Új Szó, 1988. augusztus (41. évfolyam, 179-205. szám)

1988-08-09 / 186. szám, kedd

Elhagyták Kabult az első szovjet egységek Útközben tartani lehet az ellenzéki csoportok támadásaitól (ČSTK) - Hétfőn hazaindult an­nak a szovjet kontingensnek az első nagyobb csoportja, amely Kabulban és környékén teljesített harci felada­tokat. Ezáltal folytatódik a korlátozott szovjet katonai kontingens kivonása Afganisztánból. A pontosan betartott 9 hónapos időrendi tervvel össz­hangban augusztus 15-ig több mint 50 ezer szovjet katona hagyja el Afganisztánt. A gépkocsioszlop, amely hétfőn Kabulból észak felé vette útját, 100 járműből - többnyire páncélozott szállító járművekből és gyalogsági harci gépkocsikból - áll. A gépkocsi­zó lövész egység mintegy 500 tagjá­ra kétnapos, nehéz hegyi terepen át vezető út vár. Az Amudarja határfo­lyót az egység Hajraton városánál lépi át, amely Kabultól mintegy 500 kilométerre fekszik. Sztyepan Kicak, a korlátozott kontingens parancsnokságának szóvivője felhívta rá a figyelmet: az ellenzéki szélsőséges csoportok va­lószínűleg támadást kísérelnek meg a távozó egységek ellen. A kivonás útvonalának biztonsága felett szov­jet és afgán egységek közösen őr­ködnek. Kicak ezredes szavai sze­rint Parvan tartományban a legne­hezebb a helyzet, amely északon Kabul tartománnyal határos. A tér­ségben a korszerű fegyverekkel fel­szerelt szélsőséges csoportok az utóbbi időben aktivizálták tevékeny­ségüket. Egy további nagy létszámú szovjet egység augusztus 11-én, csütörtö­kön hagyja el Kabult. Ezzel egyidő- ben folytatódik a katonák és a hadi- technika légi úton történő hazaszál­lítása is az afgán fővárosból. Latin-amerikai kommunista pártok értekezlete (ČSTK) - Montevideóban vasár­nap befejeződött 10 latin-amerikai kommunista párt értekezlete. A ta­nácskozás résztvevői a jelenlegi la­tin-amerikai helyzettel és a kommu­nista pártok ebből eredő feladataival foglalkoztak. Az értekezleten megfi­gyelőként voltak jelen a Kubai Kom­munista Párt, a Sandinista Nemzeti' Felszabadítási Front képviselői, va­lamint a Béke és Szocializmus című folyóirat küldöttsége. A tanácskozáson a Nicaraguával, Panamával, Salvadorral, Chilével és Praguayjal összefüggő problémákra fordították a legnagyobb figyelmet, s szolidaritásukról biztosították az említett országok népeinek a nem­zeti felszabadításért és a külföldi beavatkozás ellen vívott harcát. Husszein király a palesztin kérdésről (ČSTK) - Jordánia a palesztin nép egyedüli törvényes képviselőjé­nek a PFSZ-t tartja, melynek részt kell vennie a közel-keleti rendezés­ről szóló esetleges nemzetközi kon­ferencián. Ezt Husszein király jelen­tette ki Ammanban megtartott sajtó- konferenciáján. Hangsúlyozta: amint létrejön a palesztin emigrációs kor­mány, Jordánia azonnal elismeri azt. Husszein azzal az elhatározásá­val kapcsolatban, hogy megszakítja adminisztrációs és jogi kapcsolatait Ciszjordániával, kijelentette: dönté­se nem jelenti azt, hogy Jordánia lemond a palesztin néppel szembeni kötelezettségvállalásairól. Mi nden- nemű támogatást megad ahhoz, hogy megalakuljon az önálló palesz­tin állam. (ČSTK) - A floridai Cap Canave- ralon a Discovery űrrepülőgép hajtó­műveinek próbájára készülnek a technikusok és a mérnökök. A múlt csütörtökre tervezett próbát egy hét­tel elhalasztották, mivel a fedélzeti számítógép a tüzelőanyag-rendszer egyik szelepének meghibásodását jelezte. Még szombaton éjszaka sikerült kicserélni a hibás szelepet, s a tech­nikusok most a szétszedett hajtómű­vek összeszerelését és a tartályok megtöltését kívánják minél előbb befejezni. Műszakilag igényes mű­veletről van szó, mivel egymillió 460 ezer liter hidrogénnel és 541 ezer liter folyékony oxigénnel kell megtöl­teniük a tartályokat. Az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) a Discovery kilövését szep­tember 23-ra tervezi. Nagaszaki Nemzetközi konferencia A bottswanai elnöki gép kényszerleszállása (ČSTK) - Quett Masire bottswanai államfő megsebesült, amikor az elnöki repülőgép az egyik motor meghibásodása miatt kényszerleszállást hajtott végre an­golai területen. Ezt a BOPA botswanai hírügynökségre hivatkozva közölte a Reuter. A leszállásnál Ponatshego Kedikili­we közmunkaügyi miniszter és Gaositwe Chiepe külügyminiszter asszony is meg­sebesült. Az államfővel együtt a luandai kórházba szállították őket. T alán nem ildomos így nyár közepén, szabadságok idején ilyen komor témához nyúlni, de ez a dolog nagyon nyomaszt. Ilyen esetekre ajánlják a jóindulatú együttérzők: beszéld ki magadból. En megpróbálom „kiírni“ ma­gamból. Mindennek ez a mellékelt kép az „oka“. Hónapokkal ezelőtt be­járta a világsajtót ennek az éhező afrikai madonnának, lázas szemű gyermekének a fényképe. Az újsá­gokat lapozva akadtam rá a híres kép grafikai változatára. Kivágtam, hogy elteszem „magánarchívu­momba“, jó lesz majd egyszer illusztrációként egy íráshoz. Oda­tettem a képkupac tetejére és foly­tattam a böngészést. Folytattam volna... Újra és újra azon kaptam magam, hogy nem az olvasottakra figyelek, mágnesként vonzza te­kintetem ez a tömény emberi tra- gédiá, ez a mérhetetlen szenve­dés, kiszolgáltatottság, kényszerű tehetetlenség, a biztosnak tűnő pusztulás küszöbén is a mindent legyőzni kész féltő anyai szeretet. Pedig a szomszédos kupacon fek­vő újságkivágások sem szólnak szívderítő dolgokról: öbölháború, palesztin kérdés, megszállt terüle­tek, falurombolás, külföldi adóssá­gok, fegyverüzletek. De ez a kép! .. .Emlékszem, bejött elsó előa­dására a dékán. Tékintély, az aka­démia levelező tagja. Ott szoron­gott a teremben megilletódve az újságírói kar egész legújabb elsó évfolyama. A dékán végignézett 130 jövendőbeli kollégáján és - el­sápadt. - Te jó ég! - s fogta a fejét. (ČSTK) - Az atomtámadás 43. évfordulója alkalmából Nagaszaki- ban nemzetközi konferenciát tartot­tak. A több mint 3500 résztvevő a tömegpusztító fegyverekkel vég­zett kísérletek betiltása és a föld különböző részein az atommentes övezetek létrehozása mellett foglalt állást. A küldöttek üdvözölték a kö­zepes hatótávolságú rakéták meg­semmisítéséről szóló szovjet-ame­rikai szerződést és óva intettek a vi­lágűr militarizálásától. xxx Az első olimpiai játékok színterén, Olimpiában hétfőn találkozót tartot­- Hát kik ültek a felvételi bizottsá­gokban?! Ki vett fel ennyi lányt?! Vérig sértődött majd’ az évfo­lyam fele. Ennyi volt ugyanis a lány. Miért lennénk mi rosszab­bak? - háborogtunk. A tanulással nem is volt baj, mi voltunk a job­bak. Csakhogy akkor még nem is sejtettük, hogy az újságírás nem foglalkozás, nem is hivatás, ha­nem - életforma. Többet zár ki, mint amennyit megenged. Eman­cipáció ide, egyenjogúság oda: vannak területei, melyek nem nők­nek valók. De azért mi csak csinál­juk. Hogyan, milyen áron - az más kérdés. .. .Emlékszem, egyszer egy szaktekintély (olyannyira az, hogy nem csinálja, hanem tanítja és bírálja) nagyon határozottan kije­lentette, ha elolvas egy gazdasági vagy külpolitikai cikket, kommen­tárt, nem kell megnéznie az aláí­rást, meg tudja állapítani: férfi vagy nő a szerző. A férfiak ugyanis logikus következtetéseket vonnak le, világosan érvelnek, a nők az emberek érzelmeire próbálnak hatni, a következtetéseket csak jelzik, levonásukat az olvasóra bízzák. Ezt - mint fért - megrovó- an mondta, de kegyesen hozzáfű­zött még egy fél mondatot azokról a bizonyos kivételekről. Én - mint nő - nem látom be, mi rossz van abban, hogy ennek köszönhetően Startra készül a Discovery tak az atommentes területté nyilvá­nított görög városok polgármesterei. A hirosimai atombomba-támadás 43. évfordulója alkalmából megren­dezett találkozó több mint 70 részt­vevője követelte, hogy Görögország területéről vonják ki az atomfegyve­reket és számolják fel az amerikai katonai támaszpontokat. Mint isme­retes, az említett támaszpontokkal kapcsolatos szerződés ez év végén jár le. A találkozón elfogadott határozat­ban felhívással fordultak a világ bé­keerőihez, fokozzák harcukat a bé­kéért és a nukleáris katasztrófa el­hárításáért. is változatosabb lapot kap az ol­vasó? Mert itt van ez a kép. Egy külpo­litikával foglalkozó „logikus" (férfi) újságíró e kép láttán biztosan arról kezdene írni, hogy milyen súlyos gondokkal küszködik számos afri­kai ország, mennyi bajt okoznak az egyes országokon belüli és az egyes államok közti fegyveres konfliktusok, az újgyarmatosítás, a sáskajárás, a természeti kin­csekkel való rablógazdálkodás, a sivatagok terjeszkedése, a ka­tasztrofális szárazság. Egy „érzel­mes" újságíró(nó) ellenben azért ragad azonnal tollat, hogy leírja az M a van Nagaszaki évfordulója: a második japán város ször­nyű tragédiájára emlékezünk. Ma ebben a városban is megkondulnak a harangok, úgy mint szombaton Hirosimában. Ma a második ledobott atombombára emlékezünk, hirdet­ve, hogy a harmadik atomhalálról talán már senki sem emlékezhetne meg, arról, amely szerencsére nem következett be, de fenyegető árnyait máig sem sikerült elűzni. A világ tudatosítja a veszélyt, s egyre in­kább az egyetemes felelősséget is. Ezt példázza öt ország - Mexikó, Peru, Jugoszlávia, Indonézia és Srí Lanka felhívása, hogy be kell tiltani a föld alatti robbantásokat is. Egy nappal korábban, pénteken volt az atomcsendszer- zödés aláírásá­nak negyedszá­zados évforduló­ja: 1963. augusztus ötödikén látta el kézjegyével Moszkvában a szovjet, az amerikai és a brit külügyminiszter a nukleáris téren az első nemzetközi megállapodást, s azóta több mint száz ország csatlakozott hozzá. Az aláírók megállapodtak abban, hogy nem hajtanak végre kísérleti rob­bantást a föld légkörében, a világűr­ben és a víz alatt. E szerződés tehát nem tiltja a föld alatti robbantásokat, ezek korlátozásáról a Szovjetunió és az USA később kötött megállapodá­sokat - 1974 és 1976 -, de az USA máig sem ratifikálta őket. Az évfordulók alkalmából Moszk­vában ismét megerősítették: bár je­lenleg közös kísérleti robbantásokat hajtanak végre az USA-val, a Szov­jetunió ezeket bármikor kész kölcsö­nösségi alapokon beszüntetni. Robbantások voltak a múlt hétfőn is - de ezeket üdvözölte a világ. A kazahsztáni Szári-Ozek közelé­ben lévő kísérleti telepen nemzetkö­zi megfigyelők jelenlétében felrob­bantották az első négy rövidebb ha­tótávolságú rakétát. Megkezdődött tehát a rakétaszerződés teljesítésé­nek a nagyközönség számára leg­látványosabb és kézzel fogható sza­kasza. Pszichikai gátak is ledőltek ezzel: azok a katonák, akiket eddig arra neveltek, hogy úgy vigyázzák fegyverüket, mint a szemük fényét, most először kaptak ezzel ellentétes parancsot - és örömmel hajtották végre. S szinte jelképszerű, hogy a rakétamegsemmisítés napján kezdte meg szovjetunióbeli látoga­tását Frank Carlucci amerikai had­ügyminiszter. Hiszen egyrészt a rakétaszerzó- dés végrehajtása is új helyzetet te­remtett, törvényszerűen megnyitotta a bizalomerósítés új csatornáit, a fe­lek egymás addig szinte megközelít­hetetlen objektumait tekintik meg, korábban hétpecsétes titoknak szá­mító adatokat cserélnek, s már a ra- kétaszerzódés aláírása után kezdő­éppen eszébe jutott új jelszót: Vi­lág édesanyái egyesüljetek! Te­gyetek azért, hogy ne fegyvereket szállítsanak Afrikába, hanem élel­met, gyógyszert, ruhát; tegyetek azért, hogy írni-olvasni tanítsák a gyerekeket, a felnőtteket a válto­zó (megváltozott) természeti körül­mények közti földművelésre, az ésszerű gazdálkodásra, tegyetek azért, hogy ne katonai szakértők, hanem orvosok és mérnökök men­jenek segíteni, tanácsot adni Afri­kába. ...Emlékszem, pedig már tíz éve, Dél-Libanont lerohanták az izraeli csapatok. A támadás első­sorban a palesztinok ellen irányult. Naponta jöttek a hírek halottakról és sebesültekről, lerombolt házak­ról és feldúlt földekről, előrenyo­mulásról és védekezésről. S jöttek a képek, a pusztítás képei. Az egyiken egy rombadőlt ház, a ro­mok közül kinyúlt egy élettelen pufók kis gyerekkéz. Rettenetes volt. Döbbenetes. A fotót már lap­zárta után kaptuk meg, eltettem: majd holnap tesszük a lapba. Ha­zaérve a hálószobában felkattin­tottam a kislámpát, hogy betakar­jam a lányom. A gyerekágyhoz fordulva azt láttam, a rácsok közül egy pufók kis kéz nyúl ki... Tettem róla, hogy az a libanoni kép sose kerüljön a lapba. A /lost pedig itt van ez a másik IVI kép. Kell róla írni! Szed­jem össze lenézett női logikám vagy engedjek érzelmeimnek! Megtagadható-e az ember nő, anya volta? GÖRFÖL ZSUZSA dött meg a védelmi miniszterek pár­beszéde is. Másrészt a készülő HTF-szerzódés, s az, hogy van esé­lye az idei aláírásnak, csak elősegíti ezt a folyamatot. Látogatásának első napján Carlucci a Vorosilov Vezérkari Akadémián magas rangú szovjet tiszteknek tartott előadást, több bíráló megjegyzést is téve a szovjet katonapolitikára. Azt hangoztatta, hogy a Szovjetunióban zajló minden változás ellenére a fegyveres erők felépítése - mi­vel azok támadó jellegűek - még mindig aggodalmat kelt Nyugaton. S értésre ad­ta, hogy az amerikai erők felépítését csak akkor módosítják, ha a másik fél már tényleges változásokat hajtott végre. Ér­ve: az USA-nak nincsenek agresszív szándékai. „Amerika nem agresszív ka­tonailag, mivel a demokrácia nem olyan doktrína, amelyet erővel másokra lehetne kényszeríteni. "A csillagháborús tervekről azt állította, hogy a legcsekélyebb mér­tékben sem fenyegetik a Szovjetuniót. Arra a felhívásra, hogy az USA csökkent­se fölényben lévő haditengerészeti erőit, Carlucci elmondta, ezekre az USA-nak földrajzi helyzete, a kereskedelmi útvona­lak védelme miatt van szüksége. Mindehhez Moszkvában is fűztek né­hány megjegyzést. Amikor a Szovjetunió konkrét példákkal bizonyítja katonai dokt­rínájának védelmi jellegét, Washington azt feleli, hogy nem hisz Moszkvának! Meggyőző-e a Pentagon vezetője, amikor az USA katonai doktrínájának védelmi jellegét csak azzal próbálja bizonyítani, hogy a demokráciára és a szabadságra hivatkozik? Ez nem bizonyíték, tények kellenek, s nem frázisok. A potenciálok összevetésekor Carlucci csak a száraz­földi erőket veszi figyelembe - pontosab­ban a tankokat, a tüzérséget - ahol a Var­sói Szerződésnek valóban fölénye van. Nem számítja be a haditengerészetet és a légierőt, e téren ugyanis a Nyugat van jelentős túlsúlyban. Az amerikai haditen­gerészet, a Szovjetunió körüli haditenge­részeti bázisok Moszkvára nézve reális fenyegetést jelentenek. Nem túl meggyő­ző az az érv, hogy ezek a legártatlanabb feladattal, az útvonalak védelmével van­nak megbízva. Carlucci az akadémián még nagyobb nyíltságot követelt a Szovjetuniótól, pél­dául a katonai költségvetés nyilvánossá tételét. Másnap, miután a kubinkai légitá­maszponton beülhetett egy MIG-29 típu­sú vadászgépbe, s a tamanyi gépesített lövész gárdahadosztályt felkeresve meg­tekintett egy harcászati gyakorlatot, már változtatott a hangnemen, s kijelentette: „Meglepő nyíltsággal találkoztunk, ami nemcsak a tárgyalásokon nyilvánult meg. Hanem abban is, hogy szovjet kollégáink a legkorszerűbb haditechnikájukat is megmutatták nekünk." Bizonyára arra gondolt az amerikai miniszter, hogy a MIG-29-eseken kívül megtekinthette a szupertitkosként kezelt, a Nyugaton Blackjacknek elkeresztelt bombázót is, s amikor vendéglátója, Dmitrij Jazov meg­kérdezte, mit szeretne még látni, kívánsá­ga szerint elvitték egy laktanyába is. Évtizedek óta idén márciusban talál­koztak először a két ország első számú katonai vezetői. Másodszor a moszkvai csúcstalálkozón ülhettek külön tárgyaló- asztalhoz, most konzultáltak harmadszor. Carlucci látogatásra invitálta Jazovot az USA-ba, aki a meghívást elfogadta. A ka­tonák kapcsolataiban ilyen intenzitásra egy éve gondolni sem mertünk volna. S közben még volt egy fontos esemény: Ahromejev marsall, vezérkari főnök a múlt hónap elején járt az Egyesült Államokban, s akkor neki mutattak be amerikai katonai objektumokat. Szintén hétpecsétes titko­kat. Akkor jóváhagyták a katonai kapcso­lattartás 1990-ig szóló programját, pár hónapja működnek a kockázatcsökkentő központok, s a felek közös munkacsopor­tot létesítenek, amely azt vizsgálja, mi­ként lehet kizárni a veszélyes incidense­ket. Ez az, amit hangsúlyozni kell amel­lett, hogy rámutatunk a véleménykülönb­ségekre is. C arlucci elmondta: a jelek szerint a szovjet fél tartja magát ahhoz az elvhez, hogy minél jobban tájékozott Washington a szovjet katonai rendszerről, annál nagyobb az esély a feszültség csökkentesére. Tegyük hozzá: ez az utca csak kétirányú lehet. Bizalom és leszere­lés: egymást feltételező, kiegészítő fogal­mak. Minél több témakörben kezdődnek meg a leszerelési tárgyalások, és szület­nek megállapodások, annál erősebbek lesznek a bizalom csatornái. Annál keve­sebb lesz a hétpecsétes titok, erősebb a katonai glasznoszty. És megfordítva: a megegyezéshez bizalom kell, a vezető politikusok mellett a katonai vezetők talál­kozói is ezt mélyítik. MALINÁK ISTVÁN Pecséttörés Vallomás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom