Új Szó, 1988. július (41. évfolyam, 153-178. szám)

1988-07-06 / 157. szám, szerda

Az SZKP 19. országos konferenciájának dokumentumai (Folytatás a 3. oldalról) haladás kísérje, támaszkodva a nemzetek és nem­zetiségek kulturális önazonosságára. A szocialista kultúra, amely soknemzetiségű jelleggel fejlődik, továbbra is egész társadalmunk eszmei és erkölcsi konszolidációjának hatalmas tényezője kell, hogy legyen. Gondoskodni kell arról, hogy a saját állami­területi egységeik határain túl élő vagy ilyennel nem rendelkező nemzetiségek több lehetőséget kapja­nak kulturális igényeik teljesítéséhez, különösen az oktatás, a kölcsönös érintkezés, a népművészet vonalán, s ugyanúgy kulturális központjaik létreho­zásában, a tömegtájékoztató és propaganda eszkö­zök használatában és vallási igényeik kielégíté­sében. Soknemzetiségű államunk rendkívül fontos elve az, hogy a Szovjetunió minden állampolgára szaba­don fejleszthesse és egyenjogúan használhassa anyanyelvét és elsajátíthassa az orosz nyelvet, amelyet a szovjet állampolgárok önként elfogadtak, mint a Szovjetunió nemzetei és nemzetiségei közti érintkezés eszközét. Minden feltételt meg kell te­remteni ahhoz, hogy a nemzeti nyelv és az orosz nyelv kétnyelvűsége harmonikusan és természete­sen fejlődjön, tekintettel minden területi egység sajátosságaira, és mentes legyen a formalizmustól. Többet kell gondoskodni a nemzeti nyelvek aktív használatáról az állami, a társadalmi és a kulturális élet különböző területein, ösztönözni kell a más nemzetiségek állampolgárait, elsősorban a gyere­keket és fiatalokat, hogy tanulják annak a nemzet­nek a nyelvét, mely szerint az a köztársaság van elnevezve, amelynek területén élnek. Mindennek nem szabad ellentétbe kerülnie az oktatási nyelv szabad megválasztásának demokratikus elveivel. 5. A szovjet emberek minden nemzedéke sajátos módon járja ki a hazafiasság és az internacionaliz­mus iskoláját. Fontos, hogy ezek az értékek az egyénnek már korai szociális tapasztalataiban - a családdal, az iskolával, a Pionír- és Komszomol- szervezettel kezdve - szervesen összekapcsolódja­nak, megbonthatatlan egységben nyilvánuljanak meg és kizárják mind a nemzeti nihilizmust, mind a nemzeti elkülönülést. Meg kell mutatni nemzeteink barátságának forrásait, aktívan létre kell hozni a nemzetek közti kapcsolatok kultúráját, tiszteletre kell nevelni országunk nemzetei és a világ más nemzetei hagyományai, nyelve, művészete és törté­nelme iránt. Az internacionalizmus valódi iskolájává kell válnia a szolgálatnak a Szovjetunió fegyveres erőiben. A konferencia úgy véli, növelni kell az össznépi ünnep - a szovjet oktatás napja társadalmi-politikai jelentőségét. Az élet meggyőzően bizonyította, hogy ott, ahol a gyakorlatban meggyengül a szovjet hazafiság és a szocialista internacionalizmus, aktivizálódik a nemzeti korlátoltság és a soviniszta felfuvalkodott- ság. Minden szovjet ember kölelessége, hogy har­coljon ezekkel a torz elhajlásokkal és megszüntesse keletkezésük okait. Erkölcsi szempontból elfogad­hatatlannak és a szovjet állam érdekeivel ellentétes­nek kell tekinteni minden, a nemzetek és nemzetisé­gek megosztására irányuló akciót és a törekvéseket bármely nemzet állampolgárai jogainak korlátozá­sára. Meg kell tanulni megkülönböztetni a valódi nem­zeti érdekeket a nacionalista deformációktól. Meg­engedhetetlen és sértő mindennemű igény a nem­zeti kizárólagosságra annak a népnek a számára is, melynek a nevében ezeket kifejezésre juttatják. A lenini hagyomány szellemében mindenekelőtt a „saját“ nacionalizmussal és sovinizmussal kell harcolni, miközben ezt főleg az érintett nemzetiség tagjainak kell megtenni. 6. A konferencia megállapítja, hogy országunk feltételei között a soknemzetiségű jelleg a nemzetek fejlődésének és kölcsönös szellemi gazdagodásá­nak hatalmas forrása. A szocialista, internacionalis­ta életforma létrehozása az egész párt és minden szovjet ember ügye. Ehhez mozgósítani kell a politi­kai tapasztalatokat, a munkaerkölcsöt és a munkás- osztály, a földművesek és az értelmiség erkölcsi potenciálját, mély odaadásukat a különböző nemze­tek jószomszédi egymásmellett élése iránt. Megkü­lönböztetett feladat hárul ebben a munkában a szovjet értelmiségre. A nemzetiségi kapcsolatok egész légköre óriási mértékben függ állampolgári öntudatuktól, a nép és az egész társadalom létfon­tosságú érdekei teljes megértésétől. Minden nem­zetiségi probléma megfontolt és sokoldalú megkö­zelítést igényel az adott konkrét helyzet mélyreható elemzése és elfogulatlan értékelése alapján. Ezeket a problémákat nyugodtan, rendkívüli felelősségér­zettel, a szocialista demokrácia és törvényesség keretei között kell megoldani, elsősorban egymás irányába tett lépésekkel, a forradalmi megújhodás kibontakozó folyamatainak tekintetbe vételével, anélkül, hogy bármiféle kárt okoznának a szovjet nép internacionalista összeforrottságának. Olyan társadalmi légkört kell létrehozni, melyben minden nemzetiség tagja otthon érezné magát szocialista hazánk bármely részén. 7. A mostani nemzetiségi politikát tudományos és elméleti szempontból egyaránt alaposan ki kell dolgozni. Ez fontos társadalmi megrendelés a tudo­mányos intézetek és szakemberek számára. Sike­res teljesítéséhez meg kell teremteni a megfelelő szervezeti és káderfeltételeket, egyesíteni kell a tu­dományos front erőfeszítéseit. Célszerű lenne megvitatni egy tudományos köz­pont létrehozásának kérdését, ez a központ foglal­kozna a nemzetiségi kapcsolatok időszerű problé­máinak komplex kutatásával, országos szintű lenne, s ezen a területen bővíteni kellene a tudományos­kutató és tájékoztató tevékenységet is. 8. A pártszervezeteknek és az összes nemzeti­séghez tartozó kommunistáknak kell lenniük a nem­zetek szocialista szövetsége összefogó erejévé és leikévé, az internacionalizmus aktív hordozóivá. Egész tevékenységükkel hozzá kell járulni a dolgo­zók összeforrottságához az átalakítás feladatainak teljesítése során, létre kell hozniuk az egészséges közvéleményt és vezetniük kell az embereket. A le­nini követelmény szellemében feltétlenül következe­tesen kell érvényesíteniük az irányvonalat, hogy a párt-, állami, szakszervezeti, Komszomol- és gazdasági szervezetekben, szövetségi szinten is képviselve legyen minden nemzet és nemzetiség, s a vezető káderek összetétele teljes mértékben tükrözze a szovjet társadalom nemzetiségi struktú­ráját. A konferencia támogatja az SZKP KB Politikai Bizottságának azt az indítványát, hogy a központi bizottság szentelje egyik ülését a nemzetiségi viszo­nyok kérdéseinek. A konferencia kifejezi szilárd meggyőződését, hogy korunk és jövőnk minden szovjet nemzet konszolidációjától és egységétől függ. Minden ál­lampolgár és minden kommunista hazafias és inter­nacionalista kötelessége mindannak a védelme és megsokszorozása, ami hozzájárul a szovjet társa­dalomnak mint a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége valamennyi nemzetisége szabad fejlő­dése és felvirágzása alapjának összeforrottságá­hoz, közös hazánk hatalma megszilárdításához. Erre ösztönzött minket Vlagyimir lljics Lenin és a kommunista párt ezen az úton halad. Határozat a bürokratizmus elleni harcról 1. A konferencia megállapítja, hogy az SZKP KB áprilisi (1985) ülésének és a párt XXVII. kongresszu­sának határozatai jelentik a bürokratizmus és olyan torz megnyilvánulásai elleni hatékony támadás kez­detét, mint a diktátum, az adminisztratív önkény a gazdaságban, a szociális és a szellemi szférában, az emberek jogai és szükségletei iránti hivatalos közöny, a közvélemény és a dolgozók társadalmi tapasztalatainak figyelmen kívül hagyása. A pangás és a demokratikus intézmények gúzsba kötésének időszakában a bürokratizmus veszélyes méreteket öltött és a társadalmi fejlődés fékezőjévé vált. A bü­rokratikus deformációk elsősorban a politikai rend­szerben idegenek a szocializmustól mint a tömegek élő alkotó tevékenységétől. A radikális gazdasági reform, a politikai rendszer reformja, a pártban és a társadalomban végbemenő demokratizálási fo­lyamat, a nyilvánosság, a bírálat és az önbírálat fejlesztése szükségképpen aláássa a bürokrácia pozícióit. Ám a harc nagyobbik része csak ezután vár ránk. Az irányító apparátus még mindig indokolatlanul - nehézkes. Jelentős része a társadalom szükségle­teitől és érdekeitől elszakadva tevékenykedik. Azo­kat az intézkedéseket, melyeket a párt a gazdaság­ban és országunk élete más területein való változta­tásokra dolgozott ki, gyakran megbénítja a miniszté­riumok, az állami és gazdasági szervek eljárása, számos pártszervezet és tanács passzivitása. Még mindig elterjedt a reszort- és lokálpatrióta hozzáállás, nem sikerült felszámolni a kimutatások meghamisítását és az önkényt, a szovjet törvények megsértését. Gyakori eset a bírálat és a dolgozók kezdeményezésének elnyomása. Minden pártszervezet és minden kommunista kötelessége az átalakítás szülte feltételek teljes mértékű kihasználása, a következetes és megalku­vás nélküli harc a bürokratizmus társadalmi alávaló- sága ellen és a szocialista irányító apparátus magas minőségéért. A gazdaságban ezt a harcot a vállalatról, a szö­vetkezetekről szóló törvény következetes megtartá­sa alapján a dolgozókollektívák tanácsainak jogkö­re, az önelszámolási viszonyok sokoldalú és komp­lex fejlesztése, a vállalatok önállósága és felelőssé­ge, a gazdálkodás brigádrendszere, szerződéses, haszonbérleti és szövetkezeti formái, a termelési demokrácia és az irányítás szervezeti rendszerének tökéletesítése alapján kell kibontakoztatni. A társadalmi szférában ezt a harcot a dolgozók anyagi-társadalmi és szellemi szükségletei kielé­gítéséről való nagyobb gondoskodás, a szocialista igazságosság és a törvények pontos megtartása elveinek következetes érvényesítése alapján kell folytatni. A politikai és a társadalmi életben a bürokratiz­mus elleni harcot a demokrácia állandó mélyítése, a szocialista önigazgatás formáinak széles körű fejlesztése, a tanácsok hatalmának bővítése és megszilárdítása, a dolgozóknak az állami döntések kidolgozásában és megvalósításában való közvet­len részvétele, a lakosságnak a társadalom élete különböző területein kialakult helyzetről történő tájé­koztatásának bővítése, az irányító szervek feletti népi ellenőrzés megszilárdítása alapján kell foly­tatni. El kell hárítani mindennemű próbálkozást arra, hogy a demokratikus centralizmust bürokratikus centralizmussal helyettesítsék. A bürokratizmus elleni támadás kibontakoztatása a szellemi és erkölcsi területen a szellemi élet lenini elveinek és kritériumainak felújítását, a marxizmus -leninizmus ideológiájának alkotó kihasználását és fejlesztését, az új politikai gondolkodásmód érvé­nyesítését és fejlesztését, a dogmatizmus, a kispol­gári erkölcs, a társadalmi élősködés és a hivatali helyzettel való visszaélés megnyilvánulásainak el­utasítását jelenti. Meg kell teremteni a nézetek és a vélemények szabad összehasonlításának légkö­rét, határozottan meg kell szüntetni a kicsinyes utasítgatásokat és a direktív irányítás maradványait a tudomány és a kultúra irányítása terén. A párt csak akkor nyerheti meg az összes társadalmi erőt a bürokratizmus elleni harcra, és ebben akkor érhet el reális sikereket, ha meggyőző példát szolgáltat saját tevékenysége és a pártélet demokratizálására, megtisztítására mindennemű bürokratikus hordaléktól. 2. A konferencia pozitívan értékeli az irányítás átalakítására, az irányítási rendszer és apparátus szintjei számának csökkentésére a XXVII. pártkong­resszus és a júniusi (1987) KB-ülés határozataival összhangban tett intézkedéseket, s úgy véli, ez a tevékenység nem túr halasztást és nem szabad egyszeri kampánnyá és mechanikus átszervezéssé redukálódnia. Folyamatosan kell megvalósítani és biztosítani kell az irányító rendszer és a társadalom­ban lezajló állandó változások közti összhangot. Törekedni kell az irányító funkciók és jogkörök mind nagyobb számának átruházására fentról le, a központi irányítást mindenekelőtt a fő folyamatok­ra kell összpontosítani. Megkülönböztetett jelentősége van az irányítás tökéletesítésének közvetlenül a termelésben, továb­bá annak, hogy a vezetők minden szinten szigorúb­ban tiszteletben tartsák a dolgozókollektívák törvé­nyes jogait, a dolgozókollektívák tanácsai aktivizál­ják tevékenységüket. A pártszervezetek és minden kommunista kötelessége érvényt szerezni annak az elvnek, amely szerint az apparátus a választott szerveknek a tanácsi hatalomnak és a népnek van alárendelve, köteles azoknak beszámolni tevékeny­ségéről. Alkotmányellenes minden olyan eljárása, amely az állami törvények és döntések eltorzításá­hoz és korlátozásához vezetne. Az apparátus tevé­kenységének normája kell hogy legyen a nyilvános­ság és az ellenőrizhetőség, az ellenőrzés a dolgo­zók és a közvélemény joga. Az apparátus elsőrendű feladata a munka hozzá­értő szervezése. Ehhez mélyreható változásokat kell végrehajtani az irányításra vonatkozó döntések előkészítésének és jóváhagyásának eljárásában, maximális mértékben le kell egyszerűsíteni ezt az eljárást, meg kell szüntetni az alibizmust, a felesle­ges helyi jelentések és adatok kitalált követeléseit, valamint el kell érni a kimutatások számának sok­szoros csökkentését. Be kell vezetni azt a gyakorla­tot, hogy a legfontosabb gazdasági és szociális problémák megoldásának egyes változatait vélemé­nyezésre a tudósok és a közvélemény elé terjesztik össznépi vitára, vagy népszavazásra bocsátják. Pontosan be kell határolni és differenciálni kell az irányítás minden szintjének és dolgozóinak funkcióit és felelősségét. Következetesen meg kell valósítani Lenin útmutatását: a kollektivizmust kivétel nélkül minden körülmények között a pontosan meghatáro­zott dologért való személyes felelősség lehető leg­pontosabb meghatározásával kell megvalósítani. A konferencia állást foglal amellett, határozottan le kell számolni azzal a helyzettel, amikor az irányító szervek nem tartoznak anyagi felelősséggel tevé­kenységük negatív következményeiért, a döntések végrehajtói, a dolgozók és a dolgozókollektívák pedig nem rendelkeznek reális eszközökkel ahhoz, hogy hassanak rájuk. Az irányító apparátust be kell sorolni az új gazdasági kapcsolatok és viszonyok rendszerébe, meg kell szüntetni az irányításban dolgozók bérezésében az egyenlósdit és a bérezést összhangba kell hozni az ágazatok, a vállalatok és szervezetek, ugyanígy a területi egységek munkája önelszámolási eredményeivel. A bürokratizmus elle­ni harcban egyben óvni és minden eszközzel erősí­teni kell a vezetők tekintélyét. Az irányítás vonalán széles körűen meg kell kezdeni az előkészületeket a káderek átképzésére, lényegesen emelni kell a vezetők és a szakemberek tevékenységének kultúráját. A harmonikusan, pontosan dolgozó és rugalmasan irányító apparátusnak az átalakítás ha­tékony eszközévé kell válnia. 3. Az állami és társadalmi intézményeket és pártbizottságokat teljes mértékben hozzáférhetővé kell tenni a dolgozók számára, ki kell küszöbölni az apparátus gyakorlatából mindenféle huzavonát és kicsinyes hivatalnokoskodást, meg kell szüntetni azt a helyzetet, amikor az ember tehetetlennek érzi magát a bürokrata közönyével és makacsságával szemben. Vissza kell szorítani minden olyan próbál­kozást, amely arra irányul, hogy reszortérdekekkel és bürokratikus machinációkkal korlátozzák az ál­lampolgárok törvényes jogait. Lényegesen tökéletesíteni kell az ügyfélfogadást az intézményekben és a vállalatoknál, a párt- és szakszervezeti szerveknél, a tanácsokban, ha sze­mélyes ügyekről van szó. A dolgozók jogos igényei és törvényes követelései megvitatásának elutasítá­sát súlyos hivatali kihágásnak kell tekinteni, s ennek a lehető legszigorúbb büntetést kell maga után vonnia, egészen az elbocsátásig. A minisztereknek, a szövetségi, köztársasági és helyi szervek más vezetőinek közvetlenül a dolgo­zókollektívákban kell fogadniuk az állampolgárokat, operatív módon kell megoldani a felmerülő problé­mákat és megszüntetni a hiányosságokat, amelyek nyugtalanítják az embereket. Normává kell válnia, hogy e szervek vezetői beszámoljanak tevékenysé­gükről a dolgozókollektívákban és az állampolgárok lakhelyén. A pártszervek vezetői - egészen az SZKP KB titkáraiig - kötelesek rendszeresen találkozni a párttagokkal és a dolgozókkal annak érdekében, hogy megoldják a pártszervezetek és a dolgozókol­lektívák életében és tevékenységében felmerülő időszerű problémákat. 4. A konferencia megköveteli, hogy minden párt- szervezet teljes mértékben kihasználja a káderpoliti­kát a bürokratizmus elleni harcban. Ezt elérik, ha a káderek kiválasztásánál és elosztásánál a nyíltsá­got, a pályázati módszert és a versengést fogják alkalmazni. Megköveteli a vezetők elvhűségét, elv­társi magatartását és felelősségét az őket megvá­lasztó kollektívákkal szemben. A pártszervezetek­nek meg kell vonniuk a bizalmat azoktól a kommu­nistáktól, akik - bár felelős tisztségeket töltenek be - formálisan viszonyulnak munkájukhoz, érzéketle­nek és közömbösek az emberek szükségletei iránt. Az ilyen személyektől minden tétovázás nélkül meg kell szabadulni és meg kell akadályozni a próbálko­zásokat, hogy más vezető posztokba helyezzék át őket. 5. A bürokratizmus felszámolásának döntő té­nyezője a nép valódi szuverenitása, a dolgozók széles körű bevonása az állami és közügyek irányí­tásába. A konferencia hangsúlyozza annak rendkívüli jelentőségét, hogy létrejöjjön az állami és társadalmi ellenőrzés egységes rendszere, amely alá lenne rendelve a választott hatalmi szerveknek. A párt- szervezeteknek arra kell törekedniük, hogy ez a rendszer a tömegek, alkotó szövetségek és nő­szervezetek, a háborús veteránok szervezetei és más olyan kezdeményező társadalmi szervezetek aktivitására támaszkodjék, melyek kifejezésre juttat­ják a lakosság különböző rétegeinek és csoportjai­nak érdekeit. Az SZKP kötelességének tartja olyan helyzet létrehozását, amelyben minden állampolgár bizonyos lesz, hogy a tanácsokban és a népi ellenőrzés szerveiben védelmet talál a bürokratiz­mussal szemben, hogy munka- és társadalmi jogait megvédi a szakszervezeti szövetség, hogy az ifjú­ság érdekeit a Komszomol fogja védelmezni, hogy a jogvédelmi szervek biztosítják a megfelelő védel­met az adminisztratív önkénnyel, a jogok és a sza­badságjogok megsértésével szemben. A konferencia szükségesnek tartja a bürokratiz­mus elleni harc fokozása jogi feltételeinek megte­remtését és ezek besorolását a tervezett törvények­be. Tökéletesíteni kell a Szovjetunió ama törvénye érvényesítésének gyakorlatát, amely lehetővé teszi az állampolgárok számára, hogy bírósághoz fordul­janak, ha hivatali személyek eljárása károsítja jo­gaikat. Az apparátus tevékenységét rendszeresen meg kell vitatni és értékelni a lakóterületi gyűléseken, a dolgozókollektívák és társadalmi szervezetek gyű­lésein. A tömegtájékoztató és propaganda eszközök kötelesek konkrétan megvilágítani a bürokratizmus forrásait és megnyilvánulásait, példákkal illusztrálni az ellene folyó eredményes harcot. A negatív jelen­ségek elleni harcban teljes mértékben ki kell hasz­nálni az olyan műfajt, mint a szatíra. 6. A konferencia minden pártszervezettől meg­követeli az energikus intézkedéseket a bürokrácia minden elemének megszüntetésére saját hatáskö­rükben, valamint a lenini munkastílus alkalmazásá­ra. Minőségileg új szintre kell emelni a párt határo­zatai és politikai koncepciói tényleges teljesítésének ellenőrzését. A bürokratizmus elleni harcban ez a kérdés elsőrendű jelentőségű, erre külön fel kell hívni a kommunisták, a minisztériumokban, a köz­ponti hivatalokban, az emberek igényei és szükség­letei kielégítésének közvetlen kapcsolatban álló szervezetekben és intézményekben dolgozók fi­gyelmét. Biztosítani kell annak az elvnek a következetes megvalósítását, hogy minden vezető tisztségben levő kommunista a pártalapszervezetnek van alá­rendelve és köteles neki beszámolni, arra kell töre­kedni, hogy minden vezető szoros kapcsolatban álljon a tömegekkel, legyen a magasfokú hozzáér­tés, szorgalom, szerénység, nyitottság és az embe­rek iránti tisztelet példája. Minden pártszervezetnek a kollektivizmus elve alapján kell szerveznie munkáját, tökéletesítenie kell a gyakorlatot, hogy a pártbizottságok plémunülésein és a kommunisták gyűlésein rendszeresen beszá­moljanak a választott pártszervek tevékenységéről; fejleszteni kell a bírálatot és az önbírálatot; szigorú felelósségrevonást kell alkalmazni a párton belüli demokrácia normáinak megsértésekor. Egyetlen pártszervezet, egyetlen dolgozó sem állhat az ellen­őrzésen kívül. A bürokratizmus elleni harcban a kezdeménye­ző, alkotó, a megcsontosodottsággal és a pangással szemben kérlelhetetlen emberekre, az olyan embe­rekre kell támaszkodni, akik a gyakorlatban bizonyí­tották képességüket, hogy demokratikus módsze­rekkel cselekedjenek. Éppen az ilyen embereket kell minden eszközzel támogatni és javasolni pártmun­kára. Az SZKP 19. országos konferenciája felszólítja a kommunistákat és minden dolgozót, hogy aktívab­ban harcoljanak a bürokratizmus ellen az irányítás minden területén, a társadalom életének minden szférájában. (Folytatás az 5. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom