Új Szó, 1988. augusztus (41. évfolyam, 179-205. szám)

1988-08-31 / 205. szám, szerda

Dunai vízimalom A gabona s főleg a belőle készülő liszt hosszú évszázadok óta az em­beriség egyik nélkülözhetetlen élel­miszere. Magból a lisztet eleinte mo­zsarakban törték, majd kézi kőmal­mokban őrölték. Később az ember az egyszerű őrlő szerkezetbe befo­gott állatok erejét használta fel erre a célra. A középkor hajnalán alkal­mazni kezdte a vízi- és a szélener­giát is. A széles gabonatermő földek szí­vében fekvő Komárom (Komárno), manapság a köztársaság egyik a hajóművek között felfedezzük a múlt századra emlékeztető, a tu­domány, a technika és a nehézipar fellendülésének korába beillesztett vízimalmot. Mintha káprázna az em­ber szeme... De valóság ez, az állami műemlékvédelem szervei nem csekély igyekezetének az ered­ménye. A kezdet kezdete 1978 volt, ami­kor is Komáromban a Járási Műem­lékvédelmi Igazgatóság a múlt szá­zad végéről fennmaradt eredeti őrlő­berendezés alapján vállalta a fel­A malom tervrajza déli (fent) és keleti (lent) irányból „magtára“ is átment e fejlődési sza­kaszokon. Különféle egybevetések alapján feltételezhető, hogy ezen a vidéken már ősidőktől működtek vízimalmok, jóllehet, nincsenek ez­zel kapcsolatos történelmi okmá­nyok. Viszont a XVI. század elejétől számos írásos dokumentum bizo­nyítja, hogy akkortájt a Dunán né­hány ilyen malom működött. A várost gazdagon termő gabo­naföldek övezték, a környék folyói szinte kínálták a vízienergiát s a Vá­gón töménytelen mennyiségű, a ví­zimalmok építésénél hasznosítható fát úsztathattak. Azt is tudjuk, hogy a vízimolnárok sok helyütt már a feudalizmus delelőjén céhekben tömörültek. Malmaikat maguk épí­tették, hiszen ügyes kezű iparosok voltak, egy személyben molnárok, ácsok, hajóépítők, asztalosok és bognárok. A malommesterség a leg­nagyobb felvirágzás korát a XIX. század derekán élte, amikor Komá­romban 36 vízimalom őrölte a gabo­nát, a mesterek száma 67, a mester­legényeké 90, a tanoncoké 30 volt. Harminchárom malom volt itt még 1870-ben, sőt még századunk első negyedében is néhány vízimalom fodrozta az akkor még kék Duna felszínét. Az utolsó komáromi mal­mot, amely Szencz Mihály tulajdona volt az 1929. évi őszi árvíz sodorta el. (gy elveszett a Duna menti térsé­get a múltban olyannyira jellemző utolsó ilyen létesítmény is. Azóta sok víz folyt le a Dunán s a vízimal­mokat tudatunkból szinte kiradírozta a nagy kapacitású, korszerű, ma­lomipari technológia. Ma viszont, ha a Vörös Flotta sziget partján sétálunk s tekintetünk elkalandozik a Steiner Gábor Hajó­gyár felé, a kikötómedencében, adatot, hogy megújítja az egyik du­nai vízimalmot. A bratislavai Szlovák Műszaki Főiskola Építőművészeti Karának három avatott szakembere, Jana Krivošová, Viera Lichardová és Magdaléna Samová tett eleget a fel­kérésnek, hogy elkészítsék az akció terveit. Akkoriban sem ők, sem Hor- ján Alajos mérnök, a járási műem­lékvédelmi intézmény igazgatója nem sejtették, mennyi igyekezetet, hány probléma megoldását teszi szükségessé a mű kivitelezése. Nemcsak a vízimalmok technológiai berendezéseivel, úszóműveinek tí­pusaival kellett tüzetesen megis­merkedniük, hanem ügyelniük kellett arra is, hogy a készülő vízimalom megfeleljen a folyami úszómüvek építése jelenlegi szabályainak is. A múltban éppen a különféle bizton­sági követelmények