Új Szó, 1988. augusztus (41. évfolyam, 179-205. szám)
1988-08-10 / 187. szám, szerda
Új otthona lesz az SZSZK Ipari Minisztériumának és az Incheba külkereskedelmi vállalatnak. A húszszintes épület Bratislavában a Duna jobb partján épül. A vele szemben emelt kiállítási pavilonhoz egy 2500 személy befogadására alkalmas kongresszusi terem csatlakozik. A majdani kiállítások színhelyéül szolgáló fedett csarnok mintegy hidat alkot a székház és a pavi Ion között (Štefan Petráš felvétele - ČSTK) Meg kell tanulnunk kereskedni A gépipar hozzájárulása a mezőgazdaság átalakításához A gazdasági mechanizmus átalakítása minden eddiginél jobban kidomborítja a mezőgazdasági gépiparnak a mezőgazdasági alaptermelés könnyebbé, intenzívebbé és eredményesebbé tételében betöltött szerepét. Úgy tűnik, ezt a gyártó vállalatok is tudatosítják, amit egyebek között az is jelez, hogy az átalakítás kapcsán újabban ezeknél a vállalatoknál is gyakran szóba kerül: minőségileg új szállítói-átvevői kapcsolatokat kell kialakítani és érvényesíteni a gyakorlatban. Hogy ez konkrétan mit jelent? A kérdésre Zdenék Konečný mérnöktől, az Agrozet mezőgazdasági gépipari konszern kereskedelmi igazgatójától kértünk választ.- Esetünkben a szállítói-átvevői kapcsolatok átalakítása a gépek központi elosztáson alapuló, kiutalásos forgalmazásáról a kereskedelmi kínálat útján való értékesítésre történő átállást jelenti. Az utóbbi években mindinkább nyilvánvalóvá vált, hogy a legfontosabb mezőgazdasági gépek és berendezések kerethez kötött kiutalási rendszere az idejét múlta. A fejlesztési elképzelések fokozatos megvalósításával a 7. ötéves tervidőszak végén, illetve a 8. ötéves tervidőszak első éveiben számos mezőgazdasági gép esetében növelni tudtuk a termelést, így javult az ellátás. Sót. A gépgyártás fellendülése nyomán elérkeztünk arra a pontra, hogy bizonyos gépekből nagyobb volt a kínálat, mint a kereslet. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a partnerkapcsolatokban a korábbi elosztási rendszerrel szemben a kereskedelmi kínálat került előtérbe. • Az utóbbi években nőtt a mezőgazdasági techniká használati értékével szembeni igény...- Igen. A gépek egyre nagyobb teljesítő képessége még nem is olyan régen a munkatermelékenység növelésének, a növekvő munkaerőgondok enyhítésének legfőbb eszköze volt. Ezzel szemben az utóbbi ötéves tervidőszakban a mezőgazdasági technika már komplex intenzifikációs tényezővé lépett elő. Olyan tényezővé, amely nem kizárólag a termelés és a munkatermelékenység növekedését befolyásolja, de kihat a termelés gazdasági, valamint energia- és anyagigényességére, a veszteségek mérsékelésére, a talaj termőképességének javulására, hozzájárul a vetőmag, a műtrágyák és vegyszerek tökéletesebb kihasználásához. Egyszóval a technikában a termelés intenzitásának, hatékonyságának, s nem utolsósorban a termékek minősége növelésének hatékony eszközét látjuk. Ez a szemléletmód a gazdasági mechanizmus átalakításának időszakában minden valószínűség szerint erősbödni fog. Az igényes agrotechnikai és zootechnikai követelmények mellett mindinkább előtérbe kerülnek a gazdasági szempontok, tehát a gépek ára, használati értéke, energiaigényessége, megbízhatósága, az üzemeltetés hatékonysága stb. Ezeket a kívánalmakat természetesen figyelembe vesszük a kutatásban és az új gépek, illetve berendezések kifejlesztésénél. • A gyakorlati szakemberek gyakran kifogásolják a mezőgazdasági gépek árának emelkedését. Most, az átalakítással összefüggésben sokan attól félnek, hogy az önfinanszírozás feltételei közepette a gyártók esetleg önkényesen tovább emelik az árakat saját gazdasági helyzetünk megszilárdítása érdekében.- Bátran állíthatom, hogy a spontán áremeléstől való félelem alaptalan. Az aggodalom valószínűleg abból fakad, hogy kevesen tudják: a mezőgazdasági gépek és berendezések árát nem a gyártó vállalatok, hanem a nemzeti árhivatalok mellett működő szakbizottságok szabják meg. Ezekben a bizottságokban a mezőgazdasági tárca is képviselteti magát. Feltételezem, hogy az átalakítás időszakában, illetve azt követően is szabályozni és ellenőrizni fogják valamilyen formában az árképzést. Nem beszélve arról, hogy a piac telítettsége, a keresletet túlhaladó kínálat egyébként sem tenné lehetővé a gyártók számára, hogy a gépek árának emelésével növeljék a bevételeiket, illetve a nyereségüket. A külföldi gépek esetében természetesen más a helyzet. Ezek beszerzéséhez eddig a társadalom, mindenekelőtt a mezőgazdasági és élelmezésügyi tárca jelentős mértékben hozzájárult, hogy segítse a termelők korszerűsítési törekvéseit. A hozzájárulás korlátozását vagy megszüntetését követően számolni kell a reálisabb, tehát magasabb árakkal, ami valószínűleg megnehezíti majd a külföldi gépek hazai forgalmazását. • Az alacsony ár csak az egyik követelmény a hazai gyártmányú mezőgazdasági gépekkel kapcsolatban. A többi, mint például a magas technikai színvonal, a széles korú kihasználhatóság, megbízhatóság stb. úgy tűnik, ellentétben van ezzel.- Nem feltétlenül, hisz a magasabb ár busásan megtérül a gép üzemeltetésének gazdasági hasznában. Ez a követelmény is jelzi, hogy kereskedelmi és gyártmányfejlesztési politikánkban a jövőben sokkal nagyobb figyelmet kell szentelnünk az egyes géptípusok gazdasági hatékonysága összehasonlításának és javításának. Nem szabad szem elöl téveszteni azt a tényt, hogy a tudományos-technikai haladásnak nem csupán az a célja, hogy növelje az új termékek használati értékét. Legalább ilyen fontos cél a termékegységenkénti élő és holt munka mennyiségének csökkentése, a termelési költségek mérséklése, s ezek révén a végtermékek árának relatív és abszolút csökkentése. Hadd említsek ezzel kapcsolatban egy konkrét példát. Konszernvállalatunk idei újdonsága, a Roud- nice nad Labem-i Agrozetnél gyártott Harmónia típusú vetőgép hozzávetőlegesen egyharmadával olcsóbb, mint a hasonló célokat szolgáló, Becker típusú vetőgép. • Igaz-e, hogy a mezőgazdasági vállalatok figyelme újabban az olcsóbb gépek felé fordul?- Igaz, és ez érthető is. A termelők igyekeznek ésszerűen kiegészíteni a gépparkjukat, hisz a tapasztalatok bebizonyították, hogy a kevésbé igényes mezőgazdasági munkákra nem célszerű és nem is gazdaságos a legnagyobb teljesítményű és a legdrágább gépeket beosztani. Ezt nekünk, gyártóknak is figyelembe kell vennünk, s úgy kell szerveznünk a munkát, hogy a közepes és a legalacsonyabb árkategóriába tartozó gépekből is kellő választék legyen a kereskedelmi hálózatunkban. El kell érnünk, hogy például a takarmánybetakarító gépet kereső mezőgazdasági vállalatok szabadon választhassanak a 400 000 koronás önjáró és a hozzávetőlegesen 60 000 koronás vontatott betakarító gépek közül. Sőt. Akinek van pénze rá, megvehesse a Claas cég világszínvonalú Jaguar 690-es gépét is. • Milyen irányzat várható a pótalkatrészek iránti keresletben?- A kereslet minden bizonnyal követni fogja a mezőgazdasági gépek iránti igényben tapasztalható változásokat. Erre nem csak nekünk, de a külföldi partnereinknek is fel kell készülniük. Az ellátás javulásához nagy mértékben hozzájárulhat, hogy maguk a termelők is igyekeznek ésszerűen gazdálkodni a pótalkatrészekkel s a szigorúbb gazdasági feltételek között jobban megbecsülik a gépeket. • Az átalakítás nem csupán a gépgyártókkal szemben támaszt nagyobb igényeket, de az Agrozet kereskedelmi hálózatának dolgozóit is komolyabb feladatok elé állítja. Hogyan készültek fel ezek teljesítésére?- Mint már említettem, a kereskedelmi hálózatunknak új formákat kell érvényesítenie a kínálatban és a forgalmazásban. Nem várhatjuk karba tett kézzel a vásárlókat, magunknak kell felkutatnunk a partnereket, a potenciális érdeklődőket. Rendszeresíteni kell a gyakorlati bemutatóval egybekötött gépszemléket, a legapróbb részletekre kiterjedő információt kell nyújtani a kínált gépek technikai és gazdasági tulajdonságairól. Fontos feladat a kereskedelmi-technikai szolgáltatások bővítése, a kereskedelmi propagáció és hirdetés hatékonyabb formáinak kihasználása. Egyszóval véget ért a mezőgazdasági technikával való, kényelmes, kiutalásos rendszerű gazdálkodás időszaka, s meg kell tanulnunk kereskedni, vevőt találni és átadás helyett eladni a gyártmányainkat. Kereskedelmi tevékenységünk színvonalasabbá tételének egyik alapfeltétele, hogy a gyártó vállalatokkal és a szállító partnereinkkel együttműködve, mielőbb felszámolhassuk az egyes géptípusoknál és pótalkatrészeknél előforduló hiányt. Személy szerint bízom abban, hogy az átalakításnak a szállítói-átvevői kapcsolatokban is érvényesülő hatása a segítségünkre lesz ezeknek a gondoknak a megoldásában, s ezentúl még hatékonyabban segíthetjük a mezőgazdasági alaptermeléssel foglalkozó partnereink munkáját. Dr. IVAN KUNC Sok a kérdés, mi válaszra vár... A százhúsz éves losonci posztógyárban Az állattartásnak, ezen belül a juhtenyésztésnek több évszázadra visszanyúló hagyományai vannak Nógrádban. A gyapjú házi feldolgozása különösen a XVIII. században terjedt el, s Gács (Halié) községben több szakmunkást foglalkoztató szövőműhely is működött. Az első igazi posztógyár létrehozására azonban csak 1869-ben - százhúsz évvel ezelőtt - került sor. Egy élelmes vállalkozó, Grimm Lajos, Losonc- Apátfalván (Lučenec-Opatová) alapított üzemet, amelyben már gőzenergiával működő szövőgépeken folyt a termelés. A korábbi adatok szerint tizenöt év múlva a gyár évi termelése már elérte a 200 ezer métert, századunk első évtizedében pedig ennek csaknem kétszeresét produkálta az akkor már ötszáz főt foglalkoztató textilgyár. A régi időket persze ma már csak néhány régi épület, egy két gépmatuzsálem és munkahelyi kép - olaj- festmény - idézi. Az utóbbiak az ezerhétszáz dolgozót foglalkoztató vállalat igazgatói szobájában függenek a falakon. Nehéz a szövőnők munkája Masszív szövőgépek mellett marcona külsejű, bajszos férfiak szorgoskodnak a korhű műalkotáson, napjaink valóságképén viszont törékeny lányok, asszonyok hajladoznak a jóval korszerűbb, s nagyobb teljesítményű gépek mellett. Egy dologban viszont nincs számottevő változás a százhúsz éves állapotokhoz viszonyítva: a szövők, mosók, kelmefestők munkája változatlanul nehéz és fárasztó. Dr. Pfeffer Rudolf, a vállalat igazgatója is ezt a körülményt említi az első helyen, amikor a jelen problémái kerülnek terítékre. Meglátása szerint nem sokkal kisebb gondot jelentenek dolgozónóik számára a váltott műszakok, sőt egyes munkahelyi ártalmak sem. Ha mindehhez hozzáadjuk a nem túl kedvező kereseti lehetőségeket, máris adott annak magyarázata, hogy miért hiányzik napjainkban a munkagépek mellől 92 szakmunkás, s miért kell nyolcvan külföldi állampolgárt, vendégmunkást foglalkoztatniuk. Kiszámíthatatlan piaci viszonyok Az égető munkaerőhiány ellenére a vállalat tavaly jó évet zárt, s a nyolc fő termelési mutató közül az idei év első felében is teljesített hatot. A fő nehézségek az exportfeladatok teljesítésénél mutatkoznak. Tegyük hozzá: a piaci siker nem mindig a gyár dolgozóin múlik, hiszen a minőség ellen még a legigényesebb külföldi vásárlóknak sem akadt kifogása. Viszont tény, hogy az egyik közel-keleti ország minden indoklás nélkül felmondta az idei évre megkötött szállítási szerződést, egyes nyugat-európai országok pedig az idei enyhe télre hivatkozva jelentősen korlátozták vásárlásaikat. A visszamaradt minőségi termékeknek, persze, akadt gazdája, hiszen valamennyi szocialista partner szívesen vásárolna többet is az Apátfalván készült kelmékből, s a hazai megrendelők is örültek a szállítási többletnek. A gyár gazdasági vezetésének viszont komoly fejtörést okoz a tökésexport-kiesés, hiszen az új gazdasági mechanizmus körülményei között már a termelési egységek is részesülnek a tőkés kivitel hasznából. A valutaalap egy részéből gépi berendezéseket és alkatrészeket vásárolhatnak, s ezekről nem mondhatnak le a jelenlegi termelési és gazdálkodási körülmények között. A gyár évi termelése egyébként már eléri az évi négy millió folyómétert ruházati szövetben és bútortextíliában, s ennek mintegy ötödét értékesítik külföldön. A megújhodás szükségszerűsége A hazai és a külföldi konkurenciával való lépéstartás egyre nehezebb, megköveteli az állandó változtatási, megújhodási készséget. Az öltözködési és a lakáskultúrában egyébként is gyakran változnak a szokások, az irányzatok. A divat- irányzatok jelen korunkban a köny- nyű, praktikus szöveteket igénylik. A tervezőknek mind gyakrabban kell a hagyományoktól eltérő alapanyagokhoz nyúlniuk. Az innovációval jelenleg az üzemben egy egész team foglalkozik, talán éppen ez teszi lehetővé külföldön a Woolmark védjegy alatt történő értékesítést. A vállalat vezetése már a 9. és a 10. ötéves tervidőszakra vonatkozó fejlesztési terveket is elkészítette. Ezek szerint egyfelől valamennyi állami fejlesztési eredményt, tapasztalatot hasznosítanak, másfelől önálló kutatómunkát is végeznek a gyárban, mégpedig a Žilinai Textilvegyészeti Kutatóintézettel együttműködve. A korszerűsítés a gyártástechnológia terén is elkerülhetetlen. Új gépekre és berendezésekre előreláthatólag 200 millió koronát költenek a legközelebbi tíz-tizenkét év során, szükség lesz azonban szociális létesítményekre, raktárhelyiségekre és tanműhelyekre is. Hatékonyabb szakmunkásképzést A nagymúltú gyár jövője, persze, szorosan összefügg a szakmunkáspótlással. A képzés idestova négy évtizede szervezetten, kedvező körülmények között folyik, s nemcsak a szorosan vett textiles, hanem a fémmegmunkáló szakmákban is. A gépek üzemeltetéséhez, karbantartásához lakatosokra, marósokra és esztergályosokra is szükség van. Kár is lenne szépíteni: a szakmunkásképzés iránt - különösen a lányok körében- nem túl nagy az érdeklődés, s gyakran a leggyengébb tanulókat kapják az alapiskolákból. Sokan közülük csak azzal a céllal végzik az iskolát, hogy eltöltsék valahol a tanköteles idejüket, utána pedig továbbállnak. .. A textilipari hiányszakmákban az elmúlt években magyar tanítási nyelvű osztályokat is nyitottak. Sajnos, újabbakban éppen az érdektelenség miatt nem indul meg az oktatás szeptember elsején. Az igazgató szerint elérkezett az idő a szakmunkásképzés jelenlegi rendszerének átértékeléséhez is. A vállalatra három és fél év alatt- ennyi a szakmunkások tanulmányi ideje - túl nagy anyagi terhek hárulnak, s a befektetéssel bizony nincsenek arányban az eredmények. A vállalati önállóság, az önfinanszírozás egy sor kérdést vet fel ezzel kapcsolatban, s ezekre hamarosan meg kell majd találni a megfelelő, mindenki számára megnyugtató válaszokat. HACSI ATTILA Két aranyjelvényes munkabrigádja is van már az üzemnek. Elena Virágová felvételén G. Šimková munkacsoportja
