Új Szó, 1988. szeptember (41. évfolyam, 206-231. szám)

1988-09-21 / 223. szám, szerda

A lengyel parlament határozata Folytatni kell a reformpolitika megvalósítását (ČSTK) - Mint már arról beszá­moltunk, a lengyel szejm a hétfő esti vita után elfogadta a kormány le­mondását, s ugyanakkor felkérte a kormányt, hogy az új kabinet meg­választásáig a jelenlegi összetételé­ben lássa el feladatkörét. A lemon­dás elfogadása mellett 359 képviselő szavazott, egy ellene foglalt állást, 17-en pedig tartózkodtak. Zbigniew Messner, a LEMP KB PB tagja, kormányfő a szejm ülésén mondott beszédében rámutatott azokra a rendkívül bonyolult belső és külső körülményekre, amelyek között folyamatban van a gazdasági reform bevezetése. A közelmúlt sztrájkjaival összefüggésben és a kormányt ért nem mindig objektív bírálatok kapcsán hangsúlyozta, hogy Lengyelországban jelenleg éles küzdelem folyik. Szerinte szükség van az állami szervek felelősségéről és az irányítás társadalmi bázisa kiszélesítésének lehetőségéről folyó vitákra, ezeknek azonban konstruk­tív társadalmi légkörben és a parla­ment talaján kell folyniuk. Szerinte ugyanis egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy tuljadonképpen miről is van szó Lengyelországban - a nemzeti megértés széles körű formájáról, a szakszervezetek tekin­télyéről és létjogosultságáról, vagy csoportos és személyes politikai ér­dekek kielégítéséről? A továbbiak­ban rámutatott arra, hogy az au­gusztusi sztrájkok mintegy 50 milli­árd zloty és többtucat millió dolláros kárt okoztak az országnak. Az egyelőre hivatalban maradó kormányfő szerint a kabinet a sztráj­kok leállítására nem alkalmazott ra­dikális eszközöket és inkább politikai módszerekhez folyámodott, ez azonban nem jelent toleranciát a jogtalansággal szemben. A kor­mánynak az a véleménye, hogy a jog nem lehet politikai manipuláció tárgya. Beszédében leszögezte, hogy ott, ahol a kormánynak sikerült érvényre juttatnia az össztársadalmi érdekeket, vitathatatlan eredménye­ket értek el. A kudarcok akkor követ­keztek be, amikor a kormány enge­dett a nyomásnak. ,,A kormány le­mondott, a problémák megmarad­nak“ - jelentette ki Zbigniew Mess­ner. Hozzáfűzte, hogy a kulcsfontos­ságú társadalmi-gazdasági kérdé­sek megoldásához hozzálátó kor­mánynak bizalomra van szüksége, s a távozó kormány lemondásával a jelenlegi helyzetben meg akarja könnyíteni a szejm dolgát megfelelő döntések meghozatala érdekében. A szejm ülésének végén határo­zatot fogadtak el a gazdasági reform megvalósításáról és a jelenlegi gaz­dasági-politikai helyzetről. Ez a do­kumentum hangsúlyozza, hogy az utóbbi időszak gazdasági sikertelen­ségei nem gyengíthetik a reformok megvalósítását. A szejm a jogos társadalmi kritikával összefüggés­ben hangsúlyozta, hogy alapvető és mély változásokra van szükség a kormányban, a központi és helyi szervekben, s ezeknek a változá­soknak a gazdasági reform radikális meggyorsítását és a tervezett társa­dalmi feladatok megvalósítását kell szolgálniuk. Ismét feszült a helyzet Karabahban Betiltottak minden nagygyűlést, tüntetést és felvonulást (ČSTK) - Sztyepanakertben, a Kara bah-hegyvidéki Autonóm Terület közigaz­gatási központjában az utóbbi napokban ismét kiéleződött a helyzet. Amint a TASZSZ hírügynökség ezzel kapcsolat­ban megállapította, az örményországi és azerbajdzsáni helyzet javítása nyilván nincs ínyére azoknak, akik megvesztege­tési, korrupciós és más ügyekbe kevered­tek. A leleplezéstől télve igyekeznek elte­relni a közvélemény figyelmét az átalakí­tás problémáiról és a negatív jelenségek­kel szembeni harcról. A nemzetiségi vi­szály szitására minden alkalmat kihasz­nálnak. Sztyepanakert ipari vállalatainál, épí­tőipari szervezeteiben és a tömegközle­kedésben sztrájkokat provokáltak ki, az iskolákban szünetel a tanítás, támadást szerveztek a területi ügyészség ellen,------------------------------- NICARAGUA---------------------------------­A kontrák obstrukciós álláspontja miatt nem született megállapodás (ČSTK) - A nicaraguai kormány és az ellenforradalmi csoportok képviselői hét­főn azzal a céllal találkoztak Guatemala fővárosában, hogy megbeszélést folytas­sanak a júniusban felfüggesztett hivatalos béketárgyalások felújításáról. A felek egyetértésre jutottak abban, hogy a tárgyalásokat szeptember végéig fel kellene újítani, de a kontrák obstrukci­ós álláspontja miatt nem tudtak mege­gyezni a tanácskozás színhelyéről. Mint ismeretes, az ellenforradalmárok a párbe­széd színhelyéül valamely közép-ameri­kai országot javasolták, de Managua ra­gaszkodik ahhoz, hogy Nicaraguában tár­gyaljon. Victor Tinoco, a nicaraguai külügymi­niszter első helyettese a guatemalai talál­kozó előtt kijelentette: a managuai kor­mány egyezményt szeretne kötni a kato­nai támadó hadműveletek befejezéséről és arról, hogy a kontrák által elhurcolt 900 személy közül legalább 76-ot engedjenek szabadon. „Hazánk és függetlenségünk bérbea­dásáról tárgyalnak“ - a hondurasi haladó erőknek ez a véleményük a hondurasi kormány és az Egyesült Államok között most folyó titkos tárgyalásokról. Mint ismeretes, az amerikai-hondurasi egyezmény lehetőséget adna arra, hogy az amerikai egységek, repülógepek és hadihajók előzetes bejelentés nélkül, sza­badon mozogjanak a hondurasi terüle­teken. s előfordulnak olyan esetek is, hogy meg­támadják a rendőröket. A városban szeptember 18-án a közi­gazgatási szervek által engedélyezett nagygyűlést tartottak. Az itt elhangzott beszédek arról tanúskodtak, hogy a la­kosságot aggasztja a Karabahban kiala­kult helyzet, s a többség a normalizálást kívánja. Egy bizonyos idő elteltével azon­ban a nagygyűlést megszakították, mert álhírek terjedtek el arról, hogy a Sztyepa­nakert melletti Hadzsa községben örmé­nyek és azerbajdzsánok csaptak össze. A nagygyűlés több résztvevője az említett faluba ment. összetűzések robbantak ki, amelyek során lőfegyvereket és késeket is használtak. Huszonöt ember megsebe­sült, közülük 17-et kórházba kellett szállí­tani. A rendőrség és a belügyminisztérium fegyveres alakulatai sikerrel akadályozták meg az összecsapások továbbterjedését. Jelenleg intézkedéseket foganatosítanak a közrend és a közbiztonság szavatolásá­ra, a rendbontások megfékezésére. Az ügyészség munkatársai megkezdték a vizsgálatot. A helyszínen tevékenykedik egy stáb, amelyet Andrej Volszkij, az SZKP KB és a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének a megbízottja ve­zet. Karabahban betiltottak minden nagy­gyűlést, tüntetést és felvonulást. Az ör­mény és az Azerbajdzsán KP Központi Bizottsága mindent igyekszik megtenni a helyzet normalizálására. A területen jelenleg pártgyűléseket tartanak. A szocialista országok nemzetközi biztonsági rendszer létrehozását szorgalmazzák (ČSTK) - A Nemzetközi Atom­energia Ügynökség (IAEA) 32. bécsi közgyűlésén tegnap felszólalt Stanis­lav Havel, a csehszlovák atomener­getikai bizottság elnöke. Beszédében hangsúlyozta, hogy Csehszlovákia és a többi szocialista ország a tartós béke érdekében egy nemzetközi biztonsági rendszer lét­rehozását szorgalmazza. Ehhez je­lentősen hozzájárulna a regionális programok, de elsősorban az atom­fegyvermentes övezetek létrehozá­sáról szóló tervek megvalósítása - jelentette ki Stanislav Havel. Ezután a csehszlovák atomener­getikai helyzetről tájékoztatta a kon­ferencia résztvevőit. Elmondta, ha­zánk a Szovjetunió és több más szocialista ország együttműködésé­vel megkezdte a VVER 1000 típusú reaktorral ellátott korszerű atomerő­mű terveinek kidolgozását. Cseh­szlovákiában a jövőben e terv alap­ján épülnének az atomerőművek. Puccs hátán puccs Úgy látszik, a hét végén kedve­zett a puccsoknak a „széljárás“. Az időjárásjelentés terminológiájánál maradva, nemcsak Mexikó partjait érte el a Gilbert hurrikán, illetőleg Haiti szigetén sem csak az évszá­zad szélvihara tombolt: szombaton, golyózáportól kísért kétórás, heves „zivatar“ rázta meg a hatalom pozí­cióit. A „károk“ még nem ismerete­sek, annyit azonban már tudni, meg­dőlt Henri Namphy tábornok kato­nai kormánya, s Prosper Avril tá­bornok, az elnöki testőrség eddigi főparancsnoka vette kezébe a „dol­gok irányítását“. A port-au-prince-i állami televízióban mondott beszé­dében közölte: a hadsereg akarata teljesül ezzel. Magyarán: a hadse­reg választotta öt az ország új veze­tőjévé. Avril egyben kijelentette, be­tartja az ország nemzetközi kötele­zettségeit, és „párbeszédet kezd a nemzeti megbékélés érdekében.“ Mint ismeretes, a közelmúltban ezt még Narc Bazin ellenzéki vezető, az 1987-es elnökválasztások egyik jelöltje javasolta a megdöntött kato­nai kormánynak. Namphy tábornokot időközben ki­toloncolták, és Santo Domingóba száműzték. A „sors“ iróniája, hogy Namphy maga is katonai puccsal ragadta magához a hatalmat június közepén Leslie Manigat elnöktől, aki viszont szintén a hadsereg ke­gyéből nyerte el azt. Igaz ugyan, hogy Namphy korábban is állt már a kormányzat élén; azt követően, hogy Jean Claude Duvalier 1986 februárjában elmenekült a nyomor miatt fellázadt tömegek haragja elől, az ő irányítása alatt állt a diktátor hatalmát örökölt katonai csoport. Most mégis kérészéletűnek bizo­nyult hatalma. Avril különben hű maradt a „ha­gyományokhoz“. A Duvalier-rend- szer egykori tanácsadója maga is részese lehetett már egy puccsnak: Namphy tábornok hatalomátvételé­nek ő volt állítólag az egyik fő szer­vezője. A jelek szerint most kama­toztatni tudta az akár „főpróbaként“ minősíthető akkori akcióban szerzett tapasztalatait. A haiti lakosság közömbössége a történtekkel kapcsolatban minden­esetre arra enged következtetni, hogy az újabb kormányváltásban sem lát esélyt kilátástalan helyzeté­nek javulására. Bár a jelenlegi hely­zetben még nehéz részletekbe bo­csátkozni s meggyőző képet alkotni az új körülményekről, minden jel arra mutat, hogy a hadsereg sorai­ban dúló hatalmi harc újabb meg­nyilvánulásáról van szó. Avrilnak a nemzeti párbeszéd megkezdésé­re, a megbékélés elérésére, az em­beri jogok betartására tett ígéreteit nagy fenntartásokkal fogadja az el­lenzék, hiszen a tábornok közismer­ten a katonai szélsőjobb képviselője, a keménykéz-politika vaskalapos hí­ve, s nem sok jót ígér az sem, hogy épp a megbuktatott Duvalier diktátor fogadta őt egykor kegyeibe. Jelenleg a tábornok pozíciójáról is nehéz jóslásokba bocsátkozni. Fi­gyelemre méltó azonban az a tény, hogy vasárnapi beiktatásán csak két CSEHSZLOVÁKIA - FRANCIAORSZÁG ÚJ SZŐ 1988. IX. 21. M aga Roland Dumas vallotta be Prágában, nagy jelentő­séget tulajdonít annak a gesztusnak, hogy miután ismét ő lett Franciaor­szág külügyminisztere, a szocialista országok közül elsőként Csehszlo­vákiába látogatott el. Bizonyára Pá­rizs is érzi azt az űrt, amely „keleti politikájában" az utóbbi években ke­letkezett, s most nyitni készül. És Prága - ahogy a Liberation című francia lap tudósítója megjegyezte- „természetes kilövőállás egy Ke- let-Európa irányába történő diplo­máciai offenzívához", már csak a csehszlovák-francia történelmi kötődések miatt is. Mindenképp van mit behoznia Franciaországnak, hiszen az NSZK- hoz, Ausztriához, vagy Olaszor­szághoz hasonlítva a Csehszlováki­ával kialakult gazdasági-kereske- delmi együttműködése, s általában a kelet-európai piacokon való jelen­léte „természetellenesen ala­csony". Ez annak tudható be, hogy az utóbbi évek párizsi kormányai- és most mindegy, hogy baloldali vagy jobboldali kabinetről van-e szó- politikai, netán ideológiai megfon­tolásokból szándékosan fékezték például az árucserét. Párizs ezért hátrányba került más, realisztikusan gondolkodó nyugat-európai orszá­gokkal szemben, mintegy átengedte nekik a terepet. Egyszóval, Francia- ország már „felébredt", és Dumas szavaival élve, „nagyobb dinamikát kíván adni a Kelet-Európa iránti poli­tikájának“. Csehszlovákia részéről ennek semmi akadálya, már csak azért sem, mert van mire támaszkodni. A gazdasági együttműködés a las­súbb ütem ellenére felfelé ívelő ten­denciát mutat. Franciaország jelen­vtísi vegyes vállalatban, amely Prá­gában épit fel egy új hotelt, és más szállodák rekonstrukcióját is vállal­ja.) A gépkocsigyártásban az Avia és a Renault kapcsolataira lehet épí­teni a jövőben is. A társadalmi, kulturális és egyéb területeken igen kiterjedtek a cseh­szlovák-francia kapcsolatok. Külö­nösen az antifasiszta ellenállás résztvevőit kötik egymáshoz szoros szálak. A testvérvárosok száma je­ÚJ IMPULZUS leg a hatodik helyen áll tőkés partne­reink sorában, ami persze nem felel meg a lehetőségeknek. Hazánk fő­leg hengerelt árut, vegyipari termé­keket és nyersanyagokat szállít, a gépipari export kisebb mértékű (traktorok és személygépkocsik). Behozatalunkban viszont a francia gépipari termékek vannak túlsúly­ban. Ezen az összetételen és ará­nyon lehet - s a két fél szándékai szerint kell is - változtatni, mégpedig . az ipari kooperáció elmélyítésével (az egyes ágazatok lehetőségeit je- jenleg állandó munkacsoportok vizs­gálják). Az építőiparban már elég kiterjedt az együttműködés. (A brati­slavai Fórum Szállót a CBC építteti, s ugyanez a cég vesz részt a Tourin­lenleg 19 (pl. Brno-Rennes, Kladno -Vitry, Žilina-Nanterre), s a Francia -Csehszlovák Társaság negyven fi­ókszervezete is hozzájárul a két nép közeledéséhez, egymás jobb meg­ismeréséhez. A politikai párbeszéd magasabb szintre emeléséhez is megértek a feltételek. Dumas prágai tárgyalásai során ezért szóba került Francois Mitterrand köztársasági elnök és Michel Rocard kormányfő csehszlo­vákiai hivatalos látogatása, ami két­ségtelenül nagy lökést adna kapcso­latainknak minden területen. A má­sodik világháború utáni időkben nem járt francia államfő vagy miniszterel­nök hazánkban, s ez ugyan sokat elárul viszonyunkról, de magában rejti a gyors fejlődés lehetőségét is. Ennek kihasználását pedig elősegíti, hogy számos nemzetközi kérdésben közeli az álláspontunk, így például a bécsi utótalálkozó mielőbbi ered­ményes befejezését szorgalmazzuk, s a hagyományos fegyverzet terüle­tén is van mód a várható leszerelési lépések közös elősegítésére. Ami az atomfegyvereket illeti, Franciaor­szág, mint ismeretes, nem szándé­kozik lemondani önálló nukleáris ütőerejéről, bár - igaz, amolyan kí­vülállóként - támogatja a szovjet­amerikai rakétamegállapodást, illet­ve a további tárgyalásokat. Ami ben­nünket aggaszt - s ezt Bohuslav Chňoupek nem rejtette véka alá a múlt hét végi tárgyalásokon - az a francia-nyugatnémet katonai együttműködés szorosabbra voná­sa, mert véleményünk szerint az európai katonai enyhülés ellenében hat M indent egybevetve, Roland Dumas prágai látogatásának alapján leszögezhető, hogy a cseh­szlovák-francia politikai párbeszéd, a gazdasági együttmüködés fokozá­sára lehet számítani a jövőben. Ez pedig az egész európai helyzet, a kelet-nyugati viszony alakulása szempontjából is új impulzus. PAPUCSEK GERGELY ezredes vett részt, közülük Jean- Claude Pault, a haiti hadsereg egyik elitegységének eddigi pa­rancsnokát nevezték ki a hadsereg főparancsnokává. Az ország politikai pártjai várako­zó álláspontra helyezkedtek, egye­lőre még várnak az ítélethozatallal. Félő azonban, hogy a stafétaváltás „családon belül" maradt, s az újabb katonai vezetés nem sok okot ad az optimizmusra. Tehát: továbbra is borult az ég Haiti felett. xxx A szombatról vasárnapra virradó éjszaka Burmából is „viharos széllö­késekről“ érkeztek jelentések. Irá­nyuk egyelőre még bizonytalan, nincs azonban kizárva, hogy hátulról érik az ellenzéket. Délkelet-Ázsia eme meglehető­sen titokzatos országában a hirtelen felpergett események másfél hónap alatt többet változtattak, mint előző­leg két évtized során. A demokráci­át, a többpártrendszer bevezetését, az általános választások kiírását kö­vetelő hatalmas méreteket öltött so­rozatos tüntetések bebizonyították, a tábornokok csaknem negyed év­százados kormányzása megérett a változásra. Hiszen az egykor gyü­mölcsöző „arany földön“ mára már tarthatatlanná vált a helyzet. Az ellenzék egyre határozottabb és ellentmondást nem tűrő fellépése a diktatúra végnapjait jósolta, a kér­dés azonban még az volt, sikerül-e erőszak nélkül megoldani a hely­zetet. Vasárnapra már eldőlt a válasz: a burmai hadsereg magához ragad­ta a hatalmat, hogy - a helyi rádió jelentése szerint - „elejét vegye az országban kialakult helyzet további romlásának“. Saw Maun védelmi miniszternek, a fegyveres erők főpa­rancsnokának vezetésével 19 tagú bizottság alakult, a „törvényesség és a rend, a béke és a nyugalom helyreállítására“. A hadsereg első dolga volt, hogy feloszlassa a parla­mentet, és a helyi közigazgatási szerveket. Talán, bizonyítandó, hogy az új vezetés más, országnév- átkeresztelésre is sor került. Az „egykori“ Burmai Unió Szocialista Köztársaság helyett ma már a Bur­mai Unióra figyel a világ. Tény, hogy a hét végi (állítólag vértelen) hatalomátvételt követően a hadsereg a rend megteremtését és a több párt részvételével sorra kerülő általános választások meg­tartását ígérte, sőt, az első jelenté­sek szerint minden olyan politikai pártnak, mely támogatja a valódi demokrácia megteremtését, enge­délyezte a működést. Ez gyakorlati­lag az ellenzék követeléseinek be­teljesedését jelentené, a helyzet va­lójában mégsem ilyen egyszerű. Igaz ugyan, hogy a közelmúltban állítólag egész alakulatok álltak a hadsereg és a rendőrség soraiból a felkelőkhöz, korántsem világos azonban, hogy a hadsereg melyik szárnya kerekedett felül és ragadta magához a hatalmat a puccs folya­mán. Már eleve az a tény, hogy az ellenzék nem fogadta kitörő ováció­val a történteket, arra enged követ­keztetni, hogy a zengzetes ígéretek ellenére nem érzi biztosítva elkép­zelései valóra váltását. Ezt támasztották alá különben azok a találgatások is, melyek szerint nincs kizárva, hogy álpuccsról van szó, amellyel a hadseregnek a most megbuktatott kor­mányzó Burmai Szocialista Program Pár­tot támogató szárnya kívánta biztosítani politikai irányvonalának folyamatosságát. Ha ez valóban így van, az ellenzék csö­börből vödörbe jutott, s kezdhet mindent elölről. A vészjósló fejlemények egyre inkább ezt igazolják: a kijárási tilalom ellenére egyre többen vonulnak ismét az utcákra, a hadsereggel történt összetűzé­sek során rohamosan nő az áldozatok száma - a karhatalmisták úgymond a „rend fenntartása érdekében" soroza­tosan lőnek a tömegbe. A legújabb és egyben legmeglepőbb fejlemény, hogy Burma-szerte hadjárat indult az utóbbi idők nagyszabású kormányellenes tünte­téseinek szervezői ellen, s nagyerejű ku­tatás folyik azon diákvezetók után is, akiknek a vasárnapi rajtaütés során sike­rült „egérutat" nyerniük. Míg a térséggel foglalkozó elemzők a hét végén még azt találgatták, ki lesz az a karizmatikus egyéniség az ellenzék so­raiból, aki képes lesz kivezetni az orszá­got a kátyúból, mára már a legégetőbb kérdés: hova fajul a kétségtelenül polgár- háborús veszély Burmában? FÓNOD MARIANNA

Next

/
Oldalképek
Tartalom