Új Szó, 1988. július (41. évfolyam, 153-178. szám)

1988-07-29 / 177. szám, péntek

A SZAKSZERVEZETEK Á DOLGOZÓK EGÉSZSÉGÉÉRT ÉS SOKOLDALÚ FEJLŐDÉSÉÉRT Az alkoholnak nincsen helye a munkahelyeken KOMMENTÁLJUK A vállalatok és üzemek gazdasági vezetőinek kötelessége, hogy állan­dóan növeljék a munka és a munka­helyi környezet kulturáltságát. Intéz­kedéseiknek a minőségi, gazdasá­gos és biztonságos munkára kell irányulniuk úgy, hogy az kielégítse a dolgozókat és kedvezően hasson sokoldalú fejlődésükre. A munka kultúráját nemcsak a munka jellege, a munkaeszközök minősége, az emberek pszichikájára gyakorolt ha­tása, hanem a munkaszervezés, a munkahely, az esztétikai és szoci­ális feltételek is meghatározzák. Előfordul azonban, hogy egy vagy két pohár alkohol elfogyasztásának beláthatatlan következményei van­nak. Minden esetben következete­sen járunk el a munkahelyi alkohol- fogyasztás ellen? Az alkoholizmus elleni harc a gazdasági vezetők és a szakszer­vezetek közös feladata. A Forradal­mi Szakszervezeti Mozgalom az eszmei nevelómunka, valamint a dolgozókról való komplex gondos­kodás elválaszthatatlan részének tekinti az alkoholizmus elleni küz­delmet. így például a munkahelyeken a szakszervezeteknek szigorúan meg kell követelniük, hogy minde­nütt respektálják a munkaidő alatti alkoholfogyasztás tilalmát és a sza­bályok megsértése esetében levon­ják a következtetéseket. Támogatni­uk kell a gazdasági szervek és a ve­zetők erőfeszítéseit az alkoholfo­gyasztás visszaszorítására. A szak- szervezeteknek a műhelybizottsá­gok és a szakszervezeti szakaszok révén szüntelenül fel kell lépniük e negatív jelenség ellen. A Szak- szervezetek Központi Tanácsa El­nökségének határozata értelmében az üzemi szakszervezeti bizottsá­goknak javasolniuk kell az alkoholis­ták gyógykezelését, s ügyelniük kell arra, hogy a gyógykezelés után olyan kollektívákba kerüljenek, ame­lyek megakadályozzák, hogy ismé­telten alkoholt fogyasszanak. Az üzemi szakszervezeti bizottságok­nak idejében kell foglalkozniuk a munkafegyelem és a szocialista együttélés megsértésének eseteivel nemcsak a munkakollektívákban, hanem a családokban is, olyan lég­kört teremtve, hogy a kollektíva elí­télje az ilyen jelenségeket. Ügyelni­ük kellene arra, hogy az alkoholiz­musra hajlamos dolgozók jó kollektí­vákba, szocialista munkabrigádokba kerüljenek, amelyek tudatosítják ne­veléssel kapcsolatos feladataikat. Mit sem érnek a legjobb rendele­tek és határozatok, ha azokat nem érvényesítik az életben, közvetlenül a munkahelyeken. A megelőzés ha­tékony módszerének tartják az üze­mi szakszervezeti bizottságok, ha a dolgozókollektívákban nyilváno­san elbeszélgetnek azokkal, akik munkaidő alatt szeszes italokat fo­gyasztottak. A Kroménži Járási Épí­tőipari Vállalatnál még a családtago­kat is meghívják az üzemi szakszer­vezeti bizottság azon tanácskozásá­ra, amelyen az ilyen kérdésekkel foglalkoznak. Hasonlóan járnak el a Hodoníni Jednotában, ahol a szakszervezeti konferenciákon is beszélnek az alkohol negatív hatá­Kötelességünk segíteni a rászorulókon A szociális gondoskodás lehet még jobb is • Újabb intézetek épülnek • A gondos szülőt semmi sem tudja pótolni- Kelet-Szlovákiában a nemzeti bizott­ságok a jövőben az eddiginél is körülte­kintőbben és még eredményesebben kí­vánnak foglalkozni a társadalom segítsé­gére szoruló személyek helyzetével. Ezt követeli tólünk a kor, ez a feladatunk - jelentette ki a minap Ingrid Orgonášová, a Kelet-szlovákiai Kerület Nemzeti Bizott­ság szociális és munkaügyi osztályának vezetője. Amint tájékoztatásából kiderült: a ke­rület állami szervei és intézményei, vala­mint a tömegszervezetek - közülük első­sorban a szakszervezetek - ez ideig sem vették félvállról a szociális gondoskodás­ra utalt állampolgárok felkarolását. Sőt, a nemzeti bizottságok mostanában éven­te 160-180 ezer szociális ügyet intéznek. Azaz a nemzeti bizottságokra benyújtott kérelmeknek közel a fele szociális vonat­kozású. Ráadásul ebben az országrész­ben sok az idős lakos - a nyugdíjasok száma meghaladja a 277 ezret, s csak­nem húszezer rászoruló gyermeket tarta­nak nyilván. Ami az öregekről való gondoskodást A mozgássérültek prešovi intézetében (Archívumi felvétel) illeti, a jelenlegi állapot nem rossz. Egyre jobban kiépül a szociális gondozószolgá­lat hálózata, a nemzeti bizottságok 16 ezer nyugdíjas étkeztetését szervezik meg. Az intézeti gondoskodás is tökélete­sebb, mint a múltban. Napjainkban példá­ul 14 nyugdíjasotthon működik a kerület­ben, s azokban összesen 1945 idős sze­mély él. Ugyanakkor 313 férőhellyel há­rom panzió is az öregek rendelkezésére áll. S ha már az intézeteknél tartunk, hadd említsük meg, hogy Kelet-Szlovákiában jelenleg 5218 személyt tud bennük elhe­lyezni az állam. A már említett nyugdí­jasotthonokon és panziókon kívül további intézet (1654 hely) kínálja szolgálatait a rászoruló, testi vagy szellemi fogyaté­kos felnőtteknek; a tizenegy ifjúsági inté­zetben 900 gyermek, illetve serdülő ne­velkedhet, ugyanakkor a mozgássérült fiatalok és felnőttek számára is vannak külön létesítmények, otthonok. Sajnos, a szociális intézetek kapacitá­sa nincs összhangban az igényekkel, ép­pen ezért a kerületi nemzeti bizottság a közeljövőben újabb otthonokat építtet. A tervek szerint nyugdíjasotthon épül Rozsnyón (Rožňava), Kassán-Bárcán (Košice-Barca), Michalovcében és Hu- mennében, míg Prešovban a megválto­zott munkaképességű személyek számá­ra építenek egy rehabilitációs központot. Mindemellett tizennyolc régi intézetet fel­újítanak, renoválnak. A következő ötéves tervidőszakban Jászón (Jasov), Kassán (Raktár utca) és Poprádban kellene újabb létesítményeket építeni. A nemzeti bizottságok fokozottabb fi­gyelmet akarnak szentelni, illetve hatha­tósabb segítséget akarnak nyújtani a ren­dezetlen életű, vagy más szempontból szociális segítségre szoruló családoknak. Annál is inkább, mivel a kerületben sok az olyan gyermek, akikről a szülők nem gon­doskodnak megfele­lően. Nem kevés a megromlott egész­ségű, valamint testi fogyatékos fiatal is. Persze, a gyermek- gondozást, illetve -nevelést mindenek­előtt a szülőknek kellene komolyab­ban venniük - azok­nak, akik ezt a köte­lességüket elhanya­golják. Nyilván sok­kal jobb lenne a helyzet, ha évente a válások következ­tében nem szakadna el édesanyjától vagy édesapjától 30-35 ezer kiskorú gyermek, s ugyanakkor csökkenne az elhagyott, hányatott sorsú gyermekek száma is. Mert igaz ugyan, hogy az állam, a társadalom felkarolja az elhagyottakat, ám az igazi, gondos szülőt senki és semmilyen intézet sem képes teljes mértékben pótolni. S még egy további, szintén megszívle­lendő feladat: jobban kellene vigyáznunk egészségünkre, egészségesebb életmó­dot kellene folytatnunk. Bár közhelynek tűnik e megállapítás, mégsem frázis. Hogy mennyire nem az, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a kerület­ben tavaly az orvosi véleményező bizott­ságok javaslatára 3142 személy került a rokkantak listájára és 2180-at megvál­tozott munkaképességűvé kellett nyilvá­nítani. G. J. sáról. A Kutná Hora-i Pleasban a szabálysértőkkel a mester, a szak- szervezeti bizalmi, vagy a műhelybi­zottság tagja részvételével beszél­getnek el. Amennyiben a nevelőhatás ered­ménytelen marad, sok üzemi szak- szervezeti bizottság a legradikáli­sabb megoldáshoz folyamodik, ja­vaslatot tesz az üzem vezetőinek, küldjék elvonókúrára az alkoholista dolgozót. A Lubeníky Szlovák Mag­nezit Üzemben tavaly hat, a Pezino- ki Járási Szolgáltató Vállalatnál egy, a Trenčíni Autóközlekedési Vállalat­nál három ilyen eset fordult elő az elmúlt évben. A szakszervezeti szervek és a gazdasági vezetők minden erőfe­szítése ellenére nem lehetünk elé­gedettek az eredményekkel. Még mindig előfordul, hogy a munkahe­lyeken szeszes italokat fogyaszta­nak és a mértéktelen ivás miatt mű­szakokat mulasztanak, illetve nem használják ki a munkaidőt. Egyes helyeken a vezetők és a szakszer­vezeti tisztségviselők közömbössé­ge, elnéző álláspontja, a munkatár­sak hamis barátsága is elősegíti az ilyen helyzet kialakulását. A szakszervezeti szervek az alko­holizmus elleni harcra kihasználják a munkavédelmi ellenőrzéseket és a különféle tanfolyamokat is. Előa­dásokat, beszélgetéseket szervez­nek, orvosokat hívnak meg a kollek­tívákba, rádióadásokat közvetítenek erről a témáról a munkásszálláso­kon. A szabálysértések esetében tá­mogatják a gazdasági vezetőket, mivel a munkaidő alatti italozás a munkafegyelem megsértését je­lenti, a dolgozó ellen fegyelmit indít­hatnak, s a munkáltató felbonthatja vele a munkaviszonyt. Az alkoholizmus elleni harcban a kerületi szakszervezeti tanácsok, a szakszervezeti szövetségek köz­ponti bizottságai is részt vesznek. Az egyes tárcákkal közösen ellenőr­zik a munkahelyi alkoholfogyasztást tiltó előírások megtartását. Gondos­kodnak az alkoholisták intézeti vagy ambuláns kezelésének állandó javí­táséról, bevonva ebbe a munkába az üzemi és a körzeti orvosokat is. Figyelnek arra, hogy a szeszes ita­lok árusítása során megtartsák az ide vonatkozó szabályokat, s gyor­sítsák a jó minőségű alkoholmentes italok gyártásának fejlesztését, a vá­laszték bővítését. LADISLAV JOUZA, a Szakszervezetek Központi Tanácsának munkatársa A forma új, a feladat a régi... Ma már - szerencsére - nem kell titokként kezelni a tényt, hogy a népgazdaság fejlődésének üteme nem megnyugtató. Ez pedig mindenképpen számottevő szempont olyan időszakban, amikor Szlovákia több tucat vállalatában megkezdték azoknak az elengedhetetlen változtatásoknak a végrehajtását, amelyek az új állami vállalatok sikeres működésének alapját képezik - a válla­lati törvény „betűinek“ értelmében. A név a vállalatok jegyzéké­ben önmagában még semmit sem jelent, és egyetlen vállalat presztízsén sem változtat semmit, hogy annak legfontosabb „székében“ vezérigazgató vagy „csak“ igazgató ül-e. Az elneve­zések körüli meditálás ugyanis nem segíti a termelési feladatok teljesítését. Az is tény, hogy az önkormányzati választások, az új szerve­zeti felépítés egyes „polcainak“ előkészítése felé terelni a figyel­met korántsem jelenti a jelenlegi és elkövetkező feladatok lényegét. Éppen ellenkezőleg: a feladat az új szabályok és lehetőségek lebontása, alkalmazása a július elsejével új állami vállalatként működő és a közeljövőben azzá váló gazdasági szervezetekben. Ugyanis a készletgazdálkodás helyzete, a nye­reségterv teljesítése, a fizetőképesség vagy fizetésképtelenség kérdései, a szállítói-megrendelői kapcsolatok elmélyülő ellent­mondásai - s azok együtt különösen - olyan gondokat vetnek fel, amelyek megoldása még külön-külön sem tekinthető kevés­nek. Tehát a jelenlegi időszakban a dolgozókollektívák tanácsai­nak és az igazgatók megválasztásának előkészületeivel párhu­zamban elsősorban a legégetőbb gazdasági feladataink megol­dására kell irányítani a figyelmet. Fölöttük szemet húnyni, azokat elodázni - még átmenetileg is - olyan nem kívánatos kockázat- vállalás, ami a sikert eleve megkérdőjelezné. Nem véletlenül hangsúlyozzák a felelős gazdasági vezetők a jóváhagyott népgazdasági tervek teljesítésének szükségessé­gét. Időnként ugyanis az lehet sokak benyomása, mintha a válla­latok a terveket immár túlhaladottnak tekintenék, rámutatva azok gyakran problematikus belső struktúrájára, kölcsönös kötöttsé­geinek ellentmondásaira. Helyenként úgy nyilatkoznak róluk, mint a korábbi - és tagadhatatlanul a még mindig meglévő - adminisztratív, tervutasításos irányítás velejárójáról. A változá­sok bármennyire is a lényegre irányulnak, a gyakorlatban ezt az alapvető kérdést még kevéssé érintik. De térjünk vissza a gazdasági vezetőkhöz. Eddigi feladataikat éppen az adminisztratív irányítás szabályainak érvényesülése során kellett teljesíteniük. Elég bírálat érte őket, különösen a közelmúltban, s nem mindig indokoltan, hiszen sajátos, a válla­lat érdekeit célzó megoldásokra alig volt lehetőségük, s ma is kevés van. Emlékeztetőül: milyen lehetőséget reméltek a kísérle­tező vállalatok a termelőkapacitások korszerűsítését, felújítását szolgáló vállalati alapok feltöltésének ígéretétől, s mivé váltak a remények a pótlólagos elvonások után...? A szigorú objektivitás igénye nélkül sehol sem lehet megol­dani a legidőszerűbb kérdéseket. Olyan módszereket kell alkal­mazni, amelyek egyidejűleg tükrözik a valóságot, mégha az nem örömteli is, nem csak a sikereket láttatják, hanem a gondokat is. Ha nem ismerjük el a valós állapotokat, meg sem tudjuk oldani azokat. A nyilvánosság igénye nélkül nem mozgósíthatók a tömegek, s az energia nagy részét a hiányosságok elkendő­zése emészti fel. Egyfelől olyan hangokat hallani, hogy az átalakítás üteme lassul az állami vállalatok létesítésének szakaszos megoldásá­val, mások dicsérik, mondván; legalább semmit sem sietünk el. Az igazság valahol a „félúton“ van! Az azonban világos, hogy a helyzet nagyon is komoly. A népgazdaság egészének lényegét érinti és általa - közvetlenül - az életszínvonal alakulását. Éppen ezért a lényeg: a termelési feladatok hatékonyabb teljesítése. MÉSZÁROS JÁNOS 0RV06I TANÁCSADÓ A tüdőgyulladás A légzószervi betegségek ha­zánkban a munkaképtelenséget ki­váltó okok között az első helyen vannak. A halálozási okok között a harmadik, a rokkantsági okok kö­zött pedig a negyedik helyet foglal­ják el. Rövid ideig tartó munkaképte­lenséget elsősorban az influenza majd a hörghurutok és tüdőgyulla­dások okoznak. A légzőszervi meg­betegedések tehát nemcsak egész­ségügyi, hanem komoly társadalmi problémát is jelentenek. A környeze­ti tényezők állandó rosszabbodása, a légkör szennyezése is negatívan befolyásolja az ebbe a csoportba tartozó betegségek terjedését. A tüdőgyulladás az antibiotiku­mok felfedezése előtt gyakran halá­los, illetve komoly következmények­kel járó betegség volt. Igaz, hogy az antibiotikumos kezelés bevezetése után lényeges javulás következett be, mégis bizonyos esetekben elke­rülhetetlenek a szövődmények, el­sősorban az idősebb, valamint a ké­sőn jelentkező betegeknél. A tüdőgyulladás heveny megbe­tegedés, melyre jellemző a hőemel- kedés, láz, égető mellkasi fájdalom, ingerlő köhögés és köpetürítés. Két alapvető fajtáját ismerjük: 1. fertőző, 2. nem fertőző. A fertőző tüdőgyulla­dásokat vírusok, baktériumok vagy penészgombák váltják ki. Egy másik felosztás szerint megkülönböztetünk elsődleges - az egészséges embe­reknél keletkező - és másodlagos - valamilyen más betegség követ­keztében legyengült embereknél ke­letkező - tüdőgyulladásokat. A má­sodlagos tüdőgyulladások leggya­koribb okai a következők: a tüdőben lejátszódó légcsere elégtelensége (operáció utáni állapot, eszméletlen­ség), az immunrendszer hibái (táp­lálkozási hibák, rosszindulatú meg­betegedések, daganatellenes gyógyszerek adagolása stb.). A tü- dőszövetben keletkező gyulladás ki­terjedhet egy egész tüdólebenyre, máskor kisebb gócok formájában el­szórtan mutatkozik, a gyermekeknél sokszor nem tipikus formában je­lentkezik. A tüdőgyulladás elsősorban a ta­vaszi és őszi hónapokban járvány- szérűén is terjedhet, legtöbbször az influenza szövődményeként. A tüdőgyulladást előidéző kóro­kozók bizonyos fajtái gyakran egy­szerre támadják meg a légutakat, mégpedig általában úgy, hogy a ví­rusok legyengítik a nyálkahártya el­lenállóképességét, ahol aztán a baktériumok könnyebben megte­lepednek, szaporodnak. Az antibioti­kumos kezelés bevezetése óta csökkentek a bakteriális gyulladá­sok, egyidejűleg azonban szaporod­nak a penészgombák okozta tüdő­gyulladások. A nem fertőző gyulla­dások különböző vegyi hatások (in­gerlő gázok, szerves és szervetlen anyagok a levegőben), sugárzás ha­tására keletkeznek. A betegség klinikai megjelenése nagyon változatos lehet. A kóroko­zótól függően kialakulhat életveszé­lyes állapot légzési elégtelenséggel, máskor azonban a tünetek enyhéb­bek, olykor kevés köhögés hőemel­kedéssel is kiterjedt tüdőgyulladást jelenthet. A tipikus tüdőgyulladás légúti huruttal kezdődik, majd hirte­len láz lép fel, hidegrázással, melyet száraz ingerlő köhögés és legtöbb­ször égető mellkasi fájdalom kísér. A beteg fáradt, levert, fáj a feje, ízületei és izmai. A bakteriális ere­detű tüdőgyulladásoknál a hasfájás sem ritka. Az időben diagnosztizált és gyó­gyított tüdőgyulladás általában 10 napig gyógyul. A szövődmények manapság jóval ritkábbak mint az antibiotikumos kezelés megkezdése előtt. A betegség kimenetele csupán a nagyon legyengült és idős bete­geknél bizonytalan. A halálozási arány a beteg korával egyenes arányban növekedik és 70-80 éves korban kb. 20 százalék. A gyógyításnál az antibiotikumok mellett, melyeket az adott kórokozó érzékenysége alapján kell adagolni, köpetürítést segítő, fájdalomcsillapí­tó gyógyszereket, vitaminokat hasz­nálunk. A nagyobb kiterjedésű tüdő- gyulladások után jót tesz néhány hét rehabilitáció a hegyekben. A betegség megelőzésében segít a változatos, vitamindús táplálko­zás, rendszeres testedzés és a do­hányzás kerülése. Dr. JAN KASL

Next

/
Oldalképek
Tartalom