Új Szó, 1988. szeptember (41. évfolyam, 206-231. szám)
1988-09-19 / 221. szám, hétfő
Melicher Ludmilla és Szikora Pál kívánsága: Az élmezőnyben végezni A szöuli nyári olimpiai játékok atlétikai versenyeinek leghosszabb távja nőknél a maratoni futás (42 km és 195 m), a férfiaknál pedig az 50 km-es gyaloglás. A csehszlovák színeket mindkét számban képviselik sportolóink, mégpedig Melicher Ludmilla, a Slávia Banská Bystrica futónője, valamint Szikora Pál, a Dukla Banská Bystrica gyaloglója. Tekintettel arra, hogy kedvenc távjukon annak hosszúsága, igényessége végett évente átlagosan három versenyen vesznek részt, valamivel korábban, még a nyári atlétikai idény megkezdése előtt lehetőségük volt arra, hogy teljesítsék az előírt olimpiai szintet. Melicher Ludmilla a tavalyi évet izomsérülés miatt kihagyta, ezért nem volt tagja a szélesebb olimpiai válogatott keretnek sem. Az ez évi atlétikai idényben felkészülését már nem akadályozták sérülések, az eredmények pedig nem maradtak el. A csehszlovák atléták közül ő áll Szöulban elsőként rajthoz, szeptember 23-án. • Milyen időeredmény kellett az olimpiai részvételhez?- A maratoni futásban az olimpiai kiküldetést jelentő szint 2:35:00 óra volt. Március elején Japánban, Nagojában vettem részt egy nagyszabású nemzetközi versenyen, ahol az ötödik helyen végez- szeretnék az első tizenkét versenyző között célba érni“ - mondta Melicher Ludmilla fém, mégpedig 2:34:04-es idővel. Hozzá kell tennem, hogy nagyon szeretek Japánban versenyezni - ahol egyébként már háromszor jártam -, hiszen itt a maratoni futást nagy érdeklődés kiséri, így az egész verseny légköre kitűnő volt. Mindez közrejátszott az említett eredmény elérésében. Május elején aztán Nyugat-Berlinben sikerült megnyernem egy nemzetközi versenyt 25 kilométeren, 1:27:00-ás idővel. Az említett versenyek után lettem az olimpiai csapat tagja. • Mit jelent ez?- Az, hogy rögtön az első versenyeken sikerült teljesítenem a nevezési szintet, kellemesen meglepett, felszabadultabb lettem, igy aztán már nyugodtan, csak az olimpiára történő felkészülésre kellett összpontosítanom. • Mennyi az edzésadag?- A felkészülés különböző szakaszaiban ez változó. Általában 35 kilométert futok reggel, km-ként4 perces tempóban. Délután 10 km az „adag“, ezt azonban már valamivel gyorsabban futom le, 3:30 perc körül egy km-t. Ezen kívül stretchin- get, nyújtólazító gyakorlatokat végzek. • Mi lesz az olimpián?- A jó szerepléshez a legfontosabb az egészség A maratoni távon verseny közben sok minden közbejöhet, szeretnék az első 12 versenyzőnő között a célba érni. Az utóbbi évek atlétikai világversenyein a gyaloglókra mindig számítani lehetett. Érmeket szereztek, jó helyezéseket értek el. Közéjük tartozik Szikora Pál is, aki szeptember 30-án áll rajthoz a szöuli olimpiai játékokon. • Milyen volt az olimpiai kiküldetést jelentő szint az az 50 km-es távon?- Ahhoz, hogy szerepelhessek az olimpián, 3:50:00 órás, vagy természetesen ennél jobb időt kellett elérnem. Úgy tűnt, hogy ezt már az első versenyen, az NDK-beli Naumburgban sikerül teljesítenem. Erős mezőny gyűlt össze, a részidők talán nagyon is jók voltak, azonban a 38. km után egyszerűen fel kellett adnom a versenyt. Ebben bizonyára közrejátszott egyrészt az is, hogy talán túl erősen kezdtem, másrészt pedig az, hogy nagy volt a hőség. • A bizonyítás tehát maradt a Prága - Podébrady nemzetközi versenyre, amely az 50 km-en egyben országos bajnokság is. Milyen érzés volt azzal a tudattal rajthoz állni, hogy ez mác talán az utolsó lehetőség az olimpiai szint teljesítésére?- Úgy indultam el a versenyen, hogy itt mindenképpen teljesítenem kell a nevezési szintet. Arra azért vigyáztam, főleg az első 20 km-en, hogy ne kezdjek nagyon gyorsan. Miután meggyőződtem róla, hogy az erőnlétemmel nincs baj, fokoztam az iramot, amit később tartani is tudtam. Természetesen, nagyon örültem, hogy 3:46:52-es időt értem el és nyertem, és ez.az olimpiai repülőjegyet jelentette számomra. • Milyen volt a felkészülés?- Sokat edzettünk, többször is magaslati edzőtáborokban, igy a Kanári szigeteken. Mexikóban, Font Romeu-ban és persze a Tátrában. Szerencsére sérülések nem akadályozták a felkészülésemet, azonban előfordult, hogy vírusos fertőzés miatt pár napra ki kellett hagynom az edzéseket és ez elég kellemetlen volt. A kisebb kihagyást azonban sikerült behoznom, és zavartalanul folytathattam a felkészülést. • Milyen szereplés lenne reális?- A pályát nem ismerem, de erre még lesz bőven alkalmam, hiszen három héttel a rajt előtt már a játékok színhelyén leszünk. A mezőny nagyon kiegyensúlyozott, a verseny alakulását illetően pedig sok minden történhet, tehát végezhetek a 4,. de a 9. helyen is. A 6. - 7. hely megszerzését tartom reálisnak, örülnék, ha ez sikerülne. KUBÁŇNÉGERI ÉVA „A hatodik-hetedik hely megszerzését tartom reálisnak“ - vélekedett Szikora Pál (Nagy László és a ČSTK felvétele) A női kosárlabdázók olimpiai tornája elé Nem kizárt a meglepetés Olimpiai premierjét Montrealban tartotta a női kosárlabdázás, Szöulban tehát már negyedszer mutatkoznak be a gyengébb nem képviselői. A közbeeső két rendezvényen ismert oknál fogva nem volt teljes a mezőny. így csak tizenkét év elteltével szállhatnak csatába a legjobbak az olimpiai babérért. Igaz, a világ élvonalába tartozó együttesek közül most is hiányozni fog kettő: Kanada, az 1986-os világbajnokság bronzérmese, valamint kontinensünk tavalyi harmadik legjobb gárdája, a magyar. Az ok egyszerű: a tavasszal Malaysiában lebonyolított selejtezőben a két csapat nem tudta kiharcolni, hogy ott lehessen az olimpiai torna nyolcas mezőnyében. Már a selejtező gondoskodott tehát meglepetésekről, s a folytatásban nyilván megérünk még néhányat. ,,Az olimpiai torna biztosan nem nélkülözi majd a meglepetéseket - nyilatkozta a malaysiai küzdelmek befejeztével Boriszlav Sztanko- vics, a Nemzetközi Kosárlabda Szövetség (FIBA) jugoszláv főtitkára, majd az esélyeket latolgatva igy vélekedett: - Szerintem az Egyesült Államok játékosai megvédik világelsőségüket az olimpián is, de győzelmük távolról sem lesz olyan fölényes, mint a két esztendővel ezelőtt rendezett moszkvai világbajnokságon volt. A szovjet válogatott azóta sokat javult, s megszoríthatja a tengerentúliakat. ugyanúgy, mint a jugoszláv lányok. Úgy hiszem, hogy az érmeket ez a három gárda osztja meg egymás között, de mint az elején mondtam, meglepetések várhatók, s nem kizárt, hogy a dobogóért folyó küzdelemben is lesznek...“ Az elmúlt évek sportágbeli rendezvényei alapján ítélve elmondhatjuk, hogy az élmezőny aránylag kiegyenlítődött, ami persze csak jót tett a női kosárlabdának, hiszen jóval magasabb lett a színvonal, izgalmasabb a játék. Hogy ez igy lesz Szöulban is, nem nehéz megjósolni, igaz, a nagy tétmérkőzéseken a taktikázás sokszor háttérbe szorítja a szép játékot. A szakemberek véleménye azonban nagyrészt megegyezik abban, hogy két gárda, az Egyesült Államok és a Szovjetunió egy lépcsőfokkal kiemelkedik a mezőnyből, de annak is tudatában vannak a sportág vezetői, hogy nemcsak ezek a nagyok sorolhatók az éremváromáriyo- sok sorába. Napjainkig rengeteget fejlődött a női kosárlabda, egy-egy találkozó sorsát eldöntő fontos tényezőjévé lépett elő az agresszivitás, a szoros védekezés, a gyors ellentámadásba való átmenet és a dobás. Érdekes, hogy az utóbbi tekintetében nem jeleskednek az amerikaiak, közepes távolságról sem jó a dobószázalékuk, hárompontos kosárral pedig nem is kísérleteznek. Erőnlétük viszont igen jó, kitűnő a lábmunkájuk, atlétikusak, épp ezért erőszakos, letámadó stílusukkal senki sem tudta felvenni a harcot Moszkvában. A szovjet válogatott évekig uralta a mezőnyt, jelenleg azonban gondokkal küzd, nincs igazán kitűnő középjátékosa, igy gyenge pontja a palánkok alatti játék. Ezzel szemben az amerikaiaknak van egy Donovanjük, aki 203 cm magas (a moszkvai vb hőse, a világ legjobbja, Cheryl Miller térdmútéten esett át és nem lesz ott Szöulban), a jugoszlávoknak egy Mujanovicsuk, a kínaiaknak egy Cseng Haj-sziájuk; a két utóbbi szinten két méteren felüli, s ráadásul kiváló dobó. Csehszlovákia másodszor lesz ott az olimpiai tornán; a montreali premieren a negyedik helyen végzett, most viszont nehezebb helyzetben van. Egyrészt azért, mert a sportág azóta nagyot lépett előre, nemcsak a kosárlabda bölcsőjében, Amerikában, valamint Európában, de Ázsiában is. Ráadásul a sorsolás sem kedvezett a Karger-lányoknak, az erősebb B-csoportban kaptak helyet, ahol szeptember 19-én mindjárt a címvédő Egyesült Államok ellen kezdenek, majd az erős Kína és a dobogóra esélyes Jugoszlávia következik. (Az A-csoportban a Szovjetunió, Dél-Korea, Bulgária és Ausztrália szerepel; a házigazdák játékereje nagyjából egyenértékű a csehszlovák gárdáéval, a bolgárok és az ausztrálok a papírforma szerint gyengébbek.) Karger edző védencei inkább kiegyeztek volna azzal, ha fordított sorrendben kerül sor a mérkőzésekre, nehogy összerop- pantsa őket, ha az amerikaiak ellen esetleg súlyos vereséget szenvednek. Legalább egy találkozót kell nyerni a csoportban ahhoz, hogy a befejezésben a hatodik helyért legyenek versenyben, s ez a helyezés a jelenlegi erőviszonyokat tekintve már sikerként könyvelhető el... URBÁN KLÁRA Jozef Lohyňa, az elmúlt olimpiai ciklus legsikeresebb csehszlovák szabadfogású birkózója földre viszi ellenfelét (ČSTK-felvétel) Szereznek érmet a csehszlovák birkózók? Csehszlovákia birkózói megbízható éremszállítók, hiszen Róma (1960) és Moszkva (1980) között egyetlen egyszer sem tértek haza üres kézzel az olimpiai játékokról. A nemrég lezajlott nemzedékváltás azonban fokozatosan egy helyben topogást idézett elő. A Szöulban szőnyegre lépő kilenc birkózó közül JÚLIUS STRNISKO (szabadfogás, 100 kg) a legtapasztaltabb: Moszkvában bronzérmet nyert, akárcsak az 1982-es és 1983-as Európa-bajnokságon. Az utóbbi időben Clermont Ferrandban érte el legjobbját, negyedik lett a világbajnokságon. Strnisko súlycsoportjának első számú esélyese a kétszeres világ- és háromszoros Európa-bajnok szovjet Leri Habelov, aki a FILA tavalyi világranglistáján az első helyen szerepelt, megelőzve a romániai Puskást (tavaly vb- és Eb-ezüstérmes), az amerikai Scherret (1986-ban és 1987- ben világbajnoki második, illetve harmadik helyezett), a bolgár Jancsevet (az 1986-os Európa-bajnok). Jó képességű versenyző hírében áll az NDK-beli Neu- pert, a magyar Robotka István; de mások is meglepetéssel szolgálhatnak, mint például az 1988-as Európa-bajnokság ezüstérmese, az angol Lóban. Az elmúlt olimpiai ciklusban JOZEF LOHYŇA (szabadfogás, 82 kg), volt a legsikeresebb. Súlycsoportjában a szovjet Alekszandr Tambovcev kapott helyet az 1986-os vb-gyóztes Modoszjan és a kétszeres Európa-bajnok Vorobjov előtt. Az esélyesek közé tartozik a bolgár Nanev (kétszeres Európ-bajnok) és főleg az olimpiai cim védője, az 1985-ös és az 1987-es világbajnok amerikai Mark Schultz. SCHWENDTNER JÓZSEF (57 kg) hat évvel ezelőtt érte el legnagyobb sikerét: junior világbajnok lett és 1983-ban a budapesti felnőtt vb-n bronzérmet szerzett. A tavalyi világbajnokságon elért ötödik helyével és főleg teljesítményével régen várt formajavulásáról tett tanúságot. Súlycsoportjában egyértelmű esélyes a hatszoros világbajnok szovjet Szergej Bje- loglazov. MIROSLAV LUBERDA (130 kg) 1987-ben debütált a világbajnokságon és negyedik lett. Itt is ismertek az éremre pályázók; Baumgartner (amerikai), Go- bedziasvili (szovjet), Schröder (NDK- beli), Atanaszov (bolgár), Sevgin (török). Kötöttfogásban az idén kellemes meglepetéssel szolgált JAROSLAV ZEMAN: a 64 kg-osok súlycsoportjában ezüstérmet nyert az Európa-bajnokságon. Az esélyesek? Turlikanov (szovjet), a tavalyi világranglista-vezető, Európa-bajnok, világbajnoki bronzérmes. Salamáki (finn), Los Angeles olimpiai bajnoka és a tavalyi vb aranyérmese. De itt van még a lengyel Tracz, a bolgár Marinov, a román Rusu, a fiatal magyar Takács János. DUŠAN MASÁR (100 kg) 1985-ben Európa-bajnoki bronzérmes, egy évvel később negyedik helyezett. Vissza-visz- szatérő egészségi gondjai miatt nem tudta megtartani pozícióját a legjobbak között. Az élvonalba sorolható a tavalyi világbajnok szovjet Gedekauri, a Los An- geles-i aranyérmes román Andrei, a bolgár Vaszilev (az 1987-es Európa-bajnok), az amerikai Daniel Koslowski, a tavalyi vb ezüstérmese. Tapasztalt versenyzőnek számít JAN- KOVICS TIBOR (52 kg). Legnagyobb ellenfelének ígérkezik az Európa-bajnok szovjet Ignatyenko, a norvég exvilágbaj- nok Rönningen, a francia Roberte. És nem említettük a bolgár, a magyar, a román és a dél-koreai birkózókat. ĽUBOMÍR DAVID (130 kg) és PAVEL FRINTA (82 kg) nem rendelkezik sok nemzetközi tapasztalattal. Frinta súlycsoportjában az első számú bajnokjelölt a 24 éves magyar Komáromi Tibor, aki kétszeres világ- és egyszeres Európa-bajnok. A szovjet Mamiasvili a 74 kilósok között háromszor nyert világbajnoki címet, most felment a 82 kg-osok súlycsoportjába. A 130 kilósok mezőnyében mindenki a szovjet Karetinre szavaz. Csak aztán említik az exvilágbajnok svéd Jo- hanssont, a bolgár Berovszkit és a román Grigoriast. (T. V.) GÓLOK ÉS ONGÓLOK Futballozunk. Ki kedvtelésből, ki félig-meddig kötelességből, egyesek pénzért, mások csupán szórakozásból. Ki lábbal - és fejjel is -, ki csak a szájával—lóllehet a választék még sokkal bővebb, hiszen vannak amatőrök és profik, ügyes játékosok és kevésbé tehetségesek, s nem utolsósorban vannak sportszerűen küzdők és akadnak - az ide vonatkozó szaknyelv szerint-, .favágók'' is. Ennek a népszerű sportnak is van játékrendje, van szabálya, a csapatoknak taktikája és stratégiája, ám mindazok akár változhatnak - mint ahogy változnak is -, csak egy marad örök érvényű: a tét. A tét pedig sportszerű körülmények között mindig a győzelem, az eredményes szereplés. Annak reményével szövi tervét a csapat és irányítja védencei felkészülését az edző, ezért edz és ezért küzd a mérkőzésen a játékos. Apropó, edzés és szakirányítás. Köztudott, hogy a labdarúgáshoz - csakúgy, mint a mezőgazdasághoz - rengetegen „értenek“ - kívülállók is -, ám az eredmények, legalábbis a mi csapatainké, ezt nem mindig igazolják. Gondoljunk csak a legutóbbi nemzetközi kupaszerdára. Vajon hol, miben követték el a hibát játékosaink, hogy ellenfeleinknek nem tudtak - tisztelet a kivételnek - egyenrangú vetélytársai lenni, s hogy főleg gyorsaságban, valamint labdakezelésben jócskán alulmaradtak velük szemben? Miért voltak az ellenfelek frissebbek, fürgébbek? Sokunkat foglalkoztatnak ezek a kérdések, s ki ebben, ki abban látja a magyarázatot. Nyilván a fiatalok felkészítésébe is be-becsúsznak némi hibák. Nem akarunk belőlük mindenáron jó labdarúgókat faragni, s közben túlterheljük, addig hajtjuk őket, amíg kedvüket veszítik?! A minap például az egyik kassai (Košice) villamoson két tíz év körüli fiú beszélgetésének voltam fültanúja. Az egyik - nyilván nem labdarúgójelölt - moziba próbálta invitálni barátját. „Sajnos, nem mehetek, edzés van délután“ - válaszolta a másik. „Akkor holnap?“ - hangzott az újabb javaslat. „Holnap sem érek rá, ugyanis minden délután edzünk. Ha netán kimaradnék, akkor fennáll a veszélye annak, hogy a tréner a szombati mérkőzésen nem szerepeltet". Nem tudom, végül is miben állapodott meg a két emberke, ám nem is az foglalkoztat, hanem: hogy helyes-e a labdarúgó-palánták nevelésében ez a nagy iram. Nem únják-e meg idővel a gyerekek a fokozott tempót és nem veszik-e majd „erőltetett“ kötelességnek a mindennapos edzést?! Jó, hadd edzenek délelőtt és délután is, akik a sportból élnek, ám a tanköteles fiatalokat nem kár annyira lekötni? Vagy talán más érdekek játszanak közre? Mondjuk az, hogy az ifjúsági csapat vezetőjét is az edzési órák szerint fizetik?! (gazdag)
