Új Szó, 1988. július (41. évfolyam, 153-178. szám)
1988-07-11 / 161. szám, hétfő
Új húsipari üzem kezdte meg termelését a napokban Olomoucban. A maga nemében jelenleg a legkorszerűbb létesítmény hazánkban. A több mint 500 millió korona költséggel épült új üzem évente 9600 tonna húsipari terméket fog előállítani, s a korszerű technika bevezetése lehetővé tette a régi munkamódszerek innoválását. Jan Rýznar virslitölteléket kever. (Petr Berger felvétele - ČTK) A népi ellenőrzési szervek tapasztalatai Következetesebben a törvénysértők ellen Amikor a CSKP KB Elnökségének Levele megjelent és figyelmeztetett a törvény- és jogszabálysértők elleni következetesebb harc szükségességére, néhányan megjegyezték: „Miért kell nálunk figyelmeztetni a törvények megtartására? Hiszen ezek amúgy is mindenki számára érvényesek!?“ Valóban, a törvények mindenkire bizonyos kötelezettségeket rónak s ez így van, amióta csak léteznek a társadalom életét szabályozó, emberi jogokat és kötelességeket meghatározó törvények és rendeletek. De az is igaz, hogy kezdettől fogva voltak és vannak emberek, akik ilyen, vagy olyan formában megsértik ezeket. Sajnos, nagyobb arányban, mint gondolnánk s maga az élet bizonyítja, mennyire szükséges a törvény és jogszabálysértők elleni következetes harc társadalmi és gazdasági életünk minden területén. ÚJ SZÚ Ezt igazolják például a Kelet-szlovákiai Kerületi Népi Ellenőrzési Bizottság által a kerület 15 intézményében végzett felmérés eredményei is. A közelmúltban a kerületi nemzeti bizottság tanácsa is foglalkozott ezekkel s megállapította, hogy a kerület néhány vállalatánál, üzemében nem tettek eleget teljes mértékben az SZSZK kormánya elvárásainak és elhanyagolják a szocialista törvényesség megszilárdításával kapcsolatos feladataik teljesítését. De térjünk át a népi ellenőrzési szervek által megállapított konkrét tényekre. Elítélendő mulasztás például, hogy a Stará Ľubovňa-i Szolgáltató- vállalatnál 1985-87-ben a szocialista törvényesség és fegyelem megszilárdításának kérdéseivel nem foglalkozott a pártszervezet, a szak- szervezet, sőt a vállalat dolgozóit sem tájékoztatták ezekről a dolgokról. A Humennéi Járási Ipari Vállalatnál sem tárgyalták meg, nem bontották le saját feltételeikre az SZSZK kormányának határozatát. Hasonló fogyatékosságokkal találkoztak a népi ellenőrök Prešovban az Állami Műemlék- és Természetvédelmi Intézetben, a Vendéglátóipari Vállalatnál, a Michalovcei Járási Építőipari Vállalatnál, a Kežmaroki Helyiipari Vállalatnál és több más helyen. A népi ellenőrök a társadalmi tulajdon védelmével kapcsolatban is fogyatékosságokat tártak fel, megállapították, hogy több helyen nem vezetik rendszeresen az alapeszközök nyilvántartását, a leltári tárgyak nincsenek ellátva számokkal, sok esetben nem kötnek szerződést az anyagilag felelős dolgozókkal, mint például a rozsnyói, Spišská Nová Ves-i, svidníki járási szolgáltatóvállalatnál, a Vranovi Járási Építőipari Vállalatnál. A vállalati, üzemi épületek védelme körül sincs minden rendjén, állapították meg a népi ellenőrök. Hiányos a belépő személyek, az érkező és távozó gépkocsik ellenőrzése, sok helyen megrongálódott a kerítés, az épületek hiányosan megvilágítottak, ami fokozza a szocialista vagyon megkárosításának lehetőségét. Ennek kapcsán eszembe jutott egy konkrét eset. Néhány esztendővel ezelőtt a Frucona trebišovi üzemébe kinevezett új igazgatónak, Molnár István mérnöknek első intézkedései között szerepelt az üzemi kerítés „kiskapuinak“ - a szándékosan csinált lyukaknak - megszüntetése, a belépő- és kilépő ellenőrzések, valamint a munkafegyelem megszigorítása. Mindez jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a korábban elég hosszú ideig kedvezőtlen gazdasági eredményeket elérő intézményből néhány éven belül eredményes gazdasági egység lett, amely meg is kapta a Szocialista Munka Üzeme címet. Sokkal szívesebben írnánk ilyen pozitív változásokról, mint arról, hogy a Kassai (Košice) Közlekedési vállalatnál nem zárják be azoknak a műhelyeknek, garázsoknak ajtaját, ahol a pótalkatrészek kézi raktára van. Az ellenőrzés idején a Spišská Nová Ves-i Szolgáltatóvállalatnál nyitva voltak a javításra átvett gépkocsik, bárki ,,gazdálkodhatott“ bennük. A vállalat dolgozóinak nincs aláírt személyi lapjuk, ezeken nincs nyilvántartva a személyi használatba átvett számítógép stb. A Michalovcei Járási Építőipari Vállalatnál a népi ellenőrök megállapították, hogy a személyi használatba átvett irodai, munkahelyi felszerelések többsége „házon kívül“ van. Az egyik dolgozó, Ján Kamenský hat ilyen vállalati vagyont képző tárgyat vett át, ezek közül hármat: egy villanyfúrógépet, egy RTB hegesztőt és egy villany köszörűt saját céljaira, otthoni műhelyében hasznosít. Hasonlóképpen Vladimír Soukup öt vállalati felszerelésből kettőt állandóan otthon használ. Történnek még sajnos, furcsább dolgok is. A Kežmaroki Helyi-ipari Vállalatnál a népi ellenőrök jelentős különbségeket állapítottak meg egy találomra kiválasztott fémtermékraktárban. Elég sok anyag csupán a nyilvántartásban létezett, viszont az 1987-es évi leltárt készítő bizottság tagjai szerint semmilyen hiányról nem volt szó. Ezt aláírásukkal bizonyították. Ezek szerint nagyon felelőtlenül készülhetett a leltár. A népi ellenőrök szerint a Rozsnyói (Rožňava) Járási Szolgáltató Vállalatnál még a rendszeres évenkénti leltárt sem készítik el. Ennek következménye, hogy az elmúlt évi leltározásnál több mint 241,5 ezer korona értékű hiányt állapítottak meg. A Humennéi Járási Építőipari Vállalat tavalyi leltára szerint „hiányzott“ egy szórópisztoly, egy MATABO köszörűgép, egy kalkulációsgép, összesen 9410 korona értékben. Egy összehasonlító ellenőrzés megállapította, hogy a vállalat egyik dolgozója, Anton Otavka mérnök öt darab kalkulációsgépet vett át, de munkahelyén csupán hármat találtak. Ilyen és hasonló visszásságok, szabálytalanságok felmerültek az ellenőrzés folyamán a Kassai (Košice) Közlekedési Vállalatnál, a Király- helmeci (Kráľovský Chlmec) Járási Ipari Vállalatnál, a Prešovi Vendéglátóipari Vállalatnál, a Stará Ľubovňa-i Szolgáltatóvállalatnál és a Vranovi Járási Építőipari Vállalatnál is. Nagyon kedvezőtlenül alakult a helyzet kerületszerte az ún. nem produktív kiadások (leltárhiány, anyagi kár, pénzbírság, késedelmi illeték stb.) terén, tavaly csupán öt vállalatnál több mint 1,7 millió koronát tettek ki. A népi ellenőrök rengeteg fogyatékosságot találtak a vállalati kármegállapító bizottságok munkájában is, ezek nem járnak el következetesen a kárt előidéző személyek ellen, legtöbb esetben nem igénylik a minimális kártérítést sem. A sok közül említsünk néhány példát. A Svidníki Járási Szolgáltatóvállalatnál több mint 51 ezer koronás hiány esetében 922 koronás kártérítést írtak elő! Szepsiben (Moldava nad Bodvou) a Járási Szolgáltató- vállalat illetékesei egy több mint 44 ezer koronás hiány esetében 6148 korona térítést és egy 30 621 koronás tétel esetében csupán 91 korona térítést követeltek. A Bardejovi Járási Építőipari Vállalatnál 116 508 korona értékű kár miatt csupán 3372 koronás megtérítést kértek! Ritka esettel találkoztak a népi ellenőrök a Prešovi Vendéglátóipari Vállalatnál, ahol 20 466 koronás hiányt az érintett személy teljes mértékben megtérítette. Sajnos, kevés pozitív példát sorolhatunk fel, ami egyben igen komoly figyelmeztetés; az illetékeseknek gyakrabban és még szigorúbban kell ellenőrizniük. Akkor talán kevesebb olyan esettel találkoznának, mint amilyet a népi ellenőrök a Spišská Nová Ves-i Szolgáltató- vállalatnál lepleztek le. A vállalat saját alkalmazottjának 13 650 koronáért eladott egy Moszkvics személygépkocsit, amely 15 756 kilométert futott le! Közben a vállalat 18 hónap alatt 41 383 koronát fizetett ennek a gépkocsinak a javítására! Ez aztán a gazdálkodás! Sajnálatos dolog, hogy a drága pénzen megvásárolt gépi berendezéseket egyes vállalatok, üzemek nem használják ki. Például a Stará Ľubovňa-i Szolgáltatóvállalat a gumijavító részlege számára vásárolt 83 400 koronáért egy gépet, amelyet a mai napig nem használnak. Akárcsak azt az EDA 22-es gőzfej- lesztógépet, amit több mint 17 ezer koronáért vásároltak. A Humennéi Járási Építőipari Vállalat 247 027 ezer korona értékben vásárolt 1985 márciusában egy 1720-as ROBOT- RON-t, amelyet előreláthatólag egyhamar nem is használnak majd. Igen sok fogyatékosságot tártak fel a népi ellenőrök a kerület meglátogatott 15 vállalatának gazdálkodásában. Ezek mindegyike kimeríti a szabálysértés, sót néhány esetben a törvénysértés fogalmát is. Példákat sorolhatnánk fel arról, milyen furfangos módon számláznak el olyan munkálatokat, amit el sem végeztek, milyen módszereket alkalmazva fizetnek jutalmat és járadékot saját alkalmazottaiknak - a rendes fizetésen kívül - olyan munkáért, amiért fizetést kapnak stb. Képtelenség lenne mindezekről itt beszámolni, talán szükségtelen is, hiszen okulásként ennyi is elég. A népi ellenőrök egyébként 79 gazdasági vezető felelősségre vonására tettek javaslatot. A CSKP KB Elnökségének Levele arra figyelmeztet bennünket, - s amint példáinkból is kiérezzük teljesen indokoltan - hogy még következetesebben kell harcolni a törvénysértők ellen. KULIK GELLÉRT Önálló gondolkodásra ösztönző légkörben Sokszor hallhatjuk, olvashatjuk manapság, hogy jövőnk a fiatal nemzedék nevelésétől függ. Olyan régi igazság ez, amely nem szorul bizonyításra. Nyilván nem mindegy, hogy társadalmunk fejlődésének jelenlegi szakaszában, amelyet az átalakulás, a változás forradalmi dinamizmusa jellemez, milyen szakmai, politikai világnézeti és erkölcsi felkészültségű generáció lép a gazdasági és társadalmi élet küzdőterére. A korszerű szakmai tudás mellett fontos szerepe van a világnézetnek is. Mint köztudomású a világnézet döntő befolyással lehet az egyén erkölcsi és politikai magatartására. A nevelést szokás - némi leegyszerűsítéssel - kizárólag az iskola feladatának tekinteni, pedig a társadalom bonyolult szerkezetének számtalan eleme osztozik benne, a maga módján alakítja az új nemzedék magatartását. Fontos szerep hárul például az iskola nevelőmunkáját kiegészítő intézményekre. Köztük kell számon tartanunk az ifjúsági és pionírházakat, amelyek ma már a kisebb városokban is működnek. Az 1987-1988-as iskolaévben a Galántai (Galanta) Ifjúsági és Pionírház keretében két világnézeti szakkör tevékenykedett. Az egyiket 15 negyedikes, a másikat 10 harmadikos gimnáziumi tanuló látogatta. Horváth István középiskolai tanártól, a szakkör vezetőjétől először arról érdeklődtem, milyen beállítottságú fiatalok jelentkeznek világnézeti szakkörbe. Kérdésemre válaszolva elmondotta, hogy zömmel azok, akik pedagógusok, újságírók, jogászok szeretnének lenni, és ennek megfelelő főiskolán, illetve egyetemen kívánnak tanulmányokat folytatni. Vagyis hivatásuknál fogva valamilyen formában közük lesz a neveléshez. Akadt köztük természetesen olyan is, aki műszaki pályára készül ugyan, de érdeklik ót az elvont gondokodást követelő világnézeti és filozófiai kérdések.- Heti kétórás foglalkozásban, szemináriumi formában vettük át az egyes témákat - folytatta beszélgetőtársam. - A témák egyes rész- problémáiból a résztvevők maguk készítettek kiselőadásokat, s ezt a kör tagjai megvitatták. Mindenkinek lehetősége volt kifejteni a kérdésről véleményét, s ez nemcsak a probléma mélyebb megismerését tette lehetővé, hanem hozzájárult a résztvevők vitakultúrájának fejlődéséhez is. Sokat segít ez a módszer abban is, hogy a fiatalok elsajátítsák a könyvvel végzett önálló munkát; azt is mondhatnám, a tudományos kutatómunka alapjait. Nem könnyítettem dolgukat a szokásos módon azzal, hogy a megfelelő könyvet a kezükbe adtam, kijelölve belőle a szükséges részt, csupán a könyv címét adtam meg, rákényszerítve így a feladatra kiszemeltet, hogy az iskola tanári vagy ifjúsági könyvtárában, esetleg a városi közkönyvtárban maga kutassa föl. Ezután a könyvet legalább át kellett lapoznia ahhoz, hogy az előadáshoz szükséges részeket megtalálja, a fontosabb adatokat kijegyezze. Ami pedig a kiselőadásokat illeti, azok jó alkalmat adtak a nyilvános szereplésre, s ezzel egy kicsit a jövendő foglalkozás gyakorlására is. A tanulók körében kedvelt galántai tanár a foglalkozások témáira vonatkozó kérdésemre elmondta, hogy azok fölölelték a materialista és az idealista vallási világnézet legalapvetőbb kérdéseit. Bő teret szenteltek a vallás keletkezésének, ismeretelméleti és társadalmi gyökereinek, az egyén és a társadalom életében betöltött szerepének. Rendkívül nagy érdeklődést tanúsítottak a résztvevők a vallás és a szocialista állam, az illegális vallási szervezetek és szekták kérdései iránt. Ezekről a témákról alakult ki a legélénkebb vita. A szakkörvezető szavai szerint a foglalkozásokon nagyon fontos a megfelelő légkör kialakítása. Minden résztvevőnek éreznie kell, hogy véleményét komolyan veszik, nem űznek gúnyt esetleges tévedéséből. Csupán az önálló gondolkodást ösztönző demokratikus feltételek teszik lehetővé a nézetek, álláspontok szembesítését és a helyes következtetés levonását. Ez azért fontos, mert a világnézeti meggyőződéshez mindenkinek magának kell eljutnia, azt nem lehet senkire rákényszeríteni.- Azt persze nem állítom, hogy minden résztvevő egyformán aktív volt - folytatta hamisítatlan tanáros hévvel Horváth István. - Mindkét csoportban voltak visszahúzódó, nézetüket nehezen és ritkán kifejtő fiatalok is. Köztük talán még olyan is akadt, aki a szakkör látogatásával csak az egyetemi vagy a főiskolai felvételihez akart nagyobb esélyt biztosítani magának. Munkánk színvonalára ezek azonban nem voltak meghatározó befolyással. Ezután arra terelődött a szó, milyen is a fiatalok világképe, világnézete. A körvezető a következőkben összegezte tapasztalatait:- Nincs módom - s gondolom ez senkinek nem adatott meg -, hogy véleményt mondjak az ifjúság egészének vagy többségének világnézetéről. Egy szűk rétegének világnézetéről is csak bizonyos következtetéseket tudok levonni eddigi tapasztalataimból. Elsősorban azt kell megállapítanom, hogy az erőteljes természettudományos beállítottság ellenére egy részük nagy érdeklődést és fogékonyságot tanúsít az egyes világnézeti, filozófiai kérdések iránt. Akadnak persze olyanok is, akik ismeretlen, de úgy gondolom, földerítésre érdemes okokból bezárkóznak szűk érdeklődési szakterületükre, és fölöslegesnek tartják ilyenekre pazarolni az energiát. Ti- zenhét-tizennyoc éves korban még nem kérhetjük számon egyetlen fiatalon sem a kiforrott világnézetet. Azok azonban, akik iskolai tanulmányaikban is jó eredményeket érnek el, a megfelelő szaktudományos ismeretek birtokában megvethetik tudományos világnézetük szilárd alapját. E kérdésemmel kapcsolatban hivatkozott iskolájukban - a galántai gimnáziumban - végzett felmérés eredményeire. A számos kérdést tartalmazó háromoldalas felmérőlap valamennyi kérdésére adott válasz ismertetésére itt természetesen nincs terünk. Érdekességképpen csupán néhány adat: az egyik első osztály 29 tanulója közül valamivel több mint egy negyede vallotta magát vallásosnak, meggyóződéses ateistának 38 százalékuk, a többieknek nem volt kialakult álláspontjuk ebben a kérdésben. Ha tekintetbe vesszük, hogy a mérőlapon az osztály csaknem valamennyi tanulója a közösségért végzett hasznos munkát jelölte meg életcéljaként, a nevelómunka eredményeivel elégedettek is lehetnénk. Mindketten egyetértettünk azonban abban, hogy az efféle fölméréseket, mégha névtelenek is, bizonyos fenntartásokkal kell kezelni. A szubjektív becsléseknél azonban többet érnek, és bizonyos eltéréseket föltételezve, következtethetünk belőlük ifjúságunk e legműveltebb rétegének világnézetére. Beszélgetésünk után még jó ideig foglalkoztattak ezek a kérdések. Arra gondoltam, milyen világnézetük, életcéljuk van azoknak a fiataloknak, akik rockkoncertokon tombolnak önkívületben, vagy (Kosztolányi szavával élve) a labdaórület vagy egyéb hatására vandál pusztítást végeznek mindenben, ami útjukba esik. Ez a rétege ifjúságunknak vajon milyennek látja sok gonddalbajjal terhes világunkat? Ennek földerítése amennyire érdekes, annyira szükséges feladat. MORVAY GÁBOR
