Új Szó, 1988. augusztus (41. évfolyam, 179-205. szám)
1988-08-11 / 188. szám, csütörtök
Hány éves kortól? A számítógép növekvő szerepe az oktatásban /"Rendes forradalom megy vb végbe az oktatásban a taneszközök területén, de ez pedagóguskörökben - a tapasztalatok birtokában - aligha vált ki nagyobb izgalmakat. Az utóbbi évtizedekben ugyanis gyakran jelentek meg olyan elméletek, eszközök és módszerek, amelyek megoldást ígértek az ismerettömeg átadásának terheitől roskadozó pedagógiának. A gyakorlatban egyik sem jelentett komplex megoldást - nem is jelenthetett. Napjainkban a számítógépek hódítanak egyre nagyobb teret, s nyújtanak segítséget az oktatás, a nevelés, a személyiségformálás számos területén egy tucatnyi kísérleti iskolában. Valószínűleg a számítógép sem fogja megváltani az oktatást, de egy olyan eszköz birtokába jutottunk, amelynek felhasználási lehetőségeiről érdemes elgondolkodni és előnyeit feltétlenül ki kell használni az oktatásban is. A gazdaságirányítás és az elektronikai ipar területén dolgozó szakemberek szerint a tanulók számító- gépes műveltségének elmélyítése társadalmi érdek, mert végeredményben ettől függ a tudományos fejlődés, a gazdasági és szociális előrehaladás. Az informatikának, mint tudományos diszciplínának nincs ugyan nagy múltja, de a jövő a komputereké, mert a számítás- technika hihetetlenül gyorsan tökéletesedik és egyre nagyobb teret nyer az iparban, az információfeldolgozásban, a gazdaságszervezésben és az irányításban. A számítógépek szédületes karriert futottak be nem is egész fél évszázad alatt. A modern elektronikus számítás- technika születésének időpontja 1945 decembere, akkor helyezték üzembe az ENIAC (Elektronic Numerical Integrator and Computer) digitális számítógépet. Ez az első generációs számítógép 300 számítási műveletet tudott percenként elvégezni. Most gyermekeink - már akik hozzájutnak - a negyedik generációs gépekkel ismerkednek, amelyek a Neumann-elv alapján működnek; a számítógépekben processzor végzi az egymást követő számítási műveleteket. Jelenleg a japánok az ötödik generációs intelligens számítógépek létrehozásán munkálkodnak. 1992- ig kidolgozzák azt a számítógépet, amely meg fogja érteni a természetes emberi beszédet. Kezelése a jelenleginél lényegesen egyszerűbb lesz. A szakértők véleménye szerint szövegfordításra fogják használni, de alkalmas lesz arra is, hogy a vállalat beérkező napi postáját átolvassa és összefoglalja a lényeget. A fenti tények ismeretében nyilvánvaló, hogy a számítógép nemcsak játékszer, és főleg nem divathóbort, hanem a hatékony munka és a hatékony oktatás eszköze. A számítógépekben didaktikai szempontból is nagy lehetőségek rejlenek, mivel nagyon sok empirikus ismeretet képesek tárolni, gyorsan és hatékonyan feldolgozni és alkalmazni az oktatási folyamatban. Ennek ellenére nem várható, hogy a személyi számítógépek elterjedése megoldja az iskola minden gondját, de elterjedése hozzájárulhat egy új látás- és gondolkodásmód kialakításához és elősegíti, hogy a sürgető társadalmi igényeknek minél hatékonyabban eleget tudjon tenni az iskola. Az oktatástechnikával kapcsolatos kérdéseket három évvel ezelőtt, 1985 júniusában a Nyitrai (Nitra) Pedagógiai Főiskolán rendezett országos konferencia vitatta meg. Ezt követően kezdődtek meg az elektronikának az oktatásban való felhasználására irányuló kísérletek. A konferencia vitaanyaga foglalkozott a pedagógusképzés és továbbképzés időszerű, oktatástechnológiai vonatkozású kérdéseivel. A pedagógustovábbképzés még csak a kezdeteknél tart, de a pedagógiai főiskolák hallgatói már kapnak oktatás- technikai képzést, s ezen belül a számítástechnikai alapismereteket mintegy 27 órában gyakorolják. Az első lépéseket tehát megtettük afelé, hogy tanulóinkat intenzíven felkészíthessük az elektronika széles körű felhasználására a gazdasági és kulturális élet számos területén. Persze sok még a tennivaló. Még nem alakult ki a közoktatás információs rendszerének hálózata, a számítógépek didaktikai alkalmazásában még csak a próbálkozásoknál tartunk. Tisztában vagyunk vele, hogy a számítógépes oktatás programterve csak akkor lehet sikeres, ha megfelelő az oktatásügy anyagi bázisa, hiszen a pedagógiai hatékonyság, az oktatástechnikai korszerűsítés és az anyagi lehetőségek sok-sok szálon kötődnek egymáshoz. Az oktató-nevelő munkában nincsenek csodák. Minden kis siker mögött rengeteg következetesen és szívósan végzett aprómunka, állandó önképzés húzódik meg. A számítógépek vonatkozásában nem szeretnénk, ha az új eszközök és módszerek bevezetését hangos reklám kísérné, amely a pedagógusokban is, a szülőkben is a reálisnál nagyobb reményt és várakozást keltene. A számítógépet nem lehet „köny- nyedén“ belopni az oktatási folyamatba. Az oktatástechnológusoknak és didaktikusoknak tisztázniuk kell az elérendő célokat, kidolgozni az alapelveket. Meg kell vitatni azt is, milyen mértékben lehet bevezetni a jelenlegi tantervekbe és milyen tantárgyakban mit oktassunk a számítógép segítségével. Csak ezt követően foghatunk hozzá a megfelelő oktatóprogramok kidolgozásához. Papp Ferenc szerint: „Pillanatnyilag valószínűleg korai lenne arról beszélnünk, vagy azt terveznünk, hogy az érvényes tanterveket többé-ke- vésbé jelentősen átépíthetjük a kis- számítógépek megjelenésének hatására." A számítógépek bevezetése felvet néhány lényeges kérdést. Meg kell határozni, melyik az az optimális életkor, amikor a gyermek már képes a számítógéppel nemcsak játszani, hanem tanulni is. Külföldi - főleg angol és skandináv - kutatók eredményei arra utalnak, hogy a számítógépekkel 8-12 éves korban célszerű a munkát megkezdeni, mert ebben az életkorban a gyermekek jó érzékkel rendelkeznek az elektronikai alapkészségek kialakításához, nem félnek a gépek kezelésétől. Eleinte vonzza őket az új játék, majd később az új lehetőségek felfedezése, az intellektuális izgalmak. A számítógéppel alsó tagozaton több tantárgyban dolgozhatunk. Alsó tagozaton a matematika és a magyar nyelv oktatásában alkalmazható sikerrel, de nem elhanyagolható a számítógépek készségfejlesztő és nevelő hatása sem. Sokat hangsúlyozzuk a tanulói aktivitás jelentőségét. Éppen az aktivitás biztosítása miatt tartjuk hatékonyabbnak a számítógépet, mint az eddigi taneszközöket. A korszerű pedagógiai felfogás a tanuló tevékenységét állítja a tanítási-tanulási folyamat fókuszába. Ha a tanuló az órán passzív, ha csak befogadó a tanulási folyamatban, kevesebb ismeretet szerez. Ha viszont aktívan részt vesz az ismeretszerzésben, mennyiségileg is, minőségileg is más a tudása, mert sok és tartós ismeret birtokába jut. A hagyományos módszerrel összehasonlítva a számítógéppel tanuló gyermek kétségtelenül sokkal aktívabban dolgozik. A számítógép kérdéseket tesz fel, s a válaszok helyességét rögtön ellenőrzi. A hibák így azonnal nyilvánvalóvá válnak, a tudás hiányosságai kiderülnek. A munka folyamán a gép is adhat kiegészítő magyarázatokat, de a jelen lévő pedagógust is megkérdezheti a tanuló, hogy közvetlen magyarázatot kapjon. E gy cikk keretei nem engedik meg, hogy részletesebben foglalkozzunk a témával. Célunk a tájékoztatás, s annak hangsúlyozása, hogy nálunk is valami új van születőben. Fel kell készülnünk a fogadására! TÖRÖK ZSUZSANNA Térszemlélet, sikerélmény Tudományos értekezlet a geometria tanításáról A közelmúltban került sor Brnóban a 7. matematikatanítási konferenciára, amelyet négyévenként a Csehszlovák Matematikusok és Fizikusok Szövetsége rendez meg. Ezúttal a résztvevők nem az egész matematikatanítás helyzetét elemezték, hanem ennek csak egy nagyon fontos részét: a geometria tanítást. A konferencia résztvevői arra kerestek feleletet, milyen helyet foglal el a geometriatanítás az általános műveltségen belül. A háromnapos értekezlet közel - száz résztvevője, akik között valamennyi típusú iskola tanára képviseltette magát, nagy aktivitással kapcsolódott be az értekezlet munkájába. Az alábbi írás csak a legfontosabb megállapítások és eredmények vázlatos ismertetésére szorítkozik. Egy előadás a geometriai alapismeretek óvodai elsajátíttatásával foglalkozott, főleg a szabályos mértani testek felismerésének, elrendezésének és csoportosításának kérdéseivel, valamint a térbeli orientációnak mint a térszemlélet egyik alkotóelemének a kialakításával. Ezeknél a tevékenységeknél fontos a kellő számú és megfelelő eszközök szakszerű használata, amint azt az előadó is hangsúlyozta. Az alsó tagozat geometriaoktatási kérdéseit több résztvevő is taglalta. A felszólalók egy része amellett foglalt állást, hogy a geometriát már az alsó tagozaton lehet oktatni úgy, hogy az egy geometriai rendszer didaktikai transzformációja legyen, más szóval, hogy az iskolai geometria kövesse a geometriának mint tudományágnak a rendszerét, természetesen úgy, hogy teljes mértékben figyelembe veszi a tanulók életkori sajátosságait és a pedagógia, valamint a pszichológia törvényszerűségeit. Ilyen elgondolások alapján dolgozták ki az 1-4. osztályok jelenlegi geometria tantervét. A felvázolt koncepció mellett olyan kiindulási mód is lehetséges a geometriatanításban, amely nem követ semmilyen geometriai rendszert, de az ilyen rendszer későbbi (10 éves koron túl) kialakításához kellő mennyiségű és minőségű tapasztalat megszerzését teszi lehetővé a tanulók számára. Ilyen geometriatanítási kísérlet folyik már néhány iskolában a Cseh Szocialista Köztársaságban Az alapiskola felső tagozatának geometriaoktatásával kapcso I atos nézetek megegyeztek abban, hogy az 5. osztálytól kezdve a geometriai ismereteket rendszerezni kell, megmutatni a tanulóknak, hogy egyes tulajdonságokból hogyan következnek továbbiak. Tehát az indukciót, azaz az egyes esetektől az általános eset felé való haladást az ismeret- szerzésben fokozatosan a dedukció váltsa fel, ami az általános esettől az egyes esetek felé való haladást jelenti. A középiskolákban kerül sor az algebrai és geometriai ismeretek szintézisére, ami az analitikus geometriában nyilvánul meg a legkézenfekvőbben. Több felszólaló is felhívta a figyelmet arra, hogy az analitikus geometriai ismereteket az elemi geometriai ismeretek segítségével tegyék szemléletesebbé. Az értekezleten előtérbe került a geometria nevelési jelentőségének a hangsúlyozása is. Különösen nagy hangsúlyt kapott a tanulók tér- szemléletének a fejlesztése. A geometriatanítás folyamán kialakított térszemlélet az olyan specifikus tér- szemlélet formálásának az alapja, amilyennel például a képzőművésznek, építészmérnöknek, esztergályosnak vagy a pilótának kell rendelkeznie. Minden szakmához több-kevesebb térszemléletre, térbeli orientációra van szükség; ennek alapjait a geometriatanításnak kell kialakítania. Az előadók figyelmeztettek arra is, hogy nem helyes, ha a geometriatanításban túl nagy szerepet kap a rajzolás és a szerkesztés, bár ennek jelentősége a gyermeki kezek finom motorikájának fejlesztése és a kezek tevékenységének koordinációja szempontjából vitathatatlan. A legtöbb tevékenység és szakma ilyen jellegű felkészültséget is igényel. Az értekezlet központi és többször visszatérő témáját a tanulók térszemléletének a fejlesztésével összefüggő kérdéskör adta. A résztvevők hangsúlyozták, hogy bár a térszemlélet részben velünk született adottság, rendszeres és szakszerű fejlesztéssel minden gyermeknél elérhető bizonyos eredmény. Az egyiknél jobb eredmények mutathatók fel például a testek síkbeli ábrázolásánál, a másiknál a térbeli alakzatok nagyságának és kölcsönös helyzetének elképzelésénél, esetleg a térbeli problémák szerkesztéses megoldásánál vagy az ábrázolt testek ábra alapján való rekonstrukciójánál. Egy biztos: a tér- szemlélet fejlesztése síkmértani ismeretek megszerzése nélkül elképzelhetetlen. Ezért a síkmértani és térmértani ismereteket egységben kell tanítani azzal a céllal, hogy az élet minden területén fontos tér- szemlélet kialakításában a lehető legjobb eredményt érjük el. A tapasztalatok azt mutatják, hogy igen jó eredmények érhetők el a térszemlélet terén, ha a térbeli problémák megoldását igyekszünk visszavezetni a hasonló síkbeli kérdések megoldására. A térszemlélet kialakításának egyik kulcskérdése, hogy a térrel kapcsolatos feladatok megoldásakor képesek vagyunk-e a tanulókat sikerélményhez juttatni. Szólni kell még arról, hogy számos felszólaló kifogásolta az ábrázoló mértan hiányát a középiskolák matematikaoktatásából. Rámutattak azokra a konkrét követelményekre, amelyek a műszaki káderek képzésében jelentkeznek, illetve már jelentkeztek is. Az ábrázoló mértan tanításának hiánya elsősorban az információk grafikus formában történő rögzítésekor, illetve az ilyen információk értelmezésekor mutatkozik meg. A felszólalók mindegyike sürgette az ábrázoló mértannak a visz- szaállítását a középiskolai tantervekbe a kötelező oktatás keretén belül. Az értekezlet sok kérdést vetett fel a geometriaoktatás köréből. Közülük viszont csak keveset tudott megoldani. Javaslatot azonban a felmerülő kérdések mindegyikére tett. Az oktatásirányítási szakemberek feladata, hogy fontossági sorrendben megoldják ezeket és megvalósítsák az elhangzott javaslatokat. DR. BÁLINT LAJOS, kanditátus Tanulságos rádiójáték A ghymesi (Jelenec) várban (Lőrincz János felvétele) Elgondolkoztató, tanulságos és időszerű témát dolgozott fel Gabriel Halmo Prágai kirendeltség című rádiójátékában, melyet nemrég sugárzott a Csehszlovák Rádió magyar adása Kövesdi Károly fordításában. A csaknem egyórás rádiójáték mindvégig lekötötte a hallgatók figyelmét, s ez nemcsak a szerző érdeme, hanem a rendező, Lelkes Júliáé és a szereplőké is. A darab felhívja a figyelmet arra, mennyire összefüggnek egymással a felgyülemlett hibák, fogyatékosságok. Ezek közé tartozik a szinte minden területen tapasztalható pótalakatrészhiány. Ezzel küszködik a darabban szereplő két szlovákiai üzem is, a Keramika és az Azbeszt, melynek igazgatói: Réti Iván (BugárBéla) és Keszthelyi Tamás (Turner Zsigmond) habozva bár, de beleegyeznek, hogy Prágában anyagbeszerzői kirendeltséget hozzanak létre. Mivel a pótalkatrészek hiánya veszélyeztetné a tervteljesítést, Fedor Sivák (Dráfy Mátyás) anyagbeszerző álma megvalósul: Prágába kerül, ahol szerelme, Katalin (Petrécs Anna) dolgozik. Rövidesen feleségül is veszi, s gyerekük születik. Életük azonban nem sokáig felhőtlen, hiszen Fedor alig egy év után csalásért börtönbe kerül. A fővárosi kirendeltség megszűnik, s a Keramika és az íAzbeszt újból hasonló gondokkal néz szembe, mint korábban. Az anyagbeszerzésért megint rendszeresen Prágába kell utazni, ami jóval költségesebb, mint a ki- rendeltség fenntartása, viszont nem törvényellenes. A két igazgató most már csak abban bízik, hogy az anyagbeszerző, miután amnesztiával kiszabadul, megfelelő prémiummal újból rávehető lesz, hogy segítsen rajtuk. Erre koccintanak. Ezt azért emelem ki, mert nekem éppen poharaik összecsendülésének különös hangja jelentette a jó rendezői ötletet. Ez nemcsak két egymáshoz koccanó pohár hangjának tűnt, hanem nevetésnek, de egyben csengetésnek is. Mintha valamiből föl akarna bennünket ébreszteni ez a csengetés. A színészek és a rendező általában helyesen domborították ki a darab mondanivalóját. A már említetteken kívül hallhattuk még Pöthe Istvánt (Vilmos termelési igazgató), Holocsy Istvánt (ügyész) és Dér Líviát (postás és titkárnő). Külön dicséret illeti a rendezőt a hangkulisszák alkalmazásáért. Hatásos volt a teniszezés alatt hallható hangháttér is. Ugyancsak az elismerés hangján kell szólni a zenei rendező, Hikisch Éva munkájáról, aki megfelelő arányban alkalmazott zenével segítette a darab mondanivalójának kibontakoztatását. Mindent egybevetve nem bánta meg, aki meghallgatta a Prágai kirendeltséget. Csak helyeselhető, hogy a magyar adás a rádiójáték igényes és hatásos műfajával is hozzájárul az égető társadalmi gondok megoldásához. FUU0PIMBE
