Új Szó, 1988. július (41. évfolyam, 153-178. szám)
1988-07-25 / 173. szám, hétfő
„A bánya nem cukrászműhely...“ Napjainkban, amikor az ország gazdasági életében az állami vállalatról szóló törvény életbelépése után egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a gazdasági átalakítás konkrét feladatai, az is megfigyelhető, hogy a követelmények nemcsak minden vállalatban más-más feladat megoldását igénylik meg, hanem egyre markánsabban jelentkeznek azok a különbségek, amelyek az egyes ágazatok feltételeiből, népgazdasági jelentőségükből származnak. Az egyes népgazdasági ágazatok vezetői éppen ezért a differenciált elbírálás szükségességét hangoztatják, aminek indokoltságát nem vitatjuk, legfeljebb annak mértékét. Az egyik legvitatottabb ágazat az energetika, s ezen belül is a bányászat, amely már a múltban is többször egymásnak ellentmondó vélemények ütközésének színtere volt. Arról, hogy a népgazdaság szerkezeti átalakításának igénye és az azt kísérő gondok miként mutatkoznak meg a Szén- és Lignitbányák novákyi bányavállalatánál. František Verbichet, az üzemi pártbizottság elnökét kérdeztük.- Nekem ez a bánya volt az első és tulajdonképpen mindmáig egyetlen munkahelyem. Két évvel ezelőtt, amikor már az üzemi pártbizottság elnöke voltam, függetlenített elnökként besoroltak a prievidzai járási pártbizottság állományába. Csak az érdekesség kedvéért említem, hogy itt tanultam ki a bányászszakmát és ezelőtt 31 évvel alapító tagja voltam Szlovákia első szocialista brigádjának és kereken harminc évig dolgoztam abban a brigádban. Közben aranyérmes brigád lettünk, s megkaptam a Szocialista Munka Hőse kitüntetést is. • Ezek szerint tökéletesen ismeri az ágazat gondjait, hiszen figyelemmel kísérhette az elmúlt harminc év történéseit, hogy miként érintették azok a bányászatot, s hogy mi a bányászok véleménye a jelenlegi feladatokról. ..- Mi ugyan nem kapcsolódtunk be a népgazdaság átalakítását célzó komplex kísérletbe, de hangsúlyoznom kell, hogy a bányában már az elejétől fogva kísérletezünk, hiszen a szénfejtés az tulajdonképpen harc a természet erőivel, állandóan változó feltételek közepette. Azonban mindig megérezzük az ettől független, az irányítási szférában történő változásokat is. Számunkra mindig is a legtöbb nehézséget a középkáderek korlátozott hatásköre jelentette. Ez ugyanis tulajdonképpen a javadalmazásban az egyenlősdit „ösztönzi“, és árt a dolgozók kezdeményezése kibontakozásának. El kell ismernünk, hogy bármennyit is beszéltünk eddig a differenciált bérezésről, annak nem sikerült tért hódítania, sőt, inkább csak az egyenlősdinek kedveztek a játékszabályok. Éppen ezért a bányászok úgy vélekednek, félő hogy ugyanúgy járunk ezúttal is, mint korábban. A jövő évtől kezdve mi is állami vállalatként fogunk működni, így elengedhetetlen, hogy megszűnjenek azok a körülmények, amelyek fékezik a dolgozók kezdeményezésének kibontakoztatását, kedvezőtlenül hatnak a differenciált javadalmazásra és így gátolják valamennyi bányász és a műszaki személyzet közvetlen anyagi érdekeltségét. • Ahogy szavaiból kiveszem, ön egyidejűleg szól bányászként és a vállalaton belüli átalakítás sikeréért felelős politikai dolgozóként is. Nyilván fel tudja mérni, melyik a könnyebb.- Őszintén szólva számomra nagyobb gondot jelent megírni kétoldalas jelentést, mint megnyugtatni húsz elégedetlen bányászt. Sokkal könnyebb volt csoportvezető vájárként dolgoznom, hiszen a bányában olyan emberekkel dolgoztam, akik szemtől szembe megmondják bárkinek az igazat, úgy ahogy ,,egy az egyben“ gondolják. Rengetegszer előfordult, hogy munka közben valami miatt - de mindig a cél érdekében - összevesztünk, aztán feljöttünk a mélyből, lemostuk magunkról a szénport, megittunk egy sört, és újra barátok voltunk. Nem emlékeztünk arra, hogy milyen gorombaságot vágtunk egym4s fejéhez. A bányában nincsenek kulisszák, s így kulisszák mögötti intrikák sem... Ma is jobban szeretem azt a vezetőt, akivel össze lehet veszni, mert arról tudom, hogy a hátam mögött nem fog ártani. S itt nemcsak rólam van szó, hanem az ügyről, amit képviselnem kell. Akkor jövök zavarba, amikor látszólag minden rendben van, a szemembe nem mond senki semmit, aztán kiderül, hogy a hátam mögött egészen mást beszélnek. Megtörténik, hogy valamit bírálok, mégpedig úgy, hogy közben a bányászok - szerintem helyes - véleményét tolmácsolom, és rám fogják, hogy elrugaszkodom a valóságtól... • .. .persze, azt aligha vitatja valaki, hogy a bányászat nehéz helyzetben van!- Különösen most, hogy egyre bonyolultabb körülmények között folyik a bányászat. Az aránylag köny- nyen kiaknázható szénvagyon már a felszínre került, és olyan geológiai viszonyok között vagyunk kénytelenek dolgozni, amelyek számunkra ismeretlenek. Azonban meggyőződésem, hogy bármennyire is drágul a kibányászott szén tonnája, a legdrágább szén az, ami éppen hiányzik... Mindezt persze nem igazolásként akarom előrebocsájtani, hiszen egyre inkább előtérbe kerül az önfinanszírozás kérdése a népgazdaság minden területén, viszont szeretnék figyelmeztetni a meglévő aránytalanságokra. Ugyanis a bánya az nem cukrászmühely, ezt tudni kell, amikor szóba kerül az önelszámolás, az önfinanszírozás. A bányásznak mindig rugalmasan kell alkalmazkodnia a váratlanul fellépő változásokhoz. Nálunk a selejt nem odaégett sütemény vagy torta, a se- lejtért a bányában gyakran emberélettel kell fizetni. • Azonban a nehezülő körülmények között is általában jóelőre ismertek bizonyos számok, amelyek jelzik a népgazdaság energiaigényét, amit a bányászoknak ki kell elégíteniük. Nem egyszer olyan áldozatok árán, amelyekre nehéz példát felhozni más területekről.- Bennünket mindig a ránkváró feladatok vezéreltek s az, hogy az állami tervet miként teljesítsük. Ezt rendes munkaidőben már nagyon régen nem tudjuk. Például 1973-ban bevezettük a folyamatos, megszakítás nélküli munkát, amit a nyolcvanas évek elején beszüntettünk ugyan, de a túlórázást nem tudtuk kiküszöbölni. A termelésben ezidáig mi csak sikertelen kísérletekről beszélhetünk, hiszen - mint már említettem - például a differenciált javadalmazásról mind ez idáig csak beszéltünk. Akárcsak a munka hatékonyságának növeléséről, az adminisztráció leépítéséről. Igaz, most már én is olyan helyzetben vagyok, hogy ezt nem tudom kiküszöbölni. Különböző irományokat kell készítenem különböző szerveknek, így nekem is van titkárnőm, igaz „feketén“... Ha nem kellene olyan sok papírmunkát végeznem, akkor én lennék az első, aki azt mondaná, nincs rá szükség. Csakhogy 35 év bányászmunka után, túl az ötvenen én már nem tudok megtanulni gépelni. Attól tartok, hogy az ilyen jelenségek - no meg az, hogy egyre több ágazat részesül hasonló elbírálásban, mint a bányászat - odavezetnek, ahol már többször is voltunk: nem lesz elég bányász. • Mire alapozza ezt a borúlátást?- A bányászok mindig is a munkásosztály legforradalmibb részét képezték, s most annak a véleményüknek adnak kifejezést, hogy lassan halad a CSKP KB 7. és 9. plénuma határozatainak teljesítése. Az is nyugtalanítja őket, hogy több esetben a háromlépcsős irányítási rendszer valamiféle legalizálása tapasztalható. Sok esetben a vezér- igazgatóságokat egyszerűen állami vállalatra „keresztelik“, pedig a közelmúlt megmutatta, hogy az irányítás középső lépcsője szülte az adminisztratív munka elburjánzását, a bürokráciát. Lépten-nyomon azt halljuk, hogy ezt vagy azt kellene tenni, ezt vagy azt fogjuk tenni, ahelyett, hogy csinálnánk. • Azért, persze, a bányászok illetve az ágazat is sok mindent tehetne az energetikai gondok mérsékléséért!-Továbbra is növekszik a népgazdaság energiaigénye, amelynek csökkentéséhez mi sem tudunk hozzájárulni a kívánt mértékben, hogy ezáltal csökkenjenek a kiadások és növekedjen a hatékonyság. A bányászat ugyancsak a nagy energia- fogyasztók közé tartozik. Itt jobb munkaszervezéssel, de különösen a meglévő berendezéseinknek az igényekhez történő igazításával javíthatnánk sokat. Például a bányában működő szinte valamennyi villamosgép túldimenzált. Aztán itt vannak szinte már az unalomig emlegetett szállítói-megrendelői kapcsolatok. Hiába tervezünk bizonyos mennyiségű előreláthatóan szükséges bányafát, egyéb más anyagot, ha az késik, vagy egyszerűen úgy adódik, hogy több kell belőle, mint amennyit előre, optimális esetekre tervezve igényeltünk. Elvégre ezeket a dolgokat nem lehet például a textilipar eladatlan készleteivel egy „súlycsoportba“ helyezni. Bármiként is alakulnak a dolgok, szénre mindig szükség lesz, és hogy állami vállalatként helyt álljunk majd a jövőben, ahhoz rengeteg kérdést meg kell oldani. Ez tény még akkor is, ha egyre többet beszélünk az új gondolkodásmódról ... • ... ön említette, tehát rákérdezek. A bányászok új gondolkodás- módja miként nyilvánul megŤ- Nem tudom, hogy új-e amit mondok... Sőt, félő, hogy egyáltalán nem az. Ha sikerülne száműzni a mindennapi életből a lógást, a nemtörődömséget, nem jutottunk volna oda, hogy lépten-nyomon hangoztassuk az új gondolkodás szükségességét. Elég lenne visszatérni a tisztességes munka, a tisztességes emberi cselekvés „platformjára“. Ha ez lenne az általános és a jellemző, akkor jóval kevesebb gondunk akadna. A munkát ugyanis senki sem veszi ki a kezünkből, egyetlen fölösleges hivatalnok sem fog magától lapátot. Az átalakítás nem házépítés, hogy azt alulról kellene kezdeni! MÉSZÁROS JÁNOS A tervezett mennyiségben és jó minőségben Hatékony pártmunka az aratás elősegítésére Aratás idején szinte az egész ország figyelme Csallóközre, erre a jellegzetes gabo- natermó vidékre irányul, sőt a tájegységben is elsősorban a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásra. Nem ok nélkül, hiszen ez a járás minden más mezőgazdasági termelő- munka eredményei szempontjából is élenjáró szerepű terület, ahol július elején úgyszólván már mindenütt megkezdődött a legfontosabb nyári betakarítási munka, az aratás. Ottjár- tunkkor széltében-hosszában úsztak már a kombájnok a hatalmas gabonatáblák'arany- ló tengerében. Orbán Péter, a járási pártbizottság mező- gazdasági osztályának dolgozója több közül az alistáli (Hroboňovo) Csehszlovák-Szovjet Barátság Egységes Földműves-szövetkezetei ajánlotta figyelmünkbe. Érdemes volt megfogadni a tanácsát, annak ellenére, hogy a szövetkezetben az aratási munkálatokon kívül is bőven volt tennivalójuk a vezetőknek. Belép- temkor ugyanis a szövetkezeti iroda épületében nagy sürgés-forgás fogadott, az adminisztrációs részleg éppen akkor költözött a nemrég átadott új irodaházba. Ezért aztán Kún István, a szövetkezet és Czucz Kálmán, a szövetkezet pártszervezetének elnöke olyan irodahelyiségekbe tessékeltek, ahol még javában tartott a költözködés. Megtudtam tőlük, hogy látogatásom idején öt darab E 516-os gyártmányú kombájnnal megszakítás nélkül aratnak a szövetkezet határában, s három nap alatt 104 hektáron vágták le a gabonát, vagyis a gabonaterületek egyötöd részén. Minthogy azonban mezőgazdasági művelésre alkalmas területükön 550 hektárnyit vetettek be gabonával, a hátralevő részen egy hét alatt végeznek, ha az időjárás is kedvező lesz hozzá. Kún István, a szövetkezet elnöke egy rövid magyarázattal teszi érthetőbbé:- Ehhez tudni kell, hogy kooperációs körzetben négy szomszédos egységes földműves-szövetkezettel, az ekecsi (Okoő), az al- bári (Dolný Bar), a hegyétei (Kútniky) és 2d 3 padányi (Padáň) szövetkezetekkel össze1 fogva végezzük az aratási-betakarítási munkálatokat is. A kooperáció köztudottan jelen- ' tösen megnöveli a munkatermelékenységet, mivel hatékonyan összekapcsolja a különbö- . 25. zó munkafolyamatokat. Tehát egyrészt arról van szó, hogy így megnövelt géppark áll rendelkezésünkre, vagyis sokkal több kombájn és a betakarításhoz szükséges más gép. Másrészt a kombájnosok, a technikusok és a többi munkások összehangolt munkája is hatékonyabb, mint egyébként. Végeredményben abban áll a kooperáció jelentősége, hogy a legsürgetőbb aratás idején is folyamatos a munkavégzés, nincs egy percnyi gépállás sem, mivel a technikusok és a gépjavítók mindenütt ott vannak. Valósággal egymás kezébe adják a kombájnokat és más gépeket, amelyekkel így szünet nélkül dolgozhatnak. S ez egyúttal azt is maga után vonja, hogy- miként a közmondás tartja - kéz kezet mos. Ha tehát az aratás megkezdésekor nekünk a kooperációs társaink gépekkel és emberi munkaerővel egyaránt segítettek; főleg az ekecsi szövetkezet, mi szintén segítünk nekik, hogy tíz nap alatt mindegyikünknél sikeresen befejeződhessen az aratás és a gabona betakarítása. Azután következik a szalma begyűjtése, iletve kazalozása, majd a tarlóhántás és a nyár végi talaj-előkészítés, amely munkálatoknál is szintén igénybe vesszük egymás segítségét.- Milyenek az eddigi eredményeik, s egyáltalán milyen terméssel számolnak?- tudakoltam.- Idei gabonatermesztési tervünk meglehetősen igényes. Előirányzataink szerint például búzából hektáronként átlagosan 63,2 mázsás, árpából pedig 55 mázsás terméshozammal számolunk. Annak ellenére is, hogy az aratás megkezdésekor az árpa elég silánynak mutatkozott.- Persze mindez kellő intenzitású szervező munkát is igényel tőlünk - vette át a szót Czucz Kálmán pártelnök, aki arról tájékoztatott, hogy a 73 tagot, illetve tagjelöltet tömörítő pártszervezetük milyen politikai-szervező tevékenységet fejt ki a minél sikeresebb aratás és betakarítás érdekében. Elmondta, hogy a szövetkezetekben eddig hosszabb idő óta hagyományosan ideiglenes aratási pártcsoportokat létesítettek, amit a járási pártbizottság még az idén is szorgalmazott. Ahelyett azoban hatékonyabb formákat, illetve módszereket alkalmaznak már, mégpedig mind gazdasági, mind politikai szempontból.-Szövetkezetünk vezetősége és pártbizottságunk idén közös tervet dolgozott ki, amelyet a tagság széles körű bevonásával egy aratási aktívaértekezleten alaposan megtárgyaltunk, hogy minden dolgozó pontosan tájékozott legyen a saját munkáját illetően, s kellően tudatosítsa köteleségeit, illetve személyes felelősségét. Ugyanebből a célból létrehoztuk az úgynevezett aratási stábot is, tulajdonképpen egy operatív bizottságot, amelynek tagjai velem együtt Écsi Tibor, szövetkezetünk gazdásza, aztán az agronó- musok, tehát Képessy Imre mérnök, valamint a két segédagronómus, Berényi Zoltán és Rásó Zoltán, továbbá a gépesítónk, Sátor László mérnök, s végül de nem utolsósorban Kiss Zsigmond, az ellenőrző bizottság elnöke. Ez a stáb a napi helyzetnek és az időjárásnak megfelelően minden reggel eligazítást tart. Röpke fél óra alatt meghatározzuk a legfontosabb feladatokat, és mindenkinek kiadjuk a szükséges utasításokat. Persze mindezt kollegiális és elvtársi hangú megbeszélés formájában tesszük, ami nem is marad hatástalan. Lépten-nyomon tapasztaljuk, hogy az emberek méltányolják ezt az irányítási-vezetési módszert, a legegyszerűbb tagunk is érzi, hogy a munkatársunknak, mi több, a munkahelyük gazdáinak tekintjük őket. Természetes aztán, hogy ezt az emberi bánásmódot fegyelmezett, lelkiismeretes munkával, nemegyszer önálló kezdeményezésekkel viszonozzák. Egyebek közt stábunknak ezért is sikerült hatékony szocialista versenymozgalmat kibontakoztatnia a kombájnosok között. Hogy erről és más eredményeinkről tájékoztassuk a közvéleményt, Aratási Híradót is kiadtunk, amelynek eddig két száma jelent meg. Jóllehet, az aratás idejére indított szocialista munkaverseny mindenkori állásáról adunk hírt bennük, de nem csupán a mennyiségi eredményeket, hanem az elvégzett munka és a termény minőségét is rendszeresen feltüntetjük.- Kell-e az említetteknél hatékonyabb szervezési módszer, s ilyenképpen az aratás megsegítése érdekében egyáltalán szükség van-e külön politikai meggyőző munkára? - folytatta. - Tapasztalataink szerint aligha. Hát ezért nem alakítottunk mi ideiglenes aratási pártcsoportot sem, mert nézetünk szerint az már túlhaladott formát jelentene a mai korszerű gazdasági és politikai követelmények szempontjából egyaránt. Egyébként pedig a nyugdíjasokkal együtt 468 tagot számláló és 220-230 állandó dolgozót foglalkoztató szövetkezet vezetőinek egybehangzó véleménye szerint olyan példás közösségi szellem és szilárd fegyelem uralkodik minden részlegen, illetve munkahelyen, ami eleve szükségtelenné tesz bármiféle retorikát, pláne szájbarágós politikai meggyőzést. Ezt több tény között talán legbeszédesebben munkájuk jövedelmezősége tanúsítja, ha némileg áttételesen is. Az évi 62 mifttő koronás teljesítménytervük alapján az egy dolgozóra számított teljesítmény értéke 193 ezer korona, a szövetkezet tiszta nyeresége pedig tíz és fél - tizenegymillió korona között mozog. Közben a szövetkezeti elnök odahívott az ablakhoz, körbemutogatott, hogy a saját szememmel is újból lássam mindazt, ami különben már az érkezésemkor is azonnal jó benyomást tett rám. Nevezetesen, hogy milyen példás rend és tisztaság uralkodik az egész gazdasági komplexumban, az állattenyésztési és a növénytermesztési részlegen éppúgy, mint a másik oldalon, a gépszínek környékén.- Sokat beszélnek ma az élet- és a munkahelyi környezet megóvásáról és rendben tartásáról, sőt a sajtó is állandóan feszegeti ezt a kérdést - mondta. - Mi a kerület szövetkezetei között már 1982-ben az élvonalba tartoztunk ilyen szempontból is, nem vártunk felsőbb utasításokra. És ez önmagától nem alakult ki, valamiképpen hozzá kell szoktatni az embereket. Mi ez, ha nem a szocialista erkölcs és közösségi szellem megannyi példaerejű megnyilvánulása? Igazat kellett adnom neki, mert ilyenformán a szövetkezetiek valóban szocialista módon viszonyulnak a munkahelyükhöz, a saját munkájukhoz, az embertársaikhoz és az egész társadalomhoz.- Holott - tette még hozzá bizonyos elégedettséggel hangjában - a főkapun évente mintegy négyezer vagon, vagyis negyven tonna terményt, különféle anyagokat, szalmát, miegymást szállítunk ki s be. És lát-e bármilyen szemetet, rendetlenséget, de akár csak egy elhullott szalmaszálat is az udvarunkon? Pedig nem vártuk a látogatását. Megértettem az újságírónak szóló példázatot, ezért vendéglátóimnak az aratási, de minden más munkájukhoz is további szép sikereket, valamint kedvező időjárást kívánva búcsúztam el. Ugyanis a sikeres munkához szükséges minden más jó feltétellel már rendelkeznek. MIKUS SÁNDOR <
