Új Szó, 1988. augusztus (41. évfolyam, 179-205. szám)
1988-08-13 / 190. szám, szombat
KIS _____ NY ELVŐR Egy hét a nagyvilágban Augusztus 6-tól 12-ig Szombat: Hirosimában gyászünnepségen emlékeztek meg a 43 évvel ezelőtt ledobott elsó atombomba áldozatairól • Moamer el-Kadhafi líbiai vezető kinyilvánította országa semlegességét Csád belső viszályában és közölte, kész nagykövetséget nyitni N’Dzsamenában Vasárnap: Eduard Sevardnadze befejezte kabuli látogatását • Margaret Thatcher thaiföldi látogatása alkalmával találkozott Norodom Szihanuk herceggel Hétfő: Kabulból hazaindult a szovjet kontingens első csoportja • La Pazban merényletet kíséreltek meg George Shultz ellen • A BT ülésén megállapodás született az iraki-iráni tűzszünet időpontjáról Kedd: Thaiföldön megalakult az új kormány Szerda: Felkelésbe csaptak át a burmai tüntetések • A Délafrikai Köztársaság megkezdte csapatainak kivonását Angolából Csütörtök: Richard Murphy befejezte kŐzel-keleti körútját • Az amerikai szenátus jóváhagyta a nicaraguai ellenforradalmároknak szánt humanitárius segélyt Péntek: Jordán-palesztin tárgyalások kezdődtek A Biztonsági Tanács hétfői ülésén jelentette be Javier Pérez de Cuellar az iraki-iráni tűzszünet megkezdésének időpontját (Telefoto: ČSTK) Elfogadott tény, hogy a nyár, a szabadságok időszakában a politikai porondon is többé-kevésbé ,,tartaléklángon“ zajlik az élet. Mindez azonban korántsem jellemző a legutóbbi hét eseményeire. A világ, úgy látszik, megérett a rendezésre, hiszen három égető regionális konfliktusban is áttörés született. Az egyik leginkább robbanásveszélyes tűzfészekben, az öböl térségében végre nyolc év után kirajzolódni látszanak egy békésebb korszak körvonalai. Tőszomszédságában pedig egy ugyancsak idült gócpontban indult meg a rendezés. Afganisztán helyzete ma sokkal több, mint megoldásra váró regionális kérdés- a világpolitika alakulásának meghatározó tényezője. Eduard Sevardnadze vasárnap befejeződött kabuli munkalátogatása pedig mindvégig ennek a jegyében zajlott. Az események értékelése több nézőpontból szemlélhető, az afgán rendezés alapelveit illetően mégis létrejött a nagyhatalmi egyetértés. Genf igazi sikere vitathatatlan. És nemcsak diplomáciai szempontból. A szovjet katonák hazatérése belpolitikai vonatkozásban is nagy horderejű, az Afganisztánnal kapcsolatos kérdések tisztázása pedig belföldön és külföldön egyaránt adut jelent a peresztrojka hívei számára. Nem mindegy azonban, hogy az Afganisztánban másfél évvel ezelőtt meghirdetett nemzeti megbékélési folyamat zavartalanul folytatódhat-e, vagy a Pakisztán által támogatott belső ellenzék térhódítása lesz erőteljesebb. A szovjet csapatok kivonása eddig az eredeti terv pontos betartásával történt: hétfő délelőtt már Kabulból is hazaindulhattak az első egységek, s ha minden jól megy, augusztus 15-re a szovjet kontingens fele elhagyja az országot. A helyzet valójában korántsem ilyen egyszerű- Pakisztán hozzáállása súlyosan veszélyezteti az eredeti tervek betartását. Iszlámábád gyakorlatilag intézményesítette a terrorizmust, amikor Pesavarban engedélyezte az „ideiglenes emigráns kormány“ működését. Bár Washington is az ellenállók katonai támogatását szorgalmazta, az említett kormány létrehozása mégis vegyes visszhangot váltott ki az USA-ban. Mindez azonban semmit sem változtatott azon, hogy a Fehér Ház egyre korszerűbb fegyverekkel látja el az ellenzéket, az pedig vérszemet kapva megpróbálja mielőbb afgán területre áthelyezni székhelyét. A szovjet külügyminiszter ilyen helyzetben tárgyalt a kétoldalú kapcsolatok lehetőségeiről, az együttműködés új formáinak távlatairól. Pedig Diego Cordovez, az ENSZ- főtitkár különmegbízottja szerint még a hónap folyamán megnövekedhet a katonai konfrontáció az afgán fegyveres ellenzék és a kabuli kormány erői között, és továbbra is az afgán ügyekbe való beavatkozás marad a központi téma. Mivel sem a kabuli kormány, sem az ellenzék nem rendelkezik olyan ütőképes erővel, hogy mindent eldöntő lépésre szánja el magát, minden valószínűség szerint napirendre kerül a részleges politikai megegyezések kérdése. Ezt engedi sejtetni Cordovez javaslata is egy „pártatlan személyekből“ álló független átmeneti kormány létrehozásáról, s a mostani vezetés készsége az ellenzékkel folytatandó tárgyalásokra. A Szovjetunió és Afganisztán közti kapcsolatok mindenképp átértékelődnek. Az új helyzetben lehetőség nyílik az együttműködés új formáinak fejlesztésére. A megváltozott körülmények között ezek feltételeit kell megteremteni. Eduard Sevardnadze látogatása ezt volt hivatott szolgálni. Megbeszéléseinek legfőbb eredménye, hogy bebizonyosodott: van lehetőség a regionális konfliktusok megoldására, az afganisztáni csapatkivonás pedig- amellett, hogy a szovjet-amerikai kapcsolatoknak is új lendületet adott- példaként szolgálhat a konfliktussal veszélyeztető nemzetközi kérdések rendezéséhez. Ennek igazát szinte azonnal támasztották alá a Dél-Afrika válságának megoldását célzó négyoldalú tárgyalások eredményei. A dél-afrikai, angolai, kubai részvétellel, amerikai közvetítéssel lefolytatott megbeszélések legutóbbi ötödik fordulóján ugyanis egy sor olyan lépésben állapodtak meg, amelyek jelentős mértékben járulnak hozzá a terület jövőjének rendezéséhez. Kuba és Angola még a múlt héten megalapozatlannak minősítette Pretoria indítványát az azonnali tűzszünet hatályba lépéséről, az Angolában tartózkodó külföldi csapatok kivonásának időrendjéről, s a Namíbia függetlenségének megadásával kapcsolatos kérdésekről. Hétfőn mégis kihirdették a fegyvernyugvást, s Pretoria szerdán rhegkezdte csapatainak kivonását Angolából. Sőt mi több, Botha elnök közölte, szeptember 1 -ig utolsó katonája is távozik az angolai területekről. Ami igaz, az igaz: a hétfői közlemény körül egyelőre még túl sok a homály. A dél-afrikai csapatok távozásának feltétele korábban ugyanis az ANC és a SWAPO gerillatáborainak felszámolása volt, Namíbia kérdése pedig a kubai csapatok 1989. június 1-ig történő távozásától függött. Minden bizonnyal szükség volt a kompromisszumokra, mindez azonban semmit sem változtat azon, hogy a rendezést célzó tárgyalások kimozdultak a holtpontról. Ugyan mélyen hallgat a nyilatkozat az UNITA-ról, jelenleg mégis úgy tűnik, kezében a megállapodás kulcsa. Savimbi, az ellenforradalmárok vezetője ugyanis közvetlen tárgyalásokat követel a luandai kormánnyal. Mindaddig, amíg nem látja biztosítottnak dédelgetett tervét, hogy az angolai kormány kénytelen lesz vele megosztani a hatalmat, fokozni kívánja harcát. Az eredeti amerikai terv azonban időközben jócskán megváltozott - bizonyítják ezt a tárgyalóasztalnál hozott döntések is. Dél-Afrika immár elismeri Namíbia jogát a függetlenségre, ha a kubai csapatok távoznak. Ezzel egyidőben viszont Angolából is kénytelen kivonulni a 32. dél-afrikai páncélos dandár, amely az UNITA legfontosabb támasza. Ráadásul, ha a namíbiai választások az ENSZ-elóírásoknak mindenben megfelelnek, a SWAPO kétségkívül győzelmet arat. Mindez egyértelműen bizonyítja, hogy az UNITA lába alól egyre inkább kicsúszik á talaj. FÓNOD MARIANNA Szudánban a nagy esőzések óriási károkat okoztak, a kormány a kialakult helyzet miatt arra kényszerült, hogy elrendelje a rendkívüli állapotot. A felvétel a fővárosban készült, ahol az ár teljesen elmosott számos lakóházat (Telefoto: ČSTK) A melléknévi igenév fokozása Régebbi gyűjtésemből került elő ez a különös jelentésű, kissé sutára sikeredett mondat: „A mai páncélosok sokszorosan halált okozóbb fegyverek, mint a negyvenes évek tankjai.“ A ,.sokszorosan halált okozóbb“ nem annyira jelentésével, mint inkább formájával riaszt bennünket. Amellett, hogy a szerkezet meglehetősen logikátlan, formáját tekintve sem helyes. Mert akár a „halált okozóbb“ tárgyas, akár pedig a „sokszorosan okozóbb“ határozós szerkezetet vizsgáljuk, egyik sem tűnik szabályosnak; s ennek oka az alaptag fokozása. Vajon fokozhatók-e a folyamatos - és egyáltalán - a melléknévi igenevek? Az -ó, -ö képzős folyamatos, a -t, -tt képzős befejezett és az -andó, -endő képzős beálló melléknévi igenév sajátos átmeneti szófajú szó. A beszédben betöltött szerepük kettős: a mondatban jelzőként használjuk őket, akárcsak a mellékneveket; azonban igei sajátosságaikat is megtartják, mivel tárgyas vagy határozós szerkezetek alaptagjai lehetnek, mint azt idézett példánk is bizonyítja. A fokjel közismerten tipikus névszójel, leggyakrabban melléknevekhez, ritkábban főnevekhez járul. Kézenfekvő tehát, hogy a melléknévi igenevek közül azokhoz járulhat, amelyeknek jelentésében a melléknévi jelleg került előtérbe. Például: forró - forróbb, kifejező - kifejezőbb, elterjedt - elterjedtebb. Ezek egyikének-másikának jelentésében az igei jelentés már alig-alig sejlik föl, és inkább melléknévnek érezzük. Az olyan melléknévi igenevek fokozott alakját, amelyekben az igei jelentés- tartalom az erősebb, jobb körülírással kifejezni. Például: „a körülményekhez leginkább alkalmazkodó". Melléknévi igeneveink közt azonban sok olyan is van, amelyet mindkét formában használhatunk. Utóbb említett példánk kifogástalan így is: ,,a legalkalmazkodóbb gyermek“. Azonban az olykor fel-felbukkanó úgynevezett kétszeres fokozás, mint például „a leginkább alkalmazkodóbb“, súlyos nyelvhelyességi hibának számít, tehát kerülnünk kell. A fokozott melléknévi igenév nem tűnik szerencsésnek ebben a mondatban sem: „Első színdarabként amolyan meseegyveleg bemutatását tervezték el, amelyben a mesevilág minden valamirevalóbb figurája szerephez jutott.“ Ha elgondolkodunk rajta, melyik különb a valamirevaló vagy a valamirevalóbb, nyilván a fokjel nélküli alak mellett döntünk. Vagy talán a fogalmazó nem is a mesevilág valamirevaló, hanem csak valamirevalóbb figuráira gondolt9 Akkor a szóhasználata helyes. Nyelvünk különös sajátossága, hogy néha a melléknév alapfoka a tulajdonság nagyobb intenzitását fejezi ki, mint a középfok. Ez még jobban megfigyelhető az előbbiekkel azonos forrásból származó mondat monumentális melléknevén: „Egy-egy monumentálisabb csatajelenetben a szereplők többsége azt sem tudta, hogy melyik királyfi oldalán harcol." Az említettek alapján a mondatot nyilván úgy kell értenünk, hogy a színdarab sok monumentális csatajelenetéből egy monumentálisabbat, azaz már majdnem monumentálisát említ a cikk írója. Mivel erős túlzásnak tűnik az, hogy egy színdarabban olyan sok monumentális csatajelenet legyen, az említett melléknév alapfoka jobban megfelelt volna a közlés céljának. S ha rosszindulatúan azt mondom, hogy egy jobb fogalmazó ezzel tisztában van, akkor nem azt fogják rajta érteni, hogy a sok jó fogalmazó közül egy jobb-ra gondoltam, hanem épp fordítva: azt, hogy a sok rossz közül a valamivel jobb-ra. MORVAY GÁBOR Alól vagy elől? Nem lehet megengedni, hogy az illetékesek kibújjanak a sajtó tájékoztatása elöl - hallhattuk egy interjúban. Alighanem mások is észrevették, hogy valami helytelen ebben a mondatban, mégpedig az elöl névutó. Kibújni valami elöl ugyanis nem lehet. Nézzünk egy kicsit utána a kibújni igének. Konkrét jelentéseivel nem kell most foglalkoznunk, hiszen a kifogásolt mondatban átvitt értelemben szerepel. Ilyen értelemben pedig, azaz ha azt akarjuk a kibújik igével kifejezni, hogy valaki valaminek az elvégzése, vállalása, elviselése alól valamilyen ürüggyel kivonja magát, azt kell mondanunk: kibújik valami alól. Tehát: kibújik a felelősség alól, a büntetés, a fizetés, a munka, a tanulás stb. alól. Az elöl névutó szerepel egy másik átvitt értelmű szókapcsolatunkban, amely ugyan nem azonos értelmű a kibújik valami alól kifejezéssel, de a mi kifogásolt mondatunkba beleillett volna. Ez a kifejezés a következő: elzárkózik valami elöl. Például: elzárkózik a kérés teljesítése elől, a tájékoztatás megadása elöl stb. Az elzárkózik valami elől pontos jelentése: visszautasító magatartást tanúsít valamivel szemben. Az idézett mondat tehát jó lett volna így: Nem lehet megengedni, hogy az illetékesek kibújjanak a sajtó tájékoztatása alól, de helyes lett volna így is: Nem lehet megengedni, hogy az illetékesek elzárkózzanak a sajtó tájékoztatása elől. A kibújik igének meg az elzárkózik igének is megvan a maga állandó határozója, s ezeket felcserélni nem szabad. MA YER JUDIT Laureátus? A hazai magyar lapok tudósításait olvasva feltűnt, hogy meglehetős bizonytalanság uralkodik főleg a zenei fesztiválok nyerteseinek megnevezésében. A díjnyertes, díjazott stb. kifejezések mellett fel-feltűnnek a laureátus és a babérkoszorús minősítések is. A gondot nyilvánvalóan az okozza, hogyan fordítsuk a szlovák laureát szót. Egyesek - mint láttuk - ennek „magyaros" formáját, a laureátus-t részesítik előnyben. E szavak jelentése valóban megegyezik a két nyelvben (’kiváló tevékenységéért, alkotásaiért magas kitüntetésben részesült vagy állami díjjal jutalmazott alkotó, főleg tudós vagy művész’), a nehézség azonban az, hogy a magyarban a laureátus szó ma már nem használatos. Erre utal egyrészt az, hogy nem szerepel a Magyar értelmező kéziszótárban, másrészt megfigyelhetjük, hogy a magyarországi gyakorlatban a zenei s egyéb versenyek győzteseivel kapcsolatban ezt a megnevezést nem alkalmazzák. Hasonló a helyzet a babérkoszorús szóval is: az Idegen szavak szótára ugyan feltünteti a latin laureátus szó harmadik jelentéseként, de használata ma már visszaszorult, jószerivel csak a babérkoszorús költő kapcsolatban él. Láthatjuk tehát, hogy a laureát magyar megfelelőjeként nem ajánlott sem a laureátus, sem a babérkoszorús. Használjuk helyettük a díjnyertes, díjazott, győztes, nyertes stb. szavakat! Ügyelnünk kell azonban arra, hogy a laureát nem mindig fordítható ezekkel a szavakkal. A laureát štátnej ceny Klementa Gottwalda vagy a laureát Nobelovej ceny, illetve az ezekhez hasonló esetekben a Klement Gottwald állami Díjas, Nobel-díjas megnevezések a helyesek. SZABÓMIHÁLY GIZELLA