szem elől té­vesztésével volt magyarázható, hogy sok vízimalom leégett, elso­dorta az árvíz. Nem volt könnyű dolog eleget tenni minden megköve­telt feltételnek, mégpedig úgy, hogy egyidejűleg megőrizzék a malom eredetiségét. Számos ezzel kapcso­latban felmerült részkérdést rugal­masan kellett megoldani. S amikor a tervek elkészültek, keresni kellett a szándék megvalósí­tására képes kivitelezőt. Hosszadal­mas tárgyalások után a fő kivitelező a hajógyár, a Martini Nehézgépipari Művek komáromi vállalata lett. A re­konstrukcióban részt vevő hajógyári dolgozók lelkes munkájának kö­szönhetően a malmot 1983-ban ün­nepélyesen vízre bocsátották. A ki­vitelezés során alkalmunk nyílt meg­győződni arról, hogy napjainkban is akadnak körünkben ügyes kezű em­berek, iparosok, akik hozzáértéssel és szívvel dolgoznak és képesek olyan művet alkotni, amely a feiis- merhetetlenségig megfelel a száz évvel ezelőttinek. A vízimalom két úszótesten nyug­szik. Közülük a nagyobbikon zsinde- lyes házikóban helyezték el az őrlő­berendezést. A két úszótest között forognak a hajtómű nagy lapátjai. Az ilyen malmokat annak idején kizáró­lag fából építették. A jelenleginek úszóteste már acéllemezekből ké­szült és fával burkolták, megőrizen­dő a korabeli látszatát. A megújí­tott malomnak nagyon örült egyéb­ként a dunaradvá- nyi (Radvaň nad Dunajom) Suhai Lajos bácsi is, aki még annak idején működés közben látott ilyen malmokat s maga is vízimolnár volt. A rekonstrukció folyamán a terve­zők igénybe is vették nem egy jó tanácsát. Hiszen azon kevesek kö­zött tartották szá­mon, akik tisztá­ban voltak a szer­számok, a gépi szerkezetek, az anyagok elneve­zésével és műkö­désük, alkalma­zásuk minden csínjával-bínjával. Főleg a hosszú éveken át porlep­(Archív felvétel) rendezés összeállítása fölötti szak­mai felügyeletét vették igénybe. A megújított malom nemcsak ma­kett, illetve modell, hanem egyben pontos másolata is egy múlt század­beli létesítménynek, mégpedig az eredeti őrlőberendezéssel. Nem­csak a népi építészet ipari műemlé­ke, hanem a múlt gabonaőrlési mód­szereinek szemléltetője is. Naponta hozzávetőleg huszonnégy mázsa gabona őrlésére lenne alkalmas. Persze a cél más volt. Az, hogy részévé váljon a város üdülési kör­zetének, a népi építőművészet ter­vezett areáljának. Sajnos, ezt a célt mindezidáig nem értük el. A felújított vízimalom karbantartását elhanya­golták, évekig kihasználatlan volt. Tavaly a városi vendéglátóipari vál­lalat vette gondozásába, de nem rendeltetésszerűen hasznosítja. Pe­dig jó lenne, ha valamilyen formában sikerülne az eredeti szándékot meg­valósítani. GRÁFEL LAJOS, az Állami Műemlék- és Természetvédelem Kerületi Intézete komáromi központjának igazgatója ■ A Sajógömöri (Gemer) Efsz mellett működő lovasszakosztály szeptember hó 3-án és 4-én 13 órai kezdettel LOVASNAPOKAT rendez, amelyeken a csehszlovák részt­vevőkön kívül a Magyar Népköztársaság­ból is érkeznek lovasok. Szeptember 4-én délután CSIKÓ-SOR­SOLÁST tervez a rendezőség, amelyen a megvásárolt tombolajegyre egyéves csikót sorsolnak ki. A versenyekre a rendezőség minden ér­deklődőt szeretettel meghív. ÚF-130 HHHj KÖSZÖNTŐ ■ 1988. au­gusztus 31 -én ünnepli 40. születésnapját a szerető férj, ifj. Rendek István Sajógömörön (Gemer). E szép ünnep alkalmából hosszan tartó, boldog családi életet és jó egészséget kíván: felesége, sógornője, valamint Mónika, Veronika, Danika és anyósáék. Ú-3457 ■ 1988. augusztus 30-án ünnepli 64. születésnapját a drága jó édesanya, ^ nagymama és déd- ■*%.. mama, Biller Irén Zselizen (Želiezovce). Szívből gratulálnak, s erőt, egészséget és hosszú, örömteli, boldog életet kívánnak: szerető férje: Dezső, lányai: Irén és Évi, fiai: Sanyi, Gyuri, Dezsi, menye: Zsuzsi, veje: Zoli, unokái: Erzsi, Sanyi, Ildikó, Irénke, Zolika, Évike, Zsuzsika, Tímea, valamint kis dédunokája: Vero­nika. Ú-3468 ■ Ebben az évben ünnepli 50. születés­napját Nágel József Kéménden (Kamenín). Ebből az alkalomból szívből gratulál, és Ihosszú boldog életet kíván. élettársa: Ági. Ú-3483 ■ Szívünk teljes szeretetével köszöntjuk özv. Lukács Kálmánné Horváth Erzsébetet (Kamocsa - Komoča), aki augusztus 23-án ünnepelte születés­napját. E szép ünnep alkalmából szere­tettel gratulálunk, s erőt, egészséget és hosszú, boldog életet kívánunk Szerető unokatestvérei: Irén, Pista és Mili, valamint az Öllé, Kósa és Győri család Ú-3498 szervezete KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS ■ Könnyes szemmel mondunk köszöne­tét a rokonoknak, ismerősöknek, szom­szédoknak, munkatársaknak és mind­azoknak, akik 1988. július 16-án jelen voltak a drága jó férj, szerető édesapa, após, nagyapa, Csadi János gyászszertartásán a bratislavai kremató­riumban. Gyászoló családja Ú-3528 ■ Köszönetét mon­dunk minden rokon­nak, ismerősnek, az illésházi (Eliašovce) hnb elnökének, a helyi Vöröske­reszt-szervezet tag­jainak, a Nemzetközi Nőnap Üzem helyi részlege tűzoltó­tagjainak és mindazoknak, akik elkísérték 1988. július 10-én utolsó útjára az illésházi temetőbe Czéra Annát. A gyászoló család Ú-3531 <AW MEGEMLÉKEZÉS ■ Könnyes szemmel és fájó szívvel emlé­kezünk a drága fele­ségre, édesanyára, anyósra és nagyma­mára, Majoros Máriára (Lice - Licince), akit a kegyetlen halál 1987. augusztus 31- én, 64. életévében ragadott ki szerettei köréből. Akik ismerték és szerették, emlé­kezzenek rá szeretettel, és szenteljenek emlékének egy néma pillanatot. Köszönet azoknak, akik virágot helyeztek sírjára, akikkel a közös gyász és emlékek kötnek össze, és velünk együtt gondolnak rá ezen a számunkra oly fájdalmas, első évfordulón, örök tisztelettel és soha el nem múló szeretettel emlékeznek: szerető férje, fia, menye és két unoká­ja. Ú-3348 ■ Fájó szívvel és soha el nem múló szeretettel emléke­zünk életünk legfáj­dalmasabb napjára, 1987. augusztus 22- re, amikor örökre el­veszítettük drága jó anyánkat, a mindig szerető és önfeláldozó feleséget, Kovács Erzsébetet (Gabčíkovo). A gyászoló család Ú-3480 HIRDESSEN ÖN IS AZ ÚJ SZÓBAN! A kölcsönös bizalom jegyében Az átalakítás egyebek között több olyan kérdést helyez a figyelem előterébe, melyet meg kell oldani ahhoz, hogy a nemzeti bizottságok szerepe teljes mértékben kibontakozhasson, hogy jobban teljesíthessék feladataikat a lakossági igények kielégítésében. Ehhez az is szükséges, hogy a lakosok­kal a szorosabb kapcsolat megteremtésére törekedjenek. Napjainkban a demokrácia elmélyítésének ez az egyik alapfeltétele. Ilyen és ehhez hasonló kérdésekről beszélgettünk Komáromban (Komárno) Kamocsay Károllyal, a városi pártbizottság alelnökével, a járási nemzeti bizottság titkárával és Sós Tiborral, a városi nemzeti bizottság elnökével.- A CSKP KB 7. és 9. ülését kő- ségnek a javát szolgálva dolgoznak, Észak-Csehország legnagyobb és leghangulatosabb tava, a Mácha-tó idén is turisták százezreinek nyújtott kellemes pihenést. A fürdózók legszíveseb­ben Doksy (képünkön) és Staré Splavy strandját keresték fel. * ' (Libor Zavoral felvétele - ČTK) vetően a városi pártbizottság ülésein rendszeresen foglalkoztunk ezekkel a kérdésekkel. A CSKP XVII. kong­resszusa, az említett központi bizott­sági ülések, valamint a kerületi és a járási pártkonferencia határozatai­val összhangban tovább javítjuk a nemzeti bizottságok munkáját, s minden feltételt biztosítunk a párt vezető szerepének az elmélyítésé­hez - mondotta Kamocsay elvtárs. - Az utóbbi évek tapasztalatai azt igazolják, hogy a helyes irányítás elképzelhetetlen az emberek véle­ményének meghallgatása nélkül. Az emberek azt is elvárják, hogy javas­lataikra kielégítő választ is kapjanak. Ezért mindenképp a közvetlen sze­mélyi kapcsolatok kialakítására tö­rekszünk. Egyébként külön intézke­dést fogadtunk el a bürokratizmus megszüntetésére is. Kétségtelen, a nemzeti bizottsá­gok munkája csak akkor eredmé­nyes, ha az ügyintézésben rugalma­sak, segítőkészek, s annak a közös­amelyben élnek. Ennek szellemé­ben végzik munkájukat a 37 ezer lakosú város nemzeti bizottságának vezető és beosztott dolgozói is.- Jól néznénk ki, ha a központból várnánk az utasításokra, arra, hogy mit kell tennünk -veszi át a szót Sós Tibor, a nemzeti bizottság alelnöke.- A nemzeti bizottság hatáskörének növelése elsősorban a kölcsönös bizalomra épül. Mi ezt tartjuk szem előtt és erre törekszünk. A kölcsö­nös bizalom megteremtésének egyik formája - a mi munkánkban- a jogos igények kielégítése. Ehhez pedig bizonyos eszközökre van szükség. Költségvetési keretünk eléggé szűk, s ezt pótolja a nemzeti bizottság mellett működő igazgatói tanács, amely közös beruházások­kal segíti a városfejlesztést, de hoz­zájárul a közügyek intézéséhez is. A közelmúltban létrehoztunk egy vá­rosi építőipari vállalatot, amely a karbantartási munkákon kívül na­gyobb építkezéseket is végez. A vál­lalat segítségével megépült a fe­dett uszoda, a városi strandfürdő s a ravatalozó is.- Fájó problémánk a tanterem- hiány, amit szeretnénk megszüntet­ni. Ugyanis a 7. lakótelepen a két- müszakos oktatás veszélye áll fenn. Ezért itt egy húsztantermes alapis­kolát akarunk mielőbb felépíteni. Eb­ben a lakosok segítségével is szá­molunk. Mi bízunk bennük, dolgos, tenniakaró emberek népesítik be a lakótelepet. És itt a polgári bizott­ságok is jól dolgoznak, jó kapcsola­tot tartanak a lakosokkal, tájékoztat­ják őket a nemzeti bizottság határo­zatairól, munkájáról, gondjairól - mondotta Kamocsay Károly. Beszélgetésünk igazolta, hogy Komáromban a városvezetés célja a lakosság jogos igényeinek kielé­gítése, s az, hogy a nemzeti bizott­ság munkája a nyilvánosság által is értékelhetővé váljon. Ebben jó szol­gálatot tesz a huszonnégy polgári bizottság. Évente kétszer: tavasszal és ősszel tartanak nyilvános ülést, amelyen az emberek elmondják vé­leményüket, javaslataikat, panaszai­kat. Az üléseken a nemzeti bizottság egy-egy vezető dolgozója is részt vesz. Az itt elhangzottakat a tanács­üléseken vitatják meg, és a polgári bizottságok közvetítésével megvála­szolják az észrevételeket. KATÓCS GYULA ÚJ sz 6 1988. V

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom