Új Szó, 1988. augusztus (41. évfolyam, 179-205. szám)
1988-08-12 / 189. szám, péntek
Időszerű témák, korszerű formanyelv Cseh vidéki színházak nyári seregszemléje Prágában Tavaly rendezték meg először az Aktualitások színházi fesztivált, mely a prágai kulturális nyár érdekesnek ígérkező új színfoltjából egy csapásra a hazai színházi élet nagybetűs eseményévé vált. Az idei szemle küszöbén Zdenék Pošíval\a\, a Prágai Kulturális Központ dramaturgjával beszélgettünk a rendezvényről.- Célunk az volt, hogy gazdagítsuk a prágai kulturális nyár műsorkínálatát; először valójában nem is gondoltuk, hogy folytatása lehet a kezdeményezésnek - mondotta Zdenék Pošíval. - Maga a fesztivál a Csehszlovák Televízió és a Prágai Kulturális Központ ,,közös gyermekeként^ jött létre. Hogy miért éppen színházi fesztivál? Nos, míg országszerte évről évre rendszeresen adnak találkát egymásnak színházaink, addig a fővárost, hogy, hogy nem, elkerülték a színházi fesztiválok. Pedig ezek a rendezvények ösztönzőforrások is, hiszen kitűnő lehetőséget nyújtanak az eredmények egybevetésére, szakmai vitákra stb. Részben tehát ezt a hiányt is próbálja pótolni a fesztivál, amikor • izgalmas nyári csemegével bővíti a kulturális nyár kínálatát. Másrészt jó alkalmat kínál a fővárosi színházi szakembereknek s a közönségnek, hogy megismerkedjenek a cseh vidéki színházak eredményeivel. Hadd fűzzem hozzá, nagyszerű eredményekről beszélhetünk! Felelősséggel állítom, hogy a fesztivál minden előadása valódi színházi esemény lesz.- Tavaly tizenkét színház nevezett be, közülük választották ki a nyolc részt vevő együttest. Az idén vajon hány társulat mutatkozik be, és milyen produkciókkal?- Két társulat kivételével, valamennyi cseh vidéki prózai színház benevezett a fesztiválra. Érdekes módon, a művészeti tanács által kiválasztott nyolc színház közül négy, a Karlovy Vary-i Vítézslav Nezval Színház, a libereci F. X. Šalda Állami Színház, a pardubicei Kelet-csehországi Színház és a Večerní Brno Szatirikus Színház a tavalyi fesztiválon is ott volt. A jih- lavai Horácké divadlo, a Ceské Bu- déjovice-i Dél-csehországi Színház, a gottwaldovi Dolgozók Színháza és az ostravai Állami Színház Petr Bez- ruč Színpada első ízben vesz részt a rendezvényen. Ami a produkciókat illeti, a szatírától a zenés bohózatig, a komédiától a tragédiáig, széles a műfaji skála. A színpadon korunk időszerű kérdései kapnak hangot, modern színházi törekvésekről tanúskodó tolmácsolásban.- A fesztivál első otthona a Jirí Wolker Színház volt. Most a Nemzeti Színház Új Színpadára költözött. Beszélhetünk-e már állandó otthonról?- Fellépni a Nemzeti Színházban - ez minden cseh színész álma, kétségkívül vonzó lehetőség a színházak számára is. Az Új Színpad négyszáz férőhelyes nézőtere azonban, az érdeklődők számából ítélve, kicsinek bizonyul, s néhány műszaki problémával is szembe kell néznünk. Hogy állandó otthonunkká válik-e? Nem szeretnék jóslatokba bocsátkozni. Új fesztivál vagyunk, ebben a pillanatban még nem lehet biztos igennel vagy nemmel válaszolni a kérdésre.- A fesztivál kísérőrendezvényei?- A Cseh Drámamüvészek Szövetsége, amely az idén csatlakozott hozzánk mint rendezőszerv, minden előadás után vitaklubot szervez, melynek keretében a társulatoknak lehetőségük nyílik összevetniük saját elképzeléseiket a produkciót érintő kritikai megjegyzésekkel, a zsűri észrevételeivel. A klub szerepét nagyon fontosnak érezzük, mert amíg például az amatőr színházak számára a konfrontáció, a legrangosabb szakemberekkel szervezett találkozások a seregszemle természetes velejárói, addig a hivatásos színházak esetében, bármilyen furcsán hangzik is, újdonságnak számítanak.- Az Aktualitások színházi fesztivál nevével nemcsak időszerű színdarabokra, korszerű színházi formanyelvre utal, hanem a Csehszlovák Televízió Időszerű események (Aktuality) című műsorára is.- Valamint a műsor szerkesztőinek aktív részvételére, akik ezúttal is számos képet rögzítenek az eseményről, augusztus 15-18, továbbá augusztus 22-25 között, vagyis a fesztivál időtartama alatt naponta tudósítanak róla; a közönségdíjjal jutalmazott előadásról, illetve színházról dokumentumfilm készül, a fődíjas előadás megtekintésére pedig, a tervek szerint, a Töltsön velünk egy színházi estét című tévéműsorban nyílik lehetőség. TARICS ADRIENN PANOPTIKUM AZ ÚJABB KRIMISOROZATRÓL Röviddel a Prága város bűnös lakói című 13 részes sorozat ismétlését követően a Csehszlovák Televízió műsorára tűzte a Prága város panoptikuma című sorozatot, amely az előző folytatásának tekinthető, így a nézők számára szinte elkerülhetetlenné vált a két sorozat összehasonlítása. Ami elsőként szembe- ötlött, az a két főszereplő eltérő jelleme. Jirí Sequens hatvanas években készült .alkotásának szimpatikus főhőse, Vacátko tanácsos (Jirí Marvan ragyogó alakítása) kedélyes, tempós üregúr, aki a bűnüldözés hagyományos, jól bevált módszereihez ragaszkodik. Mondhatnánk, meghitt ismerőse a két háború közti idők prágai alvilágának, jól ismeri annak sajátos törvényeit, s inkább a saját emberismeretére, gazdag tapasztalataira hagyatkozik, mint a modern kriminalisztika eszközeire. Korejs tanácsos már nemigen kerül személyes kapcsolatba az alvilág alakjaival, ezt a munkát Vacátko egykori munkatársaira bízza, Bouš felügyelőre (Josef Vinklár), Brúžekre (Josef Bláha) ~ a nyugalmazott Mrá- zekra (František Filipovský) és a kezdő Souček doktorra (Ondrej Havelka). Korejs számára a bűncselekmény egyfajta logikai -fejtörő, melyben adottak az elkövetés körülményei és ebből kiindulva kell megtalálni az elkövetőt. A személyes kontaktusok az ő esetében háttérbe szorulnak, az absztrakt gondolkodásra tolódik a hangsúly. A két központi figura kölönbözősége határozza meg a két sorozat műfaját. Míg a Prága város bűnös lakói bűncselekmények köré fonódó zsánerképek füzére, ahol a környezet és jellemrajz dominál, a Prága város panoptikuma a cselekményre összpontosít, ilyen formán közelebb áll a hagyományos krimihez. Az első sorozat a húszas években az átmeneti gazdasági •konjunktúra időszakában játszódik, a második a gazdasági válság, a németországi fasizmus hatalomra jutásának idején. Ezek a gazdasági és társadalmi-politikai viszonyok rányomták bélyegüket az alvilág életére is, amely a maga móján reagált a megváltozott körülményekre: bizonyos bűncselekmények gyakoribbá válásával, növekvő agresszivitással és egyfajta „nemzetközi együttműködéssel“. így Korejs teljesen megváltozott feltételek között, más módszerekkel volt kénytelen dolgozni, s ezért az a kérdés, vajon melyik sorozat volt a jobb, eléggé irreális. Az azonos színhely és néhány közös szereplő ellenére sok köztük az eltérés, ezért indokolt, hogy a Prága város panoptikumát elődjétől elvonatkoztatva vizsgáljuk. Szerzői (forgatókönyvírója ismét Jiŕí Marek, rendezője Antonín Mos- kalyk) gyakran egyetlen fatális tévedésre építik fel az egész cselekményt, sematikusan ábrázolják a jó és rossz közti ellentétet, elnagyolják a figurák jellemzését. Noha a krimi műfaja nem igényel aprólékos jellemrajzot, teljes hiánya - kivételt képez Korejs, Mrázek és néhány bűnöző részletesebben kidolgozott alakja - csökkentette az egyes epizódok hitelességét. Súlyosabb hiba, hogy nem motiválták kellőképpen a bűnözők tetteit sem, holott a gyakorlatban épp az indítékok feltárása képezi a rendőrségi vizsgálat egyik alapját. Ez volt az ára annak, hogy a sorozat alkotói elsősorban a „sztorira“ összpontosították figyelmüket, az esetekre, amelyek - noha megtörténhettek volna - nem történtek meg. Jiŕí Marek saját bevallása szerint nem a korabeli levéltári anyagokból, periratokból merítette ötleteit, hanem egy adott kor konkrét viszonyaiba ágyazott fiktív történeteket írt le. Az egész sorozat hangvételét bizonyos távolságtartás jellemzi, amely helyenként a hagyományos detektívfilmek parodizálásába csap át. Amennyiben a szerzők tudatosan követték ezt a célt, jó lett volna, ha következetesebben ragaszkodnak hozzá, és a tévés detektívfilmek körét a műfaj parodizált változatában bővítik. A színészi alakítások kozui a legsikeresebb Jirí Adamíra Korejs tanácsosa volt. Adamírának talán ez eddigi legragyogóbb tévés alakítása, tökéletesen azonosult szerepével. Megformálásában Korejs tökéletes „profi“, tipikus észlény, aki jobban bízik saját logikájában, mint a famulusai által összegyűjtött bizonyítékokban. Jellemét két mondata világítja meg a legjobban: ,,Mindig örülök, ha kiderül, hogy az emberek jobbak mint gondoljuk“ (a Nyári zápor című epizódból) és a párizsi Louvreban, a Mona Lisa előtt tűnődő Korejs kijelentése: ,,Ha az ember többet tud másoknál, akkor nyugodtan mosolyoghat“. MIROSLAV BARANOVIČ Bemutatkozás - kérdőjelekkel Tallózás a Romboid új számában A „második számú" szlovák irodalmi folyóiratként számontartott Romboid júliusi számát végigolvasva, a szlovák irodalmi élet történéseire odafigyelő olvasó nemcsak a külföldi, folyóiratokból való terjedelmes szemlézésre vagy átvett alkotásokra figyelhet fel. Érdeklődésre tarthatnak számot azok az írások is, amelyek egymástól függetlenül születtek, mégis egyazon jelenséget képviselnek: az irodalmi élet szélesedő demokratizmusát. Az olvasó bizonyára érdeklődéssel olvassa majd a folyóirat Dotyky (Érintések) című, a fiatal alkotók műveiből szerkesztett mellékletében az Irodalmi Szemlében megjelenő Holnap melléklet íróinak, költőinek szlovákra fordított verseit. Ezekhez a művekhez Balla Kálmán, a Holnap szerkesztője írt költészetünk legfiatalabb nemzedékét bemutató tanulmányt. A Próbaút című antológia három legerőteljesebb alkotói egyéniségnek - Hizsnyai Zoltánnak, Krausz Tivadarnak, Farnbauer Gábornak- törvényszerűen megjelentek az önálló verseskötetei. Ez a törvény- szerűség nevezhető az irodalom belső felhajtóerejének is, amelynek megszűntével az utánuk jelentkezők erősebb közegellenállásba ütköznek. Sokkal nehezebbek az indulás körülményei a prózaíróknak: Hogya Györgynek és Talamon Alfonznak. Az utóbb említett fiatal alkotó műve, érthetetlen módon, hiányzik a melléklet anyagából. Kétséges annak az eljárásnak a helyessége, amely- lyel Balla Kálmán csak a költészettel foglalkozik, holott a két fiatal prózaíró a Próbaút óta publikált novelláival is bizonyította: méltó társai ők a „kötetes" költőknek. A tanulmány felemásságát erősíti a Dotyky-ben közölt versek szerzői egy részének „ismeretlensége". Legalábbis a szlovák olvasó kérdéseket fogalmazhat meg - persze, csak önmaga számára - arról, hogy kik is ők- Hodossy Gyula és Csepécz Szilvia -, hiszen a bevezető tanulmány említést sem tesz róluk. Más jellegű gondokat vet fel a közreadott versek és fordítások minősége. Legtöbb esetben a bizonyára lelkes és jószándékú fordítóknak „nyelvi segítőkre" volt szükségük. Csak ezzel magyarázható, hogy Farnbauer Gábornak csupán egyetlen verse (Logikai antinómia mint nem szemantikai zavar) került közlésre azokból, amelyek leginkább jellemzik költészetének formai és tartalmi struktúráit. Ez is, fordításában töredékesen, hiszen az Irodalmi Szemle 1987/5. számában közreadott változathoz képest hiányzik egy sor. A kihagyott rész az eredeti szövegváltozatban jellemző elemének tűnik a költészeti szkep- sisnek, amelyről Balla Kálmán is hosszan értekezett Farnbauer verseit méltatva: „Hát tessék, adva a labirintus, adva a gubanc Ariadné fonalán... Lehet önazonosulni, ha lehet!“ Más esetekben pedig mintha a fordítás nehézsége is befolyásolta volna a válogatót abban, milyen verseket választ ki közlésre. Farnbauer bemutatása feltételezhetően ennek köszönhetően sikeredett olyan felemásra. Öt leginkább a „vers-esz- széi" vagy „esszé-versei“ jellemzik, ezekben érhető tetten az a törekvése, amely a költészet határait igyekszik leképezni. A most szlovákul közölteket (Utolsó jövő, Háromszor ugyanaz kétszer máshogy) A hiány szorítása című kötetében olvashatjuk. Ezt látva fogalmazódhat meg a kérdés: költői útkeresésének folyamat-állapotát rögzítő epigramma- szerű, indulatszónyi műhely-verseket, vagy ennek a törekvésnek a végtermékeit, világos filozófiájú vers-esszéit kell-e megismertetni a „Mars-lakókkal“. Hizsnyai Zoltán, Farnbauer Gábor és Krausz Tivadar lefordított versei mellett Hodossy Gyula, valamint Csepécz Szilvia költeményei a hét- köznapiság felől megközelített, az immár hagyományos költészeti eszmény jegyében íródtak. Hogya György kiválasztott novellája Tamara Archlebová fordításában méltóan képviseli az egyre kiforrottabb írásokkal jelentkező fiatal író világát. Azt hiszem, hogy M/a Haugován kívül a szlovákul asszonynevén publikáló A. Gály Tamara birtokolja szuverén módon a magyar nyelvet. Ez nemcsak abból derül ki, hogy nem volt szükségük nyelvi tanácsadókra, míg a többi fordító valószínűleg nyers fordításokból dolgozott. Mind Haugová, mind Archlebová formai arányokat és stílusjegyeket is megőrzött. Elgondolkodtadó, hogy közvetlen közelségben élve egyre kevesebb szlovák irodalmár ismeri olyan szinten a magyar nyelvet, mint mondjuk a rendszeresen fordító Mila Haugová. A Romboid mellékletét olvasva, méltánytalanság lenne nem említeni a Szlovákiai írók Szövetségének két, egymástól függetlenül tevékenykedő körét, ez a Kruh mladých autorov (Fiatal szerzők köre) és a Fiatal írók Köre. Az utóbbi az írószövetség magyar szekciójának támogatásával dolgozik azon, hogy az ilyen bemutatkozások rendszeressé váljanak. Balla Kálmán a már említett tanulmányának befejező szakaszában erről így ír: „A fordításokkal lehetővé tesszük, hogy a másik irodalom belépjen a miénkbe, de megismerésével lehetőségünk nyílik a mi belépésünkre is. Kétszeresen érvényes ez, ha a közvetítés kölcsönös. Egyik a másiknak kapui vagyunk, és ha tartósan nyitva állunk, példaadók lehetünk. A múlt számára már aligha, de a jövőben mindenképpen. “ DUSZA ISTVÁN Vakáció meseországban Svetozár Mydlo illusztrációi a Bibianán Svetozár Mydlo olyan művész, aki a gyermek fantáziavilágában, a mesékben, a humoros és játékos történetekben, a csínytevések mögött ártatlan kitörési vágyat lát. Ezt a lelki sajátosságot képes kifejezően láttatni is. Bratislavában most meseillusztrációiból látható válogatás a Bibiana épületében. Svetozár Mydlo valamennyi munkája egy-egy történet, mese, káprázatos ötletek megjelenítésével. Mindent megrágó és megemésztő bolondos koffer, ócska kacatokból, haszontalan holmiból szivárványt'őrlő egy nagy húsdaráló. A megszemélyesítés révén életre kelnek a tárgyak, és elveszítve eredeti funkciójukat, egy kicsit mindegyikből a felnőtteknek fityiszt mutató mókás játék lesz. A telefon hasznos jószág: megment a felnőttek világától, és hosszú-hosszú tekervényes dróton elvezet meseországba. Az olló jótevő: álmot ollóz. A színes ceruza útitárs: színes úton visz magával. Oda, ahol szemfényvesztő módon hízelegnek furfangos szórmók figurák, mókásan kacérkodik a „söprűbiciklin“ kerekező boszorkány, próbatételek sikeréről vagy kudarcáról adnak hírt csillagkalapos jósok és látnokok. Aki pedig másra vágyik, annak izgalmas utazást kínálnak kétkerekű jármüvek. Mydlo kitűnő humorérzékkel, együttérző cimborasággal szólítja meg meséiben, meséivel a kicsiket. Kompozíciói áttekinthetőek, logikai összefüggéseken alapullllusztráció a Vakáció meseországban című könyvből (Lőrincz János felvétele) nak, de nem lezártak. A néző tovább bonyolíthatja a történet fonalát, vagy (új) mesét szőhet a színes képek alapján. Bár azok eredetileg azért készültek, hogy az írott szöveg (mese) tartalmát képileg is kifejezzék, az irodalmi alkotás nélkül is teljes, önálló életet élő alkotások. A tárlat azért érdekes és értékes még, mert nagyszerű példája annak, hogy ha jó a válogatás, kevés alkotás is nyújthat mély élményt. (Persze, vannak olyan tárlatlátogatók, akik a sok mü között inkább saját maguk szeretik megtalálni a legkedvesebb darabokat.) Ez a mini tárlat - a művész és a rendezők érdemeként - pontosan annyit kínál, amennyit a gyerek be tud fogadni. A hónap végéig még megtekinthető, (tallósi) 1988. VIII.
