Új Szó, 1988. augusztus (41. évfolyam, 179-205. szám)

1988-08-29 / 203. szám, hétfő

írásban is kiemelkedő színvonalú és fontosságú mű“. Leblancné Kelemen Mária gyűj­teményében a Madách Imrétől szár­mazó, rá vonatkozó dokumentumo­kon kívül helyet kaptak mindazok az okmányok, melyek a család gazda­sági, társadalmi helyzetébe, a csa­ládtagok sorsának alakulásába en­gednek bepillantást. Szó esik ezek­ben a dokumentumokban a gazdál­kodásról, a baráti és társadalmi kap­csolatokról, az anyagi helyzetről, Értékes adatok Madách Imre-dokumentumok Többen elmondták és le is írták már irodalomtörténészeink közül, hogy mind a mai napig hiányzik egy alapvető Madách-monográfia. Azt is tudjuk, hogy Az ember tragédiája némiképp ,,beárnyékolta az alko­tót“; az emberről, a politikus Ma- dáchról, a megyei közélet jelentős személyiségéről bizony hiányosak az ismereteink. Ilyen értelemben alig veszünk róla tudomást. Pedig enél­kül a Madách-életmü összefüggései sem vizsgálhatók, nem is érthetők valójában. Az ember tragédiája bemutatójá­nak centenáriumi évében olyan ki­advány jelent meg a salgótarjáni megyei levéltár gondozásában, melynek felhasználásával ,,a régi, túlhaladott, tévedésekkel tarkított Madách-portré“ bizonyára felülvizs­gálható és korrigálható. Leblancné Kelemen Mária Madách Imre-doku­mentumok a Nógrád Megyei levél­tárban című művét Praznovszky Mi­hály, a magyarországi recenzens „klasszikus munkának“ nevezi, amely nemcsak a Madách-kutatás- ban, de a „magyar irodalomtörténet­a politikai viszonyok alakulásáról; de olvashatunk bennük a katonai álla­potokról, a jogi kérdésekről stb. Olyan tabló áll össze a korabeli iratokból, melyen jól kirajzolódnak a kor általános tünetei és kisebb betegségei. Elsősorban azonban ar­ra kap választ a gazdag anyag ta­nulmányozója, hol helyezkedett el Madách az akkori társadalomban, milyen küzdelmeket kellett megvív­nia a magányosnak vélt költőnek, így válik aztán világosabbá előttünk a költő szerepe szűkebb és tágabb környezetében, így lesz érthetőbb döntéseinek, lépéseinek és maga­tartásának összefüggésrendszere is. S ezért lehet majd Leblancné Kelemen Mária munkája „a madáchi életmű kutatásának egyik alap­köve“. A dokumentumgyűjtemény 293 Madách-vonatkozásű iratot tartal­maz. Ennek körülbelül a fele frissen publikált, most kerül először nyilvá­nosságra. A kutató könyvének má­sik nagy értéke, hogy az nem csu­pán száraz dokumentumgyűjte­mény. A közzétett iratokat Leblanc­A titokzatos gömbvillám Kóborvillám, kóborló ménykú, hi­deg mennykű, matató ménkű stb. Ezen fogalmakat olvasva, vala­mennyit a furcsa, létező, de ezidáig bizony meg nem magyarázott érde­kes természeti jelenséggel, a cím­ben is szereplő gömbvillámmal azo­nosítjuk. A lexikonból sem tudunk meg róla sokkal többet:,, Vakító fény­gömb alakjában jelentkező villám, ritkán előforduló természeti jelen­ség...“. Ezidáig kb. 3000 írott meg­figyelése ismert, de feltehető, hogy ezek száma ennél jóval nagyobb. Egely György nevével nem köny­vének címlapján találkozik először az olvasó. A kötet a közelmúltban jelent meg a Műszaki Kiadó gondo­zásában. A fiatal kutató egyik vágya, hogy közelebb jusson a gömbvillá­mok titkának megfejtéséhez. Mivel annak mesterséges előállítása ezi­dáig még egyszer sem sikerült, a ku­tatások alapját csak a spontán meg­figyelések, azok leírása, a helyszí­nek megvizsgálása jelenti. A szerző a televízióban és a lapokban (többek között a Hétben is) közzétett felhívá­sa nyomán a könyv kéziratának le­zárásáig 380 megfigyelés gyűlt össze asztalán. A könyv gerincét ezek leírása adja. Illetve azok a leí­rások, amelyek teljes mértékben eleqet tettek a szerző szigorú, s tu­dományos feldolgozást lehetővé té­vő feltételeinek. De szerepelnek itt külföldről átvett megfigyelések, s a régi magyar irodalomból átvett leírások is. Magyarul a gömbvillám­ról először 1724. december 22-én Mikes Kelemen írt egyik rodostói levelében. A könyv három fejezete a laikus érdeklődőnek és szakmabelinek egyaránt izgalmas olvasmány. A le­írt megfigyeléseken keresztül bemu­tatásra kerülnek a gömbvillám eddig megismert tulajdonságai, azokat kü­lön tárgyalva, amelyeket már vala­milyen módon meg lehet magyaráz­ni. Ismerteti a legfontosabb elméleti modelleket is, amelyek a jelenség kialakulását vázolják. (A szerző ezek java részét, megfelelő indoklások kíséretében nem tartja lehetséges­nek.) Külön fejezetet szentel az álta­la elképzelhetőnek tartott négy térdi­menziós modellnek. A könyv utolsó néhány oldala a Mit tegyünk, ha gömbvillámot lá­tunk? kérdésre ad néhány jótaná­csot. Az utószó helyén ismét ott áll a kérdés: akinek alkalma adódik ilyen jelenség megfigyelésére, az a külső körülmények, helyszín, stb. minél pontosabb leírásával segítse a kutatást. PUNTIGAN JÓZSEF né Kelemen Mária tárgyi magyará­zatokkal látta el. A pontos adatsze­rűségen alapuló jegyzetek így he­lyenként maguk is izgalmas olvas­mányok. A kutató felderíti az egyes levelekben szereplő személyek kilé­tét, családtörténeti vonatkozásait; betájolja a földrajzi helyeket, eligazít a történelmi eseményekben stb. Egyszóval feltár mindent, ami az adott iratra vonatkozik, ,,rekonstru­álja a dokumentum megszületését“. A felsorolt tényekből következik, hogy Leblancné Kelemen Mária mű­ve nemcsak a Madách-kutatóknak, de a helytörténészeknek is sok-sok érdekességet, kellemes meglepetést és számtalan értékes adatot kínál. Tájainkra vonatkozólag különösen sok hasznosítható közlésre bukka­nunk a dokumentumokat lapozgat­va. Megtudjuk például, hogy 1843. április 27-én Madách Imre tagja volt annak a küldöttségnek, amely Nóg­rád megyét Luka Pál főispánhelyet­tes beiktatásán képviselte Ipolysá­gon (Šahy). Aztán olvashatunk arról is, hogy Majthényi Annának úrbéri kárpótlási előlege volt az ipolysági sópénztárban. A honti megyefőnök 1853. II. 3-án meg arról értesítette a nógrádiakat, hogy Madách édes­anyja a Nagycsalomiján (Veľká Öa- lomija) elveszített 4,5 házhelyért s egy zsellérségért 3. előlegként „70 pftokat“ kapott az úrbéri kárpótlási bizottságtól. A helytörténeti kutató számára a feltárt iratokban természetesen fontosabb adatok is sorakoznak. Tu­domást szerezhet egyebek közt ar­ról, hogy Madách nemcsak Rákóczy Jánost, Kossuth volt titkárát, hanem Záhony István és Gracza Antal honti gerillavezéreket is rejtegette Cseszt- vén. Rákóczy számára pedig - az akkori nyomozások következtetése szerint - feltételezhetően az alsóte- rényi (Terany) Schmidt Amália báró­nő állított ki Reiter Ignác névvel útlevelet. Rákóczy János egyébként a Hont megyei Rákóc községben (ma Hontianské Nemce része) halt meg 1878-ban Természetesen a szóbanforgó dokumentumgyűjteményt nekünk is elsősorban Madách Imréért kell kéz­be vennünk. Annál inkább is indo­koltabb ez, mivel a nagy géniusz a mi szülöttünk. A könyv számunkra is hosszú ideig aktuális marad még, a lassan-lassan bontakozó kutató­munkánk egyik kútfőjévé válik. CSÁKY KÁROLY ÚJ KÖNYVEK Josef Vágner-Nad’a Schneiderová: Szafári a Kilimandzsáró alatt Jose f t í/p/cr , Xű/I/i Sttmeifíerov/i SZAFARI a Kilimandzsáró alatt „ Sokan és sokszor kérdezik, mi­ért tesszük, amit teszünk, s van-e értelme annyi anyagi eszközt ráfor­dítani egy ilyen vállalkozásra, sőt nemegyszer az életünket is kockára tenni vadállatokért. Csakhogy nem csupán a ritka vadállatok megszer­zéséről van szó. Sokkal többről. “ így vall a maga hivatásáról Josef Vág- ner, a Dvúr Králové-i állatkert igaz­gatója, az afrikai csehszlovák szafári életre hívója és vezetője a könyv előszavában. A könyvben foglalt elbeszélésso­rozat az afrikai élővad-befogadással kapcsolatos élmények, feljegyzé­sek, tapasztalatok gazdag anyagá­ból állt össze a szakember - Josef Vágner - és a publicista - Nad'a Schneiderová - közös munkája eredményeként. Elvezeti az" olvasót az afrikai bozótosok és dzsungelek világába, s megismerteti a vadfogás nehéz, veszedelmes munkájával, a tábori élet örömeivel, gondjaival. Ugyanakkor sok mindent megtu­dunk belőle a bennszülöttek világá­ról, gondolkodásmódjáról, életfelfo­gásáról is, és megismerkedünk a tá­gas afrikai szavannák lenyűgöző szépségű állatainak - zsiráfoknak és antilopoknak ugyanúgy a bo­zótosok rettegett lakóinak - oroszlá­noknak, orrszarvúknak és elefántok­nak sokszor meglepő életmódjával és szokásaival. Érdeklődéssel ol­vassuk a bennszülött törzsek életé­ről, civilizálódásának nehézségeiről írt beszámolókat, feltárulnak előt­tünk a dzsungel izgalmas titkai- a méregkészítés szertartása, az afrikai gyógynövények csodálatos hatása. Egyúttal azonban képet ka­punk a modern Afrikáról, erről a hi­hetetlenül életerős, óriási iramban fejlődő világrészről is. Varga Erzsébet: Jégmadárkék télben „Ezt a könyvet elsősorban kísér­letnek tartom: azt vizsgálom benne, hogyan tehetők a mindennapi éle­tünket átható fogalmak, az újságok­ban leggyakrabban olvasott s a rádi­óban, televízióban leggyakrabban hallott szavak, kifejezések a költői nyelv részeivé anélkül, hogy a költé­szet megszűnnék költészet lenni. Úgy vélem ugyanis, hogy napjaink legfrekventáltabb szavainak, szó- kapcsolatainak versbe ültetésével korunk légköre, hangulata is érzé­keltethető, s minden egyes versbe- ha máshogy nem, legalább egy hasonlat formájában - egy-egy jel­legzetes, tehát információ értékű va­lóságdarab is beilleszthető. Persze, r a kísérlet sikerének, esetleg kudar­cának megállapítására nem a szer­ző, hanem mindenekelőtt az olvasó hivatott.“ (Varga Erzsébet) Ki volt Veres Péter? " Az Olvasónaplóról Veres Péter életében is gyökeres fordulatot hozott 1948-49. Kihátrá- lása-kiszorulása a hatalomból is, a politikai életből is lépésről lépésre történt. Keserves idők voltak ezek az életében. A szorongató körülmé­nyek között összeszedte magát, hogy megóvja szuverenitását. Ké­pes volt íróként megújulni, és valóra váltani elhatározását, hogy naplóba jegyzi azokat a gondolatait, amelyek a mindennapi munka és olvasás közben felvetődnek benne, és nem férnek vagy nem illenek bele készü­lő könyveibe. Naplóját 1949. novem­ber 1-jén nyitotta meg, s húsz éven GYÓGYÍTÁS - KÖNYVEL Könyvvel az alkoholbetegség ellen. Egy rádióműsor­ban figyeltem fel erre a gyógyítómódszerre. Először meghökkentem. Hogyisne, amikor nehéz elképzelni az alkoholbetegség idült stádiumával küzdő embereket könyvvel a kezükben. Aztán megmagyarázták a ..biblio- terápiának" nevezett, lényegét tekintve önismereti dol­gokra tanító eljárást. Egyebek között ez is része azoknak a csoportterápiás gyógyító eljárásoknak, amelyek nélkül ma már az alkoholbetegek gyógyítása elképzelhetetlen. Tehát még ér valamennyit az irodalom. Még vannak a tudományoknak olyan művelői, akik hisznek az írók világmindenség iránti érzékenységében; hisznek az egye­temes emberit megragadni igyekvő szépirodalom rádöb­bentő erejében. Gyógyítanak vele. Olyan embereket, akik bizonyíthatóan nehezen tudnak eligazodni a világ dolgaiban. Ezt lenne hivatva segíteni a szépirodalom. Az embernek - ha valójában belegondolok - alkoholbeteg­nek sem kell lennie ahhoz, hogy a könyvhöz forduljon eligazításért. Nem is tudom, néhányunkat nem maga a szépirodalom ment-e meg az olykor-olykor feloldhatat- lanul maradt lelki feszültségek oldására szolgáló alko­holtól. Mert azt manapság csak a közöny bugyraiban élő ember állíthatja magáról,, hogy immunis marad a szű­kebb és tágabb környezetében történő dolgokkal szem­ben. Márpedig, ha nem hajlik a teljes közönyre, akkor több-kevesebb alkalommal kénytelen feldolgozni önma­gában mindazokat a konfliktusokat, amelyeket családjá­ban, munkahelyén, a társadalom és a világ történéseit figyelemmel kísérve emberként átél. Nem tudom megmondani, mikor hallottam valaki szá­jából, hogy ő - hacsak időnként is - verset olvas. Olykor szerelmesei, máskor az elmúlás és létezés kapcsolatát, értelmét kereső elégiákat, néha idilli életképet, többször kozmikus méretű költeményeket. Manapság nem divat ezzel előhuzakodni, hiszen a racionalizmus nemcsak világnézetünket jellemzi, hanem lelki életünket is gör­csökbe merevíti. Mindennapjainkban csak a közeli vagy távoli célokat szolgáló ,,hasznos“ tevékenységnek nagy az ázsiója. Azt, hogy a gyümölcsfák alá padot is tegyünk, s a ház körül ne csak a szüntelenül munkát adó növényi kultúrák tenyésszenek, hanem tegyen hely, kicsiny zug a csendes befelé figyelésre, egyre kevesebben tudato­sítják. Ilyetén aztán hetekre, hónapokra kiveszik kezünk­ből a könyv, nem marad idő belső dolgaink rendezgeté­sére, olvasgatásra, önmagunkat környezetünk tükrében való „nézegetésre“. Márpedig a felismerés, a kimondás oldja a feszültséget, a konfliktust. így gyógyít a könyv mindennapjainkban. De: elegen­dő lesz-e, ha csupán tüneti kezelésre, és nem megelő­zésre szolgál majd? A szépirodalom sajátossága, hogy olyan dolgokat fogalmaznak meg általa a társadalmi földcsuszamlásokat, földrengéseket, de már kisméretű változásokat is előre érzékelő írók, költők, amelyeknek észlelésére a társadalomtudományok vagy a politikatu­dományok még nem képesek. Ennek a különleges művészi hatóerőnek most már nemcsak a társadalmat, de az emberi pszichikumot, s az ebből következő testi nyavalyákat is gyógyító hatását alkalmazzák. Biblioterá- pia - erre nemcsak az alkoholbetegeknek lenne szüksé­gük, hanem mindannyiunknak. DUSZA ISTVÁN keresztül írta bejegyzéseit kisebb- nagyobb füzetekbe. A napló Veres Péter hatalmas vállalkozása volt. Nem a megszokott módon haladt előre, nem a minden­napi élet eseményeit örökítette meg: inkább gondolatainak, érzéseinek, hangulatainak változása ismerhető meg naplóiban. Legendásan mohó volt a szellemi érdeklődése. Sokat olvasott: fárad­hatatlanul böngészte a folyóiratokat és belelapozott a kevésbé nélkülöz­hetetlennek tűnő könyvekbe is. Szá­mára az olvasás az élet értelmének keresését, a történelem megfejtését, az ember megismerését és a re­mény, a bizakodás táplálását szol­gálta. A regényeket, a prózát gyak­ran a saját írói eszményeihez mérve ítélte meg. Méltánylandó vállalkozása a bu­dapesti Szépirodalmi Könyvkiadó­nak és a sajtó alá rendező Kristó Nagy Istvánnak a naplók három kö­tetre osztott kiadása. Elkészült a zá­rókötet, teljessé vált tehát a minded­dig kiadatlan naplók publikálása. Az 1956-tól 1969-ig terjedő idő­közt öleli föl a harmadik, a zárókötet. Veres Péter írói pályája ekkor telje­sedett ki, s naplóbejegyzéseiben is ott az emelkedés, az érés, a gazda­godás. Olvasmányait évről évre szigo­rodva rangsorolja. Sokra tartja a gö­rögöket, a XIX. századi orosz pró­zát, leginkább Tolsztojt, a magyar irodalomból Aranyt, Petőfit és József Attilát, de mindenkinél nagyobb a szemében Shakespeare, ,, akinek a legnagyobb csodája az, hogy nála a gondolkodás nem filozófia, hanem életbölcsesség, s hogy nemcsak az emberi létezés és a történelem nél­külözhetetlen közhelyigazságait mondja, hanem a cselekvés, a bá­torság, a szenvedély, a vágy és a képzelet legnagyobb igazságait is." Veres.Péter irodalmi eszményét ^mcsak a szívéhez közel álló írók­ról bejegyzett reflexióiból érthetjük meg, gyakran megfogalmazza ars poeticáját is, egyik helyen így: „Ta­nítani tanítóskodás nélkül, gyönyör­ködtetés és gondolkodás útján. “ Évek múltával szaporodtak a naplóban a szívszorító panaszok, a jajszavak. Idemásolom egy ilyen bejegyzését: „Ki hiszi el nekem és ki tudja, hogy miként égek azért, ha nem jól mennek a dolgaink? Ki hiszi el nekem és ki tudja, hogy mennyire felzaklat, ha szennyesnek, ostobá­nak, aljasnak vagy zsarnokul erő­szakosnak, hazugnak, tolvajnak lá­tom népünk egy részét, s úgy ér­zem, de úgy is mondják, mind, mind nagyobb részét? Ki hiszi el nekem, hogy ha rossz ízlésű, csúnya szájú és csúnya viselkedésű nőt látok, aki magyarul beszél, akkor felháborodik bennem a lélek?“ A napló más lapjain az öregedés lelki-testi gyötrelmeit emlegeti föl, például azt, hogy az időváltozás ol­vasáscsömört idéz elő nála, mert mindene fáj. Számtalan álmát is föl- jegyzi, leginkább a rosszakat. Veres Péternek élete alkonyán bőven jutott a testi-lelki nyavalyák­ból. De a napló azt is tanúsítja, hogy úrrá tudott lenni a szenvedésein: „Mind, mind sűrűbben kerülget: meg kellene halni. Fáradt vagyok, öreg vagyok, sápadozik a becsvágyam... Ez a rossz közérzet szava. A jóé, illetve a jobbé meg az: még van bennem egy és más, van mindenek­előtt egészséges életfelfogás, s ta­lán még megíratlan élmény, gondo­lat, valamelyes írói eredetiség, át kell hát adnod a többieknek, a ma­gyar népnek. Még szolgálhatsz... az írásaiddal is meg a rugalmas és mégis törhetetlen magatartásoddal is, hát élni kell!“ Ki volt Veres Péter, az „író", az „ember“, a „magyar"? Olvasni kell a naplóit is, hogy fogalmunk legyen róla RADICS JÓZSEF

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom