Új Szó, 1988. július (41. évfolyam, 153-178. szám)
1988-07-18 / 167. szám, hétfő
A Varsói Szerződés tagállamainak nyilatkozata az európai fegyveres erők és hagyományos fegyverzetek csökkentéséről szóló tárgyalásokról A Varsói Szerződés tagállamai úgy vélik, hogy az európai és egyetemes biztonság érdekei sürgetően megkövetelik az áttérést az európai haderőknek és hagyományos fegyverzeteknek az Atlanti-óceántól az Uraiig terjedő területen történő jelentős csökkentésére. Síkraszállnak azért, hogy az e kérdésről szóló tárgyalások késedelem nélkül, még 1988-ban megkezdődjenek. A szövetséges államok meggyőződése, hogy a tárgyalások elsőrendű feladata mindkét szövetség katonai potenciáljának radikális csökkentése, olyan helyzet elérése kontinensünkön, amelyben a NATO és a Varsói Szerződés országai olyan erőkkel és eszközökkel rendelkeznek majd, amelyek elegendőek a védelemhez, de nem elégségesek meglepetésszerú támadás végrehajtásához és támadó hadműveletek folytatásához. Ez megerősítené a katona-politikai stabilitást és biztonságot Európában a közepes és rövidebb hatótávolságú rakéták felszámolásáról szóló szovjet-amerikai szerződés működésének feltételei között, elősegítené a további előrelépést a leszerelés, a bizalomerősítés és a háborús fenyegetés csökkentése útján. A Varsói Szerződés tagállamai abból indulnak ki, hogy a fegyveres erők és a hagyományos fegyverzet csökkentését a katonai költségvetések megfelelő mérséklése kíséri majd. Az 1986. júniusában Budapesten előterjesztett, majd 1987. májusában Berlinben kiegészített, a hagyományos fegyverzetek csökkentéséről szóló közös programjuknak megfelelően cselekedve a Varsói Szerződés tagállamai síkraszálltak azért, hogy a vonatkozó tárgyalások első szakaszában az alábbi kérdéseket oldják meg: 1. EGYENLŐ CSÖKKENTETT SZINTEK ELÉRÉSE A tárgyalások első szakaszának végső célja nagyjából egyenlő (kiegyensúlyozott) közös szintek elérése kell, hogy legyen a két katona- politikai szövetségbe tartozó államok fegyveres erőinek létszámát és hagyományos fegyverzetének meny- nyiségét illetően. Ezek a szintek alacsonyabbak lennének, mint a bármely félnél jelenleg meglevők. E szintek elérésének folyamata szakaszosan valósulna meg összeurópai és regionális méretekben. A figyelmet mindenekelőtt az egyes hagyományos fegyverzetfajtákat és a két katona-politikai szövetség európai fegyveres erőit érintő egyensúlyhiányok és aszimmetriák kölcsönös felszámolásának kérdéseire lenne célszerű összpontosítani. Az egyensúlyhiányok és aszimmetriák felszámolása a csapatoknak a csökkentés térségéből való kivonása és ezt követő feloszlatása, a helyszínen történő feloszlatása illetve más lehetséges intézkedések révén valósulna meg. A csökkentendő fegyverzetet és haditechnikát az erre külön kijelölt helyeken semmisítenék meg, vagy azokat megállapodás alapján békés célú felhasználásra irányítanak át. Elképzelhető lenne a fegyverzetek és technika egy részének ideiglenes tárolása is. A tárolóhelyek állandó nemzetközi ellenőrzés alatt állnának. Az első szakasz végső céljának elérése biztosítaná az alapot a további jelentős, kölcsönös csapat- és fegyverzetcsökkentésre. A második szakaszban mindkét fél haderőit hozzávetőleg 25 százalékkal (mintegy 500 ezer fővel) csökkentenék, szervezetszerű fegyverzetükkel együtt, a harmadik szakaszban további fegyveres erő és hagyományos fegyverzetcsökkentések valósulnának meg, mindkét fél fegyveres erői szigorúan védelmi jelleget ölte- nének. A Varsói Szerződés tagállamai célszerűnek vélik, hogy a tárgyalások kezdetének pillanatától az elért megállapodások hatályba lépéséig azok egyetlen résztvevője se tegyen olyan lépést, amely ellentétben áll a tárgyalások céljaival, így egyebek között ne növelje haderőit és hagyományos fegyverzetét az Atlanti-óceántól az Uraiig terjedő területen. A megállapodások hatályba lépésével a tárgyalások valamennyi résztvevője kötelezné magát arra, hogy nem növeli haderőit és hagyományos fegyverzetet azokon a területeken, amelyeket az elsődleges csökkentések esetleg nem érintenek. 2. A MEGLEPETÉSSZERŰ TÁMADÁS ELHÁRÍTÁSA Az európai haderők és hagyományos fegyverzetek csökkentése folyamatának elidegeníthetetlen szerves részei lennének a meglepetésszerű támadás veszélyének csökkentésére és megszüntetésére vonatkozó intézkedések. E célból a két katonai-politikai szövetség érintkezési vonala mentén az első szakasztól kezdve csökkentett fegyverzetsűrűségű övezeteket alakítanának ki, amelyekből kivonnák a hagyományos fegyverzetek legveszélyesebb, destabilizáló fajtáit vagy csökkentenék azokat Ennek eredményeképpen ezekben a sávokban (zónákban) a katonai potenciál olyan szinten maradna meg, amely csak védelmi tevékenység folytatását biztosítaná, és kizárná a meglepetésszerű támadás lehetőségét. A szovjet küldöttség a VSZ PTT varsói ülésén (Telefoto: ČSTK) A csökkentett fegyverzetsűrűségű zónák mélységét geostratégiai tényezők, az alapvető fegyverzetfajták harcászat-technikai jellemzői és más kritériumok alapján lehetne egyeztetni. Ezeket a lépéseket egyeztetett bizalomerősítő intézkedések kísérnék, amelyek korlátoznák a katonai tevékenységet a sávokban és ennek megfelelően az érintkezési vonalhoz közeledve egyre szigorúbb rendet írnának elő. Ezek az intézkedések egyebek mellett érintenék az egyidejűleg végrehajtott gyakorlatok méretét, számát, időtartamát, gyakoriságát, valamint a nagyméretű gyakorlatok betiltását és a csapatok átcsoportosításának korlátozását. 3. INFORMÁCIÓCSERE ÉS ELLENŐRZÉS A két katonai-politikai szövetség erőviszonyának meghatározása, valamint a haderők és hagyományos fegyverzet területén összeurópai és regionális méretekben meglévő egyensúlyhiányok és aszimmetriák feltárása céljából a tárgyalások elején, ha pedig ez lehetséges lesz, úgy még azok megkezdése előtt sor kerülne a tárgyalásokhoz szükséges kiinduló adatok cseréjére. A tárgyalások megkezdésével lehetőség lenne ezen adatok ellenőrzésére a helyszínen is. Sor kerülne a tárgyalásokon elért megállapodások teljesítését ellenőrző hatékony rendszer létrehozására, nemzeti technikai eszközök és nemzetközi eljárások alkalmazásával, beleértve a vissza nem utasítható helyszíni ellenőrzést. Ki- és belépést ellenőrző pontokat hoznának létre mind a csökkentett fegyverzetsűrűségű sávok (zónák) mentén és azokon belül, mind a csökkentés térségében (a vasútállomásokon, csomópontokon, repülőtereken, kikötőkben). Ellenőrzés alá kerülne a csökkentési folyamat, a fegyverzetek megsemmisítése (leszerelése) és tárolása, a csapatok és alegységek feloszlatása, valamint a csapatok tevékenysége és az, hogy a csökkentés után megmaradó fegyveres erők és fegyverzetek számát nem lépik-e túl. Nemzetközi ellenőrző bizottság jönne létre, amelyet széles körű meghatalmazással ruháznának fel (megfigyelés, ellenőrzés, a vitás kérdések megvizsgálása stb.). xxx A Varsói Szerződés tagállamai úgy vélik, hogy fontos, a háborús veszély csökkenéséhez, stabilabb európai helyzet létrehozásához vezető lépés lenne a harcászati atomfegyverek jelentős csökkentése, majd azok felszámolása, beleértve a kettős rendeltetésű eszközök harci tölteteit. Megerősítik azt a javaslatukat, hogy a közeljövőben kezdődjenek meg a vonatkozó tárgyalások, és azok kölcsönösen elfogadható megállapodások megkötése céljából folyjanak. A Varsói Szerződés tagállamai abból indulnak ki, hogy szoros kölcsönös kapcsolat van az európai haderőknek és hagyományos fegyverzeteknek az Atlanti-óceántól az Uraiig terjedő területen megvalósuló csökkentési folyamata, valamint az európai bizalom és biztonságerősítő intézkedések további fejlesztése és kiszélesítése között az EBEÉ keretében. Úgy vélik, hogy az európai bizalom- és biztonságerősítési és leszerelési konferencia második szakaszában folytatni kell az első szakasz során megoldatlanul maradt kérdések vizsgálatát, elsősorban azokét, amelyek a bizalomerősítő intézkedéseknek a légierő és a haditengerészet tevékenységére való kiterjesztését érintik, valamint egyeztetni kell a bizalomerősítő intézkedések új generációját, többek között a korlátozó jellegűeket. Mindezek az intézkedések hozzájárulnak a meglepetésszerű támadás veszélyének csökkentéséhez, a nyíltság, nyitottság és kiszámíthatóság kiszélesítéséhez katonai területen. A Varsói Szerződés tagállamai készek más lehetséges intézkedések és javaslatok megvitatására, amelyek az európai stabilitásnak a haderők és fegyverzetek mind alacsonyabb szintjén történő erősítéséhez vezetnének, az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvének betartása, az elért megállapodások hatékony ellenőrizhetőségének biztosítása mellett. A fegyverkezési hajsza következményei a természeti környezetre és az ökológiai biztonság más vonatkozásai A Varsói Szerződés tagállamai mély aggodalommal fogadják a természeti környezet állapotának állandó romlását. A természet egyensúlyának megzavarása olyan méretet ölt, ami beláthatatlan következményekkel járhat, megrendítheti az emberiség társadalmi, gazdasági fejlődésének anyagi bázisát, veszélyeztetheti az emberiség egész létét. A Varsói Szerződés tagállamainak mély meggyőződése, hogy a fegyverkezési, mindenekelőtt az atomfegyverkezési verseny a környezet pusztulásának egyik legveszélyesebb forrása, ezért az ökológiai problémák megoldása szorosan összefügg a béke, a nemzetközi biztonság erősítésével, a leszereléssel. A környezet megvédéséért folytatott harc fő feladata volt és fő feladata ma is az atomháború elhárítása, amely atomháborúnak elkerülhetetlen következménye a totális ökológiai katasztrófa lenne. Nem kevés kárt okoznak a környezetnek a különböző fegyveres konfliktusok. Állandóan és egyre nagyobb mértékben károsítja a környezetet a fegyverkezési hajsza, ami ellentétes a természet megőrzésére, a társadalom, a technika és a természet közötti harmonikus egyensúly megteremtésére irányuló erőfeszítésekkel. Közvetlen negatív hatást gyakorol a természeti környezetre a különféle fegyverek gyártása, raktározása, szállítása, a katonai létesítmények építése, a hadgyakorlatok tartása. A Varsói Szerződés tagállamai megkülönböztetett figyelmet fordítanak a bolygónkon felhalmozott atomfegyverek miatt a környezetre és magára az életre leselkedő veszélyekre, mert véletlen bevetésük, egy számítási hiba, egy baleset is a teljes pusztulással egyenlő. A folytatódó atomkísérletek, a hatalmas vegyifegyver-készletek és a vegyi- fegyver-gyártás, az új fegyverrendszerek kidolgozása beláthatatlan következményekkel járhatna a természeti környezetre. A fegyverkezési hajszának a világűrbe való ki- terjesztése megakadályozná a kozmosz békés hasznosítását. A meg nem újítható természeti kincsek katonai célokra való pazarló felhasználása nagyon megterheli a természet világát. Komolyan veszélyezteti a környezetet a természeti folyamatokba való katonai vagy más ellenséges célú beavatkozás. A nemzetközi kapcsolatokban legújabban észlelhető pozitív irányzatokat üdvözölve, a Varsói Szerződés tagállamai úgy vélik, hogy a fegyverkezési hajsza megállítása, a leszerelést elősegítő hatékony intézkedések elő fogják segíteni a béke és biztonság megerősítését, mint a nemzetközi együttműködés fejlődésének meghatározó feltételét a legkülönbözőbb területeken, így egyebek között a környezetminőség megőrzésének és javításának területén is. Ezt segítené elő a tagállamok együttes és egyéni kezdeményezéseinek megvalósítása a leszerelés, a bizalomerősítő intézkedések és a biztonság területén. A környezetvédelmi erőfeszítések előmozdítására ki kell használni a leszerelés területén elért haladást. A leszerelési lépéseknek konkrét természetvédelmi intézkedésekkel kell járniuk. A leszerelés jelentős anyagi, természeti és emberi forrásokat szabadítana fel az ökológiai helyzet javítására regionális és globális méretekben egyaránt. Egyre aggasztóbbá válik a környezet állapotának romlása az ember békés tevékenysége következtében. Az ökológiai tényezők figyelembe vétele nélkül végzett gazda- / sági tevékenység szennyezi a világóceánt és a légkört, lehetővé teszi a szennyező anyagok átáramlását a határokon, talajromlást, elsivata- gosodást idéz elő, pusztítja az erdőket, megváltoztatja az éghajlatot, biológiai fajok kipusztulásához vezet, hozzájárul az ártalmas anyagok fel- halmozódásához a bioszférában, és sok más olyan káros jelenséget idéz elő a természetben, ami tönkreteszi az emberi életteret. A nukleáris katasztrófa folytatódó veszélye, a mind gyakoribb ökológiai csapások, a természeti egyensúly megbomlása növeli a világ országai közötti kölcsönös ökológiai függőséget. Az élet sürgetően követeli, hogy a világközösség egyesítse erőfeszítéseit a környezetvédelem kérdéseinek közös, hatékony megoldása érdekében. A jelenlegi helyzetből az lehet a kiút, ha a legátfogóbb és legnyíltabb nemzetközi együttműködés alapján sikerül kidolgozni és következetesen érvényre juttatni a nemzetközi ökológiai biztonság koncepcióját. A nemzetközi ökológiai biztonság arra hivatott, hogy elősegítse minden állam egyenletes és kiegyensúlyozott fejlődését, minden nép és egyén kedvező létfeltételeinek megteremtését. Ez a biztonság feltételezi a nemzetközi kapcsolatok olyan alakulását, ami a természet megóvásához, ésszerű hasznosításához, újratermeléséhez és minőségének javulásához vezet. A Varsói Szerződés tagállamai ennek érdekében szükségesnek tartják mindazoknak az eredményeknek az alkotó felhasználását és gyarapítását, amelyeket a világközösségnek a környezetvédelem terén el sikerült érnie. Nagyra értékeli az ENSZ és különösen szakosított szerve: az ENSZ Környezetvédelmi Programja tevékenységét, és azt a munkát, amelyet a Környezetvédelmi és Fejlesztési Nemzetközi Bizottság eddig végzett. E bizottság javasolta, hogy a környezetvédelem kérdéseit ne elszigetelten vizsgálják, hanem kölcsönös összefüggésben a háború és a béke, a leszerelés és a fejlődés, az elmaradottság és szegénység felszámolása, az emberhez méltó, egészséges és biztonságos földi élet kérdéseivel. A nemzetközi ökológiai biztonság megteremtéséhez szükség van arra, hogy elfogadják az államok magatartásának kötelező elveit és normáit, meghatározzák a nemzetközi ökológiai együttműködés legfőbb irányait. Ezeket az elveket, normákat és irányokat közösen, átfogó és konstruktív nemzetközi párbeszédben kell kidolgozni. A róluk szóló nemzetközi - dokumentumot 1992- ben, az ENSZ környezetvédelmi konferenciája 20. évfordulójának esztendejében lehetne elfogadni. A Varsói Szerződés tagállamai készek haladéktalanul megkezdeni egy ilyen dokumentum tervezetének elkészítését. A természeti környezetet károsító tevékenység következményeit különösen erősen érző Európa államaiként a Varsói Szerződés tagországai létfontosságúnak tartják olyan intézkedések haladéktalan foganatosítását, amelyek lehetővé tennék, hogy a kontinens az ökológiai együttműködés példájává váljék. Az ökológiai rendről, az emberi egészségről, a tiszta levegőről és a tiszta vízről való gondoskodás minden európai ország közös ügyévé válhatna, az ügy elfoglalhatná méltó helyét az összeurópai folyamatban. Ez a legmesszebbmenőkig összhangban állna a béke és az együttműködés egységes Európájának, a „közös európai otthonnak“ az eszméjével. Ezzel összefüggésben a Varsói Szerződés tagállamai nagyon időszerűnek tartják azokat a javaslatokat, amelyek célja a környezet védelme Európában és annak egyes térségeiben. Síkraszállnak azért, hogy a lehető legszélesebb információcsere bontakozzon ki az ökológiai kérdésekben, azért, hogy akadálytalanul hozzá lehessen jutni azokhoz az élenjáró technológiákhoz, amelyekkel megoltalmazható a természeti környezet. Szükségesnek tartják egy olyan szigorú beszámolási rendszer létrehozását, amelyben az európai országok számot adnak természetvédelmi tevékenységükről, valamint a területükön bekövetkezett vagy elhárított ökológiai balesetekről. Az ökológiai együttműködés dinamikusabb bővítése és mélyítése érdekében javasolják, hogy az európai országok környezetvédelemért felelős miniszterei tartsanak találkozót és dolgozzák ki a közös cselekvés programját. A Varsói Szerződés tagállamai kijelentik, hogy készek aktívan elősegíteni a környezetvédelem halaszthatatlan kérdéseinek megoldását, a természeti környezetnek a háborútól és a fegyverkezési hajsza következményeitől való megóvását. Nyomatékosan felszólítják a világ minden államát és népét, hogy - jelenünkért és jövőnkért - egyesítsék erőfeszítéseiket a természeti környezet megóvására és egészségesebbé tételére. A hatalmas alkotó potenciállal rendelkező emberiség képes megállítani a környezet romlásának folyamatát. Az élet forrásának és biztosítékának, vagyis a természetnek a védelmében végzett, sokoldalú és kétoldalú nemzetközi együttműködés minden állam kötelessége, s ezért a jelen és a jövő nemzedékeinek egyaránt számadással tartoznak. 1988. VII.
