztön­zésre lenne szükségünk. Olyan lel­kes és lapunkkal élő tudósítókra, lapterjesztőkre és olvasókra, akik minden észrevételt, véleményt gyor­san eljuttatnak hozzánk. Ahogyan azt harcos elődünk, a Kassai Mun­kás levelezői, vagy harminc-negy- ven évvel ezelőtt az Új Szó betűre, szóra éhes olvasói tették. A mai rohanó, idővel takarékoskodó világ­ban nehezebb egy nyugodt órát ta­lálni erre a fajta társadalmi munkára, tudom. Mert társadalmi munka ez a javából, s közéleti érettséget, fele­lősséget feltételez. Viszont ma már könnyebben „fog a tolla“ a legtöbb olvasónak, az egykori „munkásleve­lezők“ gárdája magas fokú képzett­séggel rendelkező szakemberekkel, a világ és az ország dolgaiban jártas tisztségviselőkkel lett (és lehetne) teljes, akik írógéphez úlve gyorsan róhatják a sorokat, néha elég volna néhány velős mondat is, máskor szívesen fogadnánk, ha a hozzáér­tők alaposabban taglalnának egy- egy témát... Ilyen együttműködéssel még több levél nyomában indulhatnánk el di­csérni, bírálni, kérdezni vagy vála­szolni. Mi természetesen a pontos névvel és címmel beküldött levele­ket várjuk, mivel ha kell - vagy ha külön megkér rá megőrizzük író­juk inkognitóját. Nem tudom, kedves Olvasóink elégedettek-e válaszommal? Na­gyon remélem, hogy nemsokára úgy indulhatunk majd sok közérdekű kérdés, mindannyiunkat érintő vagy foglalkoztató téma feldolgozására, hogy az azt beküldő olvasó, tudósító vagy külső munkatárs neve is ott szerepelhessen az újságíróé mel­lett. Ehhez kívánok munkánkat fi­gyelő Olvasóinknak bennünket biz­tató bátorságot, önmagunknak meg annyi erőt és lehetőséget, hogy megfeleljünk e felénk áradó igé­nyeknek és törekvésünket támogató bizalomnak. H. MÉSZÁROS ERZSÉBET Új technológiával gyártják a férficipőket a znojmói cipőgyár Tŕebič Borovina-i üzemében. Az Omic elnevezésű gépsor alkalmazása 10 százalékos anyagmegtakarítást eredményez, ezen felül két-három ember monoton munkáját helyettesíti. A felvételen Irena Sedláčková a férfilábbelik felső részeit varrja. (IgorZehl felvétele - ČSTK) Beszélgetés Ján Tkáč főpolgármesterrel Elismerés a békeharcban szerzett érdemekért Jozef Lukáč a kassai (Košice) városi pártbizottság vezetötitkára és Ján Tkáč a város főpolgármestere Jacques Barat-Dupontnak, Verdun polgármesterének meghívására Franciaországba látogatott, hogy szep­tember 8-án átvegyék Javier Perez de Cuellar, az ENSZ főtitkára jelenlétében a világszervezet kitüntetését, a Béke Érdemrendet. A nem­csak városi, hanem országos viszonylatban is jelentős eseménnyel kapcsolatban felkértük Ján Tkáčot, a kitüntetett város főpolgármeste­rét, válaszoljon néhány kérdésünkre: • Kassa 1985-ben a béke és a nemzetközi biztonság megszilár­dításában elért eredményeiért, a há­borús konfliktus veszélye elhárításá­ban kifejlett erőfeszítéséért, már magas kitüntetésben részesült. Vár­ható volt-e az újabb kitüntetés?- Városunk dolgozói, diákjai és minden lakosa nagymértékben ki­vette és ki is veszi részét a békepoli­tika megvalósításából. A Nemzet­közi Békemaraton, a béke és barát­ság fesztiválja, amely az UNESCO programjában is szerepel, a Wup- pertál (NSZK)-Kassa közötti idei ba­rátság futam, amellyel a nemzetközi enyhülést kívántuk támogatni Euró­pában, továbbá vállalataink, iskolá­ink, polgáraink együttműködése testvérvárosaink hasonló intézmé­nyeivel, mind azt tanúsítják, hogy internacionalista szellemben aka­runk élni, büszkén sikereinkre és hagyományainkra. Ehhez még hoz­zá kell fűznöm azt is, hogy szoro­sabbá tettük kapcsolatunkat az ENSZ-szel. A közeljövőben a világ- szervezet városunk egyik könyvtá­rának több publikációt adományoz EGYÜTT - JOBBAN Már vagy hét éve szinte naponta betérek a Bratislava IV. városkerületében található Szaratov bevásárlóköz­pont zöldségboltjába, ahol többnyire bőséges választék fogad az éppen „soros“ zöldségből, gyümölcsből. Ám nemcsak a választék felel meg, hanem az üzletben található áru elrendezése is. A Markó Ilona vezette hattagú kollektíva tagjai mindent megtesznek annak érdekében, hogy az üzlet szép, esztétikus legyen. A pol­cokról hagymafüzérek lógnak, s a kosarakba helyezett kifényesített zöldség és gyümölcs önmagát kínálja. Az üzlethelyiségben mindennek helye van, még a polcokon sorakozó burgonyászsákok is rendezettek. Ha valame­lyik elszakad (hiszen mi vásárlók válogatás közben nem bánunk kíméletesen az áruval) az elárusítónők valame­lyike összeszedi az elpottyantott szemeket. S annak ellenére, hogy nyaranta majd megsülnek a melegben (két éve nem működik a légkondicionáló berendezés), és telente viszont még a legmelegebb szőrmebekecs sem védi őket a hidegtől (a fűtőtestek méreteiben lenne a hiba?), a kedves vásárló az áru mellé mosolyt is kap. Az ismerős éppúgy, mint az idegen. A múlt héten megváltozott az üzlet arculata, bővült a kínálat -. Igazgatóságunk felvette a kapcsolatot az Uherské Hradišté-i Siokovai (konzervgyár) s megálla­podtak az árucserében. A mi vállalatunk nyersanyagot szállít a Slokoba, amiért cserébe két bratislavai üzletbe késztermékeket szállítanak. Szeptember elejétől önki- szolgáló részlegünkben a nem nagyon kelendő árucik­kek helyére 52 féle Uherské Hradišté-i termék került - közölte a vezetőnő, majd be is mutatta őket. A hatféle befőtt között megtalalható a szilva, az egres, eper stb. kompót. Újdonság a tökbefőtt ananász módra. A 14 féle tartósított zöldség közül a szemnek is tetszetős a kétféle vegyessaláta, amelyben a karfiolrózsától a répán, gyö­kéren keresztül szinte minden megtalálható. A hatféle készételből kettő már szójával dúsított és mint megtud­tam, ha a szójaprogram keretében bővül a választék, jut belőle az üzletekbe is. A gyermektápszer is már a kor­szerű táplálkozás alapjai szerint készült, szójából és gyümölcsből. Érdekesség a tartósított kapor, a sokféle szörp, gyümölcslé. Az árubőség láttán felvetődött ben­nem a kérdés, vajon a termékek szavatosságával nem lesz-e baj. Markó Ilona megnyugtatott. - Valamennyi termékünk friss, a szavatossági idejük két év. Elmondta, a napokban tért vissza az Uherské Hradišté-i Slokoból, ahol nemcsak megnézte a gyártósorokat, hanem rendelt is. Hogy mit? Gyümölcslétől kezdve hétféle kecsupon át sok mindent. S hozott egy megállapodást is, mely szerint, ha bizonyos árucikk fogyóban lesz, közvetlenül telefonon rendelheti meg az utánpótlást. A konzervgyár­ban most van a nagyüzem, s miyel kereslet szerint rugalmasan változtatják a termelési programot, több új termék megjelenése várható a piacon. Arra a kérdésem­re, vajon érezhetően fellendült-e az úzlet forgalma, még nem tudott pontos választ adni. - Mi nem vagyunk türelmetlenek. Időt kell adnunk a vásárlóknak, előbb ismerkedjenek meg a termékekkel, aztán majd meglát­juk. Azt viszont elmondhatom, sokan tértek már vissza hozzánk vásárlási szándékkal. Mivel gyakran tapasztalhatjuk, hogy egy új üzlet megnyitásakor ugyan gazdag a választék, ám az idő múltával elapad, megkérdeztem, vajon meddig lesz ebben az üzletben a választék ennyire bőséges A vá­lasz megnyugtatott. - Nemcsak a miénk, a konzervgyár érdeke is az árucsere. A csehországi árunak Szlovákia- szerte jó híre van. Mi bízunk abban, hogy választékunk nemcsak megmarad, hanem még bővülni is fog. PÉTERFI SZONYA az ENSZ tevékenységéről, ezeket majd szívesen kölcsönzük minden érdeklődőnek. A mostani kitüntetés váratlanul ért, de kellemesen meglepett ben­nünket Az ENSZ főtitkára a kitünte­tés ünnepélyes átadásán kijelentet­te, hogy ezáltal köszönetüket fejezik ki a béke megőrzéséért végzett te­vékenységért az 58 meghívott és kitüntetett városnak. • Az ENSZ hatásköre az egész földgolyóra kiterjed. Miért éppen Verdun volt az esemény színhelye?- Az első világháborúban a Ver- dunhoz közeli síkságon, a Meuse folyó mentén dúló harcokban mint­egy 700 ezer katona vesztette éle­tét. A belgiumi Bastogne város elöl­járói ezért 1982-ben felhívással for­dultak minden hasonló sorsú város­hoz, hogy szövetséget alapítsanak. A jelentkezettek között volt például Coventry, Varsó, Madrid és Volgo- grád is. A későbbiekben azonban megmutatkozott, hogy a Mártírváro­sok Szövetsége nem vonta kötelé­kébe azon városokat, amelyek nem szenvedtek ugyan ilyen katasztrófát, de hajlandó)*; bekapcsolódni a béke­harcba. Azért a szervezet végrehaj­tó bizottsága 1985. évi madridi ülé­sén úgy döntött, hogy lehetővé teszi, a békevárosok bekapcsolódását a mozgalomba. • Milyenek a szervezet konkrét céljai?- Minden lépést támogatni a béke érdekében, védeni a szabadságot, a demokráciát, fejleszteni az okta­tást, lehetővé tenni a népek kölcsö­nös ismerkedését, fejleszteni az együttműködést és elítélni minden­nemű erőszakot. • Mire kötelezi önt, főpolgármes­ter elvtárs, a Béke Érdemrend? Háború és béke, szeretet és gyű­lölet, új értékek megteremtése és az elpusztításukra kifejtett törekvés - ezek az ellenpólusok minden em­ber lelke mélyén ott lappanganak. Ezekből bontakoznak ki az emberi kapcsolatok, a szülői szeretettől, az idősebbek tiszteletétől, a szülőföl­dünk, munkahelyünk, lakóhelyünk iránti viszonyunkon keresztül a körü­löttünk élő nemzetek iránti kapcsola­tokig. Mi arra igyekszünk, hogy necsak keressünk, de találjunk is olyan eszközöket, amelyekkel feléb­resztjük és fejlesztjük az emberek jó tulajdonságait, de csírájában elfoj­tunk minden negatív megnyilvánu­lást. Mert ez előfeltétele a jó emberi kapcsolatoknak, a humanizmusnak, a békés egymás mellett élésnek. • Köszönöm a beszélgetést. KULIK LÁSZLÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom