Új Szó, 1988. augusztus (41. évfolyam, 179-205. szám)

1988-08-16 / 192. szám, kedd

Teherán egyetért a hadifogolycserével Az afganisztáni rendezésben is meg kell //^GTI/X IľAn AmmfÁri lowiar Dórű7 hofi Konnci'iK/rvyto" 1 íKi*a 1/ór-7 cAnílpÁnAt ® I ^ I ® ^ ® I ■ ■ ■ ^ ^ ■ ■ (ČSTK) - Irán egyetért Javier Pérez de Cuellar javaslatával, hogy Irak és Irán a tűzszünet érvénybe lépése után három hónapon belül cserélje ki hadifoglyait Az ÍRNA hírügynökség szerint ezt Mohamed Dzsavad Larindzsani iráni külügyminisz­ter-helyettes jelentette ki vasárnap Tehe­ránban. Az iráni politikus viszont borúlátóan nyilatkozott az iráni-amerikai viszony nor­malizálásával kapcsolatban. Megállapí­totta: amíg Washington nem változtatja meg Teheránnal szembeni ellenséges ál­láspontját, addig elképzelhetetlen a pár­beszéd. Moamer Kaddhafi legfelső líbiai veze­tő tegnap fogadta Ali Akbar Velajati iráni külügyminisztert, aki vasárnap óta tartóz­kodik az észak-afrikai országban. Kadd­hafi hangsúlyozta: Líbia kész segítséget nyújtani az Irak és Irán között esetleg felmerúlő bármiféle probléma megoldá­sában. Ali Akbar Velajati vasárnap Damasz- kuszban különmegbeszélést folytatott a li­banoni síiták képviselőivel. Ezt tegnap a libanoni Asz-Szafir napilap közölte. Az iráni diplomácia irányítója találkozott Na- bih Berrivel, az Amal-mozgalom elnöké­vel Mohamed Mehdi Szamszuddinnal, a Legfelsőbb Síita Tanács alelnökével, va­lamint a Hezbollah küldöttségének képvi­selőivel, akiket Szubhi Tufaili sejk veze­tett. A bejrúti lap szerint Velajati megma­gyarázta a síita képviselőknek a fegyver­nyugvással kapcsolatos iráni döntés oka­it. nyilvánulnia az új gondolkodásmódnak Csehszlovák- román táviratváltás a szövetségi szerződés aláírásának évfordulóján (Folytatás az 1. oldalról) zéséért, a nukeláris veszély elhá­rításáért, a népek közötti bizalom erősítéséért, a nemzetközi bizton­ság komplex rendszerének meg­teremtéséért. Meggyőződésünk, hogy e célok elérése érdekében országaink a jövőben is aktívan hozzájárulnak az egység erősíté­séhez, és az együttműködés el­mélyítéséhez a Varsói Szerződés szervezetének és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának keretében. További sok sikert kívánunk önöknek, kedves elvtársak, vala­mint a román kommunistáknak és az egész dolgozó népnek szocia­lista hazájuk felvirágoztatása s a Román Kommunista Párt XIII. kongresszusán és legutóbbi or­szágos értekezletén elfogadott határozatok végrehajtása érdeké­ben végzett munkájukhoz. Abban a táviratban, amelyet Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság elnöke és Constantin Dascalescu, a Román Szocialista Köztársaság miniszterelnöke küldött Miloš Jakešnek. a CSKP KB főtitkárának, Gustáv Husák köztársasági elnöknek és Ľubomír Štrougal szövetségi miniszterelnöknek, ezt olvashatjuk: Tisztelt Elvtársak! őszinte tisztelettel kíséri figye­A Román Kommunista Párt lemmel azokat a kiváló sikereket, Központi Bizottsága, a Román Szocialista Köztársaság Államta­nácsa és kormánya, a román nép nevében és saját nevünkben is forró elvtársi üdvözletünket és őszinte jókívánságainkat küldjük önöknek, Csehszlovákia Kommu­nista Pártja Központi Bizottságá­nak, kormányuknak és a baráti csehszlovák népnek a Román Szocialista Köztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztár­saság új barátsági, együttmükö- dési és kölcsönös segítségnyúj­tási szerződése aláírásának 20. évfordulója alkalmából. Az 1968. augusztus 16-án aláírt barátsági szerződés és a 40 éve megkötött szerződés jelentős mértékben hozzájárult országa­ink, pártjaink és nemzeteink ha­gyományos barátságának és szo­ros együttműködésének elmélyí­téséhez és kiszélesítéséhez a szocializmus építésének új fel­tételei között. A román nép érdeklődéssel és amelyeket Csehszlovákia népe a gazdaság, a tudomány és a kul­túra fejlesztése, a dolgozók anya­gi és szellemi élete színvonalának emelése és a fejlett szocialista társadalom építése terén ért el, és tiszta szívből örül ezeknek a sike­reknek. Meggyőződésünk, hogy a ba­rátsági szerződés valamint más, magas szinten aláírt dokumentu­mok és egyezmények közös meg­valósításával a román-csehszlo­vák kapcsolatok tovább bővülnek és mélyülnek nemzeteink, a szo­cializmus ügye, az enyhülés, a bé­ke és a nemzetközi együttmükö- dés javára. E jelentős évforduló kapcsán új és egyre nagyobb sikereket kívá­nunk önöknek, tisztelt elvtársak és Csehszlovákia egész népének, a CSKP XVII. kongresszusa hatá­rozatainak végrehajtásához és szocialista hazájuk további felvi­rágoztatásához. A szövetségi szerződések aláírásának évfordulója alkalmából Bohuslav Chňoupek külügyminiszter üdvözlő táviratot küldött loan Totunak, a Román Szocialista Köztársaság külügyminiszterének. (Folytatás az 1. oldalról) várni. A genfi megállapodások szel­lemének és betűjének becsületes és pontos teljesítése - és éppen így jár el a Szovjetunió és az Afgán Köztár­saság, azonban arról tanúskodik, hogy még egy ilyen rövid időszak alatt is sokat el lehet érni. A Szovjetunió a genfi megállapo­dások egyik nemzetközi garantáló­jaként mindent megtesz annak érde­kében, hogy a dokumentumokból rá háruló kötelezettségeit pontosan és időben teljesítse. Erről tanúskodik mindenekelőtt az a tény, hogy a genfi megállapodásokba foglaltak szerint augusztus 15-re Afganisz­tánból hazatért a szovjet katonai kontingens fele. A Szovjetunió tisz­teletben tartja az ide vonatkozó két­oldalú afgán-pakisztáni megállapo­dásba foglaltakat a be nem avatko­zásról, egész nemzetközi tekintélyét és befolyását felhasználja arra, hogy az Afganisztán és a Pakisztán közti kétoldalú megállapodást ugyanilyen felelősségteljesen tartsák tisztelet­ben más országok is. Hasonlóan őszintén és a jószán­dék szellemében jár el az Afgán Köztársaság is, amely sokoldalúan törekszik a genfi megállapodások megvalósításának megkönnyítésé­re. Az afgán vezetésnek azt sem lehet felróni, hogy nem él azokkal a lehetőségekkel, amelyeket Genf adott az afganisztáni belső helyzet rendezésére. Ez a folyamat az útjá­ba gördített minden akadály ellenére folytatódik. Elég felsorolni olyan je­lentős eseményeket, mint a Nemzeti Tanács (parlament) összehívása, amelyben képviseltetik magukat az afgán társadalom különböző politikai erői és rétegei, továbbá az új kor­mány létrehozása, melyben eléggé határozottan nyilvánulnak meg a koalíciós elemek és más lépések is sorolhatók. Bővül a tartományi koalíciós köz- igazgatási szervek száma, ezekben gyakran annak az ellenzéknek a so­raiból neveznek ki kormányzókat, akik a közelmúltban még harcoltak a jelenlegi kormány ellen és fontos pozíciókat töltöttek be az előző re- zsimek idejében. Az afgán vezetés széles politikai platformot hirdetett meg a politikai pluralizmus alapján, eltér az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt­nak a monopolhatalmától és készséget tanúsít a reális kompromisszumra vala­Nagykövetek kinevezése (ČSTK) - Gustáv Husák köztár­sasági elnök Peter Kadlecet kine­vezte hazánk rendkívüli és megha­talmazott ausztráliai és új-zélandi nagykövetévé. Egyidejűleg felmen­tette tisztségéből Richard Krált, az eddigi nagykövetet. KÉSZÜLNÉK A VALASZTASOKRA (Folytatás az 1. oldalról) ták a küldöttek testületeit. A tapasz­talatok egyértelműen azt jelzik, hogy a dolgozókollektívák mindenütt kellő fontosságot tulajdonítanak a válasz­tásoknak. Minden részlegen a legrá­termettebb dolgozókat jelölték és választották be a küldöttek testületé­be, gondolva arra, hogy öt évre az ö kezükbe adták az egész vállalatot érintő kérdésekben való döntés jo­gát. A küldöttek testülete megvá­lasztott tagjainak névsorát vala­mennyi termelési részlegen kifüg­gesztették, hogy a vállalat minden egyes dolgozója tudja, kik képviselik az érdekeit.- Mikor kerül sor a dolgozók taná­csainak, illetve az új állami vállalatok igazgatóinak megválasztására? • Az előkészítő és választóbi­zottságok legutóbbi ülésén olyan határozat született, hogy két válla­latnál szeptember végén, kettőnél pedig október első harmadában tart­ják meg a választásokat. A sort a Komáromi Állami Gazdaság kezdi, ezért itt kell napjainkban legnagyobb figyelmet szentelni az előkészüle­teknek. Persze a jelöltek névsorát legkésőbb szeptember 15-ig minde­nütt ki kell függeszteni, hogy elegen­dő idő álljon rendelkezésre a dolgo­zókollektívákban a javaslatok meg­vitatására.- Hol tartanak a dolgozók taná­csába javasolt jelöltek kiválasztásá­ban? Itt is érvényesült a fokozott igényesség elve? • Az egyes munkahelyi kollektí­vák már előterjesztették javaslatai­kat. Az előzetes javaslatok alapján az egyes vállalatoknál ezekben a napokban választják ki azokat a legtehetségesebb dolgozókat, akik a kollektíva véleménye szerint, ké­pesek lesznek eleget tenni a tanács­ban reájuk váró feladatoknak. A kar- vai és a gyulamajori (Ďulov Dvor) gazdaságban 11, a bajcsi (Bajé) és a komáromi gazdaságban pedig 15 főből fog állni a dolgozók tanácsa. Korábban a küldöttek testületének megválasztásakor azt tapasztaltuk, hogy a dolgozókollektívák elsősor­ban a fiataloknak szavaztak bizal­mat. A küldötteknek több mint 60 -néhol csaknem 70 - százaléka a munkások közül került ki, s általá­ban csaknem a 60 százalékuk tagja a pártnak. Hasonló irányzat érzékel­hető a dolgozók tanácsába való megválasztásra javasolt jelöltek ki­választásánál is.- Egy idő óta gyakran emlegetjük, hogy a választás csak akkor adhat teret a vélemények demokratikus ki- nyilvánításához, ha valóban lehető­séget kínál a választásra. • Ezt mi is tudatosítottuk, ezért mind a négy vállalatnál két-két jelöl­tet javasolunk az igazgatói tisztség betöltésére. Sőt. A Gyulamajori Álla­mi Gazdaságban eredetileg három jelöltet akartunk állítani, de a jelöl­tekkel, illetve a pártszervezet veze­tőségével és a szakszervezet üzemi bizottságának tagjaival folytatott be­szélgetés után elálltunk ettől a ter­vünktől.- Bemutatták-e már az igazgató­nak javasolt jelölteket a dolgozókol­lektíváknak? • Nem, de ezt nem is tartjuk fontosnak, hisz mindenütt helybeli vezetőket, konkrétan a korábbi igaz­gatót és a termelési igazgatóhelyet­test tettük meg jelöltnek.- Igazgató elvtárs, nem gondolja, hogy ez formális megoldásnak tűnhet? • Erre is gondoltunk, mégis meg­győződésem, hogy helyesen jártunk el. Vállalatainknál évek óta nagy figyelmet szenteltek a kádertartalé­kok nevelésének, tehát a régi igaz­gatókon kívül elsősorban nekik kell rendelkezniük azokkal a feltételek­kel, amelyek egy többezer hektáros gazdaság tevékenységének irányí­tására alkalmassá tehetnek valakit. A vállalatok üzemi párt- és szak- szervezeti bizottságainak bemutat­tuk jelöltjeinket, s ellenvetést sehol sem tapasztaltunk. Most már a vá­lasztók, a dolgozókollektívák felada­ta, hogy eldöntsék, tetszik-e nekik az előterjesztett javaslat, illetve beé­rik-e azzal a programmal, amelyet a vállalatok gazdasági és szociális fejlesztésével kapcsolatban a jelöl­tek a küldöttek testülete előtt fognak ismertetni. Ha ezeket a programokat történetesen nem fogadják el a sa­játjuknak, még mindig jogukban áll a titkos választásokon akár egy har­madik személyt javasolni és megvá­lasztani a vállalat igazgatójává. KÁDEK GÁBOR mennyi ellenzéki erővel. A másik féllel való kölcsönös megállapodás után ez a platform koalíciós kormány létrehozásá­hoz vezethetne Afganisztánban, méghoz­zá minél szélesebb alapon, és így véget lehetne vetni az évek óta tartó véron­tásnak. A szovjet fél, sajnos, kénytelen megál­lapítani, hogy a rendezési folyamat job­ban előrehaladhatott volna, ha a genfi megállapodások más aláírói, mindeneke­lőtt Pakisztán, hasonlóan felelősségtelje­sen, következetesen és energikusan tel­jesítenék a genfi megállapodásokból reá­juk háruló kötelezettségeket. A gyakorlat­ban azonban ezzel éppen ellentétes hely­zet figyelhető meg. Mint ismeretes, az Afganisztán körüli helyzet politikai rendezésének egyik fő kérdése a csapatkivonással együtt az afgánok belügyeibe való külső beavatko­zás beszüntetése. Logikus és indokolt lenne elvárni, hogy ez az elsősorban Pakisztán területéről megvalósuló bea­vatkozás befejeződik a genfi megállapo­dások hatályba lépésével. Csakhogy ma, a genfi megállapodások érvénybe lépése után három hónappal is nemcsak hogy folytatódik az afgán ügyekbe való beavat­kozás, hanem bizonyos mértékig még fokozódott is. Pakisztánból Afganisztánba állandóan nagy mennyiségű fegyvert szállítanak, ezen belül nehéz fegyvereket is, fegyveres alakulatokat küldenek és külföldi kiképzőket. Az utóbbi időben az Afgán Köztársa­ság fővárosát, Kabult rendszeresen raké­tákkal lövik. Ez ártatlan emberek - nők, gyerekek és öregek - halálát okozza, jelentős anyagi károk keletkeznek a lakó­negyedekben. Ezek a barbár támadások közvetlen provokációt jelentenek az afgán kormánynak a vérontás beszüntetésére és Afganisztánban a béke elérésére irá­nyuló erőfeszítései ellen. Ezekért és a ha­sonló bűnöző terrorista akciókért nem­csak közvetlen végrehajtóikat terheli a fe­lelősség, hanem azokat is, akik az ellen­zéket pusztító fegyverekkel látják el és lényegében ösztönzik az olyan akciókra, amelyek összeegyeztethetetlenek a hu­manizmus elveivel és a nemzetközi joggal. Az a tény, hogy Pakisztán megsérti a genfi megállapodásokból eredő kötele­zettségeit, bizonyítható azzal is, hogy közvetlenül az Afgán Köztársaság törvé­nyes kormányának megdöntésére ösz­tönzi az afgán ellenzéket. A pakisztáni kormány közvetlen támogatásával a „he­tek szövetsége“ Pesavárban úgynevezett ideiglenes afgán kormányt hozott létre. Pakisztánnak ezek az akciói durván meg­sértik a kölcsönös kapcsolatokról, első­sorban pedig a be nem avatkozásról és az intervencióról történő lemondásról szóló afgán-pakisztáni megállapodás második cikkelyét. A pakisztáni félnek a genfi megállapodásokkal ellentétes megengedhetetlen akciói kiegészülnek a törekvésekkel, hogy megakadályozzák az afgán menekültek hazatérését és gá­tolják az ENSZ ellenőrző szervének tevé­kenységét, melynek gondoskodnia kell mindkét fél kötelezettségeinek szigorú teljesítéséről és ezek esetleges megsér­tésének megakadályozásáról. A genfi megállapodások teljesítése kö­rül kialakult helyzetnek törvényszerűen nyugtalanítania kell azokat, akiknek érde­ke az afganisztáni helyzet rendezése, és akik a politikai rendezésben látják a vér­ontás beszüntetésének és az afgánközi konstruktív párbeszéd megkezdésének elkerülhetetlen feltételét. Pakisztán a genfi megállapodásokat továbbra is csak a szovjet csapatok kivonására fogja korlátozni és figyelmen kívül hagyja konk­rét kötelezettségeit az Afganisztán bel­ügyeibe való be nem avatkozásra vonat­kozóan, akkor ez kedvezőtlen következ­ményekkel járhat az afgán rendezés szempontjából. A szovjet kormány teljes nyomatékkai kijelenti, hogy már nem lehet tűrni Pakisz­tán obstrukciós politikájának folytatódását az Afganisztánról szóló genfi megállapo­dások ügyében. A Szovjetunió ebben az esetben fenntartja magának a jogot a kia­lakult helyzet követelte intézkedések megtételére. A szovjet kormány ezzel összefüggés­ben reményét fejezi ki, hogy az Egyesült Államok, a genfi megállapodások egyik garantálója sem fogja tétlenül szemlélni, hogy Pakisztán megsérti ezeket a megál­lapodásokat, és a megfelelő irányban nyomást gyakorol rá. Ugyancsak fontos, hogy további országok is tudatosítsák felelősségüket az afgán kérdésben, és akadályozzák meg az olyan tevékenysé­get, amely nehezítené a genfi megállapo­dások megvalósítását, vagyis az egész afgán rendezést. Feltételezhető, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete, amely olyan jelen­tős mértékben hozzájárult a genfi megálla­podások eléréséhez, jelentős konstruktív szerepet játszhat az Afganisztán körüli helyzet sikeres politikai megoldásában is. Az ENSZ ellenőrző mechanizmusa ren­delkezik azzal a potenciállal és lehetősé­gekkel, melyek segítségével aktívan jár­hat el és gondoskodhat valamennyi fél kötelezettségvállalásainak pontos teljesí­téséről. Ebben a tevékenységében az ENSZ - ugyanúgy mint korábban - szá­míthat a Szovjetunió maximális együttmű­ködésére és segítségére. A Szovjetunió így továbbra is sokolda­lúan arra fog törekedni, hogy a genfi tapasztalatokat sikeresen kihasználják a regionális konfliktusok megoldásában. Itt azonban sok minden függ a genfi megállapodások valamennyi részvevője és az afgán kérdésben érdekelt vala­mennyi politikai erő elszántságától és po­litikai akaratától. Ha valóban megnyilvá­nul a realizmus, az előrelátás és az afga­nisztáni békére való törekvés, akkor kö­zelebb lesz az a nap, amikor az afgán problémáról múlt időben lehetett beszélni. A feladat tehát abban rejlik, hogy az afgán ügyekben maximálisan ki legyenek hasz­nálva az új gondolkodásmódnak és a nem konfrontációs hozzáállásnak azok a meg­nyilvánulásai, amelyek a nemzetközi kap­csolatokban egyre elfogadottabbak és napjaink realitásává válnak. A szovjet csapatkivonás első szaka­szának befejezése alkalmából Nadzsi­bullah afgán államfő Kabulban sajtóérte­kezletet tartott. Bevezetőben kijelentette, a kivonás kezdete óta eltelt három hónap meggyőzően bizonyította, ki óhajtja Afga­nisztánban a békés normalizálást és ki akadályozza azt. Az afgán vezető megállapította, a gen­fi megállapodások értelmében folyó szov­jet csapatkivonás megmutatta, Afganisz­tán következetesen betartja kötelezett­ségvállalásait. A szovjet egységek mos­tantól már csupán hat afgán tartomány­ban tartózkodnak, s kivonásuk tovább folytatódik. Nadzsibullah rámutatott, az akadályok és a nehézségek ellenére május 15-e óta jelentős haladást sikerült elérni a helyzet normalizálása területén. Nem vitás - foly­tatta -, hogy a nemzeti megbékélési poli­tika eredményei még nagyobbak lehetné­nek, ám ezt a folyamatot akadályozzák az Afganisztán ellen kívülről, mindenekelőtt Pakisztánból szervezett felforgató akciók. Ezzel összefüggésben felhívta rá a fi­gyelmet, hogy az Afganisztán körüli hely­zet rendezéséről szóló genfi dokumentu­mok érvénybe lépése után szemmel lát­hatóan fokozódott a szélsőséges erők aktivitása. Közölte az újságírókkal, hogy pakisztáni területen, az afgán határ köze­lében 181 katonai kiképző központot tar­tanak fenn az afgán fegyveres ellenzék számára, s ugyanitt 50 fegyver- és lőszer­raktár található. Ezek a létesítmények Pesavar, Paracsinar, Qvéta és Csaman városok közelében működnek. Ezzel pár­huzamosan Pakisztán széles körű propa­gandakampányt folytat Afganisztán ellen. Ez az aktivitás az utóbbi hónapokban nemzetközi agresszió formáját öltötte, s az afgán nép hatalmas ideológiai és lélektani háborúnak van kitéve. Nadzsibullah hozzáfűzte, az ún. afgán kérdés rendezése kizárólag a genfi meg­állapodások teljes megvalósításától és a nemzeti megbékélési politika sikerétől függ. Nadzsibullah a szovjet csapatkivonás első szakaszának befejezése alkalmából cikket írt a moszkvai Pravdának. Ebben leszögezi, a szovjet internacionalisták be­csülettel teljesítették küldetésüket, s amellett, hogy segítettek megvédeni a demokratikus jogokat és szabadságjo­gokat, az ország biztonságát, felépítettek 87 iskolát, 25 kórházat, 326 lakóházat, 35 mecsetet és 53 hidat, falvak százaiba vezették be az áramot, megrongált üze­mek, utak újjáépítésében segédkeztek. Provokáció Gdanskban (ČSTK) - A lengyelországi Gdanskban vasárnap mintegy 200 agresszív fiatal zavargásokat próbált szítani - jelentette a PAP hírügynökség. Előbb Henryk Jan­kowski pap tartott kormányellenes prédi­kációt a Szent Brigitta templomban, majd az antikommunista jelszavakat kiáltozó tüntetők a városközpont felé indultak. A rendfenntartó erők tagjait kövekkel do­bálták meg és leromboltak egy kerti kávé­házat. Hat rendőr megsebesült. A szélső­ségeseknek azonban nem sikerült tömeg- megmozdulást kiprovokálni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom