Új Szó, 1988. augusztus (41. évfolyam, 179-205. szám)
1988-08-09 / 186. szám, kedd
A környezetvédelem és a nemzeti bizottságok Lakossági összefogással Kedvező körülmény, hogy mind többen felismerik, a lakossági élet- színvonal emelkedésének, a társadalmi és a gazdasági fejlődésnek és végső soron az emberi lét megőrzésének fontos tényezője, a környezetvédelem, nem kizárólag az állami szervek feladata. Ez a magyarázata annak, hogy ez a téma mind gyakrabban kerül szóba a lakossági gyűléseken és nemkülönben az e tekintetben társfelelós nemzeti bizottságok tanácskozásain is. Mégpedig mind nyomatékosabb hangsúllyal. Nem is csoda, hiszen az államhatalom és igazgatás népi szerveinek bokros kötelességei közé tartozik nem utolsósorban az, hogy gondoskodjanak a lakótelepek megfelelő környezetéről, a levegő, a víz, a föld, az erdő szennyezettségének csökkentéséről, a háztartási és egyéb hulladék szabályos tárolásáról s nemkülönben a rájuk bízott területen az emberek felüdülése, szabadidejük eltöltése kulturált, higiénikus feltételeiről. Ennek az igénynek szervezési, tervezési, anyagi és kivitelezési lehetőségeit nem kis mértékben javították a Nemzeti Front választási programjai kidolgozásának új alapelvei. A közelmúlthoz képest nagyobb mértékben teszik lehetővé azt, hogy a nemzeti bizottságok a Z akció keretében tartós értékű környezetvédelmi beruházásokat valósítsanak meg. Persze, ez még távolról sem jelenti azt, hogy erre képesek önerejükből. Ehhez még szükséges a széles lakossági rétegek érdekeltségtudatának elmélyítése, az eddiginél szervezettebb bevonásuk a közérdekű feladatok teljesítésébe s szoros együttműködésük a különféle tervező, kivitelező és egyéb szakmai szervezetekkel. Csak néhány, de fontos vonatkozásban, vessünk egy pillantást arra, hogyan is áll e tekintetben a szénájuk a Nyugat-szlovákiai kerületben. Igen lényeges mutató, hogy a lakosságnak milyen hányadát sikerült bekötni a nyilvános vízvezeték-háló- zatra. Nos, e tekintetben ez a kerület 64 százalékos részarányával köz- társasági viszonylatban sereghajtó. Ezért nem véletlen, hogy a nemzeti bizottságok ide összpontosítják figyelmüket. S egyes járásokban az eredmények nem maradnak el. Vonatkozik ez például a Galántai (Galanta) járásra, amely tavaly a Z akció keretében a vízvezetékek építésében a kerület legjobbja lett. A határidő előtt itt elkészült négy környezet- védelmi beruházás közül kettő éppen vízvezeték volt. Nevezetesen a taksonyi (Matúškovo) és a vágtor- nóci (Trnovec nad Váhom). Társadalmi munkával további vízvezetékek épültek a Bratislava-vidéki, a Trenčíni és a Trnavai járásban is. Ebben az ötéves tervidőszakban a nemzeti bizottságok a kerületben nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a szennyvíztisztító telepek építésének is. Huszonöt ilyen létesítmény építését vették tervbe, háromnegyedrészt a lakosok bevonásával. Sajnos, a kivitelezésnél nem minden esetben kapják meg a szükséges segítséget és így helyenként „úsznak“ a határidők. Vannak viszont olyan nemzeti bizottságok is, amelyek megbirkóznak a nem csekély nehézségekkel. Elmondhatjuk ezt többek között a Nagycétényi (Veľký Cetín) tisztítóműről is, amelynek építése tavaly a kijelölt időpontban kezdődött meg csakúgy, mint Šinta- vában. Ugyanez nem mondható el a stupavai víztisztító telepről, amelynek építése megkésett, elindítása áthúzódott erre az évre. Végül szólnunk kell a zöldterületekről is. Annál is inkább, mivel a kerület ebben a vonatkozásban nem éri el az egy főre előírt normát. így van ez a Galántai és a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban is. NYARAL A GYEREK... Nem a véletlen dönti el, hogy a hatezer dolgozó gyermekei közül melyik az a kétszáznegyven szerencsés, aki itt üdülhet az erdők ölelte Planinka üzemi üdülőben. Az üzemi szakszervezeti bizottság gondos mérlegelése alapján véglegesül évente a névsor, hogy sorra kerüljenek - ha nem az egyik évben, hát a másikban - mind, akik ide vágynak, akik gyermekük pihenéséhez ezt a helyet tartják a legmegfelelőbbnek. A Nyugat-szlovákiai Kerületi Építőipari Vállalat tartja fenn ezt az üdülőt elsősorban nyolc járási üzeme és szakmunkásképző intézete számára. De hogy a fenntartás ne terhelje meg túlságosan a vállalatot, gondoskodnak arról is, hogy egész évben üzemeljen az üdülő. Nyáron a pihenést szolgálja, szeptembertől májusig az erdei iskolának nyújt otthont a szépen rendben tartott épületcsoport. Az udvaron játszani, focizni, futni lehet, pázsitja a perzselő nyárban is zöld. Körülötte gondos kezek ápolta gyümölcsfák, mosolygó almákkal lehajló ágak. Az üdülő „gazdája“, állandó vezetője Vlastimil Gašpar. Az őszibarack és a túrókrém beszerzésétől kezdve a kistraktor vezetéséig szó szerint mindenhez kell értenie, mindennel kell törődnie. A telefon itt csak alkalomadtán működik, télen hóekével kell utat törni a mentőknek, az élelmiszert szállító kocsinak és személyesen intézni a fűtéshez, a kanalizáció megbízható üzemeléséhez szükséges alkatrészek, szerszámok beszerzését éppúgy, mint azt, hogy megkapják a megrendelt árut, az élelmiszert és a gyümölcsöt, hogy semmiben ne legyen fennakadás. Kinn énekszó csendül, labda pattan. Benn Fekete Vavrinec, a két nyári turnus vezetője, helyettese Tomáš Škapura és a sportfoglalkozásokat vezető Dušan Legenza, mindhárman a szakmunkásképzőben tanítanak - azt latolgatják Vlastimil Gašparral, mire volna a legnagyobb szükség ahhoz, hogy még kényelmesebb, kellemesebb legyen itt az üdülés. Legfontosabb lenne a fürdőmedence, de tervezgetik szabadtéri színpad és lövölde építését is. Itt valóban könnyen megszervezhető a társadalmi munka, s eleve adott az építéshez a szakértelem. Csak any- nyi mindentől függ, mi épül fel és mikor... Hát még ha tornatermük is lenne! Most azonban még a kiránduláshoz megrendelt autóbusz is késik. Pedig pontos napirend, munkaterv szerint telnek itt a napok. Ébresztő után torna, a várt reggeli, majd érdekesebbnél érdekesebb játékok, sportversenyek, vetélkedők. De a legnagyobb élmény - ó huszadik század gyermekei! - az erdei séta. Ha esik az eső, kedveltek a filmvetítések, az élményt adó beszélgetések, és minden gyermek számára sóvárogva vártak a tábortüzek. Az első napok elteltével a csendes foglalkozások óráiban előkerül a levélpapír, s írásban, rajzban megszületnek az otthonra, a szülőknek szánt beszámolók. „Mókust láttunk. JSZÓ 5 Ez utóbbiakban főleg objektív oknál, annál fogva, hogy alig van számottevő erdejük. Persze, azért itt és másutt is változtatni lehet és kell is az adott helyzeten. Mégpedig nem csak parkosítással, hanem a már létrehozott zöldterületek jobb karbantartásával is. Egyébként, hogy ne legyünk igazságtalanok, meg kell mondanunk, hogy a dunaszerdahelyiek és a senicaiak nagyjából megvalósítják a parkosításnak, a facsemeték, bokrok, virágágyások telepítésének koncepcióit. Az viszont figyelmeztető körülmény, amit a kerületi nemzeti bizottság képviselői, tisztségviselői és munkatársai tapasztaltak a tavalyi ellenőrző napok alkalmából. Megállapították, hogy a kerületben nincs olyan város vagy község, amelyben - kisebb nagyobb méretekben - ne lenne elhanyagolt elgyomosodott zöldterület. Ebből a tényből csak az a következtetés vonható le, hogy a nemzeti bizottságok nem élnek minden lehetőségükkel, elnézik azt, amit elnézniük nem szabad és nem is tanácsos. Pedig ki tagadhatná, olyan dolog ez, amelynek rendezéséhez nem szükséges sem nagyobb anyagi befektetés, sem valamiféle nehezen elérhető kivitelezői kapacitás. Csak a lakosokat mozgósító meggyőző érvelés, amely egyébként különösképpen a falvakon, a kisebb városokban- több évtizedes tapasztalat szerint- szinte mindig eredményes. Főleg akkor, ha sikerül mozgásba lendíteni a társadalmi szervezeteket is, egyebek között az ifjúsági és a nőszövetséget, a Csemadokot, a vadászok, a halászok, a kertbarátok szervezeteit. A siker titka egyszerű: a jobb, nem formális, az emberek kezdeményezését ösztönző és felkaroló tömegpolitikai munka s a társadalmi tevékenység elismerése, kellő erkölcsi nyugtázása a tényleges partneri viszony szellemében. GÁLY IVÁN 8. VIII. 9. Körbe-körbe, karikába. Lőrincz János felvételei Vlastimil Gašpar: - Mindent személyesen kell intézni, ha azt akarja az ember, hogy ne legyen fennakadás Gombát találtunk. Láttunk a 'ák északi oldalán mohát is. Itt még olyan páfrány is van, amilyenről az iskolában tanultunk. Mindig éhes vagyok, pedig elég sokat kapunk enni. Volt olyan versenyünk, amelyen so- kat-sokat nevettünk, mert vicceket és vidám történeteket meséltünk, bohóckodtunk. Óriási tábortüzet raktunk.“ Otthon meghatottan és örömmel olvassák az ákombákom, elnagyolt betűket, nézegetik a kedves rajzokat. És újságolják szomszédnak, ismerősnek, hogy jól van, [ól érzi magát, nyaral a gyerek. Itt kétszáznegyven, másutt nyolcvan és hatvan gyerek... Életünkhöz, igényeinkhez tartozó lehetőség az üzemi üdültetés. Jó lenne, ha a takarékosabb gazdálkodás időszakában sem romlanának ennek a feltételei, ha továbbra is úgy és annyit fordítanának az üzemi üdülők fenntartására és fejlesztésére, hogy a dolgozók itt valóban felfrissülést, kikapcsolódást találhassanak, s egész családjuk számára legyen biztonságot, segítséget is nyújtó háttér az üzem, a vállalat, apjuk vagy édesanyjuk munkahelye. A Trnava melletti Planinkát ilyen üdülőhelyként tartják számon Tren- őintől Galántáig (Galanta) az építőipari vállalat dolgozói, s aki egyszer már itt nyaralt, az visszavágyik ide a szelíd erdők közé, a csend, a jó levegő, a pihenés kis szigetére. H. MÉSZÁROS ERZSÉBET Az L-610-es új személyszállító repülőgép szilárdsági próbái most folynak Letňany- ban, s a kunovicei Let szerelőcsarnokában a napokban fejezik be a törzs villamos készülékeinek és vezetékeinek, valamint a pilótafülke műszerfalának szerelését. A gép próbarepülését novemberre tervezik. A felvételen Vlastimil Mertl főkonstruktőr (balról) és Petr Bezruč, a pilótafülke tervezője látható. (Vít Korčák felvétele -ČTK) Elégedett emberek, csak... Leszállók a vonatról, s ballagok a hegyek lábánál meglapuló falucska, Páskaháza (Pašková) felé. Néhány percre megállók a kőhídon, s nézem a Csetnek-patakot, miként rohan új medrében Pelsőc (Pleši- vec) irányába. Nem bujkál már kanyarogva a föléje hajló égerfák és füzek árnyékában, mint még nem is olyan régen. A patak szabályozásával megváltozott a táj, a falu határa is. Több lett a termő terület, s egyre kevesebb a nádas s a szittyó. Aztán tovább megyek. Már mesz- sziről feltűnik az új művelődési ház, ebben székel a helyi nemzeti bizottság, melynek Körösi László az elnöke. Napfényes, késő délután van. A lakásán keresem fel. Régi ismerősként üdvözöljük egymást, tíz éve beszélgettünk utoljára. Akkor még a Kelet-szlovákiai Cement- és Mészfeldolgozó Üzem gombaszögi részlegén dolgozott, ó volt a személyzeti osztály vezetője és az üzemi pártszervezet elnöke. Az udvaron beszélgetünk egy kényelmes padkán. Otthon van a felesége, Juliska is, mind a ketten párttagok. Ó a pel- sőci ideggyógyintézetben dolgozik, ápolónő. Két lányuk van, tíz évvel ezelőtt azt tervezték, hogy ők is ápolónők lesznek.- Sikerült-e a lányok terve?- Igen, a pályájuk úgy alakult, ahogyan eltervezték. - válaszolja elégedett hangon az apa.- Most hol vannak? Mosolyogva összenéznek.- Férjhez 'mentek, magunk maradtunk - mondja az édesanya. Majd feláll és bemegy.- A lányok mégis hűtlenek lettek a faluhoz, tíz éve másképp nyilatkoztak.- Falun laknak ók is, csak nem Páskaházán, hanem a szomszéd községben, Kuntapolcán (Kunová Teplice). Oda ment mind a kettő menyecskének.- Unokák?- Ibolyának egy lánya és egy fia van, a fiú Zsolt, a kislány az édesanyja nevét örökölte. Szilvia fia pedig Attila névre hallgat. Szóval, háromszoros nagyapa lettem ötven évesen. Közben a felesége is visszajön, fényképeket mutat.-Az unokák, ők meg a lányok, illetve már asszonyok. Pelsőcön dolgoznak, ahol én. Az unokákat majdnem minden nap látom, ma én megyek hozzájuk, tegnap ók voltak itt. ..- A lányok, miért az ön hivatását választották?- Már gyerekkorukban is az volt a vágyuk, hogy nővérkék legyenek.- Nem bánták meg?- Eddig még nem panaszkodtak, remélem nem is fognak. Elégedettek, szeretik és szépnek tartják a foglalkozásukat.- Mi a szép ebben a munkában?- Az ideggyógyintézetben, ahol dolgozunk sok a lelki beteg, akik különösen igénylik, hogy szépen, türelmesen elbeszélgessünk velük. Reményt kell beléjük önteni, hogy visszakapják az életkedvüket, hitüket, bízzanak abban, hogy meggyógyulnak. Itt szinte minden beteghez másképpen kell közelednünk, ez teszi színesebbé, vátlozatosabbá a munkánkat. Meg aztán öröm és nagy lelki nyugalom tölt el orvost, ápolónőt egyaránt, ha egy-egy beteget sikerül egészségesen, gyógyultan visszaadni a családjának és a társadalomnak. Beszélgetés közben észre se vesszük, hogy a nap már eltűnt a Kis hegy mögött, pedig még hét óra sincs. Juliska elment az unokákhoz, mi a férjével a verandán folytatjuk a beszélgetést.- Mióta tölti be ezt a tisztséget?- Én csak folytatom, így szoktam ezt mondani, hiszen korábban a hnb titkára voltam, 1981-től pedig az elnöke.- Milyennek látja ma Páska- házát?- Mondok két számot, 1962-ben még 480 lakosa volt a falunak, ma 290. Hát ez van - tárja szét a karját.- Mivel magyarázható a gyors elnéptelenedés?- Ezen már én is sokat töprengtem. Pedig van a falunak vasútállomása, jó a buszközlekedés is, a fiatalok mégis a közeli városokban telepednek le. Munkalehetőség is akad helyben, például a földműves- szövetkezetben, vagy az alig két kilométerre levő kuntapolcai vasgyárban. Cigarettára gyújt.- Páskaháza elnéptelenedésének fő okát én abban látom, hogy a fiatalok kilencven százaléka tovább tanul, gimnáziumban, középfokú szakiskolában, sokan főiskolán vagy egyetemen. Ez jó és büszkék is vagyunk rá. Az viszont lehangoló, hogy közülük senki se marad itthon.- A tanítók se?- Jelenleg két tanító lakik a faluban, de nem itt tanítanak. Páskaházán már régen megszüntették az iskolát. Szerintem a nem kellően átgondolt körzetesítés nagyon hátrányosan érintette az aprófalvakat minden szempontból.- önnek is van érettségije, sokáig távol dolgozott a szülőfalujától, mégse hagyta itt.- Húsz évig ingáztam, minden nap korán keltem, későn jöttem haza. Lakhattunk volna mi is Pelsőcön, vagy akár Rozsnyón (Rožňava), de mi Páskaháza mellett döntöttünk és nem bántuk meg. Az ablakhoz megy és a hegyekre mutat.- Hát nem szép itt, körül hegyek, tiszta levegő, idegnyugtató csend. Leül, s újra cigarettára gyújt.-Mi jelenti a pihenést, a kikapcsolódást?- Elsősorban ez a nagy csend, amit szinte hallani lehet. Gyakran sétálunk a hegyekben. Kertészkedünk, juhokat is tartunk, néhány éve még 25 volt, ma már csak tíz van.- Hiányzik-e még valami az életükből?-Azt hiszem, mindent elértünk, amit célul tűztünk ki. önerőből felépítettük a kétszintes házat, van személygépkocsink, kirándulni járunk, anyagi gondjaink sohasem voltak. Van szép három unokánk. Mi kell még?- S az egészség?- Még az is van. S hogy egyre kevesebben vagyunk a faluban? De akik itt maradunk, összetartunk, segítjük egymást. Nemrégen épült fel társadalmi összefogással az új művelődési otthon. Klub is van. Abban tartjuk a névadó ünnepségeket, az ezüst- és aranylakodalmakat, születésnapi évfordulókat, a nyugdíjasok köszöntését. Könyvtárunk is van. Eltűnődik. Én az órámra pillantok. Későre jár, felállók, hogy elbúcsúzzam. Kezet nyújt, kézfogása rövid, határozott. Kikísér a kiskapuig. Búcsúzóul még azt mondja:-Tudja, mi, az aprófalvak lakói mindnyájan egy cjpóben járunk. A reményt mégse szabad feladnunk. Én hiszek abban, hogy Páskaházá- nak nemcsak múltja és jelene van, hanem jövőt építő ereje is... TÖRÖK ELEMÉR
