Új Szó, 1988. augusztus (41. évfolyam, 179-205. szám)

1988-08-16 / 192. szám, kedd

Segíteni, ahol az szükséges A nyári építőtábor a diákok számára a vakáció elválasztha­tatlan része. Segíteni mindenütt, ahol erre szükség van - ez a nyári építőtáborok mindenkor érvényes mottója. Az idén mint­egy 134 ezren - százezer kö­zépiskolai tanuló és harminc­négyezer főiskolai és egyetemi hallgató - töltik nyári szünidejük egy részét építőtáborokban. Hana Entlerovát, a SZISZ KB elnökségi tagját, a SZISZ KB titkárát, a SZISZ csehországi fő­iskolai központjának elnökét kér­tük fel a téma kapcsán beszélge­tésre. • A százezren felüli szám, az elmúlt évekkel összehasonlítva, mondhatni állandósult. Igen, úgy tűnik, az egyes vállala­tok, üzemek szempontjából is opti­mális létszám alakult ki. Természe­tesen a gazdasági mechanizmus átépítése maga után vonja a jövő­ben azt is, hogy az egyes vállalatok még gondosabban mérlegeljék majd, vajon valóban szükségük van-e diák munkaerőkre, vagy sem. Ezzel elejét lehet venni a múltban előfordult jelenségnek, hogy a diá­kok nem kaptak megfelelő munkát, olyat, amelyet valóban hasznosnak érezhettek volna. Márpedig ez a leg­fontosabb. A legtöbb diák - a fiatalok negy­ven százaléka - az idén is a mező- gazdaságban dolgozik. Ez az arány feltehetőleg a jövőben sem változik, hiszen a mezőgazdaságban nyáron minden kézre szükség volt, van és lesz. A gépipar, az építőipar szintén sok diákot foglalkoztat, s a szolgál­tatásokban is számos diák tevé­kenykedik. Az elkövetkezendő évek­ben ez utóbbi vélhetően még na­gyobb súlyt kap. De folytathatnánk a sort, szinte nincs olyan terület, ahol ne szorgoskodnának a diákok. • Milyen új elemekkel gazdagod­tak az idén a nyári építőtáborok?-A már középiskolás, ám a 15. életévüket még be nem töltött tanu­lók az építőtáborok helyett nyári kö­zépiskolai táborokban tölthetik a va­káció egy részét. Továbbá középis­kolai irodalmi táborozáson is részt vehetnek a diákok. A 15. évüket betöltött középisko­lások nyári táborainak munkatöltete napi 4-6 óra, melyet sajátos progra­mok egészítenek ki, s a pihenő- és Jó a hangulat az olomouci nemzetközi archeológiái építőtáborban Diákok a prágai Várért - épülnek a környező parkok építőtáborok programján szintén szerepel mind a munka, mind pedig a szabadidő-tevékenység. A nyári szünidei iskolákon 14-18 évesek egyaránt részt vehetnek. Ezek min­denekelőtt a technikafés természet- tudományi érdeklődésű fiatalok szá­mára vonzóak. Természetesen egyéb specializált szünidei iskolák­ba is alkalmuk van ,,beiratkozniuk" a fiataloknak. A különleges gondos­kodásra szoruló 14-18 éves fiatalok számára a Csehszlovák Vöröske­reszttel és a Rokkantak Szövetsé­gével karöltve gondoskodunk nyári tevékenységről. Kiemelt jelentősége van a nem­zetközi cseretáboroknak. Ezek az internacionalista nevelés szempont­jából a nyári építőtáborok leghatéko­nyabb ismert formái közé tartoznak. Az érdeklődés nagy, a közelmúltban mintegy hatvan hazai középiskola együttmüködését ajánlottuk fel test­véri ifjúsági szervezeteinknek. Az országon belül pedig azt szeretnénk elérni, hogy szintén rendszeresebb csere alakuljon ki, a diákok ne állan­dó lakhelyükön vegyenek részt az építőtáborozásokon. A közösségi nevelés szempontjából ennek fel­mérhetetlen a jelentősége. Amit még ezen kívül szeretnék itt külön hangsúlyozni, részünkről nem léte­zik semmiféle megkötés, a nyári te­vékenység bármely tartalmas, új for­máját örömmel fogadjuk. • A főiskolások és az egyetemi hallgatók?- Ők a jól ismert, mondhatni im­már klasszikus nyári építőtáborozá­sokon vesznek részt. Itt már termé­szetesen a fokmérő mindenekelőtt a hatékonyság, a hasznos munka. Az idén nyáron első ízben üdvö­zölhettük a nyári építőtáborok idején a Szovjetunióból hazánkba érkezett barátságvonatot. Július 20-30-a kö­zött 400 szovjet főiskolásnak nyílt ily módon lehetősége, hogy a beszél­getések, barátságestek, üzemláto­gatások mellett esetleg egy-egy ön­kéntes műszak erejéig is bekapcso­lódjanak főiskoláink nyári építőtábori életébe. A hagyományokhoz’híven egyéb­ként az építőtáborok résztvevői az idén is felajánlhatják - amint ez az 1. turnusban már meg is történt - egy-egy önkéntes műszak bevéte­lét a szolidaritási alap, ez alkalom­mal a XIII. Világifjúsági Találkozó javára. • A SZISZ ter­veiben szerepel, hogy a nyári épí­tőtáborokkal kap­csolatban szor­galmazni fogja az önelszámolás be­vezetését is.- Igen, már az idén szerettük volna, hogy az egyes brigádok az önelszámolás el­ve alapján gaz­dálkodjanak, de az út hosszabb­nak ígérkezik. El­ső fecskéről azonban már be­számolhatunk. A lányi erdőgaz­daságban dolgo­zó erdészeti és mezőgazdasági főiskolások úgy döntöttek, hogy próbát tesznek. Biztos vagyok benne, hogy kö­vetőkre találnak. • A szaktudás és a gyakorlat összekapcsolása a nyári építőtáborokban már szóba került. Milyenek az eredmények?- Mindenekelőtt a mezőgazda­ságban számolhatunk be jó eredmé­nyekről, de részben a gépiparban és az építőiparban is. Mindemellett vannak még megoldásra váró kér­dések. Meg kell mondanom, hogy bár a szaktudás és a gyakorlat ötvö­zése a nyári építőtáborok egyik fon­tos célkitűzése, teljes mértékben nem szolgálhatják ezt a célt. Az viszont már baj, ha a diák a nyári építőtáborokon több szaktudásra tesz szert, mint a szakmai gyakorlat során. Ennek valóban nem lenne szabad előfordulnia. • Az utóbbi években előfordult, hogy egyes munkahelyek felkészü­letlenül várták a diáksegítséget. Mi­lyenek az idei tapasztalatok?- Egyelőre nem beszélhetünk je­lentősebb gondokról. Minden stá­bunkat arra ösztönözzük, hogy az esetleges felkészületlenséget a hely­színen igyekezzenek orvosolni. Mi egyébként szigorú intézkedéseket foganatosíthatunk, amennyiben úgy találjuk, ez vagy az az üzem, vállalat nem tesz eleget a megállapodás­nak. Ilyen esetben az adott építőtá­bor-felelős stáb az elkövetkező évekfe megtagadhatja a diákmun­kaerő biztosítását. Célunk viszont sokkal inkább az, hogy azonnal, helyben próbáljuk elejét venni az ilyen természetű problémáknak. Na­gyon jó gyakorlatnak tartjuk, hogy az ellenőrzések a stáb és a népi ellen­őrök együttműködésével folynak. • Végezetül hogyan értékelné a nyári építőtáborok jelentőségét gazdasági és erkölcsi szempontból?- A diákok segítségének jelentő­sége gazdasági szempontból vitat­hatatlan, hiszen a nyári szabadsá­gok idején, különösen a mezőgaz­daságban, szinte lehetetlen lenne nélkülük minden szükséges munkát elvégezni. Az építőtáborok erkölcsi, illetve politikai jelentőségét egy szintre helyezném gazdasági fon­tosságukkal. A munkával való talál­kozás, a munka iránti viszony kiala­kulása, annak megértése, hogy munka nélkül semmit sem lehet elérni, s a közösségben töltött nyár- ezt semmi sem pótolhatja. Az is nagyon fontos, hogy a munka vé­geztével érdekes programokkal foly­tatódjék a nap, s ennek a biztosítása ne csupán a stábok feladata legyen, hanem minden egyes diáké is. Az építőtáborok értelmét épp e kettős küldetésük adja: mindig ott segíteni, ahol erre a legnagyobb szükség van, és a másik oldalon két-három élményekkel teli, szép hetet eltölte­ni. S amire szintén figyelmet kell fordítani - minden építőtáborozót megkérdezni, mit szeretne dolgozni, kihez mi áll közel, választási lehető­séget nyújtani. Bár ha - érthetően- nem is lehet maradéktalanul min­den kérésnek eleget tenni, de a le­hető legtöbben érezhessék, úgy, azt végzik, amit szerettek volna. TARICS ADRIENN Építőinket dicsérik Nemzetközi összefogással A Szovjetunióból, a Krivoj Rog-i Ércjövesztő és Dúsító Kombinátból levél érkezett Tibor Molnárnak, a Kassai (Košice) Kohóépítő Vállalat igazgatójának címére. , VasiI Maxi- movics Jelezov vezérigazgató írta: ,,Tisztelt Igazgató Elvtárs! A Krivoj Rog-i Ércjövesztő és Dúsító Kombi­nát gazdasági, politikai, szakszerve­zeti és ifjúsági szervei nevében szí­vélyes üdvözleteinket küldjük és kö- szönetünket fejezzük ki a Kohóépítő Vállalat kollektívájának és külön azoknak, akik részt vettek a kombi­nát szociális- és üzemeltetési épü­letegységeinek kiváló minőségű fel­építésében. A Krivoj Rog-i kombinát a maga nemében egyedülálló, hatal­mas komplexum, amely a KGST tagállamainak összefogásával, a Kassai Kohóépítő Vállalat kollektí­váinak hathatós segítségével épül. épül az ércdúsító kombinát bítették a csehszlovák építőipar jó hírnevét.- Az 1988-as év már a harmadik teljes gazdasági esztendő, amit vál­lalatunk általam vezetett üzemének dolgozói ezen a fontos nemzetközi építkezésen Dolinszkajában tölte­nek. Ezalatt a mi kollektívánk csak­nem 450 millió korona értékű mun­kát végzett, több mint 150 épületet átadott, mégpedig kivétel nélkül első kategóriás minősítésben. Az épüle­tek 87 százalékánál apróbb kifogá­sok sem merültek fel. Tévedés lenne azt hinni, hogy mindezeket az ered­ményeket teljesen problémamente­sen értük el. Ellenkezőleg: igen sok nehézséggel kellett megküzdeni - kezdve a tervezéstől a kivitelezé­sig. Most már túl vagyunk rajtuk, okultunk belőlük mi is, mások is. A Kassai (Košice) Kohóépítő Vál­A vállalat székháza elöl elindultak az első gépek a Szovjetunióba (Archív felvétel) Hálásak vagyunk Önöknek, hogy ru­galmasan tettek eleget a kérésünk­nek (...), kivívták a szovjet építő- munkások elismerését és a kezdeti nehézségek ellenére a tervezett ha­táridő előtt átadták az említett épü­letegységet“. Hasonló tartalmú levelet kapott Ján Frajt, a Dolinszkajában székelő 40. számú üzem igazgatója is. Vele itthon találkoztunk, rövid nyári sza­badságát tölti családja körében.- Őszintén mondom, jól esnek ezek az elismerő szavak. Nemcsak a mi munkánkat dicsérik, hanem egyben a csehszlovák építőipar nemzetközi helytállását is bizonyít­ják. Legutóbb - a hazaindulásunk előtt néhány nappal - a Dolinszkajá­ban megtartott szakszervezeti kon­ferencián, a csehszlovák építőipar vezető képviselőinek jelenlétében kollektívánk több tagja különböző szakágazati kitüntetésben részesült, mindenekelőtt azok, akik kezdettől fogva becsületes munkájukkal öreg­lalat a korábbi tervidőszakhoz viszo­nyítva sokkal eredményesebben tel­jesíti egyre igényesebb feladatait, és senki sem vitatja, ehhez a Szovjet­unióban dolgozó kollektívák is jelen­tős mértékben hozzájárultak. Ezt Ti­bor Molnár igazgató is hangsúlyoz­ta, amikor a vállalati feladatok telje­sítéséről tájékoztatott. Az adatokból is kitűnt, hogy ez a vállalat eredmé­nyesebben teljesítette tervét a Szov­jetunióban, mint idehaza. Kétségtelenül sikerként könyvel­hető el, hogy a vállalat az idén hat hónap alatt 3,7 millió koronával túl­szárnyalta tervezett nyereségét. Az idén - csaknem 270 millió korona értékben - 275 építményt adtak át. Külön említést érdemel, hogy a megszigorított minősítési feltételek mellett is az első minőségi kategó­riába sorolták az átadott járulékos építmények 94,8 és az ipari létesít­mények 96,6 százalékát. Ennek ellenére úgy tartják: szá­mukra a továbblépés kötelező. KULIK GELLÉRT jóból is megárt a sok... - ,,vallja" a közmondások féligazsága. Amihez csak annyit lehet hozzáfűzni: hát még a semmiből! De folytathatnánk a sort a ,,rokonértelmű“ szólásokból, amelyek arra utalnak, hogy nem jó semmit se eltúlozni. Pláne akkor, ha ami egyébként jó lenne, az tulajdonképpen: semmi Amiről pedig néhai nagyanyám mondása jut az eszembe: százszor semmitől a szamár is fölfordul... Nos, így vagyok én az innovációval, amiről lépten-nyomon sokat hallani a kiskereskedelemben imigyen: a for­galmazott áru ára azért nőtt időközben a korábbi hasonlóval szemben, mert­hogy emez immár innovált... Nos, ezzel kapcsolatban az jutott eszembe, hogy a kereskedelem engem (minket) minek néz, ha a legtöbb ,, innovált“ terméken lényegében nincs semmi új?! Legfeljebb az ára... Mit tesz ilyenkor az újságíró, ha cáfolni akarja a mondást, miszerint: ,,az újságíró olyan ember, aki semmihez sem ért, de mindenbe beleszól“?! Elő­veszi a szakirodalmat. Abban pedig az áll, hogy, az innováció olyan folyamat, amelynek a végén új minőség (a koráb­binál jobb, korszerűbb) jön létre. A való­di innováció elbírálásának szempontjai tehát - egyebek mellett - a jó (jobb) minőség, a megbízhatóság, a hosz- szabb élettartam stb. Ezzel szemben a Nyugat-szlovákiai kerület ipari üzemeinek első félévi ered­ményeit elemző statisztikai jelentésben olvasom: annak ellenére, hogy az előző évek pangásához viszonyítva az innovációs tevékenység fokozatosan javul ugyan, de még mindig nem éri el a követelmények szintjét. (...) A minő­Innováció... ség javítása terén számottevő tartalé­kok vannak, amint erről a világpiaci árak kedvezőtlen alakulása is árulkodik, akárcsak a reklamációk számának nö­vekedése; az elfekvő készletek felhal­mozása; a rossz minőségű illetve rugal­matlan termésből származó veszte­ségek...“ Vagy: a Dél-csehországi kerület ipa­ri üzemeiben az év első hat hónapjában 1503 termék gyártását kezdték el, ami 292-vel kevesebb, mint a tavalyi év első félévében. Ebből 1036 volt a teljesen új termék, de csak 92 csehszlovák kutatás eredménye. Az újdonságok gyártása az össztermelés 13,2 százalékát tette ki. Ennek fele pedig a ruházati iparra és a konfekciógyártásra esik. Nyilvánvaló, hogy több tucatnyi okot lehetne felhozni a ,, bizonyítványma­gyarázatra“, hogy ez vagy az miért nem megy úgy, ahogy szeretnénk. Csakhogy a vásárlót a legkörmönfon­tabb magyarázat éppúgy nem elégíti ki, mint az objektív okokra való szüntelen hivatkozás sem. Hiszen tapasztalatból ismerjük a gyártók ama véleményét, hogy: ,,elóbb-utóbb úgyis vevőre talál“ ez vagy amaz az árucikk. így aztán még szinte szimpatikus is volt az a vállalati szakember, aki a tévériporternó kérdé­sére válaszolta: nem tart attól, hogy az új divatcikk-ként a libereci árumintavá­sáron kínált, tulajdonképpen régi mo­dellek ne találnának gazdára, merthogy a vevőnek nincs más választása. Ma­gyarán: (v)eszi, nem (v)eszi, nem kap mást...! Most már csak az a kérdés, vajon meddig kell még elviselni ezt az állapo­tot? Merthogy ez nemcsak a textilipar­ra, de a gép- és elektrotechnikai iparra talán még fokozottabb mértékben vo­natkozik. Itthon még ideig-óráig ezzel a szemlélettel el lehet vegetálni, de a külpiacon kereskedni... 1 légtéré is: egy-egy vállalat egy- V kori jó híréből nem élhet a vég­telenségig. Piaci konkurrenciaharc fel­tételei között aligha. Addig pedig mit mondhat a ,, sze­gény“ vásárló? Legfeljebb ennyit: ez van! De nem kell szeretni... MÉSZÁROS JÁNOS ÚJ SZÚ 5 % 88. VIII. 16.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom