Új Szó, 1988. július (41. évfolyam, 153-178. szám)

1988-07-23 / 172. szám, szombat

Átadás után, költözködés előtt Új rendelőintézet épült Kicsit sajnáltam, hogy nem lehet­tem jelen a dunaszerdahelyi (Du­najská Streda) rendelőintézet május 26-i átadásán. Később viszont arra gondoltam, nem is olyan nagy baj, majd ellátogatok Dunaszerdahelyre, ha élettel telik meg az új, korszerű rendelőintézet. 1988. július 13-án Dunaszerdahely felé közeledve fo­tós kollégámmal megállapodtunk, hogy elsőnek dr. Fucker Teodortól, a járási egészségügyi intézet igaz­gatójától kérünk tájékoztatást, majd megkérdezzük az egészségügyi dolgozókat és a betegeket is, elége­dettek-e az új létesítménnyel. A tetszetős épületet pompás park, petúniák és muskátlik díszítik, és a rendelőintézet előtti téren is rend uralkodik. Az első jó benyo­mással kopogtattunk dr. Fucker Te­odor igazgató irodájának ajtaján. Még le sem ültünk, amikor rákérdez­tünk az új rendelőintézetben zajló életre.-Sajnos, egyelőre még a régi rendelőben folyik a munka. Az áta­dás megtörtént ugyan, ám a munka- védelmi felügyelőség feltárt néhány olyan hiányosságot, amely gátolja az üzemelést. Hadd ne soroljam, mert a minap tárgyaltam az illetéke­sekkel, s ígéretet kaptunk a hiányos­ságok mielőbbi felszámolására. Az igazgató szólt arról, hogy a rendelő- intézetben a járás 53 ezer lakosa alap-, 110 ezer lakosa pedig szakor­vosi ellátásban részesül majd. Az épület kissé sokáig, 77 hónapig ké­szült, és összértéke (berendezéssel együtt) közel 100 millió korona. A rendelőintézet 69 rendelőjében kezelik majd a kicsiket s a felnőtte­ket. - Bízunk abban, hogy a jövő hét végén már végérvényesen birtokba magunk végeztük. És nem munkai­dő alatt, nem a rendelési idő rovásá­ra, hanem szabadidőnkben, estén­ként, a hétvégeken. Valamennyien átéreztük a feladat fontosságát. Jól tudjuk, hogy korszerű körülmények között javul az ellátás színvonala, és Dr. Fucker Teodor: „Bízunk abban, hogy már végérvé nyesen birtokunkba vehetjük az új munkahelyeket." a betegek végre szép környezetben, kényelmes körülmények között, kor­szerű műszerek segítségével gyó­gyíthatók majd. A költözködést, a takarítást Tóth Mária, a kórház és a rendelőintézet főnővére irányította. Vállalta azt is, hogy végigvezet a néptelen rendelő­kön, folyosókon.- Lelkesedéssel takarítottuk, szé­pítettük a rendelőket nemcsak mi, hanem a családtagjaink is, hiszen szükség volt minden használható A tetszetős, új korszerű épület vehetjük a munkahelyeket, s ezáltal megkezdődhet a régi rendelőintézet átépítése is. Megtudtuk, hogy a Dunaszerda­helyi járásban megkülönböztetett fi­gyelmet fordítanak az orvosi ellátás állandó javítására, korszerűsítésére. A volt rendelőintézetet 60 ágyas gyermekkórházzá alakítják, s meg­teremtik a lehetőséget, hogy szük­ség esetén a gyermeken kívül az anyát is felvegyék a kórházba. A je­lenlegi gyermekosztályból 12 ágyas intenzív osztály létesül, s a tervek között szerepel a 30 éves kórházi épület korszerűsítése, két új, 150 ágyas pavilon hozzáépítése is. - Az átadás meggyorsítása érdekében minden tőlünk telhetőt megtettünk - közölte az igazgató, - hiszen az új épület takarítását,. bebútorozását (Lőrincz János felvételei) kézre. Az átadáskor ragyogott a padló, a csempe és számos ren­delő már csak az első betegre várt... S most kezdhetjük elölről- mondta némi szomorúsággal s úgy vettük észre, csüggedten. Az épület kalapács és fúró hangjától visszhangzott. A csillogó padlót be­lepte a por, az alagsortól a második emeletig bakancsok nyomait láttuk.- Talán a legtöbbet azok dolgoztak, akik a rehabilitációs részleget takarí­tották. A két tágas tornaterem par­kettájáról centiméterenként kapartuk le a maltert, súroltuk a falicsempét- mondta kísérőnk, miközben meg­mutatta a vízgyógyászati részleg fel­szerelését, majd a kis gyógymeden­céhez vezetett, s mutatta a vasfede­lű aknában található csapot. Melyik női alkalmazott bírja majd megen­gedni a vizet? - tenném fel a kér­dést, de tapintatból nem teszem. A későbbiekben sem kérdezem azt, miért olyan mély a szaunához tarto­zó hidegvizes medence, miért ázik már most be a tető, miért szereltek fel olyan duplaablakokat, melyek nem csavarozha­tok szét, s ezért belülről mindig piszkosak?... Ta­lán ha az intézetet tervező építész kísérne, . rákér­dezhetnék a hiá­nyosságokra, mert sajnos, a Zdravoprojekt építészei és az egészségügyi dolgozók elkép­zelései, legyen szó kórházról vagy rendelőinté­zetről, sokban el­térnek egymástól. És annak ellené­re, hogy az épít­kezések megkez­dése előtt meg­kapják az egész­ségügyiek kifogá­sait, többnyire nem veszik figyelem­be az észrevételeket. Ezért azután az építkezés alatt kell módosítani a terveket, ami egyrészt a munkák menetének lassításával, másrészt többletkiadásokkal jár. A főnővér nem panaszkodott, sőt büszkén mutatta a szemészet kor­szerű műszerekkel ellátott rendelőit. A tágas, nagy röntgenosztályt, az egészségügyiek kényelmes nappali helyiségeit. Igaz, hogy a biokémiai laboratórium szűk folyosója miatt használhatatlanok voltak az eredeti ajtók, amelyeket tolóajtókra kellett cserélni (többletkiadás), utólag kell megrendelni a sötétítő függönyöket vagy a rolókat, hogy ezek védjék a műszereket a közvetlen napsütés­től (erről az eredeti tervekben meg­feledkeztek), s eltakarják a kívülállók kíváncsi tekintete elől a vizsgált be­tegeket, az orvosokat és ápoló­nőket. Az épületből az elkülönített gyer­mekosztályon keresztül mentünk ki, s örömmel vettük tudomásul, hogy ide kocsifeljáró vezet. Itt végre meg­szűnhet a gyerekkocsik lépcsőkön való cipelése, s a feljáróra, ha a szükség úgy kívánja, a kis beteget szállító autó is felhajthat. Igen ám, de az örömbe, üröm is vegyül. Ugyanis az alagsorban talál­ható a gyógyszertár raktára. A gyógyszereket viszont kamion szállítja, s az néhány centiméter hí­ján nem fér a kocsifeljáró alá. Az annyit jelent, hogy a gyógyszertár dolgozói kénytelenek lesznek jó né­hány méterről sajátkezűleg behor­dani a tömérdek sok árut. Mert való­színűtlen, hogy a gyógyszergyár fi­gyelembe veszi ezt az „apróságot“ és alacsonyabb teherautóval szállít­ja majd a szükséges gyógyszereket. A rendelőintézet előtti udvaron csend honol. Nincs még jövésme­nés, a füvesített autóparkoló is üre­sen áll. Eszembe jutnak dr. Fucker Teodor igazgató szavai, aki nagyon bízik abban, hogy a jövő hét végén már egyes rendelőkben beindulhat a gyógyítómunka. így legyen. PÉTERFI SZONYA Alig egy éve működik, de máris nagyon népszerű Nyitrán (Nitra) a Progres szépségszalon. A férfi- és női fodrászat, valamint a kozmetikai szalon dolgo­zói két műszakban váltják egymást. A helyiségek tá­gasak, a munka kellemes légkörben folyik. A várako­zók a büfében kávézhat­nak, amíg sor kerül rájuk. Bizonyára a vonzó környe­zetnek is köszönhető, hogy a bevétel csaknem négy­szer akkora, mint az elmúlt években volt, amikor még a régi épületben folyt a munka. Felvételünk a nói- fodrász-szalonban ké­szült (Drahotín Šulla felvétele - ČSTK) VII. 23. A választásokat is tanulni kell A VEZETŐ DOLGOZÓK VÁLASZTHATÓSÁGÁNAK LÉLEKTANI KÉRDÉSEI A népgazdaság komplex átalakí­tásával számos új elem hatol be az irányítás folyamatába. Egyik a gaz­dasági vezetők választhatósága. Az irányítás lényege a beosztottak ve­zetése - hiszen egyetlen gazdasági vezető sem befolyásolja közvetlenül a termelést, a technológiát stb. csak az általa irányítottakon keresztül. Tevékenységének tehát erősen szo­ciális arculata van. Helyénvaló tehát, hogy a dolgozók beleszólhassanak azok kiválasztásába, akikre hallgat­niuk kell, akiknek a nézeteit respek­tálják, utasításaikat elfogadják. A kellő kritériumok hiánya Tudomásul kell venni, hogy csu­pán a választásokkal nem oldódnak meg a problémák. A választást ki- kényszerítő fogyatékosságokat eb­ben az összefüggésben a jéghegy csúcsához hasonlíthatnánk, mely­nek lényegesen nagyobb része a felszín alatt rejtőzik. Ha figyelmen kívül hagyjuk a felszín alatt leselke­dő veszélyt, könnyen hajótörést szenvedhetünk. Hajótörést szen­vedhetne a vezetőválasztás is, ha nem ismernénk el annak lehetősé­gét, hogy számos, főleg lélektani kockázat áll fenn. Az egyik ilyen például, hogy az emberek még nem szoktak hozzá a gazdasági vezetők választhatósá­gával kapcsolatos mérlegeléshez. Vegyük csak a kritérium kérdését. A takarítónő számára például az az igazgató a jó vezető, aki nem dobja a földre a cigarettavéget, nem lép a frissen felmosott padlóra stb. Ezek a kritériumok ugyan elárulnak valami fontosat az illetőről, azonban nem döntő, „igazgatói“ képességek. Felmerül esetleg az is, hogy jo­gász, illetve közgazdász legyen-e az igazgató, vagy szakmai, politikai, szervezői képességekkel rendelkez­zék-e? A dolgozók alig tudatosítják például, hogy előítéletekkel viseltet­nek a nők iránt. A megfelelő kritériumok hiánya nem azt jelenti, hogy ilyen szempont nem létezik. Csak nem vették figye­lembe, mert korábban nem számol­tak a beosztott dolgozók jogával a vezető kiválasztásában. Logikus tehát, hogy az emberek nincsenek kellően felkészülve a választásokon való felelősségteljes részvételre. In­kább csak a választás jogát tudato­sítják, mintsem a választás felelő­ségét. De nemcsak azok felelősségéről van szó, akik választanak, hanem akiket választanak (esetleg akik megválasztatni akarják magukat). A választhatóság alapelve aktív pár­beszédet követel a leendő igazgató és az általa irányított dolgozók kö­zött, s ha a párbeszéd igazi, akkor kell, hogy a jelöltet érdekelje azok véleménye, akiket majd irányítani fog. Tisztában kell lennie vele, mek­kora felelősség hárul rá, ha megvá­lasztják. Helytelen, ha olyan távla­tokkal kecsegtet, amelyek - objektív vagy szubjektív okokból - nehezen teljesíthetők. Ilyen „hozzáállás“ át­menetileg vonzóvá teheti mint jelöl­tet, de megválasztása esetén tör­vényszerűen ellene fordulhat, s fennáll a veszély, hogy a dolgozók nemcsak őt okolják csalódásukért, mert nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, hanem a vezetők kivá­lasztásának új módszerét is kétség­be vonják. Pályázni vagy nem pályázni? Mint ahogy egyesek több-keve- sebb képességgel rendelkeznek ve­zető poszt betöltésére, úgy vagy van, vagy nincs kedvük hozzá, hogy jelöltessék magukat. Némelyeknek sokkal nagyobb az ambíciójuk, mint a képességük, de sokan vannak, akik alig tudatosítják rátermettségü­ket. De olyanok is akadnak, akiknek nem akaródzik többletgondot vállal­ni, mondván - aki nem csinál sem­mit, nem is ronthat el semmit. A jelöltek néha nehezen barát­koznak meg azzal a gondolattal, hogy a választók esetleg másvalakit részesítenek előnyben. Holott az a tény, hogy nem rájuk esett a vá­lasztás, mindössze annyit jelent, hogy több jelölt közül csak egy lehet győztes, s az objektíve kevesebb szavazatot kapott jelölt is talán ugyanúgy megállta volna a helyét. Lélektani szempontból azzal is számolni kell, hogy senki sem veszít szívesen. Nem kár a társadalom számára, hogy egyesek csak azért utasítják vissza, hogy pályázzanak, mert félnek a sikertelenségtől? Lé­nyegében ez is a szelekció első foka lehet, vagy pedig kellő önértékelés - s akkor rendben van. De az önbi­zalom hiánya is lehet, hogy képes­ségei nem elegendőek egy kollektí­va vezetésére. Lélektani szempont­ból ez is rendben van - hiszen az, aki már a választások folyamán fél kiállni a kollektíva elé, annak nyilván a későbbiek folyamán is kevés lesz az önbizalma, amikor a feletteseivel, a beosztottjaival, a vállalaton kívül a partnerekkel kellene tárgyalnia. A kellő önbizalom (az illetőnek saját erejébe és képességeibe vetett hite) ' elengedhetetlen feltétele a vezető beosztás betöltésének. Mások képességeit nehéz felmér­ni, mert megítélésüket objektív és szubjektív élményeink, vélemé­nyünk befolyásolják. Előnyösebb, ha a választás többlépcsős, mert az emberek jobban ismerik azt, aki a közvetlen felettesük lesz, de ke­vésbé azokat, akikkel azelőtt sem találkoztak, és voltaképpen a jövő­ben sem fognak. Igazgatóválasztás esetén például könnyen befolyásol­hatják őket a másodkézből szerzett, eltorzított információk, az előítéletek (pl. Hát vezethet egy vállalatot nő?). Ám helyesen megítélni önmagun­kat - az sem könnyebb. A leendő vezetőnek azzal is számolnia kell, hogy megválasztásával feljebb lép a társadalmi ranglétrán - s ezzel sem könnyű megbirkózni. Nem munkatársa és barátja már a beosz­tottjainak. Kénytelen változtatni a vi­selkedésén, határozott cselekvést várnak el tőle - másrészt számolnia kell azzal, hogy a vezető poszton kevésbé lehet önmaga, közéleti sze­mélyiséggé válik. Jobban elismerik, utánozni fogják, körülrajongják, de bírálhatják is, elítélhetik, megszól­hatják - elsősorban azok, akiket irá­nyít. Másrészt tisztában kell lennie az­zal, hogy a funkcióba lépésével nem lett tökéletesebb, csak azután kell önmagát képeznie. S bár a vélemé­nye sokkal nagyobb jelentőséget kap a többiek számára, mint koráb­ban, a funkció hatalmi háttere, amely ezt lehetővé tette a számára, távolról sem jogosítja fel arra, hogy ne tisztelje az embereket és kímélet­lenül manipulálni kezdjen velük. A kiválasztás kötelező szabályai A jelölt kiválasztásának kérdése alapvető és rendkívül kényes fel­adat. Rendszerint előnyös, ha a vál­lalat alkalmazottaiból kerül ki, mert az emberek ismerik, és ő is ismeri a vállalatot. De hátrányt is jelent, történetesen, hogy az illetőt nem­csak a jó oldaláról ismerik. Ezért könnyen előfordulhat, hogy a külső jelöltet szívesebben veszik, különö­sen akkor, ha attraktív programot vázol fel és jó fellépésű. A külső jelöltek azonban könnyen lebecsülik az új munkahelyen rájuk váró ne­hézségeket. A választás azonban lehetetlen volna, ha nincs kit választani. A vá­laszthatóság elve létezésének és működésének nélkülözhetetlen fel­tétele a vezető poszt betöltésére kiszemelt emberek következetes, rendszeres és céltudatos felkészíté­se. A vállalatalapítóknak meg kellene kezdeniük a pályázati bizottságok létrehozását, ezek értékelnék a je­löltek eddigi politikai és szakmai fej­lődését s hogy felkészültek-e a kol­lektíva vezetésére. Az sem kizárt, hogy a pályázatnak része legyen például valamilyen konkrét szakmai vagy vezetési probléma megoldása. A bizottság kiselejtezné azokat a pá­lyázókat, akik nem teljesítik az igé­nyes szakmai követelményeket, s működésük nem szavatolja, hogy megfelelő szinten vezessék a kol­lektívát. Mindezen kérdések megoldása elsősorban a káder- és személyzeti osztályok és a vezetők, a pártszer­vezetek, a szakszervezet és a szo­cialista önigazgatás magasabb szin­tű együttműködését feltételezi. Valamennyiünket érint a vezetők kiválasztása - s hogy ez sikeres legyen, mindnyájunknak sürgősen tanulnia kell az igényes kiválasztást és a még igényesebb megválasz­tatást EVA BEDRNOVÁ

Next

/
Oldalképek
Tartalom