Új Szó, 1988. augusztus (41. évfolyam, 179-205. szám)

1988-08-15 / 191. szám, hétfő

A pártoktatás feladatai a társadalmi átalakítás folyamában

A társadalmi élet átalakítása során végbemenő mélyreható minőségi változások mindenekelőtt a társadalmi tudat területén nyilvánulnak meg. Ez törvényszerűen tükröződik abban, hogy nagyobb igényeket és új követelményeket támasztunk az ideológiai munka minőségével és hatékonyságával szemben. Az emberek tudatának megváltozása, szilárd világnézetük kialakulása nélkül nem is beszélhetünk a társadalmi viszonyok átalakításáról. Ennek értelmében tökéletesítjük a pártoktatást, mindenekelőtt a CSKP KB Titkárságának 1982 márciusi határozata szellemében, amely rögzíti a pártszervek és szervezetek feladatait a pártoktatás hatékonyságának növelésében.

A CSKP KB 1988. április 18-i dokumentuma kiemelte, hogy a pártoktatásban és ezzel összefüggésben a társadalmi szervezetek politikai oktatásának rendszerében is új hozzáállásra van szükség. Ez a dokumentum meghatározza a pártoktatás fő céljait a társadalom átfogó átalakításának folyamatában. Konkretizálja a pártszervek és szervezetek, a politikai nevelés házainak és kabinetjeinek szerepét s feladatait a pártnak a Forradalmi Szak- szervezeti Mozgalomban, a Szocialista Ifjúsági Szövetségben, valamint a pedagógusok körében folyó politikai oktatásra gyakorolt befolyása elmélyítése során. A dokumentumot a Pártélet, valamint a Slovo propagandistu a agitátora 5. száma közölte.

A dokumentum elfogadása előtt a pártszervek és szervezetek értékelték a pártoktatás eddigi eredményeit és megvitatták a pártoktatás átalakítását. A vitában a párt tisztségviselői, az ideológiai aktíva, az előadók, a propagandisták, a politikai nevelés házainak és kabinetjeinek munkatársai, valamint a pártoktatás résztvevői elmondták nézeteiket, javaslataikat és bíráló észrevételeiket a politikai oktatással kapcsolatban. Pozitívan értékelték a kommunisták és a pártonkívüliek nevelésében eddig elért eredményeket. Az elmúlt időszakban javult a tagjelöltek és a fiatal párttagok ideológiai-politikai felkészítése, több mint 90 százalékuk részt vesz a politikai-nevelés házai és kabinetjei által szervezett tanfolyamokon. Kifejtették nézetüket, hogy a jövőben a fiatal párttagokat és tagjelölteket a Fiatal kommunisták iskolája elnevezésű kétéves tanulmányi alakulatban kell felkészíteni. Ennek keretében olyan oktatási formákat és módszereket kell alkalmazni, amelyek jobban megfelelnek a fiatalok mentalitásának, szükségleteinek és érdekeinek. Érzékenyen, alkotó módon, türelmesen kell dolgozni a tagjelöltekkel és a fiatal párttagokkal.

M

inőségi fordulat tapasztalható a tisztségviselők aktívájának eszmei-politikai felkészítésében is. A tisztségviselők többsége elvégezte a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemét, vagy pedig a kerületi politikai iskolák hathónapos tanfo-. lyamát. Az alapszervezetek elnökei, a CSKP KB Titkárságának 1988. áprilisi határozata értelmében speciális tanfolyamokon vesznek részt, ami hozzájárul felkészítésük további javításához. A felkészítés szemináriumi formájának az a célja, hogy segítséget nyújtsunk az alapszervezetek elnökeinek az alapszervezetek hatáskörében felmerülő problémák szakavatott megoldásában.

Az 1988-89-es oktatási évtől a pártalapszervezeteknek nagyobb jogkörük van az oktatás formáinak és módszereinek megválasztásában. Ez egyúttal megköveteli, hogy nagyobb legyen a felelősségük a politikai oktatás színvonaláért, irányításáért és azért, hogy az egyes témákat szakképzett propagandisták adják elő. Annak érdekében, hogy az alapszervezetek eleget tehessenek az új követelményeknek, céltudatos, rendszeres segítséget kell kapniuk a politikai nevelés házaitól és kabinetjeitől.

A vita során az előadók és propagandisták munkájával is foglalkoztak; javasolták, hogy tevékenységükben alkalmazzák a párbeszéd

módszerét. Olyan munkaformákat és módszereket kefl bevezetniük, amelyek növelik a pártoktatás résztvevőinek érdeklődését, aktivitását, s rendszeres tanulásra ösztönöznek. Amint a dokumentum hangsúlyozza, a pártszerveknek és szervezeteknek a propagandistákkal szemben támasztott követelmények növelésével párhuzamosan jobb feltételeket kell teremteniük az előadók és propagandisták munkájához, el kell érniük, hogy munkájukat az egész pártaktíva megfelelően értékelje.

Meg kell jegyeznünk, hogy a pártoktatás átalakításáról folytatott vita feltárta a politikai-nevelés házainak és kabinetjeinek tevékenységében előforduló fogyatékosságokat, rámutatott, hogy véget kell vetni a politikai nevelés házai munkatársai gyakori cseréjének, s meg kell oldani a házak korszerű didaktikai és audo- vizuális berendezésekkel való ellátását.

A pártoktatás átalakítására vonatkozó dokumentum figyelembe veszi a tartalmi irányzattal kapcsolatban elhangzott észrevételeket is. A pártoktatás átalakításának döntő és legidőszerűbb kérdése a tartalom.

A jóváhagyott témák és az alakulatok struktúrájának tervezete lehetővé teszi és egyúttal megköveteli, hogy a pártoktatási rendszert és a társadalmi szervezetekben folyó politikai oktatást hatékonyan kihasználjuk a gyorsítás stratégiája és a társadalom átfogó átalakítása kérdéseinek tanulmányozására. Ez megköveteli, hogy a dokumentumot érvényesítsük a gyakorlatban, ugyanakkor rámutassunk, hogy a figyelmet mely alapvető kérdésekre kell összpontosítani.

Hogyan kell lebontani a dokumentumot és a gyakorlatban mely kérdésekre kell a figyelmet irányítani?

E

lsősorban a pártaktívát, majd fokozatosan az egész tagságot meg kell ismertetni a dokumentum tartalmával és céljaival. A pártszervekben és szervezetekben politikai szervezési intézkedéseket kell hozni, azzal a céllal, hogy javítsuk a kommunisták eszmei-politikai felkészítését a pártpolitika időszerű feladatainak megvalósítására. Egész tevékenységünkben arra kell törekedni, hogy a pártoktatásból kiküszöböljük az évek óta alkalmazott és gyakran bírált sablonokat, az akade- mizmust és a gyakorlattól való eltávolodást. Arra kell törekednünk, hogy megváltozzon azon hallgatók hozzáállása, akik nem szívesen bővítik rendszeresen ismereteiket. A problémák megoldása nagy mértékben az előadók és propagandisták munkájától függ. Éppen ezért nagyobb igényeket kell támasztani módszertani felkészítésükkel szemben, javítani kell tájékoztatásukat, és arra kell őket ösztönözni, hogy alkotóan viszonyuljanak tevékenységükhöz. Ugyancsak javítani kell az ellenőrzés hatékonyságát, az előadások közvetlen ellenőrzését és rendszeres kapcsolatot fenntartani az alapszervezetekkel.

Az elmondottakból az következik, hogy hosszútávú és koncepciós feladatok egész komplexumát kell lebontani és megvalósítani. Intézkedéseket kell hozni, hogy- az összes kommunistát fokozatosan és alaposan megismertessük a pártoktatás rendszerével, az átalakítás alapelveivel és céljaival, a párt és a kommunisták ezzel kapcsolatos feladataival;-a pártoktatás keretében megmagyarázzuk az átalakítás mechanizmusát a társadalmi élet valamennyi területén;- a pártoktatás rendszerében, főleg a pártoktatás igényesebb formáiban a vezetők elsajátítsák az aktív munkaformákat;-a kommunisták összekapcsolják az átalakítás általános társadalmi érdekeit az adott munkahely konkrét problémáival.

A CSKP KB Titkárságának határozatával összhangban a pártoktatás valamennyi alakulatában és a társadalmi szervezetek politikai oktatásában az első téma a következő lesz: Az átalakítás és a szocialista demokrácia elmélyítésének komplex programja - a szocialista társadalom további fejlesztésének útja.

A gyorsítás stratégiájának

megvalósítása, a pártmunka átalakításának szükségessége,

a pártszervezetek egységének és akcióképességének megszilárdítása, a párton belüli demokrácia elmélyítése megköveteli, hogy a pártalapszervezetekben folyó pártoktatás is megfeleljen ezeknek a követelményeknek. 1988-89-ben a pártoktatási év programja a következő témákat tartalmazza:

1. A párt tevékenysége az átalakítás és a szocialista demokrácia fejlesztésének feltételei között;

2. A demokratikus centralizmus és a szocialista önigazgatás;

3. A gazdasági szabályozók érvényesítése a gazdasági mechanizmus átalakítása során;

4. A nemzetközi munkamegosztás és a gazdasági mechanizmus átalakítása Csehszlovákiában.

A szemináriumok további témaköreit a járási pártbizottságok határozzák meg, amelyek egyúttal ügyelnek arra, hogy az egyes témákat úgy konkretizálják és időszerű- sítsék, hogy azok teljes mértékben megfeleljenek az iparban, a mező- gazdaságban és a felépítményben dolgozó pártalapszervezetek munkafeltételeinek.

A pártoktatás részét képezi a kommunista és a pártonkívüli pedagógusok ideológiai-politikai oktatása. Amint a határozat megállapítja, képzésük felöleli azokat a feladatokat, amelyeket teljesíteniük kell a CSKP XVII. kongresszusán elfogadott határozatok megvalósítása során. Alapját az alapszervezetek számára jóváhagyott tanterv képezi, amelyet aztán konkretizálnak azokkal a feladatokkal kapcsolatban, amelyeket a pedagógusoknak teljesíteniük kell a fiatal nemzedék kommunista nevelésében és az életre való felkészítésben.

Az oktatás az alábbi kérdéskörökre irányul:

1. A párt élcsoport szerepe az átalakítás és a szocialista demokrácia feltételei között;

2. Az iskola és a pedagógusok feladatai az átalakítás folyamatában; (A másik két téma azonos a pártalapszervezetek második és negyedik témájával).

A határozat szerint a záróbeszélgetést arra kell felhasználni, hogy a pedagógusok az oktatás átalakítása feltételei között még hatékonyabb nevelési és oktatási tevékenységet fejtsenek ki.

M

eg kell még jegyeznünk, hogy valamennyi alakulatban havonta legalább egyszer összejövetelt kell tartani (októbertől májusig). A mezőgazdaság területén dolgozó pártszervezeteknek le-; hetőségük nyílik arra, hogy a pártoktatás előadásainak tervét a novembertől márciusig terjedő időszakra dolgozzák ki.

A pártoktatás feladatainak eredményes megvalósítása megköveteli, hogy a pártoktatás, valamint a társadalmi szervezetekben folyó politikai oktatás résztvevői céltudatosan és rendszeresen tanulmányozzák a gyorsítás stratégiájának és a társadalom átfogó átalakításának kérdéseit.

Elvárjuk, hogy az előadók és propagandisták felelősségteljesen magyarázzák az egyes kérdéseket és így az egész oktatás hozzájáruljon a hallgatók kommunista meggyőződésének további megszilárdulásához, a társadalom fejlesztésével kapcsolatos feladatok teljesítésére való ösztönzésükhöz.

CZAKÓ JÓZSEF,

az SZLKP KB alosztályvezetője

A Veselí nad Lužnicí-i Jihotvar ipari szövetkezet Hrdéjovice u Českých Budéjovic-i részlegének dolgozói évente 150 ezer cserépedényt állítanak elő. A népművészeti hagyományokat őrző, gazdagon díszített termékek zömét kézzel formázzák és festik. A képen: Anna Slobodová festés közben. (Jaroslav Sýbek felvétele - ČTK)

A nyíltság határai (és lehetőségei...)

Mindannyiunk számára nyilvánvaló, hogy az ország gazdasági mechanizmusának szükségszerű átalakítása nem megy, nem mehet egyik napról a másikra. Azt is tudjuk, hogy ennek a folyamatnak az eddigi irányítási rendszer objektív megítéléséből kell kiindulnia, ami elképzelhetetlen konstruktív bírálat és önbírálat, vagy ha úgy tetszik, nyíltság nélkül. Más szóval a népgazdaság minden területén és minden szintjén rá kell mutatni a korábban elkövetett hibákra és hiányosságokra, hogy az elkövetkezőkben okulhassunk belőlük. Igen ám, de a nyíltság, mivel felszínre hozza a hibákat, sok helyütt nem a legkellemesebb dolog. Tartanak is sokan tőle - főleg a következményeitől

amíg be nem látják szükségét.

Az újságíró, munkájából kifolyólag sok helyen megfordul, sok emberrel beszél, ezért nagy vonalakban fel tudja mérni ezen a téren a helyzetet, hiszen ráadásul az emberek általában a sajtóhoz igazodva következtetnek, mennyire kell, vagy lehet nyíltnak lenniük. Igaz, ha a nyilvánosság előtt kell valamiről véleményt alkotniuk, mindig mér- téktartóbbak. Egyéni érdekből, esetleg más meggondolásból...

Például nem ritkaság, hogy a riportalany sablonos választ ad az újságíró kérdésére, de hogy tiszta legyen a lelkiismerete - miután a sajtó embere leteszi a tollát és a jegyzetfüzetét, vagy kikapcsolja magnetofonját - nekikezd az általa elhallgatott igazságok ismertetésének, mondván, ezt úgysem lehet az újságban megírni. Az ilyenkor elmondottak néha valóban nem tartoznak a nyilvánosságra, de leginkább azért az effajta óvatosság, mert az utólagosan, súgva mondott igazságok - amelyek esetleg rossz fényben tüntetik fel a vállalat vezetőségét, felettes szervét, vagy rávilágítanak, hogy kinek a hibájából áll rosszul a szervezet szénája, esetleg, hogy ki él vissza beosztásával stb. - kellemetlen helyzetbe hoznák a nyilatkozót. Mert mi a biztosíték arra, hogy egy őszinte, leleplező cikk nyomán a vétke- s(ek) részesül(nek) megfelelő felelősségre vonásban és nem a „rágalmazó"?

Ma még többen eltűrik maguk körül mindazt, aminek meggyőződésük szerint másképpen kellene lennie. Most, a gazdasági mechanizmus átalakításának kezdeti időszakában a vezetők sem szívesen beszélnek munkahelyi gondjaikról. Véka alá rejtve

saját véleményüket, inkább csak ' azokat az általánosan ismert lehetőségeket mérlegelik, amelyeket a jelenlegi, kérdésekkel teli gazdasági helyzet sejtet. Leg- < többjük várakozó álláspontra helyezkedik, várja az átalakítással járó fejleményeket. Talán ezzel is magyarázható, miért tiltja meg sok vállalati igazgató, fittyet hányva a törvényekre, hogy tudta és beleegyezése nélkül nyilatkozzanak munkahelyi dolgokról beosztottjai az újságíróknak. Talán ezért is fordul elő, hogy a gyár területén idegen újságíró mellé kísérőnek olyan embert állítanak, aki jó érzékkel tudja kiválasztani a ,,megfelelő“ nyilatkozatra alkalmas dolgozókat.

Tehát a munkát hátráltató gondokról, az átalakítás fékjeiről egyelőre senki sem beszél szívesen. Ennélfogva az újságok hasábjain is kevesebb szó esik róluk. Tulajdonképpen azért, mert ma még így kényelmesebb szinte mindenki számára.

Csak az újságíró - aki a közvélemény szerint a leginkább tudja, hol van a nyíltság határa - kénytelen önmagával viaskodva, keserves kínok közt úgy írni a cikkeket, hogy megfeleljen a nyilatkozók elvárásának, de az ott leírtak az igazságot is tükrözzék. Nem könnyű feladat. Aki próbálta, elhiszi.

A nyíltságot, ellentétben a közhiedelemmel, elsősorban nem a sajtó,,lehetőségei“ korlátozzák. Időnként már egy-egy példa bizonyítja, nem igaz, hogy a dolgát rosszul végző üzemet, vállalatot, sót minisztériumot vagy vezetőt nem szabad bírálni, ahogy az sem, hogy a társadalom történéseit távolról, csöndben, szinte kívülállóként ajánlatos szemlélni. Ami körülöttünk történik, igenis érint bennünket. Közvetve, vagy közvetlenül befolyásolja jelenünket, illetve jövőnket.

Félreértés ne essék! E sorok írója nem a kisebb-nagyobb közösségek belső ügyeinek sajtó általi nyilvánosságra való tárását hiányolja, csak arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy a hibákat, hiányosságokat ugyan el lehet hallgatni, de attól még azok tovább léteznek, önmagunkat segítenénk, ha nem tétlenül szemlélnénk, esetleg álcáznánk, hanem nyíltan rájuk mutatnánk és kijavítanánk, megszüntetnénk őket.

Ehhez azonban őszintébbé kell válnunk egymáshoz önmagunkhoz. Különben nehéz lesz a gazdasági mechanizmus átalakítása.

BARANYAI LAJOS