Új Szó, 1988. július (41. évfolyam, 153-178. szám)

1988-07-19 / 168. szám, kedd

Levelezőink írják A Kremnicai Érc­bányák gépipari üzemegységé­ben évente 31,5 ezer villanykály­hát készítenek hazai piacra és magyarországi megrendelésre. A felvételen Ján Roob mérnök az új, U 40 RB típu­sú kályhát ellen­őrzi (Július Tadian felvétele) Színházszerető ifjúságot nevelni... Nemrég színházban voltam Kas­sán (Košice) a MATESZ elődásán. Nem vagyok szakértője a világot jelentő deszkákon zajló életnek, ezért kritikusi babérokra nem vá­gyom, persze az egyszerű ,,fo­gyasztónak“ is feltűnő zavaró körül­ményeket észreveszem. Például az aláfestő zene helyenként indokolat­lan távolkeleti ízű részeit, a „moz­galmas“ ballaszt jelentek müviessé- gét, a királyi „színt“ előidézni igyek­vő, de zavaróan ott lógó óriási grófi koronát, a díszletidegen téglalap ke­retben „ékeskedő“ portrékat (Petur bán „udvara“), az öltözékével már- már komikus hatást keltő testőrsé­get (azok a sisakok...), a férfiak más korokat idéző „vegyes“ jelmezeit, a feltűnően „olcsó" fegyvereket, a trón stílustalan díszítését. Bár tu­dom, az anyagiak... Tisztelettel adózom mindazok­nak, akik a mű élvezetéért jöttek el. Hiszen a rendezés, a szereposztás Öregedő kocsipark A Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban a közületi haszon- gépjárművek számára rendszeresí­tett műszaki ellenőrzések az idén február 24-től június 20-ig tartottak, melyen a járási közlekedésrendé­szeti felügyelőség, a járási katonai parancsnokság képviselői vettek részt. A jnb közlekedési osztályát ezúttal a kerületi forgalomszervezési központ járási irodája képviselte. Az ellenőrzések azt mutatták, hogy nincs semmilyen javulás, ugyanazok a hibák, fogyatékossá­gok ismétlődnek, mint amiket a múlt évben feltűntettek. A szemlék az üzemeltetőknél a fogyatékosságok feltárásán túlmenőleg a felsőbb szervek felé is jelzést adtak, mire kellene az illetékeseknek jobban odafigyelni a közúti közlekedés tár­gyi-műszaki feltételeinek javítása te­rületén. Lényegesen több, jobb mi­nőségű pótalkatrészre, kiegészítő tartozékokra lenne szükség, mivel az üzemeltetők a legjobb igyekeze­tük ellenére sem tudják a hiányos alkatrészellátás miatt a járműveiket kijavítani, rendbe tenni, kellő színvo­nalon felújítani. Újak vásárlására, az egyre öregedő autópark felújítására pedig pénzszűke miatt nemigen akad lehetőség, s az új járművek kiutalása is limitálva van. Az autója­vító vállalatoknál végzett nagyjavítá­sok, fódarabcserék minőségével sem lehetnek elégedettek. Gyakori­ak a reklamációk, a panaszok a fele­lőtlenül végzett munka miatt. Nem szólva arról, hogy ezek a javítások is egyre drágábbak lesznek. Ugyanak­kor a gyárból kijövő új járművek sem felelnek meg mindig a közlekedési előírásoknak. Ugyancsak visszakö­szönő téma a gumiabroncsok hiá­nya. A gyártók négyféle típusban szállítanak, de nem elegendőt, s így az üzemeltetők az előírásokat meg­szegve keverik a típusokat, aszerint, ami éppen van. Méri ,stván és az interpretáció minden kifogá­solható részlete mellett egy jó elő­adásnak lehettünk a részesei. So­kan taglalták már, hogy miért ezt vagy azt a darabot „tálalta“ a szín­ház, olyan következtetésre jutva, hogy azért mégsem lehet mindig a „teremtöltő“ Csárdáskirálynőt... így igaz! De, szükséges-e az „oda­terelt“ közönség? A középiskolás ifjúságra gondolok elsősorban, bár a mindent megrontó általánosítást kerülni kívánom. A színházi est él­ménycsökkentői nem a darab apró (végeredményben lényegtelen) buk­tatói voltak, hanem a szervezett kö­zönség említett rétegének eléggé el nem ítélhető megnyilvánulásai. A tapasztalatok alapján akaratla­nul is felötlik a kérdés, tudunk-e úgy színházszerető ifjúságot nevelni, ha a megfelelő irodalom e módot mellő­ző metodikával „táplálódik“ fejecs­kéikbe? Nekünk még úgy tanították (viszonylag eredményesen): ha nem érdekel az előadás, legalább a szín­darabra figyelőket ne zavarjuk. Ha mégsem tudnánk türtőztetni magun­kat, az előadás szünetében távoz­zunk. Még egy szó a színészek javára. Hihetetlen, hogy egy profi ne észlel­je a nézőtéren történteket, hisz a jó értelemben vett rutin „látóvá“ tesz. Ha ennek ellenére is az odafigyelők- nek tud játszani, ez komoly és ke­mény munka. A taps megérde­melt! Urbancsok Egon Elégedettek új otthonukkal Már tizedik éve annak, hogy a kormányrendelet alapján jóvá­hagyták Mohi (Mochovce) község te­rületén az atomerőmű építését. Ez­zel kapcsolatban a majd 700 éves községet lebontották és lakosait ki­telepítették. A 480 lakos több mint 80 százaléka a járási székhelyen Léván (Levice) a Rybníky lll-as la­kótelepen kapott új korszerű lakást. Egy nagy állami bérházban laknak a város szélén, s kérésükre az utcát Mochovskának nevezték el. Termé­szetesen, a falu lakói nem szívesen hagyták el házaikat, s eleinte nehéz volt megszokniuk az új városi kör­nyezetet. Különösen az idősebbek hagyták ott fájó szívvel családi há­zukat, portájukat. Hiányzott nekik a természet, a gyümölcsösök, a háztáji. A változást, az új környe­zetet könnyebben viselték a fiatalok, akik bár többnyire az efsz-ben dol­goztak, gyorsan bekapcsolódtak a járási székhely építésébe. Ma már különböző helyeken: üzemekben, üzletekben, közlekedésben és egyéb szolgáltatásokban dolgoznak. Van­nak, akik visszatértek volt falujuk területére, részt vesznek az atome­rőmű építésében. Az elmúlt évek során megszokták a városi életet, s ma már elégedettek új otthonuk­kal. Végül is büszkék arra, hogy szülőfalujuk helyén épül az a kor­szerű atomerőmű, amely rövidesen biztosítani fogja az energiát mind­nyájunk számára. Sidó Sándor, Mohi utolsó hnb-elnöke Baráti találkozás Barátságot kötött a Komáromi (Komár­no) Képzőművészek Köre az NDK-beli Weissenfelsi Képzőművészek Körével. A napokban háromtagú csoport tett baráti látogatást Komáromban. A házigazdák gazdag programot készítettek: látogatást tettek amatőr és hivatásos képzőművé­szeknél, a Duna Menti Múzeumban meg­tekintették Barta Gyula festőművész tár­latát, megnézték a híres komáromi erődít­ményt, a Csemadok Galériában a képző­művészek körének tagjaival találkoztak, Karván (Kŕavany nad Dunajom) megte­kintették a Dunát és megkóstolták a dunai halakból készült ételeket. A vendéglátókat barátaik viszontláto- gatásra hívták meg. A tervek szerint a jö­vő év októberében Weissenfelsben kiállí­tást rendeznek a Komáromi Képzőművé­szek Köre tagjainak munkáiból. Sztrecskó Rudolf Korszerű fakitermelés A Kékkői (Modrý Kameň) Állami Erdészetben tervszerűen folyik a fa- kitermelés, hogy a kivágott fák helyé­be újakat telepíthessenek. Az erdé­szet 92 ezer hektár területet gondoz, ebből 29 ezer hektárt erdő borít. Ez a jelentős terület nem csupán a Nagy­kürtösi (Veľký Krtíš) járás területén található, hanem átnyúlik a Losonci (Lučenec) és aZvoleni járásba is. Van tehát tennivaló bőven, mind a fakiter­meléssel, mind az erdőtelepítéssel, felújítással. Az idei tervük közel 58 ezer köb­méter fa kitermelését irányozza elő. Vágás alá leginkább akác-, bükk-, cser-, és tölgyfa kerül, a tűlevelűek közül pedig a borókafenyő. A fakiter­melés főleg tarlóvágással folyik, de több helyen végeznek ritkítást is. Fontos a fakitermelésben a silány erdők vágása, majd felújítása. Az állami erdészet hatalmas terü­letét négy kirendeltség irányítja. Az egyik a Losonci járás területén Gá- cson (Halič) van, a többi a Nagykürtö­si járás területén Újfaluban (Nová Ves), Slovenské KľačanybanésCsá- bon (Čebovce). Az erdészet 580 dolgozójából 150-en dolgoznak köz­vetlenül a fakitermelésben. A munka minden területen gépesítve van. Vá­gáshoz, fadöntéshez motoros kézi fűrészt használnak, a fa elszállítását speciális traktorokkal, illetve lófogat­tal végzik. A fa gazdaságos hasznosí­tását egy svéd gyártmányú Bruks aprítógép segíti, mely a kivágott fa gallyait forgáccsá aprítja és úgy szál­lítják a zvoleni Bučina és az istebnéi fafeldolgozó üzembe. A felvételen Jozef Bátka traktoros és Ladislav Jágerský favágó. Kép és szöveg: Böjtös János Személyi nyugdíj K. B.: 1977-ben a minisztériumtól kitüntetést kaptam. Úgy tudom, az ilyen kitüntetéssel a nyugdíj is emel­kedik (jelenleg 1700 korona a nyug­dijam). A nyugdíjamat azonban nem emelték, s olyan tájékoztatást, indoklást kaptam, hogy csak a köz­társaság elnöke, illetve a szövetségi kormány elnöke által adományozott kitüntetés után jár nyugdíjemelés, nekem pedig miniszter adományoz­ta a kitüntetést. Megfelel a valóság­nak ez az indoklás? A kitüntetéssel a nyugdíj nem emelkedik. Állami kitüntetés alapján azonban megítélhető ún. személyi nyugdíj, amely magasabb, mint az az öregségi nyugdíj, amelyre egyéb­ként jogigénye lenne a dolgozónak. Ágazati kitüntetésekért azonban nem ítélhető meg tudomásunk sze­rint személyi nyugdíj. Áthelyezés V. A.: A munkáltatóm áthelyezett egy másik városba, ugyanabba a munkakörbe. A szerződésemben viszont a munkavégzés helyeként az előző város van megjelölve. Azt szeretném tudni, jogos-e az áthelye­zés, s ha igen, milyen hosszú ideig tarthat? A Munka Törvénykönyve 36. § (2) bekezdése szerint a dolgozó csak kivételesen kötelezhető a munka- szerződésben meghatározottól elté­rő munka elvégzésére vagy a munkaszerződésben meghatáro­zott helytől eltérő helyen való mun­kavégzésre. A dolgozót áthelyezni - a munka- szerződésben szereplőtől eltérő munkavégzési helyre - csak a mun­káltató szervezet keretein belül sza­bad, s csak akkor, ha ezt az áthelye­zést a munkáltató szervezet üze­meltetési érdekei feltétlenül megkí­vánják. Ugyanakkor a munkáltató köteles a dolgozóval előzetesen megvitatni az áthelyezés indokát és időtartamát, s köteles figyelembe venni a dolgozó jogos érdekeit is. Ha a dolgozó és a munkáltató nem állapodnak meg másként, az áthelyezés időtartama nem halad­hatja meg a 90 napot egy naptári évben (azaz január 1-tól december 31-ig). A törvény tehát arra helyezi a hangsúlyt, hogy az áthelyezés megegyezés alapján történjen. Ha azonban a munkáltató nem tudja meggyőzni dolgozóját az áthelyezés szükségességéről, s a dolgozó nem ért egyet az áthelyezésével, mely­nek időtartama meghaladná az egy hónapot, az áthelyezés (mint intéz­kedés) csak akkor érvényes, s csak akkor kötelezi a dolgozót, ha az intézkedést a szakszervezet üzemi bizottsága előzetesen jóváhagyta. Az általánostól eltérő rendelkezés vonatkozik az ügyészekre, pedagó­gusokra, nevelőkre, egészségügyi dolgozókra stb., akiket legfeljebb egy évre lehet áthelyezni (ismételt áthelyezésnél azonban a korábbi át­helyezés befejezésétől számított egy év eltelte után). Először is tehát azt ajánljuk, hogy forduljon a szakszervezet üzemi bi­zottságához, illetve annak elnöké­hez, hogy beleegyeztek-e az ön át­helyezésébe. Mint említettük, ez a beleegyezés az egy hónapot meg­haladó áthelyezés érvényességé­nek jogi feltétele. Ha hiányzik a szakszervezet üzemi bizottságá­nak beleegyezése, a munkáltatói utasítás érvénytelen, s nem kötelezi önt. Az ilyen intézkedés nemteljesí­téséért fegyelmi büntetést sem kap­hat. A Munka Törvénykönyve 80 § (1) bekezdése szerint ugyan­is „a dolgozó nem kaphat fegyelmi büntetést olyan utasítás nemteljesí­téséért, amely ellentétben áll a jog­szabályokkal.“ A törvény lehetőséget biztosít ön­nek arra is, hogy a szakszervezet üzemi bizottsága mellett működő (de attól, s a munkáltatótól is függet­len) munkaügyi döntőbizottsághoz, esetleg a járásbírósághoz forduljon azzal az indítvánnyal, hogy állapít­sák meg az áthelyezésről szóló munkáltatói döntés érvénytelenségét. Özvegyi nyugdíj M. K.: A férjem 10 éve halt meg. Két gyermeket neveltem fel. A lá­nyom idén decemberben fejezi be az iskolát. Én azonban még nem leszek 45 éves, amikor befejezi a ta­nulást. Azt szeretném tudni, hogy jogosult leszek-e majd továbbra is az özvegyi nyugdíjra. Az özvegyi nyugdíjra való jogigé­nye megszűnik azzal, hogy a lányá­nak megszűnik az árvaellátásra való jogigénye (ami annak következmé­nye lesz, hogy befejezi az iskolát). Ha azonban az özvegyi nyugdíjra való jogigényének megszűnésétől számított két éven belül betölti a 45. életévét, az özvegyi nyugdíjra való jogigénye megújul, tehát ismét jogo­sult lesz rá. Továbbdolgozó nyugdíjas M. J.: 55 éves vagyok. A nyugdí­jam 2200 korona (az özvegyi nyug­díjjal együtt): Jelenlegi munkahelye­men szükség van rám, s én is sze­retnék még tovább dolgozni. Ezért szeretném tudni azt, hogy mennyit dolgozhatok egy évben, esetleg mennyit kereshetek. Az özvegyi, esetleg az öregségi nyugdíját nyilván már jelenleg is rö­vidítik a Társadalombiztosítási Tör­vény 65. § (2) bekezdése alapján, mégpedig oly módon, hogy a maga­sabb összegű nyugdíjat a teljes összegében, az alacsonyabb nyug­díjat pedig a fele összegében folyó­sítják. Az özvegyi nyugdíj (esetleg to­vábbi) rövidítéséről a Társadalom- biztosítási Törvény 39. §-a rendel­kezik, mely szerint, ha az özvegy kereseti tevékenységet folytat, az özvegyi nyugdíjat annak az összeg­nek felével rövidítik, mellyel az özve­gyi nyugdíja és az utóbbi 12 hónap­ban elért bruttó keresetének átlaga meghaladja az 1500 koronát. Az özvegyi nyugdíjat azonban nem rö­vidítik, ha a férj halálától még nem telt el egy év, vagy ha az özvegy legalább egy gyermekről gondosko­dik, vagy betöltötte 70. életévét (1988. október 1-tól 65. életévét). Nem rövidítik az özvegyi nyugdí­jat akkor sem, ha az özvegy egyben öregségi nyugdíjat élvez és teljesíti a 142/1983 Tt. sz. kormányrendelet 2. vagy 3. paragrafusában megálla­pított feltételeket. Az említett rendel­kezések különbséget tesznek az ad­minisztratív, a műszaki-gazdasági dolgozók közt, illetve a munkásként, üzemeltetési dolgozóként, a közép­fokú és kisegítő egészségügyi dol­gozóként stb. foglalkoztatott nyudí- jasok közt. Az adminisztratív, vagy műszaki- gazdasági munkakörben foglalkoz­tatott továbbdolgozó nyugdíjasok­nak akkor folyósítják változatlan összegben az öregségi és az özve­gyi nyugdíjat, ha legfeljebb egy évre szóló munkaszerződést kötöttek, s a keresetük a naptári évben nem haladja meg a 22 ezer koronát. Ha a továbbdolgozó nyugdíjas keresete a naptári évben meghaladja az emlí­tett összeget, az öregségi nyugdíjá­nak folyósítását felfüggesztik, s az özvegyi nyugdíját a Társadalombiz­tosítási Törvény fent említett 39. §-a szerint rövidítik. A munkásként, üzemeltetési és kiszolgáló dolgozóként stb. foglal­koztatott nyugdíjasoknak akkor fo­lyósítják változatlan összegben az öregségi és az övzegyi nyugdíjat, ha a munkaviszonyukat határozott idő­re létesítették, s nem növelik az öregségi nyugdíjra való jogigényü­ket a Társadalombiztosítási Törvény 21., illetve a 22. §-a alapján (a leg­gyakrabban a nyugdíjkorhatár betöl­tése utáni évi 7 százalékkal való növelésről van szó). Annál a tovább­dolgozó nyugdíjasnál, aki teljesíti ezeket a feltételeket, nem vizsgálják a naptári év folyamán elért keresete összegét. Hogy pontosan kikre vo­natkozik ez a kedvezmény, azaz milyen munkákat végző dolgozók tartoznak a munkások, s a további kedvezményezett dolgozók közé, a foglalkozások egységes minősíté­séből állapítható meg (az 1 -5. osz­tályba soroltak). Ajánljuk tehát, hogy forduljon a munkáltatójához, amely köteles erről, s a nyugdíja további folyósításának feltételeiről is tájé­koztatást nyújtani. (m-n.) ÚJ SZÚ 6 1988. VII. 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom