Új Szó, 1988. augusztus (41. évfolyam, 179-205. szám)

1988-08-02 / 180. szám, kedd

Konkrét tettekre és felelősségre van szükség

(Folytatás az 5. oldalról) zottság megtárgyalta a kormány által erre vonatkozóan levont következtetéseket, és azoknak a javaslatoknak a komplexumát, amelyek ezzel összefüggnek.

Először: mindenekelőtt határozottan meg kell hiúsítani a próbálkozásokat, hogy eltorzítsák a gazdálkodás új formáinak és módszereinek lényegét, és a gazdasági mechanizmust visszavezessék a régi kerékvágásba.

Ez elsősorban az állami megrendelés kérdésére vonatkozik, amelyről olyan élénk vita folyt a konferencián azzal összefüggésben, hogy a gyakorlatban a termelés volumene direktív tervezésének rejtett formájává nőtte ki magát. A kormányok ide vonatkozó javaslatai magukban foglalják az állami megrendelésnek a termelés egész volumenében való részesedése jelentős csökkentését, s ezentúl nem az ágazati minisztériumok, hanem a Szovjetunió Állami Tervbizottságának kezébe kerül az állami megrendelések kiadásának joga.

Az elkövetkező két évre javasoljuk az állami megrendelésről szóló ideiglenes irányelv bevezetését. A Minisztertanács Elnöksége erről a kérdésről a gazdasági dolgozók és tudósok népes csoportjának részvételével tárgyalt. Komoly vita folyt és végül arra a következtetésre jutottak, hogy szükség van az állami megrendelésekre vonatkozó ideiglenes irányelvre: éppen ilyen hozzáállást követel meg az átmeneti időszak, mivel az állami megrendelés gyakorlatának teljes mértékű realizálása égyedül a termelőeszközökkel való nagyKereskedelemre történő áttéréssel, és az átképzés reformjával összefüggésben lehetséges. Itt, mint mondani szokás, nem lehet huszárvágást csinálni.

Másodszor. Minden ágazat vállalatait át kell állítani a teljes önelszámolásra és be kell fejezni az új gazdasági mechanizmus kialakítását. Hangsúlyozni kell, hogy az új gazdasági mechanizmus teljes mértékben csak akkor kezdhet el működni, ha már érvényesülnek az új árrelációk, kialakul a hatékonyan működő szocialista piac, egészségesebbé válik a helyzet a pénzügyek terén, a szerteágazó és hatékony bankrendszer kialakulásában, és bevezetjük a nagykereskedelmet, ami természetesen, feltételezi az irányítás szerkezetének megfelelő átszervezését, és a külkereskedelmi kapcsolatok rendszerének átalakítását.

Ezzel összefüggésben szeretném hangsúlyozni, a népgazdaság pénzügyi helyzete javításának és a pénzforgalom megszilárdításának jelentőségét. Már a jövő évi terv- és költségvetés előkészítése során el kell kezdenünk a költségvetési deficit csökentését, s ehhez figyelmesen kell megvizsgálni a beruházási terveket, hozzá kell látni a költségvetési finanszírozás széles körű helyettesítését a bankhitellel, s jelentősen csökkenteni kell a további nem termelő kiadásokat.

Tömören szólva az a fontos, hogy megtanuljunk úgy élni, ahogy azt eszközeink megengedik. S bár kezdetben csökkenni fog beruházásaink terjedelme, ugyanakkor kevesebb lesz az újonnan megkezdett és befejezetlen építkezések száma is.

Ami a gyenge vállalatokat illeti, azokat, amelyek jelenleg a minisztériumok kö- nyöradományaiból élnek, ezeknél széles körűen ki lehet használni a bizonyos feltételek között nyújtott hiteleket, szükség esetén élni az átszervezéssel, a legszélsőségesebb esetekben pedig az ilyen vállalatokat fel kell számolni, s bérbe kell adni őket a dolgozókollektíváknak vagy a szövetkezeteknek. Nem szabad ettől félni.

Hozzájárulna a gazdaság egészségesebbé tételéhez a bankok tevékenységének átalakítása, ha áttérnének a teljes önelszámolásra és fejlesztenénk a kereskedelmi bankok hálózatát.

Harmadszor. A pártértekezleten nagy érdeklődés mellett folyt a vita az irányítás szervezeti struktúráinak átalakításáról, főleg a minisztériumok feladatairól az új gazdálkodási rendszerben. Az irányítási rendszerek átszervezése során talán ez a legfelelósségteljesebb irányzat. Megfontoltan kell közelíteni e kérdés megoldásához, emellett nemcsak az irányító szervek tapasztalataiból és új funkcióiból kell kiindulni, hanem azon vállalatokéból is, amelyeknek alá kell rendelniük magukat a törvényeknek, a gazdasági magatartás törvényekben meghatározott szabályainak.

Egyenesen meg keH mondani, attól, hogy az irányító szervek milyen gyorsan találják meg helyüket az új feltételek között, milyen sikerrel tudják elsajátítani a gazdálkodás új módszereit és újraalakítani kapcsolataikat a vállalatokkal, döntő mértékben függ az irányító szervek és az apparátus dolgozóinak a tekintélye is. A pártértekezleten világosan megfogalmazódott az álláspont: nem nélkülözhetjük a korszerű, a kompetens és a magasan szakképzett irányító apparátust. Ennek az apparátusnak azonban ugyanakkor alapvetően át kell szerveznie tevékenységét, tekintetbe véve a radikális gazdasági reform követelményeit és a dolgozókollektívák új feladatát.

Negyedszer. A politikai rendszer reformjával összefüggésben előtérbe kerül a vállalatok és a tanácsok közötti kapcsolatok átalakításának a feladata. Ez ennek a kérdésnek a helyes értelmezése. Lényegében az önigazgatás gazdasági alapjainak a megteremtéséről van szó a társadalmi tulajdon egy részének a formájában, amelyet a helyi szervek kapnak meg, ez felöleli a helyi gazdaságot, a szolgáltatások rendszerét, a lakásalapot, a városi közlekedést és így tovább.

Nem kellene ezt úgy értenünk, hogy a szövetségi minisztériumok helyett most a köztársasági és helyi szervek fognak parancsolni a vállalatoknak.

Ez egyet jelentene azzal, hogy az egyik direktív rendszert primitív módon felcseréljük egy másikkal. Minden vállalatnak és egyesülésnek joga és kötelessége, hogy az egységes szovjet piac számára dolgozzon, s az ő kapcsolataiknak a termékek ekvivalens cseréjére kell épülniük. Ami a helyi szervekkel való kapcsolataikat illeti, azokat a megfelelő jogi normákkal és gazdasági normatívák- kal kell alátámasztani.

Teljes mértékben ki kell használnunk a területi munkamegosztást az egységes népgazdasági komplexumon belül, s ugyanakkor a költségvetési bevételeken keresztül biztosítani a köztársasági és helyi szervek érdekeltségét a regionális gazdaság hatékonyságának növelésében.

ötödször. Javasoljuk, hogy a dolgozókollektíváknak joguk legyen önállóan megválasztani az önelszámolás valamely formáját, és erősíteni kell érdekeltségüket az önelszámolás második formájának a kihasználásában. Ez a béralapok kialakítására és a nyereség elosztására vonatkozó felülről megszabott normatívák elutasítását fogja jelenteni. A vállalaton belüli kapcsolatok az önelszámolási jövedelem elosztásából fognak kiindulni, míg az állam és a vállalatok kapcsolatait az adóta-, rifák fogják szabályozni, összefüggésben az állami kedvezmények rendszerével. Elvtársak, ez nagyon kívánatos lenne.

A gazdasági reform problémáinak megvitatásakor még egyszer szólni szeretnék a bérleti viszonyokról. Épp ezek őrzik meg mind az állami, mind a szövetkezeti tulajdont, lehetővé teszik leküzdeni azt, hogy úgymond „senkihez sem tartozik", segítik szavatolni a dolgozók és dolgozókollektívák reális önállóságát és felelősségét, valamint a közvetlen összefüggést az emberek keresete és munkájuk végeredménye között. Elvi fontosságú, hogy a bérleti szerződésnél nem marad helye a direktív irányítási módszernek, mivel az alárendeltségi viszonyok szerződésessé, kölcsönös felelősségű partneri kapcsolatokká növik ki magukat. Ezért a bérleti törvénynek, amelyről már beszéltem, olyan aktusnak kell lennie, amely a népgazdaság minden ágazatára vonatkozik.

Fel kell számolnunk mindazokat az akadályokat, amelyek hátráltatják a bérleti kapcsolatok elterjedését, s azonnal meg kell oldani a szükséges jogi kérdéseket, beleértve a bérlet időtartamát is. Már szóltam róla, de ismét hangsúlyozom, hogy a rövid időre szóló bérlet nem fogja ösztönözni a fejlesztési és a korszerűsítési beruházásokat. Ez nyilvánvaló. Olyan szilárd bérleti díjtarifákra van szükségünk, amelyek a költségvetés és a dolgozókollektívák érdekeiből indulnak ki.

Elvtársak, végezetül szólni szeretnék még néhány olyan kérdésről, amelyek véleményem szerint munkánk szempontjából nagyon fontosak.

Az elsó kérdés a tudományra vonatkozik. A pártértekezlet hangsúlyozta fejlődésének jelentőségét és megállapította, hogy több alapvető fontosságú ágazatban nemcsak a világszínvonal mögötti lemaradás mutatkozott meg a tudományos munkákban, hanem társadalmunk, népgazdaságunk szükségleteitől is elmaradtak. Elvtársak, ezzel nem érthetünk egyet. Arra kényszerülünk, hogy a konferencia értékelésének és követelményeinek teljesítéséhez maximális figyelemmel viszonyuljunk.

Úgy gondolom, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája vezetőségének visz- sza kellene térnie az alapkutatások fejlesztésére vonatkozó saját programjához, valamint a szovjet tudomány fejlődésének más irányvonalaihoz. A tudomány aktív segítsége nélkül az átalakítás feladatait nem tudnánk teljesíteni.

Az állami szerveknek, elsősorban a Szovjetunió Állami Tervbizottságának,

valamint a Szovjetunió Tudományos és Műszaki Állami Bizottságának meg kell tárgyalniuk a tudomány anyagi bázisa lényeges javításának kérdéseit, felülvizsgálni a szerkezeti és a beruházáspolitikát annak érdekében, hogy biztosítsák a kedvező körülményeket a prioritást élvező irányok fejlesztéséhez. Sok kérdést már megoldottunk, másoknál viszont meg kell gyorsítani a megoldás előkészítését.

Rendkívüli figyelmet követelnek a társadalomtudományok. Mindannyian aggódunk, és elégedetlenek vagyunk ezek jelenlegi helyzetével, s ez kifejezésre jutott a pártkonferencián is. Megint el kell mondani, hogy nemcsak magáról a tudományról van szó. A jelenlegi helyzetet nagymértékben meg lehet magyarázni a társadalomtudományokhoz való múlt- bani hozzáállással. Ennek ellenére meg kell mondanunk, ezen a téren az átalakítás elmarad a kor követelményeitől, az átalakítás gyakorlatától. S ennek szükségszerűen nyugtalanítania kell bennünket.

Egyenesen kijelenthetjük, hogy számos jelentős tudományos központunk ma megelégszik a kommentátorok és a kritikusok szerepével, s eddig a mai problémák megoldására vonatkozó részletes tervek csak keveset nyújtottak. Ezeket a problémákat maga az átalakítás vetette fel, megoldásuktól függ az átalakítás menete, sikere és eredményessége.

El kell mondanom a következő benyomásomat is. Úgy mondhatnám, egyes tudósaink megmaradtak azokon a pozíciókon, amelyeket az átalakítás kezdetén foglaltak el, s nem látják, hogy az átalakítás már túljutott a nagygyűlések stádiumán és a szovjet társadalmi élet minden területén belépett a mély változások szakaszába.

Ez pedig mélyen szántó tudományos elemzést, a jelenségek lényegéig való hatolást követel, s természetesen a jelenlegi folyamatok megértését. Úgy vélem, hogy társadalomtudósainknál éppen ez hiányzik.

További kérdés az ökológia. A konferencián nagy figyelmet szenteltek az e területen tapasztalható helyzetnek. E probléma égető voltát, halaszthatatlanságát a társadalom jól tudatosítja, s az embereknek meggyőződésük, hogy itt alapjaiban meg kell változtatni a hozzáállásokat.

E problémát két részre szeretném osztani. Egyes kérdések nem igényelnek sem nagy beruházásokat, sem erőforrásokat. Elég helyesen szervezni a munkát, és megvalósítani a kitűzött programokat, intézkedéseket. Arra van szükség, hogy ezeket a sürgető és konkrét kérdéseket az illetékes központi hivatalok és helyi szervek részvételével oldják meg. Mégpedig operatívan kell őket megvitatni és megoldani.

Megint más kérdések a nagy dotációk keresésével és megvalósításával, a technika és a technológia megfelelő változásaival függnek össze. Általában véve ez az, ami perspektivikus jelleggel bír. Elvtársak, mindezt figyelembe kell venni a Szovjetunió környezetvédelmi és természeti kincseinek ésszerű kihasználására vonatkozó állami program kidolgozásakor.

Ezen már folyik a munka a 13. ötéves terv, valamint a 2005-ig szóló terv kidolgozásának keretében.

A harmadik kérdés a párt ifjúságpolitikája. Erről elvszerűen esett szó a pártkonferencián. A feladat az, hogy mindazt átültessük a gyakorlatba. Meggyőződésem, hogy már ma el kell kezdenünk a központi bizottság e kérdésekről tárgyaló plénumülésének következetes előkészítését. Komoly munkára lesz e téren szükség. Nem hagyatkozhatunk csupán a felszínen jelentkező problémák megvitatására. Hosszú távú politikára van szükségünk, amely mély elemzésen alapul, és társadalmunk egyik fő feladatának megoldását - az utánunk következő méltó nemzedék felkészítését célozza.

S még valamit, elvtársak. Maga a pártértekezlet, az ottani vita megmutatta, hogy milyen fontos annak a munkának a folytatása, amelyet 1985 áprilisa óta szervezünk az ideológia terén. Ez helyénvaló. Mert a történelmi jelentőségű feladatokat nem tudnánk sikeresen teljesíteni, ha nem értékelnénk a múltat és a jelent, ha nem jeleznénk előre a társadalom jövőbeni fejlődésének fő tendenciáit.

Jelenleg nagyon jól értjük a forradalmi elmélet jelentőségéről szóló lenini gondolat egész mélységét. Egyenesen kijelenthetjük, hogy mindaz, amit a történelmileg rövid időszak alatt a politika és a gyakorlati munka terén sikerült elvégeznünk, amit a párt ebben a sorsfordító történelmi időszakban politikai élcsapatként és az eszmék meggyorsítójaként végez, valamint az, hogy a legfontosabb dologban előrehalad, mindez nem lett volna elérhető számunkra, ha nem foglalkoznánk állandóan és következetesen az elmélet és az ideológia kérdéseivel.

Ennek ellenére a konferencia ismét teljes mértékben megmutatta, hogy az ideológiában nem engedhető meg semmilyen lazítás, még inkább nem a lemaradás. E téren nem elégedhetünk meg az improvizációkkal, az egyszeri kampányokkal, a részleges feladatok megoldásával anélkül, hogy az átalakítás elvi céljaira kötnénk. A zavarok és sikertelenségek a gazdaságban és szociálpolitikában, a lemaradás, a hibákról már nem is beszélve - mindez az elméleti és ideológiai fronton bonyolíthatja forradalmi művünket, helyrehozhatatlan károkat okozhat. Ezért tovább kell szélesíteni az elméleti kutatások frontját, minden irányban mélyíteni az ideológiai munkát.

Pártunk és társadalmunk potenciális lehetőségei az elméleti problémák megoldására valóban hatalmasak. A mai erkölcsi és politikai légkör minden feltételt megteremt ahhoz, hogy a társadalmi gondolkodás minden irányában kibontakozzon az aktív alkotó folyamat, s ez közvetlenül befolyásolja a társadalmi tudat formálását.

Itt a KB plénumülésén önkritikusan be kell ismernünk, hogy ezt az egész potenciált a párt még nem használja ki megfelelően, nem hozta mozgásba, nem kapcsolta be az átalakítás áramlatába. Mi hátráltatja ezt, elvtársak?

Az elmélet és a társadalmi gondolkodás fejlődése, az ideológia megújulása és az új utak formálása természetesen nagyon bonyolult, nem egyértelmű és ellentmondásos folyamat. Időt és igyekezetei követel. De ösztönösen sem fejlődhet. Állandóan irányítani kell, mégpedig kollektív munkával, alkotó vitákkal, az új gondolatok keresésével, viszonyításokkal, a nézetek harcával.

A pártszervezeteknek látniuk kell e feladat egész terjedelmét és bonyolultságát, a leegyszerűsítés megengedhetetlen.

Nem várhatjuk, hogy minden spontánul, magától menjen. Munkánkat e téren határozottan, a legszélesebb fronton aktivizálni kell: elkerülhetetlenül szükség van a vitákra, szemináriumokra, konferenciákra, publikációkra, röviden - a tudományos tevékenység legkülönfélébb formáira, amelyek képesek az alkotó gondolkodás ösztönzésére.

És természetesen szükség van az aktív ideológiai munkára, amely átülteti a gyakorlatba az átalakítás jelenlegi szakaszában az elmélet és a politika terén elért eredményeket. Céltudatosan és okosan kell dolgozni, úgy, hogy az átalakítás eszméi mindinkább magukkal ragadják a tömegeket annak érdekében, högy az elmélet valóban az átalakítás anyagi erejévé váljon.

Elvtársak, még valamiről szeretnék beszélni. Vannak olyan vélemények, hogy túl sokat vitázunk. Egyértelműen kijelentem: szükségünk van a vitákra, az időszerű problémák komoly, alkotó módon történő áttekintésére. Csak így formálódhat az aktív közvélemény, a nép tudata, ami nélkül elképzelhetetlen a társadalom átalakításával kapcsolatos feladatok teljesítése.

Elvtársak, még valamit. Nem kell félni korunk, az életben lejátszódó folyamatok újszerűségétől. Lehetséges, csak most kezdjük igazából tudatosítani, hogy az

átalakítás valóban forradalmi, átformáló folyamat

Ezen túlmenően meggyőződésem, elvtársak, hogy mozgalmunk újszerűsége még nem egy meglepetést, váratlan pillanatot tartogat számunkra. Hát akkor miért essünk pánikba, miért siessük el az értékeléseket és a következtetéseket? Nem, elvtársak. Úgy kell vizsgálnunk mélységében az életet, amilyen, kitartóaknak kell lennünk, s a gondos elemzéseket követően végül is helyes, megfontolt döntéseket kell hoznunk társadalmunk érdekében, a szocializmus érdekében.

A megfontolt, alapos és következetes munka híve vagyok ezen a területen. Lenin pártjaként, hatalmas politikai szervezetként működésbe kell hoznunk egész intellektuális potenciálunkat, lépésről lépésre kell haladnunk az elméleti kérdésekben, gazdagítva a politikát és a gyakorlatot. A gyakorlatból új tapasztalatokat kell merítenünk, megmagyarázni azokat, s utat nyitni a további tevékenység számára, következetesen megvalósítani az SZKP politikai irányvonalát.

Tudatosítanunk kell, hogy az új jelenségekhez nem illenek a régi elképzelések mércéi. S ami a legfontosabb, az átalakításért vívott harcban ne térjünk el a fő irányvonaltól a részkérdések felé, ne pazaroljuk erőnket a jelentéktelen dolgokra. Az új feladatoknál elkerülhetetlenek a problémák, s ezeket nem lehet mellőzni. De saját tapasztalataink már megmutatták, hogy csupán a forradalmi változások útján való határozott és igazi előrelépés számolja fel azokat a kérdéseket, amelyek tegnap még megoldhatatlanoknak, sót fenyegetóeknek tűntek.

Természetesen ez mindannyiunktól szellemi munkát, alkotó tevékenységet követel, kitartó figyelmet az átalakítás mindennapjaiban született jelenségek egész spektruma iránt. Ezt mindenkinek meg kell értenie, kell, hogy erre legyen idő, mert az ilyen munka nélkül elkerülhetetlenül bekövetkezik a lemaradás, az élet túlhaladhat bennünket. Ezt megengedni pedig egyszerűen nincs jogunk, ha forradalmi korunk igazi politikai élcsapata akarunk lenni.

A pártértekezlet határozatainak megvalósításával kapcsolatos mérlegelések voltak ezek. Vitassuk meg a plénumülés elé terjesztett javaslatokat.

Amint látják, munkaprogramunk egészében véve telített. Ez az átalakítás mélyítésének sürgető szükségleteiből fakad, s a XXVII. pártkongresszus, valamint a 19. országos pártkonferencia határozatai szabják meg.

A társadalom megújulásának minden szakaszán, s elsősorban a szovjet emberek sürgető problémáinak megoldásában van szükségünk alapvető változásokra. Ez minden pártszervezet, minden kommunista ügye.

Azáltal, hogy nagyobb jogokat adunk a helyi szerveknek, és lehetőséget teremtünk a társadalmi-politikai, gazdasági és munkakezdeményezés fejlesztéséhez, ugyanakkor pártfelelósséggel, személyes felelősséggel ruházzuk fel a kommunistákat az átalakítás konkrét területein végzett munkáért.

Ma a tettek idejét éljük. Minden kommunista, minden dolgozó hozzájárulását az átalakításhoz a konkrét munka, a konkrét munkaeredmények határozzák meg.

Szocsi az egyik legkedveltebb szovjet üdülőhely, hiszen a 145 kilométer hosszú tengerparton megtalálható mindaz, amire szükség van a pihenéshez és felépüléshez: a kellemes szubtrópusi éghajlat, a meleg tenger, s végül a gyógyforrások. A tengerparton 230 szanatórium van a felnőttek és a gyerekek számára, találhatók itt hotelek, üdülők, turistaházak és pionírtáborok. így nemcsak a turistaforgalom nagy; Szocsiban évente 2,5 millió embert gyógyítanak. A felvételen a Sztavro- polje szanatórium. (ÖSTK-felvétel)