Új Szó, 1988. szeptember (41. évfolyam, 206-231. szám)
1988-09-21 / 223. szám, szerda
Névre szóló válasz Két őszinte, nyílt olvasói levélre Kedves nyugdíjas B. I., és panaszát részletesen leiró Z. Z., ne haragudjanak, hogy pontos címmel, névvel küldött - közlésre szánt - levelükre csak így, nevük, lakhelyük elhallgatásával válaszolok. Tudom, csalódást okozok, hiszen éppen az „Érdemes?“ illetve a. „Mitől véd meg az anonimitás?“ című eszme- futtatásom alapján ragadtak tollat. Én biztattam Önöket, hogy véleményüket, bíráló szavukat nyíltan, igazuk és felelősségük tudatában vállalják. És most, amikor leírják, kimondják, ami a szivüket nyomja, éppen én hallgatom el a nevüket. Miért? - kérdezhetik értetlenül. Nos, mielőtt erre válaszolnék, hadd idézzek a levelükből: B. I. többek között ezeket írja: hogy az emberek ne riadjanak visz- sza a jobbító szándékú bírálattól. Ez kemény dió, mert a panaszt a felsőbb, kivizsgálással megbízott szervek a legtöbbször az alsóbbakra hagyják. Például ha a helyi nemzeti bizottságot bírálják, a járás foglalkozik az üggyel, de előfordul, hogy csak elküldik az illető hnb funkcionáriusának, hogy adjon magyarázatot. Nem tudom, vannak-e az Új Szó szerkesztőségében azok közül, akik még emlékeznek rám. Már akkor, - 33 évvel ezelőtt - szót emeltem a társadalomellenes visszaélések ellen. Ma már nyugdíjas vagyok. Akkor az Új Szónak köszönhetően sikerült orvoslást találnunk a panaszra. De számtalanszor fordultam szerkesztőségekhez, hogy segítsenek a falum, vagy a környékbeli községek gondját megoldani. Bizony ezért sokszor voltam szenvedő alanya a rajtam bosszút állni akaró embereknek... Nemcsak dicsekedni kell a járási újságban, hanem a nép szükségletét kielégíteni.“ Z. Z. is hasonló „cipőben jár“, amikor így panaszkodik: ,,Engedjék meg, hogy megírjam a velem történt esetet, amiből talán amíg élek, mindig kellemetlenségem lesz.“ (Részletesen leírja ki ellen, mikor emelt panaszt, majd így folytatja:) ,,Tisztességes állampolgárként nem gondoltam arra, hogy jobb lesz félni, mint megijedni. Bátran odaírtam a nevemet a bejelentés alá. Persze, feltételeztem - illetve kértem -, hogy azt kezeljék bizalmasan, a 150/1958-as törvény 7-es cikkelyének 5. bekezdése szerint. Hogy mi történt ezek után? Elkezdték a bejelentés kivizsgálását, de amikor rájöttek, hogy az egy több tisztséggel is megbízott emberre vet „rossz fényt", azonnal megváltoztatták és más irányba fordították a kivizsgálást. Mégpedig úgy, hogy én váltam vétkessé, amiért ,,rágalmazom“ a hnb funkcionáriusát és egy bizalmat érdemlő intézmény dolgozóit.“ (A levélben pontos nevek, címek szerepelnek.) Eljárást indítottak ellenem, vagyis büntetéssel fenyegettek azért, mert igazságos, becsületes akartam lenni. Azonban végül - több tanú vallomása alapján - sikerült bebizonyítani az igazságot. Én megmenekültem a büntetéstől, amellyel fenyegettek és a járásbíróság az általam megnevezett funkcionáriusra rótt ki bírságot, illetve büntetést. Ez így rendben is lett volna, ha bizalmasan kezelik az ügyet, azonban nem kezelték bizalmasan." (Egy faluban, de még egy járásban is szinte mindenki mindent tud, mindenkit ismer.) ,,A megbüntetett, azonban tisztségeiben meghagyott funkcionárius a rokonaival együtt ott kellemetlenkedik, ahol csak tud. Ezt sem hagytam annyiban, segítségért, tanácsért fordultam a felsőbb szervekhez. A felsőbb szervek azt tanácsolták, hogyha netán valamilyen bántódásom történne azért, mert a nevem szerepelt az ügyben, annak ellenére, hogy követeltem, titkolják el - akkor forduljak panasszal a hnb elnökéhez. „Éppen ahhoz, aki ellen a panaszt tettem!" B. I. helybeli problémák kivizsgálását várja tőlünk, Z. Z. a véleményemre kíváncsi ügyével kapcsolatban. Azt hiszem, mindkettőjük tapasztalata megegyezik azzal a következtetéssel, amelyet a CSSZSZK Népi Ellenőrzési Bizottsága szűrt le a lakossági panaszok intézését és kivizsgálását illetően, vagyis hogy sok esetben formálisan, nem kielégítően jártak el éppen alsó- és középfokon. Ami végső soron a megoldást, a visszaélések, társadalomellenes jelenségek felszámolását jelenti majd, azt én ezek után is a tisztességes vélemény kimondásától, a társadalmat féltő, jobbító őszinteségtől és nyíltságtól várom. Azonban tudom - és éppen az azóta hallott és tapasztalt ilyen és ehhez hasonló esetek figyelmeztetnek rá, - hogy még nem tartunk ott. Amíg a hnb elnökét is elmarasztalhatják a lakossági igények előterjesztéséért (még akkor is, ha azok nem ellenkeznek semmiféle társadalmi érdekkel), amíg akad üzemi pártbizottság, amely kellemetlenkedőnek tekinti szervezetének azt a tagját, aki indokoltan mutat rá egyik vagy másik vezető anyagi visszaéléseire, addig az „egyszerű“ állampolgár okkal tart zaklatástól, bosszútól. Hiszen házából, falujából senki sem mozdul(na) ki szívesen, ott kell élnie továbbra is azzal egy közösségben, akinek ilyen vagy olyan tette, magatartása okkal váltja ki nemtetszését. Nem szeretném nyugdíjas - egykor valóban kérlelhetetlenül bíráló, s ma is nyitott szemmel járó - levelezőnket, sem a már úgyis kálváriát járt olvasónkat kitenni újabb inzultusoknak. Akadnak nagyon „finom“ támadási módok is, amelyeKról még azt sem lehetne bebizonyítani, hogy konkrétan a panasztevő ellen irányulnak. Például abban a szövetkezetben, ahol az egyik vezető visszaélését bejelentő asszonyt békén hagyták. Csak a vejét figyelmeztették, hogy áthelyezik, rosszabb beosztást kap, ha nem fogja be az anyósa száját, indokot mindig lehet találni, ha akarnak. A falu azóta is rossz szemmel nézi az asszonyt, hogy többre tartotta az igazságot a családi békességnél, mert nyilvánvaló, milyen pörpatvar lett a dologból. Mit akarok hát akkor mégis? Rábeszélek vagy lebeszélek? úgy gondolom, a CSKP KB Elnökségének ezzel kapcsolatos Levele meghatározó útmutatása alapján a kezdet bizonytalanságain, nehézségein már túljutottunk, hiszen egyre több lakossági bejelentést kapnak a legfelsőbb szervek. A körültekintés, a felelősségteljes eljárás azonban továbbra is reális igény. Elsősorban olyan szempontból, hogy ne személyes bosszú, elfogultság vagy tájékozatlanság alapján íródjon a levél, a bejelentés. Legyen valós alapja, diktálja a szocialista tulajdon, a társadalmi érdek, az emberek megbecsülésének, jogainak féltése és védelme. És a söprést kezdje mindenki a saját portája előtt, legközvetlenebb, legjobban ismert környezetében. A házban, az utcában, a város- kerületben, a községben, ahol él, lakik. Az üzemben, a műhelyben, ahol dolgozik. Ezen túl pedig - a Levél közzététele óta - szereztünk már tapasztalatokat is. Ahol lehet, s aki teheti - elsősorban a kommunisták és a tisztségviselők, számtalan fórumot találhatnak a hibák feltárására saját környezetükben is. Ha ott nem érnek célt, bármelyik felsőbb, vagy legfelsőbb szervhez fordulhatnak. Ami pedig bennünket, újságírókat illet, azt hiszem, sokkal többet tehetnénk, mint amennyit az utóbbi években ezen a téren tettünk. Olvasók levelei nyomán sokkal több helybeli, vagy egész járást érintő, esetleg mindannyiunkat foglalkoztató kérdésnek áshatnánk le a gyökeréig * Ha még több emberrel beszélgetnénk el, találkozhatnánk, ha egy- egy ügy kapcsán valóban minden érintettet megkérdeznénk, ha nem elégednénk meg egyetlen tisztség- viselő nyilatkozatával, vagy a beszámolók nyújtotta információkkal. Ehhez azonban még őszintébb, még figyelmesebb olvasói ösztönzésre lenne szükségünk. Olyan lelkes és lapunkkal élő tudósítókra, lapterjesztőkre és olvasókra, akik minden észrevételt, véleményt gyorsan eljuttatnak hozzánk. Ahogyan azt harcos elődünk, a Kassai Munkás levelezői, vagy harminc-negy- ven évvel ezelőtt az Új Szó betűre, szóra éhes olvasói tették. A mai rohanó, idővel takarékoskodó világban nehezebb egy nyugodt órát találni erre a fajta társadalmi munkára, tudom. Mert társadalmi munka ez a javából, s közéleti érettséget, felelősséget feltételez. Viszont ma már könnyebben „fog a tolla“ a legtöbb olvasónak, az egykori „munkáslevelezők“ gárdája magas fokú képzettséggel rendelkező szakemberekkel, a világ és az ország dolgaiban jártas tisztségviselőkkel lett (és lehetne) teljes, akik írógéphez úlve gyorsan róhatják a sorokat, néha elég volna néhány velős mondat is, máskor szívesen fogadnánk, ha a hozzáértők alaposabban taglalnának egy- egy témát... Ilyen együttműködéssel még több levél nyomában indulhatnánk el dicsérni, bírálni, kérdezni vagy válaszolni. Mi természetesen a pontos névvel és címmel beküldött leveleket várjuk, mivel ha kell - vagy ha külön megkér rá megőrizzük írójuk inkognitóját. Nem tudom, kedves Olvasóink elégedettek-e válaszommal? Nagyon remélem, hogy nemsokára úgy indulhatunk majd sok közérdekű kérdés, mindannyiunkat érintő vagy foglalkoztató téma feldolgozására, hogy az azt beküldő olvasó, tudósító vagy külső munkatárs neve is ott szerepelhessen az újságíróé mellett. Ehhez kívánok munkánkat figyelő Olvasóinknak bennünket biztató bátorságot, önmagunknak meg annyi erőt és lehetőséget, hogy megfeleljünk e felénk áradó igényeknek és törekvésünket támogató bizalomnak. H. MÉSZÁROS ERZSÉBET Új technológiával gyártják a férficipőket a znojmói cipőgyár Tŕebič Borovina-i üzemében. Az Omic elnevezésű gépsor alkalmazása 10 százalékos anyagmegtakarítást eredményez, ezen felül két-három ember monoton munkáját helyettesíti. A felvételen Irena Sedláčková a férfilábbelik felső részeit varrja. (IgorZehl felvétele - ČSTK) Beszélgetés Ján Tkáč főpolgármesterrel Elismerés a békeharcban szerzett érdemekért Jozef Lukáč a kassai (Košice) városi pártbizottság vezetötitkára és Ján Tkáč a város főpolgármestere Jacques Barat-Dupontnak, Verdun polgármesterének meghívására Franciaországba látogatott, hogy szeptember 8-án átvegyék Javier Perez de Cuellar, az ENSZ főtitkára jelenlétében a világszervezet kitüntetését, a Béke Érdemrendet. A nemcsak városi, hanem országos viszonylatban is jelentős eseménnyel kapcsolatban felkértük Ján Tkáčot, a kitüntetett város főpolgármesterét, válaszoljon néhány kérdésünkre: • Kassa 1985-ben a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdításában elért eredményeiért, a háborús konfliktus veszélye elhárításában kifejlett erőfeszítéséért, már magas kitüntetésben részesült. Várható volt-e az újabb kitüntetés?- Városunk dolgozói, diákjai és minden lakosa nagymértékben kivette és ki is veszi részét a békepolitika megvalósításából. A Nemzetközi Békemaraton, a béke és barátság fesztiválja, amely az UNESCO programjában is szerepel, a Wup- pertál (NSZK)-Kassa közötti idei barátság futam, amellyel a nemzetközi enyhülést kívántuk támogatni Európában, továbbá vállalataink, iskoláink, polgáraink együttműködése testvérvárosaink hasonló intézményeivel, mind azt tanúsítják, hogy internacionalista szellemben akarunk élni, büszkén sikereinkre és hagyományainkra. Ehhez még hozzá kell fűznöm azt is, hogy szorosabbá tettük kapcsolatunkat az ENSZ-szel. A közeljövőben a világ- szervezet városunk egyik könyvtárának több publikációt adományoz EGYÜTT - JOBBAN Már vagy hét éve szinte naponta betérek a Bratislava IV. városkerületében található Szaratov bevásárlóközpont zöldségboltjába, ahol többnyire bőséges választék fogad az éppen „soros“ zöldségből, gyümölcsből. Ám nemcsak a választék felel meg, hanem az üzletben található áru elrendezése is. A Markó Ilona vezette hattagú kollektíva tagjai mindent megtesznek annak érdekében, hogy az üzlet szép, esztétikus legyen. A polcokról hagymafüzérek lógnak, s a kosarakba helyezett kifényesített zöldség és gyümölcs önmagát kínálja. Az üzlethelyiségben mindennek helye van, még a polcokon sorakozó burgonyászsákok is rendezettek. Ha valamelyik elszakad (hiszen mi vásárlók válogatás közben nem bánunk kíméletesen az áruval) az elárusítónők valamelyike összeszedi az elpottyantott szemeket. S annak ellenére, hogy nyaranta majd megsülnek a melegben (két éve nem működik a légkondicionáló berendezés), és telente viszont még a legmelegebb szőrmebekecs sem védi őket a hidegtől (a fűtőtestek méreteiben lenne a hiba?), a kedves vásárló az áru mellé mosolyt is kap. Az ismerős éppúgy, mint az idegen. A múlt héten megváltozott az üzlet arculata, bővült a kínálat -. Igazgatóságunk felvette a kapcsolatot az Uherské Hradišté-i Siokovai (konzervgyár) s megállapodtak az árucserében. A mi vállalatunk nyersanyagot szállít a Slokoba, amiért cserébe két bratislavai üzletbe késztermékeket szállítanak. Szeptember elejétől önki- szolgáló részlegünkben a nem nagyon kelendő árucikkek helyére 52 féle Uherské Hradišté-i termék került - közölte a vezetőnő, majd be is mutatta őket. A hatféle befőtt között megtalalható a szilva, az egres, eper stb. kompót. Újdonság a tökbefőtt ananász módra. A 14 féle tartósított zöldség közül a szemnek is tetszetős a kétféle vegyessaláta, amelyben a karfiolrózsától a répán, gyökéren keresztül szinte minden megtalálható. A hatféle készételből kettő már szójával dúsított és mint megtudtam, ha a szójaprogram keretében bővül a választék, jut belőle az üzletekbe is. A gyermektápszer is már a korszerű táplálkozás alapjai szerint készült, szójából és gyümölcsből. Érdekesség a tartósított kapor, a sokféle szörp, gyümölcslé. Az árubőség láttán felvetődött bennem a kérdés, vajon a termékek szavatosságával nem lesz-e baj. Markó Ilona megnyugtatott. - Valamennyi termékünk friss, a szavatossági idejük két év. Elmondta, a napokban tért vissza az Uherské Hradišté-i Slokoból, ahol nemcsak megnézte a gyártósorokat, hanem rendelt is. Hogy mit? Gyümölcslétől kezdve hétféle kecsupon át sok mindent. S hozott egy megállapodást is, mely szerint, ha bizonyos árucikk fogyóban lesz, közvetlenül telefonon rendelheti meg az utánpótlást. A konzervgyárban most van a nagyüzem, s miyel kereslet szerint rugalmasan változtatják a termelési programot, több új termék megjelenése várható a piacon. Arra a kérdésemre, vajon érezhetően fellendült-e az úzlet forgalma, még nem tudott pontos választ adni. - Mi nem vagyunk türelmetlenek. Időt kell adnunk a vásárlóknak, előbb ismerkedjenek meg a termékekkel, aztán majd meglátjuk. Azt viszont elmondhatom, sokan tértek már vissza hozzánk vásárlási szándékkal. Mivel gyakran tapasztalhatjuk, hogy egy új üzlet megnyitásakor ugyan gazdag a választék, ám az idő múltával elapad, megkérdeztem, vajon meddig lesz ebben az üzletben a választék ennyire bőséges A válasz megnyugtatott. - Nemcsak a miénk, a konzervgyár érdeke is az árucsere. A csehországi árunak Szlovákia- szerte jó híre van. Mi bízunk abban, hogy választékunk nemcsak megmarad, hanem még bővülni is fog. PÉTERFI SZONYA az ENSZ tevékenységéről, ezeket majd szívesen kölcsönzük minden érdeklődőnek. A mostani kitüntetés váratlanul ért, de kellemesen meglepett bennünket Az ENSZ főtitkára a kitüntetés ünnepélyes átadásán kijelentette, hogy ezáltal köszönetüket fejezik ki a béke megőrzéséért végzett tevékenységért az 58 meghívott és kitüntetett városnak. • Az ENSZ hatásköre az egész földgolyóra kiterjed. Miért éppen Verdun volt az esemény színhelye?- Az első világháborúban a Ver- dunhoz közeli síkságon, a Meuse folyó mentén dúló harcokban mintegy 700 ezer katona vesztette életét. A belgiumi Bastogne város elöljárói ezért 1982-ben felhívással fordultak minden hasonló sorsú városhoz, hogy szövetséget alapítsanak. A jelentkezettek között volt például Coventry, Varsó, Madrid és Volgo- grád is. A későbbiekben azonban megmutatkozott, hogy a Mártírvárosok Szövetsége nem vonta kötelékébe azon városokat, amelyek nem szenvedtek ugyan ilyen katasztrófát, de hajlandó)*; bekapcsolódni a békeharcba. Azért a szervezet végrehajtó bizottsága 1985. évi madridi ülésén úgy döntött, hogy lehetővé teszi, a békevárosok bekapcsolódását a mozgalomba. • Milyenek a szervezet konkrét céljai?- Minden lépést támogatni a béke érdekében, védeni a szabadságot, a demokráciát, fejleszteni az oktatást, lehetővé tenni a népek kölcsönös ismerkedését, fejleszteni az együttműködést és elítélni mindennemű erőszakot. • Mire kötelezi önt, főpolgármester elvtárs, a Béke Érdemrend? Háború és béke, szeretet és gyűlölet, új értékek megteremtése és az elpusztításukra kifejtett törekvés - ezek az ellenpólusok minden ember lelke mélyén ott lappanganak. Ezekből bontakoznak ki az emberi kapcsolatok, a szülői szeretettől, az idősebbek tiszteletétől, a szülőföldünk, munkahelyünk, lakóhelyünk iránti viszonyunkon keresztül a körülöttünk élő nemzetek iránti kapcsolatokig. Mi arra igyekszünk, hogy necsak keressünk, de találjunk is olyan eszközöket, amelyekkel felébresztjük és fejlesztjük az emberek jó tulajdonságait, de csírájában elfojtunk minden negatív megnyilvánulást. Mert ez előfeltétele a jó emberi kapcsolatoknak, a humanizmusnak, a békés egymás mellett élésnek. • Köszönöm a beszélgetést. KULIK LÁSZLÓ
