Új Szó, 1988. július (41. évfolyam, 153-178. szám)

1988-07-01 / 153. szám, péntek

Mihail Gorbacsov előadói beszéde (Folytatás az 5. oldalról) fontos - örömteli és lelkesítő - körülményt hozott felszínre. Ez, annyi kísérlet, drámai helyzet és tragikus visszaesés után új erővel bizonyítja annak a történelmi' választásnak a helyességét, amellyel népünk 1917-ben a szocializmust választotta. Nézzék meg: most mindenki elmondhatja amit gondol, és amit el akar mondani. S a vélemények­nek, a mérlegeléseknek, az érzelmeknek ez a sok­félesége a közéletben eddig nem látott méreteket ölt és a legkülönfélébb formában jelenik meg. De mi is történt tulajdonképpen? Mindenféle takargatás és szépítgetés nélkül elmondhatjuk, hogy az eddig elhangzott vélemények minden élessége és bíráló hangneme mellett a szovjet nép az átalakítás mene­tében újra határozottan és erőteljesen a szocializ­mus mellett tette le a voksát. Igen, elhatárolódunk mindattól, ami eltorzította a harmincas években a szocializmust és mindattól, ami a hetvenes évek megtorpanásához vezetett. Az elmúlt időszakok torzításaitól és lerakódásaitól meg­tisztított szocializmust akarunk, amely ugyanakkor örökölné mindazt a jót, amit eszmerendszerünk alapítóinak alkotó gondolkodása szült. Mindazt, ami a nép munkájával és verejtékével valósult meg és tükrözi e nép vágyait, reményeit. Olyan szocializ­must akarunk, amely magába foglalja a világfejlódés legjobb tapasztalatát és teljes mértékig az emberi haladás vívmányain alapul. Természetesen, ma lehetetlen részleteiben leírni annak a jövendőnek az arculatát, amelyhez a pe­resztrojkán keresztül törekszünk. De ki lehet és szükséges is kijelölni alapvető mutatóit és főbb vonásait annak, amit a társadalom minőségileg új állapotának nevezünk. Lehetséges, hiszen a társadalmi átalakulások főbb irányai és tendenciái már megmutatkoztak. Szükséges, hiszen túl a felszínre került hiányossá­gok kritikáján és túl annak megértésén, hogy mitől kell megszabadulnunk, óriási igény van konstruktív és pozitív irányadó szempontokra, amelyek megha­tározzák, milyen utakon és milyen eszközökkel lehet közelíteni gyakorlatunkat a végső célokhoz, a szo­cializmus ideáljaihoz. A szocializmust, mi az igazi és reális humaniz­mus rendjének képzeljük el, amelyben ténylegesen az ember szolgál „minden dolgok mércéjéül“. A társadalom egész fejlődése - a gazdaságtól kezdve a szellemi-ideológiai szféráig - az ember szükségleteinek kielégítésére, az ember mindenol­dalú fejlesztésére irányul. S mindezt az emberek munkája, alkotó tevékenysége, energiája hozza létre. A szocializmust mi a gazdaság olyan hatékony és dinamikus rendszerének tekintjük, amely a tudo­mányos-műszaki haladás legnagyszerűbb vívmá­nyain alapszik és a legmagasabb fokú hatékonysá­got biztosítja a munkában, a társadalmi igények kielégítésének közvetlenül alávetett, az ahhoz ru­galmasan alkalmazkodó gazdaságban. Ennek a gazdaságnak az alapját a társadalmi és a szemé­lyi tulajdon változatos formái, a különböző termelési szervezetek alkotják, amelyekben a dolgozók való­ban tulajdonosként lépnek fel, s amelyek biztosítják a közvetlen kapcsolatot a munkabér és a munka eredménye között. A népgazdaság tervszerű irányí­tásának kiindulási pontja az, hogy a strukturális kérdések eldöntésében a központ szerepe szerve­sen összekapcsolódik az olyan - árutermelőkként fellépő - termelési egységek széles körű önállósá­gával, amelyek a gazdasági önelszámolás, az önál­lóság és a piacra történő termelés alapján mű­ködnek. A szocializmust mi a társadalmi igazságosság rendszerének tekintjük. Ez a rendszer összekap­csolja a munkát, az egészségvédelmet, az oktatást, a lakást illető létfontosságú szükségletek társadalmi biztosítékait a munka szerinti elosztás elvének kö­vetkezetes megvalósításával, az egyenlősdi, a tár­sadalmi élősködés bármiféle formájának kiküszöbö­lésével. Ez olyan társadalom, amelyben mindenekelőtt az ember képességeit, alkotó munkáját, mesterségbeli tudását, tehetségét értékelik, illetve becsülik meg anyagilag és erkölcsileg. A szocializmust mi a nagy fokú kulturáltság és erkölcsiség rendszerének tekintjük. Ez a rendszer örökségének tekinti és gyarapítja az emberiség szellemi fejlődésének legnagyszerűbb vívmányait, gazdag erkölcsi tapasztalatát. Ez a teljes értékű, anyagi és szellemi vonatkozásaiban tartalmas életet élő dolgozó ember társadalma, az olyan emberé, aki elveti a fogyasztói szemléletet, a lélektelenséget és a kulturális primitivizmust. A magas fokú kultúra magában foglalja a társadalom ökológiai kultúráját, az emberi élet és termelő tevékenység természeti feltételeihez való megfontolt, ésszerű viszonyulást, a természeti kincsek védelmét és gyarapítását. A szocializmust mi a valódi néphatalom rendsze­rének tekintjük, amelyben minden dolgozónak bizto­sítják a teljes lehetőséget arra, hogy megfogalmaz­za szükségleteit és érdekeit, részt vegyen a társa­dalmi folyamatok irányításában. A valódi néphata­lom megszünteti az embernek a hatalomtól való elidegenülését. Ez a nép szocialista önigazgatásá­nak, a gazdaság és a szociális folyamatok mélysé­gesen és következetesen demokratikus irányításá­nak, a törvényességnek, a nyitottságnak és a nyilvá­nosságnak a társadalma. A szocializmust mi minden nemzet és nemzeti­ség valódi egyenlősége, szociális és szellemi felvi­rágzása rendszerének tekintjük, amelyben nincs helye semmiféle nemzetiségi viszálynak, nacionalis­ta és soviniszta előítéletnek; amelyben a népek internacionalizmusa és testvérisége uralkodik. Vé­gezetül a szocializmust mi olyan rendszernek tekint­jük, amelynek természetéhez és érdekeihez szer­vesen hozzá tartozik a békére, a testvéri szocialista országok együttműködésének és közös fellépésé­nek erősítésére való törekvés. Szervesen hozzá tartozik az a szándék, hogy minden nép és állam között megteremtsék a normális és civilizált kapcso­latokat az egyenjogúság, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás, a népek szuverén önrendel­kezési joga elveinek alapján. Mi a szocializmusnak éppen erre a demokratikus, humánus arculatára gondolunk, amikor arról beszélünk, hogy társadal­munk minőségileg új állapotot jelent a kommuniz­mushoz vezető folyamatban. Az elkövetkező évek fogják meghatározni orszá­gunk jövőjét, a szovjet rendszer sorsát. A jövőnk olyan lesz, mint amilyennek megteremtjük. Mi ma­gunk - ezt senki nem végzi el értünk vagy helyet­tünk. A kérdés így vetődik fel, s nekünk egyenes választ kell adnunk erre a kérdésre. Köntörfalazás és határozatlanság nélküli választ. A válaszadásnál nem tekinthetünk el az óhajok és a valóság, a sza­vak és a tettek, a szubjektív elképzelések és az objektív valóság becsületes összevetésétől. A szovjet nép világos perspektívákat akar. Viruló és kikötések nélküli demokráciát. Kivétel nélküli törvényességet. Nyilvánosságot mindenben: a nagy és a kis ügyekben. Testvériséget és elvtársiasságot a kapcsolatokban. A munkaszeretet és a tehetség, az ügy és a társadalmi kötelesség hűséges szolgá­latának tiszteletét. Nekünk nem társadalmi utópiákra van szükségünk, hanem pontos iránymutatásokra, szocialista mivoltunk objektív kritériumaira a válto­zások minden szakaszában, hogy pontosan meg lehessen állapítani a társadalmi fejlődés tendenciáit, hogy ne sodorjon el - mint az a múltban nem egyszer megtörtént - a hétköznapok rutinja, a ki- rakat-dicsőség. Mi meggyőződéssel hisszük, hogy életképes a szociális igazságosság társadalmának, a szabad és egyenjogú emberek civilizációjának felépíthetó- ségét tudományosan megalapozó marxista-leninis- ta tanítás. Ez a tanítás vezérel bennünket a forradal­mi átalakítás során. S így fogunk cselekedni abban az új, legfontosabb szakaszában is, amely pártérte­kezletünktől kezdődik! Elvtársak! Az előadói beszéd végére érve szeret­nék általánosságban szólni a pártértekezletet mege­lőző vitáról, amely különösen élénkké vált a központi bizottság téziseinek nyilvánosságra hozatala után. Rég nem volt pártunkban, társadalmunkban ilyen széles körű, szenvedélyes és gyümölcsöző vita, amelyet az eleven gondolat, a javaslatok nagy száma és a vélemények időnkénti éles ütközése jellemzett volna. A vita középpontjában valóban a peresztrojká­nak, a társadalmi és a párton belüli élet demokrati­zálásának legfontosabb kérdései álltak. Gyakorlati­lag egyetlen dologról volt szó, arról, hogy mindezt miként lehet jobban csinálni. Kijelenthetjük, hogy azok a javaslatok és elkép­zelések, amelyekkel a központi bizottság az érte­kezlet elé állt, a párt és az egész nép közös gondolkodásából születtek. Célunk a több demokrá­cia, a több szocializmus, a dolgozó ember jobb élete, a haza nagysága és java. Ezekben a napokban értékelnünk kell azt, hogy milyen eredménnyel dolgoztunk e célok elérése érdekében és olyan rendkívül fontos dokumentumo­kat kell elfogadnunk, amelyek új lökést adnak az átalakításnak, visszafordíthatatlanná teszik azt. Ép­pen ez határozza meg minden küldött, az egész értekezlet felelősségének mértékét a párt és a szov­jet nép előtt. Az ország legnagyobb laskagomba-termesztöi A TERMÉS EGY RÉSZÉT TARTÓSÍTJÁK • VÍZFÜGGÖNYÖS FÓLIASÁTRAKBAN - OLCSÓBBAN • A GYÓGYSZERIPAR IS ÉRDEKLŐDIK A Komáromi (Komárno) Állami Gazdaság a külváros felé húzódó lakásépítés miatt évekkel ezelőtt kénytelen volt áttelepíteni a keltetés­re és csibenevelésre szakosított ba­romfifarmját. A megüresedett gaz­dasági épületeket azonban kár lett volna megsemmisíteni. Ekkor merült fel a gondolat, hogy talán érdemes volna kísérletet tenni a gombater­mesztéssel. Az országban akkor még csak négy gazdaság foglalko­zott a laskagomba termesztésével,a Komáromi Állami Gazdaság volt az ötödik vállalkozó. Az első évben, 1982-ben mindössze 20 tonna gom­bát szállítottak a piacra, viszont az idei tervük már 400 tonna laskagom- ba kitermelését irányozza elő. A gazdaság időközben a termés egy részének feldolgozására is felké­szült, így a laskagombatermesztés önálló melléküzemággá lépett elő. A gombatermesztés meghonosí­tásának ötlete az állami gazdaság igazgatójától származott, az elkép­zelés gyakorlati megvalósítása pe­dig Fehérváry Sándor mérnöknek, a gazdaság termelési igazgatóhe­lyettesének nevéhez fűződik. Vele beszélgettünk az eredményekről és a fejlesztési elképzelésekről. Prága északi részét 1992-től új csővezeték fogja ellátni ivóvízzel. Építése már javában folyik. A 23 kilométer hosszú vezeték két nyo­mócsövet fog pótolni. A képen Josef Šedivý a vezeték hegeszté­se közben. (Stanislav Peška felvétele - ČTK)- Bármilyen hihetetlen, Csehszlo­vákiában jelenleg a mi gazdaságunk termeli a forgalomba kerülő laska- gomba 85 százalékát. -Komoly fej­lesztési szándékaink vannak, így az évek során saját fajtagyűjteményt és törzstenyészetet hoztunk létre. A ke­resletre való tekintettel elhatároztuk, hogy nem csupán a termelést fogjuk fejleszteni és növelni, de a termés egy részének kisüzemi feldolgozá­sára is vállalkozunk. így az ország más körzeteibe is eljuttathatjuk ezt a csemegét és hozzájárulhattunk az élelmiszer-ipari termékek választé­kának bővítéséhez. Igen ám, csakhogy a vállalkozás kezdetben komoly akadályokba üt­között. Egyebek között hiányzott az ötlet megvalósításának legfonto­sabb feltétele, a feldolgozóipar bi­zalma és segítsége. A közeli kon­zervgyárak nem bíztak a vállalkozás sikerében, tehát nem vállalták a fel­dolgozó kisüzem létrehozásával járó terheket. Végül a kassai (Košice) Frucona nemzeti vállalat sietett a kezdeményezők segítségére, így lassan fedél alá került a mintegy 3 millió korona gépi berendezést igénylő feldolgozó részleg, melyben tavaly ősszel vette kezdetét az első tartósítási idény. Vagyis a társadal­mi igény és a szóban intenzíven támogatott vállalkozókedv ellenére nem éppen irigylésre méltó azoknak a helyzete, akik valóban kezdemé­nyezni akarnak.- A berendezés alapjában véve zavartalanul üzemelt, így kitűnő eredménnyel zártuk az első idényt. A konzerváló részlegünk, amely mindössze két kisebb helyiségből áll, összesen 100 ezer darab 0,7 literes üveget töltött meg enyhén sós lében tartósított laskagombával, ezenkívül a kassai Frucona részére is készítettünk paprikából, zöldbor­sóból, gyökérzöldségekből, karfiol­ból és uborkából élelmiszer-ipari alapanyagot. A fogyasztók körében keresett és közkedvelt a laskagomba. Nem csu­pán a friss, a félkésztermékként tar­tósított is. Ennélfogva érthető, hogy az állami gazdaság a termelés és feldolgozás növelését tervezi.- Olyan ütemben akarjuk fejlesz­teni a termelést, hogy a 8. ötéves tervidőszak végén évi 800 tonna laskagombát kínálhassunk a fo­gyasztóknak. Magunk 100 tonnával tervezzük növelni a termelést, to­vábbi 300 tonnát pedig az érdeklődő mezőgazdasági vállalatokkal ter­meltetünk meg, együttműködési szerződés alapján. Egyelőre három gazdasággal, az ekecsi (Okoő), nagymegyeri (čalovo) és nemesó­csai (Zemianska Olőa) szövetkeze­tekkel működünk együtt, de további vállalkozók jelentkezését várjuk. Gombacsírán kívül természetesen tanácsokkal, szakmai útmutatással is segítjük partnereink munkáját. A kertbarátok közül szintén többen érdeklődnek az együttműködés iránt, de ők partnerként nem jöhet­nek számításba, hisz nem rendel­keznek a* termelés eredményessé­gét szavatoló, alapvető feltételekkel. Például nincs szalmájuk és megfele­lő szellőztető berendezéssel felsze­relt helyiségük vagy gazdasági épü­letük. Az igazgatóhelyettes egyebek kö­zött elmondta, hogy jelenleg egy kilogramm laskagomba termelési költsége 4,50 korona. A jövedelme­zőség növelése céljából a gazdaság új termelési technológia bevezetését tervezi.- A baromfitelepen termálvízzel fütjük a gazdasági épületeket. A csővezetékekből kikerülő víz még hozzávetőlegesen 30 fokos, tehát kitünően megfelel a vízfüggönyös rendszerű fóliasátrak fűtésére. A vízfüggönyös fóliasátrakban 7500 négyzetméteres alapterületen éven­te 200 tonna laskagombát tervezünk termelni, mégpedig 2,50-3 koroná­val kisebb kilónkénti önköltséggel, mint eddig. A gazdaság a fogyasztói igények kielégítése mellett intenzíven kutatja a laskagomba értékesítésének to­vábbi lehetőségeit. Arra gondoltak, hogy mivel a laskagomba kevés energiát, viszont sok fehérjét tartal­maz (tartósított állapotban is), eset­leg a gyógyszeripar is hasznát ve­hetné az együttműködésnek. Konk­rét megállapodás még nem szüle­tett, azonban biztató, hogy a gyógy­szeripar érdeklődéssel fogadta a termelők kezdeményezését. SZITÁS GABRIELLA Ma már az elmúlt hetven év műszaki fejlődésének becses emléke az a gőzszivattyú­állomás, amely a Komáromi (Komárno) járásban levő Pat (Patince) és Virt között, közel a Dunához található. A képen a gőzszivattyú állomás gépi berendezései. (Ivan Rýchlo felvétele - ČSTK) Dunai vízlépcsőrendszer: Kihasználni a kedvező időjárást Mintegy 1,2 millió négyzetméter aszfaltbeton szigetelést kell még le­rakniuk a bratislavai Doprastav dol­gozóinak a körtvélyesi (Hrušov) víz­tározó és a gabőíkovói vízlépcső fel­vízcsatornájának belső gátjain, mi­előtt a jövő év decemberében elbo­rítja a Duna vize ezt a területet. A jelenlegi időszakban a két évvel ezelőtt megkezdett munkálatok már túl vannak a felén. Néhány, techno­lógiailag indokolt szigetelés nélküli résztől eltekintve a csaknem 17 kilo­méter hosszú felvízcsatorna bal ol­dali töltésén a szigetelési munkála­tokat befejezték. A jobb oldali tölté­sen március óta elkészült mintegy 2 és fél kilométer hosszan az alapo­zó réteg. Eközben hozzáláttak a tá­rozó és a felvízcsatorna alsó részé­nek megszilárdításához is, amit be­tonnal végeznek, és ezt a jövő év novemberéig 7,2 millió négyzetmé­teren kell befejezni. E gigantikus vízgazdálkodási ob­jektumok szigetelésének jó minősé­ge nemcsak az erőmű megbízható üzemelésének szempontjából rend­kívül fontos, hanem a térség vízgaz­dálkodási viszonyainak szabályozá­sa miatt is. Már csak azért is, mert a felvízcsatornában gyakorlatilag a környező térség felszínéhez viszo­nyítva nyolc méter magasan folyik majd a Duna vize. A gátak szigetelésének technoló­giája a tökéletes műszaki berende­zéseken és a jó minőségű osztályo­zott alapanyagon kívül is különleges feltételeket kíván. Például a szigete­lő aszfaltbeton-keverék hőmérsék­letét mindig a légköri viszonyokhoz kell igazítani, hogy azt megfelelően rakhassák le. A szigetelési munkála­tokat nem végezhetik sem esőben, sem fagyban. Mindezek a körülmé­nyek nehezítik a Doprastav dolgo­zóinak munkáját. Ugyancsak sok gondot okoznak a nagy hatásfokkal használt, külföl­dön gyártott technikai berendezések gyakori hibái, s ezek kijavításához ebben az évben gyakran nincs elég pótalkatrész. Nem mellékes tény, hogy a szigetelési munkálatok meg­valósítására megszabott időtartalé­kot gyakorlatilag ezidáig már kimerí­tették. Éppen ezért e létesítmények vízzel való feltöltésének határidejét betartani nem lesz könnyű. Nagyon sok múlik majd a hibátlan munka- szervezésen, az anyagszállítók munkájának összehangolásán, a műszaki szolgáltatásokon, s azok színvonalának, akárcsak a nyári idő­szak kedvező időjárási viszonyainak maximális kihasználásán. _ -mj­ÚJSZÚ 6 1988. VII. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom