Új Szó, 1988. szeptember (41. évfolyam, 206-231. szám)
1988-09-19 / 221. szám, hétfő
Az új elvek szerint dolgoznak A vállalat sikeres - a fogyasztó elégedetlen A bratislavai Drogérie tapasztalatai Egy évvel ezelőtt, amikor Andrej Gumenickýval, a bratislavai Drogérie vállalat igazgatóhelyettesével az új gazdasági mechanizmus elvei kísérleti alkalmazásának előkészületeiről beszélgettünk, megegyeztünk, hogy egy idő után lapunk hasábjain beszámolunk tapasztalataikról. Mi történt tehát az év elejétől? - tettem fel a kérdést az igazgató helyettesének. „Nem vártunk csodákat, de...“ A vállalat Bratislavában, illetve a Nyugat-szlovákiai kerületben található 181 boltjában körülbelül 8000 árucikket forgalmaznak. Az üzletekben és a három nagykereskedelmi raktárban összesen 1600-an dolgoznak. A kísérletező szerepét nem bízták véletlenül éppen rájuk: a legfontosabb érv az volt, hogy ez a vállalat mintegy negyedszázada maradéktalanul eleget tett tervfeladatainak.- Véleményem szerint mi alaposan, körültekintően felkészültünk az új elvek kísérleti bevezetésére, de a tőlünk független feltételek egyáltalán nem voltak megteremtve, hogy új módon dolgozhassunk - mondotta Andrej Gumenický. - Nem vártunk csodákat a szállítóktól, de bizakodtunk: hátha javul a helyzet. A gyártók viszont egyre csak a már ismert érveket ismétlik: nincs nyersanyaguk, hiányzik a csomagolóanyag, szűkös a devizakeret. A szerződések meg nem tartásáért ugyan 2 800 000 korona ,,bevételre“ tettünk szert, ami vállalatunk gazdasági mérlegében pluszt jelent, viszont a vásárlók elégedetlensége megmaradt. Egyetlen szállító sem hajlandó hónapokra szóló szerződést kötni, a negyedéves szállítási határidők számukra nagyon is megfelelnek, hiszen akár az utolsó nap küldött szállítmánnyal is eleget tehetnek feladatuknak. Nekünk és főképp a fogyasztóknak viszont folyamatosan van szükségük az árura. A behozatali tervet - az áru kiválasztása továbbra is a külkereskedők elbírálása alapján történik - az első félévben csupán 19,2 százalékra teljesítették. Vállalatunk megrendeléseit csupán információként kezelik az Iparcikkkereskedelmi Tröszt illetékesei és sem a határidőknek, sem pedig a mennyiségi elvárásoknak nem tesznek eleget. Egyes árufajtákat továbbra is a kereskedelmi-gazdasági egységtől kapunk. Néhány alapvető árucsoportban nem sikerült a hiányokat felszámolni, s ez akadályozza a folyamatos áruszállítást. Vonatkozik ez például a fogkrémre, a higiéniai kellékekre, a vattára és a tisztítószerekre is. Ha a szállító nem szállít További számokat sorolt fel, melyek az eredményekről, illetve a még mindig előforduló bosszantó fogyatékosságokról tanúskodnak. Július végéig a kiskereskedelmi forgalmi tervüket 103,7 százalékra teljesítették, ami 20 millió 653 ezer korona többletet jelent. A nagykereskedelmi forgalmuk 100 százalékos volt. A vállalat csupán 91,5 százalékra teljesíti a felvásárlási tervét, tehát 82 millió korona értékű árura volna szükségük. A raktárkészletük 82,2 százalékos, a tervezettnél több mint 92 millió koronával kevesebb készlettel rendelkeznek. Bizonyára felmerül a kérdés, hogyan lehetséges a forgalmi terv túlteljesítése ilyen áruhiány mellett? íme az igazgatóhelyettes magyarázata:-A mi kínálatunkban olyan árufajták szerepelnek, melyeknél a fogyasztó választhat egy hasonlót a keresett helyett. Például ha nincs is a boltban mind a 22 féle forgalmazott fogkrém, a vásárló szükség esetén azt veszi meg, ami kapható. Ugyanígy van ez a szappanok, a tisztítószerek esetében. Tudjuk, ez csak kényszermegoldás, nem pedig igazi kereskedelem. A jó forgalmat véleményünk szerint a turistaforgalomnak is köszönhetjük. Arra viszont nagyon kell ügyelnünk, hogy legalább a hozzáférhető árufélékből mindig legyen a boltokban. Nem egyszer terven felüli szállításokra van szükség, hogy ezt elérjük, s ez fokozza a költségeinket. De mindezek ellenére az első félévben a nyereség tervét 128 százalékra túllépés teljesítettük, s ez a 9 689 000 koronát tett ki. Az igyekezet nem hiányzik- Körültekintő politikai-szervezési tervet dolgoztunk ki, értekezleten ismertettük a párt, a szakszervezeti tisztségviselőkkel és a tagsággal a tennivalókat, az elvárásokat. Tizenöt tagú komplex racionalizációs brigádot alakítottunk, amely hét munkacsoportot alakított. Ezek javaslatokat dolgoznak ki a kiemelt feladatok megoldására, ezeket aztán a vezetőség hagyja jóvá. Felülbírálták a vállalat szervezési struktúráját és az üzletpolitikai elveiket is megpróbálták összhangba hozni az új mechanizmussal. Valamennyi korábbi határozatot, irányelvet felülvizsgáltak, az elavultakat érvénytelenítették, illetve csupán olyanokat hagytak érvényben,- melyek a megváltozott körülmények között elősegítik a vállalat jobb, ésszerűbb gazdálkodását. A boltokban külön polcokon kínálják a leszállított áron forgalmazott cikkeket, s ily módon azon igyekeznek, hogy a még eladható árut minél rövidebb időn belül a fogyasztóhoz juttassák, s így az árleszállítással mind a fogyasztó, mind a vállalat jól jár.- Irányelveket dolgoztunk ki a választék és a szolgáltatásaink bővítésére és a szerződéskötésekre vonatkozóan - magyarázta az igazgatóhelyettes. - Arra törekedtünk, hogy javítsuk az árubeszerzók munkáját, hogy arra ösztönözzük őket, nagyobb alapossággal rendeljék az árut, még véletlenül se növeljék az- Sajnos, nem következett be az általunk kívánt fordulat, s bár forgalmi eredményeink kitűnőek, a fogyasztók igényeinek nem tudtunk megfelelni, és ami a leglényegesebb, a szállítói-megrendelői kapcsolatok terén sem változott a helyzet. Sőt! Még inkább megszilárdult a szállítók pozíciója - fogalmazott tömören, majd részletesen is elemezni próbáltuk a vállalat idei tevékenységét. eladhatatlan vagy a nehezen eladható áru készleteit. Pontositottuk azt is, kinek milyen a jogköre a lejárt szavatossági idejű, illetve már for- galmazhatatlan áru leírásakor. Harminckét boltunk vezetőjének adtunk lehetőséget a közvetlen árubeszerzésre, vásárlásra S ha már az egységek kerültek szóba, meg kell említenünk, hogy 11 üzletben vezettük be a nyereségarányos bért, s ez ösztönzőleg hatott a vezetőkre és az eladókra egyaránt. Két fővárosi ön- kiszolgálónkban a brigádrendszerű munkaszervezést és javadalmazást ,,próbáltuk ki". A Mária Novosadová és a Ján Kovar vezette dolgozókollektívák nagyon jó eredményeket értek el. Amint beszélgetésünk során kiderült, a kísérlet elveinek érvényesítése csak részben volt a vállalat vezetőinek kezében, hisz sem a szállítói-megrendelői kapcsolatokban, sem a monopolhelyzetben levő gyártó kiválasztásában nem járhattak el elképzeléseik, terveik szerint. Amiben viszont önállóan dönthettek, változtathattak a jobb felé, ott igyekeztek minden lehetőséget kihasználni. Javul a helyzet?- Derűlátóak voltunk, amikor az új elvek bevezetésére, a gazdasági mechanizmus kísérleti alkalmazására készültünk - mondotta Andrej Gumenický. - Ha összegezni akarnám az eltelt időszakot, a vállalat szempontjából mindenkit pozitívan kell értékelnem, hisz eredményeinket tények, adatok, az elért nyereség tükrözi leginkább, viszont ha azt veszem figyelembe - s enélkül mit sem érnének szavaim -, hogy hányszor távoznak elégedetlenül a vevők boltjainkból, már nem ilyen egyértelműen kedvező a kép. De továbbra is bizakodnak. A komplex racionalizációs brigád újabb lehetőségeket keres az irányító és az ellenőrző munka területén. Felvásárlási és eladási politikájuk tökéletesítésére törekednek. Saját erejükre, a vállalat valamennyi dolgozójának becsületes munkájára támaszkodnak elsősorban, de abban is bíznak, hogy a szállítói-megrendelői kapcsolatok végre rendeződnek. A gyártó állami vállalatok bizonyára előbb-utóbb arra kényszerülnek majd - ha az önelszámolás elveit érvényesíteni akarják és a lehető legnagyobb nyereségre törekednek -, hogy a megrendelőknek eleget tegyenek. Csak a keresletet felülmúló kínálat esetén tükröződik majd igazából a kereskedelmi szervezetekben az új gazdasági mechanizmus. Akkor fog csupán megmutatkozni, mi múlik a kereskedelmen és mennyiben ludasak az ellátás fogyatékosságaiban a szállítók, a gyártó vállalatok. DEÁK TERÉZ Az épülő FÓRUM szálloda (Lórincz János felvétele) Szálloda a város szívében Amikor 1987 áprilisában megjelent a hír, hogy Bratislavában Fórum szálló épül, és 1989 januárjában már meg is nyitják, nem nagyon akadt - ismervén a hazai viszonyokat - aki bízott volna az időpont betartásában. Ám a város szívében épülő szálloda szinte a szemünk láttára kezdett nőni. A város lakosai, de a városba látogató idegenek is szívesen időztek az építkezés környékén és bizony csodálták a kis felvonulási területen dolgozó munkásokat. S mert közeledik az év vége, s ezáltal a várva várt átadás időpontja, kívácsi voltam arra, hol tartanak a munkálatok, s mi minden várja majd az első vendégeket. Igaz, kissé nehéz volt megszervezni a találkozót a Fórum igazgatójával, Vladimir Malko mérnökkel, mert munkanapjának javarészét az építkezésen, vagy tárgyalásokkal tölti.- Kezdjük talán a legelején. A Čedok Tröszt Vezérigazgatósága és a Fórum Hotels International társaság 1987. április 2-án írták alá a megállapodást, melynek értelmében a Fórum nemzetközi szálloda- lánc, az Inter-Continental világhírű társaság leányvállalata új szállodával gyarapodik. A bratislavai szálloda „kulcsrakészen“ épül, a főkivite- lező a párizsi Campenon Bemard Construktion (CBC), az alkivitelezó a jugoszláv Montinvest Beograd. A négycsillagos szállodánkban 211 két- és 8 egyágyas szoba lesz (ebből négy mozgássérülteknek) és 11 lakosztály. A 75 személyes Café Paris, a 60 személyes Bistro-bár, a 80 személyt befogadó Café Danubius, a 100 fős Fórum étterem, a Szlovák étterem, az éjjel-nappal üzemelő 12 székes Lobby-bár, a 90 vendéget befogadó Night club természetesen nemcsak a szálloda vendégeinek áll majd rendelkezésére, és itt kell megjegyeznem, áraink nem lesznek „csillagosak“. A 150 férőhelyes kongresszusi terem gyűlések, hangversenyek, esküvők megtartására alkalmas, de gondolom sokan bálok, koktélok megrenAKI AZ ÚJSÁGOT SZERETI... Példás lapterjesztő a Rozsnyói (Rožňava) járásból „Aki a napilapokat és a folyóiratokat rendszeresen olvassa, az buta ember nem lehet“ - állíthatjuk a virágszerető embert minősítő közmondás módjára, s bizonyára valósághűen. Szerencsére sokan tartják az olvasást a tudás legéltetőbb forrásának, s ebből kifolyólag a sajtót a legfontosabb mindennapi kellékeink egyikének. Közéjük tartozik Misura Lászlóné is, a Postai Hírlapszolgálat rozsnyói kirendeltségének munkatársa.- Mit jelent nekem az újság?- ismételte meg válaszának elején a kérdést. - Részben munkát, hiszen lapterjesztő vagyok, részben pedig egy világra nyiló ablakot. Nélküle el sem tudom képzelni az életet. Jóllehet azért nőtt így hozzám, mert nálunk már gyermekkoromban is családtagnak számított. Emlékszem, apukám meg sem tudott volna reggelizni Uj Szó nélkül. Azaz: jobban Ízlett neki az étel, ha ott volt az asztalon a friss újság. Természetesen, én is bele-beleolvastam. Leginkább a hangulatos riportok, a Cser- mosnya völgyével és a Sajó mentével kapcsolatos hírek, valamint a szépirodalmi Írások érdekelték. Később a Nő, a Barátnő és más folyóiratok is belopództak az életembe, s állíthatom, hogy nagyban befolyásoltak a pályaválasztásban. Pontosabban abban, hogy a gimnázium elvégzése után a tömegtájékoztatással egy családba tartozó távközlést választottam munkámnak. Egy ideig telefonkezelő voltam a rozsnyói postán, s onnan kerültem aztán még közelebb a sajtóhoz, a postai hirlapszolgáiathoz. Elégedett voltam én a korábbi munkabeosztásaimmal is, ám a lapterjesztés azoknál is jobban tetszik. Szép feladat, érdekes munka ez.- Nehéz is?- Ahogy vesszük. Ha van érdeklődés és van kínálat, akkor simán megy minden, viszont ha a kettő közül valamelyikkel baj van, akkor nem egyszerű a dolgunk. Mostanság például ott tartunk, hogy érdeklődés lenne, csak a kínálat sántít. Igaz ugyan, hogy a választék nagy, ám egyes „menő“ lapokból nincs elegendő. Itt van például az Új Szó. Járásunkban ebből a napilapból 4105 darabot kapnak az előfizetők, míg a huszonhét újságárushoz összesen csak hatvan példány jut, holott a kereslet jóval nagyobb. A hozzánk érkező Pravdát, Životot, Barátnőt és Dorkát sem tudjuk úgy eloszlani, hogy minden érdeklődőnek jusson. Az előfizetők igényeit egy-két divatlap kivételével még úgy ahogy kielégítjük, viszont aki a kioszkokban vásárolja kedvenc lapjait, az nem mindig kapja meg azokat. Tudjuk, hogy nincs elegendő papír, de a magyarázattal nem érik be az újságolvasók.- S ami a sajtótermékek tartalmát, frissességét illeti?-Az érdeklődésből arra következtetek, meg aztán hallom is, hogy általában elégedettek az emberek. Persze, előfordulnak olyan vélemények is, hogy a központi lapok többet is foglalkozhatnának járásunkkal. Ugyanakkor akadnak, akik még rugalmasabb tájékoztatást várnak lapjainktól, többet és gyorsabban akarnak tudni a hazai, valamint a minket is érintő külföldi eseményekről. Mi tagadás, ezen a téren lényegesen jobb a helyzet, mint évekkel ezelőtt, de talán még nem tökéletes. Misura Lászlóné szereti munkáját. Abban is olyan pontos, következetes, mint v 3 (A szerző felvétele) a kézimunkázasban, a virágápolásban, a családi dolgok rendezésében, a krasz- nahorkai (Krásnohorské Podhradie) takaros otthonuk konyhakertjének gondozásában, a nőszövetség száz tagú helyi szervezete ügyeinek intézésében vagy a Csemadok éneklő csoportjában reá háruló feladatok teljesítésében. Az idei sajtónap alkalmából tehát nem véletlenül részesül a példás lapterjesztőnek kijáró elismerésben. GAZDAG JÓZSEF dezésére is bérbe veszik majd. Az érdekes megoldású 20-40 férőhelyes szalonok is vendégeink rendelkezésére állnak. A Fittnis-klub kondicionáló tornaterme, medencéje, a szauna, a szolárium a szálló elmaradhatatlan tartozéka. Természetesen különböző szolgáltatásokra is felkészülünk, melyek kötelezőek a Fórum szállodalánc valamennyi szállójára. A szálloda költségeit (közel 40 millió svájci frank) hat és fél év alatt kell megtéríteni. Hogy ennek eleget tudjunk tenni, naponta 118 (!) külföldi, valutával fizető vendégre van szükségünk. Tény, szállodánk már egy éve szerepel a világ szállodáit propagáló kiadványban, ami any- nyit jelent, hogy külföldön már tudnak rólunk. Most „csak“ az kell, hogy maga a város attraktív, vendégcsalogató és vendégmarasztaló rendezvényekkel szoktassa ide a külföldi turistákat. Mi, merem remélni, színvonalas szolgáltatásainkkal és külön programjainkkal mindent megteszünk azért, hogy a vendég szívesen térjen vissza hozzánk. Beszélgetés közben az igazgató nyíltan szólt a tornyosuló gondokról is. Hiszen az ellenőrző napokon sok hiányosságokra bukkannak, s kemény csatákat kell vívni a kivitelezőkkel. Ezenkívül gondolni kell már arra is, hogy nyitáskor a fogmosópohártól kezdve az abroszokon keresztül, a tányérokon, a fürdőRöpe- nyeken át minden készen álljon.- Nem volt könnyű megrendelni a szállodában nélkülözhetetlen berendezést. A gyártó vállalatok a terven felüli megrendeléseket nemigen akarták elfogadni, s amikor mégis sikerült rábírni őket, azt hitték valutával fizetünk. Vendégeink Karlovy Vary-i porcelántányérokból, poltári illetve Lednické fíovné-i poharakból ehetnek, ihatnak, az asztalokat borító abroszok a Szlovák Képzőművészeti Alap termékei és sorolhatnám. Természetesen szóba került a Fórum szállodalánc néhány európai szállója, melyek közül, az igazgató állítása szerint a budapesti a legszínvonalasabb. - A színvonalat tartani követelmény, ebből nem engedhet egyetlen szálloda sem. S hogy a társaság biztos legyen a dolgában, ellenőrzi szállodáit, persze inkognitóban. Az elmondottak kapcsán önkéntelenül felvetődött a munkaerő kérdése. - Háromszáz- tíz alkalmazottja lesz a Fórum szállodának. Igaz, amíg beletanulunk, a színvonal tartása érdekében valamivel többen fogunk sürögni a vendég körül. S mig a csúcstechnikával felszerelt konyhába szívesen jelentkeztek a szakácsok, addig még mindig gondot okoz a pincérek hiánya. Nálunk követelmény a német és az angol nyelvtudás (dolgozóink nyelvtudásukat intenzív tanfolyamokon tökéletesítik) a magasszintű szakmai képzettség, igaz viszont, a bérek is magasabbak lesznek mint a város más szállodáiban. Ugyancsak létszámhiány van a mosodában és takarítónőket is keresünk. Persze nem ez a legnagyobb gondunk. Amikor végezetül rákérdeztem, elkészül-e időben a szálloda, Vladimír Malko mérnök, a Fórum szálloda igazgatója röviden válaszolt. - Ha valamennyien teljesítjük a szerződésben rögzítetteket', akkorTgen. PÉTERFI SZONYA
