Új Szó, 1988. július (41. évfolyam, 153-178. szám)

1988-07-22 / 171. szám, péntek

Az angolai és a namíbiai rendezés alapelvei Augusztus elején folytatják a tárgyalásokat (ČSTK) - Havannában szerdán tették közzé a délnyugat-afrikai helyzet békés rendezésének alapel­veit, . amelyekről a múlt heti New York-i tárgyalások során egyeztek meg Angola, Kuba és a Dél-afrikai Köztársaság képviselői. A tizennégy pontból álló dokumentum az első helyen hangsúlyozza az ENSZ Biz­tonsági Tanácsa 435. számú hatá­rozatának jelentőségét. Ez a határo­zat Namíbia függetlenségének meg­adására szólít fel. Az okmányt azt követően tették közzé, hogy az említett három or­szág kormányai jóváhagyták, s erről értesítették az Egyesült Államokat, amely közvetítőként szerepel a tár­gyalásokon. A dokumentum értel­mében Angolának és Dél-Afrikának együtt kell működnie az ENSZ főtit­kárával Namíbia függetlenségének megadása során. Kimondja, hogy Namíbiában szabad és igazságos választásokat kell rendezni. E két országnak Kubával együtt tájékoz­tatnia kell Perez de Cuellart arról, hogy mikor kezdenék meg a 435-ös határozat megvalósítását. A dokumentum szerint az Angolá­ban állomásozó kubai csapatokat az ország északi részébe kell átirányí­tani, majd később fokozatosan ki­vonni. Az alapelvek között szerepel az államok szuverenitásának, egyenlőségének és területi egysé­gének tiszteletben tartása, a bel- ügyekbe való be nem avatkozás, a lemondás az erő alkalmazásáról vagy a vele való fenyegetésről. Az érintetteknek úgyszintén kötelezett­séget kell vállalniuk arra, senkinek nem engedik meg, hogy területükről más ország ellen agresszív akciókat indítsanak. Az alapelvek megerősí­tik továbbá az Afrika délnyugati ré­szén élő nemzetek jogát az önren­delkezésre, a függetlenségre, ki­ENSZ-megfigyelők utaztak Bagdadba és Teheránba (Folytatás az 1. oldalról) Aziz iraki külügyminisztertől, aki a konfliktus befejezését célzó konk­rét intézkedések tervét ismertette. Cuellar ezt megvitatta a BT állandó tagjaival, valamint Irán ENSZ-képvi- selőjével. A közlemény szerint az ENSZ-főtitkár folytatja a konzultáci­ókat Irán és Irak diplomatáival. Az ötpontos iraki rendezési terv azzal számol, hogy a bagdadi és teheráni diplomaták először New Yorkban, majd később az iraki és iráni fővárosban találkoznának, s megkezdenék a közvetlen tárgya­lásokat az 598-as határozat megva­lósításának módjairól. Azt ajánlja to­vábbá, hogy vitassák meg a Satt el- Arab folyón való szabad hajózással, valamint a tartályhajók elleni táma­dások beszüntetésével összefüggő kérdéseket. Aziz szerint az iráni vá­lasz fogja majd megmutatni, hogy Teherán komolyan gondolja-e a há­ború befejezését, vagy csupán takti­kai manőverről van szó. A Biztonsági Tanács tegnap hatá­rozatot hagyott jóvá, amelyben mély megrendülését fejezi ki az iráni utasszállító repülőgépnek az ameri­kai hadihajó általi lelövése és a 290 utas elpusztulása miatt. A BT július 14-én Irán kérésére kezdte meg a vitát erről a kérdésről, s a határo­zattervezetet Paulo Noguiera Ba­tista brazil küldött terjesztette elő. Hírügynökségek rámutatnak arra, hogy a testület nem ítélte el egyér­telműen az USA-t. A határozat értelmében a BT üd­vözli a nemzetközi polgári repülés­ügyi szervezet (ICAO) döntését egy vizsgálóbizottság felállításáról, amelynek az lenne a feladata, hogy a repülőgép útjával és lelövésével kapcsolatos minden technikai rész­letet elbíráljon. Ugyancsak üdvözli az USA és Irán döntését arról, hogy hajlandók együttműködni az ICAO- val. A BT felszólította a nemzetközi polgári repülésről 1944-ben kötött Chicagói Konvenció tagországait: minden körülmények között tartsák tiszteletben a nemzetközi polgári re­pülés biztonságával kapcsolatos szabályokat annak érdekében, hogy elejét vegyék a hasonló inciden­seknek. A testület üdvözölte Irán lépését, hogy elfogadja az 598-as határoza­tot, s felszólít ennek maradéktalan megvalósítására. A BT-ülés befeje­zése előtt Valentyin Lozinszkij szovjet delegátus aláhúzta: a Szov­jetunió megelégedéssel fogadta Irán lépését. Országa mindig is az igaz­ságos és átfogó rendezést szorgal­mazta, úgy, ahogyan a BT-határozat is rendelkezik. Annak a reményének adott hangot, hogy a lehető legrövi­debb időn belül bejelentik a tűzszü­netet, s hogy minden állam tartózko­dik az olyan akcióktól, amelyek a fe­szültség fokozásához vezetnének. mondják egyenlőségüket, s azt, hogy a vitás kérdéseket tárgyalások útján kell megoldani. A dokumentum szerint a helyzet rendezéséről szóló megállapodás eléréséhez mind a 14 pontnak a tel­jesítése szükséges. A jövendóbeni megállapodások garantálói az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagjai lesznek. A felek megállapodtak ab­ban is, hogy augusztus elején Genf- ben tartják meg a tárgyalások ötödik fordulóját. Immár hivatalosan is Dukakis a demokraták elnökjelöltje (ČSTK) - Az USA Demokrata Pártjának atlantai kongresszusán szerdán a késő esti órákban Mi­chael Dukakis massachusettsi kor­mányzót választották a párt elnökje­löltjévé. Mint ismeretes, republiká­nus ellenfele a novemberi elnökvá­lasztásokon a jelenlegi alelnök, George Bush lesz. Dukakis a kongresszus megnyitá­sa óta többször is bizonyította, hogy mellette áll a kongresszusi küldöttek többsége. Ez főleg a pártprogram jóváhagyásakor nyilvánult meg. A négy évvel ezelőtti San Francis- co-i, valamint a még korábbi kong­resszusoktól eltérően a mostani program nagyon lakonikus, csak a lényeges politikai problémák szűk körére összpontosítja a figyelmet. Eléggé visszafogottan bírálja a Rea- gan-kormány politikáját. Hans-Dietrich Genscher Moszkvába látogat (ČSTK) - Hans-Dietrich Gen­scher nyugatnémet alkancellár és külügyminiszter augusztus 1-én és 2-án munkalátogatást tesz a Szov­jetunióban. Moszkvában tegnap kö­zölték, hogy Genschert a szovjet kormány hívta meg. Helmut Kohl nyugatnémet kan­cellár tegnapi bonni sajtóértekezle­tén az ősszel (októberben) esedé­kes Szovjetunióbeli látogatásával kapcsolatban elmondotta, moszkvai tárgyalásait arra fogja kihasználni, hogy tovább fejlődjön a konstruktív együttműködés a két ország között. Kohl hozzá kíván járulni ahhoz, hogy azok a kedvező tendenciák, ame­lyek az utóbbi időben a kelet-nyuga­ti kapcsolatokban érvényesülnek, visszafordíthatatlanná váljanak. Lengyelország nemzeti ünnepén Fejlődés - gondokkal Lengyelország a napokban újra a világsajtó első oldalain szerepel. Ennek oka azonban, eltérően a ko­rábbi években szokásos okoktól, ezúttal nem bel-, hanem külpolitikai: hivatalos látogatáson Varsóban járt az SZKP KB főtitkára, Mihail Gorba­csov, s ugyancsak a lengyel fővá­rosban ülésezett a Varsói Szerző­dés Politikai Tanácskozó Testülete. Mindkét esemény visszhangja a vi­lág legkülönbözőbb tájairól egyebek között félreérthetetlenül azt is jelez­te, hogy Lengyelország nemzetközi tekintélye és helyzete - melyet az országban a nyolcvanas évek elején kirobbant súlyos társadalmi válság komolyan kikezdett és megrendített - az utóbbi időben fokozatosan is­mét erősödik, növekszik. Ma már megint vitathatatlan, hogy Varsónak földrajzi helyzeténél és a szocialista szövetségi rendszerben elfoglalt he­lyénél fogva igen jelentős, fontos szerepe van az európai politika ala­kításában. Ennek egyik legkézzelfoghatóbb bizonyítéka a közép-európai hagyo­mányos fegyverzetek és fegyveres erők csökkentésére és a bizalome­rősítő lépésekre vonatkozó új len­gyel javaslat, melyet június közepén ismertettek Varsóban. A 36 pontot tartalmazó kibővített Jaruzelski-ter- vet, mely a tavaly előterjesztett ere­deti memorandum címére elhang­zott számos módosító, illetve ponto­sító javaslatot is figyelembe veszi, eddig - a varsói külügyminisztérium közlése szerint - egyetlen érintett kormány, ország, így a NATO sem utasította el. Ez a kedvező fogadta­tás szintén Lengyelország nemzet­közi pozíciójának megszilárdulását tanúsítja. Mindez természetesen lehetetlen lenne, ha a mély társadalmi válság óta nem javult volna számottevően a lengyelországi belpolitikai helyzet. Az 1982-ben megindított gazdasági reform tavaly második, minőségileg magasabb szakaszába lépett. Más­részt 1987-ben a nemzeti jövedelem 2, az ipari termelés 3,3, a kivitel 4, a behozatal pedig 0,1 százalékos növekedést mutatott ki. A lengyel piacon ugyan továbbra is nagy a hi­ány a közszükségleti iparcikkekből stb., de például az élelmiszerekből, ruhaneműekból már jóval több van a polcokon, mint a nyolcvanas évek első felében. Komoly gazdasági­szociális gond az árak és a bérek növekedése közti aránytalanság, az infláció, a nyersanyag-hiány és az ország majdnem 40 milliárd dollárnyi külföldi adóssága. Varsó erélyes lé­ÚJSZÖ 1988. VII. 22. igaz legyen! A két hónap híján éppen vb nyolc éve tartó iráni-iraki háború alatt annyi rossz hírt kaptunk az Öböl térségéből, méghozzá ömlesztve, hogy nehezen tudjuk el­hinni: ezúttal egészen reális az esély az öldöklés beszüntetésére. Tény, hogy Irak már többször is tett felhívást a háborúskodás befejezésére, de kezdeményezései süket fülekre találtak a frontsi­kerektől megrészegült Teheránban. Az utóbbi két hónapban azonban ismét Irak kerekedett felül a harcokban, méghozzá egyszerre a front több szakaszán: több éve elfoglalt, jól kiépített állásai­ból űzte ki az ellenséget. Ennek ellenére még mindig vannak iraki területek iráni megszállás alatt, ugyanúgy iraki katonák is ellenőriznek per­zsa területeket. Teherán ebben a katonai szempontból jelentő­sen megváltozott helyzetben fogadta el az ENSZ Biztonsági Tanácsának 598. számú határozatát, amely nem egyszerűen túzszüneti felhívás, ha­nem magában foglalja a konfliktus diplomáciai rendezésének egész menetrendjét. A lépést vi­lágszerte üdvözölték, csak a térség országai - legyen ez bármilyen furcsa - reagáltak nagyon óvatosan, mondhatni: kétkedve. Nem meglepő, hogy Irak egyenesen attól tart, a frontvonalak átrajzolása után Teherán részéről a döntés nem egyéb taktikai húzásnál, a tűzszünet esetleges kihirdetését erői feltöltésére, csapatai átrendezé­sére akarja kihasználni. Felocsúdva az első meglepetésből, nemcsak Bagdad tette fel magának a kérdést: mi van a döntés mögött? Teherán eddig rendre elutasí­totta a fegyvernyugvást, a mainál sokkal kedve­zőbb hadihelyzetben is. Akkor azzal érvelt, Irak így akarja elkerülni a küszöbönálló megsemmisí­tő vereséget. Az ajatollah és környezete - szá­mos bejelentés szerint - nem is annyira saját területei visszaszerzésére, még csak nem is iraki területek elfoglalására törekedett mindvégig, ha­nem Szaddam Husszein megdöntésére, akit Khomeini személyes és legfőbb ellenségének tekint. Hasimi Rafszandzsani, a parlament nagy­hatalmú elnöke és a fegyveres erők újsütetű megbízott főparancsnoka a BT-határozat elfoga­dását elemző televíziós beszédében mégis azt állította, maga Khomeini, az ország vallási veze­tője hozta meg a fordulatot jelentő döntést. Nehéz megállapítani, mennyi lehet ebben az igazság, mivel Irán nagyon elzárkózott, sőt nem­zetközileg egyenesen elszigetelődött éppen a háború folytatásához való makacs ragaszkodá­sa miatt. így csak találgatni lehet sokszor, mi is zajlik az országon belül, hogyan alakulnak a bel­ső erőviszonyok, melyik politikus melyik táborban van, az egyes csoportoknak mik a valódi célkitű­zéseik. Az ilyen kikövetkeztetésekkel pedig óva­Jó hír tosan kell bánni, mivel nagy a veszélye annak, hogy a helyzetelemzők nem szereznek - nem szerezhetnek - tudomást a sokszor meghatározó nüanszokról, így az általuk kialakított kép nélkü­lözi a szükséges árnyalatokat. Le kell szögezni: Iránban változatlanul Khome­ini a legfelső tekintély, tényleges hatalma azon­ban eléggé kétséges. A fanatizált tömegek szá­mára ő a mehdi, a megváltó, s a tömeg azt fogadja el, aki az ő nevében lép fel. Ezért alakult ki az a helyzet, hogy a rivalizáló iráni politikai csoportok egyöntetűen ragaszkodnak az iszlám retorikához. S mivel az ajatollah annak idején szent háborút, dzsihadot hirdetett Irak ellen, a há­ború befejezését nem volt szabad még csak szóba sem hozni. A jelek szerint Rafszandzsani józan(abb) csoportja megerősítette pozícióit a hatalom csúcsán, erre vall főparancsnoki meg­bízatása és az óvatos nyitás a Nyugat felé. Ennek legjobb példája a diplomáciai kapcsolatok helyre- állítása Kanadával, az USA, a „sátáni birodalom“ egyik legközelebbi szövetségesével, mégpedig gyakorlatilag egyidőben a BT-határozat elfoga­dásával. A bonni külügyminisztérium pedig nyilat­kozatban közölte, hogy a teheráni döntést az NSZK és Olaszország külügyminiszterének dip­lomáciai erőfeszítései előzték meg. George Shultz pedig még a múlt hónapban elárulta, hogy iráni személyiségek igyekeztek kapcsolatba lépni Washingtonnal. Közrejátszhatott Teherán lépésében az utas- szállító repülőgép lelövésének esete is, amely miatt a Biztonsági Tanács éppen tegnap fejezte ki egyhangúlag mély megrendülését, de nem szólt a felelősségről. Ezt Teherán nyilvánvalóan nehezményezni foaja, s elsősorban természete­sen az Egyesült Államoknak rója fel, ami még a kapcsolatfelvétel iránti óvatos és titkos puhato­lózásoknak is bizonyára véget vet. Pedig a térség helyzetének átfogó rendezéséhez szükség van Washington és Teherán viszonyának helyreállí­tásához is, ami bizonyára elősegítené a már oly sok bajt okozó amerikai flottakötelék kivonását is az öbölből. Rafszandzsani főparancsnoki megbízatása mögött azt is látni kell, hogy Iránban ismét kezd felértékelődni a reguláris hadsereg szerepe, amely korábban a második vonalba szorult, az iszlám gárdistáknak jutott a főszerep a fronton. Csakhogy ezek a fanatizált egységek mára való­ságban irányíthatatlanná váltak, gyakorlatilag önállósították magukat, ami lehetetlenné tette a hadmozdulatok megtervezését. Ennek követ­kezménye többek között az is, hogy a háború eddigi 1,2-1,5 millió elesettje közül 1 millió körüli­re becsülik az iráni veszteségeket. Az iráni hadi­foglyok száma is jóval nagyobb, mint az irakiaké. A parlament elnöke kapta tehát feladatul, hogy megpróbáljon rendet teremteni ebben a káosz­ban, fordítani a helyzeten. Hiszen egyértelműen bebizonyosodott: az elsöprő iráni emberfölény sem tud eredményes lenni az iraki technikai fölénnyel, de elsősorban a képzett haderővel szemben. B agdad szerdán - talán abból a célból, hogy kipuhatolja Teherán szándékának ko­molyságát - közvetlen túzszüneti tárgyalásokat javasolt - és nyomban elutasító választ kapott. A BT-határozat szerinti közvetett tárgyalások beindítására viszont már elutazott a hadban álló felek fővárosaiba az ENSZ-főtitkár által az egyeztetéssel megbízott szakértők egy-egy cso­portja. Ezek szerint a diplomáciai gépezet, mely­nek beindítására éppen egy évet kellett várni, lassan mozgásba lendül. Most már csak várni kell az újabb jó híreket, amelyek felváltanák a hadije- lenlések özönét. GÖRFÖL ZSUZSA pései a reform útján, a szocialista piacgazdaság kiépítése felé azon­ban már a nyugati gazdasági és pénzügyi szakértők véleménye sze­rint is képessé teszik a országot arra, hogy fokozatosan megújuljon, politikailag és gazdaságilag meg­erősödjön. A politikai rendszer meg­indított átfogó reformja, a szocialista pluralizmus gyakorlati megvalósítá­sa, a tennivalók és a gondok nyílt demokratikus elemzése új, bár még törékeny közhangulatot teremtett az országban. Az április végi - május eleji sztrájkokra való társadalmi rea­gálások pedig éppenséggel azt, iga­zolták, hogy az emberek dolgozni akarnak és nyugalmat kívánnak az élet minden területén. S persze azt is, hogy a reform hozzon mielőbb kézzelfogható eredményeket, ol­dódjanak, szűnjenek meg a minden­napi élet nehézségei, ellentmondá­sai, s ne legyenek egyre nyomasz­tóbbak. Nem érdektelen, hogy eze­ket a sztrájkakciókat a felelős nyu­gati körök sem támogatták, mégpe­dig abból a felismerésből kiindulva - s ezt több tekintélyes lap meg is írta -, hogy a lengyel vezetés reform­elkötelezettsége, az ottani válto­zások pozitív tartalma még az eddigi komolyabb gazdasági és szociális eredmények hiánya ellenére is két­ségbevonhatatlan, hiszen a Lengyel Egyesült Munkáspárt és a lengyei kormány az utóbbi időben határo­zottan kimondta: a politikai és a gaz­dasági reformot bármilyen irányból és bármilyen köntösbe bujtatott tá­madástól megvédi. Itt van valahol a gyökere annak is, hogy miért fo­gadta a Nyugat oly szokatlan meg­értéssel a lengyel kormány különle­ges felhatalmazásáról hozott parla­menti döntést. Nyilvánvalóvá vált: Európának ugyancsak érdeke, hogy Lengyelország talpra álljon, stabili­zálódjon, demokratizálódjon, fej­lessze nemzetközi kapcsolatait. Vitathatatlan, hogy a mai lengyel vezetés erőteljesen keresi az élet minden területét érintő, átfogó ki­bontakozás útját. „Nincs visszaút a reformoktól és a demokratizálás folytatásától“ - jelentette ki Jozef Czyrek, a LEMP KB titkára abban az interjújában, melyet a múlt héten közölt a Trybuna Ludu. Czyrek nem titkolta, hogy a Lengyelországban végbe menő társadalmi, politikai és gazdasági változások még különbö­ző gátakkal, nehézségekkel találják magukat szemben, melyek egy ré­sze az országon belüli okokkal ma­gyarázható, míg másik részük a je­lenlegi nemzetközi helyzettel van összefüggésben. Logikus tehát - és ez a nyilatkozat is mutatja hogy Lengyelország nagyon fontosnak tartja a nemzetközi feszültség csök­kentését, az enyhülés kiszélesíté­sét, valamint saját pozíciójának a megszilárdítását, tekintélyének a növelését. Varsó eddigi sikerei ezen a téren biztatóak és segítik a kibontakozó reformfolyamat előre­haladását. Akárcsak az a tény, hogy Lengyelország és a Szovjetunió kapcsolatai a második világháború utáni időszakban soha nem voltak ennyire őszinték és jók, mint most, ahogy ezt maga Mihail Gorbacsov állapította meg a napokban elhang­zott egyik beszédében, nem felejtve el azt is hangsúlyozni, hogy a len­gyel „szocialista megújulás“ és a szovjet „átépítés“ egy tőről fakad­nak. Mindezek a tények pedig jó alapot teremtenek arra, hogy a Len­gyelországban végbemenő szocia­lista megújulási folyamatot, a két­ségtelenül meglévő súlyos problé­mák ellenére is, egyre növekvő opti­mizmussal kísérjük. KOKES JÁNOS Sikeres összekapcsolás (ČSTK) - Tegnap éjszaka moszk­vai idő szerint 2 óra 34 perckor a Progressz 37 teherűrhajó sikere­sen összekapcsolódott a Mir űrállo­mással. A manővert a fedélzeti auto­mata berendezések segítségével hajtották végre, Vlagyimir Tyitov és Musza Manarov űrhajósok ellenőr­zése mellett. Ők ketten már hónapok óta dolgoznak az űrkomplexum fe­délzetén. A teherűrhajó a Kvant mo­dul felől kapcsolódott a Mirhez. Üzemanyagot, élelmiszert, vizet, kü­lönböző műszereket vitt magával, természetesen a két űrhajós postá­ját is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom