Új Szó, 1988. július (41. évfolyam, 153-178. szám)

1988-07-22 / 171. szám, péntek

Színház születik - szabadtéri BEMUTATÓ A JÖVŐ HÉTEN Minden, magára valamit is adó kisvárosnak van szabadtéri színpa­da, amfiteátruma, mely azonban sok esetben legfeljebb nyári moziként szolgál, esetleg néptánc elevenedik meg deszkáin. Színjáték ritkán. Tud­tommal, eddig még nem volt rá pél­da, hogy évadzárás után egyetlen magyar kőszínházunk színészeiből, fővárosi színházak gyakorlatának mintájára, alkalmi társulat alakuljon, szabadtéri előadásokat létrehozva. Most születik ilyen - nyári - szín­ház. A társulat egy hét múlva tartja a bemutatót. A zselizi (Želiezovce) szabadtéri színpadon három ízben viszik színre az Úri murit. Azt a drá­mát keltik életre, melyben Móricz Zsigmond a dzsentriréteg tragédiá­ját mutatja be, amely harcolni nem, csak mulatni tudott. A darabot az 1928-as ősbemutatója óta számta­lanszor játszották sikerrel hivatásos és amatőr színészek. Ezúttal hivatá­sosak és amatőrök együtt elevenítik meg a dráma jól ismert figuráit. A társulat tagjait, a kezdeményező­ket még a próbák megkezdése előtt kérdeztem. Gálán Géza színművész, a zselizi nemzetiségi szabadtéri színház szellemi atyja, és a színházi műhely­munka megszervezője elmondta, hogy amikor tavaly májusban a Schubert-parkban a folklórfeszti­vál műsorának tapsolt, alaposan szemügyre vette a színpadra épült „házat", és akkor úgy érezte, a Csenky Dezső fantáziája nyomán létrehozott háttérrel szinte adva van a színpadi helyszínábrázolás lehe­tősége Móricz drámájához. Ez a helyszín tökéletesen kialakított színpadi tér, játéktér, amely díszle- tezés nélkül, önmagában is népi jellegű, és némi alakítással a dzsentrivilág atmoszféráját kelt­heti. Gálán Géza tizenhét év után te­hát újra szűkebb szülőhazája szín­padán játszik és rendez. A „társula­tába“ meghívott színésztársai - ma­gyarországi vendégművészek és hazai amatőrök, valamint Boráros Imre - barátai, akik felelősséget éreznek a nemzetiségi színházkul­túráért. Az, hogy Gálán Géza hívá­sára el-, illetve összejöttek, sugallja egyben, hogy tájainkon is meghono­sodik a szabadtéri színjátszás.- Én hiszek és bízom a teremtő csapatmunkában - vallja Boráros Imre színművész. - A jól irányított színházi műhelymunkának - mely­hez itt megvannak a feltételek: első­sorban szakmailag jól felkészült szí­nészek és színész-rendező -, sikert kell hoznia. Ahogy rám hat pezsdítö- en ennek a színpadnak a mássága, úgy vélem, a színházszerető közön­séget is erősebben vonzza majd a szabadtéri színház milliójének sa­játos varázsa. Nem kevésbé, hogy előadásunk úttörő jellegű, és forma­bontónak ígérkezik. A színészt min­dig hajtja a vére. Évadban, évadon kívül fáradhatatlanul küzd, hogy újat nyújtson. Ez a munka újszerű és hasznos számomra. A teremben va­ló játék részben más kifejezési esz­közöket kíván; s a csak kőszínház­ban játszó színésznek megújulást jelent, lehetőséget nyújt színészi eszköztárának csiszolására az új forma, az új társulat, a másfajta módszerek. Keres Emil Kossuth-díjas, kiváló művész több alkalommal játszott csehszlovákiai magyar színpadon. A Móricz-darab szerepében más­ként érez, mint eddig bármikor.-Ahol a színművészetben újat hoznak létre, ott a színész számára kitüntetés a jelenlét lehetősége, mert szereplésével emléket állít a születésnek. Meggyőződésem, hogy ezen a vidéken folytatása lesz a szabadtéri színjátszásnak - mondja. - Amikor Géza beavatott tervébe, támogattam az ötletét, jó­nak tartottam a darabválasztást, és szívesen vállaltam a szerepet. A nem összeszokott társulat nem akadálya a sikernek. Két-három pró­bán a szereplőgárda tagjai még ide­genek lesznek egymás számára, de ez megszűnik, hiszen a feladatválla­lás kötelező egymásrautaltságot je­lent.- Viszonylag kevés idő alatt kell színpadra állítani a drámát, de biz­tos vagyok benne, hogy július 29-re, a bemutató napjára kiforrnak a sze­repek, a színpadi alkotás végleges formát ölt - mondja Medgyesi Mária Jászai-díjas. - Persze, a „végleges forma“ fogalma a világot jelentő deszkákon viszonylagos. Előadásról előadásra alakul, csiszolódik, töké­letesedik a játék a premier után is. örülök a szerepnek, ugyanis az operettszínházi zenés darabok után újra prózai előadásban vehetek részt. Kezdő színészként Rozikát játszottam. Érdekes lesz ezúttal Eszterként élni a darabban. Sajnos, hogy csak három fellépésen. Arra a kérdésre, nem lassítja-e a próbák menetét, hogy neves szí­nészek amatőrökkel együtt hozzák létre az előadást, Pelsóczy László nemmel válaszolt. Majd így folytatja:-A Huszonötödik Színház tagja voltam. Annak ellenére, hogy csak a társulat fele volt hivatásos színész, emlékezetes előadásokat jegyeztek a színház működésének idején. Minden a rendezőn múlik, hogyan tudja az amatőrök szakmai tudását kihasználni. Azért is fogadtam el a feladatot, mert úgy érzem, Gézá­nak világosak, tisztán megfogalma­zottak a szándékai és rendezői el­képzelései. Nem utolsósorban fele­melő érzés, hogy egy más ország színpadán anyanyelvűnkön játszha­tunk, és minden szavunkat, gesztu­sunkat megértik. Kuriózum lesz az Úri muri előadá­sa. Hisszük, hogy a kezdeményezés új ösztönzést ad a csehszlovákiai magyar színjátszásnak, hivatásos és amatőr művészeknek egyaránt! És hisszük, hogy - Dobrovicky Lászlónak, a Zselizi Városi Nemzeti Bizottság titkárának a szavaival élve - a zselizi szabadtéri játékok olyan fórum is lesz egyben, ahol színházi emberek megteremtik a hazai ma­gyar nyelvű szabadtéri színjátszás hagyományait! TALLÓSI BÉLA UJHANGZÁSOK A bartóki hagyományoktól az „álló zenéig“ Századunk második felének ze­nei útkereséseiben jelentős helyet foglalnak el azok a törekvések, ame­lyek nem a szeriális zenében látják az új hangzások lehetőségeit, ha­nem a szín és a sűrűség változásait tartják elsődlegesnek, s kitartanak a hagyományos hangszerek mellett. Ezekhez az irányzatokhoz kapcso­lódik az ún. új lengyel iskola, neve­zetesen Krzysztof Penderecki mel­lett mindenekelőtt a magyar születé­sű Ligeti György, akinek műveit erő­teljes, drámai hatások jellemzik, hangfürtökkel, éles kontrasztokkal. A most hatvanöt éves Ligeti György a romániai Dicsőszentmár- tonban született. A Budapesti Zene- művészeti Főiskolán Farkas Ferenc, Veress Sándor, Kadosa Pál és Bár­dos Lajos voltak a tanárai, akiktől olyan zenei hagyományt kapott örökségül, amelynek csúcspontján Bartók Béla állt. Diákkorában nép­dalokat gyűjtött Erdélyben és első népdalfeldolgozásaiban, kórusmű­veiben még Kodály hatása érvénye­sült. 1950-től a főiskola zeneszer­zés- és ellenpont tanára lett. A rövid darabokból álló Musica ricerata cí­mű zongorasorozata még a bartóki hagyományokat követi, ám már ek­kor érezte, hogy tovább kell lépnie. Megfogalmazódott benne az „álló hang“ ötlete, azaz, hogy olyan zenét komponáljon, amely saját szavai szerint „nem folyamat, hanem ál­lapot“. Első radikálisan új darabja, az Apparitions, még Budapesten ké­szült. Ebben még megvoltak bizo­nyos ritmikai elemek, de a sokszóla- múság már teljesen semlegesítette a harmóniát. Ezt Ligeti „mikropolifó- niának“'nevezte - az egyes szóla­mokat nem halljuk, csak a szólamok összefonódásának módját észleljük. Ez a darab csak átmenet volt a kö­vetkezőhöz, az Atmosphéres-hez. Ebben valósította meg Ligeti elkép­zelését az álló, azaz statikus zené­ről. E szerzeménybe olyan sűrűn lépnek be a kánon szólamai, olyan sok szólam szólal meg egyszerre a műben, hogy az egyes dallamok és ritmusképietek teljesen összefo­nódnak. Ennek a műnek, akárcsak a Lontano című zenekari darabnak megragadó és amellett merőben új­szerű varázsa a hangszíndallam, a szélesebb-keskenyebb, mozdulat­lan vagy nagyon is mozgalmas, egy­máson átszűrődő hangtömegek. Ligeti orgonadarabjaiban, a Har- monies-ban, a sebes irányú motívu­mok, sűrű hangtömbök jelentik a to­vábbi fejlődést. Három énekesre és hétfónyi hangszeres együttesre komponálta a kétrészes Aventures (Kalandok) című művét, amely a szerző szavai szerint „a formának és a kifejezésnek, a képzeletbeli cselekményeknek, az elidegenített érzések és indulatok kusza zavaro­dottságának kalandja“. A három énekes szövege nem szavakból és mondatokból áll, s az összefüggő szöveg hiánya nem csökkenti, ha­nem megsokszorozza az érzelmek és indulatok kifejezési lehetőségeit. A Kamarakoncertet válogatott hangszerekből álló együttes adja elő, amelyben a vonósokon kívül a ha­gyományos fafúvók, továbbá basz- szusklarinét, oboa d’amore, angol­kürt, kürt, harsona és négyféle bil­lentyűs hangszer - cembalo, harmo­nium, zongora és celesta - szólal meg. Hiányoznak viszont az ütő­hangszerek. A műben a hangszínek uralkodnak s bár van benne mozgal­masság, a súlyos és súlytalan ütem­részek hagyományos lüktetése nél­kül. Flequiem\ében a túlfeszített ug­rások különösségét ellensúlyozza a művet átható nagy drámai feszült­ség, ami például Penderecki hason­ló szerzeményeit is jellemzi. Egyik leggyakrabban játszott kompozíciója a Tíz darab fúvósegyüttesre, a Stockholmi Filmharmónia megren­delésére készült. A rövid tételek gondosan megtervezett rendje, az egyes zenei karakterek, technikai megoldások szinte Ligeti György ze­nei világának enciklopédiájaként ta­nulmányozhatók. Ligeti, az örök kísérletező, rövid ideig elektronikus zenével is próbál­kozott, de hamarosan visszatért a hagyományos zenei eszközökhöz. Tanult ugyan technikát a jelentős kortársaktól - így Stockhausentól vagy Bouleztól, ám a stílust tekintve nem hatottak rá. Ligeti műveinek sem technikája, sem hangzásvilága nem tartozik a posztszeriális stílus­ideálhoz. A zenetörténet századunk egyik kiemelkedő avantgarde alkotójának tartja Ligeti Györgyöt, aki számos rangos egyetemen tanított és tanít: Bécsben, Darmstadtban, a kalifor­niai Standfordban, Stockholmban, Hamburgban. Újabb műveiben is ar­ról győzi meg a hallgatót, hogy új­szerű zenével is lehet kellemes hangzást elérni, hogy ez az új zene régi értelemben vett „hangzási élve­zeteket“ is tartogathat a hallgató számára. DELMÁR GÁBOR Cél: a képességek fejlesztése Új olvasókönyvek az alapiskola alsó tagozatán A magyar tanítási nyelvű iskolák történetében véget ért egy jelentős folyamat. Az alsó tagozaton befeje­ződött a tankönyvek, munkafüzetek és módszertani kézikönyvek korrek­ciója. A pedagógiai alapdokumentu­mok átdolgozását a társadalmi szemlélet fejlődése tette szükséges­sé, de a gyakorlati pedagógia is sok támpontot nyújtott a korszerű to­vábbfejlesztés tekintetében. A tan­könyvinnováció szempontjából sze­retnénk áttekinteni, mit ad alsó tago­zaton az anyanyelvoktatás gyerme­keink számára, s ezen belül mit nyújtanak az új olvasókönyvek. Az alsó tagozatos anyanyelvokta­tás célja a képességfejlesztés: a be­széd, az írás, az olvasás, a helyesí­rás, a fogalmazás képességének minél tökéletesebb kifejlesztése. Ma sok szó esik a társadalom, s ezen belül az iskola demokratizá­lásáról. Az alsó tagozat, és az anya­nyelvoktatás színvonala a demokra­tikus iskola kialakítása szempontjá­ból is meghatározó, mivel az igazi demokrácia egyik fokmérője az, hogy mennyire tudjuk lehetővé tenni minden tanuló számára az értő olva­sás elsajátítását, s ezzel megala­pozni az ismeretszerzés, a tovább­tanulás egyenlő esélyeit. Az írás, mint az önkifejezés legáltalánosabb eszköze, a vélemény megfogalma­zását és közlését teszi lehetővé. Az alsó tagozaton tanító pedagógusok tisztában vannak azzal, hogy az ol­vasási-, írási- és beszédkészség eszközszintű kifejlesztésével tehetik a legtöbbet a szellemi javak demok­ratizálásáért. Az alsó tagozaton az új tanterv életbe léptetése tette szükségessé a tankönyvek korrek­cióját. A magyar nyelv jelenlegi tan­terve szélesebb körűen értelmezi az anyanyelvi műveltséget, mint az ed­digi tantervek. Ma már új tudomány- területek, a szemiotika (a jelrend­szerek elmélete) és a kommunikáci­óelmélet legalapvetőbb fogalmai is beletartoznak az anyanyelvi művelt­ség fogalmába. A beszédkultúra és a fogalmazási készség tökéletesíté­se, a kulturált magatartás elsajátítá­sa - mindez nálunk az alsó tagoza­tos anyanyelvoktatás egy-egy fon­tos részterülete - kedvező társadal­mi légkörben a demokratikus állam- polgári jogok gyakorlását könnyíti meg a felnövekvő nemzedékek szá­mára. Az anyanyelvi tanterv egyik fon­tos célkitűzése az olvasó, irodalmat szerető, jó irodalmat igénylő nemze­dékek felnevelése. E cél megvalósí­tásában nagy szerepe van az olva­sás iránti érdeklődésnek. A tan­könyvinnováció során abból a ta­pasztalatból indultunk ki, hogy a 7-10 éves korosztály érdeklődését elsősorban a népmesék keltik fel, a gyerekek szeretik a verseket, szí­vesen olvassák a mondákat, a törté­nelmi elbeszéléseket, ébredezik ér­deklődésük az irodalom iránt. A tanulók érdeklődése, olvasási kultúrája kihat a világnézeti nevelés­re is. Az erkölcsi érzék és a hazafias nevelés szempontjából elsősorban az irodalmi hősök példája hat rájuk. Az alsó tagozatos kisgyermekek fej­lett empátikus képessége lehetővé teszi, hogy beleéljék magukat - a mese- és irodalmi hősök helyze­tébe és könnyen megértsék, mi mo­tiválja tetteiket. A korrekció követ­keztében kimaradt az olvasóköny­vekből több környezetismereti ol­vasmány. Helyettük népművészeti, irodalmi alkotásokkal, mondákkal bővült a tananyag. Az új olvasó­könyvek lényeges vonása az eszté­tikai szempontból értékes olvasmá­nyok és versek térhódítása. Az olva­sókönyvek megpróbálnak ízelítőt adni a művészet világából. Sok ver­set közölnek, hiszen a kisgyermeket sokkal jobban érdekli a vers, többet is tud megtanulni, mint a felnőtt. Mivel komplex esztétikai nevelésre törekszünk, minden olvasókönyv tartalmaz 2-3 értékes képzőművé­szeti reprodukciót is, például Fényes Adolf Testvérek, Hollósy Simon Tengerihántás, Kosztka József Muskátlis kislány, Munkácsy Mihály Az ásító inas című képeit. A népme­sék, mondókák, versek, képek, szó­lások és közmondások nemcsak az olvasási készség és az esztitikai érzék fejlesztését szolgálják, bár az az elsődleges feladatuk. Megpróbál­ják érzékeltetni azt is, hogyan épült évezredeken át az emberi kultúra. Németh Lászlóval együtt valljuk, hogy „az általános iskolás gyerek­ben történeti tudatosság még nem fejleszthető, elég, ha történeti mű­veltségéhez versben, képben, anek­dotakincsben nyersanyagot gyűjt, megtanul a kultúrát építő kiválóság küzdelmeivel együtt érezni, és sej­telme támad arról, hogy mindaz, ami neki természetes és egyszerű, sok­sok erőfeszítés summázódásaként keletkezett. “ A magyar nyelv és irodalom óráin a tananyag segítségével rá kell éb­reszteni a tanulókat, hogy az emberi elme erőfeszítései és a kutatószen­vedély eredményeként létrejött is­meretek megőrzését is, közvetítését is a könyv és az anyanyelv tette számunkra lehetővé. A könyvek él­ményt és tudást közvetítenek. Még ma, a gépi tömegkultúra korszaká­ban is az olvasás az információszer­zés leghatékonyabb eszköze, mert a könyv nemcsak tárolja, közvetíti is az információkat és bármikor hozzá­férhetővé teszi. A könyvekben tárolt ismeretek felújításához nincs szük­ség értékes berendezésekre, köny- nyen meghibásodó gépekre. A könyvet csak le kell emelni a polc­ról és elolvasni, amire szükségünk van. Jó lenne elérni, hogy gyerme­keinket szoros érzelmi szálak fűzzék a könyvhöz. Az alsó tagozaton az olvasókönyvek szeretete megala­pozhatja jó viszonyukat az irodalom­hoz. Az irodalmi szemelvények, a nép- és műmesék segítségével az olvasásra szeretnék szoktatni a ta­nulókat, de nem mellékesek a lélek­tani szempontok sem. Bruno Bettel- heimme\ messzemenően egyet kell értenünk abban, hogy a mese segíti a gyermeket indulatai és félelmei feldolgozásában. A mesék optimiz­must sugallnak és kielégítik az em­ber ősi igazságvágyát. Arra is meg­tanítják a kisgyermeket, hogy nem­csak ők félnek, félnek a mesehősök is, de szembenéznek a veszéllyel és győznek, mert van akaraterejük. Az új olvasókönyvek legnagyobb értéke abban rejlik, hogy csiszolják a tanulók esztétikai érzékét, segíte­nek oldani a gátlásokat, segítenek értő olvasóvá nevelni gyermekein­ket. Eljuttatni őket az értő és kifeje­ző, majd az értelmező olvasás szint­jére, hogy az automatizált olvasási készség birtokában képesek legye­nek eleget tenni a felső tagozat legfontosabb követelményének: tud­janak szakszöveget tanulni. TÖRÖK ZSUZSA Avar kori sírok A temető egyik legszebb lelete a 36. lovassírban talált griff-fej Az év májusában tovább folytattuk a komáromi (Komárno) Steiner Gábor Hajógyár közelében az avar kori temető feltárását. Amint már arról többször is hírt adtunk, az első leletekre 1979-ben bukkantak. Július közepén a 142. sírt tártuk fel. A temetőben eddig is nagyszámú lovassír került elő, ezek gazdag leletanyaga (többségükben bronzból ön­tött öv- és lószerszámdíszek, fegyverek, szablyák, lándzsák, íjak, nyilak, szekercék, különféle ékszerek, agyagedények) ma Közép-Európa legszebb VIII. szá­zadi leletegyüttesei közétartozik. A nagyméretű sírgöd­rökben nyugvó halottakat fából készített sírkamrákba helyezték, melyek barnás elszíneződései a feltáráskor ma is jól megfigyelhetők. A halottakat gazdagon ellát­ták ételmellékletekkel, általában szarvasmarha, juh és különféle szárnyasok maradványait találjuk a sírokban. Az ez évi ásatás meglepetései közé tartozott az a két földbemélyített avar kori kőtúzhelyes lakóház is, me­lyek a temető szélén, az utolsó sírok közelében kerül­tek elő. A leletanyag tehát tovább gazdagítja a komáro­mi Duna Menti Múzeum már eddig is jelentős avar kori gyűjteményét. Dr. TRUGLY SÁNDOR ÚJ SZÍ 6 1988. VII.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom