Új Szó, 1988. augusztus (41. évfolyam, 179-205. szám)

1988-08-17 / 193. szám, szerda

A petríni csillagvizsgá­ló dolgozói már évtize­dek óta fáradoznak azon, hogy terjesszék az asztronómia és más természettudományok legújabb ismereteit. A csillagászat és a vele rokon tudományok iránt érdeklődők szá­mára előadásokat, egy- és többéves tanfolya­mokat szerveznek. A csillagvizsgáló mun­katársai természetesen tudományos tevékeny­séget is kifejtenek. Ezenkívül a csillagvizs­gáló tájékoztató köz­pont, amely évente sok száz kérdésre válaszol írásban vagy telefonon. A felvétel a nyugati ku­polában készült, ahol az égbolt megfigyelése­it végzik. A képen Pavel Suchan, a csillagvizs­gáló munkatársa látha­tó (jobboldalt). (Petr Matička felvétele - ČTK) Növekszik a telefonra várakozók száma A legfontosabb kapocs Michal Pekár (Lörincz János felvétele) A nemzeti bizottságok és a lakosság kapcsolatát különféle módon és szinten számtalan testület és szakbizottság teszi sokrétűvé és átfo­góvá, azonban a legfontosabb kapcsot a polgári bizottságok jelentik. Most, amikor az elkövetkező időszakban a helyi nemzeti bizottságok bővülő hatásköre minden eddiginél nagyobb és új jellegű igényeket támaszt a lakosságért végzett munkájukkal szemben, rendkívül növek­szik a polgári bizottságok szerepe is. Milyen feltételek között hárulnak az új feladatok a polgári bizottságokra a Nyitrai (Nitra) járásban? Erről kérdeztük Michal Pekárt, a járási nemzeti bizottság szervezési szakosz­tályának vezetőjét.- Májusban tartottuk a pol­gári bizottságok járási konfe­renciáját, hogy felmérjük erőnket, eredményeinket, s hogy a legfontosabb tenni­valókra irányítsuk polgári bi­zottságaink figyelmét. Meg­állapítottuk, hogy 1984 óta alapjában véve nem változott a polgári bizottságok szere­pe, helyzete és gazdasági eszközeik felhasználásának lehetőségei sem. A munká­juk körülményei azonban vál­toztak. Ennek megfelelően ki kell szélesíteni és el kell mé­lyíteni a lakosság részvételét a közéletben, ésszerűsíte­nünk kell a a választott szer­vek és dolgozóik munkáját. A képviselőválasztásokkal egyidóben került sor - 1986 szeptemberében - a polgári bizottságok megválasztására is. Jelenleg járásunkban összesen 108 polgári bizott­ság dolgozik, ezekben közel ezer lakos tevékenykedik. Cselevésük meghatározója az ön­kéntesség és a közéleti felelős­ségérzet. • Konkrétabban miben, hogyan segíthetnek a polgári bizottságok a helyi nemzeti bizottságoknak?- Elsősorban a választási progra­mok teljesítésében jelent együttmű­ködésük nagy segítséget A lakos­ság társadalmi munkáját kell szer­vezniük. Közismert a lakótelepi ma­gatartás: néhányan mindig mozgó­síthatók, a lakosok többsége azon­ban csak akkor fog lapátot, gereb- lyét, ha a kezébe adják, ha szemé­lyesen becsöngetnek érte. Itt látom, központi községeinkben és városa­ink lakótelepein a legfontosabbnak a polgári bizottságok jelenlétét. Se­gíthetnek megóvni a közterületeket, játszótereket, parkokat, a drága pénzért telepített és féltve őrzött, ápolt bokrokat és cserjéket, vagy akár lépcsőházainkat. Ho2?zájárul- hatnak a lakógyűlések, a képviselők fogadóóráinak megszervezéséhez, hatékony szervező és felvilágosító munkát fejthetnek ki. De a közrend, a szocialista együttélés feltételeinek megteremtéséért is sokat tehetnek. Figyelmeztethetik a nemzeti bizott­ságot a lakossági panaszokra, az előforduló hiányosságokra, a prob­lémákra. • Tehát annyi a dolguk, amennyi minden társadalmi-közéleti felelős­ségét tudatosító lakosnak lenne?- Annyival több, amennyivel ke­vesebb az ilyen közéleti felelősségét tudatosító, átérző ember. De azért óriási értékek születnek lakossági összefogással, a nemzeti bizottsá­gok és a lakosság együttműködésé­vel. Csak néhány példa járásunkból. Az 1986-87-es évben csupán a Z akció beruházási részében 117,5 millió korona értéket hoztunk létre. A környezet javításában és védelmében is értünk el felmutatha­tó eredményeket. Tovább szélesí­tettük a hálózati vízvezetékre kötött körzetek, községek körét, folytattuk a csatornahálózat építését, új üzle­teket, vásárlóközpontokat adtunk át, továbbfejlesztettük termálfürdőinket, javítottuk tömegközlekedésünk fel­tételeit, s a párthatározatok szelle­mében a lakossági igényeket kielé­gítő új szolgáltatásokat vezettünk be. A kiegészítő szolgáltatások fej­lesztését szem előtt tartva, 321 ipar- engedélyt adtunk ki a helyi nemzeti bizottságok hatáskörében. Mindeh­hez bizony sok helyütt volt szükség a polgári bizottságok véleményére, segítségére, amint mondtam, első­sorban lakótelepeinken, ahol nem olyan közvetlenek, személyesek az emberi kapcsolatok, mint kisebb fal- vainkban. • Valahogy úgy kell tehát dolgoz­niuk, mint egykor az agitátoroknak?- Ma a meggyőzés és a tájékoz­tatás sokkal igényesebb feladat. Nem lehet csak úgy egyszerűen házról házra járni. Azonban ott élnek egy lakótelepi „panelházban“, egy­más szomszédságában az embe­rek. Az egyik tájékozottabb, ismeri a nemzeti bizottság célját, lehetősé­geit. Nagy szavak nélkül, valós, meggyőző érvekkel, példájával, a közérdekű munkában maga mellé állíthatja, vélemény kimondására bíztathatja mondjuk egy lakógyűlé­sen a szomszédját, a közömbösebb, passzívabb embereket. Vagy ve­gyünk egy egészen más példát, az idős, magányosan élő emberek gondját, amely megoldottnak aligha mondható. Nincs annyi alkalmazott­ja a nemzeti bizottságnak, hogy min­den magára maradt emberre ők nyit­hassák rá az ajtót. De a polgári bizottságok tagjai, ha állandó kap­csolatban állnak a képviselőkkel, a társadalmi szervezetekekkel, megtehetik ezt. • Mintha túl sokat várnánk a pol­gári bizottságoktól. Olyasmit is, amit még nem sikerült intézményesen megoldanunk. E megfizethetetlen áldozatos és rendkívül bonyolult munkát - tényleg - hogyan lehet megfizetni?- Amit a polgári bizottságok anyagi elismerésként kaphatnak, jelképesnek is alig mondható. Egy kilenc-tizenegy tagú bizottság pél­dául évente kaphat ezer korona ju­talmat. Ez fejenként alig száz ko­rona. Ha már annyi új igénnyel, feladat­tal fordulunk feléjük, akkor át kellene gondolni azt is, miként teremthet­nénk számukra jobb körülményeket. Hiszen előfordul, hogy az elnök vagy a titkár otthonában tanácskoznak. Ez, ugye, nem tekinthető megoldás­nak. Ha bebizonyosodott, hogy szükségünk van a polgári bizottsá­gokra, akkor működésükhöz anyagi és egyéb feltételeket is biztosítani kell. Méltányos-e, hogy csak elisme­rő oklevelet, emlékérmet nyújtunk át ezeknek az embereknek, akik mun­kájuk mellett - amíg más mondjuk másodállással, „fusival“ foglalkozik - a mások gondját-baját, a közös­ség ügyeit intézik? Azt hiszem, ahol felismerték és számba vették a gyenge pontokat és a fékező erőket is, ott nem fog késni és elmaradni eltávolításuk sem. Fő­ként ha az önálló kezdeményezés, a megoldások - helyi feltételekből következő - keresése válik megha­tározóvá. Ennek a körvonalait érzik, erre készülnek a Nyitrai járásban is. H. MÉSZÁROS ERZSÉBET Szlovákiában a posta dolgozói ez év első felében 17 072 új telefonál­lomást állítottak a lakosság szolgá­latába, és ezzel már az egészévi tervüket is teljesítették. Ennek kö­szönhetően a második félév kezde­tén már összesen 1 121 552 telefon- állomás működött az országrész­ben. Telefonautomatából 4602 áll a lakosság rendelkezésére, mégpe­dig Bratislavában 996, Nyugat-Szlo- vákiában 1205, Közép-Szlovákiá- ban 1174, míg Kelet-Szlovákiában 1227. Sajnos, a telefonhálózat gyors ütemű bővítése sem képes lépést tartani a telefonigénylések számá­nak növekedésével. A posta az SZSZK-ban összesen 64 937 kér­vényt tart nyilván (18 851-et Brati­slavában, 20 489-et Nyugat-Szlová- kiában, 14 623-at a Közép-szlová­kiai, 10 974-et pedig a Kelet-szlová­kiai kerületben). A telefonhálózat bővítése azon­ban gyorsabban is haladhatna, ha nem fékeznék a túlságosan lassan megvalósuló beruházások. Az elhú­zódó építkezések klasszikus példája a királyhelmeci (Kráľovský Chlmec) telefonközpont és postahivatal épü­lete, amelyet a Michalovcei Magasé­pítő Vállalat egyszerűen nem bír befejezni... A Tőketerebesi (Trebi- šov) járásnak ezen a részén emiatt gond a telefonhálózat kívánt ütemű bővítése, de hasonló a helyzet Kas­sán (Košice), Bardejovban és Szlo­vákia más járásaiban is. Az építkezési munkák lassú üte­me Bratislavában ugyancsak fékezi az új telefonállomások létesítését. Pedig a postások már a többi szlo­vákiai kerületből is segítik az építők munkáját, ám csak annyit sikerült elérniük, hogy a telefonigénylések és az újonnan létesített telefonállo­mások száma egyensúlyban ma­radt. A cél az, hogy a telefonhálózat bővítése gyorsabb legyen mint a te­lefonállomásra várakozók számá­nak növekedése. Eszményi helyzet azonban csak akkor várható ezen a téren, ha az igénylést követően legfeljebb három hónapot kell várni az új telefonállomás beszerelésére, hiszen a távlati tervek szerint min­den lakásban lesz telefon, és a lakók a földgolyó bármely telefonállomá­sával összeköttetést teremthetnek, mivel a távközlési rendszer az egész világon egységes. Bolygónkon több mint 700 millió telefonkészülék mű­ködik. Minderről a Posta Központi Igaz­gatósága bővített tanácskozó testü­letének közelmúltban megtartott ülé­sén tárgyaltak, amelyen többek kö­zött arról is beszámoltak a szlovákiai postások, hogy 1988 első felében nem kevesebb mint 185 millió kö­zönséges postai levélküldeményt, 13,1 millió ajánlott levelet, 2,9 millió csomagküldeményt, 21,9 millió pén­zesutalványt és az előfizetőknek 204,5 millió újságot, illetve folyóira­tot kézbesítettek. A Posta Bratislavai Központi Igaz­gatóságához 33 414 dolgozó tarto­zik, akiknek az átlagkeresete 2713 korona. VLADIMÍR RYMAREVIČ- ALTMANSKIJ A főváros egyik lakótelepén r i dinnyét árul egy fiatal há­zaspár. Amolyan kisdinnyések, mert hetente csak egyszer jelen­nek meg, s pár óra alatt eladják a terményüket. - Olcsók - mond­ják a törzsvevők. Inkább keveseb­bért adják mint a zöldségüzletben, és minden egyes darabot meglé­kelnek. Sót, ha a vevő ínyenc, ott helyben meg is kóstolhatja. Aztán vagy viszi vagy nem. Merci Akadékoskodók meg irigyek persze itt is akadnak. A minap beállt a sorba egy lakótársam, kis­előadást tartva arról, hogy ezek a csallóközi dinnyések már lassan milliomosok lesznek. Meg hogy drága is a termény. Miért nem termelnek többet a szövetkezetek, van azoknak elég földjük?- Csak nézze meg! - mutat elő­re. - Hogy veszik tőlük! Az a szőke nő a múlt héten is a legnagyobbat vitte. Fizetett vagy hetven koronát. Hát honnan van az embereknek ilyenre pénzük?! Bezzeg én nem veszek. Engem nem lehet palima­dárnak nézni... Van aki csak hallgatja a polgár­társat, van aki védelmébe veszi a házaspárt, mondván, hogy in­kább ezt veszi meg, mint azt a gyanús külsejű dinnyét az üzlet­ben. És olyan is akad, aki még rá is kontráz:- Nem akaródzik a fiataloknak dolgozni. A kertészkedésből, na meg nyerészkedésből gazda­godnak... A so/ lassan lépdel előre. Aztán a fejünket forgatjuk, mert hirtelen idegen beszédet hallunk. Külföldi turisták vesznek körül bennünket. A hangadó pártfogásába is veszi rögtön a látszatra más kontinens­ről jöttékét. Mutogat, bólogat, az­tán röstellkedve felénk fordul:- Tud valaki németül? - A sor­ból egy idős hölgy felvilágosítja az önkéntesünket, hogy az illető urak nem németül, hanem franciául be­szélnek. Ekkor őszinte megrökö­nyödésünkre a fiatal dinnyeárus eszmecserébe kezd a turistákkal. Mi, nézők hol az egyik felet, hol a másikat lessük.- Ez tud franciául! - böki oldal­ba a hangadót a mérsékeltebb szárny képviselője. Pár perc múlva sűrű köszőngetések közepette a vendégek távoznak. Folytatódik a vásár. Az arcokon több a derű, hangosan dicsérik a kitűnő zamatú dinnyét, van aki tapintatosan az elárusító foglalkozása felől érdek­lődik. A mi emberünk fontoskodva a dinnyehalmaz felé bök, és a leg­nagyobbat kéri. Lékelés, kóstolga­tás. Ki tudja, mikor vágott utoljára ilyen elégedett képet?! Lobog a zöldhasú...- Merd - mondja.- A többi a magáé. SZITÁS GABRIELLA ó m KÖSZÖNTŐ ■ 1988. augusztus 17-én ünnepük há­zasságkötésük 25. évfordulóját a drága jó szülők és nagyszülők, Stefanek László és felesége, Soós Blanka Felsőszeliben (Horné Saliby). E szép ünnep alkalmából gratulálnak és hosszú, boldog életet kívánnak: lányaik, fiuk, vejük és unokáik: Aneta és Beatrix. Ú-3247 ■ 1988 augusztus 17-én ünnepli 75. születésnapját a drága jó édesanya, nagymama, dédike, özv. Godány Ferencné Lipta Verona Királyfiakarcsán (Kráľ. Kračany). E szép ünnep alkalmából szívből gratulál­nak, jó erőt, egészséget és hosszan tartó, békés, boldog életet kívánnak szerető családja körében: lányai: Rózsi, Magdi, Ilonka, fia: Laci, vejei: a két Laci, Anti, menye: Anka, tíz unokája és öt dédunokája. Ú-3307 ■ Augusztusban ünnepli 90. születés­napját Lukovics Vendel Komáromban (Komárno). E szép ünnep alkalmából szeretettel gra­tulálnak, és további jó egészséget kí­vánnak: lányai, vejei, fia, menye, kilenc unokája és tizenhét dédunokája, akik sokszor csókolják a dédapát. Ú-3327 VA KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS ■ Fájdalomtól meg­tört szívvel mondunk köszönetét minden­kinek, akik 1988. jú­lius 5-én elkísérték utolsó útjára a szo- motori (Somotor) te- , __ metöbe egyetlen V j fiunkat, f| Trója Lászlót, akit a halál váratla­nul, 19 éves korában ragadott ki szerettei köréből. Köszönetét mondunk Rácz And­rásnak, a hnb elnökének a szép búcsúbe­szédért. Köszönjük a sírjára helyezett koszorúkat és a sok virágot, melyekkel enyhíteni igyekeztek soha el nem múló fájdalmunkat. A gyászoló család Ú-3316 ■ Fájó szívvel mondunk köszönetét min­den kedves rokonnak, ismerősnek, a rok­kantszervezet tagjainak és mindazoknak, akik 1988. július 16-án elkísérték utolsó útjára a nemesócsai (Zem. Olča) temető­be a drága jó férjet, édesapát, apóst, nagyapát, dédapát, Beke Józsefet, aki rövid betegség után, 86 éves korában hunyt el. Köszönjük a megható búcsúbe­szédet, a sok szép virágot, koszorúkat, az őszinte részvétnyilvánításokat, melyekkel enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat. Szeretetét s jóságát örökké őrzi: gyászoló felesége és családja. Ú-3335 ■ Fájdalomtól meg­tört szívvel, könnyes szemmel mondunk köszönetét minden kedves rokonnak, jó barátnak, szomszé­doknak, ismerősök­nek és mindazok­nak, akik 1988 július 11 -én elkísérték utolsó útjára a nagy- kaposi (Veľké Kapušany) temetőbe Simon Sándort, akit a halál tragikus körülmények között, 17. életévében ragadott ki családja köré­ből. Külön köszönjük mindazoknak, akik koszorúkkal és virágokkal enyhíteni igye­keztek soha el nem múló fájdalmunkat. A gyászoló család Ú-3338

Next

/
Oldalképek
Tartalom