Új Szó, 1988. július (41. évfolyam, 153-178. szám)

1988-07-19 / 168. szám, kedd

SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KOZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA KEDD 1988. július 19. XLI. évfolyam 168. szám ★ Ára 50 fillér Tenni kell Egy hét leforgása alatt kétszer is nagy horderejű leszerelési javaslatok hangzottak el a lengyel fővárosban. Hétfőn a szejm ülésén Mihail Gorbacsov ismertetett új elképzeléseket, majd pedig a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének szombaton befejeződött ülésén tettek közzé nagy nemzetközi figyelmet keltő felhívásokat a három dokumentumban. A javaslatok részletes elem­zésére e helyütt már csak ez utóbbiak terjedelme miatt sem vállalkozhatunk. Ha a fő mozzanatokat próbáljuk meg kiragadni, szembetűnik, hogy mindkét esetben vezérfonalként húzódik végig a földrészünk sorsa miatti aggodalom, a közös, békés „európai ház“ gondolata, amelynek kiépítéséhez mielőbb hozzá kell látni, olyan alapelvek tiszteletben tartásával, mint az egyenlőség, a be nem avatkozás, a kölcsönös biztonság, a békés együttműködés és így tovább. Szinte már hagyomány az is, hogy a Politikai Tanácskozó Testület ülésein a nemzetközi helyzet általános jellemzését, értékelését tartalmazó közleményen kívül más, egy-egy központi kérdésre összpontosító okmányt is jóváhagynak. Most két ilyen született. Tovább konkretizálja az európai fegyveres erők és hagyományos fegyverzetek csökkentéséről szóló nyilatkozat a Gorbacsov által hétfőn vázolt elképzeléseket. Nyugati hírmagyarázók is kiemelték, hogy a Varsói Szerződés ez ügyben még az idén kezdődő tárgyalá­sokat ajánl, fel akarja gyorsítani a bécsi utótalálkozók munkáját, s a huszonhármak konzultációit. Olyan helyzet kialakítása a cél, hogy a potenciálok mindkét oldalon a védelemhez legyenek elegen­dőek, de a meglepetésszerű támadáshoz már nem. Milyen vonatko­zásai vannak ennek? Kettőt kell külön is kiragadni. Az első a bizalomerősítő jelleg. Bátran mondhatjuk, erre a biza­lomra mint folyamatra, mint fokozatosan erősödő bizalomra tekint­hetünk, hiszen ahhoz, hogy a felek elindulhassanak a cél felé, már az első pillanattól fogva ilyen lépéseket kell tenni. Ide tartozik például az adatcsere, az ellenőrzés, a helyszíni szemle. A másik szempont: a katonai költségvetések nagy részét mindenütt a hagyo­mányos erők fenntartása viszi el. Csökkentésük tehát lehetővé teszi a hadikiadások lefaragását is, aminek szükségét a nyilatkozat úgyszintén kiemeli. A haderő- és fegyverzetcsökkentést a szocia­lista országok szakaszosan képzelik el, az első lépés az egyensúly- hiányok és aszimmetriák felszámolása lenne, s ezt követően lehetne majd a második szakaszban mindkét oldalon egynegyeddel korlá­tozni a haderőket. Itt ismét két szempontra kell rávilágítani. Először. Ezt az egész folyamatot olyan bizalom és biztonságerö- sítő lépéseknek kell kísérniük, amelyek kizárnák a meglepetésszerű támadások lehetőségét is. Vagyis: csökkentett fegyverzetsűrüségű övezeteket alakítanának ki, eltávolítva azokból a legveszélyesebb fegyverfajtákat. Másodszor. Lehet-e biztonságosabb Európáról beszélni, elképzelhető-e a védelemhez elégséges szint, ha megma­radnak Európában a harcászati atomeszközök? Igaz, a legveszélye­sebb európai atomfegyvereket, a harcászati-hadműveleti rakétákat a szovjet-amerikai szerződés értelmében felszámolják. De a hátra­maradó taktikai eszközök - különösen azért, mert a NATO ezeket még korszerűsíteni is akarja - rendkívüli módon destabilizálják a helyzetet. Ráadásul az úgynevezett kettős rendeltetésű (hagyomá­nyos és atomtöltettel egyaránt ellátható) fegyverek esetében nagyon elmosódhat a határ. Ezért javasolták most ismét a VSZ- tagállamok, hogy kezdjenek tárgyalásokat ezekről a fegyverekről. S még egy fontos szempontot kell említeni. A dokumentumok az európai csökkentés emlegetésekor hangsúlyozzák, hogy ennek az Atlanti-óceántól az Uraiig kell terjednie. Nem fölös szószaporítás ez, azt akarják vele elkerülni, nehogy egyes sávok kimaradjanak ebből a folyamatból. Ha mindezek a javaslatok megvalósulnának, akkor természetsze­rűen bekövetkezne a katonai doktrínák módosulása is, amit az utóbbi években a szocialista országok szorgalmaznak. De úgy is lehetne fogalmazni: a kifejezetten védelmi jellegű doktrína megvaló­sítását jelentenék ezek a lépések. Elmondható tehát, a múlt heti PTT-ülés az elkövetkező évekre szólóan megszabta a leszerelési folyamat fő irányait. Az említette­ken túlmenően a közlemény egyéb tennivalókat is kitűzött, amelyek már nemcsak a mi földrészünket érintik. így például a következő feladatokat tartja kiemelten fontosnak: a szovjet-amerikai szerző­dést a hadászati eszközök felére történő csökkentéséről és az 1972- es ABM-szerzödés megtartását; az atomfegyverkísérletek általános és teljes betiltását; a vegyi eszközök betiltását és felszámolását; a leszerelés során felszabadult eszközöknek a társadalmi fejlődés szolgálatába való állítását. Ez utóbbi kapcsán szólni keli a harmadik dokumentumról, amely arra mutat rá, milyen következményei vannak a fegyverkezési hajszának a természeti környezetre. Ez az okmány példa nélkül álló. Az a tény, hogy a Varsói Szerződés legfelsőbb fóruma foglalkozott az ökológiai kérdésekkel, egyben jelzi: a helyzet komolyabb annál, mint ahogy általában a köztudatban él. Tudósok már korábban is jelezték, ha felrobban az „ökológiai bomba“, s pusztítóereje vete­kedni fog, netán túl is szárnyalja az atombombáét. Egy mondatba sűrítve a dokumentum lényege - a lehető legszéle­sebb körű nemzetközi együttműködést, hogy eleget tehessünk a civilizáció követelményeinek, s szembe tudjunk szállni az emberi­séget fenyegető globális veszélyekkel. Igazán nem volt túlzás megkongatni a vészharangot: „A természet egyensúlyának megza­varása olyan méreteket ölt, ami beláthatatlan következményekkel járhat* megrendítheti az emberiség társadalmi, gazdasági fejlődésé­nek anyagi bázisát...“ Egy atomháború totális ökológiai katasztrófa lenne. De szívszorító eredményeket mutatna egy olyan vizsgálat is, amely azt próbálná feltérképezni, hogy csak az éppen most folyó regionális konfliktusok (pl. a tartályhajó-háború) milyen mértékben károsítják a környezetet. Hozzáadva a fegyvergyártás káros hatá­sait, a békés célú termelés során a természettel szembeni rablógaz­dálkodást, a konklúzió csak egy lehet: tenni kell. Sürgősen. MALINÁK ISTVÁN A sládkovičovói Csehszlovák-Szovjet Barátság Magnemesító Állami Gazdaság földjein 96 csévélő dobos öntözőberendezés és 20 fregatt öntözi a termést naphosszat. Az öntözóbrigád tagjai jelenleg a cukorrépa és a kukoricatáblák öntözésére fordítják a legnagyobb gondot. Felvéte­lünkön Szelepcsényi Árpád a PP-75-ös típusú öntözőberendezés műkö­dését ellenőrzi. (Drahotín Šulla felvétele - ČSTK) NYUGAT-SZLOVÁKIAI KERÜLET Második szakaszába lépett az aratás (ČSTK) - A Nyugat-szlovákiai ke­rületben a hét végén jelentéktelen mennyiségű csapadék esett, s így a gazdaságoknak a legnagyobb gondot továbbra is a szárazság okozza. Sokan azt állítják, hogy az idei nyár a jelenlegi ötéves tervidő­szak legszárazabb nyara. Erről ta­núskodik az a tény is, hogy idény­kezdet óta csaknem 400 ezer hek­tárnyi területet öntöztek, jelenleg pe­dig naponta több mint 7 ezer hektárt. Második szakaszába lépett az aratás. A legfontosabb gabonafajtá­nak, a búzának eddig 39 százalékát takarították be, az őszi árpa termé­sének 17 százaléka került a magtá­rakba. A hét végén a Bratislava­Tájékoztató az átalakításról (ČSTK) - Alekszej Rumjancev, az SZKP KB Társadalomtudományi Akadémiájának professzora tegnap Bratislavában sajtóértekezleten vá­laszolt a szlovákiai újságíróknak a gazdasági fejlesztés meggyorsítá­sával, a gazdasági mechanizmus átalakításával s a Szovjetunióban és hazánkban az ezekből eredő szer­vezési intézkedésekkel kapcsolat­ban feltett kérdéseikre. A kiváló népgazdaság-politikai szakember megvilágította a KGST-n belüli együttműködés fejlesztésének céljait és tapasztalatait, szólt a tö­megtájékoztató és propagandaesz­közökre az átalakítás során háruló feladatokról, s beszámolt az SZKP 19. országos értekezletén a népgaz­daság intenzifikálása kapcsán ho­zott határozatokból adódó felada­tokról. vidéki és a Senicai járásban elkezd­ték a rozs aratását is. A kombájno- sok nyújtott munkaidőben dolgoz­nak. Folyik az évelő takarmánynö­vények és a széna kaszálása is. Ezzel egyidejűleg takarítják be a lencsét, borsót és a korai burgo­nyát. A 61 ezer hektárra tervezett őszi takarmányok nagy részét már elvetették. Nagykövet fogadása (ČSTK) - Gustáv Husák, a Csehszlovák Szocialista Köztársa­ság elnöke tegnap fogadta Jirí Kub- kát, hazánk újonnan kinevezett me­xikói nagykövetét hivatalba lépése alkalmából. Kitüntetés (ČSTK) - Köztársasági elnökünk a Munka Érdemrendet adományozta Jirí Kod’ousek kohó-, gép- és elektrotechnikai ipari miniszterhe­lyettesnek 60. születésnapja alkal­mából a csehszlovák kohó- és ne- hézgópipar fejlesztésében kifejtett tevékenységének elismeréseként. .A magas állami kitüntetést Ladislav Gerle szövetségi kohó-, gép- és elektrotechnikai ipari miniszter teg­nap Prágában adta át Kod’ousek elvtársnak. Búcsúlátogatás (ČSTK) - Bohuslav Chňoupek külügyminiszternél tegnap búcsúlá­togatást tett Sergio Pitola, a Mexi­kói Egyesült Államok csehszlovákiai nagykövete. A találkozón áttekintet­ték a kapcsolatok jelenlegi színvo­nalát és síkraszálltak továbbfejlesz­tésük mellett. Külügyminiszterünk ugyancsak tegnap a prágai Černín-palotában fogadta Omar Gadot, az Egyiptomi Arab Köztársaság csehszlovákiai nagykövetét diplomáciai megbízatá­sának leteltével. A fogadáson szól­tak a két ország jelenlegi kapcsola­tairól és távlatairól. Üdvözlő táviratok a sandinista népi forradalom győzelmének 9. évfordulója alkalmából (ČSTK) - Miloš Jakeš, a CSKP KB főtitkára és Gustáv Husák köztársa­sági elnök táviratban fejezte ki jókívánságait Daniel Ortega Saavedrának, a Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front Országos Vezetősége Végrehajtó Bizottsága koordinátorának, a Nicaraguai Köztársaság elnökének a sandi­nista népi forradalom győzelmének 9. évfordulója alkalmából. A távirat szövege a következő: Tisztelt Ortega Elvtárs! Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Csehszlovák Szocialista Köztár­saság kormányának és népének nevében, valamint saját nevünk­ben is szívből jövő üdvözletünket küldjük Önnek, a Nicaraguai Köz­társaság kormányának és népé­nek e jeles nap, a sandinista népi forradalom győzelmének 9. évfor­dulója alkalmából. Csehszlovákia népe mély tisz­telettel s rokonszenvvel kíséri a hős nicaraguai nép által a füg­getlenség megszilárdítására, az ország szabad fejlesztésére, vala­mint a közép-amerikai helyzetnek a guatemalai egyezmények szel­lemében történő igazságos és bé­kés elrendezésére tett erőfeszíté­seket. Örömmel használjuk fel ezt a jelentős eseményt arra, hogy kifejezzük Önnek a sandinista né­pi forradalom céljainak elérésé­hez vezető úton levő minden aka­dály leküzdéséért vívott nehéz harc iránti szolidaritásunkat és tá­mogatásunkat. Meggyőződésünk, hogy népeink és pártjaink baráti kapcsolatai tovább szilárdulnak a két ország, valamint a világbéke s a nemzetközi haladás javára. Nyári pantomim Tikkasztó meleg. Kánikula. A fagylaltos bódéja előtt hosszú sor. Bágyadt, laza. Vánszorgó szomja­sak húsre vágyakozó, lassan mozgó kígyója. A férfi a sorban szinte nincs is jelen. Merengve lép egyet, ha tapintatosan a hátához ér a mögötte álló, mozduljon már. Talán egy siva­tagbeli oázisra gondol, ahol üdítő Jorrás várja a vízért epedó vándort. Bezzeg a csinos, fiatal nő nem ál­modozik. Fürgén becserkészi a tere­pet. Látja, milyen lusta és kábult a várakozók sora. Ügyesen, becsú­szó szerelésnek is beillő csellel a férfi elé lép maga előtt tolva mindenre rácsodálkozó, nyolcéves forma kisfi­át. A férfi közömbösen hagyja, hogy eléje tolakodjanak. Mereng tovább. Nem úgy a gyerek. Felháborodottan néz fel az anyjára, megrántja a kezét és vonszolja hátra a sorból, ahol igazság szerint állniuk kellene. A nő körülnéz, zavartan beáll oda, ahová a fia akarja. Semmi sem mutatja, hogy valaki is észrevette volna az apró jelenetet. Mindenki hallgat, s lustán vonszolódik a cél felé. Aki odaér, némán jelzi, hány adag fagy­laltot kér, leteszi az előre kikészített, izzadt markában szorongatott pénzt, s indul tovább. Élvezettel nyalják, nyelik a hideg, frissítő csemegét. A férfi elől is elfogy végre a sor. Két újját fölemelve - mintha a győzelem jelét mutatná - két tölcsér gyönyörű­en púpozott fagylaltot kér. Fizet, megfordul és az egyik adagot a tü­relmesen várakozó fiúcska kezébe nyomja. Félig lehunyt szemmel, a megmaradt tölcsért nyalogatva át­sétál az utca árnyékos oldalára. A fi­atalasszony tanácstalanul, lopva néz szét. Menne is, maradna is. De inkább marad. Két tölcsér fagylaltot vesz ó is. Messzire tartja magától, s megadóan nézi, ahogy csöpög. A gyerek, siet a kezében lévő adag­gal, s boldogan nyúl a gyorsan olva­dó, színes gömböcskékkel púpozott tölcsérért, amelyet anyja vigyázva ad át neki. Zsebkendőt vesz elő, s bemaszatolódott kezét törülgetve eltűnik az utca forgatagában. A fagylaltos bódéja körül csönd van, nyugodt várakozás. Hétágra süt a nap. H. MÉSZÁROS ERZSÉBET Bohuslav Chňoupek külügyminiszter a nemzeti ünnep alkalmából Miguel d’Escoto Brockmann-nak, a Nicaraguai Köztársaság külügyminisz­terének fejezte ki jókívánságait. Ugyanebből az alkalomból a Szakszervezetek Központi Tanácsa üdvözlő levelet küldött a Sandinista Dolgozók Szakszervezetének.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom